Háromszék, 1994. november (6. évfolyam, 1274-1299. szám)

1994-11-01 / 1274. szám

HÁROMSZÉK függetle­mi napilap Után a hatalom Gazda nélkül marad e héten a Cotroceni palota. Iliescu elnök ugyanis — kihasználva a viszonylagos belpolitikai szélcsendet — több kül­földi látogatásra utazott. A felejthetetlen játék­filmből ismert Casablancában nemzetközi gazda­sági konferencián vesz részt, ahol a közel-keleti és észak-afrikai országok együttműködésének kérdéseit vitatják meg. A meghívás — ahogy azt a távozó elnök nyilatkozta — annak köszönhető, hogy Románia fontos szerepet vállalt a közel­­keleti békefolyamat elindításában, sőt, segít­ségét is felajánlotta például a palesztin gaz­daság újjáépítéséhez. A körút további állomásai London és Brüsszel, ahol elnökünk a tőle meg­szokott biztonsággal aratja majd le az átmenet­ben elért „eredményeknek” kijáró dicséretét. Az angol fővárosban találkozik Major minisz­terelnökkel, de úgy néz ki, a hangsúly mégis a gazdasági kérdéseken van. Vagyis külföldi be­fektetők után kutat az államfő. A belga főváros­ban pedig az újonnan kinevezett NATO-főtitkár kegyeit keresi majd. Az Adrian Nastase vezette parlamenti küldött­ség tokiói, illetve Melescanu külügyminiszterünk szokásos és természetes diplomáciai útjai csak színesítik az ország vezetésének törekvéseit, el­hitetni a világgal, hogy Romániában egyenes az út a nyugati típusú demokratikus közrend meg­teremtése előtt. (Ferencz) Bitay Ödön provokációja NYILATKOZAT A Szociáldemokrata Újbaloldali Tömörülés Elnöksége a nyilvánosság tudomására hozza, hogy senkit sem hatalmazott fel olyan nyi­­latkozat megtételére, amely szerint a tömörü­lésnek szándékában állna kiválni az RMDSZ-ből. Mindaz, ami e tárgyban Bitay Ödön részéről elhangzott, nem tükrözi a tömörülés álláspontját Sajnálatos módon ez a nyilatkozat olyan poli­tikai légkörben hangzott el,amelyben az RMDSZ- nek mint nemzetiségi politikai szervezetnek a létjogosultságát vonták kétségbe, és más provokációk is történtek. Kolozsvár, 1994. október 29-én Dr. Dáné Tibor elnök Nagy Károly titkár Kira Miklós elnökségi tag MA: GAZDAKÖR a 4. oldalon EMLÉKEZET— 1956 az 5. oldalon CSALÁD a 6. oldalon ÜLÉSEZETT A MEGYEI TANÁCS Szerényen-serényen Tegnapi ülésén a megyei tanács jóváhagyta az idei költ­ségvetés kiegészítését, illetve elosztását. Orbán Árpád, az MT elnöke többek között úgy értékelte a most szétosztásra került 4,8 milliárd lejes összeget, hogy az „az önkormányzatok, illetve a tanácsokhoz tartozó intézmények normális működéséhez nem elég”. Azt is elmondta, hogy az MT határozott lépéseket eszközöl a közeljövőben kinnlevőségei behajtásának érdekében. „Nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést — mondotta Orbán Árpád —, hogy egyetlen fejünk is kint maradjon, amikor ilyen égetően szükségünk van rá. ” A megye általános költségvetési helyzetét elemezve rámu­tatott, hogy a statisztikai adatok szerint országos viszonylatban Kovászna megye a fizetési­­adókból visszaosztott pénzmennyi­séget illetően az 1., a társadalmi védelemre kiutalt összegeket illetően a 4., míg a beruházásokat illetően a 2. helyen áll. ■ A tegnap jóváhagyott kiegészítést a helyi tanácsok a hónap második felében oszthatják szét, illetve használ­hatják fel szükségleteik szerint. — en — ---------------------- Máról holnapra ismét mások beszélnek helyettünk Azt mondják egyfolytában, ugyanazzal a tónussal, hogy sokat kérünk, pedig a legjobb dolgunk van a világon. Most hallom, hogy Bukarestben egy újabb rendezvényre került sor, a nemzeti kisebbségekről tanácskozó szemi­náriumra, és természetesen, ismét „bebizonyosodott” — azért rendezték —, hogy bebizonyítsák: Romániában a kisebbségek helyzete megfelelő, sőt, túl is lépi az európai normákat (ezt azok állapítják meg, akik az ún. túllépést is észrevételezik), s a rakoncátlan magyarok követelése, „etnikai” pártjukkal az élen, több a soknál. Ez éppen olyan, mintha valakit a szomszédja anamnézise alapján operálnának meg. Ezeknek az úgynevezett tudományos tanácskozásoknak annyi közük van a tudományhoz, mint mondjuk egy zsiráfnak a maghasadáshoz. Tehát semmi az égvilágon! De annál több a politikához. Olyanról értekeznek, ami nincs, sehol sem található (például az európai normák) Romániában. Ez itt a politikusok „dicső” területe, s ezen a hordaléktalajon látszatra minden megterem. A fellépő bőbeszédű urak azonban nem hajlandóak tudomásul venni, hogy nem lehet hazugságokkal eltakarni a gátlástalan anyagi és lelki gyarmatosítást. Tudjuk, mi történik. Va­jon miért létesítenek püspökséget (Csíkszeredában), kaszárnyákat, mintha valami szent háborúra készül­nének a papok és katonák, miért rombolják műemlékein­­­ket, tiltják be a magyar nyelv használatát (Kolozsvár)? Ezek volnának az európai normákat meghaladó meg­valósítások? A valóságban e „megvalósítások” még a múlt századi afrikai gyarmatosítást is lepipálják. Mindig azzal hozakodnak elő, hogy sokat követelünk. Sok a kisebbségi nyelvek megbecsülésének igénye, a Bolyai­­egyetem, az önkrományzat, a hitek és kultú­rák sokféleségének megőrzése. Akkor cselekednénk kedvük szerint, ha levo­nulnánk a Dâmboviţa partjára, és hitünket, nyelvünket kicserélnénk az állam óhaja szerint valóra. Istenem, egyszeriben milyen jó gyermekek lennénk, hogyan di­csérnének: íme, az európai norma miként válik testté és lélekké. A farkasétvágyúaknak az kellene, hogy mindig megkérdezzük, tulajdonképpen mi is legyen az óhajunk, és semmi más vélekedésünk jó előre ne legyen, eléged­jünk meg az engedélyezettel. Ennél az elvárásnál is nagyobb veszedelem, hogy között­ünk is vannak olyanok, akik e mézesmadzagon csün­­genek, s elítélik a radikálisokat, Godotra (a soha meg nem érkező demokrata barátokra) várva nem veszik észre a számunkra ásott vermeket. Pedig radikálisok nélkül (értem ezen a nyugtalan újat keresést) az emberi­ség mindig a kőkorszakban élne, nagyon sok kőeszközzel rendelkezne, de a fémek felfedezéséhez soha nem jutott volna el. Minden erőltetés nélkül az egyakaratú, -nyelvű és­­hitű nemzetállam is ilyen régi kőkorszaki szerszám­hoz hasonlítható valami. Ehhez kérik az ilyen szimpóziu­mok, szemináriumok rendezői a külföldiek beleegyezését. Az erdélyi magyarság azonban sohasem fog olyant el­fogadni, ami egy kőkorszaki barlangba rekesztené őt. _______________ .­­ . ______________Fábián Ernő: JUHÁSZ GYULA H­alottaink Ó, mily vetés ez, szörnyű, szent vetés, Érlelni őket tenger könny kevés! Özvegyek, árvák, fájdalmas anyák Vert tábora néz vérzőn, sírva ránk, A kegyeletnek pisla mécse ég, S betegen virraszt az Emberiség. Halottaink közt legnagyobb halott, Közös anyánk, hazánk is ott van, ott! A dús, a boldog, drága szép haza, Ma csonka, béna, vérző és kusza. Nincs e világon annyi koszorú, Mely eltakarjon, áldott szomorú, Két kézzel vágtál rendet, s rend helyett Nincs annyi könny, mely méltón elsirat, Csak gyász, nyomor és ínség született. És sebeinkre írt ad és vigaszt. Világunk dísze már világtalan, A temetők odvában oda van. Ne is legyen! Szót, könnyet mámé ejts, Magyar, virágod egy, a ne felejts! És addig nem lesz élet, béke sem, Míg föl nem támad­j, győzelmesen! Távol mezőn és dombon és hegyen Alusznak ők, és sírjuk jeltelen, és tenger mélyén és sivatagon.­­ És nincs kereszt fölöttük, nincs halom! Négy anyaszélnek minden tájai Látták harcolni őket s hullani. Ily aratásod nem volt, s ne legyen, öreg Kaszás e földi tereken. S míg annyi gaz és annyi gyom maradt, Elvitték sorra szépet, fiatalt. Húszéves lángészt, férfit, aki ép. És nem pótoltad őket semmiképp. SEPSISZENTGYÖRGY 1994. NŐNK­M BÉR 1. 1274. szám ÁRA 120 lej Előfizetőknek 90 lej KEI»» % BUKARESTI LEVÉL Vénasszonyok kánikulája (1.) Beállt a hideg idő, de úgy tűnik, a román politikusokat mégis hevülés gyötri. Nem fél­hetnek egymástól, kocsis módra szitkozódnak, állásfoglalásokat, sajtónyilatkozatokat eregetnek stb. Szóval­­nyugalmunkat őrző elnökünk jópofán ártatlan­­kodó szavait idézve), eredeti demokráciánk első ötéves tervének végén honatyáinkból valósággal kibújt a politikai dúvad. S mert nem kenyerem a fecsegés, hadd támasszam alá néhány példával a fenti állításokat. 1. Gheorghe Todus képviselő lajstromot közölt azokról a befolyásos személyekről, akik lakásnak nem elégszenek meg egy házzal. A névsorban ott szerepel Adrián Nastase al­sóházi elnök (akinek gúnyne­ve — Nastase patru case — magyarul így hangzana: Hadriá­­nusz négy házat húz); Viorel Hrebenciuc, a kormány főtitkára (Iliescu kampányfőnöke); Dan Mircea Popescu munkaügyi és népjóléti miniszter (a Vácároiu-kabinet pótkormá­nyosa); Dan Iosif elnöki taná­csos, akiről a rossz szájak azt állítják, a jelleme s az esze egy dióhéjban elfér, de nem hordja magánál az esze tokját. Tovább is van, mondjam még... A lapok első oldalon hozzák a Todus-lajstromot, s ezek után mire számíthat a hiszékeny polgár? Na nehogy sorozatos lemondásokra gondoljanak... Csupán Todus hagyja el a szín­teret! Tudor Artenie (folytatása a 2. oldalon)

Next