Háromszék, 1995. augusztus (7. évfolyam, 1496-1522. szám)
1995-08-01 / 1496. szám
---------------------------------------------------------------------------- 20 ÉVES A HELSInKI ZÁRÓOKMÁNY Helsinkiben ma emlékeznek meg az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) 20. évfordulójáról. A helsinki záróokmány aláírásakor szemben állt egymással két katonai-politikai szövetségi rendszer, a NATO és a Varsói Szerződés, és ehhez képest marginális szerepet játszottak az úgynevezett semleges és el nem kötelezett országok. A nemzetközi rendezvény két fő témája: milyen szerepet játszott az EBEÉ az európai viszonyok alakításában (beleértve a szembenállás megszűnését, a határok, a vasfüggöny, a berlini fál leomlását), milyen szerepet játszhat ma és a jövőben a most már szervezetté alakult folyamat, az EBESZ. Diplomáciai körök úgy vélik, a csecsen—orosz tárgyalások tető alá hozása után már senki sem hivatkozhat belügyekbe való be nem avatkozásra. ___________________________________________ MI LESZ A SZEGÉNYEKKEL? LÁTSZATSEGÉLY Ma lép életbe a Románia lakossága tíz százalékának anyagi gondjain enyhíteni hivatott új segélyezési törvény. A népjóléti hivatal becslései szerint Háromszéken a jogosultak száma huszonötezer felett lesz. Segélyt remélhetnek azok a munkanélküliek, akik már túl vannak a munkanélküli-támogatáson is, de mindmáig nem kaptak munkahelyet, idős emberek, akik eddig évente legtöbb négyszer jutottak időszakos támogatáshoz, nagycsaládosok, kisnyugdíjasok, hátrányos helyzetűek A felsorolás biztatónak tűnik, de ez csak látszat, hiszen a rászorulók igen csekély rétegének hoz némi könnyítést a társadalmi gondoskodás, a megadását feltételező jövedelemszint oly alacsony, ami a szegénységi küszöbön és alatta élők legalább negyven százalékának szükségleteit nem veszi figyelembe Egy év eleji felmérés arról tanúskodik, hogy Romániában a lakosság fele szegény, a nyár eleji statisztikák pedig már arról beszéltek, hogy az arány elérte a 65 százalékot Az egy éve reklámozott, a kormányzó pártok által nagy horderejűnek és jelentős sikerűnek vélt új törvény tehát a valóságban morzsákat szór a szegényeknek. A túlélést aligha megkönnyítő apró és keserű kis falatokat. És ezt is késleltetve. Mint megtudtuk, tegnap még nem volt kézben a törvény alkalmazását szabályozó kormányhatározat, holott már azzal, hogy júliusban nem lehetett kérni a segélyt, egy egész hónapot elloptak. A társadalmi segélyt egyébként senki sem kapja meg hivatalból, azt kérvényezni, a jövedelemszintet pedig igazolni kell. A kérést a helyi tanácsoknak kell átvenniük. (Incze) független napilap Máról holnapra Széles skálát fog át a román politikusok és újságírók Debrecenről kialakított és olvasóiknak, tagságuknak továbbított képe. Az ádáz orvdöféstől, a Románia-ellenes nagy összeesküvés felemlegetésétől a kudarcba és érdektelenségbe fulladt megmozdulásig mindenről értekeznek a tollnokok és népbolondítók. Csak arról feledkeznek meg most is, miként az mifelénk már megszokott, hogy azokat kérdezzék meg, akik elgondolták és megszervezték a tiltakozó gyűlést, a Magyarok Világszövetségét. Mert az a tény, hogy a magyar nyelv és kultúra védelmének kinyilatkoztatását egy zárt, mérsékelt számú résztvevőt befogadó helyen, jelesen a debreceni református Nagytemplomban tartották, azt jelenti, hogy nem milliós részvételű tömegdemonstrációt akartak, hanem a vezető magyar értelmiségi és politikusréteg kívánt egybegyűlni, s elmondani mindazt, amit a kisantant-gyűrűbe zárt és ott szabályosan fojtogatott magyarság sorsáról itt és most fontosnak tartott a világ, és a szomszédos országok közvéleményének tudomására hozni. Egymillió tervezett résztvevőről csak a hazai román sajtó értekezett, s mind az esemény előtt, mind utána csak itthon, esetleg Szlovákiában próbálták azt a látszatot kelteni, hogy a tiltakozás a szomszédos nemzetállamok elleni burkolt hadüzenet kívánt lenni. Abban is tévednek, hogy érdektelenség kísérte volna az eseményt. A belső-erdélyi részekről azért indultak kevesen útra, mert a hatalmas távolság, a drágaság nagy úr, ma már nem utazhat az emberfia szabadon, nem politikai, hanem gazdasági akadályok vetettek véget ennek a még létező, de egyre kisebb mértékben gyakorolható állampolgári jognak. Debrecen nem volt kudarc. Az és annyi történt ott, amit szervezői felvállaltak: elmondani ország-világ előtt, hogy a nemzetállami gőgbe becsavarodott utódállamokban következetesen, módszeresen és egyre nyíltabban a magyar kisebbség kultúrájának, hagyományainak, iskola-és intézményrendszerének felszámolására törekednek, s hogy e folyamatnak csak tudatos és elszánt nemzetközösség vethet gátat. Ellenállásra és szembeszegülésre szólíttattunk fel, nem szlovák-, szerb- vagy románellenes harcra. Azt próbálták a szónokok tudatosítani a határon túl élőkben, hogy e torzszülött kelet-európai demokráciák a többség diktatúrájával akarják kiteljesíteni és befejezni azt a folyamatot, amit kommunista diktátor elődeik megkezdtek. Hogy egy nép politikusai, írói vészharangot kongatnak végveszély idején, az józan emberi megítélés szerint nem minősíthető sem orvtámadásnak, sem nacionalista-irredenta propagandának, sem régi birodalmi álmok felélesztésének. Hogy mégis megijedtek tőle, s Meciar látogatásával próbálták satnyuló izmaikat fitogtatni, az nem minket, őket minősíti, mint ahogyan enyhén humoros az is, menynyire nem tudták, s nem is akarják megérteni, lényegében miről is van szó. Világosan kitetszik: a választás előtti kapkodás még jobban elbizonytalanította az ellenzék nagy részét, mi több, a magát demokratikusnak és függetlennek tartó sajtó zömét is, és már ők is gyenge képességű kisdiákként szajkózzák a hatalom eddig jól bevált kliséit. Hogy rossz lóra tettek, majd csak a választásokon fog kiderülni, mert a magyarellenes kurzussal néhány szavazatot lehet nyerni, de azt, hogy sem gazdasági, sem politikai, sem nemzeti alternatívát nem sikerült eddig kidolgozniuk, meg fogják fizetni. S azt is, hogy mostanság több ízben is Vacároiu és Iliescu mellé álltak (az 1201-es ajánlás elítélése, a tanügyi törvény megszavazása). És ezt megjegyezte az az Európa is, mely felé oly serényen igyekeznének, ha nem botlanának lépten-nyomon belénk. Debrecen nekik kudarc, nem nekünkl Simó Erzsébet BARÓTI TÖMBHÁZAK Meleg víz nélkül Gázmentes övezetté nyilvánította a baróti közművek kazánházát a Romgaz azáltal, hogy július 24-én lezárta a város tömbháznegyedét meleg vízzel ellátó két sűtőház gázvezetékeit. Az intézkedésre azért került sor, mert a közművek 92 millió lejjel adósa a Romgaznak, amely kilátásba helyezte, hogy mindaddig felfüggeszti a földgáz szolgáltatásai.. .amíg az nem törleszti hátralékait.Az intézkedés nyomán valamennyiSaikházlakás, tulajdonképpen a fél városmeleg víznélkül maradt. A közművek viszont olyannyira fizetésképtelen, hogy ha a Romgaz szavának áll, év végéig biztosan nem lesz majd meleget adó láng a baróti kazánokban, a kinnlevőségek ugyanis 119 millió lejre rúgtak a gáz elzárásának pillanatában. Tausch almérnök, a közművek igazgatója tegnap arról tájékoztatott: időben 29 milliót törlesztettek az adósságból, a bányacég azonban továbbra is adós, a Haladás kisipari szövetkezet több mint 2, a három lakóbizottság pedig több mint 50 millióval tartozik. Hozzátette: ma további tárgyalásokat folytat a Romgaz igazgatójával, hátha emez mégis könyörületes lesz Bárót háromezer, az ügyben érintett lakosához, akiknek fizető kétharmada szintúgy bűnhődik, mint a nem fizető egyharmad. S míg az igazgatók egyezkednek, a közművek szakemberei lakásról lakásra járnak, és lezárják az adósok meleg vizes vezetékét. Már ahova beengedik őket. SEPSZENTGYÖRGY 1995. AUGUSZTUS 1. 1496. szám ÁRA 200 lej Előfizetőknek 135 lej ki. nn Komandói hírhalom ★ Anapikbi»" indul Békés megyei Ecsegfalyőr« a helyi tanács küldöttsége’. Céljuk a testvérközségi kapcsolatok felvétele. Az ecsegiek már voltak Komandón, s ezt viszonozzák most a Bászka menti község tanácsosai. * Befejezték a Kovászna és Komandó közötti makadámút javítását. Bár itt-ott hullámos még, és sáncok hiányában a lefolyó vizek veszélyeztetik az úttestet, a település lakói megelégedéssel fogadták a rég halaszthatatlan munkát. • Lassan gyűl az évi költségvetés bevétele, amelyet a tavalyinál jóval nagyobbra terveztek, és eléri a 140 millió lejt. A lassúság gonddal tölti el az önkormányzatot, hisz nagyjából a bevételtől függ, hogy mikorra tudják befrezni a helybeli iskolánál megkezdett bővítési munkálatokat. * folyamatos az elszigetelt település orvosi ellátása. Állandó jelleggel Székely úó 2S.1 asszisztens teljesít szolgálatot, és hetente egyszer dr. Bukovinszky Lenke kovásznál orvosnő rendel a volt kastély épületében. ★ Élénk itt a tábori élet. A napokban az Erdélyi Műszaki Tudományos Társaság rendezésében fizika-kémiai szaktábor nyílt, amelyen az erdélyi magyar nyelvű iskolák legjobbjai vesznek részt. Ugyancsak a Bászka vize mentén, a kövületeiről híres Laposhegy közelében ütötte fel négy lelkipásztor vezetésével evangelizációs sátortáborát ötven marosvásárhelyi fiatal. Kisgyörgy Zoltán rz z rrr\ Regi jo oskolamesterek ^ (5. oldal) | GYORS PRIVATIZÁCIÓ • Késnek a kuponok Kormányígéretek szerint ma kellett volna megkezdődnie a 975 000 fejes, névre szóló privatizációs kuponok kiosztásának, de a magánosítás felgyorsítása csigatempóban indul nálunk. Tegnap a postán ^még azt sem tudták, hogy mikor kezdenek. (i„)^ NYOLC ÉV ELTELTÉVEL NYOMÁRA BUKKANTAK A VOJKÁN UTCAI GYILKOSNAK 1995. július 14-én a rendőrség letartóztatta Eugen Orac 28 éves Bákó megyei lakost, a sepsiszentgyörgyi Vojkán utcában 1987. január 21 -én elkövetett gyilkosság elkövetőjét. A Caiuti községből származó fiatalember 8 évvel ezelőtt a véletlen folytán találkozott leendő áldozatával, Kovács Árpád 62 éves özvegy, nyugdíjas megyeszékhelyi lakossal. Az egyik Csíki negyedi vendéglőbe betérve csak Kovács Árpád asztalánál talált szabad helyet. Összeismerkedtek, együtt ittak, majd az idős ember lakására hívta újdonsült ismerősét. A Vojkán utcai asztalosműhelyben vita támadt kettőjük között, s ennek nyomán Kovács kést ragadott, megfenyegette Oracot. Emez lefogta kezét, elvette a kést, és 48 szúrással meggyilkolta az idős embert. A törvényszéki orvosi vizsgálat megállapította, hogy a halált egyrészt belső vérzés, másrészt mellkasi és hastáji szúrt sebek okozták. Eugen Orac, aki akkoriban egy sepsiszentgyörgyi építőtelepen dolgozott, és egy munkásszálláson lakott, tette elkövetése után hazautazott szülőfalujába , ahonnan besorozták katonának. 1989. december 26-ig az Arad megyei Kőröskisjenő melletti katonai egységnél teljesített szolgálatot. Tartalékba helyezése után hazament Căiuţi-ba, ahol összeakaszkodott a rendőrőrs főnökével. Hatósági közeg bántalmazása miatt a bíróság 3 év szabadságvesztésre ítélte, de 1 év 2 hónap múlva szabadon engedték. Azóta nem hívta fel magára a figyelmet. 1995. július 14-én a sepsiszentgyörgyi rendőrség egy szokásos razziája során több, gyanúsnak ítélt személytől ujjlenyomatot vett. Amikor a kriminalisták összehasonlították az akció során összegyűjtött ujjlenyomatokat az ismeretlen tettesek által elkövetett, megoldatlan ügyiratcsomóbeliekkel, kiderült, hogy az 1987. januárjén elkövetett Vujkán utcai gyilkosság elkövetője Eugen Orac. Az azonosított személyt hamarosan őrizetbe vették. Orac elismerte tettét, de azzal védekezett, hogy ittas állapotban követte el. A rendőrség fogdájában tartott Eugen Orac emberölés vádjával hamarosan a bíróság elé kerül. /_N1}