Háromszék, 1995. április (7. évfolyam, 1397-1417. szám)
1995-04-01 / 1397. szám
Repülőszerencsétlenség Bukarest mellett Tegnap reggel negyed tízkor Balotesti község közelében lezuhant a TAROM brüsszeli járata. A katasztrófát a 49 utas és a tízfős személyzet közül senki nem élte túl. 32 belga, 9 román, 3 amerikai, 2 spanyol és 11 francia, holland, illetve thaiföldi állampolgár utazott a gépen, köztük a bukaresti nagykövetség két tagja — közölte a légitársaság. A gép az Otopeni repülőtérről való felszállása után három perccel, 1 600 méter magasból zuhant le. A szemtanúk robbanást észleltek, de nem tudták megmondani, hogy a levegőben vagy a földön történt-e. A tragédia oka egyelőre ismeretlen, külföldi szakértők bevonásával vizsgálják. A belga hírügynökség arra emlékeztet, hogy ezen a járaton március 15-én már volt egy bombariadó, ami akkor hamisnak bizonyult. A hazai jelentések kiemelték, hogy a lezuhant, Airbus 310-324 típusú repülőgép nem azonos azzal, amelyik tavaly szeptember 24-én majdnem szerencsétlenül járt Párizs mellett. Ez a gép Bangkokból érkezett, és útja során semmi rendellenességet nem észleltek. A repülőtér főnökének nyilatkozata szerint nem is valószínű, hogy műhiba miatt ennyire pozdorjává szakadjon. Diribdarabjait 3 hektáron szórta szét a robbanás, és délutánig egyetlen ép holttestet sem sikerült találni. Egy Nicolae Văcăroiu vezette kormánybizottság még a délelőtt folyamán a helyszínre utazott. A Tarom valamennyi Airbus gép tervezett útját leállította, délben pedig a Băneasa repülőtér is bezárta kapuit. » Indexel a kormány A héten másodszor tartott munkaülést a kormány. Miután beszámolt a reggeli repülőszerencsétlenségről,Nicolae Văcăroiu a metró munkásainak spontán és szerinte törvénytelen sztrájkját hozta szóba, és külön nyilatkozatban helyezte kilátásba az engedetlenek munkaszerződésének felbontását. Addig is buszjáratokat indítottak a metró útvonalán. Az ügy sürgősségére való tekintettel megvitatták a földalatti költségvetés tervezetét is, és úgy döntöttek, hogy a bevételeket 30, a kiadásokat 34%-kal emelik meg. A fizetési alap 57%kal fog emelkedni, idén tehát 350 000 lej fölött lesz a metrósok átlagfizetése. * Jó néhány határozat született a jövedelmek indexeléséről is: az árakhoz viszonyított 75%-ot szavaztak meg évharmadonként. Az állami fizetések átlag 8%-kal emelkednek, a 42-es törvényhez tartozó nyugdíjak 10%-kal, az ösztöndíjak pedig 12%-kal. A gyermekpénzt 600 lejjel egészítették ki. Valamennyi mától lép érvénybe, akárcsak a 75 000 lejes minimálbér. A kormány megszavazta a csecsemőknek való importtejpor ideiglenes vámmentesítését is, feltéve, ha az nem haladja túl a 43 400 dolláros keretet. Minden kikötőt bezártak 8 -as erősségű vihar dühöng a hazai tengerparton. A közel 100 kilométeres sebességű szél 6,7 méteres hullámokat korbácsolt fel, úgyhogy minden kikötő kénytelen volt bezárni kapuit, és egyéb biztonsági intézkedést is hozni. A vihar kitörése előtt 12 órával a konstancai kikötőfelügyelőség már kiküldte a mentővontatót, és figyelmeztetett valamennyi vontatóhajóval rendelkező társaságot, hogy álljanak készenlétben, ha valami történik. Kétóránként üzeneteket és ajánlásokat küldenek szerteszét. Ma 9 tengeri hajó horgonyzott a konstancai kikötőben, három tengeri mérföldre a gáttól, és két másik készült befutni. Délután hat órakor a sulinai kapitányságon segélykérő jeleket fogtak egy süllyedő hondurasi hajóról 10 tengeri mérföldre Ukrajna partjaitól. A 2600 tonnás hajón öt személy tartózkodik, és a konstancai mentőhajó a vihar ellenére is kihajózott feléjük. Sulina kapitánysága villanyszolgáltatás nélkül maradt, a kapcsolatot hajórádión keresztül tartják fenn. " / Szolidaritási tüntetés Több száz ember gyűlt össze tegnap délben a televízió épülete előtt Bukarestben, hogy kifejezze szolidaritását a független tájékoztatásért harcoló Dumitru Iuga szakszervezeti vezérrel. A tüntetésen több ellenzéki vezér, köztük Corneliu Coposu, Constantin Ticu Dumitrescu, Octavian Paler és Alexandra Paleologu is részt vett, de mindnyájan hangsúlyozták, hogy politikai céloktól függetlenül, a szabad tájékoztatás és egy emberélet megmentése érdekében jelentek meg. * Ezalatt rendkívüli ülésre gyűlt össze a Társadalmi Demokrácia Pártja is, de annál többet, hogy ők jót akartak, és szándékaikban megbántották őket, nem sütöttek ki. Thismare resaal Háromszéki román gondok (folytatás az első oldalról) leszámítva az ortodox lelkészeket—nem létezett polgári értelmiségi rétege Más változat szerint a magyar hatóságok akadályozták a románok érvényesülését, és támogatták beolvadásukat a magyar nemzetbe A két világháború között, majd — csekély részben —1968 után fizetési pótlék és földkiutalás biztosítása nyomán Bukarestből és az ország különböző részeiből érkeztek állami tisztviselők.. Az 1918-as fordulat után a bukaresti hatóságok erőteljes ösztönzésére épültek ortodox templomok és román iskolák a kisebbségben élő többségiek számára. A hivatalos változat szerint: pótolni a sok ideig hiányzó önazonossági közeget Román egyletek, körök és szövetségek alakultak. A prefektusok és az akkoriban nem szabadon választott, hanem kinevezett polgármesterek a többségi nemzetbeliek érdekeit tartották szem előtt A románok „elszékelyesítésére” hivatkozva megindult a „visszarománosítás”. 1936-ban egy Russu nevű fajkutató brosúrát írt arról, hogy a székelyek tulajdonképpen elmagyarosított románok. A hivatalos változat szerint ezt a jelenséget ortodox egyházi kimutatások, osztrák és román népszámlálási adatok és magyar történelmi monográfiák erősítik meg. A román létet igazoló emlékművek építésével párhuzamosan a magyar múltra emlékeztető jeltárgyakat semmisítettek meg. 1940—1944, illetve 1944—1968 között számos, többnyire a helybeli magyar lakosság pénzén és közmunkájával 1918 után épült ortodox templomot és román emlékművet lebontottak, megsemmisítettek, és a korábban lerombolt magyar emlékműveket részben visszaállították. A helyi román változat szerint 1944— 1968 között a többségében magyar kommunista közigazgatás elnyomta és elnemzetietlenítette, más, mint ortodox hitre térítette át a román lakosságot, megfosztotta világi és egyházi vezéreitől. A hetvenes évek elején a bukaresti hatóságok újra felfigyeltek a Kovászna megyei román kisebbségi lakosságra. Az 1977—1978, illetve az 1981-1982 között lezajlott nagyarányú iparosítás folytán a környező, nagyrészt a keleti megyékből érkeztek munkások. 1985 után megindult a háromszéki közigazgatás és vállalatok nemzetiségi arányának „javítása” — a helybeli román nemzetiségű tisztviselők javára. Az 1989. decemberi fordulat után a helyi román értelmiségiek úgy vélték, hogy az állam magukra hagyta, és érdekvédelmi szervezeteket alakítottak, köztük a folyó év március 14-én megalakulásának harmadik évfordulóját ünneplő Andrei Șaguna-ligát Ez utóbbi céljai között szerepel a Kovászna megyei román lakosság hagyományainak megőrzése, anyanyelvű oktatásának biztosítása, emlékműveinek gondozása és szellemiségének ápolása. A liga példaképének tekinti a két világháború között hasonló célokért kiálló szervezetek és szövetségek munkáját (folytatása lapunk hétfői számában) Mi lesz veled, gépgyár? (folytatás az első oldalról) Nos, a múlt heti részvényesi közgyűlésen végre döntés született —tudtuk meg a vezérigazgatótól. Éspedig egy háromlépcsős lebontási rendszer kivitelezésére bólintottak rá. Ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy már az első negydévet új, három részlegre bontott pénzügyi rendszerrel kívánják zárni. Megmutatkozik így—természetesen, a jelenlegi feltételek függvényében —, hogy hol van a húzó-, illetve gy következő lépésben már differenciált követelmény-, illetve bérrendszer kidolgozása is lehetővé válhat. A folyamat tapasztalatai — feltehetően az év végéig — azt hivatottak megmutatni, hogy a teljes szétválás vagy az úgynevezett holdingrendszer bevezetése képezi majd az újjászervezés alapját. A kép, természetesen, nagyon vázlatos. Mint ahogy a folyamat kidolgozói, kivitelezői, követői, illetve „elszenvedői’ ’ sem tudják még felmérni, hová is vezet az elgondolások gyakorlatba ültetése. Valami mégiscsak mozdul, és ez már több, mint a régi-új sebek nyalogatása. Minden romlás ellenére — igaz, nem a gépgyártásban—a válalat a csőrendszerek összeszereléséhez szükséges fémkarimák gyártásával betört a világpiacra. Ennek kapcsán egy texasi forgalmazó cég fel is ajánlott egy 250 ezer dolláros részvénycsomagot. Ami— a vezérigazgató szerint — egy ígéretes hídfőállás kialakításának lehetőségét rejti magában. Újjászületik-e a gépgyár? Beválik-e a lebontási kísérlet? Egyáltalán — akár darabjaira bontva is — működőképessé, nyereségtermelővé tehető-e itt és most egy 100 milliárdosrafelértékelt nehézipari monstrum? A kérdésekre ma még senki nem tudja a pontos választ. e h A kocsi számlapján már igen Amerikában mesélték, mutatták, hogy a kocsi hátsó számtábláján az ország neve mellett jó pénzért bármilyen szó felírható, akár magyarul is, ha a betűkombináció nem haladja meg a hét betűt. Barátom így a felesége nevét íratta ki, a Fordjánvagy Chevroletjén vagy Audijén, nem emlékszem már) „Katalin” olasható. Egy másik amerikai magyar „Erdély’ ’ jelzetű autójával jár odahaza, azaz túl az óceánon.. A közelmúltban a szerkesztőség felé menet furcsa élményben volt részem. Egy öregebb Mercedes (de lehet, hogy Opel) a rendszáma alatt ezzel a felirattal dicsekedett: „Sunt mîndru că sunt ardelean.” Vagyis hogy ő, a tulajdonos büszke rá, hogy erdélyi. Nem volt már olyan hajnalos óra, mégis dörzsöltem a szememet. Hol is vagyok? Mert hát a Mikes Kelemen, azaz monstani nevén a Croitorilor utca (a készruhagyár közelében) bizony elég messze fekszik kilométerekben s egyéb mértékegységekben számolva—beleértve az országosan érvényes törvényeket — az Újvilágtól. Különben is több ez, mint hét betű. De hát ki lehet a kocsi gazdája? És kinek híreszteli büszke álláspontját? Aligha feltételezhető erről a bátor tulajról, hogy magyar. Románul írja, következésképpen, nyilván, románul érzi, hogy büszke az erdélyiségére. És valóban büszke, ezért dacol a közlekedésrendészeti előírásokkal. Vagy valami ilyen láthatóan megváltozott volna, csak én nem vettem észre, amikor a parlament megszavazta a 15 000 lejes határátjárási különadóval együtt... Szóval, a látott autós felirat értelmezésével bajban vagyok, és továbbra is találgatásokra szorulok, ha már nagy eglepetésemben nem jártam körül jobban a fura járművet, nem lestem ki utasait, vezetőjét. Szeretnék együtt lenni büszke ezzel az úrral (hölggyel), és szeretném tisztázni egyetértésem kifejezése előtt, hogy ő tulajdonképpen mit ért az erdélyiségen. Jó volna tudni, hogy engem s a velem egy nyelvet beszélőket is belefoglalja-e az erdélyiségbe, meg a maradék németeket, zsidókat, örményeket, szerbeket, örülnék, ha e fogalmat oly mértékben tágítaná, hogy beleférjen az a temesvári román építész, aki a minap válaszolt erdélyi-emberi módon a magyar tévériporternek a forradalmas városban építendő református templommal, a hivatali pagdásokkal kapcsolatban. És beleférne, természetesen, Ápry is, aki amellett, hogy számos kitűnő román verset fordított magyarra, egy budapesti vallomásában arról a számára is különös élményről, hirtelen rátörő otthonosságérzetről is beszámolt, amely a pesti utcán mögötte felhangzó román beszéd hallatán töltötte el. Mert hozzátartozik ez a Tetőn sűrűn idézett transzszilvanista hitvallásához. Ilyeneken gondolkodom most, annál is inkább, mert ma kaptam kézhez az Erdélyi Szépmíves Céh szépgrafikájú alapítótagsági oklevelét, amely 1990-re megy vissza, és 1995. március 15-i dátummal igazolja, hogy a Céh kiadványainak 1. számú példányait nekem tartják fenn. Nyilvános köszönettel nyugtázom az oklevelet, már csak azért is, mert a 21 az nyerőszám. Kívánom, hogy nyerjünk végre közösen (mint ahogy nemrég a kolozsvári, majd budapesti erdélyi irodalmi esten nyerőknek látszottunk, állítólag — de nem a túlzott — optimizmusunknak köszönhetően). És amikor a „közösen”-t leírom, szívesen gondolok a nevezett személygépkocsi tulajdonosára is. (Csak ne legyen érvényes ránk is az a kiemelt minősítés, amit a Dilema szerkesztői írtak lapszámuk élére: „Noi, prostii...” Valóban, az ügyes, ravasz, jól helyezkedő polgártársakkal szemben — ne bizonyuljunk ostobáknak.) m 2 A A függöny... (folytatás az első oldalról) tartsanak—főként városon —, amennyire az állami támogatásból futja. Érdemes odafigyelni olyan társulatokra, mint a kolozsvári, sepsiszentgyörgyi, marosvásárhelyi csoportok, amelyek fontosnak tartják az amatőr színjátszást, bár egy városban élnek, működnek hivatásos színházzal. Vagy a gyergyószentmiklósiak, kézdivásárhelyiek, ahonnan kéthárom csoport is eljött a 'sí fesztiválra. A dicsőszentmártoniak nem tudták legújabb előadásukat hozni, mert abban egy hadsereg szerepel, de fontosnak tartották a jelenlétet. Fejlődés is észlelhető. Például a szucsági csoportnál, akik az első fesztiválon a színjátszás alatti szinten szerepeltek, és most az általuk bemutatott kétfelvonásos darabból az egyik felvonás színház volt, másik példa a dicsőszentmártoni Népszínház: úgy vitték színre Sütő András Advent a Hargitán c. színművét, hogy az hitelesebb volt a Budapesti Nemzeti Színház előadásánál. Ők avalóságot adták, és nem valami elképzelt népies világot. A mostani Vitéz lélekjük is összemérhető a valamikori sepsiszentgyörgyi előadással, annak ellenére, hogy azt Tompa mester rendezte. — Melyek az idei fesztivál nagy hiányosságai? — Sem a hiányosságokról, sem az elért eredményekről nem áll módunkban a teljesség szándékával szólni. Az egyhetes rendezvény utolsó napján a bristoli társulat Szentivánéji álom c. előadását a végső kiértékelés követi. A résztvevők hazautaznak a Nagy Játékról. A nézők, az utolsó napokra megszaporodottak serege megőriz egy mosolyt, egy fintort, egy mozdulatot. A m. Concordia-napokon ezennel a függöny legördült.