Háromszék, 1994. szeptember (6. évfolyam, 1222-1247. szám)

1994-09-01 / 1222. szám

HÁROMSZÉK SEPSISZENTGYÖRGY 1994. SZEPTEMBER 1. 1222. szám ÁRA 120 lej Előfizetőknek 90 lej CSLTÖKTOIÍ A NAGYPRIVATIZÁCIÓRA JAVASOLT VÁLLALATOK A prefektúra hallgat, az Állami Vagyonalap tehetetlen A tömeges privatizáció kormányhadjárata folytán nyakig benne vagyunk a véglegesített program megvalósításában. Hogy ez még nem törvényerejű, azzal senki nem törődik, hiszen a kormányátalakítás (többek között) immár teljesen világossá tette, hogy egy rövidke cirkusz után a parlament nagyobbik fele bólintani fog: mehet tovább az erőltetett menet. Elkészült a 2928 cégből álló lista is, amely a magánosításra kerülő vállalatokat tartalmazza. És nyilvánosságra is hozták. Természetesen, sajátos módon, le­galábbis ami a megyei vállalatokat illeti, hiszen a vagyonalapok és a prefektúra által összeál­lított végleg^ és hivatalos névsort mind ez idáig nem sikerült megszereznünk. Az Állami Vagyonalap kirendeltsége ugyanis nem ren­delkezik vele, a prefektúra pedig (egyelőre) nem volt hajlandó tájékoztatni. így nem ma­radt más hátra, mint hogy közöljük a javasolt háromszéki vállalatok 23-as névsorát, vala­mint annak a tizenegy cégnek a nevét, ame­lyek „tartalékként” szerepeltek a javasla­toknál. Természetesen, amint módunkban áll, ismertetjük a végleges listát is, és lehetőleg minél több információt az illető vállalatokról. Hiszenaközeljövőbenminden, 18. évét betöltött állampolgárnak el kell majd döntenie: melyik kereskedelmi társaságnál hasznosítja tulaj­donjegyeit, illetve a kiosztandó kuponokat. Hogy erre mikor kerül sor, talán csak a csil­lagjósok tudnák megmondani. Tehát íme a tömegprivatizációra javasolt háromszékieklistája: sepsiszentgyörgyi Agro- service Rt., kézdivásárhelyi Amidex Rt. (keményítőgyár), Bon Ami Rt. (volt könyv­elosztó), baróti Kaucsuk Rt., Comalimetex (kézdivásárhelyi kereskedelem), Comalta Rt., Comixt Rt. (baróti kereskedelem), Consic Rt., Covalimo Rt., Elco Rt., a villanyművek építkezési vállalata (a RENEL-ből vált ki), Favorit Rt. (borvíztöltöde), LAME Rt., kézdi­vásárhelyi csavargyár, Mopaco Rt. (kenyér­gyár), tervezőintézet, REMAT Rt., bodzafor­dulói Rocab Rt., textilgyár, Agrotransport Rt., SCELIF Rt. (talajjavítók), Microinfo Rt. és a sofőriskola. A„tartalékok”: szentléleki Agromec Rt., Casalco Rt. (húsipar), Comat Rt., Cometext Rt., Confolux Rt. (bútorgyár), gelencei kőolaj - vállalat, PECO Rt., Plastico Rt., Poliprod Rt., uzoni szeszgyár és a számítógép-szolgáltató vállalat. (DAnél) TŰZ A CIGÁNYSORON Valóságos átok ül az erdővidéki falvakon. Még el sem csitultak a bibarcfalvi és nagybaconi tüzek visszhangjai, amikor újabb pusztító tűz ütött ki, ezúttal Székelyszáldobo- son, ahol a cigánysoron, Vékony Constantin portáján eddig ismeretlen körülmények között tegnapelőtt délben lángra lobbant a csűr mögötti szénakazal. A tűzoltóknak sikerült a csűrt épségben megmenteni, sem emberben, sem állatban nem esett kár, de a közel 40 mázsa szénából és saijúból álló, gyakorlatilag egész évi takarmánykészlet a lángok martalékává vált. (-EN-) Ki volt Luka László? BEKE GYÖRGY VÁLASZLEVELE S. TÓTH ERZSÉBETNEK lapunk 5. oldalán Sepsilllyefalván azEMKE Könyvtári Szakosztálya ezen a héten tartja II. olvasótáborát. A könyvtárosi szaktáborban 57-en vesznek részt, közülük 15-en Magyarországról érkeznek, s vendégül láthatunk két beregszászi könyvtárost Is.Az előadótestület a szakma magyarországi és hazai élvonalából került ki, a budapesti Országos Széchenyi Könyvtár szakembereinek jelenléte számottevő, meghatározó.A rendezvény házi­gazdája és szervezője Kiss Jenő, a Megyei Könyvtár Igazgatója.(Csernátoni) SZÖVETKEZET TEGNAP ÉS MA „Egymás terhét hordozzátok...” Szánthó András bácsi írá­sa (első részét mai lapszámunk hatodikoldalán olvashatják) még nyár derekán született S bár az ünnep —■ akárcsak a szövetkezeti eszme lényege — észrevétlenül múlt el fölöt­tünk, talán soha nem volt ak­tuálisabb e tanulmánynak is beillő visszaemlékezés. Hiszen ismét feltámadt a szövetkezeti mozgalom teljes kompromit- tálására, majd elsüllyesztésére irányuló hajdárat. Személyes és pártérdekek, s a kis és a nagy korrupció polipkarjai szövődnek össze, hogy a kiseg- zisztenciák nemes össze­fogásából eredő nagy erő nyakára hágjanak, lényegi sarkából mozdítsák ki végleg a máshol oly virágzó gazdasági ágaza­tot. Elfeledve vagy éppen tu­datosan taszítják félre azt a lehetőséget, amely — túlzás nélkül —- az általános anyagi felemelkedés talán egyetlen lehetősége lehetne. Itt és most. Az írást leginkább azoknak a volt vagy jelenlegi szövetkezeti tagoknak ajánljuk, akikben kihunyt a remény, hogy a szövetkezet ismét betöltheti régi szerepét. Nem titkolt szándékunk, hogy a lényeg ismertetése által felébresszük a mozgalom iránti széles körű érdeklődést, és a még ment-, hető mentésére hívjuk fel a figyelmet. Elő kellene végre kotorni a régi dokumentumokat, a falusi szövetkezeteknek be kellene indítaniuk végre az önállósulási folyamatot. Majd alulról újjáépítem az időközben „elgyepesedett” hálózatot. Az önállósulási folyamat, persze, rengeteg jogi és más j ellegű akadályba ütközik máj d. De hinni véljük, hogy van ele­gendő erő és kitartás azok­ban, akik tehetnek ez ügyben. Ellenkező esetben ez az esély (is) könnyen ebek harmin- cadjára jut. Ne feledjük: gaz­dasági felemelkedés nélkül aligha van esélyünk valós jogaink kiharcolására. Ferencz Csaba ^-------------------------- Máról holnapra AZ ŰZI AFFÉR Bennünket most nem is annyira az űzi emlékműállítá­si sajtó- és tévébéli affér konkrétumai érdekelnek, hanem a mögöttük lévő hajtóerők, a szellem, illetve az a szellem- telenség, ami ezt a hazug mocskot előbugyborékoltatja. Két nép közötti őszinte közeledésről addig szó sem lehet, egy német—francia típusú kiegyezésről sem, amíg a tár­sadalomban nem sokasodnak meg azok az erők, mindkét részről, amelyek a hazugságot, hamisítást, a politikai perverzitást nem tudják kiszorítani, marginalizálni a társadalmi életben és a két nép kapcsolatában. Helyzetűnk tragikus jellemzője, hogy nem tudunk kom­munikálni a román tömegekkel és partnereinkkel. Nem­csak azért, mert írásainkat, tiltakozásainkat elhallgatják, lapok nem közlik, hanem azért, mert inkább hisznek a hamis információknak, s adnak hangot a nyilvánvaló csúsztatásoknak, képtelenségeknek, mint a hiteles tények­nek. Ilyenkor tapasztalhatjuk, mennyi kár származhat abból, hogy nincs országos terítésű román nyelvű lapunk. Mi is történt Úz völgyében? Állítottak egy rusztikus kőpadra emelt kötömbös em­lékművet. Kőkoporsót, szarkofágot, elesett harcost asszo­ciál. Kényszer is szülte ezt a térplasztikai csodát. Nincs pénz flancos emlékműre, helyben a patak mosta, fagy edzette kő, ártani is alig lehet neki. És illik is keménysége a történelem, a háborúk durvaságaihoz. Melléje állítot­tak egy szimbólum értékű kopjafát. Rávésték: VILÁGHÁBORÚS HALOTTAINK EMLÉKÉRE 1944— 1948. A magyarázkodó, az esemény időpontját megjelölő évszámokra éppen azért volt szükség, hogy a múlt tisztá­zatlan mocsarai ne fröccsenhessenek rá. Egy esemény, az 1944. augusztus végi szovjet betörés halöttai emlékére készült. Mi köze ennek egyéb eseményekhez? Hogyan lehet ezt rácsúsztatni más háborúkra, időkre? A kőtömb egyikoldalán kilencven, név szerint is azonosított magyar katona neve szerepel. Ennyi a sok százból vagy ezerből. A kőtömb előtt márványlapon a Kölcsey-idézet: Négy szócs­kát véss jól kebeledbe, s hagyd örökül fiadnak, ha ki­hunysz: Á haza minden előtt. Ennyi. De a rossz szellem miket rajzol rá erre a kőre? Hogy az idézet attól a költőtől való, aki a magyar himnuszt is írta. Na és? Mikor értjük meg, hogy a százötven éve változat­lan magyar himnusz éppen annyira drága a magyar számára, mint a román embernek valamelyik román himnusz? Hogyan tisztelhetnék egymást kölcsönösen, ha nemzeti szimbólumaink elképesztő dühöket, gyanakvá­sokat szabadítanak fel? Kit sért az, ha elénekeltük volna is Úz völgyében, hogy bennünket balsors régen tép, s hogy megbúnhödte már a nép a múltat s jövendőt? A jelen lévő szemfülesek felfedeztek egy piros-fehér- zöld szalagos koszorút. A kunszentmártoni testvérte­lepülés hozta. Ezek az ö színeik A mieink is. Példátlan, már önsanyargató elövigyázatunkra vall, hogy egy pót­szalagot is hoztak Fehéret, ók kértek hogy az ünnepség végén cseréljük ki. Miért is? Hitvány magyar az, akit a román katonaemlékművön, mondj uk Hajdúböszörmény­ben zavar a román trikolór. Mikor merünk szembenézni igazi múltunkkal, jóval, rosszal, azzal, ami volt? Mert hogyha harcoltak volna is az Úz völgyében románok a magyarok ellen, mint hogy ez a történelem során sokszor s a második világháborúban másutt, sajnos, meg is esett, szóval, ha a szó fizikai értelmében álltak volna eleink és kortársaink egymással szemben, nfcm érkezett el az ideje, hogy gyilkos golyó helyett mosolyt küldjünk egymás felé? Sylvester Lajos OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Mától a Háromszék hetente hatszor jelenik meg. Előfizetőink hétfőn, szeptember ötödikén már kér­jék a kézbesítőktől az új lapszámot. Három oldalon reklámokat, apróhirdetéseket (gyász­jelentőket) közlünk, a laptest többi részében az országos és nemzetközi sportélet hét végi esemé­nyeiről szóló beszámolókat olvashatnak. A Hétfői Sportban feladott hirdetések eljutnak Csíkszeredái, gyergyószentmiklósi, marosvásárhe­lyi, székely udvarhelyi, brassói olvasóinkhoz is. Egy Dunával kevesebb Eldőlt a budapesti Expressz, Korda Judit, az új lap- keres-kínálhirdetőújságnem- igazgató, illetve Halász zetközi mellékleteként többek István szerkesztő azaláb- között lapunkban is megjelenő biakat írja körlevélben az DUNA EXPRESSZ sorsa. Ezt erdélyi magyar lapoknak, a kiadó vezetésében eszközölt a Háromszék szerkesz- személycsere'előzte meg. Dr. tőségének is: • Értesítjük Önöket, hogy az Expressz újság Duna Exp­ressz nevű nemzetközi melléklete 1994. szeptember l-jétöl megszűnik. 1. A lapigazgató fenti döntésének oka a gazdaságtalan működés, mely hosszabb távon nem egyeztethető össze az Expressz céljaival és lehetőségeivel. Ezúton szeretnénk megköszönni minden szerkesztőség­nek, minden munkatársnak az eddigi munkát. Budapest, 1994. augusztus 22.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék