Háromszék, 1993. április (5. évfolyam, 845-864. szám)

1993-04-01 / 845. szám

// Kármentő Vágni, vagdalni, vagdalkozni A minap olvasom, hogy Konstancán egy polgár elvágott egy 80 méter hosszú, külső kábeltévéhuzalt, csak úgy, mérgében, mert nincs meleg víz. A cikk írója szerint az ilyen alakok azt hiszik, hogy a lakrésszel együtt megvásárolták a tömbház külső fala­t is. Hát igen, sokan így értelmezik a magántulajdont, a háztájat, és még a levegőben is vagdosnak, nem csak egymás fejéhez sok szitkot és átkot. Ked­ves uram, jöjjön csak el Szent György (magának Gheorghe) városába, kap­tasson fel a Bodor-hágon, és forduljon balra az első utcán. Itt ugyan nem szentély, de jó szomszédok, háztájukat szerető és csinosító emberek laknak, akik szintén vágnak, vagdosnak, de nem egymás kárára, hanem mindany­­nyiuk hasznára és megbecsülésére. Tudja, mit lát, ha erre sétál? Fán csücsülő öregeket- hatalmas ollóval és jókedvvel felvértezve, akik nyesik a fákat, hadd szusszanjanak fel azok, a so­k fagy és hó után készüljön a ta­vaszra, a rügyezésre minden, ami élő, ami menthető. De vajon mit rügyezhet egy magafajta ember, és egyáltalán menthető-e, ha jön a kikelet? A gereblye ott sürög-forog a sok lom között, és csevegő, szinte csivitelő asszonyok hordják a selejtet, kidobnivalót. Így tisztul a háztáj és a lélek egyszerre. Ezek láttán kisfiam fel,k­iáll,­ni, a bácsi hintázik az ágon. Bizony hintázik, himbálódzik, játszik, akár a gyermek a játszótéren, és soha nem esik le, mert a friss hajtások mindig kivédik. Az emberi mellékhajtások, a társada­lom dudvaserege pedig lógó orral, mindig bosszúsan vágja, vagdossa a fát maga és mások alatt. FEKETE RÉKA Érsekújvár, 1991. szeptember 21. Fogoly a Szovjetunióban (6.) Sztálingrád, 108-as láger So­káig állott a szerelvény az állomáson. Délfele megjött a bizottság- Századokra osztottak- úgy menetel­tünk a láger felé. Mi ezren a 108-as táborba kerül­tünk. Egyórányi járásra feküdt az állomástól-Jó meleg, májusi nasv volt. Poros úton haladtunk. Mindenütt összedőlt házak és romok. Sehol ép házat nem láttunk. Bedőlt tetőzetek, üszkös gerendák, ki­égett üzletek, raktárak mellett vitt el az utunk. Egy szembejövő civil letért az útról, messze elkerült ben­nünket. Amelyik mellettünk haladt el, leköpködött, át­­kozódott, fenyegetett. A láger enyhén lejtős területen feküdt, három rend­szöges drótkerítéssel körülvéve. A kerítésen belül he­lyezték el a főépületet. Összelőtt, romos alapra fa, és deszkaanyagból építették. Különbejárat vezetett a parancsnoksághoz. Itt székelt a lágerparancsnok, az NKVD-tiszt- és fogolynyilvántartó iroda. A másik ol­dalon volt a konyha az ebédlővel. A foglyok elszállásolására bunkerek szolgáltak, összesen 4 bunker volt. Mindenik 100X6 méter, félig a földbe süllyesztve. A németek építették maguknak Sztálingrád elfoglalásakor. A kapituláció után vált fo­golytáborrá. Egy-egy bunkerben ötszáz ember fért el. Megérkezés után a tágas udvaron álltunk sokáig felsorakozva. Ott többször megszámoltak az orosz tisz­tek­ és a kísérő őrök. A tadás-átvételféle volt. Nézeget­tek, latolgattak. A tiszteseket külön állították, azok­ból ott nyomban kijelölték a vezetőket. Bocsi János törzsőrmester lett a batalionparancsnok, én mint had­­apród-őrmester, lágerírnok. .Azért lettem írnok, mert­­Szemüveget viseltem, s románul meg németül is be­széltem. Az NKVD-tiszt besszarábiai zsidó volt, jól tudott románul, így tolmácsként is szerepeltem a szer­vezésnél. Minden század élére századparancsnok került, sza­kaszvezetők­, tizedesek. Akiknek kinézésük megnyerőbb volt­, élénkebben, katonásabban viselkedtek még a hosszú utazás megpróbáltatásai, éhezései után is. A szervezés, után mindenkinek jutott a bunkerben, a desz­­kapriccseken kb. 80 cm széles fekvőhely. Úgy estefelé enni is kaptunk. A német szakácsok főztek: káposzta — híg leves — és darabka kemény, fekete kenyér. Aznap még mindenkinek kiadtak a rak­tár­ból egy-egy takarót és vászon szalmazsákot. Lehe­tett pihenni, heverészni a priccsen. Jólesett elnyújtóz­kodni a kemény deszkán a hosszú utazás, a sok-sok hercehurca után. Másnap is a lágerben töltöttük az időt. Aztán még egy hetet. Az ott lévő németek dolgozni jártak. Elmond­ták, hogy 3—5 napig minket még a lágerben tartanak feljavítás végett, s ezalatt megtörténik a munkaszer­vezés. Közben századonként lefürödtünk, átestünk a fer­tőtlenítésen, tehát a „deszkamerán“. Erre speciális be­rendezés szolgált. Egy épületben volt a mosodával. Hordóból­­készített négy tüzelő egy jól zárható termet melegített, megfelelő rácsokon keresztül áramlott a száraz gőz. Künn kellett levetkőzni, teljesen mezítelen­re. A ruházatot felaggattuk egy-egy kampóra, s mezít­láb léptünk be a már forrósodó fertőtlenítőbe. A fe­lelős minden pár meztelen fogolynak fél veder meleg vizet s darabocska mosószappant adott, így, egymást öntözgetve, előbb szappanoztuk, majd sietve leöblítet­tük magunkat, majd szárítkoztunk, s félig nedvesen ki­kerültünk a szabadba, az ajtó elé. A felelős a kampón lógó ruházatot kidobálta. Mi aztán válogattuk, kerestük ki-ki a magáét. Nagy volt az összevisszaság, de csak felöltözött mindenki vala­hogy. Ahogy ilyenkor lenni szokott, a nagy kiabálásban, sietségben hat fogolytársam a sarokba szorult. Oda nyomódtak éppen, ahol a rács hiányos volt, s a lábuk odasült az izzó hordó felületéhez, így esett keresztül a tisztálkodáson a hét folyamán az egész katalion. „Deszkamerázás“ többet tömegesen nem is volt, csak azoknál a századoknál, ahol a tetű felütötte a fe­jét. Fürödni azonban kéthetenként­­ kellett, de lehetett hetenként is, ha a mosodafelelősnek ajándékot jutta­tott az ember: kis kanál cukrot,­ egy-két cigarettát vagy szeletke kenyeret. Ilyenkor a vedret is tele töl­tötte meleg vízzel... Eljött az este. A gyenge vacsora után, 21 órakor volt a takarodó. A csupasz deszkán az álom hamar szemünkre jött, de az első álom után kínos csípéseket éreztem. A lámpa halvány világánál a poloskák úgy megleptek, mint a hangyák a cukros ágat­. KERESZTES LÁSZLÓ (folytatjuk) 1993. ÁPRILIS 1. VICTOR LOIS B4LL4ST *OF HAND 1993­ április 3 án 19 órakor a muni­­cípiumi művelődési házban fellép a kortárs alternatív művészet egyik kie­­melkedő közép-kel­et-európai zeneka­­ ra”, a Victor Lois Band. Vendégzenészek a nem kevésbé hír­neves Felugossy László, Fika Regina és Zerkula János lesznek. Rendhagyó előadásról van szó, ugyan­is Victor Lois az általa gyártott „­hang­szereket” szólaltatja meg. Ennek érzé­keltetésére egy rövid, kis párbeszéd jut eszembe, ami egy szlovák vámtiszt és a zenekar vezetője között hangzott el útban Érsekújvár felé. 1991 szeptembe­rében­ a 4. Nemzetközi Alternatív Mű­vészeti Fesztivál alkalmából* — Mik ezek? — Ezek szobrok! — Akikor vámot kell fizetni! — De kérem, ezek nem szobrok, e­­zek gépek! — Akkor vámot kell fizetni! — De kérem, ezek nem gépek, csak hangszerek! — Akkor vámot kell fizetni! — (•­.) Vegyük hát a bátorságot, és menjünk, nézzük meg Victor ..hangszerelt”, és hallgassuk meg ..szobrait”! Köszönetet mondunk a Művelődési Felügyelőségnek, a KONTACT cégnek és az Ifjúsági Alapítványnak anyagi támogatásukért! Kép és szöveg: KOVÁCS JÓZSEF MITTERRAND FRANCIA ELNÖK jóváhagyta a parlamenti választáso­kon a szocialisták fölött aratott győzelem nyomán kialakult új kö­zépjobb kormányt. A lista tartal­maz neveket az új parlamenti több­séget alkotó pártok mindegyikéből. A diplomácia élén két olyan szemé­lyiség szerepel, aki támogatja a maastrichti szerződést. Edouard Balladur új francia kormányfő kö­zölte, hogy a kormány péntek reg­gel tartja ülését- amelyen Mitter­rand elnök is részt vesz. MIHAIL GORBACSOV SZERINT Jelcin elnöknek nyílt választá­sokat kellene kezdeményeznie, mie­lőtt elveszítené népszerűségét és hatalmát. A volt szovjet elnök ka­nadai sajtóértekezletén úgy vélte, a választásoknak meg kell előzniük a népszavazást, mert az utóbbi csak állandósítaná az Oroszország szét­hullásával fenyegető szembenállást- Gorbacsov kifejtette, hogy december óta nem tartja képesnek Jelcint a reformok sikeres bevezetésére. Hangsúlyozta, hogy ő maga nem pályázik az elnöki tisztségre- BOSZNIA Egy háborús bűnper tárgyalása­kor létrehozott boszniai bíróság az úgynevezett etnikai tisztogatással kapcsolatos cselekményekben bű­nösnek talált két boszniai szerb katonát, és halálbüntetést szabott ki rájuk- A vádlottak egyike elis­merte tizenhárom nő megerőszako­lását, közülük tizenegy meggyilko­lását. A boszniai ENSZ-erők pa­rancsnoka­ Mori Hom tábornok úgy nyilatkozott, hogy a két katona bűnperét a háborús bűncselekmé­nyekkel foglalkozó nemzetközi bi­zottságnak kellene tárgyalnia. • A kelet-boszniai Szrebrenicában tár­sai tapostak halálra több menekü­lő muzulmánt. Az ostromlott város­ból menekülők valósággal megro­hamozták a világszervezet teherau­tóit. Kétezer menekült zsúfolódott össze a Tuzlába induló teherautó­kon. NÉVAJÁNLAT MACEDÓNIÁNAK Macedónia kormánya elvetetné a nemzetközi közvetítők legújabb ja­vaslatát Macedónia nemzetközi elis­merésének megkönnyítésére. Az ENSZ biztonsági tanácsának terve­zete ideiglenes nevet javasolt: Ma­cedónia Volt Jugoszláv Köztársa­ság, amellyel az ország csatlakoz­hatna az ENSZ-hez- A végleges névről nemzetközi döntőbíróság se­gítségével határoznának. A szkopjei kormány közölte- a név elfogadha­tatlan. AZ IZRAELI HATÓSÁGOK meghatározatlan időre lezárták a megszállt területeket- hogy meg­akadályozzák a 400 palesztin de­cemberi deportálása óta egyre fo­kozódó erőszakot- ezenkívül további kemény biztonsági­­intézkedéseket foganatosítottak. Rabin miniszter­­elnök bejelentette, hogy megerősí­tik a biztonsági alakulatokat, melyeket felhatalmaz a tüzelés­re minden palesztin fegyveressel szemben, még ha az nem is fe­nyegetőzik fegyverhasználattal. Naponta­­körülbelül százharminc­­ezer palesztin ingázik Izraelbe­­s a megszállott területek lezárá­sa következtében bizonytalan idő­szakra elveszítik jövedelem­f­orrá­­sukat. HÁROMSZÉK !

Next