Háromszék, 1995. augusztus (7. évfolyam, 1496-1522. szám)

1995-08-01 / 1496. szám

----------------------------------------------------------------------------­ 20 ÉVES A HELSInKI ZÁRÓOKMÁNY Helsinkiben ma emlékeznek meg az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) 20. évforduló­járól. A helsinki záróokmány aláírásakor szemben állt egymással ké­t katonai-politikai szövetségi rendszer, a NATO és a Varsói Szerződés, és ehhez képest marginális szerepet játszottak az úgynevezett semleges és el nem kötelezett országok. A ne­mzetközi rendezvény két fő témája: milyen szerepet játszott az EBEÉ az európai viszonyok alakításában (beleértve a szembenállás meg­szűnését, a határok, a vasfüggöny, a berlini f­ál leom­lását), milyen szerepet játszhat ma és a jövőben a mo­st már szervezetté alakult folyamat, az EBESZ. Diplomá­ciai körök úgy vélik, a csecsen—orosz tárgyalások tető alá hozása után már senki sem hivatkozhat belügyekbe való be nem avatkozásra. ___________________________________________ MI LESZ A SZEGÉNYEKKEL? LÁTSZATSEGÉLY Ma lép életbe a Románia la­kossága tíz százalékának anya­gi gondjain enyhíteni hivatott új segélyezési törvény. A népjóléti hivatal becslései szerint Három­széken a jogosultak száma hu­szonötezer felett lesz. Segélyt remélhetnek azok a munka­­nélküliek, akik már túl vannak a munkanélküli-támogatáson is, de mindmáig nem kaptak munka­helyet, idős emberek, akik ed­dig évente legtöbb négyszer ju­tottak időszakos támogatáshoz, nagycsaládosok, kis­nyugdíja­sok, hátrányos helyzetűek A felsorolás biztatónak tűnik, de ez csak látszat, hiszen a rászorulók igen csekély rétegének hoz némi könnyítést a társadal­mi gondoskodás, a megadását feltételező jövedelemszint oly alacsony, ami a szegénységi küszöbön és alatta élők legalább negyven százalékának szükség­leteit nem veszi figyelembe Egy év eleji felmérés arról tanúskodik, hogy Romániában a lakosság fele szegény, a nyár eleji sta­tisztikák pedig már arról beszéltek, hogy az arány elérte a 65 szá­zalékot Az egy éve reklámo­zott, a kormányzó pártok által nagy horderejűnek és jelentős sikerűnek vélt új törvény tehát a valóságban morzsákat szór a szegényeknek. A túlélést aligha megkönnyítő apró és keserű kis falatokat. És ezt is késleltetve. Mint megtudtuk, tegnap még nem volt kézben a törvény alkalmazá­sát szabályozó kormányhatáro­zat, holott már azzal, hogy július­ban nem lehetett kérni a se­gélyt, egy egész hónapot ellop­tak. A társadalmi segélyt egyéb­ként senki sem kapja meg hiva­talból, azt kérvényezni, a jövede­lemszintet pedig igazolni kell. A kérést a helyi tanácsoknak kell átvenniük. (Incze) független napilap Máról holnapra Széles skálát fog át a román politikusok és újságírók Debrecenről kialakított és olvasóiknak, tagságuknak továbbí­tott képe. Az ádáz orvdöféstől, a Románia-ellenes nagy összeesküvés felemlegetésétől a kudarcba és érdektelen­ségbe fulladt megmozdulásig mindenről értekeznek a toll­­nokok és népbolondítók. Csak arról feledkeznek meg most is, miként az mifelénk már megszokott, hogy azokat kér­dezzék meg, akik elgondolták és megszervezték a tiltakozó gyűlést, a Magyarok Világszövetségét. Mert az a tény, hogy a magyar nyelv és kultúra védelmének kinyilatkoz­tatását egy zárt, mérsékelt számú résztvevőt befogadó helyen, jelesen a debreceni református Nagytemplomban tartották, azt jelenti, hogy nem milliós részvételű tömeg­demonstrációt akartak, hanem a vezető magyar értelmisé­gi és politikusréteg kívánt egybegyűlni, s elmondani mind­azt, amit a kisantant-gyűrűbe zárt és ott szabályosan fojto­gatott magyarság sorsáról itt és most fontosnak tartott a világ, és a szomszédos országok közvéleményének tu­domására hozni. Egymillió tervezett résztvevőről csak a hazai román sajtó értekezett, s mind az esemény előtt, mind utána csak itthon, esetleg Szlovákiában próbálták azt a látszatot kelteni, hogy a tiltakozás a szomszédos nemzetálla­mok elleni burkolt hadüzenet kívánt lenni. Abban is téved­nek, hogy érdektelenség kísérte volna az eseményt. A belső-erdélyi részekről azért indultak kevesen útra, mert a hatalmas távolság, a drágaság nagy úr, ma már nem utazhat az emberfia szabadon, nem politikai, hanem gazdasági akadályok vetettek véget ennek a még létező, de egyre kisebb mértékben gyakorolható állampolgári jognak. Debrecen nem volt kudarc. Az és annyi történt ott, amit szervezői felvállaltak: elmondani ország-világ előtt, hogy a nemzetállami gőgbe becsavarodott utódállamokban következetesen, módszeresen és egyre nyíltabban a ma­gyar kisebbség kultúrájának, hagyományainak, iskola-és intézményrendszerének felszámolására törekednek, s hogy e folyamatnak csak tudatos és elszánt nemzetközösség vethet gátat. Ellenállásra és szembeszegülésre szólíttat­­tunk fel, nem szlovák-, szerb- vagy románellenes harcra. Azt próbálták a szónokok tudatosítani a határon túl élők­ben, hogy e torzszülött kelet-európai demokráciák a több­ség diktatúrájával akarják kiteljesíteni és befejezni azt a folyamatot, amit kommunista diktátor elődeik megkezdtek. Hogy egy nép politikusai, írói vészharangot kongatnak végveszély idején, az józan emberi megítélés szerint nem minősíthető sem orvtámadásnak, sem nacionalista-irre­denta propagandának, sem régi birodalmi álmok felélesz­tésének. Hogy mégis megijedtek tőle, s Meciar látogatásá­val próbálták satnyuló izmaikat fitogtatni, az nem minket, őket minősíti, mint ahogyan enyhén humoros az is, meny­nyire nem tudták, s nem is akarják megérteni, lényegében miről is van szó. Világosan kitetszik: a választás előtti kapkodás még jobban elbizonytalanította az ellenzék nagy részét, mi több, a magát demokratikusnak és függetlennek tartó sajtó zömét is, és már ők is gyenge képességű kisdiákként szajkózzák a hatalom eddig jól bevált kliséit. Hogy rossz lóra tettek, majd csak a választásokon fog kiderülni, mert a magyarellenes kurzussal néhány szavazatot lehet nyer­ni, de azt, hogy sem gazdasági, sem politikai, sem nemzeti alternatívát nem sikerült eddig kidolgozniuk, meg fogják fizetni. S azt is, hogy mostanság több ízben is Vacároiu és Iliescu mellé álltak (az 1201-es ajánlás elítélése, a tanügyi törvény megszavazása). És ezt megjegyezte az az Európa is, mely felé oly serényen igyekeznének, ha nem bot­­lanának lépten-nyomon belénk. Debrecen nekik kudarc, nem nekünkl Simó Erzsébet BARÓTI TÖMBHÁZAK Meleg víz nélkül Gázmentes övezetté nyilvání­totta a baróti közművek kazán­házát a Romgaz azáltal, hogy július 24-én lezárta a város tömbháznegyedét meleg vízzel ellátó két sűtőház gázvezetékeit. Az intézkedésre azért került sor, mert a közművek 92 millió lejjel adósa a Romgaznak, amely kilátásba helyezte, hogy mindad­­dig felfüggeszti a földgáz szolgál­tatásai.­. .amíg az nem törleszti hátralékai­t.Az intézkedés nyo­mán valamennyi­­Saikházlakás, tulajdonképpen a fél városm­eleg víznélkü­l maradt. A közművek viszont olyannyira fizetésképte­len, hogy ha a Romgaz szavának áll, év végéig biztosan nem lesz majd meleget adó láng a baróti kazánokban, a kinnle­vőségek ugyanis 119 millió lejre rúgtak a gáz elzárásának pillanatában. Tausch almérnök, a közművek igazgatója tegnap arról tájékoztatott: időben 29 milliót törlesztettek az adósság­ból, a bányacég azonban továbbra is adós, a Haladás kisipari szövetkezet több mint 2, a három lakóbizottság pedig több mint 50 millióval tartozik. Hozzátette: ma további tárgyalásokat folytat a Romgaz igazgatój­ával, hátha emez mégis könyörületes lesz Bárót háromezer, az ügyben érintett lakosához, akiknek fizető kétharmada szintúgy bűnhődik, mint a nem fizető egyharmad. S míg az igazgatók egyezkednek, a közművek szakemberei lakás­ról lakásra járnak, és lezárják az adósok meleg vizes vezetékét. Már ahova beengedik őket. SEPS­ZENTGYÖRGY 1995. AUGUSZTUS 1. 1496. szám ÁRA 200 lej Előfizetőknek 135 lej k­i. nn Komandói hírhalom ★ Anapikbi»" indul Békés megyei Ecsegfalyőr« a helyi tanács küldöttsége’. Céljuk a testvérközségi kapcsolatok­ felvétele. Az ecsegiek már voltak Komandón, s ezt vi­szonozzák most a Bászka menti község tanácsosai. * Befejezték a Kovászna és Komandó közötti makadámút javítását. Bár itt-ott hullámos még, és sáncok hiányában a lefolyó vizek veszélyeztetik az úttestet, a település lakói megelégedés­sel fogadták a rég halaszthatat­lan munkát. •­ Lassan gyűl az évi költ­ségvetés bevétele, amelyet a tavalyinál jóval nagyobbra terveztek, és eléri a 140 mil­lió lejt. A lassúság gonddal tölti el az önkormányzatot, hisz nagyjából a bevételtől fü­gg, hogy mikorra tudják be­­fr­ezni a helybeli iskolánál meg­kezdett bővítési munkálatokat. * f­olyamatos az elszigetelt település orvosi ellátása. Ál­landó jelleggel Székely úó 2S­.1 asszisztens teljesít szolgálatot, és hetente egyszer dr. Bukovinsz­ky Lenke kovásznál orvosnő rendel a volt kastély épületében. ★ Élénk itt a tábori élet. A napokban az Erdélyi Műsza­ki Tudományos Társaság ren­dezésében fizika-kémiai szak­tábor nyílt, amelyen az er­délyi magyar nyelvű iskolák legjobbjai vesznek részt. Ugyancsak a Bászka vize men­tén, a kövületeiről híres Lapos­hegy közelében ütötte fel négy lelkipásztor vezetésével evan­gelizációs sátortáborát ötven maros­vásárhelyi fiatal. Kisgyörgy Zoltán rz z rrr\ Regi jo oskola­mesterek ^ (5. oldal) | GYORS PRIVATIZÁCIÓ • Késnek a kuponok Kormányígéretek szerint ma kellett volna megkez­dődnie a 975 000 fejes, névre szóló privatizációs kuponok kiosztásának, de a magánosítás felgyorsítá­sa csigatempóban indul nálunk. Tegnap a postán ^még azt sem tudták, hogy mikor kezdenek. (i„)^ NYOLC ÉV ELTELTÉVEL NYOMÁRA BUKKANTAK A VOJKÁN UTCAI GYILKOSNAK 1995. július 14-én a rendőrség letartóztatta Eugen Orac 28 éves Bákó megyei lakost, a sepsi­szentgyörgyi Vojkán utcában 1987. január 21 -én elkövetett gyilkos­ság elkövetőjét. A Caiuti községből származó fiatalember 8 évvel ezelőtt a véletlen folytán találko­zott leendő áldozatával, Kovács Árpád 62 éves özvegy, nyugdí­jas megyeszékhelyi lakossal. Az egyik Csíki negyedi vendéglőbe betérve csak Kovács Árpád asz­talánál talált szabad helyet. Összeismerkedtek, együtt ittak, majd az idős ember lakására hívta újdonsült ismerősét. A Vojkán utcai asztalosműhelyben vita támadt kettőjük között, s ennek nyomán Kovács kést ragadott, megfenyegette Oracot. Emez lefogta kezét, elvette a kést, és 48 szúrással meggyilkolta az idős embert. A törvényszéki or­vosi vizsgálat megállapította, hogy a halált egyrészt belső vérzés, másrészt mellkasi és hastáji szúrt sebek okozták. Eugen Orac, aki akkoriban egy sepsiszentgyör­gyi építőtelepen dolgozott, és egy munkásszálláson lakott, tette elkövetése után hazautazott szülő­falujába , ahonnan besorozták ka­tonának. 1989. december 26-ig az Arad megyei Kőröskisjenő melletti katonai egységnél teljesí­tett szolgálatot. Tartalékba helye­zése után hazament Căiuţi-ba, ahol összeakaszkodott a rendőrőrs főnökével. Hatósági közeg bán­talmazása miatt a bíróság 3 év szabadságvesztésre ítélte, de 1 év 2 hónap múlva szabadon engedték. Azóta nem hívta fel magára a figyelmet. 1995. július 14-én a sepsiszentgyörgyi rendőrség egy szokásos razziája során több, gyanúsnak ítélt személytől ujjlenyomatot vett. Amikor a kriminalisták összehason­lították az akció során összegyűjtött ujjlenyomatokat az ismeretlen tettesek által elkövetett, megol­datlan ügyiratcsomóbeliekkel, kiderült, hogy az 1987. januárj­én elkövetett Vujkán utcai gyilkos­ság elkövetője Eugen Orac. Az azonosított személyt hamarosan őrizetbe vették. Orac elismerte tettét, de azzal védekezett, hogy ittas állapotban követte el. A rendőr­ség fogdájában tartott Eugen Orac emberölés vádjával hamarosan a bíróság elé kerül. /_N1}

Next