Háromszék, 1993. március (5. évfolyam, 823-844. szám)

1993-03-18 / 835. szám

NATO-BIZOTTSÁG BUKARESTBEN Tegnap kezdte meg a hagyomá­nyos hadseregekkel­­ kapcsolatos megállapodások keretében ellenőr­zését az a NATO-bizottság, amely­ben ez alkalommal a 6 olasz tag mellett egy­en személy vesz részt Magyarországról, Lengyelország­ból és Azerbajdzsánból. A NATO ugyanis úgy határozott, hogy ettől az évtől kezdve az ellenőrző cso­portoknak tagjai lehetnek a part­neri kapcsolatokat fenntartó or­szágok képviselői is. A küldöttség Erdélybe látogat, ahol egy légi­­ egységben végez ellenőrzést.­ KORMÁNY ÉS SZAKSZERVEZETEK A tegnapi kormányülésen Văcă­­roiu miniszterelnök bejelentette, hogy megvizsgálták az álllami tá­mogatás május elsejétől történő megszüntetésével foglalkozó anya­gokat, és hétfőtől a szükséges ele­meket a szakszervezeti szövetségek tudomására hozzák. Ugyanakkor a szakszervezeti szövetségek megfe­lelő tájékoztatást kapnak a mun­kaügyi és­­szociális védelmi, vala­mint a pénzügyi minisztérium szakembereitől. Ezután dolgozza ki a kormány a végső változatot. A kormányfő ugyanakkor bejelentet­te hogy az ártámogatások leépíté­sével egy időben a családi költség­­vetések százszázalékos kompenzá­cióban részesülnek, a dollár 600 lejes árfolyamát véve alapul. TEODOR MELESCANU LONDONBAN tegnap délben brit kollégájával, Dugles Hearddel tárgyalt a kétol­dalú kapcsolatok jelenlegi helyze­téről és lehetséges alakulásáról. A megbeszélés témái között szerepelt ugyanakkor a délszláv válság, va­lamint az Oroszországban kialakult helyzet elemzése. Délután a román külügyek irányítója az Európai Új­jáépítési és Fejlesztési Bank al­­elnökével tárgyalt a hazánknak folyós­tandó hitellehetőségekről, a­­melyek a Văcăroiu-kabinet szer­­kezetátalakítási programját lenné­nek hivatottak finanszírozni. Majd az angol parlament külpolitikai bi­zottságaival folytatott tárgyaláso­kat­, és este találkozott az angol sajtó képviselőivel. A NEMZETI SZAKSZERVEZETT TÖMB szervezésében a fővárosban nagy­méretű tüntetésre került sor ked­den. Văcăroiu kormányfőhöz 16 pontból álló tiltakozó jegyzéket nyújtot­tak be, amelyek többek kö­zött a hazai munkanélküliség helyzetére, a munkaerő átirányítá­sára, a pénzügyi zárlat megszünte­tésére, a beruházási alapok biztosí­tására, ösztönző bérezési formák kialakítására, társadalomvédelemre­­ vonatkoznak. KIJEVI TÁRGYALÁSOK Miha Golu művelődésügyi mi­niszter megbeszéléseket folytatott az ukrán művelődési minisztérium képviselőivel a kétoldalú együttmű­ködési megállapodás tető alá hoza­taláról. Mihai Golut fogadta Niko­­lasz Jurinszki ukrán miniszterel­­nök-helyettes is. Kulturális köz­pontok létrehozását vizsgálták meg, a romániai ukrán és az ukrajnai román kisebbség kulturális és szel­lemi érvényesüléséhez szükséges feltételeket vizsgálták meg. ROMAN—SZLOVÁK EGYÜTTMŰKÖDÉS A román—szlovák barátsági és együttműködési szerződés előtár­­gyalásai keretében Pozsonyban ta­lálkozott Aurel Preda és Milan Ko­­lar külügyminisztériumi igazgató. 1993. MÁRCIUS 18. Tatarozzák a gyermekkórházat (folytatás az első oldalról) , az eső, de bent még mindig csepe­gett­ az esővíz. Akkor a férjem segí­tett, a csernátoni sertéshizlalda kar­bantartói elvégezték a szükséges munkálatokat. Észrevettük, hogy fő­leg azok a falak salétromosak, ahol a falban vízvezeték halad el. Elhatároz­tuk, hogy — szűk anyagi lehető­ségeink mellett — nekifogunk a javí­tásnak. Azt is tudtuk, hogy a kórház­­alapítvány segítségére sem nagyon számíthatunk, mivel a belgyógyászati osztály rendbetétele is rengeteg pénz­be kerül. A meglepő az volt, hogy mindenki felkarolta az ügyet), jöttek az első se­lem, hogy egy csernátoni magánvál­lalkozó, Makó Béla és csoportja már jó két hete dolgozik itt, díjtalanul, közmunkában, ami napjainkban már ritka dolog. A Burgonyatermesztési és -kísérleti Állomás 150 négyzetmé­ter ablaküveg árát törlesztette. Egy csernátoni asztalos arra vállalkozott, hogy egy egymillió-négyszázezer lej­re értékelt famunkát százezer lejért készít­ el, és ez az összeg nagyjából csak a villanyfogyasztását fedezi. A boros­­nyói hizlalda­­a sötétítők anyagát vá­sárolja meg. Az Unisem Rt. is segít­séget ígért. Máskülönben a javítás­hoz magánszemélyek is hozzájárul­tak. Ilyés András agrármérnök száz­ezer lejt adományozott, jómagam és lochom István riportse­ gítségek. A Ruhaipari Rt. tavaly át­utalt számunkra 800 ezer lejt a mun­kálatok megkezdéséhez. A helyi ka­tonaság segítségét­ is igénybe vettük. Talán éppen amit ők végeztek el — a csövek kivétele a falakból —, az volt eddig a legnehezebb munka. A vízvezetéshez szükséges csöveket Sep­­siszentgyörgyön az egyik szaküzlet­ben vásároltuk meg. Ot­t is nagyon rendesek voltak. Amikor megtudták, hogy a csövek gyermekkórháznak kellenek, a régi áron számlázták ki. A keményítőgyár a szerelőket bizto­sította, mivel nekünk munkadíjfize­tésre már nem maradt pénzünk. Az ottani karbantartók annyira rendesek voltak, hogy még szombat—vasárnap is bejöttek dolgozni, és ezért nem kaptak sem pluszpénzt, sem pedig szabad napot­. Mégis jöttek és dolgoz­tak. Ebben az esztendőben a ruhagyár már ismét adott 800 ezer lejt. Ebből az összegből vásároltuk meg a szük­séges 500 kg olajfestéket. A festés­hez a kaolint az ELCO Rt­. biztosítja. Azt is feltétlenül meg kell említe­a férjem szintén annyival járulunk hozzá a javításhoz. Éppen ma hoz­tam be a pénzt. Húsz kg olajfesték­kel Fejér László szponzorizált, amiért szintén köszönetet­ mondunk. Az előzetes felbecsülések szerint, a teljes javítási munkálat húszmillió lej értékű lesz. A festést a csavargyár szakmunkásai végzik majd el, és ta­lán az építőtelep is besegít. Jelenleg a javítások hetven százalékával meg­volnánk. Most, utólag átgondolva a helyzetet, úgy látom, hogy nő létem­re egy eléggé nagy fába vágtam a fejszémet. Nem hagyhatom szó nél­kül a csernátoni sertéshizlalda nagy­­nagy segítséget sem, és ezt nem a­­zért mondom, hogy megdicsérjem a férjemet. De tény és való, hogy ren­geteget segítettek. Külföldi támoga­tást sehonnan nem kaptunk, pedig nagyon elkelne a segítség. Sokszor nagyon ideges vagyok. De ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen tessék elképzelni, mi történne, ha eb­ben a felfordulásban beütne egy nagy járvány... (folytatjuk) Szegeden szülte meg negyedik gyermekét (folytatás az első oldalról) már még szoptatom, nem tudom, mi­kor lehettem terhes. Érti, ugye? — Véletlenül került a szegedi kli­nikára? — Szültem volna a gyermeket a vasúti kocsiban? Most­ mindenki gya­núsan néz ránk. Mások miatt mi szenvedünk. — Mikor utazik haza? — Ha öt napon belül nem jön ér­tem valamelyik testvérem, kivetem magam az emeletről. — Eddig miért nem jöttek? *— Nem tudom. Biztosan nem kap­ták meg a pesti rokonom sürgö­nyét. (...)“ A riporter a továbbiakban leszöge­zi, hogy D. E. annak a botránynak issza a levét­, amely február végén pattant ki a szegedi klinikán, s amely még egyáltalán nem tisztázott és vég­legesen lezárt. A gyermekárusítás vádját az Adam szervezet továbbra is tagadja, a budapesti amerikai kül­képviselet — „különleges“ helyzetről lévén szó — szűkmarkú tájékoztatás­ban csupán annyit ismer el: vízum­kérések érkeztek oda a gyermekvédő szervezettől. A hivatalosságok — s a szegedi klinika orvosai is — kizárt­nak tartják azt, hogy szervdonorként kérik Amerikába a csecsemőket... De mindennek ellenére, döbbenettel veszi tudomásul a közvélemény: „az erdé­lyi asszonyok eladják gyermekeiket...“ Eddigi értesülések szerint 27 olyan, erdélyi anyától született gyermeket gyűjtöttek össze, akikről édesanyjuk lemondott... Úgy tűnik, a D. E. és negyedik gyer­meke esetében másként alakulnak a dolgok. Március elején ő testvéreit várta, hogy hazahozzák... Remélhető­leg ez a háromszéki anya már erdély­­ben ringatja csecsemőjét... A mi minden heti vasárnapunkat add meg nekünk, Uram! Vasárnap lévén, nem kellett kapkodni, fogmosó poharat elejteni, borotvát és pamacsot leverni a polcról. Komóto­san készülhet az ember, piackutatásra marad idő úgyis. Nyolc körül rakodnak ki az újságosok, a mézesek, neszká­vésok, a banánt méricskélő kislány ilyenkor még álmos, el­gurul a narancs is, s valamelyik barnább bíró gyerek lá­báig meg sem áll. Drágább a marok minden eddiginél, csekély 300 lej kilója. Potom kis summa, régebben a té­­esznyugdíjasok fél évre kaptak ennyit, gyógyszerre sem e­­lég pénz. Cigarettát nem veszek, nem adunk pénzt az e­­gészségre káros holmiért­, de vásárolunk tormát, hátha kerül virsli is majd mellé. Százötven lejre újság, néhány alma, s máris mehetünk hazafelé. Otthon szegénységszag árad, pergelődik a hagyma, hagymás krumpli lesz ebéd­re fasírozottal, savanyú káposztával s néhány, még előző nap­­felcsípett pletykaszerű hírrel. Igen, a tőlünk elszár­mazótt férfiútól a gyermeke óvó nénije fizetési igazolást kért, s még a pesti inflációs világban is feltűnően nagy összeget írtak a papírkára. Az óvó néni meg is jegyezte, hogy az „Enikő-apuka“ félreértette őt, nem az évi jöve­delméről kellett volna papírt hoznia,, hanem a haviról. Hát így! Akinek a havi jövedelme összetéveszthető mások évi jövedelmével, az nyugodtan rendelhet taxit is, ha ha­zalátogat nagy néha, teheti-veheti jobb kézből balba az olasz kesztyűt, szidhatja az MDF-et, a Duna tévét, lehet másként gondolkodó, s mosolyoghat is az itthon maradot­takon, hogy kicsinyesek voltak és maradtak örökre, fenn­akadnak pár százezer forinton. Mert az — úgymond — ba­ga­teli... A savanyú káposztából a szikje ehető a léből készül majd káposztás éleves házikolbász-karikákkal s maréknyi rizzsel. Ez is étel, ugye? Csak a vasárnap ne romoljon el. Innánk sört is, elvégre nem vagyunk koldusok, vasárnap van,­ jól kezdődött a nap, csak a szegénységszag ne érződ­ne mindenből — igen, így mondta valaki tegnap. Alkalmi vásár révén került hozzánk a Kovács Ádámék szekrénye, kettévágni sajnálták volt feleségével, de 8 3500 lejt (ma egy szék ára) el lehetett osztani kétfelé. Nyíkorog a kana­pé, ismét kihullott­ az a fránya facsavar belőle a magnó csak nagy sebességet ismer, a rádiót valakik zavarják, no, nem rosszindulatból, csak úgy, mellékesen. Ha már meg­van a berendezés, legalább vasárnap reggel működtetni kell, s este a nyolcórás hírekkor is. Jó, hogy vasárnap van­ ebédszünet, mindjárt kezdik a szőnyegporolást a szomszédok. Ezt szerencsére már megszoktuk, hadd üssék a műperzsát kedvükre, amíg itt is törvénybe nem iktatódik a zajszünet. Nem a csendszünet, ahogy Kolozsváron mondják, hanem éppen fordítva: a zaj­szünet! Úgy ütik szegény szőnyeget, mintha rossz kutya vagy legalábbis fő ellenségeink bőre lógna a porolóvason. — Ne csinálj ügyet belőle! — kér a kisebbik lányom. — Ilyenkor van idejük Megy az ember körbe a tömbházban. Szűk a terep, négy-öt lépést tehetni faltól falig. Virágot öntöznénk leg­szívesebben, de bepattan a tévégomb, s máris jó kövér férfi ijesztget. ígéri, hogy rövidesen elintéz mindenkit a­­kik nem lojálisak a hazához, igen, ismét a Haza. Hány­szor használták már ezt a szót a történelemben mihaszna férfiak? Sokszor, minden alkalommal amikor ködösíteni kellett, elterelni figyelmet és lép­ést az igazibb nőinktől. Szeretném megkérdezni, hogy a Hazák Nagyfiai mikor ál­lottak elő a haza védelmére utoljára? Szúrtak-e ki bár egy tövist a Haza legelőiről, hogy a tehenek nyugodtan legelhessenek? Számoltak-e ötig bár, amikor nagynyak­­kendős szavazataikkal éppen a Haza érdekei ellen tör­vén­ykeztek? Rögbimeccs, zene, hírek, időjárás-jelentés —­s mind­járt öt óra. Indulni­­ kell a szakszervezeti házba ott visz Tőkés László és Markó Béla. Morfondírozás morfondíro­­zást követ, ott kell-e tényleg lenni vagy nem? Igen, ott kell lenni, születik meg az elhatározás Zsúfolásig telt te­rem, mindenki ismerős, köszönés kézrázás, cserepes virá­gok a tribün előtt, s már hallani az autonómiáról, helyi önigazgatásról szóló szavakat mondatokat. Utalás hang­zik el a szászság s az „őshonos románság“ valamikori au­tonómiájára, aztán reccsenés, puffanós, a hátsó sor szélé­ről egy férfi elterül a lépcsőn. Pulzusa jó percig nem tapintható hideg verejték gyöngyözik a homlokán, lefek­tetve, nyitott ablak mellett aztán érezhetővé válik a szívverése. Barátjai azzal nyugtatnak, hogy hazakísérli, ne fussunk a kórházba, hátha csak a zsúfoltság, a meleg s az oxigénhiány okozta a rosszullétet Közben besötétedik, itthon vendégjárás." Erkel-filmet jöttek nézni a Duna tévén. Láttuk is a Bánk bán s a Hunyadi-operák születését s a Himnuszét. Szép volt, jó volt. De vajon miket kérdeztek az RMDSZ-vezérektől ott a teremben?.. Majd a holnaputáni újságból megtudtuk. Ennyi egy nap, majdnem semmi nem történik tulajdon­­képpen, csak éppen élünk, esetleg meghalunk.. MARKÓ IMRE A KARPATEN TOURS, a Sepsiszentgyörgyön alapítandó német utazási iroda május elsejétől • reprezentatív titkárnőt alkalmaz. Feltételek: A felső korhatár 30 év • román és magyar nyelv ismerete kötelező­­, előnyben részesül a német és angol nyelvet ismerő # gépírás (esetleg gyorsírás) kötelező. A kéréseket a következő címen várjuk: Béla Kovács, 8240 Berchtesgaden, Klammweg Str. Nr. 10, Bundesrepub­lik Deutschlafid. A kérésnek tartalmaznia kell az önélet­rajzot és egy fényképet. (230) UAHOMSZEK 2

Next