Háromszék, 1993. december (5. évfolyam, 1017-1038. szám)

1993-12-01 / 1017. szám

ERDŐVIDÉKI KÖZMŰVELŐDÉSI NAPOK A KULCSSZÓ: ÖNSZERVEZŐDÉS A megyei művelődési felügyelőség támogatta rendezvénysoro­zat két utolsó napján is telt ház volt a városi művelődési ház klubtermében, illetve pénteken a bukaresti Lyceum Consort régi­­zene-együ­ttes hangversenyének otthont adó református templom­ban. Ezen a napon, délután Jablonovszky Elemér, a kolozsvári botanikus kert nyugalmazott fakertésze vetített képes előadásán a virágok csodálatos világát mutatta be. Amarillisztől kardvirágig, hibiszkusztól a szúrós kaktuszig s az utóbbiak családjába tartozó anyósnyelvig, a szép és illatos, a szép, de büdös, a csúnya, de illatos, a világ minden sarkából származó, de nagy-nagy szeretettel ápolt virágok pompázó sokaságát láthattuk. És tanulni azt, hogy nemcsak eltaposni, de szeretni, óvni is lehet azokat. Miként ama prágai metróállomáson, ahol százezrek rohannak fel-alá naponta, tengernyi bajuk után, de a rideg cementpadlón virító élő virágszőnyegre még véletlenül sem lép senki. Mintegy folytatásaként a szépnek és kellemesnek, este a re­formátus templomban a szárnyait szépen bontogató bukaresti Ly­ceum Consort régizene-együttes lépett fel. Vendégeit, az Ady­­líceum Öllerer Ágnes Vezette együttest a Csíkszeredát régizene­­fesztiválon felkaroló baróti Kájoni Consort dallal köszöntötte. Consortok konszonanciájaként a bukaresti magyarok a XX-XIV. század nyugat-európai és magyar egyházi zenéjéből adtak elő egy csokorravalót." Szombaton a klubteremben Kötő József, az EMKE főjegyzője tartott előadást, mintegy összegezve a négynapos rendezvénysorozat és, egyáltalán, tennivalónk lényegét. Többek között elmondta: olyan közösséget kell alkotnunk, amely képes az itt- és megma­radásra. Ehhez meg kell ismernünk önmagunkat, múltunkat, környezetünket, és magunk elé kell állítanunk egy olyan mércét, egy olyan kapaszkodót a megmaradáshoz, amelyhez foggal-köröm­­mel ragaszkodunk, s amelynél alább soha, semmilyen körülmények között nem adjuk. Az lesz a miénk, amit saját erőnkből tudunk megteremteni és működtetni. Ennek a kulcsa az önszerveződés. Ez mentette át a nemzetet a mindenkori Mohácsokon - mondotta. Mert Horváth Arany, a Művelődés c. folyóirat főszerkesztő­­helyettese objektív okok m­iiatt nem tudott eleget tenni a meghívás­nak, beugróként az egy nappal korábban is nagy sikert arató Jablonovszky Elemér újabb diafelvételek tucatjait kotorta elő kimeríthetetlen kincsestárából. Ezúttal azt mutatta be igen helyén­­valóan, hogyan nem szabad bánni a természettel. Mert a természet pusztítása: önpusztítás. Az est kellemes színfoltját Kal­amár György Lófü­rösztés című kísérlete jelentette. A Tamási Áron Társulat színművésze Tompa Mihály A madár, fiaihoz és Tompa László Lófürösztés című versei­vel mondott el annyit néhány perc alatt, amennyi az itt- és megma­radás credójaként egy életre lenne elég a csüggedve elmenőknek. Benkő Levente V. NÉPZENE- ÉS NÉPTÁNCTALÁLKOZÓ TÁNCOS ANYANYELV Méltán esett szó a Kriza János Néprajzi Társaság sepsiszent­györgyi vándorgyűlésén a nép­tánc megtartó jellegéről, a pozi­tív élményről. Két napon át lük­tetett a népzenei és táncosélet előadótermekben, az esti táncházban, a gyűjtőmunka pil­lanataiban. Az V. Népzene- és Néptánctalálkozó különösen nagy érdeklődés közepette zaj­lott, az időben megkezdett és hatékony szervezés meghozta az eredményt. A hagyományőrzőket a csíkszentdomokosi és magyar­­szóvá­ti táncosok képviselték, ki mit tudott, megtanulta tőlük, két napig nem volt nyugtuk a jó szándékú érdeklődőktől. Nem csak az Apám tánca és az öregek jelenléte, valamint a kolozsvári ÜSZTÜRÜ együttes adott ízt a szombat esti gálaestnek, hanem az a közösségi érzés­, ami oda­hozta a több száz fiatalt. A hazai táncosélet apraja-nagyja volt tanúja annak a méltóságnak, amellyel viseltetnek a hagyo­mány őrzői értékeink iránt. A találkozó nem annyira látványos, de rendkívül értékes programja volt a Kriza János Néprajzi Társaság vándor­­gyűlése. A néprajzi kutatás meg­szállottjai közül jelen voltak Faragó József, Szenik Ilona, Kallós Zoltán, Kürty László, Barabás László, Pozsony Fe­renc, Pávai István, Könczei Csilla, Könczei Árpád, Szabó Judit és Zsók Béla. Előadá­saikban szó volt a moldvai táncéletről, az észak-mezőségi falvak tánckultúráj­áról, a drama­­tikus játékok és a tánc viszo­nyáról, a tánczene előadóiról és közönségéről. Tematikus táncok és zene, a tánc és az ének, mint eszköz, képezték a kiegészítő hozzászólások alapját. A tán­­cos anyanyelv gondolata,az anya­­nyelvi szinten való táncolás és ennek megtanulási lehetőségei vitaindítékként hangzottak el, amelyeknek megválaszolására legjobb példa maga a tánc. Az előadások Gazdáné Olosz Ella élő szőnyegei között hangzottak el, azon alkotótárs életműve adta a keretet, aki a társaság aktív tagja volt, és "a néprajzos­munkához való viszonyulása miatt kivívta az egész néprajzos társadalom tiszteletét. A művelődési felügyelőség és a művelődési minisztérium anya­gi támogatásával létrejött ván­dorgyűlés sikere és ami a társa­ság hétköznapjai mögött van, a kutatómunka, a népraj­zi értesítők kiadása, évkönyvek megjelen­tetése méltók névadójukhoz, és ami még több, a tiltás évtize­deiből felocsúdva szabadon él­nek és terjednek hagyományaink. Fekete Réka PONTOS CÉLKITŰZÉS A MAGYAR EGYETEM LÉTREHOZÁSA A Pedagógusok Háza vendége volt Bodor András, a Bolyai Társaság tiszteletbeli elnöke. Szervezetének működéséről és az anyanyelvű felsőoktatásban elért eredményekről kérdeztük. - Milyen sikeres lépései voltak az utóbbi időszakban a Bolyai Társaságnak a magyar nyelvű egyetemi oktatás terén? - Külföldi ösztöndíjakat biztosítottunk azokra a szakokra,melyekből itthon hiányos a felkészítés, vagy egyáltalán nincs. Körülbelül húsz ösztöndíjról van szó: latin, management, művészettörténet és a zene bizonyos ágain. Ezekre a magyarországi Közművelődésügyi Minisztérium biztosított néhány, úgynevezett teljes ösztöndíjat. A feltétel az, hogy vissza kell jönnie, amit nyilatkozatban vállal. Amennyiben ezt valaki nem tartaná be, úgy perre is sor kerülhet. Ez irányban, sajnos, van rossz tapasztalatunk is, 1991-ben kiküldtünk 120 hallgatót, ma összesen 35-en tanulnak Magyarországon a mi támogatásunkkal. Több mint 1200 kérés volt, bizonyos feltételeknek kellett eleget tenni, és aki azt teljesítette, mind bekerült a keretbe. Kimentek úgynevezett előkészítő évre, egy intézetben laktak, és megfelelő előkészítésben részesültek. Közben igyekeztek magyar állampolgárok lenni, mert egy magasabb kategóriájú ösztöndíjat kaphattak. Akik most mennek ki, már nem kell részt venniük előkészítőn, egyenesen az egyetemre mennek, ha sikerül a felvételijük.­­ - Tud-e tenni valamit a Bolyai Társaság az oklevelek hono­sításáért, és ebből a szempontból jelent-e előnyt, hogy valakit a társaság támogat, és nem egyszerűen csak magánúton ment Magyarországra tanulni? - Ez a két állam közti megegyezéstől függ. Amit mi tehetünk, az annyi, hogy kérjük az itteni minisztériumot és a külföldi szerveket, hogy hozzák ezt dűlőre. Nekünk még nincsenek végzőseink, a Bolyai Társaság által támogatott diákok legfennebb harmadévesek. Akik ez idáig végeztek, magánúton intézték a Magyarországon tanulást, és értük semmilyen felelősséget nem tud vállalni a társa­ság.­­ ... ... . „ _ ,„ML - November elején egy beadvány-tervezetet nyújtott be az oktatási minisztériumnak, Iliescu elnöknek és Románia kor­mányának az RMDSZ oktatási és ifjúsági főosztálya, amelyben igényléseket fogalmaz meg az anyanyelvű oktatással kapcsolat­ban. A Bolyai Társaság csatlakozott-e ehhez a tervezethez? - Sajnos, ezt a beadványt a sajtóból ismertük meg. Velünk nem egyeztették, és bizony van olyan kérdés, amit még b­e kellett volna foglalni. Például: kimaradt az önálló tanfelügyelőségek igénylése, valamint a magyar nyelvű oktatás a műszaki egyetemeken. (Az azóta megjelent törvénytervezet a nemzeti kisebbségekről és autonóm közösségekről a 27. szakasz e. pontjában­ és a 33. szakaszban ezeket az igényléseket már tartalmazza - szerk. megj.) - Az előbbiből következik, hogy beszélnünk kell a Bolyai Társaság és az RMDSZ kapcsolatáról. - Ez a kapcsolat megfelelő, de mégis vannak kihagyások, amelyek nem rosszindulatúak, inkább szervezési hiányosságok. A művészeti intézeteknél például még nem került tárgyalásra a ma­gyar nyelvű előadások kérdése. Az engedélyezett 300 diák részére mindenütt megvalósult a magyar n­yelvű oktatás, kivéve a tu­dományos szakokat, ahol a­z­ altatásra való felkészítés történik. Ha egy tanár lépést akar tartani a mai kor igényeivel, akkor annak tudományos képzésben is kell részesülnie. Kértük is az ez irányú támogatást, de még nem valósult meg. - Van-e a Bolyai Társaságnak a középiskolákra vonatkozó tevékenysége? - Ilyen tevékenység tulajdonképpen nincs, ez a pedagógusszövet­ség feladata. Mégis van egy terület, ahol dolgozni szeretne, ez a felvételire való felkészítés. Ennek érdekében a különböző városok­ban tanfolyamokat szerveztünk együtt a műszaki társasággal. Ezekre nagy szükség van, mert sokszor a diákok felkészületlenül je­lentkeznek az egyetemekre, és így adódnak olyan helyzetek, mint a történelem szakon, ahol a 25 helyből az idén csak 20-at tudtunk betölteni. - Mit tesz a Bolyai Társaság azért, hogy az érettségi előtt állók időben értesüljenek minden anyanyelven történő továbbta­nulási lehetőségről? - Minden évben megfelelő időben közöljük a helyi és a központi lapokban a helyeket, feltételeket, a vizsgák időpontját. Így is megtörténik, hogy késve jönnek a kérelmezők, sajnos,­ezeken nem tudunk segíteni. A körzeti képviselőinkkel is tartjuk a kapcsolatot, körlevélben értesítjük őket, és javaslataikat is figyelembe vesszük, természetesen, ha vannak egyáltalán.­­ •­­ Hogy viszonyul a Bolyai Társaság a magánegyetemekhez? - A kolozsvári egyetem állást foglalt. A rektor az évnyitón elmondta, hogy aki állami egyetemen tanít, az nem taníthat magán­­egyetemen i­s. Nem arról van szó, hogy a Bolyai Társaság elzárkózna a magánegyetemektől, de ezek helyzete egyelőre bizonytalan. Nekünk pontos célkitűzésünk van: az állami magyar egyetem létrehozása. Lejegyezte: Fekete Réka s.I SZÉLRÓZSA Arról, hogy Susan Sontag, a neves amerikai írónő - érdeklődő olvasók A pusztulás képei, A fényképezésről, A betegségről című esszéköteteiből ismerhetik, vagy olvashatták a nálunk is árusított Halálkészlet című regényét - váratlanul Szarajevóban termett, és a helyi színházban színpadra állította Beckett Godotra várva című drámáját, először a Beszélő egyik őszi számában Végel László adott hírt. O Sontag,,... rádöbbent, hogy ezt a darabot pontosan ide írta a szerző. Szarajevó után lehet, hogy nemcsak Beckettet kell újraolvasni, hanem sok más modern klasszikust is. Ezt jelképezi a neves írónő gesztusa, aki saját bevallása szerint ráunt a volt Jugoszláviából elmenekült írók sirámaira ” . A Magyar Hírlap november 20-i számában egy interjúban Susan Sontag elmondja, hogy Szarajevóba voltaképpen „a tehetetlen düh” vezette. „A tehetetlenség bénító érzése. Az a tény, hogy mindenki szerte a világon »segítségről« fecseg, adományokról, katonai beavatkozás­ról, globális rendezési tervekről, melyek értéke gyorsabban inflálódik, mint a csetnik dinár.”­­ Szarajevóban tehát most már a bombatalálatok érte színházban is várják Godot-t! O Kétséges viszont, hogy eljön-e?! O A „csetnik dinár” viszont annál szorgal­masabban inflálódik. November végén egy vajdasági átlagnyugdíj 15 márkát ért, ezzel tizenkét kiló kenyeret lehetett volna vásárolni, vagy esetleg 10 Újvidéki Magyar Szót... – Ha ugyan még megje­lenik a vajdasági magyarok napilapja? Mert súlyos gondokkal küzd. Nincs papír, drágák a nyomdaköltségek, nem kap tá­mogatást, s ha tovább emelik a lap árát, hűséges olvasói nem lesznek képesek megvásárolni. Hiszen ha egy nyugdíjasnak a kenyér és az újság között kell választania, nem kétséges, me­lyikről fog lemondani... O S most ugorjunk! O A Pesti Hírlap november 16-i számában interjú olvasható Mihályfy Sándor ren­dezővel. O Megtudjuk, hogy a Kányádi Sándor forgatókönyve alapján Tamási Áron Ábel a rengetegben című regényéből készülő filmet a nézők „a tévé karácsonyi műsorában” láthatják. O Az­ Ábelről a rendező így vall: „Itt és most bármikor aktuális az emberi akarat küzdelme a természettel, a világgal és az Isten­nel.” O A filmben Ábel szerepét egy Ilyés levente nevű fiú alakítja, de szerepelnek benne az erdélyi magyar színjátszás olyan kiválóságai is, mint Széles Anna, Héjja Sándor, Csíky András és Lohinszky Loránd.­­Egyébként Mihályfy azt is elmondja, hogy folytatja a trilógia megfilmesítését, sőt, „az Ábel az országban vágási munkálatai befejezés előtt állnak”... O Most tehát az Ábel Amerikában következik. O Ha ugyan addig a román fél meg nem gondolja a dolgot, hiszen Mihályfy azt is bevallja, hogy 7 (hét) esztendőbe telt, amíg nekifoghatott a forgatásnak,­s közben lezajlott egy „forradalom” is, amit mostanság sokan rosszkedvűen csak „decemberi fordulat’’-ként aposztrofálnak.­­ A 22 új, 46. számában egy vezércikkben Andrei Cornea, a lap főszerkesztő-helyettese és vezető publicistája is azon töpreng: miért szakadt el ennyire a hatalmon lévő réteg a valóságtól? 6 .A mai Románia legnagyobb problémája nem az, hogy a kormányzás bírálható vagy meg­kérdőjelezhető döntéseket hoz. Hiszen ha e döntések belül marad­nak a ráció körén, mindig létezhet a közös érdekek és realitások meghatározta kompromisszumok lehetősége. A nagy probléma azonban az, hogy a hatalmon lévők, félelmektől és előítéletektől terhelten, minden ellenőrzést elveszíthetnek a tudatukban működő »fantazmagyártó gépezetek« fölött... ” . Amint azt ennek az ősznek több eseménye is bizonyítja!... Bogdán László

Next