Háromszék, 1994. március (6. évfolyam, 1079-1101. szám)
1994-03-01 / 1079. szám
HÁROMSZÉR ÁLTALÁNOS ELKESEREDÉS—TÉTOVA TILTAKOZÁS Sztrájkleltár A tegnapra országos méretűre hirdetett általános sztrájk helyi képe meglehetősen zavaros volt. Általános sztrájkról így aligha beszélhetünk, hiszen a kenyérgyár, a villamosgépgyár, na meg a tanügy kivételével a megyeszékhely fontosabb vállalatai nem jelezték ebbéli szándékukat. Rövid „leltárunk” sem mutatott ki nagyméretű mozgolódást, annak ellenére, hogy az általános elégedetlenség nyilvánvaló. Elsősorban a közszolgáltatást, illetve a mindennapi ellátást biztosító egységek érdekeltek. Nos, a kenyérgyár csak egy váltással állt le (mint ahogy azt szombati lapszámunkban jeleztük), tehát nagyobb kenyérhiányra nem kell számítani. A tejgyárban annak ellenére, hogy eddig 42 százalék indexelésről „maradtak le”, a munka folyamatos — nyilatkozta Ivan Aurica szakszervezeti vezető. Hogy miért nincs sztrájk? Az emberek féltik munkahelyüket. A közüzemek, illetve a személyszállítás sem nyúl egyelőre a sztrájk eszközéhez. A teherszállítás pedig egyébként is a kapacitásának alig 30 százalékával üzemel, amit Hadházi Gábor szakszervezeti vezető szerint — felér egy idézőjeles sztrájkkal. A meghirdetett 14 pontot elfogadják, és ha szükség lesz, harcolnak is érte. A gépgyáriak Brassóban a múlt héten úgy döntöttek, hogy nem választják a tiltakozás eme formáját, a villamosgépgyárban pedig lobog a fehér ,japán” zászló. A tanügyiek ülősztrájkja egy régebbi megoldatlan konfliktushalmaz következménye. Ferencz Csaba Munkát és bért a villanymotorgyáriaknak! Csatlakozva az országos elégedetlenséghez, a sepsiszentgyörgyi villamosgépgyár a munkabeszüntetés enyhébb formáját választotta. A japán sztrájk jelképe, a fehér lobogó és követeléseik summája már a gyárkapun, de ha a nyilvánosságra hozott kéréseik nem találnak meghallgatásra, akár helyi szintű munkakonfliktusra is lehet számítani — nyilatkozta Bong Vilmos szakszervezeti vezető. (2.old.) Albert Levente felvételei ---------------------- Máról holnapra SZAKÍTÓPRÓBA Hogy milyen lesz, illetve lesz-e egyáltalán új kormánya Romániának, még mindig nehéz eldönteni. A hazai társadalom betegségeinek összes tüneteit fellelhetjük a tél eleje óta húzódó kormány-átalakítási kísérletekben, az időhúzásban, az egymásnak szögesen ellentmondó nyilatkozatokban, a szándékosan kiszivárogtatott hírekben, a titokban folytatott tárgyalásokban. Az kétségtelen, hogy a szocialista-kommunista ideológia mai zászlóvivői — a Társadalmi Demokrácia Pártjának kemény vonala, a Szocialista Munka Pártja, a Nagyrománia Párt, a Románok Nemzeti Egységpártja és az agráriánusok—remekül szót értenek egymással, egy karámban is megférnének, ha sem lenne kifizetődő a pártvezéri funkció, no meg ha nem, akarta volna létükkel a pluralizmus látszatát kelteni a hatalom. Hogy néha egyik-másik elcsángál a nyájtól, esetleg szembefordul a vezérkassal, minden bizonnyal benne volt a pakliban. Különben nehezen képzelhető el, hogy ily jámbor türelemmel viselik övön aluli ütéseiket. Kényelmes, mi több, természetes a koalíciójuk. A hiba csak annyi benne, hogy terméketlen és eredménytelen. S ez elégedetlenséget, társadalmi feszültséget szült, így lépéskényszerbe kerültek. Azt el kell ismernünk, hogy helyzetük nem is egyszerű. Szövetségeseik mindeddig a maguk módján becsületesen mellettük álltak, támogatták, kiszolgálták őket, s most várják a fizetséget. Ám törleszteni nehéz, mert nő a társadalmi elégedetlenség, és időközben magához tért a választási kudarc után elbizonytalanodott ellenzék is. A Demokratikus Konvenció nagykoalíció létrehozását ajánlotta fel, válságkezelő programot, s új elemként a hét végén Emil Constantinescu bejelentette, hogy vállalnák egy szakértői vagy kormánypárti kabinet parlamenti támogatását, amennyiben az lerázná magáról eddigi szélsőséges, kommunista alapállású partnereit, és ha eljövendő törvény kezdeményezései a reformfolyamatot szolgálnák. Iliescu elnök — szóvivője szerint — minden olyan lépést üdvözöl, mely a demokratikus átalakítást szolgálja, a kormányzó párt reformszárnya mértéktartó óvatossággal, de a tárgyalások megkezdését javasolja. Még Adrian Năstase is enyhített az előző hetekben hangoztatott kategorikus megfogalmazásain. Most már a Románok Nemzeti Egységpártjával való szövetséget nem tartja olyannyira törvényszerűnek, mint korábban, bár elfogultsága Funarék irányában változatlanul erős. Nem feledi, vagy egyszerűen nem hagyják, hogy feledje: e párt a választások előtt felajánlotta, legyen jelöltjük a köztársasági elnöki székért folyó küzdelemben. Oliviu Gherman, Solcanu már határozottabban szól, azt is kijelentették: Adrian Năstase egyedül nem döntheti el a párt politikáját. Ez nem sok, de nem is kevés, ha arra gondolunk, hogy decemberben a miniszterelnök még a Nagyrománia Párt kegyeit kereste, alig egy hónappal ezelőtt Păunescuval és Vadim Tudorral folytatott félig titkos tárgyalásokat, s két héttel korábban még egy szólamban fújták: egyetlen járható út van, a KNEP-pel való kormányzás. Igaz, időközben a Caritas-botrány megtépázta Funarék amúgy is dicstelen glóriáját, eljutott Cotrocenibe, a parlamentbe és a kormánypalotába is a hír, hogy a határokon túl szalonképtelennek, mi több, fasisztának tekintik az egységpártot, s még a cseppenként ide juttatott külföldi gazdasági támogatást is megvonják, ha nem változtatnak elhatározásukon. Hogy változtatnak-e vagy sem, az hamarosan elválik. Az ellenben tény, hogy a haszontalan szövetség nem állja ki az idő, a kor szakítópróbáját, s a ma Romániájában egyetlen, ami bizonyos: a kormányválság. Simó Erzsébet. CSÜGGEDT TANERŐK ELLENSZAVA Elcsüggedt tanerők tiltakozó akciójának nevezte tegnapi megmozdulását a Szabad Tanügyi Szakszervezet. A sepsiszentgyörgyi prefektúra épülete előtt megfelelő fizetést, felelősségteljes kormányt követeltek. A tanügyi alkalmazottak kilátástalan helyzete váltotta ki a tiltakozást. A szakszervezet vezetője példaként említette, hogy több olyan tanügyben dolgozó családról tud, ahol az egy főre eső jövedelem nem haladja meg a létminimum összegét. A hatalom tanügyiekkel szembeni viselkedését cinikusnak nevezték. A kormánytól ismételten kérik a kollektív munkaszerződés betartását, a tanügyi törvény meghozatalát, fizetésemelést, új tankönyvek kiadását és a legalább törvény által biztosított jogok betartását, a tizenöt százalékos érdemfizetés, a tizenharmadik bér megadását. A felháborodás a helyi tanfelügyelőség ellen is irányul. A szakszervezet vezetője szerint elsősorban azért, mert a tíz nappal korábban kötött megállapodásokból eddig semmit sem tartott be. Az SZKT új vezetői A hét végén Csíkszeredában tartotta meg kétnapos soros ülését az RMDSZ Szövetségi Küldötteinek Tanácsa. Szombaton megválasztották az SZKT új vezetőségét: Dézsi Zoltán (Gyergyószentmiklós) elnök, Fári-Patkó Ilona (Enyed), Insovszky Lóránt (Marosvásárhely) és Pillich G.óváló( Kolozsvár) alelnökök, Eigel Ernő (Csíkszereda), Gazda István (EMK) és Zakariás Zoltán (MISZSZ) titkárok. A továbbiakban a szenátusi RMDSZ-frakció vezetését Szabó Károly, a képviselőházit pedig Sida Gyula látja el. SEPSISZENTGYÖRGY 1994. MÁRCIUS 1. 1079. szám ÁRA 80 lej Előfizetőknek SS lej KE»» MIÉRT AZ ORSZÁGOS Egy bukaresti hetilapnak nyilatkozva Bogdan Hossu, az Alfa szakszervezeti kartell vezére úgy értékelte, hogy a jelenlegi kormány képtelen megbirkózni a feltornyosuló gazdasági kérdésekkel, és nagyarányú hozzá nem értésről tett tanúbizonyságot a szakszervezetekkel folytatott tárgyalásokon is. Sokatmondó, hogy a megbeszéléseken résztvevő kormánymegbízottak képtelenek voltak megmondani, menynyi lesz március 1-től az országos átlagos minimálbér, s titkosnak minősítették az 1994. évi állami költségvetés tervezetét. Hossu szerint idejében fel kellett volna készülni arra, hogy a fémiparból, vegyiparból és bányászatból hamarosan nagyszámú munkaerő szabadul fel, s gondoskodni kellett volna az utcára jutottak átképzéséről. A kormány programjában még utalás sem szerepel arra nézve, hogy mi lesz a hirtelen megnövekedett munkanélküliséggel. A tegnapi általános sztrájk célja, folytatta az Alfa szakszervezeti kartell vezére, felhívni a parlament figyelmét arra, hogy a gazdasági válsággal egyszerűen összeegyeztethetetlen, amit jelen pillanatban a kormány tesz. Hossu szerint a szakszervezeteket nem a kormány megbuktatása, hanem a kormányzási program megváltoztatása érdekli. Amenynyiben erre nem kerül sor, fokozzák a tiltakozást, s megtörténhet, hogy elzárják a vámhivatalokat, utakat, prefektúrákat, elszigetelik a kormányt, az elnöki hivatalt és a parlamentet. (V. P.).