Háromszék, 1995. július (7. évfolyam, 1470-1495. szám)
1995-07-01 / 1470. szám
Magas szintű találkozó Bukarestben Tegnap megkezdődött Bukarestben a fekete-tengeri gazdasági együttműködés magas szintű találkozója. A tizenegy tagország közül Albánia, Örményország, Bulgária, Moldávia, Azerbajdzsán, Oroszország és Ukrajna állam- vagy kormányfői szinten képviseltette magát. Az együttműködés célja a több mint 330 milliós szabadpiac előnyeinek kihasználása, a térség gazdasági fellendítésének és biztonságának kidolgozása, a jószomszédsági kapcsolatok ápolása. Chebeleu és Maior elégedett Európai, korszerű, az emberi és kisebbségi jogokat messzemenően tiszteletben tartó dokumentumnak minősítette a héten elfogadott új okatási törvényt az elnöki palota szóvivője, Traian Chebeleu. A jelen lévő újágíróknak elmondta, hogy az egyetlen olyan előírást nem tartalmaz, melyet a magyar kisebbség képviselői felrónak, a nemzetiségi oktatást szabályozó fejezetei pedig egyenesen meghaladják az európai normákat. Bántónak találta, hogy e kérdésben Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke levélben fordult a cannes-i csúcsértekezlethez, s megnyugtatónak, hogy a szervezet eddig válaszra sem méltatta Markó levelét. Liviu Maior oktatásügyi miniszter is elégedett az új tanügyi törvénnyel, az egyik legsikerültebb román törvénynek minősítette, amelynek megszerkesztésénél figyelembe vették az Erdély és Románia 1918-as egyesülését megvalósító politikusok kisebbségi iskolapolitikájának hagyományait is. A miniszter szerint is a dokumentum állja a versenyt az európai törvénykezéssel, épp ezért az RMDSZ-nek nincs esélye, hogy alkotmánybírósági óvásának helyet adjanak. Román válasz Jeszenszkynek Hogy választ adjanak Jeszenszky Géza Romániát elmarasztaló Európa parlamenti hozzászólására, tegnap emelvényre léptek a román küldöttség tagai is. Adrian Severin demokrata párti szenátor megerősítette pártjának azt az álláspontját, hogy az ET 1201-es ajánlását el lehet fogadni, mert az csak egyéni kisebbségi jogokat ír elő. Adrian Moţiu egységpártos, Florin Rădulescu Botică nagy kormánypárti és Valentin Gabrielescu parasztpárti szenátor „határozottan visszautasították a Romániát ért rágalmakat, s kijelentették, hogy a volt magyar külügyminiszter hozzászólása rontja a két ország kapcsolatát, állításai nem állják ki a realitás ellenőrzésének próbáját. ” Gherman támogatását kérik AZ SZDSZ vezérkara — Pető Iván, Magyar Bálint és Rajk László — levelet intézett Oliviu Ghermanhoz, a szenátus elnökéhez, melyben leszögezik, az új oktatási törvény súlyosan sérti a romániai kisebbségek anyanyelvi oktatáshoz való jogát, és lényegét tekintve ütközik az európai normákkal. A levél aláírói felkérik a román szenátus elnökét, támogassa az RMDSZ azon kezdeményezését, hogy a törvény alkotmányossági szempontból vizsgálat tárgya lehessen. Kifejtették, ha Románia valóban az Európai Unió tagjává akar válni, nem tiporhatja lábbal a kisebbségek jogait. Lesz VI. bálványosi tábor A FIDESZ—Polgári Párt idén is megszervezi Bálványosfürdőn július 16—23. között a romániai fordulat óta hagyományossá vált politikai vitatábort. A rendezvényen hazai román és magyar értelmiségiek mellett magyarországi politikusok is részt vesznek, cél a kapcsolatteremtés és a párbeszéd. Témák: a biztonságpolitika, a környezetvédelem, a külpolitika aktuális kérdései, főképp az alapszerszerződés ügyét szeretnék megvitatni. A szponzor idén is a Fiedrich Neumann Alapítvány. Ejtették a vádat Több mint ötéves politikai emigráció után hazatérhetett szülővárosába, Marosvásárhelyre Kincses Előd ügyvéd, a Nemzeti Megmentési Front Ideiglenes Bizottságának Maros megyei elnöke. A véres márciusi események után Magyarországon élő politikust a múlt héten értesítette a külügyminisztérium, hogy bizonyítékok hiányában ejtették az ellene felhozott súlyos vádakat. Kincses Elődöt fogadta Zonda Attila, az RMDSZ Maros megyei elnöke és Markó Béla szövetségi elnök. . . . .. TÜKOR II MillUfcMIM Az RMDSZ kézdiszéki szervezete tiltakozik Az RMDSZ kézdiszéki szervezete tiltakozik a romániai magyar nemzeti közösség számára elfogadhatatlan, diszkriminatív tanügyi törvény ellen. A kézdiszéki szervezet helyesli az RMDSZ szenátorainak és képviselőinek kivonulását a parlament két házának együttes üléséről a törvény vitája és megszavazása idején, és felkéri az RMDSZ vezetőtestületeit, intézkedjenek a nemzeti közösségünk létét fenyegető, alkotmányellenes törvénycikkelyek érvénytelenítéséért, a 492 000 aláírással támogatott tanügyi törvénytervezetünk elsülylyesztéséért felelős személyek felderítéséért és felelősségre vonásáért. MAI LEVELÜNK Ne keverje tovább, prefektus úri! Június 27-én megakadt a szemem a prefektusról szóló cikken, mely az Adevarulnak adott interjúját idézte. Faltam is a szavakat, kétszer is elolvastam, hogy jobban megértsem, ez az ember milyen szakkifejezésekkel győz meg egy országot arról, hogy a megyét kik és hogy lakják, kik és hogy élnek itt! Nem tudom elképzelni, ha valakit ilyen magas székbe ültetnek, miért keveri a sz...-t, vagy azok biztatják, akik odabiggyesztették a megye élére, az olyan Vadim-, Funar- vagy a lecsendesedett Ceontea-félék? A kormány azokat támogatja, akik úgy még nem nyilatkoztak, hogy az egyszerű emberek tetszését is elnyerjék. Hogy tud olyant állítani egy prefektus, hogy a magyarok is románnak érzik magukat, hiszen román állampolgárok? Hát igen, román állampolgár vagyok, de románnak nem éreztem magam soha, és nem is fogom, amíg élek! Ha a prefektus ortodoxnak született, az én keresztlevelembe meg azt írták, hogy „magyar nemzetiségű", és a prefektus úr nekem ne szabjon más köntöst, foglalkozzék inkább a munkanélküliséggel, a rossz utakkal, a jégverte, árvíz sújtotta területekkel, vagy esetleg azzal, hogy jó áron adhassuk külföldre a pityókánkat, mert egyelőre úgy néz ki, vidékünkön ebből lesz termés meg káposztából. Úgyhogy prefektusból kettő nem kell, és legyen neki is világos, hogy itt született, eddig sem bántotta senki, de ha így viselkedik, biztos nem fogunk szobrot állítani neki. Mit tett a magyarság érdekében, amióta a széket foglalja?Építteti a román templomokat, csendőrlaktanyákat, s szeretne többet is, hogy biztonságosabban üljön a székében. A kézdivásárhelyi román templom is épülőben, de a sok idetelepített rendőr és katonatiszt nem tudom, fogja-e látogatni... Visszatérve a nyilatkozatára: azt állítja, hogy a magyar tisztségviselő 60 éves korában sem beszél jól románul — de hány román képviselő van, aki csak makog a mikrofon előtt, csupa ő megy a beszéde. Vagy az elmagyarosított románok! Nézzen szét a temetőkben, melyik faluban kap tíz román nevű keresztet még az elmagyarosítás előttről? Mikor ma is van falu, ahol a rendőr az egyetlen román... A helyi tanácsok pedig azért vannak „az RMDSZ kezén " (38-ból 32), mert már a régebb itt élő románok sem vegyülnek az újonnan jöttekkel. A családnevek elmagyarosítását elhiszem, de szeretnék látni még egy olyan okiratot, mint az én nagyszüleimét, melyben kötelezték őket, hogy románul írják nevüket! Ma is hány olyan magyar van, akinek a keresztnevét fordították románra, ha már a családnevét nem lehetett. Erről nem akar tudni? Úgy, ahogy a nagy kommunista elődnek is lejárt egyszer, hiszem, hogy az ilyenfajták előbb-utóbb a poros úton lekopnak, a döcögősön lerázódnak, és hagyják, hogy az ember úgy éljen, ahogy azt saját magának elő tudja teremteni, úgy dolgozzék, ahogy az ereje engedi, úgy tanuljon és ott, ahogy és ahol akar. Remélem, nemsokára mindenki azt és úgy eszi, amit főz, és ahogy tálal. Tisztelettel:Boldizsár Béla, Kézdivásárhely Hétvégi zarándoklatok Kérdezem magamtól — kérdik tőlem —, nem volna-e jobb legalább a hétvégeket kikapcsolni a közművelődés szolgálatából, s egyrészt a pihenésre-családra, másrészt a távlatosabb munkára, kutatásra-írásra fordítani. Feleségnek, barátnak, „komoly” irodalmárnak persze igaza van. De igaza van annak a vidéki tanárnak, városi-falusi kultúrmunkásnak is (ahogy régen mondták — ma nem tudom, mit illik helyette mondani), aki levelet, r meghívót küld, telefonon erősködik, a helybeli ifjúságra, felnőttekre hivatkozik: „rangot” kell adni a rendezvénynek, nem hagyatkozhatnak a helyi erőkre S ha belegondol az ember, önmagának is tartozik ezekkel a jelenlétekkel különböző helyszíneken (most az itthoniakról, erdélyiekről beszélek) — mert hiszen tartozik az elődöknek, halott pályatársaknak. Csak az utóbbi két hónapot említem: ugyan kiről lehetett volna lemondani a Szabédi László, Krenner Miklós (Spectator), Kemény János, Szilágyi Domokos nevével fémjelezett társaságból? És akkor nem említettem a korábbi Orbán Balázs-szoboravatást Székelyudvarhelyen, s a júliusra tervezett Ady-emlékezést Kalotaszentkirályon (ahol nemrég megalapították az Ady Endre Társaságot). Szabédra az idén így sem jutottam el, a Szabédi-napoknak csak kolozsvári részén lehettem jelen , s ismét hiányoztam a Körösi Csoma Sándor emlékét idéző rendezvényekről. (Már-már azt hihetik a kovásznaiak, morfondírozok magamban, hogy személyes oka van a rendszeresen érkező meghívások figyelmen kívül hagyásának.) A marosvécsi zarándoklat nem csupán egyike volt a sok kötelezettségnek, hanem kollektív önbecsülésünk kifejezése Kemény János egykori kastélya előtt állva (ahol Hunyadi László kitűnően sikerült Kemény János-dombormívét avatták fel) s a kastélykertben, a Kuncz Aladár emlékére állított Helikon-asztal mellett, Kemény János sírjánál. Délután pedig arról volt szó a Nagyvárad és Bukarest közti széles területről érkezett romániai magyar írók gyökezetében, hogy az atomizálódás veszélyei közepette, a könyvkiadás, a könyv- és folyóirat-terjesztés nehéz helyzetében össze kellene fogni, mindenekelőtt gyakrabban, rendszeresebben találkozni egymással, tanácskozni közös dolgainkról. (Netán még magáról az irodalomról is — jóllehet, az alkotás, az irodalmi mű születése az íróasztali magány s nem a kollektivitás szférájába tartozik. Ami mégsem zárja ki, hogy akár a művekről, az erdélyi magyar irodalomról szervezetten vagy szabadon beszélgessünk.) Lelke rajta, aki nem fogta fel az idei vécsi találkozás jelentőségét, és távollétével hangsúlyozta (?) saját irodalmi súlyát, tekintélyét. Kevés szó esett róla Marosvécsen, de legalább említettük, hogy éppen tizenöt esztendeje az idén annak a kísérletnek, amely a helikoni találkozók mintájára Gyergyószárhegyen próbált otthont teremteni az írástudóknak a Kriterion-tábor keretében. Jól érzékelte az akkori hatalom, hogy „itt valami készül”, hogy 1980 júniusában nem egyszerű műfordító-tanácskozás kezdődik a szárhegyi ferences kolostor képzőművészeti központtá alakított szárnyában, hanem irodalmunk, sőt, az egész romániai magyarság alapkérdései kerülnek szóba; röviden és találóan összefoglalva (amit aztán, mármint a néven nevezést, a beijesztett hozzászóló később tagadni szeretett volna): „elcsángósításunk” folyamata. Ki gondolta volna — no nem 1980-ban, hanem 1989 decemberének utolsó napjaiban, 1990-ben, de még 1991-ben is! —, hogy ez a kifejezés éppen akkor válik égetővé, amikor Románia valamennyi politikai tényezője kinyilvánítja közös politikai akaratát az európai integrációt, az Európai Unióba való belépést illetően — és közben a parlament megszavazza a kisebbségellenes tanügyi törvényt! KÁNTOR LAJOS ROVATA VAKÁCIÓ Szentgyörgyidiákok a Csipkésben A zabolai Csipkésben táboroznak a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen, Mikó, Gödri Ferenc, Váradi József, Vitéz Mihály és a Művészeti Líceum I—TV. osztályos tanulói. A szeszélyes időjárás miatt elmaradtak a túrázások és a tábortűz, de a remény nincs elveszítve, mert a „második félidő’ ’ még hátravan Az eddigi programban szerepeltek a különböző vetélkedők, mint ének- (népdal, könnyűzene, gyermekdalok), rajz-, ésszépségverseny, amelyen a fiúk Bozsik Melinda Brigittára szavaztak, így ő lett a Miss Csipkés. Karácsony Gabriella, a Művészeti Líceum harmadik osztályos tanulója rajzversenyen második, a szépségversenyen harmadik és ének versenyen első díjat nyert Nagy Szende a Mikes Kelemen Líceumban másodikos kislány, ő a népdalban remekelt, de mindenki valamiben kitűnik, van, aki a munkában, például a tanító nénik megfigyelték, ki szedi össze a papírokat anélkül, hogy valaki külön felszólítaná, és így, meglepetésképpen ajándékkal jutalmazták meg a kis „környezetvédőt”. A táborozás végéig még tervben a Mikeskastély meglátogatása, a Mister Csipkés megválasztása, ahol a lányoké lesz a döntő szó, ügyességi versenyek (kötélhúzás, zsákban futás stb.), jelmezbál és a diszkó. A tábor lakóinak száma 91, 9 kísérőtanárral, vezetője Fekécs Károly, a Gödri Ferenc Általános Iskola matematikatanára. Bodor János