Háromszék, 1995. május (7. évfolyam, 1418-1443. szám)

1995-05-02 / 1418. szám

HÁROMSZÉK SEPSISZENTG­Y­ÖRG­Y 1995. MÁJUS 2. 1418. szám ÁRA 150 lej Előfizetőknek 115 lej KEHI) ÜLÉSEZETT AZ EGYEZTETŐTANÁCS . A TÁMPILLÉR MEGERŐSÍTÉSE A múlt hét végén Kolozsváron tartotta ülését az RMDSZ Szövetsé­gi Egyeztetőtanácsa. A SZÉT eddig nem sokat hallatott magáról, kétéves létezése óta ez a harmadik össze­jövetele. Az RMDSZ egyik csúcs­szerveként körülbelül a súlya is ek­kora volt, gyakorlatilag az RMDSZ működését „csúcstársa”, a Szövet­ségi Küldöttek Tanácsa határozta meg. A SZÉT az RMDSZ szövetségi szinten társult szakmai, társadalmi és kulturális szervezetek képvise­leti, érdekegyeztető és döntéshozó fóruma, a társult szakmai, társadal­mi és kulturális szervezetek kép­viselőiből, valamint egyházi, kul­turális, tudományos és közéleti szemé­lyiségekből áll. A SZÉT mostani ülésének na­pirendjén a kezdeti lelkesedés után bekövetkezett lelombozódás, elked­­vetlenedés, a súlytalansági állapot miatt is szerepelt az SZKT-val való kapcsolat. A felszólalók nevezték „fogyó állapotban” lévőnek, „az enyészet’ ’ útjára sodródónak (Abo­­di Nagy Béla). Gálfalvi Zsolt la­konikusan állapította meg, hogy az RMDSZ lényeges kérdéseiben az egyez­­tetőtanács nem csúcsszerű, hiányzik (folytatása a 2. oldalon) S. L. HELYZETJELENTÉS A MEGYÉRŐL Mivel lettünk szegényebbek? Felbomlóban van az átlagos család költ­ségvetése: az utóbbi időben már nem csak a tanuláson és a művelődésen „spórol” az át­lagpolgár, hanem az öltözködésen és az egészségén (gyógyszerein) is. Nem csoda, mert 1993 de­cemberétől átlagosan 366,7%-kal nőtt a leg­fontosabb piaci élelmiszerek ára, míg a fizetések csak 187,9%-kal emelkedtek. Ebből hiányzik az idei tavaszi árhullám — de lássuk, mit mostak el a tavalyiak... A községi mozikat és könyvtárakat: 1994- ben előbbiekből mindössze 5 működött váro­son és 6 falun, a könyvtárakról pedig pon­tosan nem is tudni, hányat számoltak fel (218 maradt). Ijesztően — 40,4%-kal — megfo­gyatkozott a színházi és zenei előadások kö­zönsége is, száma is (utóbbi „csak” kéthar­madára csökkent). Két bölcsőde tűnt el a nyolcból... És egyre csökken a természetes szaporulat: 1994-ben 133-mal kevesebben születtek és 96-tal töb­ben haltak meg, mint 1993-ban. Kivándor­­lókról, sajnos, nem szól a statisztika (azokról sem, akik külföldön dolgoznak)­­, csak rom­ló közérzetről, fokozott szegénységről és borús jövőképről. 5114 munkahely szűnt meg. 1732 személyt ugyan sikerült újra elhelyezni az állami válla­latoknál, 640-et pedig magáncégeknél, úgy­hogy a munkanélküliek aránya — 8,3% — az országos átlagnál is, a megye 1993-as mu­tatóinál is alacsonyabb volt. De azok híján, akik rég kiestek a nyilvántartásból, ez az adat nem tekinthető reálisnak. Erre mondja államelnökünk, hogy jelentős lépéseket tettünk az életminőség j­avulása felé... (Demeter) Máról holnapra BECSAPOTT A MENNYKŐ Uraim, baj van, amilyen még soha. Bevágott a derült égből a mennykő, és akkorát rittyent, hogy sokaknak a füle bedugult, s lélegzete megállott. Az Európa Tanács olyan sokat szidalmazott, máglyára vetett 1201-es ajánlá­sa minden tagállam vagy pályázó számára kötelező. A döntés elsöprő többséggel született. Most e néhány mondatban nem a határozat jelentőségét­­ akarom méltatni, hanem a román nacionalisták poli­tikáján meditálok. Ezek az égvilágon semmit sem tanul­tak és tanulnak. Mert miként is lehetett olyant elképzel­ni, hogy egy komoly nemzetközi intézmény saj­át határoza­tát, melyet már egyszer elfogadott, másodszor a bukaresti „okosok" kedvéért nem fogja megerősíteni? Azt hiszik a balkáni sötétségben, hogy a diplomatákat „kisebb fi­gyelmességekkel”, ajándékozással, ölelkezésekkel, talán hölgysüvölvények bájaival s más hasonló kipróbált prak­tikákkal el lehet téríteni. Már aligha lehet Miklós vezér módszereivel mindenkit ágyba csalogatni egy kis bu­­j­álkodásra. Egyébként csodálkozásra semmi okunk; elég meghall­gatni az elnök urak nyilatkozatait, interjúit, melyeknek színvonala egy fikarcnyival sem magasabb az elsodort­­ megyei (sőt, rajoni) párttitkárok inflációs felkészítőinél: tartalmilag üresek, formailag primitívek, csak a gyűlölet és a hozzá nem értés izzik belőlük. Ilyen volt az államel­nök úr nagybányai beszéde is. S még nem is szóltam a koalíciós partnerek—a hajdani udvari szolgák—handa­­bandázásairól. Igazán nem értem ezeknél a hirtelen lett uraknál, hogy legalább Lenint miért nem értik?, pedig évtizedekig tanították nekik. A Mestertől semmit sem tanultak azonkívül, hogy nem mondanak igazat, és hogy a megtévesztés elsőrendű feladat. Lenin legalább tudta, miként kell az ellenséget sarokba szorítani, kezdeménye­zésben megelőzni, s mikor kell egy lépést előre, kettőt hátra (vagy fordítva) tenni. A „vörös akadémisták” és koalíciósaik ebben is megbuktak. A román kormány diplomáciája becsapta önmagát. Egy partit elvesztett A magyar diplomácia most ügyesebbnek és rátermettebbnek bizonyult, ami a magyar politizálás­ra egyáltalán nem jellemző. Most profik voltak, Horn Strasbourgban csak annyit mondott, amennyit kellett, a keményebb munkát az előkészítő tárgyaláson kell elvégezni. Nem Kozirjev bombája robbant Bukarestben, ahogy azt egyesek állítják, hanem a román diplomácia nem számolt a realitásokkal, azzal, hogy a kisebbségi kérdést többé nem lehet a megszokott módon kezelni, játszadozni vele, letagadni, hazudni, félrevezetni, mindenkit lóvá tenni. Az oroszok ama igénye — és ezért haragszanak most Kozirjevre Bukarestben —, hogy az elszakított oroszok védelmére keljenek, ésszerű és jogos, saját nemzetrészüket nem szolgáltathatják ki az asszimilálódás darálójának. Strasbourgt éppen úgy kell figyelni, mint Moszk­vára. És a román politikának is tudomásul k­ell vennie, hogy a nemzetiségek nem akarnak többé a mindenható nemzetállamnak másodrendű állampolgárai lenni. Fábián Ernő Közöny a megyei RMDSZ-nél Miközben a pluralizmus és toleran­cia jegyében furkósbottal verik ki Klézséről a magyar politikusokat és új­ságírókat, Sepsiszentgyörgyön már harmadszor képtelen összeülni a megyei RMDSZ valamely vezetőtestülete. Miután egy héttel korábban a Háromszé­ki Küldöttek T­anácsának alapvetően fontos összej­övetele bizonyult döntés­­képtelennek létszám hiányában, a hét végén a megyei ügyvezető elnökség, majd az operatív tanács soros ülése maradt el hasonló okok miatt. György Ervin, a megyei szervezet ügyvezető elnöke csalódottságának adott hangot, amikor úgy fogalmazott, hogy ha a jelenség tovább tart, kénytelen lesz lemondani tisztségéről.­­BEL­ CSÁNGÓFÖLDI R­I­B­I­L­L­I­Ó Könyvégetés Klézsén Ii román televízió péntek esti hírműsora, a rádió szombati, a BBC ugyancsak szombati híreiben felröppentette a hírt, hogy a Bákó megyei Klézsén a helyi román lakosság, illet­ve a csángók magukat románnak valló csoportja úttorlaszokkal, tömegtüntetéssel megakadá­lyozta, hogy az RMDSZ vezetőinek jelenlétében a Moldvai Csángó-magyarok Szervezete meg­tartsák soros tisztújító ülését. Lapunk munkatársának helyszíni beszámolója az 5. oldalon. „ZARÁNDOKLÁS EGY SZÁL VIRÁGGAL” Körösi Csorna Sándor-napok Pénteken kora délelőtt a kolozsvári „bábosok’ ’ műsorán a gyerekek kerekre nevetik arcukat, és miután Ludas Matyi legyőzi Döbrögit, pirosra tap­solják tenyereiket. Délután ket­­tőkor a Körösi Csorna Sándor Líceum minden kül- és belföldi vendége, tanára és diákjai ünnepé­­lyes négyszögbe gyülekezik. Az épület falán — balról — Körösi Csom­a Sándor hatalmasra kinagyított portréja, a főbejárat jobb oldalán pedig az iskola egyik féltve őrzött ereklyetárgya. (néhai???) Gazdáné Olosz Ella nagyméretű tablója, mely „Sán­dorunk’ ’ útvonalát szemlélteti. A lépcsőemelvényen és annak tövében a líceum büszkeségei: a Vatikánt látott kamarakórus, a Hollandi átjárt minifocicsapat, tanárok, az iskola diért­ szavaló­­művészei (nem túlméretezet­tek a minősítések, részletes interjú — a közeljövőben). Bardócz Béla iskolaigazgató beszéde elakad egy pillanat­ra: — kis „technikai szünet” — ...mert elszorul a torka, és szigorú dioptriája alatt majdnem elerednek a könnyei. A rövid műsort koszorúzási ünnepség Gyila Sándor (folytatása a 3. oldalon)

Next