Háromszék, 1993. június (5. évfolyam, 886-907. szám)

1993-06-29 / 906. szám

ROMSZEK napilap A HELYI TANÁCSOK DÖNTIK EL, HOGY LESZ-E VAGY SEM háromszéki népszavazás Alkotmányos és törvény adta jogá­val él majd az a helyi tanács, ame­lyik az RMDSZ Megyei Küldöttei Ta­nácsának javaslatára október 17-ére a prefektuskinevezés elleni tiltakozá­sok további teendőivel és két, gya­korlatilag minden településünk ese­tében alapvetően fontos kérdéssel kapcsolatban népszavazást ír ki. A helyi közigazgatásra vonatkozó 69/ 1991-es — úgynevezett helyhatósági — törvény ugyanis lehetőséget ad arra, hogy a „különleges érdekű helyi kérdésekben" a helyi tanácsok ezt megtegyék. Az MKT ülésén megfogalmazott kérdések arra vonatkoznak: a lakos­ság igényli-e, hogy a kormány me­gyei megbízottja, a prefektus (e két fogalomról részletesen legközelebb!) a megyéből kikerülő, a többség által is elfogadott személy­­iség) legyen (tudva azt, hogy az RMDSZ által megfellebbezett­­ kinevezése megejtése előtt a kormány megszegte az alkot­mány azon cikkelyét, miszerint adott esetben a helyi társadalmi szerveze­tekkel együttműködik), a választók szükségesnek tartják-e a tanácsosok­nak a prefektuskinevezés elleni to­vábbi tiltakozását (s ha igen, ennek melyik formáját akarják: a kormány­megbízottal való együttműködés meg­tagadását vagy a tanácsosok testületi lemondását?); a lakosság szükséges­nek tartja-e, hogy az állam hivatalos nyelvén kívül a helyi közigazgatás­ban, a rendőrséggel é­s más miniszté­riumi szervekkel (kereskedelem, mű­velődés, tanügy, igazságszolgáltatás, munka- és társadalombiztosítás­­ stb) való kapcsolattartásban, ügyintézésben, valamint a feliratokat illetően a ma­gyar nyelvet írásban és szóban egy­aránt használhassa; továbbá arra: szükségesnek tartják-e, hogy a tér­ (BENKÖ) (folytatása a 2. oldalon) BÉRMALÁSI KÖRÚTON Erdély érseke Kézdi-Orbaiszéken Bálint Lajos, Erdély érseke június 20.—július 14. között a kézdi-orbaiszéki római katolikus főesperesi kerület ven­dége. Ez alkalommal a nagyméltóságú érsek úr találkozik a kerület lel­készeivel, híveivel, és kiosztja a bér­málás szentségét, amely által a ró­mai katolikus hit szerint a Szentlélek megerősíti a megkeresztelt embert, hogy hitét állhatatosan megvallja, és hite szerint éljen. Ezt a kegyelmet közvetíti ez alkalommal az érsek. E főpásztori látogatás nagy jelentőség­gel bír az egyház életében, és az a­­lábbi program szerint zajlik le: 26-án Komandón és Kovásznán, 27-én Kézdivásárhelyen és Bereckben, 28- án Nyújtódon és Sárfalván bérmál. Mától, 29-étől pedig Ikafalván és Fu­tásfalván, 30-án Feltorján és Altor­­ján, július 1-jén Alsócsernátonban és Márkosfalván, 2-án Kézdiszárazpata­­kon és Kőváron, 4-én Gelencén és Hatályban, 5-én Martonosban és Oj­­tozban, 6-án Almásban, 7-én Esztel­­neken, 8-án Lemhényben, 9-én Kézdi­­szentléleken, 10-én Kézdiszentkeresz­­ten és Bélafalván, 11-én Ozsdolán, 12-én Szentkatolnán és Hatolykán, 13- án Imecsfalván és fináléjában, 14-én Zabolán és Zágonban kerül sor a bér­­málási szentség kiosztására. Július 3- án, szombaton papszentelést tarta­nak Kézdivásárhelyen. A délelőtti szentmisék 9 órakor, a délutániak pe­dig 17 órakor kezdődnek. (SOCHOM) Máról holnapra Az új keletű Szent Szövetségről Egyre gyakoribb a politikusok (államfők, minisz­terek) látogatása, a két- vagy többoldalú kapcsolatok ápolása. Ezeket a pezsgős fogadásokkal vidámított tárgyalásokat nem kell kimondottan udvariassági gesz­tusoknak tulajdonítani. Természetesen, ezek a talál­kozók, még ha nagy csinnadrattát is vernek körülötte, nem tudják befolyásolni az események alakulását. Mégsem mondhatjuk, hogy teljesen jelentéktelenek. O­­lyan korban élünk, amikor a nemzetközi intézmény­­rendszer belső bénultsága következtében tehetetlenné vált, egyetlen komoly nemzetközi problémát sem tud megoldani. Ezért az államfők rövid vagy hosszú távú egyeztetéseire figyelni kell. Olyan világban élünk, ami­kor senki sem tudja, hogy mi lesz holnap. Másfelől — ez lehetne a legfontosabb — az or­szágok közötti együttműködés megkívánja a gazdasági élet és az átmenet időszakának, számtalan közös prob­lémájának megbeszélését.A normális viszonyok és helyzetértékelés azt kí­vánná, hogy a román—szlovák államfői vagy minisz­teri találkozókon ezeknek a megtárgyalására kerüljön sor. A mass médiából szerzett információk szerint nem a közös gazdasági, társadalmi problémákról folyik a szó, hanem a magyarokról, akik az istennek sem akar­ják a szlovák vagy a feszenista Ordnungot kitörő lel­kesedéssel elfogadni, nem mosolyognak — Mórai Sán­dor szavaival —, „mikor a pribék kitépi" nyelvünket, hogy hírmondó se maradjon belőle. Ez történt most is, a Meciar—Iliescu-találkozó és -sajtókonferencia alkal­mából. De ebben semmi rendkívüli sincs, ilyen „lélek­emelő", angyal szelidségű tanácskozások folytak a szlovák külügyminiszter ittjártak­or is. Immár a ma­gyarok elleni összefogás hagyományos formát öltött: összegyűlnek, s a tévé, az újságírók, rádiósok előtt a harmincas évek jobboldalú pártjainak hangnemében szidják a magyar kisebbségeket és Magyarországot, a „gonosz birodalmat". Az sem véletlen, hogy a mass media — a feszenista demokráciához idomulva — mindig a magyarellenességről tudósít. Olyan vezérek birodalmában, akiknek országlása idején a fasiszta Tiso vagy Antonescu „hős" lehet, csak ilyen összefogások, szent szövetkezések történhet­nek. Nem tudom, ilyen „hősök" megdicsőítésével ho­gyan lehet az Európa Tanácsba bemasírozni? Ezeknek a teljesen európaiatlan alakoknak ugyanis minden vá­gyuk az Európa Tanácsba kerülés. A magyarellenes szent szövetkezésnek a taktikai, sőt, stratégiai célja szabatosan körvonalazható: e­gyezségre jutni a magyar kisebbség eltüntetésének kérdésében, Európát telekiabálni, hogy a román és szlovák állam valóságos kisebbségi paradicsom, ahol még az arkangyalok és az égi kar is a kisebbségek so­raiból kerülnek ki (csak a kígyó magyar), olyannyira tökéletes, hogy hozzá hasonlót még kitalálni sem lehet. E cél elérése megkívánja Magyarország teljes befeke­­títését. Még pontosabban: el kell hitetni a világgal, hogy a magyarság — e galád ázsiai fajta — és a ma­gyar állam a kontinens destabilizáló tényezője. Ehhez hasonló próbálkozások történtek Miklós vezér idején is. Ebben sincs új a Nap alatt. A magyar kisebbségek likvidálása után sor kerül­het a magyar állam újbóli felosztására, hogy a régi álmok valóra váljanak. Ilyen beállítottságú geostraté­­giai tanulmányok hellyel-közzel olvashatók. E célok eléréséhez kellene a kisebbségek behódoló lojalitása. Nincs olyan szent szövetkező találkozó, melyeken ezt a kívánalmat ne szökkentenék a ma­gasba. Arról lenne szó, hogy szó nélkül viseljük ke­resztre feszíttetésü­nket. Mosolyogjunk — ahogy a Má­­rai-verssor mondja. Csakhogy lojalitás — semmiképpen sem behódoló — olyan kisebbségtől várható el, melynek biztosították kollektív jogait és önkormányzatát belső ügyei intézésé­re. A hazugságokhoz senki nem lehet lojális, legfel­jebb az a­­ személy, aki elköveti. Egy vidéki szlovák kisváros hentesére emlékezte­tő Meciar-arcot nézve, melyen az intelligenciá­nak valamiféle árnyalata sem rebben, s ezt társítani a hollywoodi vigyorgással, félő, hogy a kisebbségek ily rendű-rangú jogokban e két ősi honban egyhamar nem fognak részesülni, inkább a „szent szövetség" fog erősödni. FABIAN ERNŐ SEPSISZENTGYÖRGY 1993. JÚNIUS 29. 906. SZÁM ÁRA : 30 LEJ Előfizetőknek : 25 LEJ Kell-e Romániának az ET-tagság? A Strasbourgba utazó parlamenti küldöttség vezetője a reptéren adott tévéinterjúban ismét arról regélt, hogy az RMDSZ jogkövetelése privi­légiumokat biztosítana az ország „el­ismerten jelentős számú kisebbségé­nek“. Azt is kijelentette, hogy Eu­rópában nem oszt és nem szoroz so­kat szervezetünk különvéleménye. Hogy mi számít és mi nem odébb e­­zer kilométerrel, nem tudhatjuk, de arról pontos ismereteink vannak, mit vár az ET Romániától, mitől teszi függővé azt, hogy ősszel tárgyalást folytassanak felvételi kérelméről. 1. Az ország jogi rendszerének megújí­tását; 2. Sajtó- és véleményszabadsá­got, valamint a különböző politikai pártok egyenlő arányú szereplési le­hetőségének biztosítását a nemzeti médiákban (televízió és rádió); 3. Az ET által elfogadott kisebbségvédelem szavatolását. Közismertté vált, hogy a múlt hé­ten Románia kormánya levélben biz­tosította Friedrich König urat, a ta­nács romániai raportőrét, hogy vállal­ja az említett elvárások teljesítését. Ugyancsak múlt héten a Bécsben tar­tózkodó Iliescu elnök és Melescanu külügyminiszter is ilyen értelmű nyi­latkozatot tett. Hogy a küldöttség vezetője mind­ezekről mit tud, hogy pártja, a KDSN milyen batyuval indította útra, mi nem tudhatjuk, de kétértelmű nyilat­kozata, a képernyőt teljes egészében kitöltő Păunescu jelenléte a küldött­ségben óhatatlanul feltéteti velünk a kérdést: komolyan akarja az ország mai vezetése az ET-tagságot, vagy csak eteti a népet, s ha elérik azt, a­­mit kívántak, az elutasítást, újra a rossz magyarokat teszik felelőssé a­­zért? SIMÓ ERZSÉBET A CIVIL TÁRSADALOM KIÉPÍTÉSÉÉRT Tisztújítás a Polgári Szövetségben A Polgári Szövetség — nem a párt, hanem a szervezet — az elmúlt szom­baton — több, objektív ok miatt elő­állt halasztás után — megtartotta tisztújító közgyűlését. Az egykor csak Sepsiszentgyörgyön több mint három­száz tagot­­ számláló PSZ-ből lassan lemorzsolódtak az emberek, így ezen a választáson sem volt telt ház, és akik távol maradtak, sajnálhatják, hisz két eseményt mulasztottak el. Egyrészt, tömören összefoglalva, meg­ismerkedhettek volna annak a ma­roknyi embernek a tevékenységével, kik hűek maradtak a szervezethez, sokat és nagyon következetesen dol­goztak, bár munkájuk érdemtelenül holdárnyékban maradt. Igen sokat tettek azért, hogy a megye mestersé­gesen terjesztett negatív hírén változ­tassanak, és mert tulajdonképpen ők a LADO itteni megfigyelői is, felfi­gyeljenek és jelezzenek minden olyan jogsérelmet, kihágást, melynek szen­vedő alanyai a kisemberek, nagyobb közösségek. A másik eseménye a megbeszélés­nek — mert esemény volt, és sok sepsiszentgyörgyinek kár volt elmu­lasztania — az ülés két meghívott­jával, Nicolae Prelipceanu költővel, a Polgári Szövetség alelnökével, va­lamint Dumitru Iugával, a PSZ egyik tiszteletbeli elnökével való találkozás volt. A jó nevű költővel, a Románia liberă szerkesztőjével, valamint a Te­levízió Szabad Szakszervezetének ve­zetőjével való beszélgetés az elvon­­tabb, országos politikai erővonalak felvázolásától a helyi gondok megbe­széléséig terjedt. A vendégek is úgy vélik, hogy a szinte ellenforradalmi­nak tekinthető korszakban apró és következetes lépésekkel tudják a de­mokratikus ellenzéki szervezetek cél­jaikat megközelíteni, s ha egyelőre új tagokkal nem gyarapodnak, nem kell elkeseredni. És feladni a küzdel­met nem szabad. A PSZ megyei elnöke Movilă Maria lett, alelnöknek Vasas Dánielt, titkár­nak Kőtős Erzsébetet választották meg. (i. e.) (DÉVAI) A MÚLT HÉT VÉGÉN FELSŐHÁROMSZEKEN Tűz pusztított Kézdiszentkereszten Június 25-ről 26-ra, szombatra vir­radó éjszaka fél kettő körül tűz pusztított Kézdiszentkereszten, Vízi Árpád 135. szám alatti portáján. Föl­dig égett egy 13 méter hosszú istálló, a csűr, a disznóól és a fasszin. Két szekér széna és három szekér szalma égett hamuvá. Fél kettőkor Szabó Gyula, a község római katolikus plé­bánosa megkongatta a harangot. Mi­re a kézdivásárhelyi tűzoltók a hely­színre érkeztek, az önkéntes tűzoltók és a szomszédok vedrekkel már javá­ban oltották a tüzet. Szerencsére a lángok nem terjedtek át a közelben levő épületekre, a tűzoltóknak sike­rült megfékezniük a lángok terjedé­sét, de így is tetemes a kár, semmit nem sikerült kimenteni. A ház tulaj­donosa, Vízi Árpád albérlőknek adta ki a házát, Boldizsár Ferenc és csa­ládja lakott benne, de két nappal a tűzeset előtt elköltöztek. A tűz kap­csán több mendemonda is terjed a faluban, hiszen a leégett gazdasági é­­pület azé a Vízi Árpádé, akit a má­jus 18-án elkövetett kézdiszentkereszti gyilkosság nyomán tartóztattak le. A feltételezések szerint bűnös kéz bosz­­szújáról lehet szó, azaz szabályos gyújtogatás történ(hetet­ t. A további kivizsgálás folyamatban van.

Next