Háromszék, 1993. június (5. évfolyam, 886-907. szám)

1993-06-01 / 886. szám

A magánvállalkozó napja Sikeresnek mondható rendezvény házigazdája volt szombaton, május 19- én a sepsiszentgyörgyi Lúgás vendéglő és nyári kert. A MAGÁNVÁLLALKOZÓ napja alkalmából üzletemberek gyűltek össze a megye minden sarkából, hogy felmérjék az eddig megtett utat, az elért eredményeket, hogy feltárják a nehézségeket, az akadályokat, hogy felvázolják a jövőt. Érdekes szimpózium keretében Mircea Musora, a Kis- és Közepes Vállalatok Országos Tanácsa megyei fiókjának elnöke, Domokos Ernő, az Országos Privatzációs Ügynökség Területi Igazgatóságának munkatársa és Aldescu Mihai, a BM Club '92 — Üzletemberek Klubja — elnöke elemezték a magánszektor helyét és szerepét a gazdasági reform kivitelezésében, a privatizáció jelenlegi állását, a magánvállalkozók különböző szervezeteinek konkrét lehetőségeit a kölcsönös segélynyújtásban, az érdekvédelemben. Az előadásokat a részt vevő cégek bemutatkozása követte, majd megtekintették a vendéglő teraszán szervezett termékkiállítást, amelyen 8 cég mutatta be eredményeit, áruajánlatát. Az üzleti tárgyalások egy munkaebéd keretében folytatódtak, mely szerződéskötésre is alkalmat biztosított. A napot a magánvállalkozók bálja zárta. A rendezvényen részt vettek az önkormányzat képviselői is. (d.c.) A hatóságok, a csendőrség a magyarok tömeges elhurcolása szükségességét néhány napos újjáépítő munkára, terménybetakarításra való jelentkezés hazug meghirdetésével indokolták. A falvakból és a városokból így vette kezdetét a férfilakosság elhurcolása, internálása — hasonlóan a gyászos emlékezetű zsidódeportálásokhoz. Csupán kisebb Nyárád menti falumból tizennégy személynek kellett otthagynia békés családi otthonát Az elhurcolás tragédiája 1944. szeptember utolsó napjaiban kidobolással kezdődött. A hirdetés — nálunk is, másutt is — úgy hangzott, hogy három-négy napi munkára kell jelentkezniük — ugyanannyi napi élelemmel — a csendőrségen ,,saját érdekükben” másnap reggel mindazoknak a személyeknek, akik a frontokról tértek haza. És névre szólóan hívták azokat is, akik a legcsekélyebb hibát is elkövették a „megmentők” visszatérésekor vagy azelőtt. Akkor még gyanútlanul fogadták a „toborzást” a közmunkára kényszerített ártatlan emberek. Hiszen tudták, hogy a megrongált, felrobbantott hidak, utak, épületek helyreállítása, újjáépítése, a betevő falatot jelentő gabona és más termények betakarítása alapvető meghatározói az élet újjásarjadásának. Senki nem sejtette még akkor, hogy az ígért három-négy napi közmunka az elhurcoltak legtöbbje számára örök életére szólóvá válik. Akik a dobolásra nem jelentkeztek még aznap éjjel , mielőtt a kakaskukorékolás a reggel közeledtét jelezte volna —, a csendőrök a bíróval együtt durva szidalmazások, bántalmazások közepette lökdösték az utcára. — Mars, majd számolunk! — megjegyzéssel „saját érdekükben” kikényszerítették békés otthonából két testvérbátyámat is. Néhai édesanyám és nagyobb testvérem felesége — ahol két árva maradt — alig tudták a soha az otthonukba vissza nem töröknek kezébe adni a jelzett napokra pakolt élelmet, legszükségesebb ruhaneműt. Nagy volt a zaj, jajveszékelés, sírás, zokogás a szülők, a testvérek embertelen elszakítása pillanataiban. A családi otthonokban a néhány nappal azelőtti derítltebb hangulatot, amikor még örvendtünk a hazatérőknek, lesújtó csend, döbbenetes szomorúság váltotta fel. Szerény otthonunkban is hasonló volt a légkör. Lelkünkben már gyász honolt a tragikusan meghalt testvérbátyámért, amikor kétségbeesetten tudomásul kellett vennünk, hogy hazatért két testvéremtől is búcsút kell vennünk — akkor még nem is gondolva, hogy örökre. A százakkal, ezrekkel együtt őket is ismeretlen helyre indították a magyarirtók. S pár napra rá újabb megrázó hír érkezett családunknak negyedik testvérbátyám haláláról, aki valahol az oroszországi csatatereken esett el. Ismeretlen helyen nyugszik a több száz vagy ezer, tízezer tömegsír valamelyikében. Hónapok teltek el, hogy édesanyám sírása, kétségbeesett jajgatása hallatszott a késő éjjeli órákban az otthon frissen elhantolt bátyám sírjánál. A családi udvaron temettük el, hiszen a lövöldözések közepette lehetetlenség volt a halottakat temetőbe, szertartás szerint helyezni örök nyugalomra. Hosszú ideig fülemben visszhangzottak néhai édesanyám síró kiáltásai: „Istenem, miért büntettél így meg, hiszen én nem ezt érdemeltem .. Az öt fiútestvér közül a népes családból így egyedül maradtam, melyhez hasonló példa nem volt sem e vidéken, sem másutt. A legjobban megcsonkított családban szomorú és gyászos érzésekkel reménykedtünk szüleimmel együtt, hogy a közmunkára való jelentkezés hazug szólamával elhurcoltak talán majd valamikor hazatérnek. Családok százada ezrei élték így napjaikat akkor hasonló bizakodásokkal. A továbbiakban azonban arra is fény derül, hogy a remény, a bizakodás miként foszlott szét a családi porták nagy többségében szerte az országban. Mert bizony hiába vártuk, várták a hozzátartozók az elhurcoltak hazatérését, az nem következett be. Csak jóval később jutott tudomásunkra, hogy az erdélyi városokból és falvakból — hasonlósan a Nyárád és Maros mentéhez — a Brassótól nem messze eső Földváron, Hídvégen és másutt létesített táborokba zsúfolták össze az elhurcoltakat, töltötték fel a börtönöket az ártatlen magyarok ezreivel a román hatóságok nacionalista urai. A Maros, a Nyárád vidékéről, a csíki és háromszéki tájakról. Udvarihelyszékről, Kolozs, Bihar, Szilágy, Szatmár és, Máramaros megyékből gyűjtötték. Indították útnak a halál felé a hatalom gyakorlói az ártatlan embereket — a nők sem képeztek kivételt. Gyalogszerrel vagy állatok szállítására alkalmas vasúti szerelvényeken vitt az út a kínzótáborokba. Az 1989-es eseményeket követő napokban a Sepsiszentgyörgyön megjelenő emberjogi, kisebbségvédelmi és kritikai hetilap, az Európai Idő I. évfolyama 36., 37. és 38. számában dr. Lipcsey Ildikó történész, a Magyar Tudományos Akadémia nagja hitelesen tárta fel a román hatóságok magyarellenes cselekedeteit, a tömeges elhurcolásokat. A történész több mint másfél száz helységet nevez meg az erdélyi tájakról, a Partiumból és más vidékekről, ahonnan a hatalom urai a magyarok ezreit hurcolták és gyűjtőtáborokba börtönözték be, másokat otthonukban ütlegeltek, kínoztak a legnagyobb kegyetlenséggel, vagy a helyszínen végeztek velük. (folytatjuk) 1993. június 1. // Kármentő Aki barót vizét issza, sakat levest issza vissza Jottányit sem változott a Barót ivóvizét illető áldatlan állapot. Javításra, újításra pénz nincs, legfeljebb toldani-föltözni ha lehet, messze még az az idő, amikor iható is lesz a csapból kifolyó, egyébként ivóvíznek nevezett s aszerint fizetett akármi. Istennek hála, kéznél a borvíz. No, nem a palackozott, mert az drága. Olcsóbban megteszi a Bibarcfalván. Kisbaconban, Magyrahermánnyban, Uzonkafürdőn, Székelyszáldoboson. Erdővidék-szerte frissen, kívánatosan felbugyogó nedű, melytől párásodik azonmód az üveg, esetenként műanyag palack oldala. Tölti, viszi ki-ki kocsin, szekéren, biciklin boldogan — miután kivárta sorát a csörgőnél. Észre sem veszi jámbor emberfia, hogy az ihatatlan ivóvizet adó patakok mentén mi folyik. Van ott minden elképzelhető és elképzelhetetlen szemét. Lelni ott kórót, hamut, kormot, fűrészport, műanyag és papírzacskót, rozsdás bádogedényt, falaikat, lábast, mosdótálat, érckályhát mi több, döglött tyúkot, macskát, kutyát, a jó ég tudja, még mit, belecsurog abba bizony trágyalé (állati, emberi), vannak helyek, hol, jobb híján, fürdőkádak, mosogatókagylók leve is a patakot dúsítja. így aztán, nem csoda, saját levét issza vissza, ki a patak vizét issza. S csodálkozik a jó atyafi, hogy halat, ollós rákot abban nem fog, csapból folyó ivó, fürdővize büdös, ragacsos, zavaros. Eszerint még soká ... BENKŐ LEVENTE Papoli hírharom (folytatás az első oldalról) • A megyésítés után Papolot elhanyagolták, egy vasat sem fordítottak fejlesztésére, középületeinek javítására. A tavaly a községi költségvetésből immár hatvan százalék jutott Papoknak. Ebből az összegből javították ki a kultúrotthont és egy útszakaszt. Csak a csampekályha kibontása és kipucolása „csekély“ 81 ezer lejbe, a festés pedig 284 ezer lejbe került. • — Egy év és két hónapos polgármesterkedés után nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem, hogy a helyi önkormányzat, autonómia egyelőre csak mese marad — vallja Gödri Albert községi polgárrmester. • Ottjártunkkor rég mindig tatarozták a kultúrotthont. A javítások megkezdése előtt a négyszáz férőhelyes teremben heti két filmvetítést és táncesteket szerveztek. A szükséges deszkát már beszerezték, a padlózat kicserélése maradt hátra. • Az RMDSZ helyi szervezetének jelenleg 357 fizető tagja van. Török Sándor elnök és Eördögh Anna alelök lelkiismeretes szervezői munkát végez. A tagsági díj begyűjtése is zökkenőmentesen történik. • Papoknak 1356 lakosa van, 45,7 százalékuk román nemzetiségű. Vadás szerint a három egyházfelekezet lelkészei kb. hétszáz református, hatszáz ortodox és egy tucat katolikus hívet tartanak számon. Az idén a reformátusok közül 13-at kísértek a temetőbe. Egyetlen keresztelőt sem tartottak. A református nőszövetség — Eördögh Józsefné nyugalmazott tanítónő, Bedő Erika és Nagy Éva irányításával — szép műsorral köszöntötte az anya napját. • 85 Háromszék. 7 Romániai Magyar Szó. 60 Cuvîntul Nou. 12 Családi Tükör jár a faluba, 32 telefon előfizetőt tartanak nyilván. 9 Papolcon nincs állandó jellegű orvosi ellátás. Az öt zágoni orvos közül heti egy-két alkalommal egy-egy átjáró ide beteg látni, receptet írni. ISMÉT HEVES HARCOKRÓL számolnak be a hírügynökségek és a szemben álló felek rádiói a délszláv válság kapcsán. Szarajevóban kiújultak a harcok a horvát és muzulmán, valamint a szerb és a muzulmán erők között. A jelentések szerint a véres összecsapásoknak több mint húsz halottja van. A szarajevói rádió közlése szerint szerb támadás érte a bosnyák fővárostól mintegy ötven kilométerre levő Goradzse városát is. A NEMZETKÖZI KÖZVÉLEMÉNY határozottan elítéli a túlt hét végén, a németországi Solingenben a menekülttáborok ellen elkövetett merényletet, amelynek öt török vendégmunkás esett áldozatául Az ideiglenes török miniszterelnök arra hívta fel a Németországban tartózkodó honfitársait hogy őrizzék meg nyugalmukat, hogy ne mélyítsék el a válságot, és hogy minden provokációt elkerüljenek. Ugyanakkor kifejtette, hogy a dupla állampolgárság elismerése a török vendégmunkások egyenjogúságát eredményezné. Németország-szerte tízezrek tüntettek a szombati merénylet ellen. A német vezető politikusok egyöntetűen elítélték a támadást, és a merénylők ellen kemény intézkedéseket helyeztek kilátásba . Az öt áldozat temetésére csütörtökön kerül sor, amikor várhatóan ismét utcai tüntetésekre kerül sor. A német hatóságok letartóztattak egy kiskorú gyanúsítottat, aki valószínűleg részt vett a merényletben. A Néhány száz török nemzetiségű német állampolgár elzárta a Bonn melletti nemzetközi repülőtér felé vezető utat. így szándékoztak a xenofób támadások ellen tüntetni. A rendőrség délelőtt tíz órakor tudta az utat felszabadítani. A szombati merénylet óta a tüntetők és a rendőrség közötti összetűzések következtében az anyagi károk meghaladták az 1 millió márkát. ITZAK RABIN, izraeli miniszterelnöknek kisebb módosításokkal sikerült véget vetnie az egy hónapja tartó kormányválságnak. Gazdát cserélt a nevelésügyi tárca, a távközlési, tudományos és technológiaügyi tárca, az energiaügyi tárca. A változtatásokat a parlament kell hogy jóváhagyja. LEMONDOTT A MÚOSZ, vagyis a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke, Bodor Pál. — A lemondásom csupán a személyes kudarcom bevallása — nyilatkozta a magyar rádiónak a neves író. — Én a MÚOSZt Magyarország egyik legstabilabb, legtekintélyesebb egyesületének tartom, szerintem rendkívül jelentős jövő vár rá, meggyőződésem, hogy a MÚOSZ, amelynek továbbra is lelkes szurkolója maradok, kitűnően fogja tudni elvégezni kiemelt feladatkörét a magyar közéletben, jelentős szerepet játszhat az egyensúlyozásban, a lovagiasság megerősítésében Meggyőződésem, hogy utánam csak egy jobb, erélyesebb, jobban szervező elnök következhet. Nincs semmiféle konfliktus közöttem és a testvit között — hangsúlyozta Bodor Pál. HÁROMSZÉK !