Háromszék, 1995. július (7. évfolyam, 1470-1495. szám)

1995-07-01 / 1470. szám

Magas szintű találkozó Bukarestben Tegnap megkezdődött Bukarestben a fekete-tengeri gazdasági együttműködés magas szintű találkozója. A tizenegy tagország közül Albánia, Örményország, Bulgária, Moldávia, Azer­bajdzsán, Oroszország és Ukrajna állam- vagy kormányfői szinten képviseltette magát. Az együttműködés célja a több mint 330 milliós szabadpiac előnyeinek kihasználása, a térség gazdasági fellendítésének és biztonságának kidolgo­zása, a jószomszédsági kapcsolatok ápolása. Chebeleu és Maior elégedett Európai, korszerű, az emberi és kisebbségi jogokat messzemenően tiszteletben tartó dokumentumnak minősítette a héten elfogadott új okatási törvényt az elnöki palota szóvivője, Traian Chebeleu. A jelen lévő újágíróknak el­mondta, hogy az egyetlen olyan előírást nem tartalmaz, melyet a magyar kisebbség képviselői felrónak, a nemzetiségi oktatást szabályozó fejezetei pedig egyenesen meghaladják az európai normákat. Bántónak találta, hogy e kérdésben Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke levélben fordult a cannes-i csúcsértekezlethez, s megnyugtatónak, hogy a szervezet eddig válaszra sem méltatta Markó levelét. Liviu Maior oktatásügyi miniszter is elégedett az új tanügyi törvénnyel, az egyik legsikerültebb román törvénynek minősítette, amelynek megszerkesztésénél figyelembe vették az Erdély és Románia 1918-as egyesülését megvalósító politikusok kisebbségi iskolapolitikájának hagyományait is. A minisz­ter szerint is a dokumentum állja a versenyt az európai törvénykezéssel, épp ezért az RMDSZ-nek nincs esélye, hogy alkotmánybírósági óvásának helyet adjanak. Román válasz Jeszenszkynek Hogy választ adjanak Jeszenszky Géza Romániát elma­rasztaló Európa parlamenti hozzászólására, tegnap emelvényre léptek a román küldöttség tagai is. Adrian Severin demokrata párti szenátor megerősítette pártjának azt az álláspontját, hogy az ET 1201-es ajánlását el lehet fogadni, mert az csak egyéni kisebbségi jogokat ír elő. Adrian Moţiu egységpár­tos, Florin Rădulescu Botică nagy kormánypárti és Valentin Gabrielescu parasztpárti szenátor „határozottan vissza­utasították a Romániát ért rágalmakat, s kijelentették, hogy a volt magyar külügyminiszter hozzászólása rontja a két ország kapcsolatát, állításai nem állják ki a realitás el­lenőrzésének próbáj­át. ” Gherman támogatását kérik AZ SZDSZ vezérkara — Pető Iván, Magyar Bálint és Rajk László — levelet intézett Oliviu Ghermanhoz, a sze­nátus elnökéhez, melyben leszögezik, az új oktatási törvény súlyosan sérti a romániai kisebbségek anyanyelvi oktatáshoz való jogát, és lényegét tekintve ütközik az európai normákkal. A levél aláírói felkérik a román szenátus elnökét, támogas­sa az RMDSZ azon kezdeményezését, hogy a törvény alkot­mányossági szempontból vizsgálat tárgya lehessen. Kifej­tették, ha Románia valóban az Európai Unió tagjává akar válni, nem tiporhatja lábbal a kisebbségek jogait. Lesz VI. bálványosi tábor A FIDESZ—Polgári Párt idén is megszervezi Bál­ványos­­fürdőn július 16—23. között a romániai fordulat óta hagyo­mányossá vált politikai vitatábort. A rendezvényen hazai román és magyar értelmiségiek mellett magyarországi poli­tikusok is részt vesznek, cél a kapcsolatteremtés és a párbeszéd. Témák: a biztonságpolitika, a környezetvédelem, a külpolitika aktuális kérdései, főképp az alapszerszerződés ügyét szeretnék megvitatni. A szponzor idén is a Fiedrich Neumann Alapítvány. Ejtették a vádat Több mint ötéves politikai emigráció után hazatérhetett szülővárosába, Marosvásárhelyre Kincses Előd ügyvéd, a Nemzeti Megmentési Front Ideiglenes Bizottságának Maros megyei elnöke. A véres márciusi események után Ma­gyarországon élő politikust a múlt héten értesítette a kül­ügyminisztérium, hogy bizonyítékok hiányában ejtették az ellene felhozott súlyos vádakat. Kincses Elődöt fogadta Zonda Attila, az RMDSZ Maros megyei elnöke és Markó Béla szövetségi elnök.­­ . . . .. TÜKOR II MillUfcM­IM Az RMDSZ kézdiszéki szervezete tiltakozik Az RMDSZ kézdiszéki szervezete tilta­­kozik a romániai magyar nemzeti közösség számára elfogadhatatlan, diszkriminatív tanügyi törvény ellen. A kézdiszéki szervezet helyesli az RMDSZ szenátorainak és képviselőinek kivonulását a parlament két házának együttes üléséről a törvény vitája és megszavazása idején, és felkéri az RMDSZ vezetőtestületeit, intézkedjenek a nemzeti közösségünk létét fenyegető, alkotmányellenes törvénycikkelyek érvénytelenítéséért, a 492 000 aláírással tá­mogatott tanügyi törvénytervezetünk elsüly­­lyesztéséért felelős személyek felderítéséért és felelősségre vonásáért. MAI LEVELÜNK Ne keverje tovább, prefektus úri! Június 27-én megakadt a szemem a prefektusról szóló cikken, mely az Adevarulnak adott interjúját idézte. Fal­tam is a szavakat, kétszer is elolvastam, hogy jobban meg­értsem, ez az ember milyen szakkifejezésekkel győz meg egy országot arról, hogy a megyét kik és hogy lakják, kik és hogy élnek itt! Nem tudom elképzelni, ha valakit ilyen magas székbe ültetnek, miért keveri a sz...-t, vagy azok biz­tatják, akik odabiggyesztet­ték a megye élére, az olyan Vadim-, Funar- vagy a lecsen­desedett Ceontea-félék? A kormány azokat támogatja, akik úgy még nem nyilatkoztak, hogy az egyszerű emberek tetszését is elnyerjék. Hogy tud olyant állítani egy prefektus, hogy a magyarok is románnak érzik magukat, hiszen román állam­polgárok? Hát igen, román állampolgár vagyok, de román­nak nem éreztem magam soha, és nem is fogom, amíg élek! Ha a prefektus ortodoxnak született, az én keresztleve­lembe meg azt írták, hogy „magyar nemzetiségű", és a prefektus úr nekem ne szab­jon más köntöst, foglalkozzék inkább a munkanélküliséggel, a rossz utakkal, a jégverte, árvíz sújtotta területekkel, vagy esetleg azzal, hogy jó áron adhassuk külföldre a pi­tyókánkat, mert egyelőre úgy néz ki, vidékünkön ebből lesz termés meg káposztából. Úgyhogy prefektusból kettő nem kell, és legyen neki is vilá­gos, hogy itt született, eddig sem bántotta senki, de ha így viselkedik, biztos nem fogunk szobrot állítani neki. Mit tett a magyarság érdekében, amióta a széket foglalja?Építteti a román templomokat, csendőrlaktanyákat, s szeretne többet is, hogy biz­tonságosabban üljön a székében. A kézdivásárhelyi román temp­lom is épülőben, de a sok ide­telepített rendőr és katonatiszt nem tudom, fogja-e látogatni... Visszatérve a nyilatkoza­tára: azt állítja, hogy a ma­gyar tisztségviselő 60 éves ko­rában sem beszél jól románul — de hány román képviselő van, aki csak makog a mikro­fon előtt, csupa ő meg­y a beszéde. Vagy az elmagyarosított románok! Nézzen szét a te­metőkben, melyik faluban kap tíz román nevű keresztet még az elmagyarosítás előttről? Mikor ma is van falu, ahol a rendőr az egyetlen román... A helyi tanácsok pedig azért vannak „az RMDSZ kezén " (38-ból 32), mert már a régebb itt élő románok sem vegyül­nek az újonnan jöttekkel. A családnevek elmagyarosítását elhiszem, de szeretnék látni még egy olyan okiratot, mint az én nagyszüleimét, melyben kötelezték őket, hogy románul írják nevüket! Ma is hány olyan magyar van, akinek a kereszt­nevét fordították románra, ha már a családnevét nem lehe­tett. Erről nem akar tudni? Úgy, ahogy a nagy kom­munista elődnek is lejárt egyszer, hiszem, hogy az ilyenfajták előbb-utóbb a poros úton le­kopnak, a döcögősön lerázód­­­nak, és hagyják, hogy az em­ber úgy éljen, ahogy azt saját magának elő tudja teremteni, úgy dolgozzék, ahogy az ereje engedi, úgy tanuljon és ott, a­­hogy és ahol akar. Remélem, nemsokára mindenki azt és úgy eszi, amit főz, és ahogy tálal. Tisztelettel:Boldizsár Béla, Kézdivásárhely Hétvégi zarándoklatok Kérdezem magamtól — kérdik tőlem —, nem volna-e jobb legalább a hétvégeket kikapcsolni a köz­művelődés­ szolgálatából, s egyrészt a pihenésre-családra, másrészt a távlatosabb munkára, kutatásra-írásra fordítani. Feleségnek, barátnak, „komoly” irodalmárnak persze igaza van. De igaza van annak a vidéki tanárnak, városi-falusi kultúrmunkásnak is (ahogy régen mondták — ma nem tudom, mit illik helyette mondani), aki levelet, r meghívót küld, telefonon erősködik, a helybeli ifjúságra, felnőttekre hivatkozik: „rangot” kell adni a rendezvénynek, nem hagyatkozhatnak a helyi erőkre S ha belegondol az ember, önmagának is tartozik ezekkel a jelenlétekkel külön­böző helyszíneken (most az itthoniakról, erdélyiekről be­szélek) — mert hiszen tartozik az elődöknek, halott pályatár­­­saknak. Csak az utóbbi két hónapot említem: ugyan kiről lehetett volna lemondani a Szabédi László, Krenner Miklós (Spectator), Kemény János, Szilágyi Domokos nevével fémjelezett társaságból? És akkor nem említettem a korábbi Orbán Balázs-szoboravatást Székelyudvarhelyen, s a júliusra tervezett Ady-emlékezést Kalotaszentkirályon (ahol nemrég megalapították az Ady En­dre Társaságot). Szabédra az idén így sem jutottam el, a Szabédi-napoknak csak kolozs­vári részén lehettem jelen , s ismét hiányoztam a Körösi Csom­a Sándor emlékét idéző rendezvényekről. (Már-már azt hihetik a kovásznaiak, morfondírozok magamban, hogy személyes oka van a rendszeresen érkező meghívások figyelmen kívül hagyásának.) A marosvécsi zarándoklat nem csupán egyike volt a sok kötelezettségnek, hanem kollektív önbecsülésünk kifejezése Kemény János egykori kastélya előtt állva (ahol Hunyadi László kitűnően sikerült Kemény János-dombormí­vét avatták fel) s a kastélykertben, a Kuncz Aladár emlékére állított Helikon-asztal mellett, Kemény János sírjánál. Délután pedig arról volt szó a Nagyvárad és Bukarest közti széles területről érkezett romániai magyar írók gyökezetében, hogy az atomi­zálódás veszélyei közepette, a könyvkiadás, a könyv- és folyóirat-terjesztés nehéz helyzetében össze kellene fogni, mindenekelőtt gyakrabban, rendszeresebben találkozni egy­mással, tanácskozni közös dolgainkról. (Netán még magáról az irodalomról is — jóllehet, az alkotás, az irodalmi mű születése az íróasztali magány s nem a kollektivitás szférájába tartozik. Ami mégsem zárja ki, hogy akár a művekről, az erdélyi magyar irodalomról szervezetten vagy szabadon be­szélgessünk.) Lelke rajta, aki nem fogta fel az idei vécsi találkozás jelentőségét, és távollétével hangsúlyozta (?) saját irodalmi súlyát, tekintélyét. Kevés szó esett róla Maros­­vécsen, de legalább említettük, hogy éppen tizenöt esztendeje az idén annak a kísérletnek, amely a helikoni találkozók mintájára Gyergyószárhegyen próbált otthont teremteni az írás­tudóknak a Kriterion-tábor keretében. Jól érzékelte az akkori hatalom, hogy „itt valami készül”, hogy 1980 júniusában nem egyszerű műfordító-tanácskozás kezdődik a szárhegyi ferences kolostor képzőművészeti központtá alakított szár­nyában, hanem irodalmunk, sőt, az egész romániai magyarság alapkérdései kerülnek szóba; röviden és találóan összefoglal­va (amit aztán, mármint a néven nevezést, a beijesztett hoz­zászóló később tagadni szeretett volna): „elcsángósításunk” folyamata. Ki gondolta volna — no nem 1980-ban, hanem 1989 decemberének utolsó napjaiban, 1990-ben, de még 1991-ben is! —, hogy ez a kifejezés éppen akkor válik égetővé, amikor Románia valamennyi politikai tényezője kinyilvánítja közös politikai akaratát az európai integrációt, az Európai Unióba való belépést illetően — és közben a parlament megszavazza a kisebbségellenes tanügyi törvényt! KÁNTOR LAJOS ROVATA VAKÁCIÓ Szentgyörgyi­­diákok a Csipkésben A zabolai C­sipkésben tábo­roznak a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen, Mikó, Gödri Ferenc, Váradi József, Vitéz Mihály és a Művészeti Líceum I—TV. osztályos tanulói. A szeszélyes időjárás miatt elma­­radtak a túrázások és a tábortűz, de a remény nincs elveszítve, mert a „második félidő’ ’ még hátravan Az eddigi programban szerepeltek a különböző vetél­kedők, mint ének- (népdal, könnyűzene, gyermekdalok), rajz-, és­­szépségverseny, amelyen a fiúk Bozsik Melinda Brigit­tára szavaztak, így ő lett a Miss Csipkés. Karácsony Gabriella, a Művészeti Líceum harmadik osztályos tanulója rajzversenyen második, a szép­ségversenyen harmadik és ének versenyen el­ső díj­at nyert Nagy Szende a Mikes Kele­men Líceumban másodikos kislány, ő a népdalban reme­kelt, de mindenki valamiben kitűnik, van, aki a munkában, például a tanító nénik megfi­gyelték, ki szedi össze a pa­pírokat anélkül, hogy valaki külön felszólítaná, és így, meg­lepetésképpen ajándékkal jutalmazták meg a kis „kör­nyezetvédőt”. A táborozás végéig még tervben a Mikes­­kastély meglátogatása, a Mister Csipkés megválasztása, ahol a lányoké lesz a döntő szó, ügyességi versenyek (kötél­húzás, zsákban futás stb.), jelmezbál és a diszkó. A tá­bor lakóinak száma 91, 9 kísérőtanárral, vezetője Fekécs Károly, a Gödri Ferenc Általános Iskola matematikatanára. Bodor János

Next