Háromszék, 1993. augusztus (5. évfolyam, 931-951. szám)

1993-08-03 / 931. szám

Kármentő Bekopogó Képzeljenek el egy emberi települést. Főútját épp növi be a bozót. Lesántult kapuk róla sehová nyílnak A kertekben felejtett gyümölcsfák senkinek teremnek. Kis pataka csevegve cso­bog be a felszegen, hogy az alszeg alatt aztán gátnak ütközvén alattomos buzgárként lopakodjék vissza, elmosni a partján élt nemzedékeknek még a nyomát is. Otthonok hűlt helyén meredező csonka falak már derékig vízben állnak... Nem, ez nem rémálom legfeljebb annak „földi mása“ „eredmény.“ Ez a helység a Ceauşescu-rendszer oly hírhedt faluromboló tájrendezési garáz­dálkodásának esett áldozatául. E üldözött népe úgy szétszóródott, hogy nem­csak megye- vagy országhatárokon túlra, de kontinensből is legalább négybe jutott belőle. Nevezzük meg a falut is: Bözödújfalu, s mindjárt a pusztulás mondhatni történelmi dimenzióját érzékeljük. Péchi Simon, a legnagyobb erdélyi fejede­lem, Bethlen Gábor tudós -kancellárja — és vallásalapító próféta — szombato­sai, a székely „zsidózók“ utolsó menedéke. Egy erdélyi hit- és szellemtörténeti relikvia. Vészhelyzetében mégis hiába "kiáltottuk földjüket hatalmi fülekbe his­tóriai értékét: ez a történelem nem az a történelem volt. Bözödújfalu jelentése mondat­anul is kicsendült ama tájainkon tartott megemlékezésekből, melyek az erdélyi tolerancia néven ismert jelenséget vol­tak hivatva felmutatni országnak-világnak. Igazát és hitelét csak növelték a­­zok a történészek, akik a híres tordai kinyilatkoztatást a korba ágyazottan és határai közt értelmezték Igen, a szok­­datosság példa nélküli, de paradox konzekvenciája a vallási türelemnek. Paradox, mert miközben annak egyenes következménye, további meg nem tűrtsége viszont a tolerancia korlátait mu­tatja. De Bözödújfaluban mégis a jelentkezésétől számított négyszáz évig fennmarad (utódainak hitbéli állhatatosságát is beszámítva), mintegy a lelki­­ismereti szabadságnak s a békességnek az üldöztetések fölötti diadalaként És milyen időkben­ és mennyi vész közepette! Hogy ami Hitlernek sem egészen sikerült: a Ceauşescu diktatúra szüntesse meg örökre, szétszórván maradéká­nak is utolsó közösségét. Nem hiszem, hogy önpusztításai elől csakis a megbékélésbe menekülhető világunkban találni e példázatnál korszerűbb lelki fogazót. Erre gondolok most, mikor épp készülök haza (haza?...) találkozni falus­társakkal, hogy közösen tető alá hozzunk egy Bözödújfalu Alapítványt, mely­nek rendeltetése az erdélyi szombatosság és utolsó menedéke emlékének megörökítése. Kezdeményezőként — válságos viszonyaink közt eléggé meré­szen — márványba, könyvekbe, múzeumi ereklyegyűjteményekbe s főleg jö­vőbe világló tanúságba álmodom falum emlékét. Aki e vállalkozásban velem akar tartani, ahhoz ennyi szavam van: Isten hozott! KOVÁCS ANDRÁS P.S. A szerveződő alapítvány ideiglenes székhelye a lakásom: Kovács András, 4000 Sfântu Gheorghe, str. Oltului 52., bl. 4/A/9, Jud. Covasna, Ro­mánia. Tel.: 32 03 11, 1 A Székely Hadosztály és Dandár története (4.) A terve az volt, hogy szembeszáll a bevonuló és a demar­kációs vonalat fenyegető román egységekkel. A páncélvonat parancsnokai még gondolkozni sem tudtak,mikor váratla­nul odaérkezett a pesti kormány kormánybiztosa, Fényes László, aki a terv ellen erélyesen tiltakozott: „Kérem, értsék meg, hogy a mostani helyzetben rajtunk csak a pacifizmus segíthet, szó sem lehet támadásról.“ A vonat katonái megragadták Fényes Lászlót, hogy a Marosba dobják, és csak Jancsó leghatározottabb fellépése aka­dályozta meg, hogy ez megtörténjék. Talán ennek az incidensnek volt a következménye, hogy a kormány a páncélvonatot Dunántúlra, a Mura­közbe vezényelte. Azonban nagy nehezen sikerült ezt a rendelkezést visszavonatni, s így a vonat Erdélyben ma­radhatott. A MÁSODIK DEMARKÁCIÓS VONAL Hiába jött létre a második demarkációs vonal. Mihelyt Berthelot tábornok Kolozsvárról eltávozott, a román csa­­patok folytatták a további előnyomulásukat Zsibó, Zilah, Szatmárnémeti, Máramaros irányába. Fő célpont Nagy­várad megszállása volt. A magyar katonai parancsnok­ságnak sikerült néhány zászlóaljat felállítania. Legna­gyobb gondot a ruházat- és lőszerutánpótlás okozta. A köztársasági kormány vagy egyáltalán nem vagy csak kismértékben küldött pótlást. Így harcoltak a székely csapatok, ruha- és lőszerhiánnyal küzdve, fázva, éhezve. De megakadályozták a román csapatok előnyomulását a magyar Alföldre. A magyar köztársasági kormány már kezdettől fogva gyanakvással kísérte a székely csapatok szervezését, s ő gördített akadályokat a szervezkedés és felfegyverkezés, toborzás elé. Januárban a székely hadosztály csapatai a Szinér­­váralja—Csúcsa—Belényes vonalat szállták meg. A ro­mán csapatok Csúcsánál akartak Várad irányába előre­törni. Itt azonban a székelyek kemény ellenállásába üt­köztek. A csúcsai harcok január közepén kezdődtek. Ek­kor a román csapatok már Csúcsa előtt álltak, de kény­telenek voltak visszavonulni, maguk mögé hagyva Körös­­feketetó, Malomszeg falvakat. Ezekben a harcokban kitűnt a Verbőcey vezette kolozsvári nemzetőrzászlóalj. Ilyen viszonyok közt követelték a románok egy har­madik demarkációs vonalként a Zuah—Bánffyhunyad vo­­nalat. Ebben az időben, január végén a székely hadosz­tály frontja a következő vonalon húzódott: Szinérváral­ja —Szatmár—Szilágysomlyó—Csúcsa—Belényes. Január vé­gén aztán ezen a vonalon fegyverszünet állt be, és hete­ken át nem vol komolyabb összeütközés. Vad, zord januári télben nyári ,blúzokban vásott ba­kancsokban harcoltak, fagyoskodtak. A tisztikar szegé­nyes útibőröndjeit kibontotta, és tartalmát a legénység között szétosztotta. Ez időben a hadosztály székhelye Szatmár volt. Itt öt, ezer főre való hadikórház volt, és innen lehetett arra szá­mítani, hogy a keretet fel tudják tölteni. Nagy Pál ezre­des körültekintése és erélye Kolozsvártól Nagyváradig a vasúti állomásokon néhány vagonra vajló puskát, töltényt mentett meg. A csúcsas ellenállás felrázta az országot letargiájából s ráeszméltette — legalább részben —, hogy a hazát meg is kellene védeni. A Szatmárról kiinduló szervezkedés eredményeként 1919. februárra a csapatok helyzete ez volt: hadosztály­parancsnokság: Debrecen; dandárparancsnokság: Szat­már; gyalogdandár-parancsnokság: Nagykároly. A csapat­testek: 1. Székely gyalogezred­ Szatmárnémeti, ugyanott egy önálló székely zászlóalj, négy gyalogezred (12-es, 21- es, 32-es, 24-es) állomásozott Szatmár, Barátka, Tasnád, Nagyléta helységekben; a Fekete-Körös völgyében a Verbőczy-féle kolozsvári nemzetőri -zászlóalj. Volt még egy székely huszárezred (Hajdúnánás), egy-egy tüzér­ezred és nehéztüzérezred, végül páncélvonatok. A székelyek páncélvonata 1919. február 2-től kezdve napi nap után végigfutotta a frontot. Egy alkalommal a vasúti síneket a 96-os vasúti őrháznál felszedve találták. A szerelőkocsi előrement egy gépfegyverrel, mögötte az orgonakíséretet a páncélos adta. Nemsokára már a kis­­sebesi kanyarban volt a vonat, ahol ellenséges tüzérséget semmisített meg. Mi történt ezalatt Kolozsváron? Január 10-én az egy­házi vezetőket, Ferencz József unitárius püspököt, Hirsch­­ler József apátplébánost, Barabás Samu református espe­rest, Eisler Mátyás rabbit. Apáthy Istvánt s a magyarság más tíz vezetőjét a térparancsnokságra idézték, s közöl­ték velük, hogy túszként egyelőre lakásukon internál­ják, és felelőssé teszik őket minden atrocitásért, ami a magyarok részéről a románokat érné. PUSKAS LAJOS (folytatjuk) 1993. AUGUSZTUS 3. HITÉLET Lelkészbeiktatók színhelye volt vasárnap Szotyor és Sepsikőröspatak.­­Ünneplőbe öltöztet­ték a templomokat, nyári virágcsok­rok díszítették az Úrnak asztalát, je­lezvén, hogy a lelkész­­beiktató fon­tos lépés az­ egyházközség életében-Szotyorban nagyilis.id.feletti Incze Sándor, a Sepsi Református Egyház­megye esperese iktatta be papi állá­sába a volt bitai lelkipásztort, tiszte­­letes Ber­szán Sándort, akit egyhangú­lag megválasztottak, s aki szószéki beszédében fejezte ki azt a reményét, hogy az együvé tartozás gondolata szorosabbra fűzi majd a hívek és a lelkipásztor kapcsolatát. t. Győrbíró Sándor szotyori beszolgáló, aldobolyi lelkész átnyújtotta a jelképes érték­kel bíró templomkulcsokat, az egy­házközség­­ pecsétjét és egy bibliát. A meghatottság ünnepi szavaival köszön­tötte az új lelkipásztort nt. Szász Ti­bor nyugalmazott esperes. T. Papp Sándor, az Ott utcai református gyü­lekezet lelkésze a Sepsi Református Egyházmegye lelkipásztori közösségé­nek üdvözletét adta át. a Szotyorba beszolgáló Egyed Gábor, illyefalvi római katolikus plébános a szolgatár­sat. Rápolti István megyebíró pedig új lelkipásztorukat üdvözölte. Sepsikőröspatakon nagytiszteletű Máthé Sándor, a Sepsiszentgyörgyi Unitárius Egyházkor esperese, olthé­­vízi lelkész jelenlétében­­. Székely János egyházkor­ jegyző, árkosi lel­kész felolvasta főtisztelendő , Kovács Lajos püspök úr kinevezését, és Fe­kete Leventét beiktatta szolgálatába. A fiatal lelkészt Költő Irénke gond­­nokné az Unitárius Nőbizottság, Kurta Ákos pedig az Unitárius Ifjúsági Egy­let részéről köszöntötte. Az ünnepi alkalommal tiszteletüket tették­­ Fe­kete József helybeli római katolikus plébános és I. Vajda Emil református lelkipásztor. Mindenütt ünnepi művészi műsorral készültek a fiatalok, melyet Szotyor­ban Rápolti István gondnok Sepsikö­­röspatakon Fekete Judit tanított be. KISGYÖRGY ZOLTÁN A HORVÁTORSZÁGI SZERB ERŐK újabb támadásokat hajtottak végre. A krajnai szerbek korábban már fenyegetőztek azzal, hogy megsem­misítik a pontonhidat amennyiben a horvát hadsereg a múlt hónapban kötött egyezséggel összhangban nem­­ vonul vissza a környékről. A horvát hadsereg szóvivője be­jelentette, hogy készen állnak a visszavonulásra Az ENSZ Bizton­­sági Tanácsa arra hívta fel Horvát­ország figyelmét, hogy súlyos követ­kezményekkel járhat, amennyiben továbbra is a térségben maradnak a horvát erők. közeledő légitámadás BOSZNIÁBAN Tegnap Genfben folytatták a megbeszéléseket Bosznia sorsáról. Jelen volt mindhárom fél vezetője. A fő téma a határvonalak meghú­zása, amely három részre osztja Boszniát a szerbek, horvátok és mu­zulmánok között. Tegnap Brüsszelben a NATO a boszniai kraté­na­i bevetés lehetősé­gét tárgyalta. A megbeszé­és az Amerikai Egyesült Államok kezde­ményezésére született, és ha nem jutnak megegyezésre a légitámadás tekintetében Washington felkészült, hogy egyedül lépjen akcióba — kö­­zölte a belgrádi rádió. Brüsszelben az Egyesült Államokat Reginald Bartholomew képviselte, aki az el­nök különmegbízottja a boszniai kérdésben.­­ az amerikai külügy­miniszter KÖZEL-KELETEN Warren Christopher tegnap Egyip­tomba utazott azzal a céllal, hogy új életet adjon a közel-keleti béke­­folyamatoknak. Biztatónak tűnik, hogy szombaton­ sikerült tűzszünetet kieszközölnie Dél-Libanonban. Az izraeli katonai akció azonban akko­ra pusztítást végzett, hogy az ara­bok körében az összes Izraellel szembeni fenntartás megerősödni látszik. A palesztin delegáció szóvi­vője szerint Izrael azzal a céllal veti latba katonai­ erejét, hogy el­gondolásait ráerőszakolja arab szomszédaira, és ez nagy nehézséget jelent a békefolyamatnak. Az ame­rikai külügyminiszter körútjától nem vár gyökeres fordulatot, csak annyit, hogy e béketárgyalások fo­lyamata megmaradjon. dél-afrikában nézetei, térés merült fel Nelson Mandela, az Af­rikai Nemzeti Kongresszus vezetője és de Klerk dél-afrikai elnök kö­zött arra vonatkozóan, hogy kit terhel a felelősség a legutóbbi vé­rengzésért, amely az egyik néger­lakta településen, Johannesburg közelében történt. MEGHALT A BELGA KIRÁLY Emberek ezrei rótták le kegyele­tüket vasárnap Baudouin belga ki­­rály ravatalánál, aki szívinfarktus­ban halt meg. A belga kabinet rend­kívüli ülést hívott össze, és ezt kö­vetően bejelentették, Baudouin fi­­vére, Albert herceg lesz az utód­ Kányászsztrájk Németország keleti felében Németország keleti részén mint­egy­­tízezren tüntettek azoknak a bányászoknak a támogatására, akik elfoglalták a tárnákat, és éhség­­sztrájkot tartanak a bánya tervezett bezárása miatt. A sztrájkotók beje­­lentették: akciójukat mindaddig folytatják amíg nem lesz biztos a bánya jövője. HÁROMSZÉK 3

Next