Háromszék, 1993. május (5. évfolyam, 865-885. szám)
1993-05-11 / 871. szám
A SZÁZKILÓS DISZNÓ 75 000 LEJ Lehetséges húsfelvásárlási árak Nagyon drága lett a hús. A magánmészárszékekben — sajnos, már csak ott van — 1100—1200 lejért mérik a sertéshúst. Az állami gazdaság a piacon felállított bérelhető üzletecskében 1620 lejért adta a zsír és csont nélküli sertéshúst, 850 lejt kért a csont nélküli oldalasért és 1000 lejt az őrölt húsért. Bár még nem jelentette be az állam, hogy mennyi lesz az állatok felvásárlási ára, egyes kiszivárogtatott hírek szerint a 100 kilós sertést élősúlyban kilogrammonként 750 lejben fogják fizetni, a marháét, ha termete 400 kiló körül van, 650 lejben. Bizonyára, ennél kevesebbért ma már nem érdemes állatot hizlalni. Nem is a termelőtől sajnáljuk a pénzt, hisz ha nekik nem éri meg állatot tartani, a mi állunk kopik fel, csak számiyálunk csendesen, hogy ha ezekre az árakra rátevődik a vágás, feldolgozás ugyancsak borsos költsége, mennyit kell fizetnünk egy kiló közepes minőségű szalámiért, virsliért, párizsiért. (s. e) elbocsátások az autóvillamossági gyárban ÚJABB 132 MUNKANÉLKÜLI Gazdasági életünk válságos helyzete Sepsiszentgyörgyön is egyre jobban érezteti hatását. Iparunk egyik fellegvára, az autóvillamossági gyár május elsejétől 132 dolgozó elbocsátására kényszerült. A szerződéseken alapuló jelenlegi termelésben 132 munkaerő fölöslegessé vált — tájékoztatott Sánta Benjamin igazgató. — Az elbocsátásoknál a kompetitivitás elve döntött. Ha majd egy esetleges fellendülés lehetővé teszi a létszámgyarapodást, természetesen sor kerül az újabb felvételekre, de, előre jelzik, akkor is a kompetitivitás elvét alkalmazzák. Jól képzett, kitűnő munkaerők jönnek majd számításba. Na, de ez a jövő titka. Egyelőre az a fontos, hogy e pillanatban újabb létszámcsökkentésre, elbocsátásra nem kell gondolniuk. Gyenge vigasz bizony ez a kenyér nélkül maradt 132 munkásember számára! (ÁROS) A BIBARCFALUI BORVÍZTÖLTÖDÉBEN ÍJ CÍMKE AZ ÜVEGEM A Kovászna Gyöngye Rt. Bibarcfalva II. — új — töltödéjében az olaszországi szakemberek tegnap üzembe helyezték a velencei Officina cég gyártotta, korszerű üvegcímkéző gépeket. A frissen beindított két masina értéke meghaladja a 300 ezer USA- dollárt, és első darabjai a közeljövőben Bibarcfalvára érkező két teljes töltő vonalnak. Ezek egyike 6 ezer literes óránkénti teljesítménnyel bír, és júniusban érkezik, a második, melyet a tervek szerint szeptemberben szállítanak, 18 ezer literes óránkénti kapacitással rendelkezik. Az elsőt a Bibarcfalva I. — régi — töltődében, a másodikat a Bibarcfalva II. — új — töltődében helyezik majd üzembe. A 18 ezer literes vonal 1,5 literes műanyag palackokba tölti majd az ásványvizet, a palackozó a fröccsöntéstől a kész termék csomagolásáig minden munkafázist elvégez. Lényegében most kezd valóra válni az a 12 millió dolláros hitelkölcsön, mely mindkét töltődő gyártási technológiája teljes felújítását, korszerűsítését célozza, s melyre a szerződést elvileg még 1990-ben megkötötték, de melyre a román kormány csak 1992 áprilisában kapta meg a garanciát. Az épületek külső-belső korszerűsítésére, bővítésére bukaresti Contrasimex Rt.-vel sikerült megkötni egy 700 millió lejes hitelszerződést. Kérdésünkre, hogy az új vonalak üzembe helyezésével a cég hány munkanélkülije térhet vissza munkahelyére, elmondták: ezt a — pillanatnyilag még nem ismert — töltővonal-dokumentáció határozza majd meg. (BENKÖ) ------------— Máról holnapra ------Képtelen képek kusza és kósza hírek keringenek körülöttünk, és majdnem valamennyiük rejteget számunkra valamiféle csapdát. A legáltalánosíthatóbb az, hogy kisebbségbe szorítva, kiszolgáltatva, a legtöbb energiát a magas politika és a mindennapi élet egész skáláján védekezésre, magunk megértetésére pazaroljuk el. Néha úgy tűnik, teljesen reménytelenül. Az utóbbi napok néhány eseménye szalagcímbe tömörítve: a Román Televízió méregkeverői május 9., a hitlerizmus feletti győzelem évfordulója kapcsán a szigorú szájú Daniela Gămulescu nyelvére ilyen szövegeket tetoválnak: a horthyzmus-hitlerizmus felett aratott győzelem. Amelyet, úgy tűnik, most már végérvényesen a román „nép" vívott ki. Ez a helyzet, amikor a hamisítás és hazugság lejtőin a szekér fara meghaladja az elejét. És ugyan ki magyarázza meg a „román népnek", hogy mi is a helyzet azzal a horthyzmussal? A műsorszerkesztő, a közismert Cornelius Roşiianu, akiből nem először vörösült elő a magyargyűlölet, a politikai panoptikum torzított ellenségképe. Ugyanazon a napon Szabad György, a Magyar Országgyűlés elnöke Dorogon azt mondja, május 9. legyen a megbékélés napja, hisz az, hogy kik a magyarság mai szomszédai, a történelem műve, de az, hogy milyen minőségű legyen ez a szomszédság, már a mi művünk. Más: a politikai szemforgatás mesterműve az a nyílt levél, amelyet 20 román szenátor címzett Tőkés László püspök úrhoz. Rafináltan kenetteljes, nem a nagyromániások Tőkés püspök urat „lepópázó" szavaiból szőtt szöveg. Ez a levél egyrészt a honi magyarság múltbéli és mai helyzetéről olyan monumentális, színes freskót fest, mintha 1919 óta folyamatosan egy Kánaánban élnénk. Nem volt itt jogfosztás, elüzettetés, kinyírás, betelepítés stb., stb. Ebben a levélben folyamatosan érvényben volt és van a Gyulafehérvári Nyilatkozat. Másrészt a levélbe belejátsszák a román népet ért sérelmeket a püspök úr részéről. Az, hogy Tőkés László nyolcvankilenc előtti és akkori cselekedetei éppen a románság és a magyarság totalitarizmus elleni összefogásának történelemformáló példája, átjátszódik a román nép sértegetésévé. Az egész RMDSZ-vezetés, a képviselők, írásban és szóban, sajtóértekezleteken magyarázni kényszerülnek a Tőkés püspök úr és a maguk bizonyítványát. De ettől a finom ecsetvonásokkal megmunkált hamis panoramikus körkép a magyarságról megmarad. Az összes kisebbségek közül a renitens magyarok az elégedetlenek. Nem véletlen, hogy a román fennforgolódó politikusok zöme a külpolitikában is ezt a képet festi rólunk. Napirenden most a legnagyobb kedvezmény és az Európa Parlament tagsága szerepel. Itt rólunk ismét olyan mesterművet alkotnak, mint amilyennek Voltaire Panglos doktora látta a Candide művében az életet: minden a legeslegszebb ezen a legeslegjobb világon. Minden. Európai normák, garanciák, alkotmányosság, demokrácia, haladás, „abszolúte“ minden, ahogyan mondaná az Everac úr által kevésbé kedvelt Caragiale. Nos, mit tegyünk? Fordíttassuk le például Roşiianu úrék számára a Tények és tanúk sorozatban megjelent könyvet, Hitler ötvenhat titkos beszélgetése kelet-európai államfőkkel témáját, hogy ebből tudja meg, hogyan viselkedett Horthy és miképpen Antonescu? A magyar rémfestés remekműve volt ez is. Ne tegyük. Próbáljuk a konvenció felé taposni továbbra is az utat, mert nincs más (ki)út. Hátha ők majd egyszer ezt is lefordítják. És sok minden egyebet. SYLVESTER LAJOS SEPSISZENTGYÖRGY 1993. MÁJUS 11. 871. SZÁM Szabadárusitásban 25 LEJ l'lofi/eleknek 20 LEJ KEDD A Magyarok Világszövetsége elnökének köszöntője Ételes barátaim! Uzoni magyarok! Nincs nagyobb kincse egy modern nemzetnek az iskoláknál, hiszen a nyelv tartja meg a nemzetet, a nyelv igazi műhelye pedig — a szülői ház után — az anyanyelvű iskola. Ezért az egész magyar nemzet ünnepe iskolájuk, a 345 éves uzoni iskola évfordulója. A Székelyföldön igen nagy számban találni több száz esztendős iskolákat, ami bizonyítja e magyar népcsoport mindenkori igényét, tudásvágyát és életrevalóságát. Az uzoni iskola — együtt a székely, az erdélyi magyar iskolákkal — nemzedékek hosszú sorát nevelte a szorgalom és a jellem erényeire, Isten és a haza, a nép hűségére. Külön is figyelemre méltó, hogy 345 éves iskolájuk visszakapja hajdani elnevezését. Egy olyan gazdaember neve kerül fel ismét az iskola homlokzatára, aki nagyszerű adományával írta be magát nem csak egy székely falu, nem csak Erdély, de az oggesz magyar nemzet történetébe. Az évforduló és a névadó ünnepség 1° alkalom annak tudatosítására, hogy áldozatkész emberek álltak mindig iskoláink mellett, alapítókként, támogatókként. Nem csak neves tudósok alapítottak és támogattak iskolákat, hanem olyan falusi gazdák is, mint Tatrangi Sándor és neje azonban, akik egész vagyonukat a református népiskolára hagyták. Orbán Balázs a Székelyföld leírásában külön kiemeli ezt a nagylelkűséget: „És e tett annál nagyszerűbb, annál dicsőbb, mert Tatrangi szerényen kezdett az élethez, vagyonát önszorgalma által s nagy nélkülözések között gyűjtötte, s midőn nemzetének hagyta, midőn nagy áldozatai által a jövő nemzedékek szellemi előrehaladásának nyitó pályáját, akkor nevét a nemzet jóltevői, a nemzet gondos atyái közé iktatta s magát halhatatlanná tette.“ Mit fűzhetnénk hozzá e találó jellemzéshez ? -Annyit mindenképpen, hogy manapság Erdélyben, de a nemzet egészében ismét jövőt biztosító fontosságot kapott az egyéni áldozathozalai-Lerombolt kultúránk, iskoláink újjáépítéséhez, az anyanyelvű oktatás biztosításához minden szinten, állami és felekezeti iskolákban szükség van a Tatrangi Sándorokhoz méltó támogatókra, alapítókra, önzetlen mecénásokra. Éppen ezért kívánom, hogy ennek az uzoni gazdaembernek az emléke fényesen ragyogjon az egész Székelyföldön, egész Erdélyben, és serkentsen nemzetünket fenntartó, művelődésünket felvirágoztató, nyelvünket megőrző egyéni áldozatvállalásokra. Budapest, 1993. május 9. CSOÓRI SÁNDOR, a Magyarok Világszövetségének elnöke ISKOLAAVATÓ ÜNNEPSÉG AZONBAN (tudósításunk a 2. oldalon) MAGYAR NYELVEN IS Megjelent a privatizálás módszertana ROMÁNIA HIVATALOS KÖZLÖNYÉNEK I. részében — V. évfolyam, 12. szám, 1993. január 28-i keltezéssel közzétették magyar nyelven a kiskereskedelmi társaságok részvényeladásos privatizálásának szabványeljárására vonatkozó Metodológiai szabályokat, az összes mellékletekkel együtt. Mivel e módszer alkalmazása igen fontos lépést jelent a privatizáció útján, felhívjuk az összes érdekeltek figyelmét a Metodológiai szabályok részletes tanulmányozására és elsajátítására. Gondolunk itt elsősorban a többségi állami tőkével működő részvénytársaságok vezetőségeire és alkalmazottaira, valamint a tőkét befektetni óhajtó természetes és jogi személyekre. (D. E.) MAI LAPSZÁMUNKBAN: • GAZDAKÖR — a 4 oldalon 9 SPORT — a 6. oldalon