Háromszék, 1995. augusztus (7. évfolyam, 1496-1522. szám)

1995-08-01 / 1496. szám

GAZDAKÖRI TÁJÉKOZTATÓ A minőségi vetőmagtermesztés védelmében A 75/1995. július 6. sz. törvény, amely a 150. számú Hivatalos Közlönyben jelent meg, a gazdálkodók számára alapvetően fontos problémát szabályoz: a vetőmag- és ültetőanyag-termesztést, a minőségi ellenőrzést, valamint a forgalmazást. A Mezőgazdasági és Közélelmezési Minisztérium hatáskörébe tartozik tulajdon­­formától függetlenül a szako­sított egységek megszervezése, a növényegészségügyi és fajta­tisztasági ellenőrzés, a szük­séges igazolványok kibocsátása, a biológiai érték megállapítá­sa. Nyomon követi és ellenőr­zi az előírt technikai és tech­nológiai szabályok betartását a gyakorlatban, támogatja a kutatómunkát, új fajták előál­lítását, a nemzetközi mege­gyezések keretébe való beillesz­kedést. A vetőmagtermesztő fizikai vagy jogi személynek meg­felelő anyagi alapokkal, szak­­személyzettel kell rendelkeznie, vezetni kell az előírt nyilván­tartásokat, szavatolni a fajta­tisztaság megőrzését, a szom­szédos kultúráktól elválasztó távolságokat. Ellenkező eset­ben a minisztérium vissza­vonja a működési engedélyt. A magtermesztőnek az ál­lamilag termesztésre jóváhagyott és elismert hivatalos fajta­­jegyzékhez kell igazodnia, felel a minőségért, fajtaazonosságért, a szakszerű tárolásért, cso­magolásért, címkézésért, s amennyiben ezeket a szabá­lyokat nem tartja be, a ter­melőnek okozott károkért. Külföldről behozni csak az állami fajtajegyzékben feltün­tetett vetőmagokat és ültető­­anyagok­at lehet, kivételt képeznek a kutatóintézetek, kísérleti állomások nemzetközi vetőmagcseréi, valamint a mező­­gazdasági főiskolai hálózat­ban a tudományos munkához szükséges, a fajtaösszehason­lító és kipróbálás céljára ho­zott, a szerződéses alapon kivitel céljából belföldi elszaporításra előirányzott fajták, akár vető­magról, akár árutermelésről legyen szó. A területi vetőmag- és ültetőanyag-minőséget ellenőrző felügyelőségek felelnek az előírt szabályok betartásáért, kiál­lítják az igazolványokat. Csakis a hivatalos fajtajegyzékben sze­replő vetőmagtermesztő par­cellákra lehet kibocsátani iga­zolást az előzetes faj­taelismerés alapján. Ellenőrzés híján a vető­magtételek kereskedelmi for­galmazása tilos. A hivatalos fajtajegyzéket évente állítják össze, újabbak bejegyzését, mások kivonását a szakminisztérium engedé­lyezi előzetes ellenőrzés nyo­mán. Kihágásnak minősül az engedély nélküli termelő által előállított, a minisztérium jóváhagyása nélkül behozott vetőmag forgalmazása, az előírt technológiától való eltérés, ami rontja a szabályszerű minőséget, a fajtaazonosságot, az igazoló papírok nélküli raktározás és szállítás, a nyilvántartás mel­lőzése vagy valótlan adatok bejegyzése, a növényegészség­ügyi szabályok betartásának elhanyagolása. Az eset súlyos­ságától függően 300 ezertől ötmillió lejig terjedő büntetés szabható ki az illetékes fel­ügyelőség által. A 75-ös törvény a közléstől számított 30 nap után hatály­ba lép, és minden ellentétes rendelkezés érvényét veszti. KÖZELLENSÉGEK (7.) A gyógyíthatatlan vírusbetegségek A múlt héten megkértek, nézném meg, mi történt azokkal a paradicsomtövekkel, ame­lyek láthatóan elmaradtak fej­lődésben a többitől, és különös, torz külsejük van. A diagnó­zist azonnal meg lehetett ál­lapítani: a növények vírusos fertőzés miatt maradtak csököt­­tek, leveleik szalagosak, át­tetszően foltosak, levél- és virág­száraik rövidek, merevek. Amint ez állati, emberi szervezeteknél is tudott, a vírusos növénybetegségek gyógyíthatat­­lanok. Nincs olyan vegyszer, amely segítene rajtuk. Tétovázás nélkül ki kell szelektálni a még ép tövek közül a víru­sosokat. Azt kérdezhetné olvasónk: minek akkor egyáltalán erről írni,ha nincs mentség. Jó okunk van azonban felhívni figyelmüket a jelenségre. A vírusbetegségek nem spontán módon keletkeznek. Leginkább a vetőmag hordoz­za. Ismerősöm falun gazdálkozó szüleitől kapta a paradicsom­magot, tehát eleve beteg le­hetett, csávázva nem volt. Innen kell kiindulnunk, ha gátat akarunk állítani egész növényál­lományunk megfertő­zésének. Ugyanis a következő tényező a szívó, ritkábban rágó rovarkártevők, tehát a levél­­tetvek, levélbolhák, atkák, csigák, lepkelárvák stb. Követ­kezésképp: biztosítanunk kell a védelmet a kártevők ellen. Ugyanis ezek egyik növényről a másikra jutva, a még egészséges növényt gyomortartalmuk víru­sos növénynedvével megfer­tőzik. A növénypatogén víru­sok átvitelében a levéltetveknek van legnagyobb szerepük Világítsuk meg egy példával: az őszibarackfa-levéltetű(Myzus vagy Phorodon persicae) a bur­gonyafélék (Solanaceae család) legismertebb kártevője. Amint ez ismert, a paradicsom, kékparadicsom, paprika, bur­gonya ide tartozik. Szívó száj­szervével ez a rovar 180 perc szívási idő után a levelek (te­hát a növények!) 80%-át már meg is fertőzte. Az általa terj­esz­tett vírus az egyik legismertebb solanum-vírus, a „potato vírus Y”, magyarul „Y vírus’ ’, amely a levelek jellegzetes kanala­­sodását, merev, rövid száztagú torzulását idézi elő, csökkent terméshozó képességgel. A bur­­gonyavetőgumó-termesztők aranyszabálya: a tábla vírustala­­nítása. A gyakori Y, X, A típusú vírusok, nálunk is gyakoriak, s ha a fajtafelismerő ilyent (akár egyet is) meglát a táblá­ban, elutasítj­a a burgonya el­is­merését vetőgumóként. A vírusok tudományos kimu­tatása csak j­ól felszerelt labora­tóriumban lehetséges, mikrosz­kópos, szerológiai vizsgálattal. Felismerésük azonban, némi tapasztalat birtokában, makrosz­kopikusan is lehetséges. Tud­nunk kell azt, hogy kézzel, kapával, talajjal is átvihetők, tehát a gazda is, akaratlanul, terj­esztheti. Az egyetlen gyógy­mód: a könyörtelen kiszelektálás. Minden rendellenes növekedés, torzulás, színfoltosság, feketedés gyaníthatóan jelzi a vírusfer­tőzést. Puskás Attila AGRÁRTÖRTÉNET Megjelennek a nemesített búzák A nagyobb hozamú és értékes búzafajták termesztése Er­délyben szorosan kötődik az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület és a magyar szakemberek tevékenységéhez. Az EMGE elnöksége 1936 őszén hozzáfogott a nemesített búzafajtákból szaporított vetőmagellátás megszervezéséhez. Ezt folytatta is mindaddig, amíg tevékenységét felszámolta a kommunista diktatúra. Az új fajták közül a gazdáknak aján­lották az Odvös 241,a Bánkuti 1005, 1014, 1201 és 1205-ös kalászos, a Bánkuti 118, 505 és 546-os tar­búzát és a Bánkuti G tavaszbúzát, melyek a legjobban beváltak a termesztésben. Az Odvos 241 nemesítője dr. Konopi Kálmán kiváló gazdász volt. Ez a fajta Erdély-szerte gyorsan elterjedt kiváló tulajdonságainak köszönhetően. A talajjal szemben igénytelen, nagy a bokrosodási képessége, a kései vetést jól tűri, ellenáll a téli fagyoknak, nem fog rajta a rozsda, korán beérik. Szem­termése sikérdús, súlyos minőségbúza, magva középnagy, vörös színű. Hibája, hogy szalmája meglehetősen puha, és így kövér földben megdől. Kalászai nem nagyok, a szemek egyen­letes nagyságúak, bőtermő. A Bánkuti búzafajták igényesek, jó erőben levő talajt, korai vetést igényelnek, csekély a bokrosodási képességük, szalmájuk magasra nő és erős, kalászaik nagyok, a rozsdával szemben ellenállnak, korán beérnek, szemtermésük apró, piros, súlyos, sikérdús. A Bánkuti tar búzák még igényeseb­bek, csak gazdag talajon korán vetve adnak jó termést. A rozsdával szemben érzékenyek, szalmájuk viszont drót­­szerűen erős. Korai érésűek. Magjuk apró, gömbölyded, piros, igen súlyos, sikérdús minőségbúzák. Gyakran elérik a 83—85 kg-os hektoliter súlyt is. E búzafélék szeszélyesek, ezért gazdáink „kisasszonybúzának’ ’ is nevezték. A Bánkuti G tavaszbúza jó terméshozamot biztosít, a legjobban bevált tavaszbúza volt Erdélyben. Erős szalmájú, elég nagy, tar­kalászú fajta. Szemtermése apró, piros, sikérdús. A rozsdának ellenáll, szalmája nem dől meg. Az EMGE évekig folytatta az említett búzafajták elterjesz­­tését az eredeti fajtatiszta vetőmagvak utánterjesztésével és az elkorosodott vetőmagvak kicserélésével. Igyekeztek meg­keresni a különböző vidékek termesztési adottságainak meg­felelő fajtaváltozatokat, javítva a mennyiségi és minőségi hozamokat. Ezek a fajták jótékony hatással voltak nemcsak Erdély, a Bánság, hanem Nyugat-Olténia, Nyugat-Munténia lankás vidékeinek búzatermesztési eredményeire is mindad­dig, amíg áttértek a nagyüzemi termesztésre, és megjelentek a nagy hozamú, intenzív fajták. Az EMGE­ utóda, az RMGE hasonló célkitűzésekkel kell segítse a következő évtizedekben a gazdatársadalmat Folyamatosan be kell szerezni a vidéknek legj­obban megfelelő és legértékesebb búza- és más gabonafajtákat, az elődök nyomdokain járva. Erzse László Gabonapoloskák Nemrég a tévé Falumű­sorában közölték, hogy a déli és nyugati megyékben gabonapo­­loska-kártételt észleltek a búzában A felvásárlók ezért tüzetesen vizsgálják át a beérkezett tételeket, ugyanis ha a búzaszemek 5%-án po­loskaszúrások vannak, a liszt minősége egy minősítési fokkal fennebb szál­­. A szúrt szemek­ben a bennmaradt poloska­nyál a liszt minőségét rontja. Az Olt mentén és a szép­­mezői búzatáblákban én csupán elvétve találtam néhány egyedet. Gyermekkoromban ezeket baza gabonaszemeken okozzák. Ha tejes érésben szívogat, a szemekből ocsú lesz. Viaszérés­ben a magokon a szúrás helyén kis sárga folt marad. Az ilyen mag sikérminősége gyenge, nincs súlya. A gabonapoloska telelésre 100 km távolságra is elrepül. Legszívesebben a hegyvidéki erdők és cserjések avarjában telelnek, a délnyugati kitettségű, száraz, meleg helyeken. Ápri­lis végén vonulnak le a vetésekre A bogár bőségesen táplálkozik, s a gabonaérésig állandóan petézik. A búza leveleire aratásig Jó, Hű­ döspoloskának nevezzük. Éssze­rű, ha közelebbről megismer­jük a kártevőt, gabonatermesz­tésünk jövőjére is gondolva. A gabonatáblákban több­fajta poloska kártékonykodik: a szerecsenpoloska (Eurigaster maura), osztrák poloska (E. austriaca) és a szipolypolos­ka (Aelia acuminata). Az utóbbit cickánypoloskának is nevezik, mert a feje feltűnően hosszúkás. A károsítás többféle. A vetést megritkítják, mert a fiatal sarjak tövét szúrják meg, onnan táp­lálkoznak. Később, kalász­hányás előtt a kasban levő ka­lászokba szúr a bogár, s a ka­lász fejletlenül, fehéren je­lenik meg. A harmadik kártételt TUDJUK csomókban 150—180 petét rakhat le az egyed. Június má­sodik felében már jelentkeznek a kifejlett poloskák. A meleg és száraz május, június ked­vez szaporodásuknak. Aratás után a poloskák telelőhelyük­re vonulnak. Szerencse, hogy több fürkészdarázs és fürkészlégy pusztítja ezt a kártevőt, mert egyébként nehéz lenne védekez­ni. Csak ritkább esetben tud­nak csapást jelentő módon el­szaporodni. Kísérleteznek a tojásparaziták elszaporításával és oltott mész oldatának nátrium­­nitrátos híg keverékének kipermetezésével. Keresztes László AZ OLDALT SZERKESZTETTE: TOMPA ERNŐ LEVELESLÁDA Bemutatkozik a fekete csucsor Levelezőnk kétségbeesve tudósít erről a gyomról, amely a házikertben vetette meg lábát. A növény egyéves, kemény szárú, bokrosodó, akár méteresre is megnő. Gyökere rövid karógyökér. Levelei sötétzöldek, háromszög alakúak, fogasak. Virágja fehér, csillag alakú. Júniustól novemberig virágzik. Termése feketészöld bogyó, a magvak sötétbarnák, alakjuk lapított tojásdad. Egy növény bogyóiban 40 000 mag is megterem, és ez a „kiirthatatlanság" oka. Szapora, ellenálló, a magvak hosszú ideig csíraképesek, s mindez a többi gyomokra is jellemző. Ha egyszer valahol megjelent, ne­hezen szabadulnak tőle. A csucsor mindenütt előfordul, legelőn, árokparton, épületek közelében gyakori. Magvai melegigényesek, tavasszal későn kelnek, a növény kedveli a napfényt. Szolanin hatóanyaga az éretlen bogyókban és szárban jelentős. Az állatok megbetegedé­sének tünetei: nyálazás, hányás, gyomor- és bélgyulladás, hasmenés, légzési és vérkeringési zavarok. Az elhullás gör­csök és légzésbénulás kíséretében következik be. Irtása: megakadályozzuk a magérést, a töveket kiszúrkáljuk. Rendszeres és főleg nyárutói kiegészítő kapálás szükséges a fertőzött kertben. A több tízezernyi magból jó néhány év múltán is felszínre kerülhet, csíraképességét megőrizve. Próbára teszi a kertész türelmét, akárcsak a többi gyom, de nem tarthatjuk a kiirthatatlannak. . 1995. AUGUSZTUS 1.

Next