Háromszék, 1994. október (6. évfolyam, 1248-1273. szám)
1994-10-01 / 1248. szám
Iliescu Brassóban Brassóban a tegnap megkezdődött az 1989-es decemberi harcosok szervezetei országos szövetségének kongresszusa. Az eseményen jelen levő Ion Iliescut felkérték, nyissa meg hivatalosan a kongresszus munkálatait. Az elnök a Cenk alatti városba való érkezésekor virágkoszorút helyezett el a forradalom hőseinek keresztjénél. Látogatása során Románia elnöke felkereste a helybeli Transilvania Egyetemet, ahol mintegy tízezer diák tanul. Harmincnapos felfüggesztés A Demokratikus Konvenció tanácsának küldöttei elhatározták, hogy felfüggesztik a szövetségből a Sergiu Cunescu vezette Szociáldemokrata Pártot, miután a párt levélben merevséggel vádolta az ellenzék szövetségét. A Polgári Szövetség Pártja nem szavazta meg a Szociáldemokrata Pártnak a Demokratikus Konvencióból való felfüggesztését, mivel Sergiu Cunescu véleményét a Polgári Szövetség Pártja is osztja. Dan Căpăţână, a Polgári Szövetség Pártja igazgatóbizottságának tagja a Rompres egyik szerkesztőjének kijelentette, hogy nem demokratikus és egyáltalán nem hatékony büntetőintézkedéseket hozni egy olyan levél kapcsán, amely konstruktív, és a Demokratikus Konvenció újjászervezését javasolja. A Konvenció magatartása emlékeztet egy régi gyakorlatra: aki bírálóan szól, azt kiteszik. Amennyiben a Polgári Szövetség Pártja esetében is hasonló intézkedést hoznak, az politikai öngyilkosság lenne a Demokratikus Konvenció számára és veszteség az ellenzékre nézve. Lezuhant egy MIC A Beszterce-Naszód megyei Ledence mellett folynak a IV. Erdélyi Hadsereg hadgyakorlatai, amelyeken tizenhat országból, köztük NATO-tagállamokból vesznek részt katonai megfigyelők Torda mellett is hadgyakorlatok voltak. Ezek során lezuhant egy MIC 21-es repülőgép. A pilóta katapultálta magát, és túl van minden veszélyen. A baleset okainak és körülményeinek kivizsgálására bizottság alakult A hadgyakorlatok Fehér megyében folytatódnak. Alfred Moses az új amerikai nagykövet Az amerikai szenátus megerősítette Alfred Moses kinevezését az Egyesült Államok romániai nagykövetévé. Mint a Reuter jelenti, a döntést annak ellenére hozták, hogy a bukaresti szenátus hét tagja tiltakozott a kinevezés ellen, azzal vádolva Alfred Mosest, hogy támogatta a Ceausescu-rezsimet. A hírügynökség megjegyzi, hogy Alfred Moses, az amerikai zsidók bizottságának elnöke a romániai zsidók kivándorlásával kapcsolatos kérdésekről tárgyalt Causescuval. A hírügynökség kidomborítja, hogy a román kormány meglepetéssel és sajnálkozással szerzett tudomást a két szenátor tiltakozásáról, s úgy vélekedett, hogy a kormány külpolitikájába való példa nélküli beavatkozásról van szó. Nem hibás a repülőgép, sem a pilóta A franciaországi polgári légiközlekedés balesetkivizsgáló irodája tegnap nyilvánosságra hozta a TAROM légitársaság repülőgépének múlt szombati, majdnem katasztrófával végződő incidensére vonatkozó megállapításait, amelyben sem a pilótát, sem a gépet nem vádolja a történtekért — jelenti a France Presse. A jelentés egy hónapon belül kész lesz. A fekete doboz március 27. óta nem működött. A repülőgép 1992-től van üzemelés alatt. A gyártócég ez idáig nem kommentálta a majdnem légi katasztrófával végződő incidenst. Élet a betoncellákban (3.) (folytatás az első oldalról) — És mi az az elképzelés, az álom? — Mi ebből a rendszerből egyelőre nem tudunk kilépni, mert nincs olyan állami vagy magáncég, amelynek lenne annyi pénze, hogy átalakítsa a „szisztemet’ ’. Rosszhiszemű fizető is marad, meg olyan is, aki képtelen a tartozást törleszteni. Mi járjuk a kivert utat, lezárjuk a vizet, bíróságra adjuk az egyént, de ebből pénz nem lesz; nálunk egy kilakoltatási vagy árverési határozat megszületéséhez legalább hat hónap, egy év szükséges. Addig pedig csődbe jutunk. Tehát az az álom, amely különben maga a nyers valóság. A lakóbizottságok léteznek, nem élik az életüket, mert nem felelnek meg az elvárásoknak. Szerintünk nem helyes ez a hatalmasra duzzadt lakóbizottsági besorolás. Külföldön hatvan lakrésznek van egy házmestere. Ez az ember tudja, mi történik annál a hatvan családnál. Nálunk, én nem vádolni akarom a lakóbizottsági elnököket, ezt a tisztséget csak arra használják, törvényesen csak annyi a feladatuk, hogy annyi pénzt begyűjtsenek a lakóktól, ami után ők élhetnek. Senki nem vonja felelősségre, ha többet nem gyűjt. Nem kell felelnie a lakók érdekeiért sem, nem is képviseli, nem is ismeri a közösséget, annak gondjait... — Mi is az az álom? — Jó. Van egy tömbház, amelyben 50—60 lakrész rendelkezik saját kazánházzal, a lakóknál villany-, víz-, gázóra felszerelve, az egésznek a fogyasztását, karbantartását az ott élők rábízták egy házmesterre. Mindenki úgy fürdik, úgy fűtözik, úgy főz, ahogyan a zsebe engedi. Minden hét végén, pénteken délben mindenki leteszi a kalapácsot, és a víkend alatt nem sértegeti lakótársait. Megteheti, de keményen fizet a csendháborításért. Valamennyien vigyáznak egymás nyugalmára, biztonságára, a környezet tisztaságára. A berendezés tökéletesen üzemel: a meleg vizet addig használom, ameddig a mérőműszerem nem sérti a zsebemet, amikor elmegyek otthonról, akkor a fűtést takarékra állítom, a villannyal is ekképpen bánok, a gázláng sincs örökmécsesre állítva, s mindezek tudatában a hó végén nem szidom sem a házmestert, sem a közüzemeket, még a kormányfőt sem, mert saját magam gyűjtöttem össze a kiadásokat, a magam tehetsége és igénye szerint. — Na, álljunk meg egy szóra. És hol van ez az álom? —Ü nem is oly messzire. A stadionnal átellenben most alakítottunk át két tízemeletest, melyből a lakók a legutóbbi földrengés után kiköltöztek. Az egyiknél a munkálatok előrehaladott fázisban vannak. Pénzünk van rá, a két tömbháznak saját kazánháza lesz (külön-külön), a lakrészekben villany-, víz-, gázórát szerelünk. Remélem,az átadáskor valóságközelbe kerülünk... — És mikor lesz ez? — Erre ismét nem tudok felelni. És azt se kérdezze, hány fejbe kerül majd egy lakrész, meg azt se, hogy kik költöznek bele. OLOSZ GERGELY IS EMBER — Azzal kezdtük e beszélgetést, hogy az egyik legismertebb, legszidottabb, legkirakatibb vállalat igazgatója ön. Gyakran küldik... — Elmondom a legutóbbit. Négy napja, úgy lefekvés előtt felveszem a kagylót. Lehordanak, hogy nincs meleg vizük. Nem volt kellemes, nem hiszem, hogy más igazgatót otthon csak úgy elővegyenek. Kikészített engem is idegileg ez a hívás. Aztán már akkor este bementem a vállalathoz, megnéztem a panasz okát. Mit mondjak, sajnos, a hívóknak igazuk volt. Csak abban nem volt igazuk, hogy én is csak egy ember vagyok... Kinek írunk? A könyvkiadás merőben új helyzetében, a sokféle — s az esetek többségében nemesnek igazán nem mondható—konkurencia feltételei közepette igencsak föltehető ez az írói kérdés. Az alkotók többségét, pályájuk bizonyos szakaszán, kínzóan foglalkoztatja olvasóik megtalálása, a bizonyosság, hogy szükségük van egymásra. (A nagyon rátartiak — vagy a nagyon gyávák? — szokták azt állítani, hogy őket nem érdekli műveik sorsa, mert csak maguknak írnak.) A hiúság s az elhivatottság kéz a kézben jár, legfeljebb nem szeretjük elismerni a világirodalmi (nemzeti irodalmi) és históriai alaptörvényt. Ahol azonban nem is képezheti vita tárgyát szövegező és szövegfogyasztó kölcsönös feltételezettsége, ahol nem lehet a majd egyszer hálás utókorra hagyatkozni — az a sajtó. Az újságírás mindenekelőtt. Nagyhatalommá a sajtópiacon, a politikai közéletben az válik, aki százezreket vagy éppen milliókat képes befolyásolni napról napra. Romániai viszonylatban, mondhatni piacra kerülése óta, vagyis harmadik éve az Evenimentul zilei viszi a prímet. (Két évvel ezelőtt Ion Cristoiut, az alapító igazgatót, a más bukaresti lapok hasábjain is otthonos publicistát meginterjúvolták: nem akarna-e államelnök lenni?) Az IMAS idei szeptemberi közvéleménykutatása szerint a megkérdezettek 33%-a olvassa az Evenimentult (csak a megyei lapok előzik meg Cristoiu napilapját a maguk 38%-ával), a România liberă 16%-kal, az Adevărul 12%-kal következik a népszerűségi listán; 10% alatt vannak a tiszta sportok; a vert mezőnyben (?) található a Cotidianul (2%), az Azi (1%), a Ziua (1%), a Vremea (0,7%), a Dimineaţa (0,6%), utóvégre egy reggeli és déli kiadással rendelkező bulvárlap nyilvánvalóan lekörözi az igényesebb olvasót megcélzó, parasztpárti irányultságú újságot, hiába írja ide első oldalas jegyzeteit a figyelemre méltó Tia Şerbănescu. A România liberă jó hagyományai, a belső változások ellenére, tovább élnek, föltehetőleg (remélhetőleg) figyel már az olvasó tehetséges új publicistáikra is — ám ez kevés a napi erőszakok, gyilkosságok s egyéb sajtófinomságok kiemelt tálalásához képest. Nem folytatom a százalékos elemzést, bár szívesen ten ném, ha valósnak merném elkönyvelni a kormányhoz s az elnöki hivatalhoz meg a Nagyrománia Párthoz tartozó, illetve egyikükhöz-másikukhoz (mindenikükhöz?) közel álló újságok alacsony hatásfokát. Mert hát itt van nekik a televízió, legfőképpen, és ott vannak a hetilapjaik. Magunkra, a romániai magyar sajtóra gondolva, jó volna tudni, vajon hány százalékot visz el a mi potenciális közönségünk vásárlóerejéből, mondjuk, az Evenimentul zilei. És a szerkezetileg tagozódott itthoni magyar mass media iránti érdeklődés vajon hogyan oszlik meg? Olvasnak-e még igazán az emberek valamit a napilapokon kívül? Olyan-amilyen tévéstúdióink (most csak a magyar adásokra gondolok) meg a kábeltelevízióban fogható csatornák mennyi időt hagynak érdemi (folyóirat- és könyv-) olvasásra? Félek, egy hiteles statisztika kiábrándító helyzetet közvetítene-tudatosítana. Egyetlen példát a gyanú igazolására, az úgymond „felső” körökből. Nemrég egy nagyvárosi RMDSZ-vezető, tehát politikus hívott fel, érdeklődött, igaz-e, hogy a Korunk készített valamiféle közvélemény-kutatást a magyar—román viszonyról. Annyira igaz, válaszoltam a telefonba, hogy ez a Korunk 1994. márciusi, egészében a Romániai Magyar Demokrata Szövetség körüli kérdéseknek szentelt számában jelent meg; románul a MAGROPRESS-ben, az általunk kéthetente kiadott sajtószemlében található, összefoglalást róla a 22. c. bukaresti hetilap adott, egész oldalon. Nos, azt nem vethetem a telefonáló szemére, hogy nem rendszeres olvasója a Korunknak, de hogy az RMDSZ-számot sem vette — hat hónap leforgása alatt! — a kezébe, ezt már súlyosnak vélem. Őszintén szólva — nem a Korunk, hanem az RMDSZ érdekében — rajtaütésszerűen kikérdezném parlamenti képviselőinket is, lássuk, vajon hajlandók voltak szembesülni a kérdésekkel, amelyek részben róluk is, de mindenképpen nekik is szóltak. Ők ugyanis azért kapják a fizetést, hogy a politikai képviseletünket megfelelő szinten gyakorolják... Nem folytatom, nem próbálok „fennebb” szállni. (Lehet, hogy „alsóbb régiókban’ ’ jobb tapasztalatokat szerezhetnék?) És nem próbálom magamat, magunkat kivonni a felelősség alól. Bizony, nem figyelünk eléggé egymásra. Futunk a pénzünk, a hírnevünk után. És közben elveszítjük az együtt gondolkodásból adott lehetőségeket. Kovásznál hírhalom (folytatás az első oldalról) munkálatot a megyei helyi költésgvetésből finanszírozzák. □ Ivóvizet kap a Cserépgyár utcai cigánytelep. Egy 200 m hosszúságot meghaladó vezetékkel bővül a helyi gazdálkodási vállalat vezetékrendszere. □ Közéleti klubot alakítanak a fürdővárosban. A mindennapi tevékenység sokarcú problematikája igényli itt az információcserét. A klub székházat is kapott már, és remény van arra, hogy a hetente sorra kerülő eszmecseréken a város egy-egy égető gondját közelebb tudják majd vinni a megoldáshoz . Optimális kapacitással és létszámmal működik a Romániai Szakszervezetek Kereskedelmi Társaságához tartozó MONTANA Gyógyszálló. Hatékony természetes gyógytényezőit (meleg ásványvíz, mofetta, fizikoterápia) izraeli és más külföldi vendégek(német, holland) is igénybe veszik. Egynapi teljes ellátás (kímélő étrend, szállás, kezelés) most 12 000 lejbe kerül. □ Megkezdték a fürdővárosban épülő tömbházlakás utolsó 16 lakrészes lépcsőházának építését. A 810 millió lejre rúgó beruházási alapból most csak 240 milliót tudnak biztosítani.