Háromszék, 1993. július (5. évfolyam, 908-930. szám)

1993-07-01 / 908. szám

RÁCZ KÁROLY, nyugalmazott pedagógus emlékezik: 1944. október 11-én, a 26/2. zászlóalj katonájaként, Apahidánál megsebesültem. Román és orosz felügyelet­tel, fegyveres kísérettel a harcvonal mögé, majd szigorú őrizet alá kerültem egy Kolozsvár környéki községben. Napokig késett a sebesültellátás, s őrzőink a minimális élelmezésről is megfeledkeztek. Éhünket a táborhelyül szolgáló iskola kertjében káposztatorzsával enyhítettük. Pár nap múlva a román hadsereg 20 as tábori kórházába szállítottak, ahol sebeink kezelése is tessék-lássék módjá­ra megkezdődött. A kórházat a harcvonal változásai sze­rint szállították tovább, minket pedig ellenkező irányba, az ország belseje felé irányítottak. Talmács, Nagydisznód, s onnan kellő kiválogatás után Brassó-Földvárra szállítot­tak, ahol először deszkából készült barakkba „szállásol­tak­ be” vigyázóink, majd a legsiralmasabb nyomorta­nyákra emlékeztető, földbe vájt viskók lettek „lakása­ink”. Mint tanító, az egyik táborfelügyelő tiszt írnoka lettem. A foglyok adatait kellett nyilvántartásba foglal­ni. Alkalmam volt a nyomort, embertelen bánásmódot, éhezést, kínzást, ártatlan emberek százainak halálát lát­ni, megismerni." Itt találkoztam későbbi pedagóguskollé­gáimmal, László Domokossal és Tavaszi Zoltánnal. Ho­gyan kerültek ide, miként szabadultak a biztos halálból, azt részletesen sohasem tudtam meg. Az élelmezésünk csaknem a semmivel volt egyenlő. A fagyos káposzta vízben melegítve, a paszuly ízesítés és rántás nélkül került a csajkába, dobozba, rozoga tá­nyérokba, kinek amije volt. A nyomor, a szenvedés kö­zepette jutott eszembe egyik évfolyamtársam a tanító-­­ képzőiből, Székely György Hídvégről. Jajkiáltásomat a táborból kilopott néhány szóban foglaltam össze, élelmet kértem. S bizony, a kapott hazai falatok nagy örömet je­lentettek ebben a kínos helyzetben. László Domokos ba­rátommal fogyasztottuk el az ízléses emberi eledelt. Sze­rencsénkre, legyengült egészségi állapotunkban nem volt káros következménye a lakmározásnak. Hasonló kis éle­lemcsomagot kaptunk más hídvégi családoktól is, amiért hálás köszönet most is, csaknem fél évszázad távlatából. (...) Voltak, voltunk, akik 70 kilogrammról az éheztetés következtében 40—45 kilogrammra fogytak, fogytunk. Mégis, úgy vélem, hogy azok közül, akik ebben a hely­zetbe kerültek, kerültünk, kevesen tudnánk bosszút állni az éheztetőkön, a kínzókon. (...) Volt a táborban egy Manta nevezetű százados, aki civilben tanító volt. Ritkán ment el fogoly mellett, hogy ne ütlegelje vagy rugdossa. Nekem, mint írnoknak, volt alkalmam megmondani, hogy egy tiszt, méghozzá civil­ben nevelő, nem lehet ennyire kivetkőzött emberi voltá­ból, még akkor sem, ha ellenséges hadsereg katonájával áll szemben. Védte ugyan álláspontját, de a veréssel, rugdolózásokkal mintha alábbhagyott volna. „Megszó­lalt lelkiismerete, és megölte a kegyetlen százados urat” — hangoztatták fogolytársaim. Nyilván,, vér vízzé nem válott, a későbbiekben minden úgy folytatódott, mint addig.’ Ez bizonyosodott meg Popa nevezetű főhadnagy úr esetében is, aki szülőotthonomból, Erdőszentgyörgyről az édesanyám által hozott kis csomagot — amit a temető­ben sírásás közben vehettem át — csúnya szidalmazások közepette elvette, és csak az üres dobozt kaphattam visz­­sza másnap reggel. Hasonló esetek napirenden voltak nemcsak az említett főhadnaggyal, hanem másokkal is. Szökési kísérletek és sikeres menekülések is történ­tek. A földbe ásott barakkoknál kivezető, bokrokkal ál­cázott alagutak voltak. Egyik éjszaka éppen a mi ba­rakkunkból sikerült öt Csík környékinek megmenekül­nie. Volt eset, amikor a mezőgazdasági munkálatokra kivezényeltek­ből sikerült egyeseknek életük kockáztatása árán is szabadulniuk. Szerencsésnek is mondhatom saját és többedmagam szabadulását. A sors egy olyan nőt hozott felénk, mint a meggyesfalvi (Marosvásárhely melletti) grófnő aki vöröskeresztes nővérként saját pénzével bérelt autóbusz­­szal járta az ártatlanul szenvedők táborát. Jött 1945 ta­vaszán, és kiváltott Földváron is egy csoportot, így ke­rültem biztonságba Sepsiszentgyörgyön, ahol kezdetben a puha vetett ágyban nem is tudtam aludni, mert a tá­borban több hónapon át megszoktuk a kemény föld- Priccset. • Több mint harminc év után látogattam vissza Híd­­végre kedves kollégámhoz, Székely Gyurihoz. Emlékezni és viszontlátni a nyomor táborát. Ott voltam néhány száz méterre Földvártól, de nem volt lelkierőrk­ megtenni azt a rövid utat a táborig. A sok szenvedés, megalázás, kínzás ugyanis oly mély nyomokat hagyott lélekben és testben, hogy többé látni sem akartam azt a helyet, ahol több százan vagy ezren(?) nyugszanak sírhantok, emlé­kek nélkül a simára buldózerezett szántóföldek vagy a legsötétebb diktatúra idején épített tömbházak törmelé­kei alatti egykori temetőkben. (folytatjuk) 1993. JÚLIUS 1. Oroszhegyi ballada Bukaresti magyar tévéműsorunk, úgy látszik, magvasabb kérdések felé szándékszik fordulni. Galbács Pál hétfőn sugárzott filmje az oroszhegyi elí­téltekről legalábbis erről látszik meggyőzni. A tiltakozás-, nyilatkozat-, hatá­rozat-, fellebbezésdömping közepette ugyanis olyan felhangokat hoz, amelyben ott vibrál egész „posztdecembrista“ kisebbségi létünk, el nem fogadott ma­gyarságérzetünk lényege. Hiszen az összesen 66 évre elítélt oroszhegyiek kin­­dözetlen, vádaktól, követelésektől, de öregtörtségtől, reményvesztettségtől mentes nyilatkozata beszédesebb mindenféle koholt vagy valós bizonyítéknál. S a szülők igazi tartásukban, sallangtalanságukban fájdalmas, előítéleteket nem ismerő vallomása a közösségi erkölcs romlatlan ösztöneit, a kegyetlen és kiszámíthatatlan sors csapásait úgy hordják magukban, mintha körülöttük a példát statuáló, manőverektől lázas környezet évtizedek, sőt, talán évszá­zad óta nem hordozná öndicsőült fintorát. Szemünk láttára, fülünk hallatára „született“ a nyolcgyermekes anya „balladája“, akinek fia katonaság helyett tömlőcben sínylődik, és az a legborzasztóbb, hogy amikor meglátogatják még sírni sem szabad. Pedig igazságtalanul ítélték el —mondja olyan szelí­den, mintha e sors csapása nem is embertől, emberektől, konjunktúrától, jól kifundált érdekektől származna. Az már eszébe sem jut, hogy ama véres decemberi napon — minden tényen és bizonyítékon túl — nem a gyilkos szándék, hanem a hirtelen felszínre törő megaláztatások hullán-­verése sö­pört végig az oroszhegyi utcákon (is). S a mindig óhajtott szabadság varázsa. Az alig érezhetően meg-megcsukló férfihang pedig mintha századok tartá­sát állította volna e természetességtől „elcsodálkozó“ kamera elé. Ilyenkor döbbenünk rá, hogy nem lehet elég csak az anyanyelv használata az igazságszolgáltatásban vagy bárhol máshol közösségi életünkben. Hiszen a tanúvallomásokon túl a lélek sziporkázó ösztöneiben virít, s hogyan ítélkezhetnek azok, akik eme már-már kiveszőben lévő tartást nem képesek érzékelni? Persze, mindannyian tudjuk, hogy a nehéz börtönévek nem ilyen„krité­­riumok“ alapján hirdettettek ki. Éppen ezért fájdalmasan igaz, kegyetlenül ele­venbe vágó, amit a képek a felszínre dobnak. A párhuzamok pedig, amelyek nyíltan, képileg is (gondolom, tudatosan) a kommunizmus rémségeit idéző sorozatra utalnak, megfellebbezhetetlenül ál­lítják elénk a kérdést! ugyan biz, mi változott itt azóta, uraim? FERENCZ CSABA AZ ÚJ ADÓRENDSZERRŐL Alattunk a Caillatros cur ? A mai naptól érvénybe lépett a TVA néven ismert és a tévében szem­léletesen reklámozott hozzáadott érték­­adó. Ennek értelmében több termék és szolgáltatás nagybani árához csak a kereskedelmi haszont (adaos comercial) és az egységesen 18 százalékban meg­állapított hozzáadottérték-ad­ót (TVA) alkalmazzák , miután a korábbi áru­forgalmi adót (ICM) a július 1. előtti árakból levonták. Olvasóinknak azért nem tudjuk most részletesen felsorolni az­­ új árakat, mert kereskedelmi egységenként vál­toznak a többletértékeik. Ellenben fel­sorolhatjuk a­z új értékadótól mentes termékeket és szolgáltatásokat. Termékek: friss, fagyasztott vagy mélyhűtött hús; fogyasztói tej, bele­értve a tejport; fehér, félbarna és barna kenyér; napraforgóból vagy szó­jából készült étolaj; vaj; gyógyszer; protézis; fűtésre és ételkészítésre hasz­nált anyagok (tűzifa, lámpagáz pl.); villanyáram (háztartási fogyasztásra); fűtés (a háztartásokban); városi köz­szállítás. Szolgáltatások: egészségügyi, oktatás­ügyi, emlékápolási, alkotó-, tömegtájé­koztatási jellegű tevékenységek: a sa­ját alkalmazottakat ellátó intézményi­vállalati étkezdék; otthon foglalkozta­tott személyek; szabadfoglalkozásúak; fogyatékosokat foglalkoztató egységek; mezőgazdasági magángazdaságok; ere­deti műalkotások adásvétele; bélyeg­es érme-, illetve pénzverés és -kiadás (csak az erre feljogosított intézmé­nyek), művelődési jellegű rendezvé­nyek. Csak a következő napokban, hetek­ben tudjuk meg, érezzük majd azt, hogy az új értékadó mennyire üríti ki újból zsebünket, kinek lesz hasznos, s azt is, hogy a kiskeresetűeket mennyire érinti. DOMOKOS PÉTER VAN-E FEGYVERKEZÉS? Az amerikai törvényhozó testület egyik albizottsága kiderítette, hogy Irak az 1991-es Öböl-háború után 80 százalékban állította vissza ka­tonai iparát. Ezzel szemben az ira­ki fővárosból nemrég eltávozott ENSZ-szakértői bizottság azt jelen­tette, hogy Irak nukleáris fegyver­­kezési programját felfüggesztették, hogy Irak semmilyen atomerőmű­vet nem rejtett el előlük s hogy csupán kettős felhasználtságú fel­szerelések maradtak üzemben, eze­ket továbbra is figyelemmel kell kí­sérni. TOVÁBBI KIUTASÍTÁSOK : Miután tegnapelőtt Görögország 2600 albán nemzetiségű személyt toloncolt ki Albániába, tegnap az albán hatóságok azt nyilatkozták, hogy szombat és szerda között ösz­­szesen 13 ezer, Görögországban tör­vénytelenül tartózkodó albánt szál­lítottak a görög—albán határra. Gö­rög hivatalos források szerint Gö­rögországban körülbelül 200—300­ ezer albán bevándorló tartózkodik. Többségük törvénytelenül került Görögország területére, s emiatt bár­mikor kiutasítható. SZLOVÁKIA TAGSÁGA ügyében szintén ma hoz döntést az Európa Tanács. Szlovákia nemzeti kisebbségeinek helyzetével kapcso­latban a magyar küldöttség emelt panaszt, s kérte, hogy az ET ne­gyedévenként készítsen jelentést az új Európa tanácsi tagországokba,­i kisebbségi jogok tiszteletben tartá­sáról. Bár Szlovákiában tavaly hi­vatalosan megtiltották a kétnyelvű feliratok, valamint a szlovák tévé műsoraiban a magyar helységnevek használatát. Vladimir Meciar szlo­vák miniszterelnök többször kihang­súlyozta: Szlovákia az egyedüli eu­rópai álam, ahol széles körű jogo­kat biztosítanak a nemzeti kisebb­ségeknek. Meciar nemrég lezajlott bukaresti látogatásán is ezt nyilat­kozta. DÉLSZLÁV HELYZETKÉP Tegnapra virradólag az ENSZ Biztonsági Tanácsa szavazott a bos­­nyák muzulmánok fegyverkezési ti­lalmának feloldását engedélyező ha­tározattervezet ügyében. Az ezt tá­mogató BT-tagországok a muzul­mánok önvédelmi jogát említették. A szavazás során a 15 BT-tag kö­zül 9 a határozat mellett adta vok­­sát, 6 tartózkodott, köztük Nagy- Britannia, Franciaország és Orosz­ország. • Tegnap Prágában az E­­urópai Biztonsági és Együttműkö­dési Értekezlet magas rangú tiszt­viselői arról határoztak, hogy ENSZ-megfigyelők felállítását ké­rik az albán többségű Koszovó, a magyar többségű Vajdaság és a muzul­rán többségű Szandzsák szerb tartományokban. Ezt azzal indokolták, hogy szükséges megelőzni a dél­szláv konfliktus további kiterjedé­sét.­­ Szintén a délszláv helyzet megoldása érdekében tartózkodik Görögországban Borisz Jelcin orosz szövetségi államfő, aki a macedón­kérdésben folytatott megbeszélése­ket görög hivatalos személyekkel. Közömért hogy Macedónia volt ju­goszláv szövetségi állam az ENSZ- hez beadott felvételi kérését épp Görögország ellenezte, azon a cí­men, hogy 07, azonos nevű görög­­országi tartomány miatt a jövőben sor kerülhet területkövetelésre Ma­cedónia részéről. " HÁROMSZÉK 3 §111

Next