Háromszék, 1995. január (7. évfolyam, 1322-1345. szám)

1995-01-04 / 1322. szám

HÁROMSZÉK SEPSISZENTGYÖRGY 1995. JANUÁR 4. 1322. szám ÁRA 120 lej Előfizetőknek 90 lej MARKÓ BÉLA ÚJÉVI KÖSZÖNTŐJE —ELHANGZOTT A DUNA TELEVÍZIÓBAN— Ki lesz a textilgyár igazgatója? Holnapjanuár 5-én, csü­törtökön a Kovászna Megyei Állaim Vagyonalap kirendelt­ségénél ismertetik a sepsi­szentgyörgyi Olt Textilipari Rt. menedzserének nevét. Emlékeztetjük olvasóinkat, hogy az egykori Klinger-féle szövőgyár vezetői tisztségéért egyrészt a jelenlegi vezéri­gazgató, Szén Zoltán, más­részt Romeo Oarzá szövet­kezeti iskolaigazgató verseng. A tavaly decemberben lezaj­lott menedzser vizsga után az Olt Textilipari Rt. két ÁVA- megbízottja, Florica Cîrlă- nescu és Sztakics István nem tudott közös nevezőre jutni a vizsga győztese kérdésében, emiatt a központi ÁVA- vezetőségét kérték fel döntés- hozatalra. (D. P.l V ________________> ESZTENDŐFORDULÓN l• ESZTENDŐFORDULÓN * ESZTENDÖFORDULÓN Ismét körbejárt a Nap körül a Föld, de tengelye meg sem csikordul, amikor véget ér az óév és kezdődik az új, a csillagok fénye meg sem rebben, semmi sem jelzi a változást. Füvek, fák, állatok öntudatlanul élnek ebben a körforgásban. Csak az embernek adatott meg, hogy elrugaszkodjék a pillanattól, csak mi vagyunk képesek megjelölni az időt, sorra kitépni a naptár lapjait, számvetést készíteni s egymásnak számot adni, becsukni egy kép­zeletbeli ajtót és kinyitni egy másikat. Milyen ajtó zárul mögöttünk, milyen ajtó nyílik előttünk? Mit búcsúztatunk, mit köszöntünk? Adott-e nekünk elégtételt ez a három­százhatvanöt nap, amelyre most végképp rá­fordítjuk a kulcsot? Sikert vagy kudarcot, örömet vagy fájdalmat, születést vagy halált, békét vagy békétlenséget adhatott külön-külön mindannyiunknak az óév, lehettünk magányosak vagy szerelmesek, csalódottak vagy lelkesek, de együtt gyarapodtunk-e vajon? És gyarapí- tottuk-e egymást mi, magyarok itt a Kárpát- medencében és szétszórva, szétszakítva Európá­ban, Amerikában, Ausztráliában, mindenütt? Megadtuk-e, megadhattuk-e egymásnak a szellemi­lelki együttlét elégtételét, gazdagodtunk-e hitben, reményben, szeretetben? A Duna Televízió ablakából egymásra láthattunk szinte mind­annyian, láthattuk, érthettük egymást, de lá- tott-e, értett-e minket a nagyvilág? Zavart, zaklatott körülöttünk Kelet-Közép- Európa, fel-fellobban a nacionalizmus pusz­tító lángja, és úgy tűnhetne, hogy a gyűlölet mennyisége nem csökken, a szeretet mennyi­sége nem növekszik a világon. Pedig ez nem így van, nem szabad így lennie. Mert igenis, éltünk, alkottunk, építettünk az elmúlt esztendőben. Határok választanak el minket, kisebb-nagyobb magyar közösségeket egymástól, de építettük a szellem ösvényeit, hídjait, sőt, a kultúra autósztrádáit is egymáshoz; magyar verset írt a magyar költő Marosvásár­helyen, Budapesten, Kassán, lerombolhatat- lanok. Ezek az értékek felszámolhatatlanok. Jogsérelmek, egyéni szenvedés, közös nyo­morúság sem feledtetheti velünk, hogy egy nemzet voltunk ebben az esztendőben is, egy (folytatása a 2. oldalon) Sepsiszentgyörgy Kőműves Kincső Klaudiának hívják Sepsiszentgyörgy első idei polgárát. A kislány január elsején 8.30-kor kereken 3 kilóval jött a világra, és első gyermeke a zoltáni Kőműves családnak. Erzsébet nevű édesanyja 21 éves. Bő órára rá császármet­széssel született az illyefalvi Bartha Nor­bert Levente. A3,80 kgos kisfiú édesanyja, Bartha Anna alig 17 éves, mindketten jól vannak. Délelőtt tízkor ug'yancsak fiatal, 23 éves édesanyától (s ugyancsak első gyermekként) született Szép Szende, a sepsiszentgyörgyi Szép Rozália leánya. Mindnyájan egészségesek, hét végén yvalószfnúleg haza is engedik őket. Felsőháromszék Az 1995-ös év első újszülöttje Fel- sóháromszéken január elsején 19 óra 30 perckor jött világra: a 2,40 kg-os, márkosfalvi Tódor Róbert Levente.. Az elmúlt esztendő első újszülöttje szintén márkosfalvi volt, Bartók Bernadett Lap­zártáig a kézdivásárhélyi szülészeten még csak egy gyermek születését je­gyezték be. ♦ A kézdivásárhélyi sebészetre egyetlen súlyos sebesültet, beteget sem utaltak be. A belgyógyászati osztályra december 31 -én két, január elsején három beteget fektettek be. Valamennyien szív­betegséggel kerültek kórházba. Erdővidék Hogy jó hírekkel kezdjük: tegnap délelőtt 11 órakor a baróti tanácsnál kötötték meg az év első erdővidéki há­zasságát. Szász István 24 éves köpeci fiatalember és a 20 esztendős sepsiszentgyörgyi STtâ Mariana mond­ta ki a boldogító igent. Mert szomorú hír az, hogy 1-jén délután Felsőrákoson elhunyt a vidék egyik legöregebb lakója: Demeter Teréz született Györgylőrinc. 98. életévében járt, amikor visszaadta lelkét teremtöjének. És sajnos, Nagybaconból, Magyar- hermányból is csak rossz híreket gyűjtöt­tünk. Fordítsanak a 2. oldalra. r Máról holnapra TÖRPE VILÁG öt évvel ezelőtt még elképzelni is nehéz lett volna azt a szenny- és mocsokáradatot, mely ellepi a román tár­sadalmat, és minket is nyakon önt. Nem hittűk volna, ha egy ravasz jós azt jövendöli nekünk, hogy a decemberi fordulat ötödik évfordulója körüli űnnepségekolyan sajtó­nyilatkozat-háborúban csúcsosodnak ki, mely a romániai magyarság karizmatikus hősének, a hajthatatlanságáról és következetességéről ismert Tőkés Lászlónak emberi tisztaságát és tisztességét kérdőjelezi meg, s eljuthatunk egy olyan pontra, amikor az RMDSZ vezetéséhez tartozó egyének suba alatt terjesztett röpiratokban s névtelen sajtónyilatkozatokban az átkos emlékű szekuritátéval való kollaborációvai vádolják meg azt az embert, kire 1989 előtt nem kisebb feladat osztatott, mint megtörni a Ceauşescu- rezsim emelte félelem és hallgatás falát. Tőkés ezt a — gondoljunk vissza azért azokra az évekre — veszélyes küldetést vállalta és teljesítette, így lett a temesvári forradalom szikrája. Hogy ez sok románnak, későbbi politikusoknak, szájtépőknek és magának az átkeresz- telkedett szekuritáténak sem volt ínyére, már az át­meneti időszak korai szakaszában érzékelhető volt, és a soron következő decemberekben is évről évre tapasztal­hattuk. Egyre elrugaszkodottabb, orcátlanabb méreteket és formát öltött a mocskolódás. 1994 végén már oda jutottunk, hogy román lapok dokumentumokkal és Tőkés egy félreértelmezett nyilatkozatával beigazoltnak látták azt az abszurd színjátékba illő feltételezést, bogy a temes­vári hős a szekuritáté ügynöke lett volna. A román nacionalizmus alakulását ismerve-figyelve, erre a mocsokra is csak legyinteni kellene, de elképesztő, hogy akadtak olyan RMDSZ-képviselők is, kik röpiratok­ban, nacionalista román lapoknak névtelenül tett nyi­latkozatokban Tőkés Lászlótól akarják megvédeni a romániai magyarságot s a szövetség tisztaságát. Sértés ne essék, olyanok, kik a kemény diktatúra éveiben bizonyára lapí­tottak. Mert ha nem ezt tették volna, tudnák, hogy min­den szekuritátés kihallgatást nyilatkozatírás és annak aláírása követett. Ezek nem az árulás, hanem az üldöz­tetés bizonyítékai, s azokat csak az fél elismerni, ki ma megretten annak gondolatától is, hogy egykori nyilatko­zatait viszontláthatja, vagy az, aki oly csöndben és aláza­tosan élte le életét, hogy soha még a szekuritáté közelébe sem került, azért képzeli, hogy egy vallatási jegyzőkönyv bizonyíték az együttműködésre. Tőkés László azt ismerte el, hogy a vallatások után jegyzőkönyvet irt alá, nem azt, hogy együttműködött a szekuritátéval! Ilyen papirost száz-, ezerszámra muto­gathatnak azok, kik az egykori szekuritáté irattárát még 35 vagy 37 esztendeig őrizni fogj ák, s elő is szedik minden olyan esetben, amikor valakit vagy valakiket kompromit­tálni akarnak. Ezt tette Páunescu például Corneliu Co- posuval, de a lapja hasábjain megjelentetett úgynevezett dokumentumok csak azt bizonyították, hogy a paraszt­párt jelenlegi vezetőjét gyakran hallgattákki a szekuritá tén, és hogy ezt minden alkalommal írásban rögzítették, ő meg aláírásával látta el a kihallgatás témakörét. A Páu- nescuéhoz hasonló módszert követett a Tineramában Ion Itu, ki valós vagy hamisított dokumentumok közlésével az 1989-es decemberi eseményeknek a nacionalista román­ság számára kényelmetlen ama igazságot szeretné vég­képp elfeledtetni, hogy egy teformátus lelkész és hívei nélkül nem lett volna Temesvár. Ugyanis szinte önkén­telenül fogalmazódik meg újra és újra bennünk a kérdés: miért nem próbálta embergyűrű megvédeni annak ide­jén a lerombolásra kijelölt ortodox templomokat vagy Cornea asszonyt Kolozsvárott, Dan Petrescut Iaşi-ban, Mircea Dinescut Bukarestben? Mert a román társadalomból hiányzott az a fajta elszánás, céltudatosság és bátorság, mely Tőkés Lászlót jellemezte. Ezt, úgy látszik, sokan — sajnos, magyarok is — elvitatják tóle. Igaz, teljesen fölöslegesen. Tudatosan és magányosan vitte vásárra bőrét olyan korban, mikor mai román és magyar ellenfelei még fejüket sem merték felemelni Hogy végül nem maradt magára, az is az 6 érdeme. Csak törpe kor törpe lakói hihetnek mást Simó Erzsébet Nagyajtai ♦ Nem jutott dűlőre még a szomszédos Bölönnel a föld­határvita, s az egyre több gon­dot okoz az új évben is. A helyiek állandó kataszteri szak­embert igényelnek a község­központhoz. ♦ Közel fél kilométert asz­faltoztak le Középajtán a tavaszi árvizek miatt megrongálódott utakon. Tervek szerint ebben az esztendőben Nagyajtán az orvosi rendelő felé vezető utcában javítanak. ♦ Szomorú statisztikával zárta az anyakönyvvezetó az 1994-es évet: 44-en hunytak el és csak 15 újszülöttel sza­porodott a község, ahol tavaly 9 házasságot kötöttek. ♦ Színes képekkel illusztrált cikkben mutatja be Nagyajtát a község francia testvérhely­ségében — Fresnoisban — megjelenő Fresnes Panorama című folyóirat. hírhalom ♦ A németországi Bielefeld- ből érkezett meghi vő 20 nagyaj tai fiatal számára egy aj tai születésű elszármazottól. A meghívást abban a reményben fogadták el, hogy baráti viszonyt épít­senek ki az ottani fiatalsággal. ♦ Meghívást kapott a hely­beli iskola az alsónémedi (Ma­gyarország) Széchenyi István Általános Iskolától a III. Széchenyi-napokra. A tanulók egy csoportja gyermekjátékokkal és irodalmi műsorral készül. ♦ Befejezték az unitárius templom vár kapubástyáj ának új tetőszerkezetét. A munkála­tokat a megyei műemlékvédő bizottság tervei alapján Lőrincz Sándor és fiai végezték el. A távlati tervek szerint a bástya emeleti szobájában szándék­szik elhelyezni a leendő Kri- za-emlékkiállítástanevét viselő helyi alapítvány és emlékbi­zottság. Kisgyörgy Zoltán Az első erdélyi magyar bank!? A jóváhagyási kérvény bea­dásától számított három és fél év elteltével, 1994. december 29-én a Román Nemzeti Bank értesítette a marosvásárhelyi székhelyű Páter Hitelbank Rt-t, hogy engedélyezi megalakítását. Ugyanakkor az RNB előzékenyen közölte azt is, hogy ez nem szava- toljaatevékenység beindításához szükséges engedélyt. Az RNB 1995 márciusa folyamán hoz végleges döntést a Páter HB működési engedélyének ügyében. A Páter HB román—magyar vegyes vállalkozásként jegyez­teti be magát. Nem végleges adatok szerint ami az alaptőkét illeti, 90 százalék a Budapest Banktól, 10 pedig a hazai vállal­kozóktól származik. Beindulá­sa után az első erdélyi magyar pénzügyi vállalkozás rész­vényeket bocsát ki, egyenként 150-—160 ezer lej értékben. (Domokos) „Hol vagy, '89, hol vagy, december?” ; Veress Dániel levele az 5. oldalon

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék