Háromszék, 1993. október (5. évfolyam, 974-995. szám)
1993-10-01 / 974. szám
KI KIT VERT MEG KÉZDISZENTKERESZTEN? Fogdában a legények, szabadon a rendőrök Ismét verekedtek a rendőrök! Legalábbis ezt tanúsítják a nagy családban érkező kézdiszentkereszti szülők, feleségek, rokonok, akik a tegnap robbantak be a szerkesztőségbe. Alább közöljük mindkét fél részéről a tényállást, meg azt is, hogy a három „bűnös“ fiatalembert a tegnap 30 napos kivizsgálási fogságra ítélte a megyei ügyészség. De ezt a döntést sem a rendőrparancsnok, sem a megyei főügyész nem közölhette szerkesztőségünkkel, mert hiába kerestük őket, nem találtattak helyükön. Az ügy nagyon érdekesnek ígérkezik. Mert kinek a kezébe is adják a gumibotot?! SZÜLÖK Szeptember 25-ről 26-ra virradó éjszaka a kézdiszentkereszti piactéren lévő Lambadának becézett bárban szóváltásra, majd verekedésre került sor három helybeli fiatalember — Csavar János (24 éves traktorista), Pál Árpád (22 éves munkanélküli) és Kovács Vince (32 éves traktorista), valamint a községközponti rendőrőrs két altisztje között. Pár napra az eset után, pontosabban 29-én a három fiatalt a kézdivásárhelyi rendőrség kocsijával a megyeközpontba vitték. 30-án reggel a szülők, hozzátartozók felkeresték fiókszerkesztőségünket. CSAVAR ROZÁLIÁÉ, az egyik letartóztatott ifjú édesanyjáé szót — Délután a fiam és több társa leürített egy szekér pirókát majd a piaci bárba mentek. Pál Árpádot a két helybéli rendőr behett a szíaréba, ahol ők eddig is ittak. Az én fiam közben megállt beszélgetni a bár főnöknőjével. Egyszer arra lett figyelmes, hogy Árpi azt kiáltotta: „Gyere, Jancsi, mert ütnek." Amikor (JOCHOM) (folytatása a 8. oldalon) A RENDŐRSÉG A szeptember 25-én éjjel a kézdiszentkereszti Lambada bárban történt verekedéssel kapcsolatban a Kovászna megyei rendőrségtől a következő választ kaptuk. A községben szolgálatot teljesítő két rendőraltiszt az említett időpontban a bárban fogyasztott kávét és üdítőitalt. Éjjel fél 11 óra körül a helyiségbe lépett a 21 éves Pál Árpád, a 23 éves Csavar János és a 31 éves Kovács Vince. A három fiatalember egy üveg bort akart vásárolni, de a tulajdonos vadházastársa arra hivatkozott, hogy takarít, s már nem szolgálja ki a vendégeket. A három kuncsaft tovább erősködött. Időközben Pál Árpád Daniel Gheorghe altisztet inni hívta. Az elutasítás után kitört a botrány. Pál és Kovács bántalmazták a rendőröket, elszakították egyenruhájukat. A két rendőr könnygázsprayt használt, majd elővette a fegyverét. A három fiatalember abbahagyta a rendőrök bántalmazását Utólag mindhárman elismerték, hogy bántalmazták a két altisztért. DOMOKOS PÉTER A PRIVATIZÁCIÓ ÚTJÁN *llj munkahelyek Mint már hírül adtuk, megyénkben elsőként a kézdivásárhelyi ruhagyár került teljes mértékben magánkézbe. Ez év március elsejétől a teljes részvénycsomag tlajdonosai a magántársaságot létrehozó gyári vezetőség és a dolgozók. Az azóta eltelt több mint fél esztendő eseményeiről érdeklődnünk DOBRA LÁSZLÓ közgazdásztól, a részvénytársaság fiatal vezérigazgatójától. A gyár privatizálása egy hoszszabb folyamatot ölel fel. Az első, 30 százalékos részletet már teljes mértékben törlesztettük,, szeptember végén kifizetjük a következő 30 százalékot, a második részletet. Tehát folyamatban van a még mindig létező két részvénytársaság — a Secuiana és a Konfekció Rt. — összevonása, egyesítése. Végső soron csak a vásárló részvénytársaság, a Secuiana Rt. marad a ,,Porondon“. Eredet elképzelésünktől eltérően, ez a folyamat hosszabb időszakot igényel, mivel a privatizálás számunkra, és az állami szerveknek is, újdonságot jelent. (folytatása a 7. oldalon) Lejegyezte: SOCHOM ISTVÁN A New Fashion Kézdivásárhelyen A Meyer Fashion Hosen cég, a román—német tőkével működő TG—S FASHION gyár és a helyi tanács részvételével alakult meg Kézdivásárhelyen a NEW FASHION részvénytársaság. A tanács 10 százalékos tőkével, azaz 10 000 négyzetméter területtel lépett be az ,,üzletbe". A kereskedelmi társaság 2 és fél millió márka alaptőkével indult. A szigetelőgyár tőszomszédságában már javában folynak az építkezési munkálatok. Az épület kivitelezését a megyeközponti CONTCO cég kézdivásárhelyi alegysége vállalta el. Hosszú mester vezetésével rekordidő alatt épül fel a gyár, Bakk Vitális Kinga mérnöknőtől, a TG—S Fashion gyár igazgatójától megtudtuk, hogy a gyár átadását jövő év márciusára tervezik. Kezdetben két egységgel indulnak be, 350—400 munkást foglalkoztatva, ami új munkahelyeket is jelent. A jelenlegi nehéz gazdasági-pénzügyi helyzetben csak üdvözölni lehet e merész vállalkozást. HOCHOM) SICPLIKZEN niYOKGT 1993. OKTOBER 1. 974. SZÁM ARA 40 LFI Előfizetőknek: 30 IFI PÉNTEK Mától sugároz a helyi televízió Számunkra a nap legfontosabb híre, hogy ma 18.30 órakor sugározni kezd a helyi televízió. Felelős szerkesztője Ferencz Csaba kollégánk, főmunkatársak Ferencz Réka, Henning László, Zágoni Aladár, közreműködnek :Erdélyi András, Köntös Ernő, Bartók Emese, Égető Albert. A rendszergazda, a Selectronik kft. jó ideje készül az eseményre, és ha nem is eredeti elképzeléseik szerint (külön sávon), mától pár ezer család, kinek lakásába beszerelték a kábeltelevíziót (nem a posta, hanem a Selectronik), megtekintheti a bő félórás műsort. A helyi stúdió (HTV) szignóját az ITALIA 5-ös műsor csatornáján kell keresni. Körülbelül 17.30—17.45 órakor jelenik majd meg a HTV szignója (mellékelt ábránk), majd sepsiszentgyörgyi képeket sugároznak divatzene-aláfestéssel, ezt közel félórás reklámhír és képújság előzi meg. A műsormegnyitó ünnepi beköszöntőt Ferencz Réka jegyzi. A Selectronik kft. vezetője, Szálló László bemutatja a rendszert, ezt heti hírösszefoglaló, művelődési és sporthírek követik, utána Kovásznál Kamerások címmel dokumentumriportfilmet sugároznak a helyi televíziózás születéséről. A műsoridő hátralévő részét szórakoztató zene tölti ki. A péntek délutáni műsort kedden 18 30 órakor megismétlik. Jó munkát kívánunk a helyi tévészerkesztőknek, és mi tán még fontosabb, hűséges, igényes, kritikus nézőket ! (SIMD) -------------------- Máról holnapra -------A só sótalanítása A viszályoktól feldúlt, szaggatott korunkban szinte hihetetlen összhang uralkodik a román és szlovák politikusok tárgyalásain. A színhely valóságos boldogság szigete. Azt mondhatnám, hogy üde színfolt, ha ismét nem a mi bőrünkre egyeztetnének. Ennek okát nem nehéz kitalálni, az ilyen erőfeszítéstől senki sem fog főfájásban megbetegedni. Az egyetértést mindig a magyar kisebbség és Magyarország irányában követendő politika hozza létre, így volt ez az előző román—szlovák tárgyalások alkalmával is. Nincs nézeteltérés, még kevésbé ellentét, mert egyet akarnak: a kisebbségek erőszakos beolvasztását és a magyar állam tekintélyének rombolását, hogy minél kisebb és erőtlenebb legyen nemzetközi befolyása, mert csendben a nagy cél elérésén jobban lehet dolgozni. Iliescu úr, a nemzeti kisebbségek helyzetére utalva, a szeptember végi látogatás alkalmával kijelentette, hogy problémájuk nem jogokat biztosító dokumentumokkal vagy nemzetközi garanciákkal oldódik meg, hanem a jogállam megerősítésével és az életszínvonal emelkedésével, íme egy újabb hajmeresztő felfedezés. Ezzel a nagyméltóságú elnök úr az összes eddig készült nemzetközi okmányokat és készülő tervezeteket zárójelbe tette, berekesztette, mint egykoron az ifjú kommunisták gyűléseit. Ennél nagyobb ostobaságot az asszimiláló urak csak akkor hangoztatnak, amikor a kimondottan politikai kisebbségi kérdést depolitizálni akarják. A sót vajon lehet-e sótalanítani? Íme az asszimiláló szándék a maga szeméremsértő meztelenségében. Nem rejtegetve, hanem nyíltan kimondva. A jogállamiságnak nálunk hne-helye sincs, de értelmezése is megtévesztően hamis és félrevezető. A romániai okosok kitalálták, hogy a jogállamiság azonos a törvények és a rendeletek betartásával, széltében hoszszában ezt a téveszmét híresztelik. Ilyen alapon mindenféle diktatúra jogállamisága igazolható. Ezek szerint például a jogállamisággal az is összeegyeztethető, ha erőszakosan román nyelvű iskolát hoznak létre, ahol erre nincs igény, és jogszerű az is, ha a szórványokban nincs magyar iskola. Ezt a hamis jogállamiságot és az ehhez való lojalitást akarják mindenképpen elfogadtatni. Csakhogy a jogállamiság nem azonos ezzel a propagandisztikus ostobasággal. Az elnök úr arra is emlékeztetett beszédében, hogy sohasem akart harmincmillió románnak vezetője lenni. Nem is tudott volna, mert nincs harmincmillió román. Mindig baj van a statisztikai adatokkal: ha rólunk van szó, nagyon szűkmarkúak, máskor csapong a fantázia. Winston Churchill mondotta egyszer: „Az ember csak azoknak a statisztikai adatoknak hihet, amiket saját maga hamisított meg." Ilyen alapon minden rendben, Magyarországon is több százezer román volt, nem szükség tovább hömpölyögtetni a mondatokat. De volna egy javaslatom. Az elnök úr miért nem kér annak az állítólagos sok millió románnak kollekív jogokat és autonómiát? Ezzeltudná igazából bizonyítani nemzetéhez való természetes ragaszkodását. Csak egy dolgot ragadok ki: értesüléseim szerint a vlahok (aromán) legnagyobb számban Görögországban élnek- az Etnikumok Enciklopédiája (World Directory of Minorities, 1990) adatai szerint legalább 50 ezren, de egyes emigráns források szerint több száz(1100)ezren. A valamikori román kormányok elérték, hogy az iskoláskorban aromán nyelven tanítottak, 1912 ig a román állam több mint 30 ilyen iskolát támogatott. Sem a kommunista, sem a mostani, „eredetien“ demokratikus kormány nem tesz semmit érdekükben, mintha nem is volnának. Ám ez nem pohárköszöntős téma. Itt az ideje nekik, de a másutt élő románoknak is biztosítani a kollektív jogokat, autonómiát, mert megmaradásukat nem lehet „eredeti“ módon a kétes jogállamiságra és a zuhanó életszínvonalra bízni. FABIAN ERNŐ, MISKA SACRA A Zene Nemzetközi Napján ma 18 órakor a sepsiszentgyörgyi színház termében kezdődik a Musica Sacra rendezvénysorozat, melynek keretében számos külföldi, hazai és helyi vokális és hangszeres együttes lép fel a megye több helységében, a mai megnyitóhangversenyen majdnem mnden meghívott közönség elé lép. (PM-).