Háromszék, 1993. június (5. évfolyam, 886-907. szám)
1993-06-29 / 906. szám
ROMSZEK napilap A HELYI TANÁCSOK DÖNTIK EL, HOGY LESZ-E VAGY SEM háromszéki népszavazás Alkotmányos és törvény adta jogával él majd az a helyi tanács, amelyik az RMDSZ Megyei Küldöttei Tanácsának javaslatára október 17-ére a prefektuskinevezés elleni tiltakozások további teendőivel és két, gyakorlatilag minden településünk esetében alapvetően fontos kérdéssel kapcsolatban népszavazást ír ki. A helyi közigazgatásra vonatkozó 69/ 1991-es — úgynevezett helyhatósági — törvény ugyanis lehetőséget ad arra, hogy a „különleges érdekű helyi kérdésekben" a helyi tanácsok ezt megtegyék. Az MKT ülésén megfogalmazott kérdések arra vonatkoznak: a lakosság igényli-e, hogy a kormány megyei megbízottja, a prefektus (e két fogalomról részletesen legközelebb!) a megyéből kikerülő, a többség által is elfogadott személyiség) legyen (tudva azt, hogy az RMDSZ által megfellebbezett kinevezése megejtése előtt a kormány megszegte az alkotmány azon cikkelyét, miszerint adott esetben a helyi társadalmi szervezetekkel együttműködik), a választók szükségesnek tartják-e a tanácsosoknak a prefektuskinevezés elleni további tiltakozását (s ha igen, ennek melyik formáját akarják: a kormánymegbízottal való együttműködés megtagadását vagy a tanácsosok testületi lemondását?); a lakosság szükségesnek tartja-e, hogy az állam hivatalos nyelvén kívül a helyi közigazgatásban, a rendőrséggel és más minisztériumi szervekkel (kereskedelem, művelődés, tanügy, igazságszolgáltatás, munka- és társadalombiztosítás stb) való kapcsolattartásban, ügyintézésben, valamint a feliratokat illetően a magyar nyelvet írásban és szóban egyaránt használhassa; továbbá arra: szükségesnek tartják-e, hogy a tér (BENKÖ) (folytatása a 2. oldalon) BÉRMALÁSI KÖRÚTON Erdély érseke Kézdi-Orbaiszéken Bálint Lajos, Erdély érseke június 20.—július 14. között a kézdi-orbaiszéki római katolikus főesperesi kerület vendége. Ez alkalommal a nagyméltóságú érsek úr találkozik a kerület lelkészeivel, híveivel, és kiosztja a bérmálás szentségét, amely által a római katolikus hit szerint a Szentlélek megerősíti a megkeresztelt embert, hogy hitét állhatatosan megvallja, és hite szerint éljen. Ezt a kegyelmet közvetíti ez alkalommal az érsek. E főpásztori látogatás nagy jelentőséggel bír az egyház életében, és az alábbi program szerint zajlik le: 26-án Komandón és Kovásznán, 27-én Kézdivásárhelyen és Bereckben, 28- án Nyújtódon és Sárfalván bérmál. Mától, 29-étől pedig Ikafalván és Futásfalván, 30-án Feltorján és Altorján, július 1-jén Alsócsernátonban és Márkosfalván, 2-án Kézdiszárazpatakon és Kőváron, 4-én Gelencén és Hatályban, 5-én Martonosban és Ojtozban, 6-án Almásban, 7-én Esztelneken, 8-án Lemhényben, 9-én Kézdiszentléleken, 10-én Kézdiszentkereszten és Bélafalván, 11-én Ozsdolán, 12-én Szentkatolnán és Hatolykán, 13- án Imecsfalván és fináléjában, 14-én Zabolán és Zágonban kerül sor a bérmálási szentség kiosztására. Július 3- án, szombaton papszentelést tartanak Kézdivásárhelyen. A délelőtti szentmisék 9 órakor, a délutániak pedig 17 órakor kezdődnek. (SOCHOM) Máról holnapra Az új keletű Szent Szövetségről Egyre gyakoribb a politikusok (államfők, miniszterek) látogatása, a két- vagy többoldalú kapcsolatok ápolása. Ezeket a pezsgős fogadásokkal vidámított tárgyalásokat nem kell kimondottan udvariassági gesztusoknak tulajdonítani. Természetesen, ezek a találkozók, még ha nagy csinnadrattát is vernek körülötte, nem tudják befolyásolni az események alakulását. Mégsem mondhatjuk, hogy teljesen jelentéktelenek. Olyan korban élünk, amikor a nemzetközi intézményrendszer belső bénultsága következtében tehetetlenné vált, egyetlen komoly nemzetközi problémát sem tud megoldani. Ezért az államfők rövid vagy hosszú távú egyeztetéseire figyelni kell. Olyan világban élünk, amikor senki sem tudja, hogy mi lesz holnap. Másfelől — ez lehetne a legfontosabb — az országok közötti együttműködés megkívánja a gazdasági élet és az átmenet időszakának, számtalan közös problémájának megbeszélését.A normális viszonyok és helyzetértékelés azt kívánná, hogy a román—szlovák államfői vagy miniszteri találkozókon ezeknek a megtárgyalására kerüljön sor. A mass médiából szerzett információk szerint nem a közös gazdasági, társadalmi problémákról folyik a szó, hanem a magyarokról, akik az istennek sem akarják a szlovák vagy a feszenista Ordnungot kitörő lelkesedéssel elfogadni, nem mosolyognak — Mórai Sándor szavaival —, „mikor a pribék kitépi" nyelvünket, hogy hírmondó se maradjon belőle. Ez történt most is, a Meciar—Iliescu-találkozó és -sajtókonferencia alkalmából. De ebben semmi rendkívüli sincs, ilyen „lélekemelő", angyal szelidségű tanácskozások folytak a szlovák külügyminiszter ittjártakor is. Immár a magyarok elleni összefogás hagyományos formát öltött: összegyűlnek, s a tévé, az újságírók, rádiósok előtt a harmincas évek jobboldalú pártjainak hangnemében szidják a magyar kisebbségeket és Magyarországot, a „gonosz birodalmat". Az sem véletlen, hogy a mass media — a feszenista demokráciához idomulva — mindig a magyarellenességről tudósít. Olyan vezérek birodalmában, akiknek országlása idején a fasiszta Tiso vagy Antonescu „hős" lehet, csak ilyen összefogások, szent szövetkezések történhetnek. Nem tudom, ilyen „hősök" megdicsőítésével hogyan lehet az Európa Tanácsba bemasírozni? Ezeknek a teljesen európaiatlan alakoknak ugyanis minden vágyuk az Európa Tanácsba kerülés. A magyarellenes szent szövetkezésnek a taktikai, sőt, stratégiai célja szabatosan körvonalazható: egyezségre jutni a magyar kisebbség eltüntetésének kérdésében, Európát telekiabálni, hogy a román és szlovák állam valóságos kisebbségi paradicsom, ahol még az arkangyalok és az égi kar is a kisebbségek soraiból kerülnek ki (csak a kígyó magyar), olyannyira tökéletes, hogy hozzá hasonlót még kitalálni sem lehet. E cél elérése megkívánja Magyarország teljes befeketítését. Még pontosabban: el kell hitetni a világgal, hogy a magyarság — e galád ázsiai fajta — és a magyar állam a kontinens destabilizáló tényezője. Ehhez hasonló próbálkozások történtek Miklós vezér idején is. Ebben sincs új a Nap alatt. A magyar kisebbségek likvidálása után sor kerülhet a magyar állam újbóli felosztására, hogy a régi álmok valóra váljanak. Ilyen beállítottságú geostratégiai tanulmányok hellyel-közzel olvashatók. E célok eléréséhez kellene a kisebbségek behódoló lojalitása. Nincs olyan szent szövetkező találkozó, melyeken ezt a kívánalmat ne szökkentenék a magasba. Arról lenne szó, hogy szó nélkül viseljük keresztre feszíttetésünket. Mosolyogjunk — ahogy a Márai-verssor mondja. Csakhogy lojalitás — semmiképpen sem behódoló — olyan kisebbségtől várható el, melynek biztosították kollektív jogait és önkormányzatát belső ügyei intézésére. A hazugságokhoz senki nem lehet lojális, legfeljebb az a személy, aki elköveti. Egy vidéki szlovák kisváros hentesére emlékeztető Meciar-arcot nézve, melyen az intelligenciának valamiféle árnyalata sem rebben, s ezt társítani a hollywoodi vigyorgással, félő, hogy a kisebbségek ily rendű-rangú jogokban e két ősi honban egyhamar nem fognak részesülni, inkább a „szent szövetség" fog erősödni. FABIAN ERNŐ SEPSISZENTGYÖRGY 1993. JÚNIUS 29. 906. SZÁM ÁRA : 30 LEJ Előfizetőknek : 25 LEJ Kell-e Romániának az ET-tagság? A Strasbourgba utazó parlamenti küldöttség vezetője a reptéren adott tévéinterjúban ismét arról regélt, hogy az RMDSZ jogkövetelése privilégiumokat biztosítana az ország „elismerten jelentős számú kisebbségének“. Azt is kijelentette, hogy Európában nem oszt és nem szoroz sokat szervezetünk különvéleménye. Hogy mi számít és mi nem odébb ezer kilométerrel, nem tudhatjuk, de arról pontos ismereteink vannak, mit vár az ET Romániától, mitől teszi függővé azt, hogy ősszel tárgyalást folytassanak felvételi kérelméről. 1. Az ország jogi rendszerének megújítását; 2. Sajtó- és véleményszabadságot, valamint a különböző politikai pártok egyenlő arányú szereplési lehetőségének biztosítását a nemzeti médiákban (televízió és rádió); 3. Az ET által elfogadott kisebbségvédelem szavatolását. Közismertté vált, hogy a múlt héten Románia kormánya levélben biztosította Friedrich König urat, a tanács romániai raportőrét, hogy vállalja az említett elvárások teljesítését. Ugyancsak múlt héten a Bécsben tartózkodó Iliescu elnök és Melescanu külügyminiszter is ilyen értelmű nyilatkozatot tett. Hogy a küldöttség vezetője mindezekről mit tud, hogy pártja, a KDSN milyen batyuval indította útra, mi nem tudhatjuk, de kétértelmű nyilatkozata, a képernyőt teljes egészében kitöltő Păunescu jelenléte a küldöttségben óhatatlanul feltéteti velünk a kérdést: komolyan akarja az ország mai vezetése az ET-tagságot, vagy csak eteti a népet, s ha elérik azt, amit kívántak, az elutasítást, újra a rossz magyarokat teszik felelőssé azért? SIMÓ ERZSÉBET A CIVIL TÁRSADALOM KIÉPÍTÉSÉÉRT Tisztújítás a Polgári Szövetségben A Polgári Szövetség — nem a párt, hanem a szervezet — az elmúlt szombaton — több, objektív ok miatt előállt halasztás után — megtartotta tisztújító közgyűlését. Az egykor csak Sepsiszentgyörgyön több mint háromszáz tagot számláló PSZ-ből lassan lemorzsolódtak az emberek, így ezen a választáson sem volt telt ház, és akik távol maradtak, sajnálhatják, hisz két eseményt mulasztottak el. Egyrészt, tömören összefoglalva, megismerkedhettek volna annak a maroknyi embernek a tevékenységével, kik hűek maradtak a szervezethez, sokat és nagyon következetesen dolgoztak, bár munkájuk érdemtelenül holdárnyékban maradt. Igen sokat tettek azért, hogy a megye mesterségesen terjesztett negatív hírén változtassanak, és mert tulajdonképpen ők a LADO itteni megfigyelői is, felfigyeljenek és jelezzenek minden olyan jogsérelmet, kihágást, melynek szenvedő alanyai a kisemberek, nagyobb közösségek. A másik eseménye a megbeszélésnek — mert esemény volt, és sok sepsiszentgyörgyinek kár volt elmulasztania — az ülés két meghívottjával, Nicolae Prelipceanu költővel, a Polgári Szövetség alelnökével, valamint Dumitru Iugával, a PSZ egyik tiszteletbeli elnökével való találkozás volt. A jó nevű költővel, a Románia liberă szerkesztőjével, valamint a Televízió Szabad Szakszervezetének vezetőjével való beszélgetés az elvontabb, országos politikai erővonalak felvázolásától a helyi gondok megbeszéléséig terjedt. A vendégek is úgy vélik, hogy a szinte ellenforradalminak tekinthető korszakban apró és következetes lépésekkel tudják a demokratikus ellenzéki szervezetek céljaikat megközelíteni, s ha egyelőre új tagokkal nem gyarapodnak, nem kell elkeseredni. És feladni a küzdelmet nem szabad. A PSZ megyei elnöke Movilă Maria lett, alelnöknek Vasas Dánielt, titkárnak Kőtős Erzsébetet választották meg. (i. e.) (DÉVAI) A MÚLT HÉT VÉGÉN FELSŐHÁROMSZEKEN Tűz pusztított Kézdiszentkereszten Június 25-ről 26-ra, szombatra virradó éjszaka fél kettő körül tűz pusztított Kézdiszentkereszten, Vízi Árpád 135. szám alatti portáján. Földig égett egy 13 méter hosszú istálló, a csűr, a disznóól és a fasszin. Két szekér széna és három szekér szalma égett hamuvá. Fél kettőkor Szabó Gyula, a község római katolikus plébánosa megkongatta a harangot. Mire a kézdivásárhelyi tűzoltók a helyszínre érkeztek, az önkéntes tűzoltók és a szomszédok vedrekkel már javában oltották a tüzet. Szerencsére a lángok nem terjedtek át a közelben levő épületekre, a tűzoltóknak sikerült megfékezniük a lángok terjedését, de így is tetemes a kár, semmit nem sikerült kimenteni. A ház tulajdonosa, Vízi Árpád albérlőknek adta ki a házát, Boldizsár Ferenc és családja lakott benne, de két nappal a tűzeset előtt elköltöztek. A tűz kapcsán több mendemonda is terjed a faluban, hiszen a leégett gazdasági épület azé a Vízi Árpádé, akit a május 18-án elkövetett kézdiszentkereszti gyilkosság nyomán tartóztattak le. A feltételezések szerint bűnös kéz boszszújáról lehet szó, azaz szabályos gyújtogatás történ(hetet t. A további kivizsgálás folyamatban van.