Háromszék, 1995. augusztus (7. évfolyam, 1496-1522. szám)
1995-08-01 / 1496. szám
GAZDAKÖRI TÁJÉKOZTATÓ A minőségi vetőmagtermesztés védelmében A 75/1995. július 6. sz. törvény, amely a 150. számú Hivatalos Közlönyben jelent meg, a gazdálkodók számára alapvetően fontos problémát szabályoz: a vetőmag- és ültetőanyag-termesztést, a minőségi ellenőrzést, valamint a forgalmazást. A Mezőgazdasági és Közélelmezési Minisztérium hatáskörébe tartozik tulajdonformától függetlenül a szakosított egységek megszervezése, a növényegészségügyi és fajtatisztasági ellenőrzés, a szükséges igazolványok kibocsátása, a biológiai érték megállapítása. Nyomon követi és ellenőrzi az előírt technikai és technológiai szabályok betartását a gyakorlatban, támogatja a kutatómunkát, új fajták előállítását, a nemzetközi megegyezések keretébe való beilleszkedést. A vetőmagtermesztő fizikai vagy jogi személynek megfelelő anyagi alapokkal, szakszemélyzettel kell rendelkeznie, vezetni kell az előírt nyilvántartásokat, szavatolni a fajtatisztaság megőrzését, a szomszédos kultúráktól elválasztó távolságokat. Ellenkező esetben a minisztérium visszavonja a működési engedélyt. A magtermesztőnek az államilag termesztésre jóváhagyott és elismert hivatalos fajtajegyzékhez kell igazodnia, felel a minőségért, fajtaazonosságért, a szakszerű tárolásért, csomagolásért, címkézésért, s amennyiben ezeket a szabályokat nem tartja be, a termelőnek okozott károkért. Külföldről behozni csak az állami fajtajegyzékben feltüntetett vetőmagokat és ültetőanyagokat lehet, kivételt képeznek a kutatóintézetek, kísérleti állomások nemzetközi vetőmagcseréi, valamint a mezőgazdasági főiskolai hálózatban a tudományos munkához szükséges, a fajtaösszehasonlító és kipróbálás céljára hozott, a szerződéses alapon kivitel céljából belföldi elszaporításra előirányzott fajták, akár vetőmagról, akár árutermelésről legyen szó. A területi vetőmag- és ültetőanyag-minőséget ellenőrző felügyelőségek felelnek az előírt szabályok betartásáért, kiállítják az igazolványokat. Csakis a hivatalos fajtajegyzékben szereplő vetőmagtermesztő parcellákra lehet kibocsátani igazolást az előzetes fajtaelismerés alapján. Ellenőrzés híján a vetőmagtételek kereskedelmi forgalmazása tilos. A hivatalos fajtajegyzéket évente állítják össze, újabbak bejegyzését, mások kivonását a szakminisztérium engedélyezi előzetes ellenőrzés nyomán. Kihágásnak minősül az engedély nélküli termelő által előállított, a minisztérium jóváhagyása nélkül behozott vetőmag forgalmazása, az előírt technológiától való eltérés, ami rontja a szabályszerű minőséget, a fajtaazonosságot, az igazoló papírok nélküli raktározás és szállítás, a nyilvántartás mellőzése vagy valótlan adatok bejegyzése, a növényegészségügyi szabályok betartásának elhanyagolása. Az eset súlyosságától függően 300 ezertől ötmillió lejig terjedő büntetés szabható ki az illetékes felügyelőség által. A 75-ös törvény a közléstől számított 30 nap után hatályba lép, és minden ellentétes rendelkezés érvényét veszti. KÖZELLENSÉGEK (7.) A gyógyíthatatlan vírusbetegségek A múlt héten megkértek, nézném meg, mi történt azokkal a paradicsomtövekkel, amelyek láthatóan elmaradtak fejlődésben a többitől, és különös, torz külsejük van. A diagnózist azonnal meg lehetett állapítani: a növények vírusos fertőzés miatt maradtak csököttek, leveleik szalagosak, áttetszően foltosak, levél- és virágszáraik rövidek, merevek. Amint ez állati, emberi szervezeteknél is tudott, a vírusos növénybetegségek gyógyíthatatlanok. Nincs olyan vegyszer, amely segítene rajtuk. Tétovázás nélkül ki kell szelektálni a még ép tövek közül a vírusosokat. Azt kérdezhetné olvasónk: minek akkor egyáltalán erről írni,ha nincs mentség. Jó okunk van azonban felhívni figyelmüket a jelenségre. A vírusbetegségek nem spontán módon keletkeznek. Leginkább a vetőmag hordozza. Ismerősöm falun gazdálkozó szüleitől kapta a paradicsommagot, tehát eleve beteg lehetett, csávázva nem volt. Innen kell kiindulnunk, ha gátat akarunk állítani egész növényállományunk megfertőzésének. Ugyanis a következő tényező a szívó, ritkábban rágó rovarkártevők, tehát a levéltetvek, levélbolhák, atkák, csigák, lepkelárvák stb. Következésképp: biztosítanunk kell a védelmet a kártevők ellen. Ugyanis ezek egyik növényről a másikra jutva, a még egészséges növényt gyomortartalmuk vírusos növénynedvével megfertőzik. A növénypatogén vírusok átvitelében a levéltetveknek van legnagyobb szerepük Világítsuk meg egy példával: az őszibarackfa-levéltetű(Myzus vagy Phorodon persicae) a burgonyafélék (Solanaceae család) legismertebb kártevője. Amint ez ismert, a paradicsom, kékparadicsom, paprika, burgonya ide tartozik. Szívó szájszervével ez a rovar 180 perc szívási idő után a levelek (tehát a növények!) 80%-át már meg is fertőzte. Az általa terjesztett vírus az egyik legismertebb solanum-vírus, a „potato vírus Y”, magyarul „Y vírus’ ’, amely a levelek jellegzetes kanalasodását, merev, rövid száztagú torzulását idézi elő, csökkent terméshozó képességgel. A burgonyavetőgumó-termesztők aranyszabálya: a tábla vírustalanítása. A gyakori Y, X, A típusú vírusok, nálunk is gyakoriak, s ha a fajtafelismerő ilyent (akár egyet is) meglát a táblában, elutasítja a burgonya elismerését vetőgumóként. A vírusok tudományos kimutatása csak jól felszerelt laboratóriumban lehetséges, mikroszkópos, szerológiai vizsgálattal. Felismerésük azonban, némi tapasztalat birtokában, makroszkopikusan is lehetséges. Tudnunk kell azt, hogy kézzel, kapával, talajjal is átvihetők, tehát a gazda is, akaratlanul, terjesztheti. Az egyetlen gyógymód: a könyörtelen kiszelektálás. Minden rendellenes növekedés, torzulás, színfoltosság, feketedés gyaníthatóan jelzi a vírusfertőzést. Puskás Attila AGRÁRTÖRTÉNET Megjelennek a nemesített búzák A nagyobb hozamú és értékes búzafajták termesztése Erdélyben szorosan kötődik az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület és a magyar szakemberek tevékenységéhez. Az EMGE elnöksége 1936 őszén hozzáfogott a nemesített búzafajtákból szaporított vetőmagellátás megszervezéséhez. Ezt folytatta is mindaddig, amíg tevékenységét felszámolta a kommunista diktatúra. Az új fajták közül a gazdáknak ajánlották az Odvös 241,a Bánkuti 1005, 1014, 1201 és 1205-ös kalászos, a Bánkuti 118, 505 és 546-os tarbúzát és a Bánkuti G tavaszbúzát, melyek a legjobban beváltak a termesztésben. Az Odvos 241 nemesítője dr. Konopi Kálmán kiváló gazdász volt. Ez a fajta Erdély-szerte gyorsan elterjedt kiváló tulajdonságainak köszönhetően. A talajjal szemben igénytelen, nagy a bokrosodási képessége, a kései vetést jól tűri, ellenáll a téli fagyoknak, nem fog rajta a rozsda, korán beérik. Szemtermése sikérdús, súlyos minőségbúza, magva középnagy, vörös színű. Hibája, hogy szalmája meglehetősen puha, és így kövér földben megdől. Kalászai nem nagyok, a szemek egyenletes nagyságúak, bőtermő. A Bánkuti búzafajták igényesek, jó erőben levő talajt, korai vetést igényelnek, csekély a bokrosodási képességük, szalmájuk magasra nő és erős, kalászaik nagyok, a rozsdával szemben ellenállnak, korán beérnek, szemtermésük apró, piros, súlyos, sikérdús. A Bánkuti tar búzák még igényesebbek, csak gazdag talajon korán vetve adnak jó termést. A rozsdával szemben érzékenyek, szalmájuk viszont drótszerűen erős. Korai érésűek. Magjuk apró, gömbölyded, piros, igen súlyos, sikérdús minőségbúzák. Gyakran elérik a 83—85 kg-os hektoliter súlyt is. E búzafélék szeszélyesek, ezért gazdáink „kisasszonybúzának’ ’ is nevezték. A Bánkuti G tavaszbúza jó terméshozamot biztosít, a legjobban bevált tavaszbúza volt Erdélyben. Erős szalmájú, elég nagy, tarkalászú fajta. Szemtermése apró, piros, sikérdús. A rozsdának ellenáll, szalmája nem dől meg. Az EMGE évekig folytatta az említett búzafajták elterjesztését az eredeti fajtatiszta vetőmagvak utánterjesztésével és az elkorosodott vetőmagvak kicserélésével. Igyekeztek megkeresni a különböző vidékek termesztési adottságainak megfelelő fajtaváltozatokat, javítva a mennyiségi és minőségi hozamokat. Ezek a fajták jótékony hatással voltak nemcsak Erdély, a Bánság, hanem Nyugat-Olténia, Nyugat-Munténia lankás vidékeinek búzatermesztési eredményeire is mindaddig, amíg áttértek a nagyüzemi termesztésre, és megjelentek a nagy hozamú, intenzív fajták. Az EMGE utóda, az RMGE hasonló célkitűzésekkel kell segítse a következő évtizedekben a gazdatársadalmat Folyamatosan be kell szerezni a vidéknek legjobban megfelelő és legértékesebb búza- és más gabonafajtákat, az elődök nyomdokain járva. Erzse László Gabonapoloskák Nemrég a tévé Faluműsorában közölték, hogy a déli és nyugati megyékben gabonapoloska-kártételt észleltek a búzában A felvásárlók ezért tüzetesen vizsgálják át a beérkezett tételeket, ugyanis ha a búzaszemek 5%-án poloskaszúrások vannak, a liszt minősége egy minősítési fokkal fennebb szál. A szúrt szemekben a bennmaradt poloskanyál a liszt minőségét rontja. Az Olt mentén és a szépmezői búzatáblákban én csupán elvétve találtam néhány egyedet. Gyermekkoromban ezeket baza gabonaszemeken okozzák. Ha tejes érésben szívogat, a szemekből ocsú lesz. Viaszérésben a magokon a szúrás helyén kis sárga folt marad. Az ilyen mag sikérminősége gyenge, nincs súlya. A gabonapoloska telelésre 100 km távolságra is elrepül. Legszívesebben a hegyvidéki erdők és cserjések avarjában telelnek, a délnyugati kitettségű, száraz, meleg helyeken. Április végén vonulnak le a vetésekre A bogár bőségesen táplálkozik, s a gabonaérésig állandóan petézik. A búza leveleire aratásig Jó, Hű döspoloskának nevezzük. Ésszerű, ha közelebbről megismerjük a kártevőt, gabonatermesztésünk jövőjére is gondolva. A gabonatáblákban többfajta poloska kártékonykodik: a szerecsenpoloska (Eurigaster maura), osztrák poloska (E. austriaca) és a szipolypoloska (Aelia acuminata). Az utóbbit cickánypoloskának is nevezik, mert a feje feltűnően hosszúkás. A károsítás többféle. A vetést megritkítják, mert a fiatal sarjak tövét szúrják meg, onnan táplálkoznak. Később, kalászhányás előtt a kasban levő kalászokba szúr a bogár, s a kalász fejletlenül, fehéren jelenik meg. A harmadik kártételt TUDJUK csomókban 150—180 petét rakhat le az egyed. Június második felében már jelentkeznek a kifejlett poloskák. A meleg és száraz május, június kedvez szaporodásuknak. Aratás után a poloskák telelőhelyükre vonulnak. Szerencse, hogy több fürkészdarázs és fürkészlégy pusztítja ezt a kártevőt, mert egyébként nehéz lenne védekezni. Csak ritkább esetben tudnak csapást jelentő módon elszaporodni. Kísérleteznek a tojásparaziták elszaporításával és oltott mész oldatának nátriumnitrátos híg keverékének kipermetezésével. Keresztes László AZ OLDALT SZERKESZTETTE: TOMPA ERNŐ LEVELESLÁDA Bemutatkozik a fekete csucsor Levelezőnk kétségbeesve tudósít erről a gyomról, amely a házikertben vetette meg lábát. A növény egyéves, kemény szárú, bokrosodó, akár méteresre is megnő. Gyökere rövid karógyökér. Levelei sötétzöldek, háromszög alakúak, fogasak. Virágja fehér, csillag alakú. Júniustól novemberig virágzik. Termése feketészöld bogyó, a magvak sötétbarnák, alakjuk lapított tojásdad. Egy növény bogyóiban 40 000 mag is megterem, és ez a „kiirthatatlanság" oka. Szapora, ellenálló, a magvak hosszú ideig csíraképesek, s mindez a többi gyomokra is jellemző. Ha egyszer valahol megjelent, nehezen szabadulnak tőle. A csucsor mindenütt előfordul, legelőn, árokparton, épületek közelében gyakori. Magvai melegigényesek, tavasszal későn kelnek, a növény kedveli a napfényt. Szolanin hatóanyaga az éretlen bogyókban és szárban jelentős. Az állatok megbetegedésének tünetei: nyálazás, hányás, gyomor- és bélgyulladás, hasmenés, légzési és vérkeringési zavarok. Az elhullás görcsök és légzésbénulás kíséretében következik be. Irtása: megakadályozzuk a magérést, a töveket kiszúrkáljuk. Rendszeres és főleg nyárutói kiegészítő kapálás szükséges a fertőzött kertben. A több tízezernyi magból jó néhány év múltán is felszínre kerülhet, csíraképességét megőrizve. Próbára teszi a kertész türelmét, akárcsak a többi gyom, de nem tarthatjuk a kiirthatatlannak. . 1995. AUGUSZTUS 1.