Háromszék, 1993. március (5. évfolyam, 823-844. szám)
1993-03-12 / 831. szám
CURZIO MAJD.APARTE KAPUTT (35.) A völgy maga szűk, világos, alacsony, kopasz dombok fogják körbe: itt-ott látni csak rajtuk egy akácost, néhány szőlőt meg sovány gabonaföldet. Meleg szél fújt, érdes, mint a macska nyelve. A termést már betakarították, a tarlók sárgán csillogtak a párás és tikkasztó napon. Porfelhők szálltak fel a völgyből. 1941 júniusának végén jártunk, néhány nappal a nagy iaşi-i pogrom után. Podul Iloneibe tartottam autón, a iaşi-i olasz* konzul. Sártori társaságában, akit röviden csak „márki"-nak hívnak az emberek, és velünk egy Lino Pellegrini nevű derék fiú is, egy „marha fasiszta”, aki fiatal feleségével lasiba jött Olaszországból a mézeshetekre, és Mussolini lapjaiba írt rajongó cikkeket Antonescu marsallról, a „vőrös kutyáról", meg Mihai Antonescuról s a többi véreskezű gazfickóról, akik romlásba vitték a román népet. A legszebb fiú volt a moldvai nap alatt, az erdélyi hegyek s a Duna torkolata között: megőrültek érte a nők, az ablakhoz futottak, kiálltak az* üzletek küszöbére, ha éppen arra ment, és sóhajtozva mondatgatták, hogy „ah frumos! frumos! — de gyönyörű, de gyönyörű!". De „marha fasiszta” volt, én meg, persze, kissé féltékenykedtem rá, szerettem volna, ha jóval csúnyább és kevésbé fasiszta, és magamban megvetettem, mindaddig, amíg végig nem néztem, mint ugrik neki a iasii rendőrfőnöknek, és vágja a pofájába, hogy „rohadt gyilkos". A mézesheteire jött Iaşi-ba, ahová csak úgy hullottak a szovjet bombák, az éjszakáit mindig az adapostban, az elhagyott ótemető sírjai közé vájt óvóhelyen töltötte feleségestől. Sartori, a márki flegmatikus nápolyi volt, békés és lusta ember, de a nagy iaşii pogrom éjfelén még ő is sokszor a vásárra vitte a bőrét, hogy néhány száz szerencsétlen zsidót kimentsen a csendőrök karmai közül. Most mindhárman útban voltunk Podul Ilonei felé, megkeresni az olasz konzulátus házának tulajdonosát, egy előkelő zsidó ügyvédet, akit a csendőrök puskatussal félholtra vertek a konzulátus kertjében, majd magukkal cipelték, hogy másutt végezzenek vele. Nem hagyhatták ott, a földön, különben bebizonyosodott volna, hogy az olasz konzulátus területén öltek meg a román csendőrök egy zsidót. Meleg volt, a kocsi csak lassan haladhatott a csupa gödör úton. Szénanátha gyötört, és szünet nélkül tüsszögtem. Légyfelhők zümmögtek dühösen körülöttünk. Sartori a zsebkendőjével hessegette őket, csak úgy csurgott róla a veríték. — Milyen gyötrődés — mondta — hullát nyomozni ebben a hőségben, egyetlen hullát a sokezernyi közti, ami egész Moldvát ellepi! Mintha gombostűt keresne az ember egy szénakazalban. — Sartori, az istenért, ne beszéljen előttem szénáról! — szóltam, és tüsszentettem rá egy nagyot. — Ó, Jézusom, Jézusom — mentegetőzött —, egész elfeledtem, hogy magának szénanáthája van. És részvéttel nézte vértolulásos arcomat, violaszín orromat, vörös és duzzadt szemhéjamat. — Ne is mondja — folytattam —, maga igenis szeret hullát nyomozni, vallja be, hogy szeret, kedves Sartori. Maga nápolyi, és a nápolyiak szeretik a hullákat, a temetést, a sírás-rivást, a gyászt, a temetőt. Maga szeret temetni. Igaz, hogy szereti a holttesteket, vagy nem igaz, Sartori? __ Ne ugrasson. Malaparte. Ebben a forróságban nagyon is jól elnélkülözném ezt a hullakeresést. De hát megígértem a feleségének meg a lányának, az ígéret pedig adósság. Az a két szerencsétlen nő még reméli, hogy él az öreg. Magának mi az érzése? — Hogyan gondolhatja egyáltalán, hogy még élt, hisz hagyta, hogy ott, a szeme láttára verjék agyon, és még csak nem is tiltakozott. Most már értem, miért olyan kövér maga, mint egy hentes. Mondhatom, szép dolgok történnek az Olasz Királyság iasiai konzulátusán. — Ide figyeljen. Malaparte, ha Mussolini igazságos lenne, akkor a történtek után nagykövetet csinálna belőlem. — Mit nagykövetet! Külügyminisztert. Egyébként fogadok, hogy maga az ágya alá dugta azt a hullát. Mondja meg őszintén, Sartori. Tudom úgyis, hogy csak akkor alszik jól, ha hulla van az ágya alatt. (folytatjuk) 1993. MÁRCIUS 12. // KÁRMENTŐ . A“ sajtó lllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllll * Mostanság gyakran megtörténik, hogy még (elv)baráti körökben is rosszul érzem magamat, amikor „A” sajtóról beszélnek. Ide stova több mint harminc éve térülök,fordulok jómagam is „A” sajtóban, mindjárt tíz esztendeje státus szerint is újságíró volnék, többféle szövetség tagja. Nem hagytam ott az újságot nyolcvankilenc végén és kilencvenben sem, amikor a napi írásbelizás mellől arrébb szólított a demokrácia, s ezen belül a magyarság, az itt élő népek ügyének szolgálata. Kérem, ne a „nagy szót” olvassák ki belőle. Sőt, a fordulat bizonytalanságainak zűrzavarában az egyedüli és nagy tömegeket eligazítani képes, magatartások formálására, cselekvési lehetőségek irányának jelzésére alkalmatos eszköznek tartottam. És nem egymagam tettem ezt. Lapunk országosan is első volt, amellyel, bizony nem egykönnyen és bizony a zsebünkig érő áldozatokkal is, független néplappá sáncoltuk el magunkat. Nem olvasóinktól, hanem a körülöttünk és a világban bujkáló hitványságoktól. Ezért borzongok bele, amikor hallom, hogy ismét valami rosszat művelt ,.A” sajtó. így, általában. És „Az” újságírók. így általában. Csúsztatnak, kihagynak, csonkítanak, ferdítenek, manipulálnak, s tudja az ördög, mit nem művelnek. így, általában. És ez engem — bennünket — nemcsak sért, hanem megaláz. Mert „A” sajtót írhatja, szerkesztheti a maga szája íze szerint bértollnok mancsaival Păunescu, C V. Tudor vagy a nagyromániás Haidu Victor is. Állítólag ezek is „újságírók” Az viszont igaz, hogy ez is sajtó. Az „újságíró” lehet gennyedt, szemforgató, kenetes gazember, van a titulust bitorlók között olyan, aki poloskaként mászkálja össze a tényeket, jelenségeket, vérét szívja eseménynek, hírnek, de van, aki a legyengült, beteg szervezetet (kisközösségit, társadalmit) gyógyítani, egészségessé építeni szeretné. Mi, újságírók nem vagyunk tehát úgy, általában „A” sajtó. Többségünk tudja, mi a dolga, mekkora a hatalma ás milyen mértékű a felelőssége. Ne „Asajtózzanak" le tehát bennünket, szólítsanak A nevünkön inkább, s azokat is, akik bitorolják a sajtó- meg az újságíró-hivatást, -nevet. Erre a kifakadásra — amennyiben annak minősül — éppen jókor kerül sor: március 15. a sajtószabadságot hivatásunk és tisztességünket örökre a jogok egére emelő nap, a demokrácia, a világszabadság tizenkét pontos, a történelemhez benyújtott folyamodványok egyike. Mi ehhez tartjuk magunk. SYLVESTER LAJOS A HÁROMSZÉKI Könyvvel-könyvért verseny Oltyftn László: Erdélyi elmebaj 1. Király Károly első beszédében (december 22-én) többek között azt javasolta, hogy mivel a munkások forradalmi menetében szép számmal vannak románok is, magyarok is, ezt a menetet nevezzék el... Milyen nevet javasolt a forradalmi menet felkért vezetője, aki mindvégig az élen haladt? 2. A forradalom ellopásának pillanata Marosvásárhelyen már az első napon bekövetkezett: „Néztem a boldogságtól őrjöngő tömeget. És mit ad Isten, a szomszédos kultúrpalotában kinyílott egy ablak... és egy vastag, csiszolt férfihang lekiáltott a tömeghez: Fraţilor! Testvéreim! No, aztán arra a szóra, hogy testvéreim, a tömeg éljenezni, hurrázni kezdett... Az a tömeg, amely kivívta ezt a győzelmet, de a két napja tartó tüntetés alatt ez a vastag férfihang nem szólalt meg sehol! Gsaik most! Bejelentve, hogy mindjárt megalakítják ezt és ezt a bizottságot...” Milyen foglalkozása volt ennek az úriembernek? 3. A forradalom győzelmének első napján Oltyán azt mondta Király Károlynak: „Ilyenkor legfontosabb az újság! Az új lap!” Mennyi idővel ezután vették fel a Vörös Zászlóból alakult Népújsághoz* (195 olvasó ezt kérő, közös levelének köszönhetően)? 4. Egy jelenet a fekete márciusból: „A szülészettel szembeni úton egy fiatal fiú rohan lefelé a főtér irányába. Riadt és villámgyors, mint a vadászkutyák elől menekülő nyúl. Lent az aljban, fejüket fölkapva, máris készenlétben várják a fiút a román tüntetők (—) öklök emelkednek a magasba, majd le is sújtanak a rémülettől kiáltani se tudó fiúra. Pillanatok múlva leteperik a földre. Következnek a rúgások. Ki ahol éri. Rúgják a fejét, a bordáját, van, aki a gyomrába tapos. Az Arta mozi előtt, pár méterre tőlem, rendőrségi mikrobusz vesztegel. Többen vannak benne” Nos, közbeavatkoznak-e, vagy sémit. Nehogy azt gondolja valaki, hogy Oltyán László nacionalista volt! Egy idézet a könyvéből: „A főtéren ugyanazokkal a jellegzetes külsejű emberekkel találkozom... Honnét jöttek!?... Mert én a tősgyökeres marosvásárhelyi embert ismerem. Azaz, könnyedén felismerem. Mégpedig arcáról, járásáról, öltözködéséről. És amit tudok róluk: soha az életben nem emeltek kezet a magyarokra. A tősgyökeres vásárhelyi román nem verekszik, nem gyilkol, de főképp, gondolkozik! Nekem számlálatlan román cimborám, barátom volt már gyermekkoromban, akikkel egyszer románul, máskor magyarul beszélgettünk ... S azt a tényt, hogy a marosvásárhelyi románt nem lehet öldöklésre, gyilkolásra, gyűlölködésre befogni, semmi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy erre a célra más helységekből kellett hozni végrehajtókat...”- Melyik oldalakon található ez az idézet? JELCIn KOMPROMISSZUMRA KÉSZ Az orosz népképviselők gyűlésének konzervatív többsége hajlik arra, hogy mondjanak le az orosz elnök és a képviselők között decemberben létrejött megállapodásról a népszavazással kapcsolatban. Az Oszkantyino televízió jelentése szerint a Legfelsőbb Szovjet igen kemény hangú jelentést terjesztett elő, s úgy ítélte meg, hogy a törvényhozó hatalom túl nagy engedményeket tett a kormánynak. Borisz Jelcin szóvivője ugyanennek a tévéállomásnak azt nyilatkozta, hogy a kialakult helyzet rossz irányba sodorhatja az országot Jelcin kompromisszumkészségét bizonyítva határozattervezetet kezdeményezett, mely a gazdasági nehézségek megoldására helyezi a fő hangsúlyt, de tegnapi beszédében erős elnöki hatalom biztosításáért szállt síkra, leszögezve, hogy két út lehetséges: a nemzeti megbékélés vagy a szétesés, ha egy harmadik erő győz, az tönkreteheti Oroszországot. Újra kifejtette, hogy az alkotmányos népszavazás az egyetlen út a válság rendezésére. A miniszterelnök a rendkívül súlyos gazdasági helyzetről tartott előadást, s realista reformterv kidolgozására tett felhívást. Haszbulatov, a parlament elnöke kemény szavakkal bírálta Jelcint, és javasolta a külügyminiszter és privatizációs ügyi miniszter leváltását is. A Népképviselők Kongresszusa elfogadta azt a határozattervezetet, melynek értelmében nem tartanak áprilisban népszavazást. A kongresszus elutasította Borisz Jelcin, valamint a köztársaságok elnökeinek is egy-egy reformtervezetét. AMERIKAI REPÜLŐGÉPEKRŐL tizenegyedik alkalommal juttattak el élelmiszer- és gyógyszercsomagokat Kelet-Boszniába, majd a gépek incidens nélkül visszaérkeztek a Frankfurt melletti amerikai légi támaszpontra. UTOLSÓ PRÓBÁLKOZÁS Mitterrand, Franciaország elnöke tegnap délután találkozott Cyrus Vanca-szel és Lord Owennel, a Jugoszlávia-konferencia társelnökeivel, valamint Milosevics szerb elnökkel, úgy ítélik meg, hogy ez volt az utolsó próbálkozás arra, hogy Belgrád bebizonyítsa jó szándékát a válság békés rendezésére, hisz Milosevics kellő befolyással rendelkezik, hogy rábírja a boszniai szerbeket a Vance Owen-féle békejavaslat elfogadására. NARC A KORRUPCIÓ ELLEN Újabb hullámokat vetett az olasz politikai botrány. Letartóztatták a Szénhidrogének Közhivatalának elnökét, valamint az Állami Kőolajipari Vállalat egyik fontos tisztségviselőjét A vád ellenük az, hogy az előbbi hivatal az utóbbi időben körülbelül 4,5 millió francia frank,kal támogatott több pártot, köztük a szocialista, a kereszténydemokrata, a szociáldemokrata és a republikánus pártot. Az eddig letartóztatottak és vádlottak száma meghaladja az 1000-et. Politikusokról, képviselőkről, üzletemberekről ás más magas tisztségviselőkről van szó. Ez a korrupcióellenes akció példa nélküli mind az olasz, mind az európai közéletben, de úgy ítélik meg, szükség volt rá HÁROMSZÉKI