Háromszék, 1994. március (6. évfolyam, 1079-1101. szám)

1994-03-01 / 1079. szám

HÁROMSZÉK SEPSISZENTGYÖRGY 1994. MÁRCIUS 1. 1079. szám ÁRA 80 lej Előfizetőknek SS lej KE»» ALTALANOS ELKESEREDES—TÉTOVA TILTAKOZÁS Sztrájkleltár A tegnapra országos méretűre hirdetett általános sztrájk helyi képe meglehetősen zavaros volt. Általános sztrájkról így aligha beszélhetünk, hiszen a kenyérgyár, a villamos­gépgyár, na meg a tanügy kivételével a megye- székhely fontosabb vállalatai nem jelezték ebbéli szándékukat. Rövid „leltárunk” sem mutatott ki nagyméretű mozgolódást, annak ellenére, hogy az általános elégedetlenség nyilvánvaló. Elsősorban a közszolgáltatást, il let ve a mindennapi el látást biztosító egységek érdekeltek. Nos, a kenyérgyár csak egy váltással állt le (mint ahogy azt szombati lapszámunk­ban jeleztük), tehát nagyobb kenyérhiányra nem kell számítani. A tej gyárban annak el­lenére, hogy eddig 42 százalék indexelésről „maradtak le”, a munka folyamatos — nyi­latkozta Ivan Aurica szakszervezeti vezető. Hogy miért nincs sztrájk? Az emberek féltik munkahelyüket. Aközüzemek, illetvea személy- szállítás sem nyúl egyelőre a sztrájk esz­közéhez. A teherszállítás pedig egyébként is a kapacitásának alig 30 százalékával üzemel, ami — Hadházi Gábor szakszervezeti vezető szerint — felér egy idézőjeles sztrájkkal. A meghirdetett 14 pontot elfogadj ák, és ha szükség lesz, harcolnak is érte. A gépgyáriak Brassóban a múlt héten úgy döntöttek, hogy nem választják a tiltakozás eme formáját, a villamosgépgyárban pedig lobog a fehér .japán” zászló. A tanügyiek ülősztrájkja egy régebbi megoldatlan konf­liktushalmaz következménye. Ferencz Csaba CSÜGGEDT TANERŐK ÉLLENSZAVA Munkát és bért a villany­motorgyáriaknak! Albert Levente felvételei Csatlakozva az országos elégedetlenséghez, a sep­siszentgyörgyi villamosgép­gyár a munkabeszüntetés enyhébb formáját választotta. A japán sztrájk jelképe, a fehér lobogó és követelé­seik summája mára gyárka­pun, de ha a nyilvánosság­ra hozott kéréseik nem talál­nak meghallgatásra, akár helyi szintű munkakonflik­tusra is lehet számítani — nyilatkozta Bong Vilmos szak- szervezeti vezető. (2.old.)---------------------- Máról holnapra SZAKÍTÓPRÓBA Hogy milyen lesz, illetve lesz-e egyáltalán új kormánya Romániának, még mindig nehéz eldönteni. A hazai társada­lom betegségeinek összes tüneteit fellelhetjük a tél eleje óta húzódó kormány-átalakítási kísérletekben, az időhúzásban, az egymásnak szögesen ellentmondó nyilatkozatokban, a szándékosan kiszivárogtatott hírekben, a titokban folytatott tárgyalásokban. Az kétségtelen, hogy a szocialista-kommu­nista ideológia mai zászlóvivői — a Társadalmi Demokrá­cia Pártjának kemény vonala, a Szocialista Munka Pártja, a Nagyrománia Párt, a Románok Nemzeti Egységpártja és az agráriánusok—remekül szót értenek egymással, egy karámban is megférnének, ha fjem lenne kifizetődő a pártvezéri funk­ció, no meg ha nem-, akarta volna létükkel a pluralizmus látszatát kelteni a hatalom. Hogy néha egyik-másik el- csángál anyájtól, esetleg szembefordul a vezérkossal, minden bizonnyal benne volt a pakliban. Különben nehezen képzel­hető el, hogy ily jámbor türelemmel viselik övön aluli ütéseiket. Kényelmes, mi több, természetes a koalíciójuk. A hiba csak annyi benne, hogy terméketlen és eredménytelen. S ez elégedetlenséget, társadalmi feszültséget szült, így lépéskényszerbe kerültek. Azt el kell ismernünk, hogy helyzetük nem is egyszerű. Szövetségeseik mindeddig a maguk módján becsületesen mellettük álltak, támogatták, kiszolgálták őket, s most vár­ják a fizetséget. Ám törleszteni nehéz, mert nő a társadalmi elégedetlenség, és időközben magához tért a választási kudarc után elbizonytalanodott ellenzék is. A Demokratikus Konvenció nagykoalíció létrehozását ajánlotta fel, válság- kezelő programot, s új elemként a hét végén Emil Constan­\ tinescu bejelentette, hogy vállalnák egy szakértői vagy kor­mánypárti kabinet parlamenti támogatását, amennyiben az lerázná magáról eddigi szélsőséges, kommunista alapállású partnereit, és ha eljövendő tőrvénykezdeményezései a re­formfolyamatot szolgálnák. Iliescu elnök — szóvivője szerint — minden olyan lépést üdvözöl, mely a demokratikus áta­lakítást szolgálja, a kormányzó párt reformszámya mértéktartó óvatossággal, de a tárgyalások megkezdését javasolja. Még Adrian Năstase is enyhített az előző hetekben hangoztatott kategorikus megfogalmazásain. Most már a Románok Nemzeti Egységpártjával való szövetséget nem tartja olyannyira törvény- szerűnek, mint korábban, bár elfogultsága Funarék irányában változatlanul erős. Nem feledi, vagy egyszerűen nem hagyják, hogy feledje: e párt a választások előtt felajánlotta, legyen jelöltjük a köztársasági elnöki székért folyó küzdelemben. Oliviu Gherman, Solcanu már határozottabban szól, azt is kijelentették: Adrian Năstase egyedül nem döntheti el a párt politikáját. Ez nem sok, de nem is kevés, ha arra gondolunk, hogy decemberben a miniszterelnök még a Nagyrománia Párt kegyeit kereste, alig egy hónappal ezelőtt Păunescuval és Vadim Tudorral folytatott félig titkos tárgyalásokat, s két héttel korábban még egy szólamban fújták: egyetlen járható út van, a RNEP-pel való kormányzás. Igaz, időközben a Caritas-botrány megtépázta Funarék amúgy is dicstelen glóriáját, eljutott Cotroceni-be, a parlamentbe és a kor­mánypalotába is a hír, hogy a határokon túl szalonképtelen­nek, mi több, fasisztának tekintik az egységpártot, s még a cseppenként ide juttatott külföldi gazdasági támogatást is megvonják, ha nem változtatnak elhatározásukon. Hogy változtatnak-e vagy sem, az hamarosan elválik. Az ellenben tény, hogy a haszontalan szövetség nem állja ki az idő, a kor szakítópróbáját, s a ma Romániájában egyetlen, ami bizonyos: a kormányválság. Simó Erzsébet^ Az SZKT új vezetői A hét végén Csík­szeredában tartotta meg két­napos soros ülését az RMDSZ Szövetségi Küldötteinek Tanácsa. Szombaton megválasztották az SZKT új vezetőségét: Dézsi Zoltán (Gyergyószentmiklús) elnök, Fari-Patkó Ilona (Enyed), tlnjovszky Lóránt (Marosvásárhely) és Pillich /.óv;fó( Kolozsvár) alelnökök, Eigel Ernő (Csíkszereda), Gazda István (EMK) és Za­kariás Zoltán (MISZSZ) titkárok. A továbbiakban a szená­tusi RMDSZ-frakció vezetését Szabó Károly, a képviselőházit pedig I ida Gyula látja el. Elcsüggedt tanerők tiltakozó akciójának nevezte teg­napi megmozdulását a Szabad Tanügyi Szakszervezet. A sepsiszentgyörgyi prefektúra épülete előtt megfelelő fizetést, felelősségteljes kormányt követeltek. A tanügyi alkalmazottak kilátástalan helyzete váltot­ta ki a tiltakozást. A szakszervezet vezetője példaként említette, hogy több olyan tanügyben dolgozó családról tud, ahol az egy főre eső jövedelem nem haladja meg a létminimum összegét. A hatalom tanügyiekkel szembeni viselkedését cinikusnak nevezték. A kormánytól ismételten kérik a kollektív munkaszerződés betartását, a tanügyi törvény meghoza­talát, fizetésemelést, új tankönyvek kiadását és a leg­alább törvény által biztosított jogok betartását, a tizenöt százalékos érdemfizetés, a tizenharmadik bér megadását. A felháborodás a helyi tanfelügyelőség ellen is irányul. A szakszervezet vezetője szerint elsősorban azért, mert a tíz nappal korábban kötött megállapodásokból eddig semmit sem tartott be. MIÉRT AZ ORSZÁGOS Egy bukaresti hetilap­nak nyilatkozv a Bogdan Hossu, az Alfa szakszervezeti kartell vezére úgy értékelte, hogy a jelenlegi kormány képtelen megbirkózni a fel­tornyosuló gazdasági kér­désekkel, és nagyarányú hozzá nem értésről tett tanúbi- zonyságot a szakszervezetekkel folytatott tárgyalásokon is. Sokatmondó, hogy a meg­beszéléseken résztvevő kor­mánymegbízottak képtelenek voltak megmondani, meny­nyi lesz március 1-től az országos átlagos minimál­bér, s titkosnak minősítet­ték az 1994. évi állami költ­ségvetés tervezetét. Hossu szerint idejében fel kellett volnakészűlni arra, hogy a fémiparból, vegyi­parból és bányászatból hama­rosan nagyszámú munkaerő szabadul fel, s gondoskodni kellett volna az utcára ju­tottak átképzéséről. A kor­mány programjában még utalás sem szerepel arra nézve, hogy mi lesz a hirtelen megnővekedett munka- nélküliséggel. A tegnapi általános sztrájk célja, folytatta az Alfa szakszervezeti kartell vezére, felhívni a parlament figyelmét arra, hogy a gaz­dasági válsággal egyszerűen összeegyeztethetetlen, amit jelen pillanatban a kormány tesz. Hossu szerint a szak- szervezeteket nem a kormány megbuktatása, hanem a kormányzási program meg­változtatása érdekli. Ameny- nyiben erre nem kerül sor, fokozzák a tiltakozást, s meg­történhet, hogy elzárják a vámhivatalokat, utakat, prefektúrákat, elszigetelik a kormányt, az elnöki hi­vatalt és a parlamentet. «>. P.)J

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék