Háromszék, 1993. december (5. évfolyam, 1017-1038. szám)
1993-12-01 / 1017. szám
HÁROMSZÉK független napilap 1918. DECEMBER 1. 7/ AZ ELSŐ VILÁGÉGÉS VÉGE Az első világháborút követő Párizs környéki, kegyetlennek is mondható béketárgyalások az eljövendő európai együttélés konfliktusmentes esélyeit is keresték, ezek közül a szerződések közül adunk közzé lapunk 5. oldalán, egy kevésbé közismertető,mely a szövetséges, társult főhatalmak és Románia között 1919. december 9-én köttetett, s mely nemcsak az önrendelkezési elv hangsúlyozásában rokonszellemű a gyulafehérvári határozatokkal, de a mai romániai magyarság nemzetmegőrző törekvéseihez is visszapillantó tükörül szolgálhat. Háromnegyed század telt el, böngésszük végig: történt-e itt szerződésszegés? (F.A) Iuliu Hossu püspök felolvassa az 1918. december 1-i gyulafehérvári román nemzeti gyűlés határozatát Erdély és Románia egyesüléséről A 75 ÉVE MEGFOGALMAZOTT TÉTELEK GYULAFEHÉRVÁRON MINDMÁIG NEM TELJESÜLTEK 1993. november 30-án, kedden Románia nemzeti ünnepe alkalmából a parlament együttes megemlékező ülésén az RMDSZ parlamenti csoportjainak nevében Markó Béla szenátor, szövetségi elnök a 75 évvel ezelőtti gyulafehérvári határozatok időszerűségét hangsúlyozta. Rámutatott arra, hogy a gyulafehérvári határozatokban a demokráciával, a nemzeti kisebbségek jogegyenlőségével kapcsolatban megfogalmazott tételek mindmáig nem teljesültek. A 75 évvel ezelőtt meghirdetett nemes eszmék, a népek és nemzetiségek egyenlőségét kinyilatkoztató elődök előtt a mai utókor úgy tiszteleghet méltóképpen, ha a román népnek, a romániai nemzeti kisebbségeknek és az európai elvárásoknak egyaránt megfelelően oldja meg a nemzetiségi kérdést, biztosítja az ország demokratikus fejlődését, a jogállam megteremtését délelőtt folyamán Bukarestben a Demokratikus Konvenció pártjaival együtt az HMDSZ, képviselői is jelen voltak a koszorúzási szertartásokon. BERDE MÁRIA Az én apám I, én apám tudott jól franciául Bázelben németeknek prédikált De mikor elment Szolnok-srokokába Román szótárt vett és grammatikát Öt éve nem volt ott a nyájban pásztor És sok magyar feledte már szavát - Kallódó lelkükért apám a kátét Románra fordította át Zsidók is éltek ott Buzgók s szegények. S az én apám zsidóul is tudott S jöttek hozzája nagyszakállú vének, Hallgatni az ótestamentumot Mint gyermekek ülték körül apámat, Bár harmincéves hogyha volt csupán, És olvasott és magyarázott nékik A Szentírásból az apám. (...) Máról holnapra AKIK NEM TUDNAK ÜNNEPELNI Nemzeti ünnepét üli ma az ország. A felfordulások időszakához nőve politikai csatározások mélyvizében és a gazdasági nyomor fullasztó valóságában. Magunk köré nézve szomorúan kell konstatáljuk: nem is lehetne ez másképp. Hogy miért? A közvetlen okokat oldalakon át lehetne sorolni. A távolabbiakra, azt hiszem - nem ünneprontásként, csak mert a kérdések ilyenkor világíthatók meg leginkább -, épp az ünnep racionális pillanataiban kell gondolni. Az ünnepre készülődést szemelgetve, egyetlenegyszer sem hallottam kizárólag történelmi megközelítésű érvrendszerbe ágyazva ismertetni eme fontos esemény elő- és utóéletét Ismétlem, történelmi érvekre gondolok, amelyek nem a térségben és leghangsúlyozottabban talán minálunk ma is létező oktatásrendszer maradványai, ahol a nemzeti történelmet, mint a mai területi-igazgatási egység, vagyis mint az állam előtörténelmét tanítják, kiemelve azokat a fogódzókat, amelyek a mai nemzetállami eszmekörnek megfelelnek. A történelmi tények ezáltal olyan megvilágítást nyernek, aminek egyenes következménye a nemzeti mítosz folyamatos (újra)teremtése. S ennek már semmi köze a történelemhez, még kevésbé egy nemzet igazi önismeretéhez, az ünnep pedig, ami erre az „eszmére” épül, nem lesz egyéb, mint a fesztivizmus olcsó kiszolgálója. Ürügy arra, hogy a hatalmat bitorló, azzal élő, főképp visszaélő potentátok, de a hatalomra vágyók is a nemzeti érzés húrjait pengetve zengjék hamis himnuszaikat Ilyenkor minden szónok a nemzeti „géniuszról” beszél, ami kiteljesítette - ősi álmait követve - a végleges egységet. „A történelem ilyen » nemzeti «-vé festése visszamenőleg az egész európai történetírás és történelemoktatás évszázados betegsége” - írja Glatz Ferenc egyik tanulmányában. S ha így volt ez nyugatabbra, ahol az államszervezetek sokkal hamarabb rányomták egységesítő bélyegüket a társadalomra, sokkal inkább érvényesebb ez Közép- és Kelet-Európára, ahol az etnikai sokszínűség mai napig dacol „a polgári állam etnikai gyalujával”. S talán épp a kisebbségbe szorult népcsoportok értik és érzik át ezt leginkább, saját bőrükön érezve a gyalu kését. A történelem megközelítésében világ- és Európa-szerte az új szempontok törnek elő. Nálunk pedig a nemzeti tobzódás új virágkorát éli. Mintha a jó Isten ekkorára teremtette volna eme szép kerek országot, a határsorompókat pedig valamelyik középkori vajda emberei állították volna fel mai végleges helyükre. Hogy a nagyhatalmi játékokról most ne beszéljünk. Amíg e betegség dühöng tájainkon, a kisebb-nagyobb etnikai konfliktusok elkerülhetetlenek lesznek. S az ilyen ünnep a másság tagadását, a felfokozott kizárólagosságot hozza. És mindég lesznek, akik nem tudnak ünnepelni. Ferencz Csaba •. ..Mondjátok meg az igazat a parlament, együttes ünnepi ülése tegnap ismét bebizonyította, hogy méltósággal ünnepelni sem tudnak. A dörgedelmes populista, nacionalista, demagóg szövegek közepette végre kimondta Nicolae Cerveni (liberális képviselő): A román népet, nemzetet nem szabad félrevezetni, az igaz történelemmel kell végre szembesülni. SEPSISZENTGYÖRGY 1993.DECEMBER 1. 1017. szám ÁRA 60 lej előfizetőknek 40 lej SXttkftA / GYULAFEHÉRVÁRI HATÁROZAT l\ £•;!~’* • \'v y. ' vv ‘ vyV":"'i •'*’ ; ' ' ■ o 1. Teljes nemzeti szabadság az itt lakó nemzeteknek. Minden nemzet önmagát kormányozza saját nyelvén, saját közigazgatással, a saját kebeléből vett egyének által, önmaga látja el közoktatását és igazságszolgáltatását. Minden nemzet a törvényhozási képviseletre és az ország kormányzásában való részvételre népességének számarányában nyer jogot. KIRÁLYLÁTOGATÁSOK ROMÁNIÁBAN A HATALOM FÉL I. MIHÁLYTÓL Az 1947. december 30-án Moszkva nyomására lemondatott I. Mihály román király 1990. április 12-én — az ortodox húsvéti ünnepek idejére — 43 év elteltével látogathatta volna meg hazáját. Az utazásra azért nem került sor, mert a zürichi repülőtéren I. Mihály megtudta, hogy a korábban megadott beutazási vízumot a román hatóságok előzetes értesítés nélkül visszavonták. A hivatalos indoklás: a király romániai jelenléte „nemkívánt elemeket hozna a választási kampányba”. Domokos Péter (folytatása a 2. oldalon) U VAU JÓN! JÓN! JÓN! Holnaptól új folytatásos regényt olvashatnak lapunk 3. oldalán. Makkai Sándor Magyarok csillaga című alkotása irodalmunk kevésbé ismert, kitűnő, Szent Istvánról írt könyve. Géza fejedelemről, a szilaj Saroltról, az Istvánná érő Vajkról, Koppányról szól a történet. MARSALL kereskedelmi kft. Kolozsvár, Piteşti utca 7. szám, telefon: 095 -116 196. kirendeltségi igazgatói FELTÉTELEK: ♦ közgazdasági, kereskedelmi végzettség ♦ legkevesebb háromévi gyakorlat alkalmaz (beszerzés, kereskedelem) vagy osztályvezető ♦ A SEPSISZENTGYÖRGYRE kategóriájú hajtási jogosítvány. ELŐNYBEN: aki egy idegen nyelvet ismer.