Háromszék, 1994. november (6. évfolyam, 1274-1299. szám)
1994-11-01 / 1274. szám
HÁROMSZÉK függetlemi napilap Után a hatalom Gazda nélkül marad e héten a Cotroceni palota. Iliescu elnök ugyanis — kihasználva a viszonylagos belpolitikai szélcsendet — több külföldi látogatásra utazott. A felejthetetlen játékfilmből ismert Casablancában nemzetközi gazdasági konferencián vesz részt, ahol a közel-keleti és észak-afrikai országok együttműködésének kérdéseit vitatják meg. A meghívás — ahogy azt a távozó elnök nyilatkozta — annak köszönhető, hogy Románia fontos szerepet vállalt a közelkeleti békefolyamat elindításában, sőt, segítségét is felajánlotta például a palesztin gazdaság újjáépítéséhez. A körút további állomásai London és Brüsszel, ahol elnökünk a tőle megszokott biztonsággal aratja majd le az átmenetben elért „eredményeknek” kijáró dicséretét. Az angol fővárosban találkozik Major miniszterelnökkel, de úgy néz ki, a hangsúly mégis a gazdasági kérdéseken van. Vagyis külföldi befektetők után kutat az államfő. A belga fővárosban pedig az újonnan kinevezett NATO-főtitkár kegyeit keresi majd. Az Adrian Nastase vezette parlamenti küldöttség tokiói, illetve Melescanu külügyminiszterünk szokásos és természetes diplomáciai útjai csak színesítik az ország vezetésének törekvéseit, elhitetni a világgal, hogy Romániában egyenes az út a nyugati típusú demokratikus közrend megteremtése előtt. (Ferencz) Bitay Ödön provokációja NYILATKOZAT A Szociáldemokrata Újbaloldali Tömörülés Elnöksége a nyilvánosság tudomására hozza, hogy senkit sem hatalmazott fel olyan nyilatkozat megtételére, amely szerint a tömörülésnek szándékában állna kiválni az RMDSZ-ből. Mindaz, ami e tárgyban Bitay Ödön részéről elhangzott, nem tükrözi a tömörülés álláspontját Sajnálatos módon ez a nyilatkozat olyan politikai légkörben hangzott el,amelyben az RMDSZ- nek mint nemzetiségi politikai szervezetnek a létjogosultságát vonták kétségbe, és más provokációk is történtek. Kolozsvár, 1994. október 29-én Dr. Dáné Tibor elnök Nagy Károly titkár Kira Miklós elnökségi tag MA: GAZDAKÖR a 4. oldalon EMLÉKEZET— 1956 az 5. oldalon CSALÁD a 6. oldalon ÜLÉSEZETT A MEGYEI TANÁCS Szerényen-serényen Tegnapi ülésén a megyei tanács jóváhagyta az idei költségvetés kiegészítését, illetve elosztását. Orbán Árpád, az MT elnöke többek között úgy értékelte a most szétosztásra került 4,8 milliárd lejes összeget, hogy az „az önkormányzatok, illetve a tanácsokhoz tartozó intézmények normális működéséhez nem elég”. Azt is elmondta, hogy az MT határozott lépéseket eszközöl a közeljövőben kinnlevőségei behajtásának érdekében. „Nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést — mondotta Orbán Árpád —, hogy egyetlen fejünk is kint maradjon, amikor ilyen égetően szükségünk van rá. ” A megye általános költségvetési helyzetét elemezve rámutatott, hogy a statisztikai adatok szerint országos viszonylatban Kovászna megye a fizetésiadókból visszaosztott pénzmennyiséget illetően az 1., a társadalmi védelemre kiutalt összegeket illetően a 4., míg a beruházásokat illetően a 2. helyen áll. ■ A tegnap jóváhagyott kiegészítést a helyi tanácsok a hónap második felében oszthatják szét, illetve használhatják fel szükségleteik szerint. — en — ---------------------- Máról holnapra ismét mások beszélnek helyettünk Azt mondják egyfolytában, ugyanazzal a tónussal, hogy sokat kérünk, pedig a legjobb dolgunk van a világon. Most hallom, hogy Bukarestben egy újabb rendezvényre került sor, a nemzeti kisebbségekről tanácskozó szemináriumra, és természetesen, ismét „bebizonyosodott” — azért rendezték —, hogy bebizonyítsák: Romániában a kisebbségek helyzete megfelelő, sőt, túl is lépi az európai normákat (ezt azok állapítják meg, akik az ún. túllépést is észrevételezik), s a rakoncátlan magyarok követelése, „etnikai” pártjukkal az élen, több a soknál. Ez éppen olyan, mintha valakit a szomszédja anamnézise alapján operálnának meg. Ezeknek az úgynevezett tudományos tanácskozásoknak annyi közük van a tudományhoz, mint mondjuk egy zsiráfnak a maghasadáshoz. Tehát semmi az égvilágon! De annál több a politikához. Olyanról értekeznek, ami nincs, sehol sem található (például az európai normák) Romániában. Ez itt a politikusok „dicső” területe, s ezen a hordaléktalajon látszatra minden megterem. A fellépő bőbeszédű urak azonban nem hajlandóak tudomásul venni, hogy nem lehet hazugságokkal eltakarni a gátlástalan anyagi és lelki gyarmatosítást. Tudjuk, mi történik. Vajon miért létesítenek püspökséget (Csíkszeredában), kaszárnyákat, mintha valami szent háborúra készülnének a papok és katonák, miért rombolják műemlékeinket, tiltják be a magyar nyelv használatát (Kolozsvár)? Ezek volnának az európai normákat meghaladó megvalósítások? A valóságban e „megvalósítások” még a múlt századi afrikai gyarmatosítást is lepipálják. Mindig azzal hozakodnak elő, hogy sokat követelünk. Sok a kisebbségi nyelvek megbecsülésének igénye, a Bolyaiegyetem, az önkrományzat, a hitek és kultúrák sokféleségének megőrzése. Akkor cselekednénk kedvük szerint, ha levonulnánk a Dâmboviţa partjára, és hitünket, nyelvünket kicserélnénk az állam óhaja szerint valóra. Istenem, egyszeriben milyen jó gyermekek lennénk, hogyan dicsérnének: íme, az európai norma miként válik testté és lélekké. A farkasétvágyúaknak az kellene, hogy mindig megkérdezzük, tulajdonképpen mi is legyen az óhajunk, és semmi más vélekedésünk jó előre ne legyen, elégedjünk meg az engedélyezettel. Ennél az elvárásnál is nagyobb veszedelem, hogy közöttünk is vannak olyanok, akik e mézesmadzagon csüngenek, s elítélik a radikálisokat, Godotra (a soha meg nem érkező demokrata barátokra) várva nem veszik észre a számunkra ásott vermeket. Pedig radikálisok nélkül (értem ezen a nyugtalan újat keresést) az emberiség mindig a kőkorszakban élne, nagyon sok kőeszközzel rendelkezne, de a fémek felfedezéséhez soha nem jutott volna el. Minden erőltetés nélkül az egyakaratú, -nyelvű éshitű nemzetállam is ilyen régi kőkorszaki szerszámhoz hasonlítható valami. Ehhez kérik az ilyen szimpóziumok, szemináriumok rendezői a külföldiek beleegyezését. Az erdélyi magyarság azonban sohasem fog olyant elfogadni, ami egy kőkorszaki barlangba rekesztené őt. _______________ . . ______________Fábián Ernő: JUHÁSZ GYULA Halottaink Ó, mily vetés ez, szörnyű, szent vetés, Érlelni őket tenger könny kevés! Özvegyek, árvák, fájdalmas anyák Vert tábora néz vérzőn, sírva ránk, A kegyeletnek pisla mécse ég, S betegen virraszt az Emberiség. Halottaink közt legnagyobb halott, Közös anyánk, hazánk is ott van, ott! A dús, a boldog, drága szép haza, Ma csonka, béna, vérző és kusza. Nincs e világon annyi koszorú, Mely eltakarjon, áldott szomorú, Két kézzel vágtál rendet, s rend helyett Nincs annyi könny, mely méltón elsirat, Csak gyász, nyomor és ínség született. És sebeinkre írt ad és vigaszt. Világunk dísze már világtalan, A temetők odvában oda van. Ne is legyen! Szót, könnyet mámé ejts, Magyar, virágod egy, a ne felejts! És addig nem lesz élet, béke sem, Míg föl nem támadj, győzelmesen! Távol mezőn és dombon és hegyen Alusznak ők, és sírjuk jeltelen, és tenger mélyén és sivatagon. És nincs kereszt fölöttük, nincs halom! Négy anyaszélnek minden tájai Látták harcolni őket s hullani. Ily aratásod nem volt, s ne legyen, öreg Kaszás e földi tereken. S míg annyi gaz és annyi gyom maradt, Elvitték sorra szépet, fiatalt. Húszéves lángészt, férfit, aki ép. És nem pótoltad őket semmiképp. SEPSISZENTGYÖRGY 1994. NŐNKM BÉR 1. 1274. szám ÁRA 120 lej Előfizetőknek 90 lej KEI»» % BUKARESTI LEVÉL Vénasszonyok kánikulája (1.) Beállt a hideg idő, de úgy tűnik, a román politikusokat mégis hevülés gyötri. Nem félhetnek egymástól, kocsis módra szitkozódnak, állásfoglalásokat, sajtónyilatkozatokat eregetnek stb. Szóvalnyugalmunkat őrző elnökünk jópofán ártatlankodó szavait idézve), eredeti demokráciánk első ötéves tervének végén honatyáinkból valósággal kibújt a politikai dúvad. S mert nem kenyerem a fecsegés, hadd támasszam alá néhány példával a fenti állításokat. 1. Gheorghe Todus képviselő lajstromot közölt azokról a befolyásos személyekről, akik lakásnak nem elégszenek meg egy házzal. A névsorban ott szerepel Adrián Nastase alsóházi elnök (akinek gúnyneve — Nastase patru case — magyarul így hangzana: Hadriánusz négy házat húz); Viorel Hrebenciuc, a kormány főtitkára (Iliescu kampányfőnöke); Dan Mircea Popescu munkaügyi és népjóléti miniszter (a Vácároiu-kabinet pótkormányosa); Dan Iosif elnöki tanácsos, akiről a rossz szájak azt állítják, a jelleme s az esze egy dióhéjban elfér, de nem hordja magánál az esze tokját. Tovább is van, mondjam még... A lapok első oldalon hozzák a Todus-lajstromot, s ezek után mire számíthat a hiszékeny polgár? Na nehogy sorozatos lemondásokra gondoljanak... Csupán Todus hagyja el a színteret! Tudor Artenie (folytatása a 2. oldalon)