Háromszék, 1995. november (7. évfolyam, 1575-1600. szám)
1995-11-01 / 1575. szám
HÁROMSZÉK független napilap Veszprémiek Háromszéken Háromszék huszonhat helysége harmincöt magyarországi településsel, ebből hat Veszprém megyeivel tart testvérkapcsolatot — hangzott el azon a tegnapi találkozón, amelyen Orbán Árpád megyei tanácselnök és Kovászna megye tanácsának állandó bizottsága fogadta Veszprém testvérmegye háromtagú küldöttségét. Dr. Zongor Gábor, a Veszprém megyei közgyűlés elnöke, Mussulin Béla, a testület alelnöke és Kövi Zsolt nyugalmazott lelkész hétfő estétől szombatig tartózkodik Háromszéken. Látogatásuk során művelődési és gazdasági intézmények képviselőivel találkoznak. GAZDASÁGI KILÁTÁSOK Dr. Zongor Gábor kiemelte, is nyújtanak. Én ebben seg,hogy az együttműködési kapcsolatok ápolása és fejlesztése azért fontos, mert mind a magyarországi, mind a romániai települések, illetve megyék, tulajdonképpen mindkét ország egyformán érdekelt az európai integrálódásban „Meg kell keresni és találni azokat a kapcsolatokat, amelyek Kovászna megyének nyugati együttműködési lehetőséget tem a Kovászna megyeieket’ ’ — mondotta az elnök, majd hozzátette: „Végső kivitelezési formában van a Pannónia Klub elnevezésű magyar—osztrák gazdasági fórum, amelybe általunk Kovászna megye is bejutást nyer. ’ ’ Ugyanakkor javasolta, hogy 1996-ra a felek állítsanak össze egy intézményekre lebontott kapcsolattartási programot. (BEN) LAZULÓ KAPCSOLATOK? A találkozó során Orbán Árpád megyei tanácselnök tájékoztatta a Veszprém megyei küldötteket Kovászna megye gazdasági-kulturális helyzetéről. A tanácselnök többek között kiemelte az idei építkezések és építkezési tervek fontosságát, vázolta a tanügyi és kulturális intézmények helyzetét, tájékoztatott a megye útjainak nem éppen dicsérnivaló állapotáról. Orbán Árpád külön hangsúlyozta a színház körül felvetődött problémákat, és odaadóbb munkára szólította fel az ezért a munkáért felelősöket. Amint Nemes Levente, majd Demeter József, Nagybacon polgármestere elmondotta, főleg a Veszprém megyeiek hozzáállása miatt sekélyesednek el a különben jónak indult kapcsolatok. Ellenpélda is van: a Megyei Könyvtár és Zabola kitűnő kapcsolatai. Dr Zongor Gábor közvetítést és e bajok orvoslását ígérte, és egy konkrét PHARE-pályázati tervet nyújtott át, amellyel egy kétéves időtartamú, népi kismesterségek oktatását szolgáló tanfolyamot lehet beindítani általános ésközépiskolát végzettek számára. (Mona)^ SPONTÁN SZTRÁJK BODZAFORDULÓN Követelték a vezérigazgató leváltását Hétfőn reggel kilenc órakor 200 munkás spontán, nem szervezett munkabeszüntetést tartott a bodzafordulói fakitermelő részvénytársaságnál, és követelte, hogy Tohaneanu vezérigazgató hallgassa meg panaszaikat. Mivel nem volt hajlandó erre, a munkások nem hagyták az üzemi irodából távozni, ezért Ghiţă Baciu polgármesternek kellett lecsillapítania a felhevült kedélyeket. Időközben az irodai alkalmazottak értesítették brassói központjukat, a BRAFOR Rt. vezetőségét is, és hétfőn délutánra maga Barbu vezérigazgató és munkatársai érkeztek a helyszínre. A zabratói és nagyvirágpataki fakitermelő részlegek, valamint a szállítási csoport dolgozói a munka- és szállítóeszközeik rossz állapotára, a nem megfelelő minőségű kitermelendő faanyagra és a munkavédelmi felszerelés hiányára panaszkodtak. (D. P.) Magunkban ráléphettek az államelnökre Amerikában, mert amióta hazajött, módosítás módosítást ér, egymás után veszi elő a parlament a már letárgyalt, véres vitákkal keresztülerőszakolt, korlátozó jogszabályokat, kozmetikázza külsejét a kormánypárt, de még az egységpárt is. Tegnap már a himnusztilalomra is sort kerítettek a képviselőházban: odáig enyhült az idegen himnuszok, zászlók, szimbólumok elleni harag, hogy már csak a csoportosan és hivatalos állami alkalmakon kívüli éneklés, zászlólengetés és egyéb megnyilvánulás számít büntetendő vétségnek — vagy ha a fent említett cselekedetek valamiképpen az állam biztonságát veszélyeztetik (felverik álmából a rendőrt, aki hirtelen szétlövi az őrsöt?). Lehet tehát az 52. zsoltárt énekelni, akár teli torokból is, de nem együtt, hanem ki-ki a maga szobájában, amit esetenként bizonyára lehallgat a SRI, és talán a rossz fordítás miatt összeesküvésre gyanakszik. Különben ez sem végleges törvényváltozat. (Demeter) EGÉSZSÉGESEK AZ ERDŐVIDÉKI BÁNYÁSZOK? A vizsgálatot ma kezdik Júniusban írtunk arról, hogy a dr. Simonfy Sámuel Erdővidéki Egészségügyi és Szociális Alapítvány tulajdonában levő, a legkorszerűbbek közé tartozó ultrahangos berendezéssel megvizsálják a köpeci bányakitermelés valamennyi alkalmazottját. Az azóta eltelt időszakban az illetékesek meghányták-vetették a kérdést — elég sokat kellett töprengeniük... —, s a minap megszületett a rábólintás, szerdán ugyanis megkezdik a vizsgálatot. A bányászszakszervezet, az üzemi rendelő és a baróti kórház, ezen belül a poliklinika által összehangolt akció során az echográfos vizsgálat által elsősorban a páciensek hasüregét vizsgálják át, hogy az esetleges daganatokat, epe- és veseköveket, rendellenességeit idejekorán felfedezzék. A vizsgálatokat szerdán kezdik, november folyamán a szénbányák 234 nő alkalmazottja jelentkezhet. A szakvizsgálatra a küldőcédulákat a köpeci bányakitermelés orvosi rendelőjében állítják ki, naponta 78 páciens ellenőrzésére van lehetőség. A férfiak ellenőrzése 1996 januárjától esedékes. -EN SEPSISZENTGYÖRGY 1995. NOVEMBER 1. 1575. szám ÁRA 200 lej Előfizetőknek 135 lej szi:kdi». HALOTTAK NAPJA KÁNYÁDI SÁNDOR Sárga kankalin Fekete pohárban sárga kankalin. Sokasodnak a halottaim. Anyám volt az első sárga kankalin. Gyűlnek, egyre gyűlnek a halottaim. — Nem fér a pohárba már a kankalin. egy SZER... 5. oldal Brit diplomata Sepsiszentgyörgyön Tegnap villámlátogatást tett Sepsiszentgyörgyön Nicholas Coppin, a britt nagykövetség sajtótitkára. Útjának két állomása volt: a prefektúra és a polgármesteri hivatal. Az angol titkár elmondta, hogy látogatása egy erdélyi körút része, és a helyszínen kíván tájékozódni az állampolgárokat érintő gondokról. Jelen esetben Kovászna megye és Sepsiszentgyörgy lakosságának helyzetét szándékozott megismerni. Azt tapasztalta, hogy nagyrészt az itt élők gondjai-bajai azonosak az ország többi lakosáéval, de itt egyéb is van: az etnikai konfliktushelyzet. Emez nem nemzetiségek közötti feszültségben nyilvánul meg, hanem főleg tanügyi gondokban, amelyek egyaránt érintik általánosan a magyar kisebbséget, de a megyében számbeli kisebbségben levő románságot is. Felvetődött még az önkormányat ügye is, a felelősségek megosztása a központi hatalom és a helyi közigazgatás között. „Kevés időt töltöttem itt, azt is nagyrészt bent, de úgy tűnik, a városnak különleges hangulata van az ország más településeihez viszonyítva’ ’ — zárta a beszélgetést a brit diplomata. (Szekeres) Lassú ■ Máról holnapra csárdás Ha minden igaz, a várhatóan 1996 februárjában esedékes helyhatósági választásokra készülő érdekvédelmi szervezetünk szűk három héten belül majdnem kész, másképpen fogalmazva: részleges jelöltlistákkal rendelkezik. De ha nem is válnak listákká a tervek szerint november derekáig begyűjtendő Információk, pontosabban a polgármesteri, illetve tanácsosi jelölést a szervezet színeiben vállalók névjegyzékei, az adatok mindenképpen azt a kiindulópontot jelentik majd, amelynek alapján már tárgyalóasztalhoz lehet ülni, s a végleges jelöltlajstromok összeállíthatók. Rövidnek tűnik ez a szűk három hét, annál is inkább, mert a jelöltállítás a legtöbb helyen még a találgatások szintjén sem tart, nemhogy a napi tényállás — például az a felmérés, hogy a tisztségükben levő polgármestereink és tanácsosaink közül ki vállal újabb jelölést/mandátumot és ki nem a feltérképezése elkezdődött volna. Márpedig az idő egyre fogy, maholnap sürget, és egyáltalán nem mindegy, hogy a jelöltlisták sűrű kapkodások közepette vagy alapos mérlegelés és egyeztetés következményeként állíttatnak-e össze. Azaz nem mindegy, hogy a választók mennyire érzik már a jelölés első szakaszában hitelesnek és legitimnek, következésképp elfogadhatónak a polgármesterből és tanácsosaiból álló majdani — tehát még jelölt! — csapatot. Hiszen a választók az 1992. februári helyhatósági választások óta eltelt közel négy év tapasztalataiból kétségtelenül levonták, illetve levonják a következtetést — lehet, hogy jól, lehet, hogy nem —, s a konzekvenciák elsősorban az újabb választáson való részvételi arányban lesznek majd lemérhetők. Ezért nem mindegy, hogy a választónak már az adatgyűjtés, jelöltkeresés időszakában számít-e vagy sem a véleménye. A jelek, sajnos, arra utalnak, hogy az újabb helyhatósági választáson alacsonyabb lesz a részvételi arány, mint négy évvel korábban, a nagy várakozások idején. Igen sokan megfogalmazzák, hogy a helyi tanácsoknak, illetve polgármestereknek, tehát az önkormányzatoknak a fogalma, sajnos, üresnek tetszik, mert megfelelő jogi és anyagi eszközök hiányában szárnyaszegettek(nek mutatkoznak, és úgymond nincs hatalmuk. Dacára ezen részigazságoknak, a romániai magyarság továbbra sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy közömbösséggel közelítsen a közelgő helyhatósági választásokhoz, s hogy mind az előkészítéstől, mind a majdani voksolástól távol tartsa magát. Ugyanúgy az érdekképviselet, az RMDSZ sem engedheti meg magának azt a kényelmet, hogy az idő teltével úgynevezett takaréklángon működjék. Hiszen a jelek azt igazolják, hogy nagyon sok helységben, magyar községekben és városokban kormánykoalíciós és ellenzéki, de finoman fogalmazva: a romániai magyarság érdekelt és elvárásait nem képviselő pártok-pártocskák máris jelöltek után szimatolnak. Azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy kifogják a szelet az RMDSZ, tehát a magyar közösség vitorlájából, s magyar voksokat szerezzenek nem magyar érdekeknek (!). Van, aki máris biztosra veszi, hogy a magyarságot képviselő RMDSZ- nek ezúttal nem lesz olyan sikere, mint négy évvel korábban, következésképpen nem szerez annyi polgármesteri, illetve tanácsosi mandátumot, mint 1992 februárjában. Ám az idő e találgatások közben telik, s képletesen szólva: a csárdás lassú. Frissíteni kéne. Benkó Levente Emlékeket őrző napok volt egyszer" Nem hiszem, hogy akadna olyan magyar ember, aki most a hűvös, őszi október végi és november eleji napokban ne emlékeznék. Mi, reformátusok október 31 -én a templomainkban istentisztelet keretében hálával gondolunk nagy reformátorainkra, november elsején pedig vallási különbség nélkül vonulunk ki a temetőbe, hogy szeretteink sírjánál gyertyát gyújtsunk. Évszázados hagyományaink ezek, s egy idő óta 1956 októberének zűrzavaros napjaira, a magyar forradalom, szabadságharc véres eseményeire is gondolunk. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem hallgatójaként a Pap utca 44. szám alatti lakásban— mint kintlakó—minden délután és este szívdobogva vettem számba a Szabad Európa és a Kossuth adóharcokról szóló újabb és újabb jelentéseit. Ma is a fülemben csengenek annak az ifjú refomátus lelkésznek a szavai, aki a Kossuth adóban — ha jól emlékszem, november 4-én vagy 5-én — a következő mondatokat olvasta be: „Vér folyik Budapest utcáin, magyar testvéreink vére, akik fegyvert ragadtak a szabadságért. Sajnos, fordulhatunk segítségért Nyugathoz és keleti nagy szomszédokhoz, a Szovjetunióhoz, mindhiába! Egyedüli segítőnk a jó Isten maradt! ’ ’ Minden november elején felidéződnek bennem e szavak. Aktuálisak, mert ma is a Nyugathoz és a világ nagyhatalmaihoz, Amerikához, Angliához és Franciaországhoz, az Európa Tanácshoz fordulnak képviselőink, és szinte azt mondhatjuk el, amit 1956-ban a református pap mondott: „Mindhiába!". Szeretnék, ha a jövőben végre-valahára megoldást nyerne a kisebbségek sorsa. Olyan határozat születne, amely garantálná a nemzeti közösségek kollektív jogait Amíg ez nem valósul meg, addig az idézett református lelkész szavai nem vesdék kl időszerűségüket Baló Gyula