Háromszék, 1994. november (6. évfolyam, 1274-1299. szám)

1994-11-01 / 1274. szám

HÁROMSZÉK függelle ii napilap SEPSISZENTGYÖRGY 1994. NŐNK M BÉR 1. 1274. szám ÁRA 120 lej Előfizetőknek 90 lej KEI»» Utón a hatalom Gazda nélkül marad e héten a Cotroceni palota. Iliescu elnök ugyanis — kihasználva a viszonylagos belpolitikai szélcsendet — több kül­földi látogatásra utazott. A felejthetetlen játék­filmből ismert Casablancában nemzetközi gazda­sági konferencián vesz részt, ahol a közel-keleti és észak-afrikai országok együttműködésének kérdéseit vitatják meg. A meghívás — ahogy azt a távozó elnök nyilatkozta — annak köszönhető, hogy Románia fontos szerepet vállalt a közel- keleti békefolyamat elindításában, sőt, segít­ségét is felajánlotta például a palesztin gaz­daság újjáépítéséhez. A körút további állomásai London és Brüsszel, ahol elnökünk a tőle meg­szokott biztonsággal aratja majd le az átmenet­ben elért „eredményeknek” kijáró dicséretét. Az angol fővárosban találkozik Major minisz­terelnökkel, de úgy néz ki, a hangsúly mégis a gazdasági kérdéseken van. Vagyis külföldi be­fektetők után kutat az államfő. A belga főváros­ban pedig az újonnan kinevezett NATO-főtitkár kegyeit keresi majd. Az Adrian Nástase vezette parlamenti küldött­ség tokiói, illetve Meleşcanu külügyminiszterünk szokásos és természetes diplomáciai útjai csak színesítik az ország vezetésének törekvéseit: el­hitetni a világgal, hogy Romániában egyenes az út a nyugati típusú demokratikus közrend meg­teremtése előtt. (Ferencz) Bitay Ödön provokációja NYILATKOZAT A Szociáldemokrata Újbaloldali Tömörülés Elnöksége a nyilvánosság tudomására hozza, hogy senkit sem hatalmazott fel olyan nyi- latkazatmegtételére, amely szerintatömöriilésnek szándékában állna kiválni az RMDSZ-ből. Mindaz, ami e tárgyban Bitay Ödön részéről elhangzott, nem tükrözi a tömörülés álláspontját Sajnálatos módon ez a nyilatkozat olyan poli­tikai légkörben hangzottéi,amelyben azRMDSZ- nek mint nemzetiségi politikai szervezetnek a létjogosultságát vonták kétségbe, és más provokációk is történtek. Kolozsvár, 1994. október 29-én Dr. Dáné Tibor elnök Nagv Károly titkár Kira Miklós elnökségi tag ÜLÉSEZETT A MEGYEI TANÁCS Szerényen-serényen Tegnapi ülésén a megyei tanács jóváhagyta az idei költ­ségvetéskiegészítését, illetve elosztását. Orbán Árpád, az MT elnöke többek között úgy értékelte a most szétosztásra került4,8 milliárd lejes összeget, hogy az „az önkormányzatok, illetve a tanácsokhoz tartozó intézmények normális működéséhez nem elég”. Azt is elmondta, hogy az MT határozott lépéseket eszközöl a közeljövőben kinnlevőségei behajtásának érdekében. „Nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést — mondotta Orbán Árpád —, hogy egyetlen lejünk is kmt maradjon, amikor ilyen égetően szükségünk van rá. ” A megye általános költségvetési helyzetét elemezve rámu­tatott, hogy a statisztikai adatok szerint országos viszonylatban Kovászna megye a fizetési -adókból visszaosztott pénzmennyi­séget illetően az 1., a társadalmi védelemre kiutalt összegeket illetően a 4., míg a beruházásokat illetően a 2. helyen áll. ■ A tegnap jóváhagyott kiegészítést a helyi tanácsok a hónap második felében oszthatják szét, illetve használ­hatják fel szükségleteik szerint. — en — MA: GAZDAKÖR a 4. oldalon EMLÉKEZET— 1956 az 5. oldalon CSALÁD a 6. oldalon JUHÁSZ GYULA Halottaink Távol mezőn és dombon és hegyen Alusznak ők, és sírjuk jeltelen. és tenger mélyén és sivatagon, ' És nincs kereszt fölöttük, nincs halom! Négy anyaszélnek minden tájai Látták harcolni őket s hullani. Ily aratásod nem volt, s ne legyen, Óreg Kaszás e földi téreken. S míg annyi gaz és annyi gyom maradt, Elvitték sorra szépet, fiatalt. Húszéves lángészt, férfit, aki ép, És nem pótoltad őket semmiképp. Ó, mily vetés ez, szörnyű, szent vetés, Érlelni őket tenger könny kevés! Özvegyek, árvák, fájdalmas anyák Vert tábora néz vérzőn, sírva ránk, A kegyeletnek pisla mécse ég, S betegen virrasz* az Emberiség. Halottaink közt legnagyobb halott, Közös anyánk, hazánk is ott van, ott! A dús, a boldog, drága szép haza, Ma csonka, béna, vérző és kusza. Nincs e világon annyi koszorú, Mely eltakarjon, áldott szomorú, Két kézzel vágtál rendet, s rend helyett Nincs annyi könny, mely méltón elsirat, Csak gyász, nyomor és ínség született. És sebeinkre írt ad és vigaszt. Világunk dísze már világtalan, A temetők odvábán oda van. Ne is legyen! Szót, könnyet mámé ejts, Magyar, virágod egy, a nefelejts! És addig nem lesz élet, béke sem, Míg föl nem támad 6, győzelmesen! S--------------------- Máról holnapra Ismét mások beszélnek helyettünk Azt mondják egyfolytában, ugyanazzal a tónussal, hogy sokat kérünk, pedig a legjobb dolgunk van a világon. Most hallom, hogy Bukarestben egy újabb rendezvényre került sor, a nemzeti kisebbségekről tanácskozó szemi­náriumra, és természetesen, ismét „bebizonyosodott” — azért rendezték —, hogy bebizonyítsák: Romániában a kisebbségek helyzete megfelelő, sót, túl is lépi az európai normákat (ezt azok állapítják meg, akik az ún. túllépést is észrevételezik), s a rakoncátlan magyarok követelése, „etnikai” pártjukkal az élen, több a soknál. Ez éppen olyan, mintha valakit a szomszédja anamnézise alapján operálnának meg. Ezeknek az úgynevezett tudományos tanácskozásoknak annyi közük van a tudományhoz, mint mondjuk egy zsiráfnak a maghasadáshoz. Tehát semmi az égvilágon! De annál több a politikához. Olyanról értekeznek, ami nincs, sehol sem található (például az európai normák) Romániában. Ez itt a politikusok „dicső” területe, s ezen a hordaléktalajon látszatra minden megterem. A fellépő bőbeszédű urak azonban nem hajlandóaktudomásul venni, hogy nem lehet hazugságokkal eltakarni a gátlástalan anyagi és lelki gyarmatosítást. Tudjuk, mi történik. Va­jon miért létesítenek püspökséget (Csíkszeredában), kaszárnyákat, mintha valami szent háborúra készül­nének a papok és katonák, miért rombolják műemlékein­\ két, tiltják be a magyar nyelv használatát (Kolozsvár)? Ezek volnának az európai normákat meghaladó meg­valósítások? A valóságban e „megvalósítások” még a múlt századi afrikai gyarmatosítást is lepipálják. Mindig azzal hozakodnak elő, hogy sokat követelünk. Sok a kisebbségi nyelvek megbecsülésének igénye, a Bolyai- egyetem, az önkrományzat, a hitekés kultú rák sokféleségének megőrzése. Akkor cselekednénk kedvük szerint, ha levo­nulnánk a Dâmboviţa partjára, és hitünket, nyelvünket kicserélnénk az állam óhaja szerint valóra. Istenem, egyszeriben milyen jó gyermekek lennénk, hogyan di­csérnének: íme, az európai norma miként válik testté és lélekké. A farkasétvágyúaknak az kellene, hogy mindig megkérdezzük, tulajdonképpen mi is legyen az óhajunk, és semmi más vélekedésünk jó előre ne legyen, eléged­jünk meg az engedélyezettel. Ennél az elvárásnál is nagyobb veszedelem, hogy között­ünk is vannak olyanok, akik e mézesmadzagon csün- genek, s elítélik a radikálisokat, Godotra (a soha meg nem érkező demokrata barátokra) várva nem veszik észre a számunkra ásott vermeket. Pedig radikálisok nélkül (értem ezen a nyugtalan újat keresést) az emberi­ség mindig a kőkorszakban élne, nagyon sok kőeszközzel rendelkezne, de a fémek felfedezéséhez soha nem jutott volna el. Minden erőltetés nélkül az egyakaratú, -nyelvű és -hitú nemzetállam is ilyen régi kőkorszaki szerszám­hoz hasonlítható valami. Ehhez kérik az ilyen szimpóziu­mok, szemináriumok rendezői a külföldiek beleegyezését. Az erdélyi magyarság azonban sohasem fog olyant el­fogadni, ami egy kőkorszaki barlangba rekesztené őt. _______________ , - . ______________Fábián Ernó^ BUKARESTI LEVÉL Vénasszonyok kánikulája (1.) Beállt a hideg idő, de úgy tűnik, a román politikusokat mégis hevülés gyötri. Nem fér­hetnek egymástól, kocsis módra szitkozódnak, állásfoglalásokat, sajtónyilatkozatokat eregetnek stb. Szóval (nyugalmunkat őrző elnökünk jópofán ártatlan- kodó szavait idézve), eredeti demokráciánk első ötéves tervének végén honatyáinkból valósággal kibújt a politikai dúvad. S mert nem kenyerem a fecsegés, hadd támasszam alá néhány példával a fenti állításokat. 1. Gheorghe Toduf képviselő lajstromot közölt azokról a befolyásos személyekről, akik lakásnak nem elégszenek meg egy házzal. A névsorban ott szerepel Adrián Nástase al­sóházi elnök (akinek gúnyne­ve — Nástase patru case — magyarul ígyhangzana: Hadriá- nusz négy házat húz); Viorel Hrebenciuc, a kormány főtitkára (Iliescu kampányfőnöke); Dán Mircea Popescu munkaügyi és népjóléti miniszter (a Vácároiu-kabinet pótkormá­nyosa); Dan Iosif elnöki taná­csos, akiről a rossz szájak azt állítják, a jelleme s az esze egy dióhéjban elfér, de nem hordja magánál az esze tokját. Továbbisvan, mondjammég... A lapok első oldalon hozzák a Toduf-lajstromot, s ezek után mire számíthat a hiszékeny polgár? Na nehogy sorozatos lemondásokra gondoljanak... Csupán Toduf hagyja el a szín­teret! Tudor Artenie (folytatása a 2. oldalon) %

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék