Háromszék, 1993. május (5. évfolyam, 865-885. szám)

1993-05-01 / 865. szám

ILIESCU ELNÖK közvetítésével a csütörtöki kilencórás sikertelen tárgyalások után ismét asztalhoz ültek a legfontosabb szakszerveze­ti konföderációk és a kormány képviselői. A román rádió egyenes adásban közvetítette a vitát. A kér­dések természetesen ugyanazok voltak, mint az előbbi tárgyaláso­kon, vagyis a fizetések liberalizálá­sára, a szociális segélyek adómen­tességére, az ártámogatások eltör­lésének következményeire vonat­koztak. Szóba jött az alig jóváha­gyott költségvetés, de az egész vál­ságban lévő gazdasági élet. A ki­indulópont, amelyet mind az ál­lamelnök, mind a kormány és a szakszervezetek képviselői elfogad­tak, az ártámogatások megvonásá­nak szükségessége volt. Lapzártá­ig a felek megegyeztek abban, hogy a fizetési rendszer egy újabb mechanizmusának alapjait közösen fektessék le legkésőbb hétfőig."Az adómentes segítségek és pótlékok kérdése függőben maradt, illetve ezt a kérdést a kormány és az elnöki hivatal véleménye szerint törvény kell majd szabályozza. Szóba került még a minimálbér meghatározása és a­­ minimálbér kifizetésének garanciája. A VIKTÓRIA PALOTÁBAN tegnap ülést tartott a kormány. Napirenden szerepelt a miniszter­elnök által vezetett Görögország­ban járt küldöttség jelentése, a szakminiszterek pedig beszámoltak a jelenlegi energetikai helyzetről, a tavaszi mezőgazdasági kampány menetéről, valamint az ország pénzügyi helyzetéről a január 1. és március 31. közötti időszakban. SZINGAPÚRT LÁTOGATÁSA SORÁN Teodor Meleşcanu külügyminiszter megbeszélést tartott a szingapúri külügyminiszterrel, valamint az or­szág kereskedelmi és politikai mi­niszterével. Megállapodtak, hogy tárgyalásokat kezdenek a beruhá­zások előmozdtására és­ szavato­lására a kettős adóztatás elkerü­lése érdekében, és a tengeri szállítás­ra vonatkozó egyezmények megkö­tését segítik elő. Meleşcanu külügy­miniszter ázsiai útjának végén Thggföldre látogatott. BÍ­H­ARK­ERESZTESEN találkoztak a román és magyar vámigazgatóságok vezetőségi tag­jai, a határrendőrség és a határőr­ség képviselői. A két küldöttség tájékoztatta­ egymást az áru- és u­­tasforgalom jelenlegi helyzetéről és kilátásairól a határátkelőhelyeken. Megállapodtak a létszámnövelés, a határátkelési formaságok egysze­rűsítése fölött, és a forgalom ésszerű, kevésbé zsúfolt átkelők fe­lé történő irányításában. MAXIMÁLIS ÁRRÉSEK Aurora Carpen, a belkeres­kedelmi igazgatóság igazgatója be­jelentette azokat a maximális árré­seket, amelyeket az ártámogatás megvonása után az illető termé­kekre alkalmazni lehet, így ez a kenyérnél 5, a tejnél 7,5, a tejpor­nál 6,4, a vajnál pedig 5,3 százalé­kos lehet. S . OLVASÓLÁMPA A betiltott Caragiale 1. Rovatunk hagyományaival ellentétben ezúttal nem könyvről, hanem egy íróról lesz szó. A visszarendeződés tagadhatatlan jeleként Paul Everac, a televízió teljhata­lomra törő igazgatója betiltotta Caragialét, a román iro­dalom klasszikus és vérlázítóan aktuális szerzőjét. Mindez végeredményben nem lephetett meg senkit. Everac végül is hű önmagához. (Ha egyáltalán képlékeny lényében, el­folyó, az állandó helyezkedéseivel és politikai gazsulálásai­val kiürülő személyiségében van olyan pont, amelyikhez a szó köznapi értelmében hűséges lehet?...) 2. Van. A mérhetetlen és ostobán kioktató jellegű nacionalista elfogultság. Intelmeivel — amelyekből csak úgy csöpögnek elvakult nacionalista érvei, s időnként xenofób és antiszemita kirohanásokkal tetéz a zsidó-bol­­se­vista-liberális-szabad­kőműves világösszeesküvésről — sikerült megbotránkoztatnia egy egész országot Ennek el­lenére a televíziók történetében példátlan módon még mindig megengedi magának, hogy „saját“ intézménye ka­merái előtt, szombaton esténként, csúcs műsoridőben, ille­­gesse magát, és oktassa ki a jobb műsorokra érdemes hallgatóságát. Egy mondatot a jeles intézmény is megérde­mel! A román televízió, noha a decemberi fordulat után egy ideig dölyfösen hangsúlyozta ki áll­tólagos „szabad­ságát“, nyilván, soha, egyetlen percig nem volt szabad. Csak gazdát cserélt, s korrupt, ostoba, tájékozatlan, elfo­gult és felületes szerkesztői, kezdettől felajánlva szolgá­lataikat, visszataszítóan dörzsölődtek az új hatalom cseré­lődő képviselőihez, Iliescuhoz a kezdettől fogva de a min­denkori miniszterelnökökhöz is, emellett, két vasat tartva a tűzben, állandóan előtérbe tolták Corneliu Vadim Tudort és a Nagyrománia Pártot, mintha legalábbis az ország e­­gyik meghatározó erejű politikai intézményéről lenne szó. S ahogy tehették, azonnal „rehabilitálták“ Adrian Păunes­­cut is, a volt udvari bárdot... 3. Everac érvelése, miszerint anyagi nehézségekre hi­vatkozva állította le(?) Az elveszett levél című Caragiale­­darabot, melyből Titus Popovici írt tévéjátékot és a ná­lunk sem ismeretlen, színházunknál is megforduló Mir­­cea Cornişteanu rendezte volna — egyenesen komikus. És cinikus is, annál az intézménynél, amelynek anyagi pana­máiról legendák keringenek!... 4. Érthető tehát, hogy Everac szempontjából Cara­giale fölöttébb kellemetlen szerző. S érthető az is, hogy a román színházművészet és kultúra kiválóságait mérhe­tetlenül felháborította Everac döntése. Egyfelől, mert még elevenen él mindenkiben a cenzúra emléke — s ez az in­tézkedés kihívóan rímel bizonyos, nem is olyan régi dön­tésekre az irányított szocialista kultúra korából, másfe­lől meg a román irodalom talán legaktuálisabb klassziku­­­­sáról van szó! Nyilván, a tükör, melyet Caragiale a nem­zeti jellem és kora elé tart — nem a legszeretetteljesebb képet közvetíti De ama bornírt és hazug világ, amelyben élünk, vajon mit kíván? — kérdezi az Evenimentul zilei ankétjában Titus Popovici. — Hízelgést? Megszépítéseket? Retusálást?!? Na nem! Abból, az ankét tanúsága szerint, minden­kinek elege van. S abból is, hogy Everac „elhivatottnak“ hiszi magát ahhoz, hogy cenzúrázza Caragialet(?) Ez a döntés — mondja Florian Pittiș színész — egyszerűen szé­gyen. Victor Rebengiuc — aki a tévében a fordulat napján odatolt egy csomag toalettpapírt Marinescu bemondó elé, hogy törülje meg a száját! — kijelenti, hogy ez a döntés kihívás az egész román kultúra felé. „Egészen bizonyos — teszi hozzá szarkasztikusan a nagy színész —, ha Everac Caragiale korában él, szereplője lenne a szatíráknak...“ Csakhogy most él. Kortársunk! És még meg sem mele­gedett vezérigazgatói székében, máris cenzúráz. Így kez­dődik... „ Kocsán lászló ÁLLÁSFOGLALÁS Az RMDSZ ismételten kinyilvánítja, hogy a kormány 105/1993. már­cius 24.-i rendelete, melynek értelmében román nemzetiségű prefektuso­kat nevezett ki Hargita és Kovászna megyékben, diszkriminatív, kisebbsé­get sértő, általunk elfogadhatatlan intézkedés. A prefektus a 69/1991-es helyi közigazgatási törvény értelmében, a közrend területi felügyelőjeként olyan intézmények felett is hatalommal rendelke­zik, amelyek közvetlenül érintik a magyar lakosság jogainak gyakorlását. A prefektusok személyének kiválasztásával a kormány a Gyulafehérvári Határozat elveit elutasítva, azok sz­ell­emével ellentétesen cselekedett. A prefektusok kijelölésekor a román alkotmány 101. szakasza 2. be­kezdése értelmében a kormánynak együtt kell működnie az érdekelt két megye lakosságát legitim módon képviselő társadalmi szervezetekkel, amit ez esetben jogsértő módon elmulasztott. Döntésével a kormány figyelmen kívül hagyta a két megyében élő ha­gyományos szokásjogot, azt az elvet, amelyet az Európai­­ Önkormányzati Charta joggyakorlatként fogad el. Ugyanakkor a prefektus személyének kiválasztása és kinevezése elen­gedhetetlenül feltételezi a helyi közösség nyelvének, kultúrájának, hagyomá­nyainak, joggyakorlásának és lelki életének alapos ismeretét és elfogadását. A fentiek értelmében egyértelmű a következtetés: a prefektusok ki­nevezésekor a kormány nem egyszerű közigazgatási, hanem a kisebbségi közösségnek érdekei ellen ható, hangsúlyozottan politikai döntést hozott. Az RMDSZ a következő lépéseket tette és teszi, a kialakult helyzet okán: 1. Dokumentációt állítottunk össze a döntés diszkriminatív voltáról, ame­lyet, tiltakozásunkkal együtt, eljuttat­tunk nemzetközi szervekhez és szer­vezetekhez, legutóbb az Európa Ta­nács Jogügyi Bizottságának küldött­ségéhez. 2. Hivatalos óvást nyújtottunk be a kormányhoz a döntés ellen, az al­kotmány jelzett szakaszára való hi­vatkozással. 3. Rendezvénysorozatot szervezünk — ellenzéki erőkkel karöltve — a hatalom diszkriminatív intézkedései ellen való tiltakozás jegyében. 4. Tárgyalásokat kezdeményezünk a kormánnyal a kérdés rendezése érde­kében. - -Az­­­MDSZ kinyilvánítja ugyanak­kor, h­ogy a két megyébe kinevezett román prefektus átlag kialakul, hely­zet nem csupán az illető megyék ü­­gye, de az egész romániai magyar­ságé. A tiltakozást, különböző formá­ban, folytatni kell minden szinten. A két megye önkormányzati kon­ferenciái kilátásba helyezték a me­gyék önkormányzati képviselőinek — tanácsosoknak, polgármestereknek — április 30-tól kezdődő lemondását. Lévén, hogy ez az időpont sajnála­tos módon egybeesik a kormány ál­tal bejelentett ártámogatás megvoná­sa bevezetésének időpontjával, és mi­vel ez utóbbi minden bizonnyal je­lentős szociális feszültségeket éb­reszt a lakosság köreiben, fennáll a lehetőség, hogy hatalmi erők a ki­alakuló politikai válság miatti felelős­séget megpróbálják szervezetünkre hárítani és a nemzeti kérdést ismét gazdasági krízis elfedésének eszköze­ként felhasználni. Így az egyébként indokolt lemondás jelen esetben ve­szélyforrássá válhat. További jelentős szempont a ta­nácsosok április 30-tól kezdődő le­mondását illetően, hogy a parlament csak április végén fogadta el az or­szág idei költségvetését, amelyet — ha a tanácsosok lemondanak —, a két megyében lehetetlenné válik al­sóbb szintekre leosztani. Ebben a helyzetben a helyi közösségeket nem segítené, hanem kiszolgáltatott hely­zetbe hozná a lemondás, s a kormány tapasztalható közönye ezt súlyosbíta­ná. Valószínűnek látszik, hogy nem a prefektusi intézményt, hanem ön­magunkat gyengítenénk ebben a ne­héz időszakban. Az RMDSZ nem hagyhatja magára a két megye falusi és városi közössé­geit, felelősségének tudatában java­solja, hogy az önkormányzati konfe­renciák határozatának végrehajtását függesszék fel.Jogosnak és indokoltnak tartunk minden olyan tiltakozási akciót, amely a polgári engedetlenség eszközeivel — megkülönböztető szimbólumok vi­selése, helyi tüntetések szervezése, aláírásgyűjtés stb. — döntésének megváltoztatására késztethetné a kor­mányt. Mindezek alapján megállapítható, hogy a romániai magyarság számára, a hasonló helyzetek elkerülésére, a belső önrendelkezés megvalósítása az egyetlen járható út. AZ RMDSZ ÜGYVEZETŐ ELNÖKSÉGE, TAKÁCS CSABA * ügyvezető elnök Május 1*­es a vég kezdene (folytatás az első oldalról) lej, de dollárból átszámolva 110 lejre rúgna — máris bizonytalanná tette a fenti kenyérárat, s ha valóban el­jött az igazság órája, ahogyan azt a kormánynagyok állítják, s mindenért annyit kell fizetnünk, amennyibe az kerül, akkor a most nagy trombita­szóval bejelentett kenyérárakat na­pokon belül­­ meg kell változtatniuk. A húsgyárban semmit sem tudnak leendő áraikról. Az köztudomású, hogy nem gyártanak már ártámoga­tott terméket, s ha minden jól a­­lakult volna ebben az országban, nekik nem kellene árat emelniük. De a dollár átváltási kulcsának változá­sa szerint nő az energiaár, s minden emberi számítás szerint növelni kell az élő állat felvásárlási árát is. E­­zért — s még egy-két válság szülte realitás miatt — május első felében tudjuk meg, mennyiért mérnek majd egy kilogramm húst vagy felvágot­tat. Most a nagy gondjuk az, hogy a termelők alig-alig adnak el állatot, s ezért jó ideje az általunk már is­mert helyzetet tapasztalhatjuk a mé­szárszékekben: van hentes, de nincs hús. A tejgyárban valamivel többet mon­danak. A vaj kilogrammja 1560 lej lesz, tehát egy húszdekás csomagért, ha lesz, de még ez sem biztos, 330 lejt kell lepengetnünk, a liter tejért 85 lejt, egy kilogramm tejporért 730-at, a csecsemőknek szánt belföldi tápszer dobozonként (500 grammo­sak) 400—600 lej között váltakozik. Más termékeik 40—50—60 százalék­kal lesznek drágábbak. Az Avicola sem nyilatkozik. Árait országosan képzik, még eligaztó ada­tokat sem kaptak, de számítanak ar­ra, hogy termékeik árát módosítják — ez nálunk egyértelműen drágítást jelent —, mert sokba kerül az ener­gia, a tápszer, a gabona A közszállítást lebonyolító vállalat pontos adatokkal szolgált Mától egy jegy ára Sepsiszentgyörgyön (minden bizonnyal más településeinken is) 50 lej, Kilyénbe, Szépmezőre, Szotyorba 80 lejért, Lugosfürdőre 100­ lejért, az angyalosi farmra 110 lejért utazunk. A havibérlet a megyeszékhelyen 1600 lej, a Szépmező, Szotyor, Kilyén vo­nalakra 2900 lej, Lugosfürdőre 3600 lej, az angyalosi farmra 3900 lej. A vállalat önerejéből 40 százalékos ked­vezményt biztosít nyugdíjas és isko­lás utasainak, ők tehát 1100 lejért válthatnak bérletet a városi buszokra, 1700-ért Kilyénbe, Szotyorba, Szép­mezőre. .......­ ..... ■— HÁROMSZÉK 21993. MÁJUS 1.

Next