Háromszék, 1995. november (7. évfolyam, 1575-1600. szám)

1995-11-01 / 1575. szám

HÁROMSZÉK független­ napilap Veszprémiek Háromszéken Háromszék huszonhat helysége harmincöt magyarországi településsel, ebből hat Veszprém megyeivel tart testvér­­kapcsolatot — hangzott el azon a tegnapi találkozón, amelyen Orbán Árpád megyei tanácselnök és Kovászna megye tanácsának állandó bizottsága fogadta Veszprém testvérmegye háromtagú küldöttségét. Dr. Zongor Gá­bor, a Veszprém megyei közgyűlés elnöke, Mussulin Béla, a testület alelnöke és Kövi Zsolt nyugalmazott lelkész hétfő estétől szombatig tartózkodik Háromszéken. Látogatásuk során művelődési és gazdasági intézmények képviselőivel találkoznak. GAZDASÁGI KILÁTÁSOK Dr. Zongor Gábor kiemelte, is nyújtanak. Én ebben seg,­hogy az együttműködési kap­csolatok ápolása és fejlesz­tése azért fontos, mert mind a magyarországi, mind a romá­niai települések, illetve me­gyék, tulajdonképpen mindkét ország egyformán érdekelt az európai integrálódásban „Meg kell keresni és találni azokat a kapcsolatokat, amelyek Ko­vászna megyének nyugati együttműködési lehetőséget tem a Kovászna megyeieket’ ’ — mondotta az elnök, majd hozzátette: „Végső kivitelezési formában van a Pannónia Klub elnevezésű magyar—osztrák gazdasági fórum, amelybe általunk Kovászna megye is bejutást nyer. ’ ’ Ugyanakkor javasolta, hogy 1996-ra a felek állítsanak össze egy intéz­ményekre lebontott kapcso­lattartási programot. (BEN) LAZULÓ KAPCSOLATOK? A találkozó során Orbán Árpád megyei tanácselnök tájékoztatta a Veszprém megyei küldötteket Kovászna megye gazdasági-kulturális helyzetéről. A tanácselnök többek között kiemelte az idei építkezések és építkezési tervek fontosságát, vázolta a tanügyi és kulturális intéz­mények helyzetét, tájékoztatott a megye útjainak nem éppen dicsérnivaló állapotáról. Orbán Árpád külön hang­súlyozta a színház körül felvetődött problémákat, és odaadóbb munkára szólította fel az ezért a munkáért felelősöket. Amint Nemes Levente, majd Demeter József, Nagybacon polgármestere elmondotta, főleg a Veszprém megyeiek hoz­záállása miatt sekélyesednek el a különben jónak indult kapcsolatok. Ellenpélda is van: a Megyei Könyvtár és Zabola kitűnő kapcsolatai. Dr Zongor Gábor közvetítést és e bajok orvoslását ígérte, és egy konkrét PHARE-pályázati tervet nyúj­tott át, amellyel egy kétéves időtartamú, népi kismesterségek oktatását szolgáló tanfolyamot lehet beindítani általános és­­középiskolát végzettek számára. (Mona)^ SPONTÁN SZTRÁJK BODZAFORDULÓN Követelték a vezérigazgató leváltását Hétfőn reggel kilenc órakor 200 munkás spontán, nem szer­vezett munkabeszüntetést tar­tott a bodzafordulói fakitermelő részvénytársaságnál, és köve­telte, hogy Tohaneanu vezér­­igazgató hallgassa meg pana­szaikat. Mivel nem volt hajlandó erre, a munkások nem hagyták az üzemi irodából távozni, ezért Ghiţă Baciu polgármesternek kellett lecsillapítania a felhevült kedé­lyeket. Időközben az irodai al­­kalmazottak értesítették brassói központjukat, a BRAFOR Rt. vezetőségét is, és hétfőn délutánra maga Barbu vezérigazgató és munkatársai érkeztek a helyszínre. A zabratói és nagyvirágpataki fakitermelő részlegek, valamint a szállítási csoport dolgozói a munka- és száll­ítóeszközeik rossz állapotára, a nem megfelelő minőségű kitermelendő faanyag­ra és a munkavédelmi felszerelés hiányára panaszkodtak. (D. P.) ­ Magunkban ráléphettek az államelnökre Amerikában, mert amióta haza­jött, módosítás módosítást ér, egymás után veszi elő a parla­ment a már letárgyalt, véres vitákkal keresztülerőszakolt, korlátozó jogszabályokat, kozmetikázza külsejét a kormánypárt, de még az egységpárt is. Tegnap már a himnusztilalomra is sort kerítettek a képviselőházban: odáig eny­hült az idegen himnuszok, zász­lók, szimbólumok elleni harag, hogy már csak a csoportosan és hivatalos állami alkalmakon kívüli éneklés, zászlólengetés és egyéb megnyilvánulás számít bünte­tendő vétségnek — vagy ha a fent említett cselekedetek vala­miképpen az állam biztonságát veszélyeztetik (fel­verik álmából a rendőrt, aki hirtelen szétlövi az őrsöt?). Lehet tehát az 52. zsoltárt énekelni, akár teli torokból is, de nem együtt, hanem ki-ki a maga szobájában, amit esetenként bizonyára lehallgat a SRI, és talán a rossz fordítás miatt összeesküvésre gyanakszik. Különben ez sem végleges tör­vényváltozat. (Demeter) EGÉSZSÉGESEK AZ ERDŐVIDÉKI BÁNYÁSZOK? A vizsgálatot ma kezdik Júniusban írtunk arról, hogy a dr. Simonfy Sámuel Erdő­vidéki Egészségügyi és Szociális Alapítvány tulaj­donában levő, a legkorszerűbbek közé tar­tozó ultrahangos berendezés­sel meg­vizsálj­ák a köpeci bánya­ki­terme­lés valamennyi alkal­mazottját. Az azóta eltelt idő­szakban az illetékesek meg­­hányták-vetették a kérdést — elég sokat kellett töprengeniük... —, s a minap megszületett a rábólintás, szerdán ugyanis megkezdik a vizsgálatot. A bányászszakszervezet, az üzemi rendelő és a baróti kórház, ezen belül a poliklinika által összehangolt akció során az echográfos vizsgálat által el­sősorban a páciensek hasüregét vizsgálják át, hogy az esetle­ges daganatokat, epe- és vese­köveket, rendellenességeit ide­jekorán felfedezzék. A vizs­gálatokat szerdán kezdik, no­vember folyamán a szénbányák 234 nő alkalmazottja je­lentkezhet. A szakvizsgálatra a küldőcédulákat a köpeci bányakitermelés orvosi ren­delőjében állítják ki, naponta 7­8 páciens ellenőrzésére van lehetőség. A férfiak ellenőrzése 1996 januárjától esedékes. -EN­ SEPSISZENTGYÖRGY 1995. NOVEMBER 1. 1575. szám ÁRA 200 lej Előfizetőknek 135 lej szi:kdi». HALOTTAK NAPJA KÁNYÁDI SÁNDOR S­árga k­ankalin Fekete pohárban sárga kankalin. Sokasodnak a halottaim. Anyám volt az első sárga kankalin. Gyűlnek, egyre gyűlnek a halottaim. — Nem fér a pohárba már a kankalin. egy SZER... 5. oldal Brit diplomata Sepsiszentgyörgyön Tegnap villámlátogatást tett Sepsiszentgyörgyön Nicholas Coppin, a britt nagykövetség sajtótitkára. Útjának két ál­lomása volt: a prefektúra és a polgármesteri hivatal. Az an­gol titkár elmondta, hogy lá­togatása egy erdélyi körút része, és a helyszínen kí­ván táj­ékozódni az ál­lampolgárokat érintő gon­dokról. Jelen esetben Kovászna megye és Sepsiszentgyörgy la­kosságának helyzetét szándéko­zott megismerni. Azt tapasz­talta, hogy nagyrészt az itt élők gondj­ai-bajai azonosak az ország többi lakosáéval, de itt egyéb is van: az etnikai konfliktus­helyzet. Emez nem nemzeti­ségek közötti feszültségben nyilvánul meg, hanem főleg tanügyi gon­dokban, amelyek egyaránt érintik általánosan a magyar kisebb­séget, de a megyében számbeli kisebbségben levő románságot is. Felvetődött még az önkor­mányat ügye is, a felelősségek megosztása a központi hatalom és a helyi közigazgatás között. „Kevés időt töltöttem itt, azt is nagyrészt bent, de úgy tűnik, a városnak különleges hangulata van az ország más települései­hez viszonyítva’ ’ — zárta a be­szélgetést a brit diplomata. (Szekeres) Lassú ■ Máról holnapra csárdás Ha minden igaz, a várhatóan 1996 februárjában esedékes helyhatósági választásokra készülő érdekvédel­mi szervezetünk szűk három héten belül majdnem kész, másképpen fogalmazva: részleges jelöltlisták­kal rendelkezik. De ha nem is válnak listákká a ter­vek szerint november derekáig begyűjtendő In­formációk, pontosabban a polgármesteri, illetve tanácsosi jelölést a szervezet színeiben vállalók névjegyzékei, az adatok mindenképpen azt a kiindulópontot jelen­tik majd, amelynek alapján már tárgyalóasztalhoz lehet ülni, s a végleges jelöltlajstromok összeállít­hatók. Rövidnek tűnik ez a szűk három hét, annál is inkább, mert a jelöltállítás a legtöbb helyen még a találgatások szintjén sem tart, nemhogy a napi tényállás — például az a felmérés, hogy a tisztségükben levő polgármestereink és tanácsosaink közül ki vállal újabb jelölést/mandátumot és ki nem a feltérképezése elkezdődött volna. Márpedig az idő egyre fogy, ma­holnap sürget, és egyáltalán nem mindegy, hogy a jelöltlisták sűrű kapkodások közepette vagy alapos mérlegelés és egyeztetés következményeként állít­­tatnak-e össze. Azaz nem mindegy, hogy a választók mennyire érzik már a jelölés első szakaszában hitelesnek és legitimnek, következésképp elfogadhatónak a polgár­­mesterből és tanácsosaiból álló majdani — tehát még jelölt! — csapatot. Hiszen a választók az 1992. februári helyhatósági választások óta eltelt közel négy év tapasztalataiból kétségtelenül levonták, il­letve levonják a következtetést — lehet, hogy jól, lehet, hogy nem —, s a konzekvenciák elsősorban az újabb választáson való részvételi arányban lesznek majd lemérhetők. Ezért nem mindegy, hogy a válasz­tónak már az adatgyűjtés, jelöltkeresés időszakában számít-e vagy sem a véleménye. A jelek, sajnos, arra utalnak, hogy az újabb helyhatósági választáson alac­sonyabb lesz a részvételi arány, mint négy évvel korábban, a nagy várakozások idején. Igen sokan megfogalmazzák, hogy a helyi tanácsoknak, illetve polgármestereknek, tehát az önkormányzatoknak a fogalma, sajnos, üres­nek tetszik­, mert megfelelő jogi és anyagi eszközök hiányában szárnyaszegettek(nek mutatkoznak­, és úgymond nincs hatalmuk. Dacára ezen részigazságoknak, a romániai magyarság továbbra sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy közöm­bösséggel közelítsen a közelgő helyhatósági válasz­tásokhoz, s hogy mind az előkészítéstől, mind a ma­jdani voksolástól távol tartsa magát. Ugyanúgy az érdekképviselet, az RMDSZ sem engedheti meg magának azt a kényelmet, hogy az idő teltével úgynevezett takaréklángon működjék. Hiszen a jelek azt igazolják, hogy nagyon sok helységben, magyar községekben és városokban kormánykoalíciós és ellenzéki, de fi­noman fogalmazva: a romániai magyarság érdekelt és elvárásait nem képviselő pártok-pártocskák máris jelöltek után szimatolnak. Azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy kifogják a szelet az RMDSZ, tehát a magyar közösség vitorlájából, s magyar voksokat szerez­zenek nem magyar érdekeknek (!). Van, aki máris biztosra veszi, hogy a magyarságot képviselő RMDSZ- nek ezúttal nem lesz olyan sikere, mint négy évvel korábban, következésképpen nem szerez annyi polgár­­mesteri, illetve tanácsosi mandátumot, mint 1992 feb­ruárjában. Ám az idő e találgatások közben telik, s képletesen szólva: a csárdás lassú. Frissíteni kéne. Benkó Levente Emlékeket őrző napok v­olt egyszer" Nem hiszem, hogy akadna olyan magyar ember, aki most a hűvös, őszi október végi és no­vember eleji napokban ne em­lékeznék. Mi, reformátusok október 31 -én a templomainkban isten­­tisztelet keretében hálával gon­dolunk nagy reformátorainkra, november elsején pedig vallási különbség nélkül vonulunk ki a temetőbe, hogy szeretteink sír­jánál gyertyát gyújtsunk. Évszá­zados hagyományaink ezek, s egy idő óta 1956 októberének zűrzavaros napjaira, a magyar forradalom, szabadságharc véres eseményeire is gondolunk. A kolozsvári Bolyai Tudomány­­egyetem hallgatójaként a Pap utca 44. szám alatti lakásban— mint kintlakó—minden délután és este szívdobogva vettem számba a Szabad Európa és a Kossuth adó­harcokról szóló újabb és újabb jelentéseit. Ma is a fülemben csengenek annak az ifjú refom­á­­tus lelkésznek a szavai, aki a Kossuth adóban — ha jól em­lékszem, november 4-én vagy 5-én — a következő mondato­kat olvasta be: „Vér folyik Bu­dapest utcáin, magyar testvéreink vére, akik fegyvert ragadtak a szabadságért. Sajnos, fordulha­tunk segítségért Nyugathoz és keleti nagy szomszédokhoz, a Szovjetunióhoz, mindhiába! Egye­düli segítőnk a jó Isten maradt! ’ ’ Minden november elején felidéződnek bennem e szavak. Aktuálisak, mert ma is a Nyu­­gathoz és a világ nagyhatalmaihoz, Amerikához, Angliához és Fran­ciaországhoz, az Európa Tanács­­hoz fordulnak képviselőink, és szinte azt mondhatjuk el, amit 1956-ban a református pap mon­dott: „Mindhiába!". Szeretnék, ha a jövőben végre-valahára megoldást nyerne a kisebbségek sorsa. Olyan határozat születne, amely garantálná a nemzeti közösségek kollektív jogait Amíg ez nem valósul meg, addig az idézett református lelkész sza­vai nem vesd­ék kl időszerűségüket Baló Gyula

Next