Háromszék, 1993. október (5. évfolyam, 974-995. szám)
1993-10-01 / 974. szám
Amikor örülni kellene a régóta nem látott gazdagságnak, amikor bokrosan penderül ki a gumó meleg fészkéből, s aranyosan csillogó szemek emléke ébreszthetné az amúgy is megtépázott reményt, amikor egy év termése, de három év gürcölése után a talpra állás apró csillaga villant meg a láthatáron, akkor kell ráncba késszüljön a gazda homloka. Mert látni kényszerül, hogy az újjáéledés első lépéseit hogyan sújtja sárba a kegyelmet nem ismerő, maffióta típusú „piócagazdaság“ (a kifejezés nem tőlem származik). Nézi a gazda a gonddá tornyosuló burgonyahegyeket, s nem jön hogy higgye: az ttz születésének közel kétezredik évében amit kemény munka és a mindenre figyelő gondviselés terménnyé formált, nyűggé tornyosul. S amit égi hitbe fogazva, földi valósággá tervezett, hogy egyik év termése a másikba folyva többéves stabil folyamattá nemesedjen, a kényükre-kedvükre zsebelő urak (jobbára volt elvtársak) néhány nagyszerű „üzleti“ húzással a „nincs szükségünk“ szemétkosarába seperjenek. Az sem lehet véletlen — mint ahogy ilyen horderejű dolgokban véletlenek nincsenek —, hogy épp a Székelyföld nehéz talajaiban fogant gumókra vettetett ki eme üzleti „háló“. De van ennek az (egyelőre) török inváziónak titulálható húzásnak egy félelmetes restaurációs szaga. Pontosabban a hatalom más — nevezetesen gazdasági — szférákba való átmentésének műveletét vélhetjük felfedezni, azt az illuzionista kalapforgatást, amikor a cilinderből, a központilag irányított (vagy inkább kikényszerített) piacgazdaság-nyulat húzzák elő — a közönség ovációi közepette. És a mester(ek) elégedett mosolya, de tömött pénztárcája kíséretében. Amikor a jó termésnek végre örülni lehetne. •: FERENCZ CSABA (ALBERT LEVENTE felvétele) SZOCREÁL PONYVA (35.) Az ördög Háromszéken — kérdezzetek — hallatszik harmadszor is az idegen mély, kongó hangja. Nem, ez a hang mégsem a pincéből jön? — töpreng lázasan a szakácsnő —, ez olyan, mintha torzítaná valami, min ha rádió szólna, de nem, még annál is idegenebb és nyugtalanítóbb, igen, megvan, olyan, mintha gép beszélne. Mintha egy szerkezet beszélne, egy nem e világi lény. A sátán. A sötétség fejedelme. Rebi néni szeretne keresztet vetni, de mintha meg lenne kötözve a keze, mintha mérhetetlen súlyok nyűgöznek, nem képes mozdulni, nem tudja felemelni a kezét, mintha sem a keze, sem a lába nem engedelmeskedne akaratának. Legszívesebben elfordulna az arc nélküli, csöndben várakozó idegentől is, de nem képes mozdítani a fejét sem. Ez annál is furcsább, mert kint, a szabadban pazar úszó-rugózó mozdulatokat is tehet a kezével s a lábával, és a fejét is szabadon ide-oda forgathatja, hogy megnézzen felülről mindent, a sötétben is lát mint a baglyok vagy a szellemek, s úgy, olyan odaadással szemléli a kastélyt és környékét, ahol darab ideje zátonyra futó élete zajlik, mintha búcsúzkodna mintha utoljára látná. Remeg. — Először te kérdezel — mutat a fekete csuklós idegen az orvosra, aki mintha rugóra járna, készségesen emelkedik fel, kissé inog, mintha viharos tengere hányódó csónakban állna, szemét mereven szegezi idegenre, mintha nem is látná a Sötétség Fejedelme mintha óceánon hánykolódó lélekvesztőjéről fürkészi egyre, kétségbeesettebben, egyre szomorúbban a reménytelenül, vigasztalanul üres látóhatárt. Aztán megmozdul, mintha el akarna fordulni — döbben meg a szakácsnő —, de, természeten, nem képes rá, az idege iszonyú ereje nyűgözi le, arca rángatózik, és megfeszi az erőfeszítéstől, de nem képes mozdulni. · Az elvtárs — hebeg —, mi lesz Dézs elvtárssa kára? és győzedelmes munkáspártunk harcos elsői — Csak az érdekel — tűnődik az Ismeretlen. — Jól meggondoltad? — És énvelem mi lesz, nagy jó uram? Én meddig élek? — Nézzétek — kacag újra egészen furcsán, már-már ugatva az idegen, és a kályhával szembeni szabad fehér falfelületre mutat. Mindannyian tesznek egy fél fordulatot, ki gyorsabban, ki álmosabban, végtelen lassúsággal, a szakácsnőt kivéve, ő ugyanis szemből kapja a nem várt látványt, mert a fehér fal megelevenedik. (Érdekes, hogy a két egymással szembefordított köcsög sem tűnik el emlékezik Rebi nénik, végig ott lebegnek az összefogást példázva a képben, szelíd figyelmeztetésként függnek a látvány fölött, mintha csak azt akarnák példázni, hogy semmi nem olyan, mint amilyennek mutatja magát, és semmi sem olyan, mint amilyen lehetne. Minden más, újszerű, áttekinthetetlen, idegen és nyugtalanító. Minden zavaros, minden zavaró .. Én például — sóhajt Rebi néni öregen, bánatosan — akkor már sem élő nem voltam, sem eleven, s megdöbbenni is csak néhány hét múlva döbbentem meg, amikor a kastélytető cserepeit javító mestereket ellenőrizve fent jártam a Turóczyak ősi kastélyának hatalmas, üresen kongó padásán, s döbbenettel vehettem észre a tetőn ama furcsa réseket, néhány kitörött cserép idegesítő nyomát, melyeket már mintha látam volna. Maga jobban ért ehhez. Itt Sucselli úr/ Természetesen, nem hiszem ma már, nyolcvanesztendősen, hogy tényleg repültem akkor, de ha mégse emelkedtem a levegőbe, és nem köröztem a sötétben a kastély fölött, honnan láthattam ezeket a sajátságos réseket, ezeket a hiányzó cserepeket, amelyek mintha ismeretlen, megbúvó kérdésket ébresztettek volna fel bennem? Csak álltam akkor a homályos padláson, a réseken beszökő fénysugarakban eszeveszetten táncoló porpamacsokat néztem, és igazán nem tudtam, ébren vagyok-e én még, vagy álmodom?... Akkor, hogy viszszatérjek a könyörtelen konyhai jelenethez, csak egyetlen dolog izgatott: keresztet szerettem volna venni, mintha ez az ismert és meghitt mozdulat felidézhetné bennem a jóisten elmosódó képét, mely képmás megvédhetne ettől a gurgulázó hangon hahotázó, hatalmas termetű, fekete köpenyes, arctalan és árnyékot sem vető ismeretlentől —■ de nem tudtam megmozdítani a kezem...) BOGDÁN LÁSZLÓ (folytatjuk) 1993. OKTÓBER 1. Minden utunk nem átszeli A békási vízi erőműnél voltunk a Csíki-medencén és a gyergyóinak egy részén átkarikázva, majd Piatra Neamțon, Bákón keresztül az Ojtozi-szoroson jöttünk haza. A legkellemesebb meglepetés Háromszék Ojtoz alatti megyehatáránál ért, ujjongunk most azon■ aminek megszokottnak kellene lennie: a 11. számot viselő országút a rétyi keresztútig gondosan újrafestve, nemcsak a központi felezővonalat szélesítették be arasznyira, hanem egyenletes szegélycsíkokat is rajzoltak az úttest scét szélére. A medence lapályos neszein az őszi betakarítás már lekoptatta, bemocskolta a szegélyvonalakat, de ezek így is láthatóak, és biztonságosan igazítják el a járművezetőt. Fehérre festették az út menti fákat, hídfőket, az átereszeket. A Lemhényosd az útszakaszon a friss, üde színű festés kimondottan szép látvány. Az egész útszakaszon ehhez hasonlót nem láthattunk, ezért sem sajnáljuk a jó szót az utászoktól. Idegenek és hazaiak ezt az országot többek között az útjai miatt tartják útszélinek forgalmát elviselhetetlenül rossznak, s ez tart távol sokakat tőlünk. És lám, a nem túl jó minőségű országútakat is egy kis gonddal biztonságosabbá és kellemesebbé is lehet tenni. A moldvai forgalom egyébként a kukoricatörési szezon miatt katasztrofális. Több száz kivilágítatlan szekér közül az egyetlen fáklyásan megvilágítottat Csernáton határában láttuk. (sylvester) ÚJABB CSAPDA JELCINNEK? Tegnap az orosz szövetségi tartományok közel 60 küldötte felszóltotta a kormányt, hogy éjfélig számolják fel a parlament körül felállított blokádot. A tartományi képviselők kijelentették ugyanakkor, hogy csak a Népi Küldöttek Kongresszusának van joga ahhoz, hogy előrehozott választásokat írjon elő. Ezekre jövő év áprilisában kerülhet sor. Addig pedig a szeptember 21. után hozott határozatok érvényüket veszítik. Korábban a tartományi megbízottak az orosz alkotmánybíróság elnökének, Valerij Zorkinnak azt a javaslatát támogatták, miszerint egyidejű törvényhozási és elnöki választásokat kell tartani idén év végéig. Amennyiben a Viktor Csernomirevin vezette kormány nem tesz eleget a követeléseknek, a közel 60 tartományi képviselő gazdasági és politikai intézkedéseket kész foganatosítani. • Borisz Jelcin orosz államfő tegnap II. Alexisz pátriárchával tárgyalt aki vállalta, hogy közvetít a parlament, a tartományi vezérek és Jelcin között. Valószínű, hogy Zorkin alkotmánybírósági elnök sugallatára történt az hogy a tartományi küldöttek ragaszkodnak egy általuk felállított és a választásokig működő törvényhozó testülethez. Jelcin és a kormányfő azért nem hajlandók elismerni a megalakítandó szervet, mert abban nem vesz részt a végrehajtó hatalom megbízottja. Az orosz elnöki hivatal közölte, hogy azok a parlamenti képviselők, akik október 4-ig, hétfőig elhagyják a törvényhozó testület székházát, élvezhetik mozgásszabadságukat, parlamenti sérthetetlenségüket, politikai jogaikat és egy évig korábbi munkahelyeiket i s. FÖLDRENGÉS INDIÁBAN Tegnap hajnalban 4 órakor 6,4 fokos (Richter-skála) erősségű földrengés sújtott a nyugat-indiai Maharasztra államra. A szerencsétlenség nyomán 4 ezer ember életét vesztette. 80 ezer megsebesült, 1 200 000 lakás súlyosan megrongálódott. Teljesen elpusztult egy egész város, és további 30 város kényszerű temetővé vált. Indiában ez volt a legnagyobb pusztítóerejű földrengés 1934 januárja óta, amikor 10 700 ember halt meg. 1991-ben, a Himalájahegység lábánál történt földrengéskor 1150 ember pusztult el. NÉPSZERŰ AZ ÚJ MINISZTERELNÖK A vasárnapi választásokon győztesen kikerült lengyel politikai pártok egyértelműen Waldemar Pawlak lengyel parasztpárti vezért jelölték ki miniszterelnöknek Bár a parasztpárt baloldali beállítottságú, Pawlak kijelentette, hogy támogatja a piacgazdaságot. Ugyanakkor a parasztpárti vezér élvezi Lech Walesa lengyel államfő támogatását, és a varsói nyugati diplomaták is úgy vélik, hogy Pawlak erős személyiségű miniszterelnök lesz. A HÁBORÚ KIÚJULHAT Miután szerdán Szarajevóban a bosnyák parlament úgy döntött, hogy további szerb területek átadása fejében hajlandó elfogadni a genfi béketervet, tegnap a palei boszniai szerb parlament azon tanácskozott, hogy az eddigi terüeti engedményeket is visszavonhaja .......................HÁROMS/ftK 3