Háromszék, 1994. február (6. évfolyam, 1059-1078. szám)

1994-02-01 / 1059. szám

ÜLÉSEZETT AZ RMDSZ MEGYEI KÜLDÖTTEINEK TANÁCSA TŰZOLTÁS VAGY ÚJRAKEZDÉS? Négy év után kihívásnak tetszhet a kije­lentés, de a Megyei Küldöttek Tanácsánk szombati ülésén ez volt a benyomásunk. Tudjuk, eddig többrendbeli tisztújítás volt, ám igazán kiváló eredményt eddig egyik válaszmány sem ért el. Ezért a tagság folyamatosan le­morzsolódni látszik, a szervezet anyagi helyzete hónapról hónapra gyatrább, a felmutatható kisebb-nagyobb eredmények pedig nem min­denkit elégítenek ki. Egyre világosabbá vá­lik, hogy a hiba több okú. Úgy tűnik, eddig nem sikerült összehozni az ideális vezető csapatot, de az is tény, hogy a tömbben élő magyarság, tehát mi magunk, védettebbnek érezzük magunkat, a kis eredményekkel elége­detlenek vagyunk, nagyokat meg a jelen román politikai helyzetben nem tud felmutatni egyetlen ellenzéki párt sem. Az RMDSZ ugyan valóst nem. Az sem elhallgatható, hogy az egypárt­­rendszerben felnőtt és élettapasztalatot szer­zett tagság nemegyszer olyan elvárásokat támaszt a szervezettel szemben, melyeket demokratikus felépítésű társadalomban meg­oldani lehetetlen, ellenzékben politizálva egyenesen képtelenség. Gazda István megyei elnök elis­­merte, hogy a tisztújítás óta kézzelfogható eredményt nem értek el, ennek okát elsősorban a román jogi keretek hiányában látja, de a megyei választ­mányt szaggató belső viták káros hatását se tagadta. Demeter János, az önigazgatási és re­­formügyi alelnök azt nehezményezi, hogy az utolsó választással székbe került tanácstagjaink és polgármestereink - kevés kivételtől eltekintve -jószerével állami tisztségviselőknek érzik magukat, s teljes passzivitással viszonyulnak annak a pártnak - jelen esetben az RMDSZ-nek - az elvárásaihoz, melynek köszönhetően tisztséghez jutottak. Antal Mihály, az emberjogi és kisebb­ségi kérdésekkel megbízott alelnök szerint tu­lajdonképpen senki se tudja, mit kellene ten­nie, s beszámolója főképpen az el nem végzett feladatok számbavételére szorítkozott. Szeren- Simó Erzsébet (folytatása a 2. oldalon) PILLANTÁS A CSAVARGYÁRBA Döntő szó a megbízotté - BESZÉLGETÉS JAKABOS CSABA VEZÉRIGAZGATÓVAL (2.) - - Vezérigazgató úr, a Háromszék megyei vállala­tokhoz állami megbízottként jelöltek névsorán a csavar­gyárnál Mirescu Marinela és Grosoiu Apostol neve sze­repel. Ön számára ismerték­­­ e nevek? - A hölgy a mi minisztéri­umunkból való, eddig is, mint állami felhatalmazott, a csa­vargyárért felelt. Úgy tudom, Mirescu asszony már megkapta a megbízatást, ellenben Grosoiu Apostollal soha nem találkoztam, nem ismerem. A Pénzügy­minisztériumban dolgozik, egye­bet nem tudok róla. - Hogyan tovább, vezéri­gazgató úr? -Egyelőre túlélési stratégiára rendezkedtünk be. Kínlódunk, küldjük haza az embereket, ami kevés pénzt ki tudunk vakarni, nyersanyagot vásáro­lunk, maj­d azt feldolgozás után eladjuk, tehát egy ilyen időleges túlélési stratégiát vezettünk be, ami nem lehet hosszú távú, így nem lehet sokáig élni. A gyárnak feltétlenül szüksége van egy pontosan körülhatárolt jövőképre, amire akkor te­remtődik lehetőség, ha majd az Állami Vagyonügynökség megbízottjaival kerekasztal mellé ülünk. Akkor mi előter­jesztjük nekik azt, hogy ennyi és ennyi tőkére van szükségünk. Az állami megbízottaknak kell határozniuk: vagy tőkésítik a vállalatot, vagy azt mondják, hogy álljunk meg, nincs tovább. A megállás nagyon káros vol­na, hiszen vállalatunk 1­50 embernek biztosított jövedel­mi forrást, másfél milliárd lejt adtunk az államnak, maj­dnem egymilliárd lej kamatot fizet­tünk a banknak stb. Tehát mi nagyon is jól dolgoztunk, de nem magunknak, hanem má­soknak, mások itták a pezs­gőt, mi pedig a keserűlevet.­­Az állami megbízottaknak milyen mértékben lesz be­leszólásuk a gyár belügyeibe? Lejegyezte: Sochom István (folytatása a 2. oldalon) /------------------------------------­Máról holnapra HOVÁ ÁLLJUNK? Amiről szólok, csak pőre vélemény. Az RMDSZ-ben semmi se vagyok (a mikroszkópban se látszom), ezért ajánlatot vagy tanácsot nem osztogathatok. A következők épp ezért csak logikai feladványnak tekintendők. De térjünk a tárgyra. Hová álljanak a magyar képviselők, ha a PUNR nem kerül be a kormányba, és benyújtja bizalmatlansági indítványát? Ez a nagy kérdés. Még nem aktuális, de könnyen az lehet. Ahogy a helyzet ebben a pillanatban fest, úgy látszik, Cotroceni ura, mindennek kútfeje nem akarja az ablakokat kitárni, jobb, ha a visszarendeződést, korrupciót, a közélet maffiásodását kívülről nem látják. Ezért óhaj­tja visszaszorítani a PUNR-t, melynek vezéreivel eddig ölelkezett, ha nem is mindig a nyilvánosság előtt. Lehet, hogy náluk nélkül nem volna ekkora hatalma. A külföld előtti látszatkeltés kifizetődőbb. Ha a PUNR benyújtja a bizalmatlansági indítványát, mindenképpen a kormány menesztését kell támogatni. Egyesek, akiket a szenvedélyek elragadnak, erre azt mondják, hogy a vatrás párt, mely egyfolytában minket akar likvidálni, és az erőszaktól se riad vissza, a józan megfontolás szerint nem részesülhet parlamenti támogatásban. Csakhogy a politika nem angol kisasszonyok intézete, se J’air playt játszó lordok háza, a politikus pedig nem moralizál, hanem érdeke szerint cselekszik. Aki ezt a történelmileg annyiszor bizonyított igazságot nem fogad­ja el, ne politizáljon, keressen magának más foglalkozást (lótenyésztés, kötélverés stb., stb.). Most is az érdekről (érdekeinkről) van szó. A hatal­mon levő párt és kormány mindenben kijátszott, egyetlen kérésünket, jogos kívánságunkat sem oldotta meg, a meg­­hallgattatás mindig elmaradt, olyan prefektusokat ülte­tett a nyakunkra, akik mindenünkből kiforgatnak. Cot­roceni, aki az újabb kirakatot rendezi (a PUNR-vel kötött megállapodás megszegése), egyfolytában mosolyog, és el­lenünk mesterkedik, s egyáltalán nem kényes, hogy ebben kivel szövetkezik. Ez a valóság. Aki ezt nem látja, ön­magának hazudik. De mit mond a Konvenció? A szövetségesekhez min­denképpen ragaszkodni kell. Senkit sem akarok biztatni ennek megszegésére. Nem hiszem, hogy e logikai játék­ban ne jutnánk hasonló vagy megegyező eredményre. A kormány megbuktatása az ellenzéknek is érdeke, és másképp nem lehet visszaszorítani a cotroceni-i antidemokratikus praktikákat. Bárki elmondhatja, hogy ellenségeinket támogatom, de a politikában az ördöggel is szövetkezni lehet, ha az érdekek úgy kívánják. A kifinomult lelkek vonuljanak kolostorba, a kényes izlésűek menjenek cukrásznak! Fábián Ernő _____________________________________________________/ és négy italap* barr alulírott sem füve­sebb, mint négy olyan e­­setről szerzet tudomást, amely a Román Hírszerző Szolgálat visszaéléseivel kapcsolatos. Valóssial, lényegesen több túlkapás esett, csakhogy a sze­kta rit­áténak köszönhetően a megalázott, megfélem­lített emberek egyszerűen nem élnek a sajtó, a nyil­vánosság kínálta védelem­mel. Értheti, mégis elítélendő a meghurcolt em­ber hallgatása. A félelem ősi örökség, ezért józan ésszel, harccal lehet visszafojta­ni. A jogai gyakorlásában megakadályozott ember visszahúzódása, csendes vívódása legközelebb egy másik társa elleni vissza­élésre bátorítja fel az el­nyomás gépembereit. Akikről jó tudni, hogy mások félelme táplálja őket Azért félemlítenek meg másokat, hogy ők maguk, a szekuritátusok, az átvedlett állam­biztonságiak ily módon legyőzhessék saját félelmüket. Ezért nem sza­bad félni tőlük. Figyeljük meg, hogy az általuk elköve­­tendő visszaélésekkel szem­ben bátran fellépőket a továbbiakban többé nem zaklatják. Domokos Péter v __1 Mai lapszámunkban: —Gazdakör — az 5. oldalon­ ­* Keddi sport —­­ a 6. oldalon SEPSESZENTGYÖRGY 1994. FEBRUÁR 1. 1059. szám ÁRA 80 lej Előfizetőknek 55 lej DURAY MIKLÓS ÉS TŐKÉS LÁSZLÓ ERDŐVIDÉKEN BÁBEL HELYETT TEMPLOMOT Nagyenyed, Nagyvárad, Nyárádszereda és Marosvásár­hely után, erdélyi körútja végál­lomásaként, vasárnap Barótra látogatott Duray Miklós, a felvidéki Együttélés Poli­­tikai Mozgalom elnöke és Tőkés László Királyhágó-melléki re­formátus püspök, az RMDSZ országos tiszteletbeli elnöke. A baróti önkormányzat, az egyházfelekezetek és a helyi RMDSZ vendégeiként Erdő­vidékre látogató személyiségek nemcsak a környék, hanem a Székelyföld minden tájáról összesereglett parlamenti és önkormányzati képviselőkkel, az egyházak lelkészeivel is találkozhattak, hiszen Maros­­vásárhelyről, Székelyud­varhelyről, Csíkszeredából, Gyergyószentmiklósről, Nagyenyedről, Sepsiszent­­györgyről, Kézdivásárhelyről, Benkő Levente (folytatása a 4. oldalon) Albert Levent* felvétel* FELSŐHÁROMSZÉKI HÍRHALOM KÉZDI­SZENTLÉLEK * A múlt év áprilisa óta a helyi földmérő bizottság munkáját két hadseregbeli topográfus tiszt segítette. Február elsejétől a csernátoni tanács­hoz irányították át őket. Vég­re, sok huzavona után tisztázódott a közel négy éve tartó „föld­háború’ ’ Kézdi­vásárhely és Kéz­­diszentlélek között. A szentléle­­kieknek ki kell állniuk a város határában elfoglalt 80 ha szántóterületből. Eddig két birtoklevelet töltöttek ki. Az erdők kimérése is várat magára. * A községközpont általános iskolájának I-IV. osztályában 154, az V-VII. osztályban pedig 152 gyermek tanul. Az iskolának 21 tanerője van. KEZDI­SZENTKERESZT * Mint már hírül adtuk, a Trinvest Rt. megkezdte a Ve­nus ásványvíz töltését. A for­rás napi kapacitása 22-24 000 liter. A kereslettől függően egyelőre egy váltásban 1500 liter málnásfürdői, szénsav­val dúsított ásványvizet töltenek. Tizenegy személynek biztosí­tanak munkahelyet. Elsősorban a felsőháromszéki vendéglátó­ipari egységeknek szállítják a VENUS ásványvizet. Sochom István Mától 80 lej A HÁROMSZÉK LAPSZÁMONKÉNTI ÁRA A STANDOKON. ELŐ­FIZETŐINK EBBEN A HÓNAPBAN TOVÁBBRA IS 55 LEJÉRT KAPJÁK LAPUNKAT. A DRÁGÍTÁS­­RA AZ ÚJSÁGPAPÍR KILÓNKÉNTI ÁRÁNAK 516 LEJRŐL 714 LEJRE VALÓ EMELKEDÉSE ÉS A DOLLÁR NAPI ÁRFOLYAMA­­ NYOMÁN BEKÖVETKEZETT NYOMDAIPARI KÖLTSÉGEK NÖVEKEDÉSE KÉNYSZERÍTETT­ , HÁROMSZÉK !

Next