Háromszék, 1994. március (6. évfolyam, 1079-1101. szám)

1994-03-01 / 1079. szám

SZAKEMBEREK FÓRUMA Mennyit eszik a borjú? Az ellésre való elő­készületekről, annak leve­zetéséről és a borjúne­velésről szóló cikksorozatunk végéhez érkeztünk. Ezúttal arról is szólunk röviden, hogy miként takar­­mányozzuk ezeket a kis jószágokat az első hat hónap­ban, hogy legalább napi 700 g-os súlygyarapodást érjenek el. Ez természetesen meghatározó szereppel bír a továbbiakban, és ettől is függ, milyen értékes tenyészállatot sikerül felnevelni, különösen a tejtermelő fajtákra gondolva. Az első hónapban a teljes tej­igény napi 5—7 liter. A végén már 2 liter fölözött tej, 0,1 kg abrak, tetszés szerinti mennyiségben kiváló minőségű széna, 0,5 kg gyökértakarmány és 5—5 g konyhasó és takarmánymész is bekerül a fejadagba. A második hónap elején még számítsunk 1 —3 liter teljes tejre, a továbbiakban 4—6 liter fölözött tejre. Az abrakszük­séglet fokozatosan emelkedik 0,3-ról 1 kilóra, a széna 0,2- ről 0,8-ra, a gyökértakarmány pedig 1,3 kilogrammra, míg a sószükséglet és takarmány­rész 5-ről 10 g-ra. A harmadik hónapban a fölözött tej mennyisége 6-ról 4 literre csökken fokozatosan, az abrakmennyiség 1,2 kg, a szénáia 1,5,a gyökértakarmány 3 kilogramm, s a végén már kilogrammnyi tételben meg­jelenhet a silózott takarmány is. A só és takarmányrész átlagban 10 g. A negyedik hónapban a fölözött tej tovább csökken 2- ről 1 literre, viszont növeked­nek a takarmánymennyiségek. Abrak 1,5 kg, széna 2 kg, gyö­keres takarmány 5 kg, silóféle 2 kg, az ásványisó-mennyiség marad 10 g. Az ötödik hónapban foko­zatosan kiiktatjuk a fölözött tejet, abrak 1,5 kg, széna 3 kg, gyökértakarmány 5 kg, a silótakarmány megfelelő át­menettel 2-ről 5 kg-ra növel­hető, s az ásványi sókból 15 g a szükséglet. A hatodik hónapban meg­felel, ha a növendék 2 kiló abrakot, 3 szénát, 5 gyökér­takarmányt és 6 kiló silózott takarmányt fogyaszt. A sószük­séglet marad 15 g, de takarmánymészből fokozatosan 15-ről 20 g-ra nő az igény. Végeredményben egy bor­júra fél év alatt 220 liter teljes tejjel, 420 liter fölözött tejjel, 200 kg abrakkal, 300 kiló szénával, 600 kiló gyö­keres takarmánnyal, több mint 350 kilogramm silózott takarmánnyal számoljunk, míg sóból és takarmánymészből egyaránt 1800 g az igény. Dr. Gh. Comanici Dr. Koncz Jenő JÓ, HA TUDJUK a z gtosövényekről A lomblevelű sövénycserjék között ér­demes szólni a közönséges orgonáról. A Syringa vulgaris májusban virágzó fehér és lila testvirágú változatai igen kedveltek a házikertek díszítésében. Amikor nyíl­nak, illat- és virágtengerbe borítják környezetüket. Nem igényes cserje, jól búja a szárazságot, azonban a tápanyagokban gazdag, napos helyeket kedveli leginkább. Az orgona kiválóan alkalmas sövények létesítésére. Szaporítása sarjakról, dug­ványozásról vagy szemzőoltással lehet­séges. Alakító metszésére elvirágzás után kerülhet sor. György Ignác ______________________________________ AZ ELŐTTÜNK JÁRÓK 150 éves mezőgazdasági mozgalom A napjainkban gyakran emlegetett erdélyi magyar gaz­dasági egyesületi mozgalom (EGE, EMGE) már mintegy másfél évszázaddal ezelőtt szervezett formát öltött. A ’89-es változások után újj­áélesztett, ma RMGE-nek nevezett, a romániai magyar gazdák érdekvédelmét felvállalni óhajtó szervezet kolozsvári központja jogutódja kíván lenni az egykori EGE- nek, EMGE-nek, amely értékes tevékenységet fejtett ki a gazdatársadalom összefogása, segítése révén. Létrejöttét már a múlt század első felében, a szabad­ságharc előtti időkben szorgalmazták. A történelmi szükség­­szerűség kényszerítette ki az akkor felerősödött és szorító politikai, társadalmi és gazdasági feszültségek mérséklése céljából. A gazdasági élet magán hordozta a középkori elma­radottság jegyeit, a teljes szervezetlenséget. Különösen a mezőgazdaság volt magára hagyatott. Nagy űrt pótolt tehát az Erdélyi Gazdasági Egylet (EGE) létrehozása. Elmondhatjuk, hogy 150 évvel később, manapság is számos hasonló érdek és létigény feszül ilyen vonatkozásban, ami megköveteli az egységes irányítást, közösségi összefogást a gazdatársadalomban. A nagyüzemek magángazdaságokba való szétforgácsolásából eredő szervezetlenség erőtlenné, tehetetlenné formálta a magukra utalt gazdálkodókat, s a termelés eredményessége mélyen a korigény alatt maradt. A múlt század eleji nyomorúságos helyzetre utalva, Léc­falvi Sipos Kamilló Az Erdélyi Gazdasági Egylet története 1844—48 c. könyvében az alábbiakat írja: „Földművelésünk még igen kezdetleges volt... Ehhez járult a föld- és bir­­tokviszonyok teljes rendezetlensége Erdélyben. A mezőrendőr­­ségről szó sincs, míg nyugaton ez rendezést nyert. A tago­sításnak még nyoma sincs, a mezőgazdasági gép teljesen ismeretlen fogalom... Az Erdély földjén termelt búza meny­­nyisége mintegy 7 500 000 vékát, a rozsé 7 250 000, az árpáé 1 000 000, a zabé és a tönkölyé 4 000 000, a tengerié 10 000 000, a haricskáé és kölesé pedig 250 000 vékát tett ki, ami kevés, akár a földterületet, akár pedig a népesség arányát tekintve... Az állattenyésztés hanyatlófélben volt, amint az adatokból kitűnik. 1828-ban a lóállomány 131 139, ami 1843-ig 26 704 darabbal csökkent, ugyanak­kor a 422 419 szarvasmarhából hiányzott 33 506, a juhok és kecskék száma pedig, ami 1 269 540 volt, kevesebb lett 281 156-tal.” A gazdasági viszonyok mellett a kultúra is sivár képet mutat. Jósika írja, hogy egyik birtokán hat évig nem látott orvost. A népi szükségletek elemi erővel jelentkeztek. Erre az időszakra esik az Erdélyi Gazdasági Egylet megalakítása Ilyen körülmények között — írja Lécfalvi Sipos Kamilló — felmerül a kérdés: „Hol kezdjük a népművelést? Két alapra lehet építeni, e kettő a példa és az igazság. Példát adni a népnek az ésszerű gazdálkodásban és a helyes földművelésben.’ ’ Az erdélyi lakosság helyzetének átérzése indokolta egy felhívás közzétételét, amelyből néhány részletet közlünk: „Felszólítás gazdasági egyesület létesítésére.­Legőszintébb sajnálatom nyilvánítom az iránt, miszerint honunkban mindeddig gazdasági egylet nem létezik, midőn más országokban nemcsak központi egyletek léteznek, hanem tartományok­ban felállított fiókegyletek is munkálkodnak” — írta Teleki Domokos Kolozsváron. A felhívást közel negyvenen írták alá 1844. január 4-én, mind földbirtokosok. Január 21-én, az első megbeszélésen 24-en jelentek meg. Bizottság dolgozta ki az alapszabályt, s az egyesület neve Erdélyi Gazdasági Egylet lett. Az első határo­zat szerint „célja a gazdasági élet egészének előmozdítása, de egyelőre a földművelés előmozdítása”. Még abban az évben, március 18-án megfogalmazták az első gyakorlati programot, melyben szerepelt a külföldön bevált gépek be­hozatala, a szarvasmarha-kiállítások szervezése, a díjazások bevezetése, népszerű gazdasági könyvek kiadása. 1844. jú­nius 29-én már megszervezték az első állatkiállítást. Kolozs vármegyében a folyó év március 29-i közgyűlés határozott az EGE megalakulásáról, a végzést Matskássy Pál március 30- án írta alá. 1844. szeptember 7-én kiadták az első EGE- naptárt ezer példányban, a Gazdasági Kis Tükört 250, Matus Szederfa és selyembogár-tenyésztés című könyvét pedig 100 példányban. A gazdasági oktatást már kezdetben intézményesíteni akarták. Mindez a gyors ügyintézés példa értékű számunkra 150 év múltán is.­­ Erzse László Termelők figyelmébe! Megszívlelendő ajánlattal érkezett a mi­napi gazdaköri gyűlésre Apor Csaba torjai gazda. Az eladásra szánt lencse értékesítését szeretné (bár részben) felvállalni. Mind­eért az ajánlat felmérése a legfontosabb. Ennek érdekében mindazok, akik nagyobb tételben szeretnék eladni jól kirostált ter­ményüket, jelezzék azt a 361 103-as tele­fonon. És még egy hír, ezúttal az állattenyész­tőknek. Ugyanezen a számon lehet bőveb­ben érdeklődni a bikaborjúk értékesítési lehetősége felől. A 300 és 450 kilogramm közötti, eladásra előkészítetlen állatokat kilónként 700 lejben, míg az ennél nagyobb előkészítetteket 800 lejben tudják átvenni. Több borjú esetén szállítást is biztosítanak. (Ford) GAZDAKÖRI TÁJÉKOZTATÓ Közelebbi csemetekert A január 11-i lapszám Gazdakör oldalán távolabbi csemetekert, mégpedig a nagy­­enyedi címét, illetve telefon­számait közöltük. Mivel azó­ta a tavasz is közelebb került a gyümölcskertészhez, a távol­ságból is próbálunk lealkud­ni. Höltövény határában is van egy kiterjedt csemetekert, ahol főleg alma- és szilvaoltványokat forgalmaznak. Az almafajták közül a jonatán, Idared, James Grieve, Golden­spur és néhány belföldi fajta szerezhető be, a szilva­választék pedig a Besz­tercei, Tulen­gras, Minerva és Stanley. Ennyiről szerez­tünk tudomást. Mindeneset­re tanácsos a beszerzőút előtt személyesen vagy telefonon felvenni a kapcsolatot a for­galmazóval, és alaposabb el­igazítást kérni. Tanulnak a méhészek Az Állatvédő Egyesület és a Megyei Méhészegyesület által szervezett három hónapos tanfolyam sikeresnek ígérkezik. Február 23-án, szerdán meghallgattuk az első előadást az Olt Textiliskola egyik osztálytermében. Ide várják hetenként szerdán az érdeklődőket. Sikó Barabási Sándor ál­latorvos előadása ezúttal a hasznos méhek rendszertanával és anatómiájával foglal­kozott közérthetően. Nyilván, az ábécével indulnak, mert őszinte örömünkre számos fiatal — a hallgatóság kétharmada — jelent meg. Ott volt az „öreg ’ ’ méhészek közül Ördög Gyula, az egyesület elnöke, Benedek Le­vente, aki a tanfolyam védnökségét vállalta, meg Janó Árpád Kisborosnyóról, aki 130 méhcsaládra visel gondot. Ők a méhész­kedés sokoldalú hasznáról, a gyakorlati ten­nivalókról, tenyésztési kérdésekről szóltak röviden, kiegészítve az elméleti előadást. Igen ésszerű lenne, ha minél több gyakorló méhész megjelenne, mert a tenyésztői munkában látják hasznát az­ ismeretek felfrissítésének. Addig is, amíg az ifjak kaptárközeibe merész­kednek. ÍZEK, ILLATOK A ROMÁK fíz őszibarack közeli rokona A mandula csak a teljesség kedvéért kerül be a rovatba, mielőtt áttérnénk a gazdaságilag jelentősebb bogyósgyümöl­­csűekre. Ha vidékünkön mind­össze néhány gesztenyefa és őszibarackfa található, man­dula még annyi sincs, pedig a szakirodalom tucatnyi fajtát ismer, s még a reklámfüzetek is említenek féltucatnyit. Csak annyit róla, hogy őshazája Afganisztán és Mezopotámia. Olaszország és Franciaország termelése is jelentős. Mivel csak ott termelhető sikeresen, ahol a szóló jól beérik, kénytelenek vagyunk lemon­dani róla. Felhasználási területe az édesipar, de nyersen is fo­gyasztják. A Csombordi kese­­rűmandula sokáig eltartható, zamatos ízű, csonthéja köny­­nyen törik, magja ahéjat teljesen kitölti. Az oldalt szerkesztette: Tompa Ernő Csombordi­­keserűmandula típus

Next