Háromszék, 1994. augusztus (6. évfolyam, 1195-1221. szám)

1994-08-01 / 1195. szám

A NEMZETI BAJNOKSÁG ŐSZI MENETRENDJE I. forduló: Beszterce FC Argeş Nagybánya Rapid UTA FC Inter Electroputere Progresul Piatra II. II. forduló: Kolozsvár Steaua Sportul FC Farul Petrolul Galac Dinamo Craiovai U Brassói FC III. forduló: Beszterce FC Argeş Nagybánya UTA FC Inter Electroputere Progresul Piatra II. Steaua IV. forduló: Rapid Kolozsvár Sportul FC Farul Petrolul Galac Dinamo Craiovai U Brassói FC V. forduló: Beszterce Kolozsvár Steaua Sportul FC Farul Petrolul Galac Dinamo Craiovai U Brassói FC .* FC Argeș Nagybánya Rapid FC Inter Electrop UTA Progresul Piatra N Beszterce Craiovai U Brassói FC Kolozsvár FC Şarul Rapid Galac Petrolul Dinamo Sportul UTA Steaua FC Inter Electropat. Piatra N. Progresul Beszterce FC Argeş Nagybánya A RAJT: AUGUSZTUS 20. FC Argeş Dinamo Progresul Electrop. Nagybánya Craiovai U Piatra N. UTA UTA FC Inter Kolozsvár Petrolul Electroputere Rapid Steaua Galac Progresul FC Farul Craiovei II Sportul Piatra N. Galac Brassói FC Dinamo Kolozsvár Sportul X. forduló: Steaua Brassói FC Rapid Nagybánya VI. forduló: UTA Beszterce Rapid Progresul FC Inter FC Argeș FC Inter Electrop. Electroputere Piatra N. Sportul UTA Sportul Progresul FC Farul Piatra N. FC Farul Steaua Petrolul FC Argeş Petrolul Brassói FC Galac Beszterce Galac Kolozsvár Dinamo Nagybánya Dinamo Craiovai U Craiovai U Steaua XI. forduló: Brassói FC Kolozsvár Beszterce Electrop. VII. forduló: FC Argeş UTA Beszterce FC Farul Nagybánya FC Inter FC Argeş Galac Piatra N. Progresul Nagybánya Petrolul Kolozsvár FC Farul Electroputere UTA Steaua Rapid Progresul FC Inter Dinamo Sportul Piatra N. Rapid Craiovai U Petrolul Kolozsvár Craiovai U Brassói FC Galac Steaua Dinamo XII. forduló: Brassói FC Sportul Rapid Kolozsvár VIII. forduló: UTA Nagybánya Rapid Beszterce FC Inter Steaua UTA Progresul Electroputere FC Argeş FC Inter Piatra N. Progresul Beszterce Sportul Electroput Sportul Piatra N. FC Farul FC Argeş FC Farul Brassói FC Petrolul Steaua Petrolul Dinamo Galac Nagybánya Galac Craiovai U Dinamo Kolozsvár XIII. forduló: Craiovai U Brassói FC Beszterce Piatria II. IX. forduló: FC Argeş Progresul Beszterce FC Inter Nagybánya Electrop. FC Argeş Rapid Kolozsvár FC Inter Nagybánya FC Farul Steaua UTA Petrolul Dinamo Craiovai U Brassói FC XIV. forduló: Beszterce Rapid UTA FC Inter Electroputere Progresul Piatra N. FC Farul Galac XV. forduló: FC Argeş Nagybánya Kolozsvár Steaua Sportul Petrolul Dinamo Craiovai U Brassói FC XVI. forduló: Beszterce FC Argeş Rapid UTA FC Inter Electroputere Progresul Piatra N. FC Farul XVII. forduló: Nagybánya­­ Kolozsvár Steaua Sportul Petrolul Galac Dinamo Craiovai U Brassói FC Sportul Galac FC Farul Rapid Sportul Craiovai U Kolozsvár Brassói FC Steaua Nagybánya FC Arges Dinamo Petrolul Beszterce Piatra N. Electrop. Progresul Galac FC Farul Rapid FC Inter UTA Nagybánya Sportul Petrolul Craiovai U Dinamo Brassói FC Kolozsvár Steaua Galac FC Argeș Piatra N. Beszterce FC Farul FC Inter Rapid UTA Electroput. Progresul Petrolub­ A BÉCSI RAPID IS 1988-ban egy magyarul alig tudó, csendes moldvai fiú jelentkezett játékra a Székelyudvarhelyi Hargita labdarúgó-csapatánál , Chiratcu Petre. Az első na­pokban nehezen találta fel magát a számára ismeretlen környezetben, de a pályán ennek nyoma sem volt, ott egy felszabadult, játékoskedvű fiatalemberként mozgott — otthonosan, ha így jobb. Labdakezelésére, gyorsa­ságára, kapuérzékére hamar felfigyeltek az udvarhe­lyiek, s be is fogadták a megnyerő labdarúgót. De nemcsak az udvarhelyiek figyeltek fel rá, hanem a Győri Rába ETO is. Szerződtette is a jó nevű magyar NB I-es csapat. De Chiratcu itt nem talált önmagára, s rövidesen az NB I-ért küzdő Sopron együtteséhez került. Itt megtalálta önmagát. Oroszlánrésze volt abban, hogy a csapat kiharcolta az NB I-be jutást, majd megváltotta a felsőház jövő évi bérletét is. A tavaszi idény végén viszont lejárt a magyarországi csapathoz szóló szerződése. Hazajött Székelyudvarhelyre — Hogy érzed magad Sopronban? — kérdeztem tőle. — Itt találtam igazán magamra. Hamar bekerültem a kezdő tizenegybe, mely az NB I-be jutást tűzte ki céljául. 1993 őszén már ott is kergettük a labdát. Én pedig változatlanul élveztem Györfi László edző bizal­mát. Remekül sikerült a rajtunk, jól zártuk az őszi idényt az NB I-ben. A tavaszon viszont hullámvölgybe kerültünk, s a sorozatos kudarcot osztályozóra kénysze­rítettek. Hatvan együttesével vívtunk élethalálharcot az NB I-ért. Az első mérkőzésen mi nyertünk, a má­sodikon Hatvan. A bentmaradásunkat végül is tizene­gyesekkel döntöttük el. A mi, azaz Sopron javára. — De neked lejárt a szerződésed, s július 1-jétől a Hargita játékosa vagy. — Így igaz.. Akárcsak az is, hogy minden vágyam továbbra is Magyarországon focizni. Sopronban meg­határozó egyéniség vagyok, s erre más együttesek is felfigyeltek, érdeklődnek utánam, köztük a Bécsi Ra­pid is... Hogy végül merre fordul sorsom kereke, ma nem tudom, annak viszont örülök, hogy a Hargita vezetősége megértést tanúsít irányomban, s reménykedhetem ab­ban, hogy folytathatom külföldi pályafutásomat. (Kovács) MEGHÚZTÁK A VÉSZHARANGOT BAJ VAN SZALONTÁN Két évvel ezelőtt a Nagyszalontai Olimpia labdarúgócsapata feljutott a B-osztályba. Örömmel fogadtuk a hírt. A szalontaiak nem kevésbé, és azonnal munkához is láttak ifj. Mailinger József klubelnök, Fekete György és Nicolae Mureşan edzők vezetésé­vel. A bemutatkozás kitűnően sikerült, s azonnal felvetődött a kérdés: mi lenne, ha az Olimpia megpróbálná az A-osztályba jutást? A gondolat végül is utópiának bizonyult. Kiderült, hogy Szalonta város képtelen lenne csapatát az A-osztályban eltartani, ráadásul a játékosállomány sem felelt volna meg az elvárásoknak. Ennek ellenére egyesek nem mondtak le álmukról, s ettől fogva a gondok esőstől jöttek, amelyek­ mára szinte fatálissá nőtték ki magukat. Olyan hírek hallatszanak, miszerint Szalonta labdarúgósportja válságba került. A Nagyszalontai Olimpia vissza kell lépjen a B- osztályból. Megkerestük az illetékeseket, hogy mondjanak véleményt a történtekről. Fekete György, az Olimpia edzője: Túlságosan magasra emeltük a mércét. Álmokat kergettünk, nem vettük észre, hogy városunk a csapatot nem tudja vagy nem is akarja fenntartani. Elhanyagoltuk a játékosok prémiumainak kifizetését, mivel kiürült a kassza. Ekkor jött az ajánlat: A bajnokság végén fizetünk, méghozzá valutában és duplán! Ha netalán feljut a csapat (!!). Velem ellentétben, a játékosok belementek a játékba. Mint később kiderült, rosszul tették. Kínlódva nyertük meg meccseinket, a játékosoknak üresen maradt a zsebe, fogyott, egyre fogyott a harci kedve. S kezdtek láncba fonódni a bajok. Pénzszűkében a kiszállásainkra nem tudtunk szombaton elutazni, a játékosoknak uzsonnát, ebédet biztosítani... Mindez azért érdekes, mert Sza­­lontán húsgyár és szalámigyár működik. Legalább a vasárnapi mérkőzések után adhattak volna egy ebédet a labdarúgóknak. A fiúk éhesen, fáradtan álltak ki a mérkőzésekre, nem csoda, ha nem tudták tudásuk legjavát nyújtani. Lassan-lassan, a szürkülő játék láttán,fogyott a szurkolótábor is. Az utolsó hazai mérkőzés előtt (éppen az aradiak ellen) sztrájkkal fenyegetőztek a játéko­sok. Akkor Kerekes Sándor, a helyi polgármesteri hivatal titkára megígérte, hogy lesz pénz, nyugodtan játsszanak. Többen a mai napig sem kapták meg a pénzüket. Különben nem titok: 160 ezer lejről van szó... S akkor még az edzők pénzéről nem is szóltam. Nekem 545 ezer, a segédedzőnek, Gheorghe Atesannak 360 ezer lejjel tartoznak. Hogy kik? Ezt még mi sem tudjuk. Július 4-én, amikor első ízben összegyűltek a játékosok, felvetődött a kérdés: hogyan tovább? A válasz elmaradt... Egy biztos: Nagyszalontán a sport gyenge lábakon áll. Természetesen, nem kérünk lehe­tetlent a város vezetésétől és a támogatóktól, azt azonban elvár­juk, hogy lehetőségeikhez mérten segítsenek. Úgy vélem, a város vezetése, az itt működő kis- és nagyvállalatok, továbbá az állami vállalatok ki tudnák húzni a kátyúból az Olimpia szekerét... Rosszak az előérzeteim. Sok jóra nem számíthatunk! Ifj. Mailinger József, a klub elnöke: A szalontaiak már nem szeretik a sportot és általában a futballt. Amikor elkezdtük a munkát a B-osztályban, sokan nem hittek bennünk, feltételezték rólunk, hogy a kapott összegeket a saját célunkra fordítottuk. Nem bíztak meg becsületünkben, szándékunkban és hozzáértésünkben. Szalontán olyan hangok hallatszottak, hogy „ez a Mailinger nem normális... Mit akar még, amikor a B-osztályt sem bírjuk meg? Nem kell nekünk A-osztály...” A város vezetősége, a szurkolótá­bor egyaránt ezt hangoztatta. Elfordultak tőlem. Ráadásul a csapat is két táborra oszlott: az egyik hitt acél kivitelezhetőségében, a másik nem... Most már én is azon a véleményen vagyok: jobb lett volna, ha bele sem vágunk. Felelősnek érzem magam a történtekért... Tódor Albert, Nagyszalonta polgármestere: Kinek róható fel, hogy ide jutott csapatunk? Ki adhatna pénzt? Természetesen, a város, hiszen a polgármesteri hivatal nem támogathat. Legfőbb baj az, hogy az emberek elfordultak a sporttól, és mindazok a vállalatok, amelyeknek lehetősége volt és van segíteni. A másik gond az, hogy az alapfokú sportfoglalkozás nagyon gyenge alapokon áll. Az utánpótlás-nevelésről ne is beszéljünk... Visszatérve az Olimpiához, el kell mondani: elégedett vagyok mind a játékosok, mind a vezetők munkájával. A hibát akkor követték el, amikor javaslatom ellenére a klub és a vállalatok vezetői nem ültek le tárgyalni. Kit tartok felelősnek? Természetesen, a klub vezetőit és csak kis részben a szponzorokat. Az előbbit, mert túl magasra emelte a mércét, az utóbbiakat, mert nem segítették kellőképpen a szalontai labdarúgást. Javaslatom: Üljünk le, fektessünk min­dent papírra, és hónapról hónapra készítsünk számításokat arról, mennyi pénz szükségeltetik a csapat fenntartásához. Ioan Stanciu csapatkapitány: Amikor feljutottunk a B-osztály­ba, lelkesek voltunk, nagyon akartuk a sikert. Utána hosszú ideig még mellettünk állt Fortuna, s hinni kezdtünk abban, hogy még fennebb léphetünk. Tudat alatt éreztük, megtörténhet, hogy végül is nem sikerül, de azt nem, hogy ilyen rosszra fordul helyzetünk. Sőt, egyre rosszabb lesz. Több játékos távozni akar. Kijárunk az edzésekre, de egyre jobban erőt vesz rajtunk az elkeseredettség. Az már biztos, ha a város nem segít rajtunk, mehetünk vissza a megyei bajnokságba, és kezdhetünk mindent elölről. Bajban van a szalontai labdarúgás, az nem vitás. Gondjait, bajait maguknak a szalontaiaknak kell megoldaniuk. Nagyobb hittel, ügyszeretettel Tegyék hát próbára azt a hitet, szeretetet. Mi, természetesen, szurkolni fogunk győzelmükért. Szántó Zoltán KÉSZÜL A SZÉKELY­­UDVARHELYI HARGITA Július 25.—augusztus 1. között napközis rendszerben, napi két edzéssel kezdte felkészülését a Székelyud­varhelyi Hargita labdarúgó­­csapat. íme játékoskerete: Kiss József, Foaltin, Tar­­csafalvi — kapusok, Kiss Lajos, Fodor, Gál, Kovács, Bálint, Albert, Dénes, Lő­­rinczi, Dusinszki,­ Csifó, Ádámosi, Jenei, Mihály, Kiss János, Kecseti, Nagy, Botorok. Chiratcu Petre újra Sop­ron NB I-es csapatának játéko­sa lett. A másik távozni készü­lő labdarúgó Lőrinczi ma­rad továbbra is a Hargitánál, ugyanis a Gázmetánnal nem tudott megegyezni az átiga­zolása ügyében. Augusztus folyamán több barátságos mérkőzést játszik az együttes: augusztus 2-án az ASA-val, augusztus 4- én Târgu Neamț együttesé­vel, a további edzőpartne­­rek:Dicsőszentmártoni Ké­mia, Szászrégeni Lendület, Medgyesi Gázmetán... (­ács) m.T.VíI 4'í Im*?1994. AUGUSZTUS 1.

Next