Háromszék, 1994. április (6. évfolyam, 1102-1122. szám)

1994-04-01 / 1102. szám

­ Csendháborításért 350 000 lej­es pénzbírságot szabott ki a bukaresti rendőrség azokra a fiatalokra, kik disznófejes tüntetést szerveztek Adrian Păunescu ellen. Egyik vezetőjük szóvá tette, hogy bezzeg mikor jóval hangosabban és számot­tevően többen tüntettek Orosz­ország nagykövetsége előtt Ilaşcu érdekében, senki nem gondolt arra, hogy számon kérje raj­tuk a város rendjét-csendjét. ■ Most kapott észbe a kormányzó párt, hogy kicsú­szott a kezéből az írott ma­gyar sajtó, s tanulmányozni kezdték, milyen módszerekkel lehetne ellenőrzése alá von­ni azokat. Feltett szándékuk: ( Hírsaláta) NEM TRÉFA Telefonhívás. Budapest jelentkezik. — X. lakás? — Igen. — Magyarul értenek? — I­gen. — Német elektronikai céget képvise­lek. Ez, hogy Kató Béla, mond Önnek vala­mit? — Igen. — Hozzá akarok eljutni, Foga­­ras mellé. — Ott azért ne keresse, az esetleg Marosillye lesz és nem Sepsiillyefalva. Az is jó hely, ott született Bethlen Gábor fejedelem, de Kató tiszteletes úr nem ott él. — Akkor hol keressem? — Sepsszentgyörgy mellett Nem járt Erdélyben? Azaz mit faggatom, ez egyenrangú kérdés azzal, hogy értü­nk-e ma­gyarul. Még igen. És jöjjön, egymást is meg­értjük. Ha nehezebben is. (CsERNÁTONI) független újságok meg­győződésük és szimpátiáik arányában támogatják csak a szövetséget. Eladó magyar újság nem sok van, bizonyára nem is lesz. Hajdú Győző és az Együtt­­je nem­iigen fog gyökeret verni el,­hogy „megtörik az RMDSZ sajtómonopóliumát”, még­pedig három módszerrel: 1. pénzügyi támogatást nyúj­tanak az anyagi nehézségekkel küzdő újságoknak, 2. ha ez nem kell, meg­alakítják a Hajdú Győző­féle Együtt— Împreună ne­vű román—magyar baráti lakon. Új lapokat meg in­társaságnak az erdélyi fiók- bíthat a hatalom, de kevés fait és kiadványait, 3. meg­ az eladó újságíró. Egy-kettő vásárolják a létező lapokat, lehet, hogy akad, de olvasó vagy újakat létesítenek. Jó is csak annyi, kis taktika, csak néhány szép- ■ Nagy lendülettel fogott léghibája van. Az RMDSZ munkáira az új belügyminisz­­tem rendelkezik úgynevezett tér. Azt nyilatkozta, hogy sajtómonopóliummal, a eltávolítja a belügyminisztérium kötelékeiből az összes olyan kádert, kik hatalmi visszaéléssel vádolhatóak. Eddig 1654 i­­lyen eset jutott tudomására, közülük 322 ellen máris meg­indult a bűnvádi eljárás. Jó lenne, ha nem csak kezdeti lelkesedés lenne a miniszter úrnál a szigor. ■A fizetések 62,8 száza­lékát költi az ország lakos­­ságának nagy része élelemre, dacára annak, hogy 2949 kalóriáról 2679-re esett az egy főre jutó fogyasztás. Lengyelországban a bér 43,5, Csehországban 33,5 száza­lékát kell a napi élelemre szánni. MAKKAI SÁNDOR MAGYAROK CSILLAGA (83.) Ők ehhez képest fogadták, mikor megérkezett volt. De a szent ember nem is vette észre a pompát. Kopottas szőr­csuhájában álldogált a tizenkét brenowi szerzetes között, akiket vele együtt űztek el a csehek, s most magával hozta őket. Csak olyan volt, mint azok közül egy. Idő telt belé, amíg egy másféle, belülről sugárzó méltóság s szépség föléje emelte mindenkinek itt, s még a nagyúr is meglátta az igazi képét külsőkre néző szemei mögött, benn, leghátul, a lelke mélyében. Ez pedig úgy történt, hogy Adalbert püspök rátette vékony, hosszú ujjait a nagyúr beteg szívére, s imádkozott. Azóta nem kellenek többé a javasolt löttyei. A szent ember ujjaiból valami más gyógyító erő áradt. Mi volt ez, csak égre emelt arcának elváltozása sejtette. Radia a hit erejének mondja ezt, mellyel a szent férfiú teljes. Mintha angyalokkal be­szélgetett volna, akik ragyogó szárnyaikon viszik könyörgését Isten trónusához. A nagyúr szíve fájása megszűnt tőle. Nem ámította azért lehetetlenségekkel Adalbert, s éppen ez volt az, ami tisztelettel és békével töltötte el a beteget. Utálta már a hitető hazugságokat, mikkel a javasok masz­­lagolták féltükben hízelkedve. Tisztában volt az állapotával. Ott belül zord, bizonyos szózat hangzott szüntelen. — A világ elmúlik és annak kivánsága is — mondta Adalbert, komolyan nézve a szeme közé. — De aki Isten akaratát cselekszi, él örökké. Tudj­a,­­ hogy biztatás ez. Isten akarata az, hogy a fiút Krisztusnak adják. S ha végbevitték, jöhet a halál. Adalbert előtt nem lehetett titkolózni, s minek is? Belá­tott a szavak mögé. — Ti elindítottátok őt, de nem oda megy, ahová gondoltá­tok. Amit most tehettek, ennyi: hagyjátok őt, hogy menjen az útján, amerre Krisztus vezérli. A régiek elmúltak, ímé, úrjá lett minden. De örvendjetek, mert ebben van a ti megbocsát­­tatásotok is. Ahogy ezen gondolkozik, eszébe jut a nagyúrnak valami kicsiség, s megértés gyúl ki az agyában. Beteg ember hosszú, tétlen heverésben minden apróságon eltölti az időt. Szőrös, fekete hernyót figyelt heverő ágyáról egyszer, amint falánkan ette a bokor leveleit. Látta aztán csillogó szálakat ereszteni s gubót szőni maga köré az ágacskák villájában. Sokáig mozdulatlan volt az, mint a koporsó. De egyszer sötéten kezdett nedvesedni a csücske, s gyönyörű pillangó rágta ki magát a napfénybe, szivárványos szárnyakon lebbenve el. Csoda az élet!... Ilyen különös, ragyogó szárnyak kezdenek bontakozni Istvánon is, mióta Adalbert itt van vele. Csak falánk hernyó lett volna mégis, ahogy ő akarta s képzelte ehhez képest. És milyen sokáig ült a gubójában dermedten, zord tépelődésben önmagával. A rabság gubójában, amit ők szőttek neki. Érezte, hogy feszül benne a szárny, de nem tudta kibontani itt, közöttük­. Léleknek hívják ezt a szárnyat ezek a Krisztus-emberek. Meg volt tán benne is, úgy lehet, és minden magyarban. De ebben a fiúban bomlott csak ki először. Most már próbálgatja, illegeti, lebbenti. Repülni fog, magasra, s milyen messze tőlük! Elveszítik szem elől, nem bírják követni az útját... A régiek elmúltak, igaz, s jól van így... — A mi vérünk, de nem a mi fiunk többé! — mondta ki a sötétben. Hallotta, hogy az asszony felfigyel, s mintha fojtott sírást rejtene a vánkosokba. Aztán szól is, rekedten: — Így kellett lennie... — De a kard, a kard, Sarolt! — emelkedik könyökére a nagyúr. — Ami lecsap nemsokára... Fel tudja-e fogni, ha mind az eget nézi? Vissza tud-e vágni, mint mi, régiek? TORKOLAT­TÜZEK Az írott és elektronikus sajtóbeli sminkelések ellenére kiderül, hogy az Európa Tanács jelentéstevői különösképpen a nemzetiségi ügyek és 7 idegengyűlölet dolgában nem a legelégedettebbek Természetes tehát, h­ogy szolgálatos tollnokok nyelvükre kapcsolják a szimulátorokat, mint ama bizonyos decemberi napokon a veszélyt, terroristák létét bizonyító torkolattüzek esetében. Lássunk csak egyet-kettőt az erkölc­si-etikaiak közül Az államelnök részkegyelemben részesítette az oroszhegyieket és zetelakiakat. Ezzel részben helyreállította azt az amnesztiatörvényt, amely közkegyelmet biztosított a „forradalom” napjaiban elkövetett cselekedetekért. Ez elvileg és jogilag mindenkire vonatkozik Az akkori hevületben máig sem tudjuk, hogy hányan veszítették életüket, hány emberrel végzett a népharag, és egyénekre lebontva kik lehettek a tettesek Ebből a csapatból kiemelik az oroszhegyieket és a zetelaki­akat, s elítélik őket 15—20 évre. Elmondtuk, bizonyítottuk ezer és egyszer: azért nem alkalmazták rájuk az amnesztiatörvényt, mert magyarok És lám, újfent hö­zöngenek bizonyos tollnokok, hogy szaba­don engedték a gyilkosokat. Gunnar Jannsen barátságos gesztusként üdvözölte a jó szándékú közeledés jeleként a magyar ügyekhez. (Meg­jegyezvén, hogy a Cseresznyés-ügy nem rendeződött.) Azonkívül, hogy a magyarság elleni örökös hecckampányt ébren tartják, ez a műfelháborodás és cinizmus alkalmilag mindig átszíne­ződik Most, mikor nincs még nemzetiségi törvény, oktatásügyi törvény sincs, amelyben minden fokozaton (egyetemi és szakmai vonatkozás­ban is) biztosítani kell az alapvető jogokat, elővesszük a kereplőket: ejnye-ejnye ezek a gyilkos magyarok Kivételeznek velük. Hát igen. Csak őket zárták be, míg százak maradtak kinn. Ugyanerre a politikai gyermekláncfűre fűzhetőek fel azok a gumilövedékek is, amelyekkel az Entz Géza államtitkár temesvári, gyulafehérvári és marosvásárhelyi jelenlétét „üdvözlik”. Ejnye, ejnye azok a magyarok Budapest vezény­li őket, íme, itt a bizonyíték És beindítják a szimulátorok torkolat­­tüzeit. * Sylvester Lajos Bevezették a szükségállapotot Frederik de Klerk, a Dél-afrikai Köztársaság elnöke tegnap kihirdette a Natal és a Kwazulu területekre érvényes szükségállapotot. De Klerk az Afrikai Nemzeti Kongresz­­szus kérésével indokolta intézkedését a két nappal ezelőtt Johannesburgban lezajlott véres összetűzések hatására. A DÁK­ elnöke szerint amennyiben az országban továbbra romlik a politikai helyzet, az április végén tartandó első szabad általános választásoknak katonai segédlettel sze­reznek érvényt. Natal tartományban március elejétől össze­sen 274 személy vesztette életét a különböző összetűzések folytán. Tiltakoztak a rendőrök Tbilisziben ezer rendőr foglalta el a grúz parlament épületét tiltakozásul az új belügyminiszter személye ellen. A rendfenntartó testület új vezetőjét Eduard Sevardnadze államfő iktatta be tisztségébe. Tbilisziben további ellen­zéki megmozdulásokra számítanak Grúzia függetlenségi népszavazásának harmadik évfordulója táján. A legfrissebb hírügynökségi jelentések szerint sikerült visszaszorítani a törvényhozó testület székházát megszálló rendőröket. Továbbra is veszélyes az atomerőmű Hans Blix, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség el­nöke Csernobilban felkereste az 1986 áprilisában meg­sérült és súlyos katasztrófát okozó atomerőművet. A Ki­­jevben Leonyid Kravcsuk ukrán államfővel folytatott meg­beszélése során Blix kiemelte, hogy a csernobili erőmű állapota nem felel meg a szabványok igényelte biztonsági előírásoknak, és a helyszínen tapasztalt hiányosságokat rövid időn belül kell kiküszöbölni. Fegyvercsend Észak­írországban Az észak-írországi Sinn Fein politikai párt radikális szárnya, az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) bejelentette, hogy április 8-ig nem hajt végre semmilyen fegyveres támadást katonai és rendőri célpontok ellen. A bejelentést a húsvéti ünnepek indokolták. Tizenkilenc év óta első ízben történik meg, hogy huzamosabb ideig ál­l be Észak-Írországban a fegyvercsend. Tömeges kormánylemondás Tegnap Törökországban a kormány több tagja benyúj­totta lemondását Tansu Ciller kormányfőnek, köztük a belügy- és a hadügyminiszter. Ők azzal indokolták félreál­­lásukat, hogy a legutóbbi helyhatósági választásokon a kormánypárt több helységben a vártnál alacsonyabb ered­ményeket ért el. Ciller tagadta azt, hogy a közeljövőben új kormány alakítására kerülne sor. Bővül az Európai Unió A mai nap folyamán Jeszenszky Géza magyar külügy­miniszter átadja Theodorosz Pangalosznak, az Európai Unió soros elnökének Magyarország tagfelvételi kérését. Egy héttel később, április 8-án Andrej Olechowsky lengyel külügyminiszter adj­a be Lengyelország felvételi igénylését. Nem lesz állománybővítés Az Egyesült Államok nem egyezik bele abba, hogy 8250 katonával, 150 katonai megfigyelővel és 275 polgári rendőrrel egészítsék ki a boszniai ENSZ-erőket. Az állománybővítés elmaradásának oka a pénzügyi források kiapadása. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa tegnap meghosszabbította az április 31-én lejáró boszniai ENSZ-csapatok megbízatását. Kiegyeztek az Alleanza társvezérei Tegnapra virradólag kiegyezett Silvio Berlusconi, a Forza Italia vezére és Umberto Bossi, a Lega Nord elnöke. Korábban, közvetlenül a két párt választási győzelme után, Bossi azt nyilatkozta, hogy nem hajlandó együttműködni Berlusconi­val, aki mögött a régi erők állnak. A megegyezés értelmében Bossi, a szakadár észak-olaszországi mozgalom vezetője fontos tisztséget kap a megalakítandó új kormány­ban, s ennek fejében a közeljövőben megtartandó népsza­vazásig lemond szeparatista törekvéseiről. T­ÜKÖR

Next