Háromszék, 1995. május (7. évfolyam, 1418-1443. szám)

1995-05-06 / 1422. szám

A TANÁCSÜLÉS NAPIRENDJÉN Csendőrkaszárnya Sepsiszentgyörgyön? A tegnapi tanácsülés két­ségtelenül legforróbb témája az újólag terítékre került föld­stadion kérdése volt. Ahová — mint ismeretes — egy már létező csendőrkaszárnya kíván „letelepedni”. Bár az előterjesz­tett határozattervezet arról szólt, hogy a városi tanács az illető terület eredeti rendeltetését szán­dékszik megtartani — vagyis egy leendő szabadidőközpontnak kellene fenntartani a földstadiont és környékét —, a vita ismét a csendőrlaktanya, illetve a szolgá­lati tömbházak létesítése köré fonódott. A város lakói arról már korábban tudomást szerez­hettek, hogy a földstadion terü­letét a gépgyár az állam rendel­kezésére bocsátotta, az pedig — rendelettel — ki is utalta a csendőrség számára. Az építési engedély kibocsátására viszont nem kerülhetett sor, hiszen — a lakók jogos ellenvéleményét figyelembe véve — a tanács más megoldást akart kidolgozni. A megfelelő szakbizottság több változatot mutatott be, főként azt tartva szem előtt, hogy maga a laktanya ne egy lakónegyed közvetlen közelébe épüljön. Az ülésen részt vevő és fel­szolgáló Țăranu ezredes, a csend­őrlaktanya parancsnoka viszont elmondta, hogy nem a lakta­nya helye, hanem környeze­tének kiépítése lehet vita tár­gya, hiszen a területtel a ka­tonai egység rendelkezik. A kijelentést akár „döntésnek” is felfoghatjuk, habár a katonai egységnek sem lehet érdeke, hogy tanácsi, tehát lakossági beleegyezés nélkül telepítsen kaszárnyákat a város területére. Ferencz Csaba KÖZSÉGI KÖNYVTÁRAINK Könyvek lakat alatt Kovászna megye 3­3 községi könyvtárában összesen 344 354 kötetet tartanak számon. Ebből 1994-ben a 10 565 beiratko­zott olvasó 73 860 könyvet olvasott el, ami azt mutatja, hogy messze állunk attól az eszményi állapottól, amikor a könyvállomány évente egyszer megfordul. Nincsenek olvasó­körök, nincsenek vándorkönyv­tárak és -könyvtárosok, nincs téli vagy nyári olvasóidőszak. Kevés a falumonográfiát író öreg, egy-egy faluban alig van élet a könyvek körül. (folytatása az 8. oldalon) Fekete Réka r ■ ■ ■ ■ ■ !— Máról holnapra KLÉZSE ÉS A REMÉNY KÜSZÖBE Nem akarok a csángókról hosszú mesét írni, mert maholnap több a csángószakértő, mint a csángó. Ha egy szerencsés úrfiú egy párizsi bulvárt kávéházban elme­sélné az összegyűlt européer uraknak, senki sem hinné el, a fasizmus felett aratott győzelem fél évszázados emlékezetét Klézsén könyvmáglya lángja világította meg. A felbérelt martalócok könyveket égettek, mert ma­gyarul s nem a szent államnyelven íródtak. Egyébként minden a nácik módszere szerint történt. Jó két hete folyik a nacionalista újságokban a rikoltozás, hogy az RMDSZ a csángókat— úgymond, Kelet-Romániában — le akarja téríteni az igaz útról. Ezeket a hangokat csak mi nem hallottuk, mert nem mindig arra figyelünk, mire kellene. A sajtóelőkészítés után következett a roham­osztagok felkészítése, kiképzése, majd az akció végre­hajtása furkósbottal, villával, kapával és más „népi fegy­verekkel”, hogy spontán lázadásnak tűnjön, amit előre jól bedolgoztak Nem szabad a dolgokat bagatellizálni. A klézseihez hasonló „demokrata” fellángolás bárhol megtörténhet, ahol magyarok kisebbségben élnek, miközben azt rikoltják világgá, hogy sehol a világon ilyen jó dolga, mint nekünk egyetlen nemzetiségnek sincs. Ha külföldön valaki a jóságot nagyon megkívánná, és már földi életében üd­vözölni akar, jöjjön ide, próbálja ki. Nem tudom, a­­megismétléshez lenne-e kedve? Mondjuk-mondogatjuk, hogy a moldovai csángók Európa legelnyomottabb nemzetisége, akiktől erőszakkal nem­csak a nyelvüket vették el, hanem lelküket is lefosztot­ták, de jóformán semmit sem tettünk értük A steril szakértősködés egyenlő a nullával. Legalább az utolsó órában mondjuk ki, hogy a történ­tekért most és régen nem csak a felbérlő nacionalisták és lakásaik hibáztathatók, hanem azok a papok is, akik nem hajlandók a nép nyelvén beszélni, olyanokat híresztelnek, hogy református hitre akarják őket teríteni. De ez nem új dolog, az illetékesek pedig hallgatnak, s a Vatikánt is inkább Afrika és Ázsia érdekli. Sajnos, a gyökerek mélyre nyúlnak­, a dolog nem olyan egyszerű, amilyennek látszik, és akkor is ki kell monda­nunk, ha fájdalmas. Ne csodálkozzunk a történteken, a csángók hiszékenységén. Ha Szlovákiában valaki gyónni akar, vétkeit, képeit nem mondhatja el anyanyelvén, mert a pap csak szlovákul tud. Ez a helyzet Sziléziában is az ott lakó német katolikusokkal. De ők legalább reményked­hetnek a német nagyhatalmi szó erejében. A csángók csak abban reménykedhetnek, hogy a felgyújtott köny­­vek fejében legalább megtűrik a hatalmasok De ne okoljuk mindenért az egyházat. Ismerek olyan esetet, hogy a drága pénzen magyar szó tanulására hozott csángógyermekeknek az iskolában románul tanítottak és prédikáltak Elképzelhetjük hogy milyen nagy gyara­podást értek el anyanyelvismeretben. A második vatikáni zsinatnak azon határozatát, hogy minden néphez a saját nyelvén kell szólni, csak ott hajtot­ták végre, ahol azt az érdek megkívánta, másutt még mindig írott malaszt. A pápa könyvében — Átlépni a remény küszöbét — olvasom, hogy a posztkommunista országokban erősíteni kell az újraevangelizációt. Vajon miért nem lehet azt anyanyelven végezni? Miért kell az elnyomó, kisajátító nemzetállam érdeke szerint cselekedni? E tekintetben is át kellene lépni a remény küszöbét. Akkor a csángók sem gyújtanának máglyát anyanyelvük könyveiből. Fábián Ernő független napilap **DE WPM - Drága a vonatjegy? Tegnaptól emelkedett a közszállítási díj a vasúton. Személyvonatra a másodosz­tályú jegyek ára átlagban 30%­­kal növekedett így Szentgyörgy­­ről Kovásznára 350 helyett 450, Kézdivásárhelyre 530 helyett 700 lejért lehet eljut­ni. A Brassóba szóló jegy 400- ról 500 lejre drágult. Gyorsvo­natra a különbözet 250 kilo­méterig 350, efölött 550 lejbe kerül. Ennél drasztikusabb az expresszvonatra szóló külön­bözet drágítása, így a személy­­vonathoz képest majdnem két­szeresébe kerül az utazás. Az urizálás­ is pénzbe kerül, első osztályra több mint két­szeresébe kerül egy jegy, mint másodikra. Például Bukarestbe 5900, míg a másodosztályú 2500 lejbe kerül. —De lássunk néhány véleményt a sepsiszentgyörgyi vasútállo­máson várakozóktól, hogy é­­rintette az utasokat ez a drágulás. — Sokat járok terepre, az egység nem fizeti mindegyik utat, úgyhogy a saját zsebembe nyúlok olykor-olykor. Ilyen szem­pontból eléggé érint ez a drágulás (állategészségügyi technikus). (folytatása a 2. oldalon) Lejegyezte: Szekeres Attila Ma: ÁRPÁD­HÁZI­­SZENTJEINK A PERKŐN­Y 5. oldal . A SZÓ: ÉDESANYA Emlékszem, mekkora szere­tettel ült estelente ágyam mel­lett, hogy ajkáról mint lestem a mesékkel élő gördülő csodát, a szószárnyú emberálmot. Kamaszkorom óta félsze­gen viselkedem,de, nem merek szemébe nézni, és őszinte szóval — mint egykor óvodás gyer­mekként — elmondani neki, hogy: „Édesanyám, annyira szeretlek!” S azt hiszem, mások is, sokan vannak így ezzel Talán mert érezzük, hogy túl mélyről jövő a mondanivalónk, s félünk, hogy lelkünk csak szánalmas hangokká válna. Anyák napja! Bár azt hiszem, nincsenek szép vagy csúnya napok, legyen mégis másabb, ünnepibb e nap. Tegyük azzá úgy, hogy rájuk gondolunk, s asztalukra a vázába vagy egy jó szóval, egy melegpillntással szívükbe elhelyezünk egy szál virágot: Köszönöm, hogy vagy — Édesanyám! Simon Attila Isány Regináék a szép, kék­ szemű Enikőt nevelik. Eleven, mozgékony, kedves gyermek. Anyja­ védelmező karjaiból nem lehet kicsalogatni. Regina is úgy éli meg az anyaságot, mintha édes gyermekét nevelné, ősszel, a nyaralás után ejső fiút keresnek.(Felvételünk az illyefalvi szeretet házában készült) Anyák napi összeállításunk a 4. oldalon • Barátosi hírhalom • Itt sem kaptak kártérítést a tavalyi árvíz okozta károkért a föld megmunkálói. Összesen 38 személy nevére állítottak ki hivatalos jegyzőkönyvet, s az 59 millió lejre rúgó kár összegét a szakemberekből álló bizottság igazolta. A bajt okozó védőgát magasítására kiutalt összeget oly későn kézbesítették, hogy azt az önkormányzat elköl­­teni a tavaly már képtelen volt. A 2 milliónyi lej az állam­kasszában maradt, s az árvíz­­veszély itt továbbra is fennáll.­­ Egyszerre 2 évre szóló, családonként 8 méter téli tüzelőt bélyegeztek és vágtak ki a barátosi magánerdő-tulajdo­­nosok. 10 hektárra terjedő parcellájuk a körösi hegyek­ben van. Magánerdésznek Déncs Andrást fogadták meg.­­ Május második vasár­napján tartják anyák napját a helybeli református egyház és a Bibó József Általános Iskola rendezésében. Az intézmény 115 gyerekkel működik. A nép­­szaporulat azonban, sajnos, csökkenő tendenciát mutat, 1993-ban egy szál gyerek szüle­tett a helységben.­­ Baj van a szeméttároló helyek használatával A szemetet a telepek szélére terítik el a szállítók, a mélyedések határán kívül. Összenyomásukra külön gépi erő szükséges, és költségbe verik az önkormányzatot. Bará­toson a Józsa-tagban, Orbaitele­­ken a Csiperkés alján, Pákéban a Felmenő végében levő ún. Homokozóban kell tárolni a szemetet. (Kisgyörgy Z.) BÉCSI TUDÓSÍTÁS Átadták a Herder­­díjakat 1995. május 4-én a bécsi egyetem dísztermében adták át az ez évi Herder-díjakat. Üdvözlőbeszédet dr. Alfred Ebenhauer bécsi egyetemi tanár mondott, a laudációt dr. Reinhard Lauer, göttingeni egyetemi tanár tartotta. A díjakat a következő személyek kapták: Kányádi Sándor költő (Románia), Mirko Kovac író (Horvátország), dr.­­ Mil­o Dimitrov Laskov történész (Bulgária), Michael C. Meraklis néprajzkutató (Görögország). A göttingeni professzor részletesen ismertette Kányádi Sándor életútját, kiemelve a Ceauşescu-éra alatt tanúsított emberi tartását és meg nem alkuvó magatartását. Megál­lapította, hogy a nemzetközi megítélés szerint is Kányádi Sándort tartják Erdély legna­gyobb költőjének, aki az egye­temes magyar kultúra érté­keinek gyarapításához is nagymérték­ben hozzájárult. A professzor hosszasan mél­tatta Kányádi Sándor érde­meit a népek közti közeledés­ben, az emberi kapcsolatok ápolásában. Meleg szavakkal szólt Kányádi gyermekver­seiről is, végül idézett a költő Halottak napja Bécsben című verséből. . . (folytatása a 2. oldalon) Tudósító: Tőzsér József és Zöld Ferenc SEPSISZENTGYÖRGY 1995. MÁJUS 6. 1422. szám ÁRA 150 lej Előfizetőknek 115 lej SZOMBAT Olvasóink figyelmébe! Pénteki, 16 oldalas lapszámunk a nyomdagép súlyos meghibásodása miatt nem jutott el minden olvasónkhoz. A posta végü­l is megkapta a vendég példányszámot, és előfizetőinknek kézbesíteni fogja. A késésért elnézésüket kérjük. A Háromszék/

Next