Háromszék, 1995. szeptember (7. évfolyam, 1523-1548. szám)

1995-09-01 / 1523. szám

A megbékélés tervéről Tegnap tartott heti sajtóértekezletének bevezetőjében Traian Chebeleu elnöki szó­vivő részletesen kitért Románia elnökének a román—magyar történelmi megbékélésre vonatkozó kezdeményezésére, amelyet a bécsi döntés 55. évfordulójának szentelt szim­póziumon mondott el. Az elnök szerint ez a megbékélés egybehangolt és több területre kiterjedő hosszas akciók — mondta Chebe­leu. Hozzátette, politikai szempontból azt jelentené, hogy a két ország nyilatkozatban fejti ki világosan azt az akaratát, hogy új fejezetet nyisson a kétoldalú kapcsolatok­ban. A román kezdeményezés szem előtt tartja az alapszerződésre vonatkozó tárgya­lások beiktatását a román—magyar meg­békélést célzó intézkedések egészébe. Lapvélemények a történelmi megbékélésről A tegnapi fővárosi napilapok kivétel nélkül beszámoltak a bécsi döntés 55. évfordulójára rendezett tudományos ülésszakról, amelyen Ion Iliescu államfő is beszédet mondott. A Vocea României kormánylap teljes ter­jedelmében közli ezt a beszédet, kiemelve, hogy Romániának és Magyarországnak nyi­latkozatot kellene aláírnia, ami a történelmi megbékélést illeti. Az Adevărul első ol­dalas felcíme úgy fogalmaz, hogy Iliescu elnök kesztyűt dob és kezet nyújt Budapest­nek. Iliescu közvetlenül fordul a budapesti demokratikus vezetéshez, és egy politikai nyilatkozat kidolgozását ajánlja, amit egy jogi dokumentum egészítene ki, s amely a­ kétoldalú magatartásokat szabályozná — úja a lap. A Ziua kiemeli: Iliescu elnök szük­ségesnek tartja a magyar—román alapszer­ződés tárgyalásainak újrakezdését, de úgy véli, történelmi megbékélésre nem kerülhet sor addig, amíg Magyarország a múltba tekint, és területi követelései vannak. Iliescu fogadta az EBESZ főbiztosát Tegnap délben a román elnök fogadta Max van der Stoelt, az EBESZ kisebbségi kérdésekkel foglalkozó főbiztosát. A találkozóra zárt ajtók mögött, a sajtó képviselői nélkül került sor. Az elnöki szóvivő elmondta, Max van der Stoel és a román elnök tegnapi találkozójának fő témája a román—magyar történelmi megbékélés volt, ahol a román elnök részletesen is kifejtette elképzeléseit. Traian Chebeleu szerint a tanügyi törvény és a kisebbség ügye nem került szóba ezen a megbeszélésen. GONDTERHELT POLGÁRMESTEREK Hol áll a közösség? Alighanem Bardóc község polgármestere, BENCZE BOTOND agrármérnök sem ilyennek képzelte az önkor­mányzatot, amikor 1991 decemberében elfogadta a polgármesteri jelölést. El­sősorban amiatt, hogy ama bizonyos fokú döntési önál­lóság mellé — sehol az ország­ban, többször leírtuk— nem társult ama bizonyos fokú pénzügyi önállóság is. Ilyen körülmények között, az igazi önkormányzatot működ­tető pénz hiányában pedig könnyen szertefoszlanak a legszebb és­­nemesebb tervek. És gondterhelt a polgár­­mester. Pedig Bardóc község­re egyáltalán nem jellemző a semmittevés. —Néhány napja megkötöt­tük a szerződést az építővel, hogy a földgáz Bardócra, Er­­dőfülébe, Székelyszáldobosba és Olasztelekre is eljusson — mondja Bencze Botond polgármester —, tehát kez­dődhet a munka. Egymilliárd lej feletti összegről van szó. Sajnos, az emberek egy része tájékozatlan, ráadásul rossz­hiszemű. Pedig egy ilyen le­hetőséget nem szabad elsza­lasztani. A földgázvezetésen kívül tatarozzuk a tanács székházát és a községi iskolákat is. Erdőfülön az új iskolában a két emelet közé vasbeton födémet öntöttünk, a régi iskola egyik szárnyát főjavítás alá kell vetnünk, ennek már foly­nak az előkészületei. — Mennyit költöttek az iskolákra? — Eddig közel huszonöt­­milliót. Ellenben a füles régi iskolának a főjavítására nem lesz elegendő a kiutalt ötven­millió lej... Úgyhogy számí­tunk a költségvetés kiegé­szítésére, illetve a megyei tanács támogatására. És vég­re sikerült az Olasztelek— Erdőfülő útszakasz aszfalt­­burkolatát befoltoztatni. Sze­retném, ha a Kormos felső hídján felüli útszakaszt is ki­javítanák az útügyiek, mert ott is emberek laknak. Azt még lejegyezheti, hogy a minőség megkérdőjelezhető... — Emiatt gondterhelt?... —Igen. Meg azért is, mert az emberek java része nem érti meg: attól, hogy megválasz­tottak egy polgármestert, még semmi, de semmi nem oldó­dott meg, és soha semmilyen eredményt el nem érhetünk, ha a közösség nem áll a dolgok mellé. Példát is mondhatok: két hónapja sánctakarítást hir­dettünk. Nem kötelezőt, hanem csak fel akartuk kelteni az érdeklődést, fel akartuk hívni a figyelmet, hogy valami nincs rendben. Nem mindenki vette tudomásul. Olaszteleken a Kormos kft. székháza előtt többszöri kérésünk ellenére sem takarították ki a sáncot, abból isznak a tehenek. A falu kellős közepén. A juhászok pedig rá sem hederítenek arra, hogy a birkákat a szomszéd, a falustárs vetésében legeltetik. Vagy ott van a földmérés. Most már topográfusunk is van, de a prefektus által kinevezett földmérő bizottság egyszerűen hátat fordított a munkának, tehát az egész közösségnek. Nos, kin csattan az ostor? Nyilván, a polgármesteren. Az engedély nélküli építkezésekről, a Kormos menti nyaralókról már nem is szólok... Pedig ha nincs rendben a széna, a törvény szigorú bírságot ír elő... Kérem szépen, tetszik, nem tetszik, a törvény az törvény, s azt sem mi, sem más nem szegheti meg. —Tehát nem csak a pénzen múlik minden... — Pontosan. Én például augusztus elsején, Svájc nem­zeti ünnepe alkalmából a testvérközségünkbe, Prillybe voltam hivatalos. Nos, ott lát­tam, hogy merre kéne halad­junk. Ott például háromezer­­hatszáz méter magasan, a gleccser talpáig vezet az aszfaltcsík... Egész egyszerűen ott nincsnek mellékutak, ott csak sima utak vannak, kimondott és betar­tott szavak. Én azt nem tu­dom, hogy Svájcban, Prilly­­ben az emberek szeretik-e egymást vagy sem, de hogy megbecsüli egyik a másikat, az hétszentség! Van, amit tan­uljunk tőlük... Benkó Levente Funar el akarja költöztetni Mátyás királyt Kolozsvár polgármestere a bécsi döntés 55. évfordulója alkalmából rendezett meg­emlékezésen elmondta, Mátyás király szob­rát Vajdahunyadra szeretné költöztetni, mert „a kastély jobban állna a királynak”. A Mediafax hírügynökségnek Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke elmondta, ha erőszakosan elköltöztetik a szobrot, akkor Ko­lozsvár magyar lakosságát is költöztethetik. A NAGY MEGBÉKÉLÉS (folytatás az első oldalról) és országos szinten teljesen eltorzított képét festették a történteknek. Egyesek szerint az erdélyi magyarságnak a két világháború között minden joga megvolt. Ezek szerint nem létezett Anghelescu és hírhedt tanügyi törvénye, nem voltak „Vorbiţi româneşte!’ paran­csolatok, Szárazajta sem úgy történt, ahogy történt, a magyaroknak kellene bocsánatot kérniük, a kolozsvári Drakula rabomobilokat ígér azoknak, akik a magyar oktatásért emelik szavuk. Ha pedig úgy képzelik el, hogy a kisebb­ségbe szorult nemzeti közösségek feje fölött lehet történelmi kiegyezéseket kötni, miköz­ben ezek nyílt beolvasztására összpontosíta­nak minden figyelmet és cselekedetet, tan­ügyi törvénnyel, militarizálással, az etnikai tömbök fellazításával,nagyon tévednek. Történel­mi megbékélés elsősorban népek és nem (csak) a kormányok részvételével lehetséges. Három­negyed század alatt a magyarság a Kárpát­medencén kívül és belül, éppen az itt uralkodó békétlenség miatt olyan migrációs hullámok­ban telepedett ide, oda, hogy szegről-végről mindenkinek él valahol kisebbségben roko­na, ismerőse. Bukásra és megvetésre számít­hatna az a kormány, amelyik ezeknek a közösségeknek az érdekeit és érzelmeit nem tiszteli, és eltűri ezek elsorvasztását. Az a gyanúnk, hogy­ a történelmi meg­békélési kezdeményezés nem is nekünk szól, hanem Max van der Stoelnak és más ins­pektoroknak, a nyugati kormányoknak, s ép­pen a tanügyi törvényről és egyebekről tereli el a figyelmet, egy melléklet ahhoz a­z illeocu­­mentumcsomaghoz, amelyet a diplomáciai kirendeltségek világnyelveken terjesztenek. Bárha csalatkoznánk magunkban, s az elvi bejelentést gyakorlatiak követnék: módosul a tanügyi törvény, lesz autonómia, anyanyelvű szakoktatás, egyetemi képzés anyanyelven. Egy tényy a megbékélés tovább már nem odázható. El kell készíteni a nagy kiegyezés gyakorlati forgatókönyvét. SZEPTEMBER 1. — A CSENDŐRSÉG NAPJA Az államrend védelmében Fennállásának 102. évfor­dulóját ünnepli ma a csend­őrség . Az eredetileg vidéki rend­­fenntartó testületként létre­hozott intézmény a közrendet őrizte, a közutakat felügyelte és rendkívüli helyzetekben lépett közbe. Az idők során a csend­őrség felépítése módosult, de szerkezete mindvégig a fran­cia csendőrség struktúráját követte. Az 1989 után újjáalakult fegyvernem alakulatai biztosítják a köz- és magánvagyon, az állampolgárok testi épségének védelmét, a közutak, piacterek, pályaudvarok zavartalan működését, a nyilvános ren­dezvények nyugalmát, fellép­nek az erőszakos megnyilvánulá­sokkal szemben, segítséget nyújtanak a természeti kataszt­rófák esetén Sepsiszentgyör­­gyön a csendőrség őrséget biztosít a Nemzeti Banknak, az állami levéltárnak, a megyei rendőr­felügyelőségnek, a prefektúrának és a megyei törvényszéknek. Ezenkívül Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Kovásznán és Baróton, valamint a me­gyeszékhely pályaudvarán látnak el közrendi tevékenységet, és alkalomadtán a népes rendez­vények biztonságát őrzik. A Kovászna megyei csendőr­egység úgy véli, mind a prefek­­túra, mind a megyei tanács és a helyi tanácsok megértik, és lehetőségeikhez mérten tá­mogatj­ák az intézményt gond­­jainak megoldásában. (Domokos) Krajnai menekültáradat következménye A Vajdasági Magyar Szövetség arra kérte a vezető jugoszláv, szerb és magyar poli­tikusokat, fogadják a szövetség képviselőit. Milosevics szerb elnöknél ki akarják nyil­vánítani aggodalmukat a krajnai menekültáradat következtében előállt helyzet miatt a Vaj­daságban, különösen azokban a községek­ben, ahol jelentős számban élnek magyarok, és elő akarják terjeszteni észrevételeiket, illetve javaslataikat a problémák megoldására. Ugyanakkor kérték Göncz Árpád segítségét is, akivel szintén ismertetni akarják elkép­zeléseiket, hogy a menekülteket a Vajdaságból helyezzék át más szerbiai vidékre. A VMSZ ügyvezető elnöke hangsúlyozta, a szövet­séget mélyen megrendítette a krajnai nép tragédiája, de tiltakozik minden etnikai tisz­togatás és etnikai áthelyezés ellen. Továbbra is NATO- gépek Bosznia fölött Bosznia fölött több tucat NATO-gép körözött, hogy szerb célpontokat keressen, és felmér­je az eddigi bombázás okozta károkat. Az ENSZ szarajevói szóvivője közölte, a bün­tetőakció még nem ért véget. Átmenetileg kettévált az amerikai küldöttség Az egyik csoport Richar Holbrooke ál­lamtitkár-helyettes vezetésével tegnap Zág­rábban Tudjman horvát államfővel és Izet­­begovics bosnyák elnökkel folytatott meg­beszélést. A másik különítmény Robert Owennek, az amerikai összekötő csoport új amerikai tagjának irányításával folytatja a jugoszláv és a szerb vezetőkkel való esz­mecserét. Holbrooke a Miloseviccsel folytatott­­ szerdai hatórás megbeszélés után eredméy­esnek nevezte a találkozót, és különösen biztatónak a belgrádi és palei szerb vezetés közös beje­lentését az együttes tárgyalóküldöttség meg­alakításáról. Ez — mint mondta — poten­ciálisan ígéretes lépéseket helyez kilátásba a térség békéje szempontjából. A nyilatko­zat egyik aláírója, Mladics tábornok közben elutasította a szerb nehézfegyverzet kivonását Szarajevó térségéből, annak ellenére, hogy szerdán a NATO gépei egész nap bombáz­ták a szerb hadállásokat, nemcsak a bosnyák főváros, hanem Gorazsde, Tuzla, sőt, Mosz­­tár környékén is. A délszláv térségben ál­lomásozó EN­SZ-erők parancsnoka nyomatéko­san kijelentette: a bombázásokat csak ab­ban az esetben hagyják abba, ha már nem lesznek szerb nehézfegyverek lőtávol­ságon belül, ahonnan veszélyeztethetik a védett övezetek lakosságát. Nem egyeztették Oroszországgal a légitámadást A boszniai szerbek elleni NATO-légi­­csapásokról hozott döntését nem egyeztet­ték Oroszországgal —jelentette ki Grigorij Karaszin orosz külügyi szóvivő. Az Interfax jelentése szerint Karaszin azt állította, Párizsban, a nemzetközi összekötő csoport keddi ülésén nem volt szó arról, milyen erőt alkalmazza­nak a boszniai szerbek ellen. Elmondta azt is, hogy az orosz külügyi közleményt elvileg egyeztették Borisz Jelcin elnökkel, aki teljes mértékben egyetértett annak tartalmával. Oroszország ugyanakkor követeli, hogy azonnal állítsák le a boszniai szerbek elleni bűn­t­­etőakciókat. Az orosz ENSZ-nagykövet szerint ugyanis a támadásokban részt vevő NATO- gépek és a gyorsan bevethető erők túllépték mandátumukat. 1995. SZEPTEMBER 1.

Next