Háromszék, 1993. október (5. évfolyam, 974-995. szám)

1993-10-01 / 974. szám

Amikor örülni kellene a régóta nem látott gazdagságnak, amikor bokrosan penderül ki a gumó me­leg fészkéből, s aranyosan csillogó szemek emléke ébreszthetné az amúgy is megtépázott reményt, amikor egy év termése, de három év gürcölése után a talpra állás apró csillaga villant meg a láthatáron, akkor kell ráncba késs­­züljön a gazda homloka. Mert látni kényszerül, hogy az újjáéledés első lépé­seit hogyan sújtja sárba a kegyelmet nem ismerő, maffióta típusú „piócagaz­daság“ (a kifejezés nem tőlem származik). Nézi a gazda a gonddá tornyosuló burgonyahegyeket, s nem jön hogy higgye: az ttz születésének közel kétezre­dik évében amit kemény munka és a mindenre figyelő gondviselés terménnyé formált, nyűggé tornyosul. S amit égi hitbe fogazva, földi valósággá tervezett, hogy egyik év termése a másikba folyva többéves stabil folyamattá nemesed­jen, a kényükre-kedvükre zsebelő urak (jobbára volt elvtársak) néhány nagy­szerű „üzleti“ húzással a „nincs szükségünk“ szemétkosarába seperjenek. Az sem lehet véletlen — mint ahogy ilyen horderejű dolgokban vélet­lenek nincsenek —, hogy épp a Székelyföld nehéz talajaiban fogant gumókra vettetett ki eme üzleti „háló“. De van ennek az (egyelőre) török inváziónak titulálható húzásnak egy félelmetes restaurációs szaga. Pontosabban a hatalom más — nevezetesen gaz­dasági — szférákba­­ való átmentésének műveletét vélhetjük felfedezni, azt az illuzionista kalapforgatást, amikor a cilinderből, a központilag irányított (vagy inkább kikényszerített) piacgazdaság-nyulat húzzák elő — a közönség ovációi közepette. És a mester(ek) elégedett mosolya, de tömött pénztárcája kíséretében. Amikor a jó termésnek végre ö­rülni lehetne. •: FERENCZ CSABA (ALBERT LEVENTE felvétele) SZOCREÁL PONYVA (35.) Az ördög Háromszéken — kérdezzetek — hallatszik harmadszor is az ide­gen mély, kongó hangja. Nem, ez a hang mégsem a pincéből jön? — töpreng lázasan a szakácsnő —, ez olyan, mintha torzítaná vala­mi, min ha rádió szólna, de nem, még annál is idegenebb és nyugtalanítóbb, igen, megvan, olyan, mintha gép be­szélne. Mintha egy szerkezet beszélne, egy nem e világi lény. A sátán. A sötétség feje­delme. Rebi néni szeretne keresztet vetni, de mintha meg lenne kötözve a keze, mintha mérhetetlen súlyok nyű­göznek, nem képes mozdulni, nem tudja felemelni a ke­zét, mintha sem a keze, sem a lába nem engedelmesked­ne akaratának. Legszívesebben elfordulna az arc nélkü­li, csöndben várakozó idegentől is, de nem képes mozdí­tani a fejét sem. Ez annál is furcsább, mert kint, a sza­badban pazar úszó-rugózó mozdulatokat is tehet a kezé­vel s a lábával, és a fejét is szabadon ide-oda forgathat­ja, hogy megnézzen felülről mindent, a sötétben is lát mint a baglyok vagy a szellemek, s úgy, olyan odaadás­sal szemléli a kastélyt és környékét, ahol darab ideje zátonyra futó élete zajlik, mintha búcsúzkodna mintha utoljára látná. Remeg. — Először te kérdezel — mutat a fekete csuklós idegen az orvosra, aki mintha rugóra járna, készsége­sen emelkedik fel, kissé inog, mintha viharos tengere hányódó csónakban állna, szemét mereven szegezi­­ idegenre, mintha nem is látná a Sötétség Fejedelme mintha óceánon hánykolódó lélekvesztőjéről fürkészi egyre, kétségbeesettebben, egyre szomorúbban a remény­telenül, vigasztalanul üres látóhatárt. Aztán megmoz­dul, mintha el akarna fordulni­ — döbben meg a sza­kácsnő —, de, természeten, nem képes rá, az idege iszonyú ereje nyűgözi le, arca rángatózik, és megfeszi az erőfeszítéstől, de nem képes mozdulni. · Az elvtárs — hebeg —, mi lesz Dézs elvtárssa kára? és győzedelmes munkáspártunk harcos első­­i — Csak az érdekel — tűnődik az Ismeretlen. — Jól meggondoltad? — És énvelem mi lesz, nagy jó uram? Én meddig élek? — Nézzétek — kacag újra egészen furcsán, már-már ugatva az idegen, és a kályhával szembeni szabad fehér falfelületre mutat. Mindannyian tesznek egy fél fordulatot, ki gyorsab­ban, ki álmosabban, végtelen lassúsággal, a szakácsnőt kivéve, ő ugyanis szemből kapja a nem várt látványt, mert a­ fehér fal megelevenedik. (Érdekes, hogy a két egymással szembefordított köcsög sem tűnik el em­lékezik Rebi néni­k, végig ott lebegnek az összefogást példázva a képben, szelíd figyelmeztetésként függnek a látvány fölött, mintha csak azt akarnák példázni, hogy semmi nem olyan, mint amilyennek mutatja magát, és semmi sem olyan, mint amilyen lehetne. Minden más, újszerű, áttekinthetetlen, idegen és nyugtalanító. Minden zavaros, minden zavaró .. Én például — sóhajt Rebi néni öregen, bánatosan — akkor már sem élő nem vol­tam, sem eleven, s megdöbbenni is csak néhány hét múlva döbbentem meg, amikor a kastélytető cserepeit javító mestereket ellenőrizve fent jártam a Turóczyak ősi kastélyának hatalmas, üresen kongó pad­á­­sán, s döbbenettel vehettem észre a tetőn ama furcsa réseket, néhány kitörött cserép idegesítő nyomát, melye­ket már mintha lá­tam volna. Maga jobban ért ehhez. Itt S­­u­cselli úr/ Természetesen, nem hiszem ma már, nyolc­vanesztendősen, hogy tényleg repültem akkor, de ha mégse emelkedtem a levegőbe, és nem köröztem a sö­tétben a kastély fölött, honnan láthattam ezeket a sa­játságos réseket, ezeket a hiányzó cserepeket, amelyek mintha ismeretlen, megbúvó kérdés­ket ébresztettek vol­na fel bennem? Csak álltam akkor a homályos padláson, a réseken beszökő fénysugarakban eszeveszetten táncoló porpamacsokat néztem, és igazán nem tudtam, ébren vagyok-e én még, vagy álmodom?... Akkor, hogy visz­­szatérjek a könyörtelen konyhai jelenethez, csak egyetlen dolog izgatott: keresztet szerettem volna venni, mintha ez az ismert és meghitt mozdulat felidézhetné bennem a jó­isten elmosódó képét, mely képmás megvédhetne ettől a gurgulázó hangon hahotázó, hatalmas termetű, fekete köpenyes, arctalan és árnyékot sem vető ismeretlentől —■ de nem tudtam megmozdítani a kezem...) BOGDÁN LÁSZLÓ (folytatjuk) 1993. OKTÓBER 1. Minden utunk nem átszeli A békási vízi erőműnél voltunk a Csí­ki-medencén és a gyergyóinak egy részén átkarikázva, majd Piatra Neam­­țon, Bákón keresztül az Ojtozi-szoro­­son jöttünk haz­a. A legkellemesebb meglepetés Háromszék Ojtoz alatti megyehatáránál ért, ujjongunk most azon■ aminek megszokottnak kellene lennie: a 11. számot viselő országút a rétyi keresztútig gondosan újrafestve, nemcsak a központi felezővonalat szé­lesítették be arasznyira, hanem egyen­letes szegélycsíkokat is rajzoltak az­ út­test scét szélére. A medence lapályos ne­szein az őszi betakarítás már lekoptat­ta, bemocskolta a szegélyvonalakat, de ezek így is láthatóak, és biztonságosan igazítják el a járművezetőt. Fehérre festették az út menti fákat, hídfőket, az átereszeket. A Lemhényosd az útsza­kaszon a friss, üde színű festés kimon­dottan szép látvány. Az egész útszaka­szon ehhez hasonlót nem láthattunk, ezért sem sajnáljuk a jó szót az utá­szoktól. Idegenek és hazaiak ezt az or­szágot többek között az útjai miatt tartják útszélinek forgalmát elviselhe­tetlenül rossznak, s ez tart távol soka­kat tőlünk. És lám, a nem túl jó minő­ségű országútakat is egy kis gonddal biztonságosabbá és kellemesebbé is le­het tenni. A moldvai forgalom egyéb­ként a kukoricatörési szezon miatt ka­tasztrofális. Több száz kivilágítatlan szekér közül az egyetlen fáklyásan megvilágítottat Csernáton­ határában láttuk. (sylvester) ÚJABB CSAPDA JELCINNEK? Tegnap az orosz szövetségi tar­tományok közel 60 küldötte felszó­l­­totta a kormányt, hogy éjfélig szá­molják fel a parlament körül felállí­tott blokádot. A tartományi képvi­selők kijelentették ugyanakkor, hogy csak a Népi Küldöttek Kongresszu­sának van joga ahhoz, hogy előre­hozott választásokat írjon elő. Ezek­­re jövő év áprilisában kerülhet sor. Addig pedig a szeptember 21. után hozott határozatok érvényüket veszí­tik. Korábban a tartományi megbí­zottak az orosz alkotmánybíróság el­nökének, Valerij Zorkinnak azt a javaslatát támogatták, miszerint egyidejű törvényhozási és elnöki vá­lasztásokat kell tartani idén év vé­géig. Amennyiben a Viktor Cserno­­mirevin vezette kormány nem tesz eleget a követeléseknek, a közel 60 tartományi képviselő gazdasági és politikai intézkedéseket kész fogana­tosítani. • Borisz Jelcin orosz ál­­lamfő tegnap II. Alexisz pátriárchá­­val tárgyalt aki vállalta, hogy köz­vetít a parlament, a tartományi ve­zérek és Jelcin között.­­ Valószí­nű, hogy Zorkin alkotmánybírósági elnök sugallatára történt az hogy a tartományi küldöttek ragaszkodnak egy általuk felállított és a választá­sokig működő törvényhozó testület­hez. Jelcin és a kormányfő azért nem hajlandók elismerni a megalakítandó szervet, mert abban nem vesz részt a végrehajtó hata­lom megbízottja.­­ Az orosz elnöki hivatal közölte, hogy azok a parla­menti képviselők, akik október 4-ig, hétfőig elhagyják a törvényhozó testület székházát, élvezhetik moz­gásszabadságukat, parlamenti sért­hetetlenségüket, politikai jogaikat és egy évig korábbi munkahelyeiket i­ s. FÖLDRENGÉS INDIÁBAN Tegnap hajnalban 4 órakor 6,4 fo­kos (Richter-skála) erősségű földren­­gés sújtott a nyugat-indiai Maha­­rasztra államra. A szerencsétlenség nyomán 4 ezer ember életét vesz­tette. 8­0 ezer megsebesült, 1 200 000 lakás súlyosan megrongálódott. Tel­jesen elpusztult egy egész város, és további 30 város kényszerű temető­vé vált. Indiában ez volt a legna­gyobb pusztítóerejű földrengés 1934 januárja óta, amikor 10 700 ember halt meg. 1991-ben, a Himalája­­hegység lábánál történt földrengés­kor 1150 ember pusztult el. NÉPSZERŰ AZ ÚJ MINISZTERELNÖK A vasárnapi választásokon győz­tesen kikerült lengyel politikai pár­tok egyértelműen Waldemar Pawlak lengyel parasztpárti vezért jelölték ki miniszterelnöknek Bár a paraszt­párt baloldali beállítottságú, Paw­lak kijelentette, hogy támogatja a piacgazdaságot. Ugyanakkor a pa­rasztpárti vezér élvezi Lech Walesa lengyel államfő támogatását, és a varsói nyugati diplomaták is úgy vé­­lik, hogy Pawlak erős személyisé­gű miniszterelnök lesz. A HÁBORÚ KIÚJULHAT Miután szerdán Szarajevóban a bosnyák parlament úgy döntött, hogy további szerb területek átadá­sa fejében hajlandó elfogadni a genfi béketervet, tegnap a palei boszniai szerb parlament azon ta­nácskozott, hogy az eddigi terü­eti engedményeket is visszavonha­ja ­.......................H­Á­ROMS/ftK 3

Next