Háromszék, 1994. január (6. évfolyam, 1039-1058. szám)

1994-01-04 / 1039. szám

• A Văcăroiu-kabinet egyéves országlásával majd­nem mindenki elégedetlen. Az ellenzéki pártok, a szak­­szervezetek, a diáke­gyesületek, a civil társadalom más szervezetei, minden le­hetséges alkalommal hangot adtak ennek. A miniszterel­nök mégis úgy véli, csupán jelentéktelen kisebbség vádol­­ja eredménytelen tevékeny­séggel, s nagyvonalúan kije­lentette, ő nem fog székéért harcolni, mert fontosabbnak tartja az ország javát, olyan kormány összehozását, mely v irsalata intézkedéseket foganatosíta­ni. • Viccbe illő vádakkal illetik egymást a politiku­sok. Az év utolsó munka­napján elkésett a képvi­selőház szakbizottságának a továbblépést szolgálja. Ha erre rálelnek, ő szó nélkül fél­reáll, mi több, sikert kíván az új csapatnak. Erre nem valószínű, egyhamar sor kerülne, hisz a Társadalmi Demokrácia Pártjának alel­­nöke, Ion Solcanu a kormány rossz ima­üléséről Ioan Gavra egység­­párti kép­góláról szól­va azt állí­totta, az an­nak köszön­hető, hogy hogy ez azért keveset foglalkozott önmaga eshetett meg, mert buda­­népszerűsítésével, no meg pesti idő szerint dolgozik. A­hogy kénytelen volt szigorú szapora szavú Gavra­se­v J Marţian si­etett meg­egyezni, késett a visszavágással, ko­rán kelő kollégáiról azt állította, hogy moszkvai idő után igazították óráikat ■Aprosperálásjelének tart­ják kormánykörökben, hogy tizenegy hónap ipari termelé­se 3 százalékos növekedést mutat. Igaz, nőtt az elfekvő árukészlet-mennyiség is. Hivatalos jelentés szerint a verítékes munkával összeho­zott termelés 65 százalékát 1066,7 milliárd lej értékűt nem sikerült eladni. Már ez is bizonyítja, hogy az ipar át­strukturálása nem sokat ha­ladt. ­ KÁRTYAPARTIK ZSÍROZÓJA Egyetértünk mindazokkal, akik elítélik vagy felháborodnak Zsirinovszkij zsíros politikai hőzöngéseiért, kiutasítják (Bulgáriából), nem engedik be (Németországba) és így tovább. Nem tudok róla, de bizonyára az olaszokat is kihozza sodrukból, ha az egyik azonos nyelvtörzshöz tartozó népet leolasz­­cigányozza, a romákról nem is beszélve, akik, bizonyára, nem hánynak cigánykereket örömükben, ha ők az alávalóság mércéi Igaza van Melescanu külügyminiszter úrnak, ennél nagyobb sértés a román népet mostanság nem érte. De nézzünk azért a felháborodás múló indulatai mögé, hogy már az új esztendő kezdetén legyen okunk elkomorodni Zsirinovszkij Transznisztria és Besszarábia ürügyén nem először ragadtatja el magát Temperamentuma, nyelvezete ismerős itthonról is, de erről máskor. Az is kétségtelen, hogy Európa, Ukrajna, Oroszország összekuszált határait nehéz kitapogatni, azt az etnikai kevertséget, ami ott történelmileg és a sztálini idők után kialakult, külön nemzetiségi­ tégelyekbe csurgatni, a tákolmány régióügyeit kezelni A Balkán után a legveszélyesebb nemzeti és katonapolitikai ütközőzóna itt alakulhat ki A nacionálfasiszta Zsirinovszkij éppen az orosz birodalmi eszme felvállalásával, Oroszország befolyási övezeteinek visszaállítási ígéreteivel és, többek között, a helyét nem lelő orosz szoldateszka harcias szárnyának támogatásával szerzett magának annyi voksot Nem kell profi politikusnak lenni, hogy kiolvassuk: pártjának parlamenti súlyát Jelcinéknek kénytelen­kelletlen figyelembe kell venniük. Makroméretekben fog megismétlődni, meglehet, Oroszországban az, ami nálunk világpolitikai helyzetünkhöz mérten mikroméretekben megvalósult: a nacionalista szélsőséget az államvezetés nemcsak elnézi, hanem szövetkezik vele. Jobb- és balfelével is. Ettől féljünk. És mondjuk ki ezer és egyedikszer: a kisebbségek, a nemzetiségek jogait, kollektív önazonosságát - beleértve az autonómia igényét is - vagy respektálják a térségben, vagy hanem elvisz az ördög mindannyiunkat. A hő­zöngő ,vagy megsértődő szájalókat is. Sylvester Lajos . ­ /--------------------------------------------------------------------------------­MAKKAI SÁNDOR MAGYAROK CSllAGA (21.) Szemébe nyilazott a lombok közt kelő nap, arra ébredt Vagy tán a farkas zörgése serkentette fel? Mert abban a pillanatban, ahogy kinyitotta szemét látta a vadat eszeveszet­ten iramodni a sűrűbe Cseppet se kényeskedett a sebével. Nem volt azonban ideje efelett csodálkozni. Rögtön jelentet­ték az ő fülei is a farkas megfutamodásának okát Lovasok törtettek át az erdőn, errefelé, már alig nyíllövésnyire. A rémület cselekedett most mindent az ész helyett Fel­szökkent Deli, s csak szempulantásig nézett körül tétován. Aztán ugorva kapta el kampós botjával a tölgy legalsó ágát felhúzta magát sebesen, s ágról ágra kapaszkodva tört a sűrű lombok között föl a faóriás tetejébe. Az ész azonban ott hagyta a tarisznyát a fa alatt , távolabb ott hevert a fekete vérrel mocskolt nagy nyílvessző is a fűben. Hanem az öreg tölgyeknek ezt a nagyapját bölcs előre­­tudással teremtette ide a bujdosók istene. Deli olyan nyerget kapott odafönn egy ágvillában, hogy akármeddig fáradás nélkül lapulhatott a védelmező törzshöz. Még itt a tetőhöz közel is olyan vastag volt hogy elfedte egészen. Alulról átha­tolhatatlan homályba burkolta a sűrű lombozat s hála az égnek, szélcsend is volt egyetlen levél sem moccant hogy áruló rést nyisson a kutató szemeknek. Ő maga azonban, ha óvatosan mozgatta a fejét kikandíthatott közöttük a tisztásra. Szíve vadul dobogott az ijedelemtől s az erőlködéstől. _____________________________________ Ahogy mellét odaszorította a fához, az ághegyek levélkéi megremegtek a lüktetésétől Szikra híja, hogy el nem rikkan­totta magát ámulatában s örömében, mikor Beő apót látta a tisztásra robbanni az íjászokkal. Hirtelenében az villámlott át a fején, hogy talán Bogárka vette rá valahogy az öreget: jöjjön utána, s vezesse át a Bakonyon Már a szája is nyílt, hogy kiáltson neki, mikor valami ösztön megdermesztette. Beő kutató tekintetében, ahogy körülvizslatott a tisztáson, s csaknem azonnal a nagy fának szökkent, vad rikkantásaiban, amint a nyilat és a tarisznyát félelmes gyorsasággal meglátta s fölkapta, Deli borzadva érezte meg a halált Annál rémítőbb volt ez a megérzés, mert fogalma se lehetett az okáról. Beő morogva lovagolta körül a tölgyet, szeme elé emelt tenyere alól kémlelve felfelé. Delit szinte perzselte a sassze­mek kegyetlen sugara, mintha a meztelen bőrén siklana végig. Állhatatosan, sokáig, minden oldalról folyt ez a vizsgálat De a faóriás hű maradt körülölelte, eltakarta, s dermedt csendet parancsolt minden levelére. Végre leugrott Beő a lóról, odatappogott a fához, s a törzset kezdte apróra fürkészni: nincs-e rajta valami jele a kapasz­kodásnak? A repedezett kéreg azonban ép volt a régi, száradt hegei megcsalták Beő okos szemeit A kampós botra pedig a legokosabb ember sem gondolhat hirtelenében. De Beő nem az az ember volt aki feladja a küzdelmet - Lőjétek a fát! - mordult az íjászokra. Déli Istennek ajánlotta szegény lelkét lehunyta szemeit * odasimult az ághoz, mint egy gyermek - Isten veled, Bogárka! - gondolta, s még egyszer mosoly villant el az arcán a halálváró kin görcse előtt ___________________________________________________ ­ AZ UTOLSÓ PILLANATBAN ELCSÍPETT VÁSÁRLÓK Nem kicsi volt a meglepetése annak a két baráti hölgynek, akiket az Élelmiszer ABC Kft. tulajdonosa, Gál József uram az üzlet kijárata előtt magához szólított pénteken délben. Weit­­haller Magdolna könyvelő és Nyikó Ibolya fod­rászrosszat sejtve követték irodájába a tulajt, ahol azonnal mindenre fény derült: a cég köszöni szépen, de mindaz, amit a két hölgyvásárló hazavitel szándékával kosarába csúsztatott, az egy papír­lapra felsoroltatik, s e papírlapra kanyarított aláírásával a sorból kiszólított két hölgy elismeri, hogy a portékát fizetség nélkül vinné haza. Tehát ingyen. Ha tudtuk volna... - fakadtak ki a meg­lepetéstől szóhoz alig jutó fiatalasszonyok. De már késő volt. Szatyraikban pezsgő, cukor, citrom, kompót, miegymás lapult. Ám hogy szilveszter napján mégse váljék el haraggal az ember, mert bosszúságot az új esztendőbe átvinni nem jó jel, a tulaj pezsgőt töltött: egye fene, ami elmúlt, elmúlt. Csak jobb jöjjön, boldog új évet! A teljesség kedvéért annyit még hozzá kell tennem: előzetes, hétpecsétes haditerv alapján történt az ingyen­vásárlás. A cég ugyanis így ajándékozta meg aznapi ötszázadik és ötszázegyedik vásárlóját. Szilveszterre. Ha tudtam volna... Benkő Levente A SZLOVÁKIAI ÖNRENDELKEZÉS ELLEN „Szlovákia nem egy kenyér, amelyből letörhetünk egy darabot”, jelentették ki azon a dél-szlovákiai tüntetésen, melyet a felvidéki magyar önrendelkezési szándék kinyi­latkoztatása után szerveztek szlovák nemzetiségű állam­polgárok. A felvidéki szlovákok szerint előbb az ellenük folyó nemzeti­ségi tisztogatás, majd a Magyarországgal közös határ megváltoztatása várható az önrendelkezés esetén. Idén január 8-án Komáromban találkoznak a szlovákiai magyar érdekvédelmi szervezetek vezérei, és kikiáltják az önren­delkezést Dél-Szlovákiában, állítják a hírügynökségek. FELKELŐK KEZÉN DÉL­­MEXIKÓ A maj­a indiánok leszármazottai háborút üzentek a mexikói kormánynak, és megszállták az ország déli részén lévő Chapas tartományt, valamint 5 nagyobb várost. A felkelők a Zapatista Nemzeti Felszabadítási Mozgalom tagjai, számuk 5000-re tehető, és földreformot, valamint több jogot köve­telnek a maja indiánok számára. Az Észak-amerikai Szabad Kereskedelmi Egyezményről (NAFTA) úgy vélik, hogy halálos csapást jelent a szegények számára. A dél-mexikói felkelők állás és föld nélkül­i személyek. A kormány kifejezte megdöbbenését a felkelés tömeges méretével kapcsolatban. KÉZRE KERÜLT BARKASOV A rendőrség letartóztatta Alekszandr Barkasovot, az orosz szélsőjobboldal Orosz Nemzeti Egység elnevezésű szervezet vezérét. Barkasov lőtt sebbel feküdt be egy kórház­ba az 1993. október eleji moszkvai felkelés után, s ott bukkant nyomára a rendőrség. Az Orosz Nemzeti Egység tagjai és rokonszenvezői aktívan vettek részt az orosz parla­ment székházának védelmében, illetve az épület körüli rendőrkordon szétoszlatásában. NÉMET SZÁRMAZÁSÚAK ELLEN Németország további bevándorlási korlátozásokat alkal­maz az Oroszországból, Lengyelországból és Romániából származó német nemzetiségű személyek ellen. 1993-ban a három nevezett országból összesen 218 888 fő kérte re­patriálását Németországba, 12 000-rel kevesebben, mint 1992-ben. Ezzel szemben 1990-ben 397 073, 1989-1992 között pedig 1,4 millió oroszországi, lengyelországi és romá­niai német települt át anyaországába. •Vlagyimir Zsirinovszkij orosz szélsőséges pártvezér fenyegető kijelentései nyomán a Volga menti németek újabb történelmi veszélyhelyzetbe kerültek, többségük készenlét­ben áll Németországba vándorolni. 1941-ben,megtorlásul a hitleri támadással szemben, Sztálin Közép-Ázsiába deportálta a Volga menti német települések lakóit, akik csak 1990 folyamán költöztek vissza szülőföldjükre. FOGYTÁN AZ ENSZ-ERŐK TÜRELME Jean Cot tábornok, a boszniai FORPAQM­ ENSZ-erők parancsnoka kijelentette, hogy tűrhetetlen az állományával szemből egyre fokozódó boszniai szerb támadássorozat. A 20 000 kéksisakos készenlétben áll arra, hogy szükség esetén támadó jellegű harci tevékenységet kezdeményezzen a volt jugoszláv köztársaság területén, s ezt az akciót az ENSZ-erők repülőgépei támogatnák. Az utóbbi napokban három ENSZ-katona vesztette életét, s több alkalommal a boszniai szerbek megakadályozták megfigyelői vagy védel­mi tevékenységükben az ENSZ-állományhoz tartozó kéksi­sakosokat. H Md.MWI

Next