Háromszék, 1995. december (7. évfolyam, 1601-1623. szám)

1995-12-01 / 1601. szám

Ünnepi ülés A parlament két háza tegnap együttes ülést tartott Románia nemzeti ünnepe alkalmából. A honatyákon kívül jelen volt Văcăroiu kormányfő, a kormány néhány tagja és a Bukarestben akkreditált külképviseletek küldöttei. Az esemény jelentőségét a pártok vezérszónokai méltatták. December elseje alkalmából országszerte szimpóziumokat, megemlékezéseket, kiállításokat szerveztek. Az NLP nem vesz részt az ünnepségeken A Nemzeti Liberális Párt nem vesz részt a Románia nemzeti napjának szentelt és mára tervezett bukaresti hivatalos ünnepségeken—jelentette be tegnapi sajtóértekezletén Mircea Quietus pártelnök. Az NLP képviselői sajnálkozással szereztek tudomást arról, hogy idén sem hívták meg őket a december elsejei ünnepségekre, és bejelentették, hogy az eseményt Erdélyben ünnepük meg. Törvény kölcsönfelvételre A szenátus az együttes ülés után elfogadta azt az egyeztetőbizottsági jelentést,amely felhatalmazza a pénzügy­­minisztériumot és a Nemzeti Bankot közép- és hosszú távú külföldi kölcsönök felvételére. A törvény elnöki promulgálása után a két állami intézmény megkezdheti tárgyalásait a legtöbb 3 milliárd amerikai dollárban meg­határozott kölcsönkeret szerződéseinek megkötésére. Văcăroiu kormányfő expozéjában kifejtette, hogy az eddigi hivata­los kölcsönzőkön kívül — mint a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank, az Európai Unió, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank — ezúttal hangsúlyozottan a magán­­­­hitelezőkhöz fordulnak. Az ellenzék szenátorai úgy értékelték, hogy a magánbankok hitelkereteit azért kell igénybe ven­ni, mert a kormány nem teljesítette a Nemzetközi Va­lutaalappal kötött memorandumban foglaltakat. Lábody László Erdélyben Erdélyi körútjának céljáról nyilatkozva a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke az MTI tudósítójának el­mondta, hogy az út egy munkafolyamat, egy átfogó kap­csolatrendszer kiépítésének része, és elsődleges célja a személyes tájékozódás, illetve a személyes tájékoztatás. Az út eddigi állomásain — Szatmárnémeti, Nagybánya, Szilágycseh, Zilah, Marosvásárhely — az RMDSZ által szervezett fórumokon nagy volt az érdeklődés. A küszöbön­­ álló újabb román—magyar tárgyalások előtt fontos, hogy a magyar külügyminisztert pontosan tájékoztassa helyszí­­­­ni tapasztalatairól, arról, mit vár a romániai magyarság a­­ magyar kormányzattól, hogy mi foglalkoztatja leginkább , — fejtette ki az államtitkár. A Markó Béla szövetségi elnökkel való találkozón Lábody László kijelentette, hogy noha közjogilag nem is, de erkölcsileg mindenképpen joguk van az erdélyi magyaroknak számon kérni a magyar kormánytól azokat a döntéseket, amelyek érintik a határon túli magyarságot. A kisebbségi problémákat csak jogi úton lehet rendezni — fejtette ki Kovács László magyar külügyminiszter a bukaresti Curierul Naţionalnak adott interjújában, utalva Iliescu elnök politikai nyilatkozatára. Amikor ezek a dokumentumok konkretizálódnak, sor kerülhet a történel­mi megbékélésre vonatkozó politikai nyilatkozatokra — mondta Kovács László. Magyarország külpolitikai ered­ményeit vázolva a külügyminiszter leszögezte: Romániával és Szlovákiával szélesedtek a kapcsolatok, de szűkültek a kisebbségek lehetőségei ezekben az országokban. Ez azonban nem Magyarországon múlott. Légionárius megemlékezés Corneliu Zelea-Codreanu légionárius vezérre emlékeztek !? tegnap rokonai, bajtársai és volt légionáriusok a Bukarest ? melletti Tricăbeşti-ben, ahol 1938-ban 14 társával együtt­­ megölték a hírhedt kapitányt. Az akciót a Buna Vestire Alapítvány szervezte, és a megemlékezők között voltak a Romániáért Párt és légionárius szervezetek képviselői. HÁROMSZÉK ÖTÉVES A FEJLESZTÉSI BANK Az áttérés nem volt formai December elsején múlt öt éve, hogy megkezdte tevékeny­­ségét a Román Fejlesztési Bank Részvénytársaság. A Beruházási Bank átalakítása a piacgazda­ságra való áttérés első lépését képezte, és nem formaságokat, a név megváltoztatását jelentette, hanem alapjaiban új kereskedel­mi társaság jött létre, amely a szervezési formából eredő összes tennivalót képes ellátni. Ezt támasztja alá a Kovászna megyei alegység példája is. 1990. deecember 1-jén a fej­lesztési banknak 180 ügyfele volt, s csupán két vállalat bonyolí­totta le fontos pénzügyi művele­teit ezen a bankon keresztül, a többiek csak beruházási száml­áikkal voltak jelen, ötévi keres­kedelmi társasági tevékenység után az ügyfelek száma elérte a 5570-et, s azok 96 százaléka kizárólag a fejlesztési bank szolgálatait veszi igénybe. Az ügyfelek összetétele is módosult. Az iparban, közintéz­ményekben, szövetkezeti terüle­ten tevékenykedők mellett ter­mészetes személyek, mezőgaz­dasági társaságok, hazai és külföldi jogi személyek is a bank klienseivé váltak. Ha 1990-ben a bank csak egy tömbház földszintjén, a sepsiszentgyörgyi alegység székhelyén fejtette ki tevékeny­ségét, ma az ügyfeleket új szék­házban fogadhatj­a, s Kovásznán ügynöksége, Uzonban és Ozs­­dolán kirendeltsége működik. A szolgáltatások és pénz­ügyi műveletek skáláj­a kibővült, egyes szolgáltatások csak en­nél a banknál lelhetők fel: a factoring, valutahitelek az Európai Beruházási Bank, a Nemzetközi Újjáépítési és Fej­lesztési Bank, valamint az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank által Romániának folyósí­­tott hitel vonalakból a PRIMA hitelkártya, lejhitelek termé­szetes személyeknek ú­j ingatla­nok és nyaralók építésére, kor­szerűsítésre, bővítésre, lakások és nyaralók építésének befejezé­sére, lakás- és telekvásárlásra, gépkocsivásárlásra. Az ügyfelek által gyakran igénybe vett bankműveletek között található a garanciale­ve­lek, hitelképesség-igazolások, szakértői véleményezések kibo­csátása, a felértékelések és a tanácsadás. A nagyon jól felkészült személyzetnek, a gazdaság különböző ágazatai között ki­egyensúlyozottan elosztott hite­lezésnek, a klientúra gazdasági­pénzügyi teljesítményre alapozott megválogatásának következté­ben elért eredményeiért az EUROMONEY folyóirat idei júliusi számában a Román Fej­­lesztési Bankot Románia leg­jobb bankjaként jelölte meg. Most, amikor ötéves tevé­kenységünket ünnepeljük, ezúton is megköszönjük minden ügy­felünknek az együttműködést, kívánunk nekik fejlődést és előrelépést. Koncz Gyula igazgató A volt hadifoglyok és frontszolgálatosok szövetségének közgyűlése Több mint kétszázan vettek részt a sepsi­szentgyörgyi tanács gyűléstermében a Kovász­na megyei volt hadifoglyok és frontszolgálatosok érdekvédelmi szervezetének tegnapi alakuló köz­gyűlésén. A tagok, illetve megbízottaik tulajdonkép­pen megerősítették tisztségében a szervezet 1994. márciusi alapításakor megválasztott vezetőt­est­ül­e­­tet, amelynek elnöke dr. Fábián Lajos nyugal­mazott ügyész, alelnöke dr. Szilfs Dániel nyugal­­mazott orvos, titkára pedig Gotz József. A felszólalók leginkább a jogok megszerzésének hogyanját firtatták, többek között azt kérve, hogy a sajtó részleteiben ismertesse az idevonatkozó 118/1995-ös, illetve a frontszolgálatra vonatkozó 44/1994-es törvényeket. Dr. Fábián Lajos elnök tájékoztatójából kiderült: a szervezetnek ma közel kétezer tagja van, akik közül eddig ötszázötven­háromnak tisztázták a jogait, négyszázötvenen már kapják járandóságaikat. Pillanatnyilag több mint 200 jóváhagyott igénylés rendezése van folyamatban. Az elnök kiemelte a bukaresti Háborús Veteránok Nemzeti Szövetségével és ennek megyei fiókjával való kiváló együttműködést, és hangsú­lyozta: szervezetükbe nem csak volt hadifoglyok, hanem volt frontszolgálatosok is tartoznak. A szövetség számára a megyei RMDSZ biztosít irodát saját székházában. (benkő) A Tamási Áron Állami Magyar Színház, valamint az Andrei Mureşanu Színház tagjainak 95%-a aláírta azt az évet, amely bejelenti, ha a kormány december 6-ig nem dönt az alkalmazottak 75%-os fizetésemeléséről, akkor december 7-én általános sztrájkba lépnek. A színházban sztrájkbizottság alakult. Mi történik a világban és miért? Ezt a BBC világhíradója kérdezi, illetve mondja, nyilván angolul, az egyik tévécsatornán, amelyikre az éjszakai lábfájással erősített nem alvás, az ideges hullámsávváltások közepette ráakadok. Hogy az ember végül is valóban többet tud meg így, a Kempinskiben,jeles ma híres szállodalom­ bu­dapesti,,egységében” (a müncheni és moszkvai, a dallasi és pekingi, a Buenos Aires-i és hongkongi testvérében) — arról lehet vitatkozni. Három telefon — egy az íróasztalon, ahol e sorokat rovom, egy az éjjeliszekrényen, egy pedig a fürdőszobában — gon­doskodik a kapcsolattartásról. F­őként az üzletemberek­ bizonyára örvendenek neki. A gazdag szoba- és fürdő­szobaleltár egyéb ele­mei (eredeti festmények, illetve saenői al­áírással hitelesített színes grafikák, villamos hajszárító, négy asztali vagy saroklámpa, fehér fürdőköpeny és papucs) nem közvetlenül kapcsolnak be a világ áramkörébe, de ezen a szinten hozzátartoznak a kellékekhez, melyek által az ember „valakinek’ ’ érezheti magát, bár egyszer 24 óra időtartamára. (Két évvel ezelőtti amerikai utunk során tisztán a véletlen műve volt, hogy nem került be röptén megállóink közé Dallas is; ha megtörténik, azóta már lennék valaki­k a népes tévénéző tábor szemében.) Az esti vacsora a szálloda Corvinus éttermében francia specialitásokkal (lyoni hét van), a reggeli svédasztal dúskáló választéka mind a nemzetköziség jegyében ízlelhető. Mit keresünk mi itt? Igaz, hogy Mátyás király városából jöttünk, ám ezért még (a Kempinski mellett a Corvinus nevet viselő Grand Hotelben) nem jár protekció, kedvezmény. A Ko­runkat ugyan szeretnénk nemzetközileg számon tartott folyóiratnak tudni, egyelőre azonban igen távol állunk a Kempinski­­szállodalánc lehetőségeitől. Jó volna elhinni, hogy az 1996. évi hideg novemberi nap a Grand Hotel Corvinusban szá­munkra is a nemzetközi porondra való kilépés kezdete—úgy, ahogy a Csaba von Ferenczy Alapítvány létrehozói, a német médiákban nagyhatalom Josef von Ferenczy és családja meg­nevezik az alapítvány és az idén másodszor kiosztásra kerülő médiadíj célját: „1. A magyar írott és elektronikus sajtóban a kommunikációs kultúra fejlesztéséhez alkotómunkájukkal jelesen hozzájáruló szakemberek támogatása, a kiemelkedő szakmai teljesítményt nyújtó alkotók erkölcsi és anyagi elismerése. 2. Az alapítvány különös hangsúlyt kíván helyezni a pályakezdő médiaszakemberek támogatására, valamint a határainkon túl élő fiatal magyar alkotók segítségére, elsősorban a magyar­­országi és az európi kapcsolatok bővítéséhez való hozzájárulással. 3. Az európai és a magyar média­­kultúra közeledésének elősegítése a szakmai kapcsolatok tovább­építésének segítségével.” Az idei díjazottak közé került — egyenesen a Kempinskibe — a Korunk, mégpedig a Duna Tele­vízió és Szabó Ildikó filmrendező társaságában. A Regina­­teremben lezajlott ünnepség és fogadás leírása, a meghívot­tak — a politikai és kulturális élet hírességei — elősorolása, az ilyenkor adódó beszélgetések tulajdonképpen arra adnak választ valamelyest, hogy mi történik a világban. Hogy az most éppen velünk (is) történik—meglehetősen szokatlan és elgondolkodtató. Az ember egyre csipkedi magát, hogy fel­ébredjen — és visszazökkenjen a mi-ínséges romániai vilá­gunkba. De vajon jó az, hogy így ébredjen? Vagy valamikép­pen meg kellene hosszabbítani azt a 24 órát — nem kizárólag a Korunk, hanem olvasóink érdekében is... Miért ne lehetne remélni, hogy egyszer már általunk is történjenek a dolgok? És lehetőleg folyamatosan, tartósan. Megadóztatták a gyermekfalut A KIDA-alapítvány és a Svájci Államközösség az illye­­falvi gyermekfalu felépítésével és működtetésével valójában terhet vett le a román állam válláról. Átvállalta jelen pil­lanatban 13 gyemek és 7 család, hosszabb távon félszáz gyer­mek és 12 család minden gondját­­baját. S mit tesz ilyenkor az az állam, mely akár elismeri, akár nem, de nem tud megbirkózni az elhagyott és árva gyerme­kek gondjával? Megadóztatja azt, ki segít. Jelen esetben az illyefal­vi gyermekfalut az 1995. évre kirótt épületadóval, ami évi 4,5 millió lejt jelent Az alapítvány ismerve az idevonatkozó törvényeket, ren­delkezéseket, idejében kérvé­nyezte az adómentességet a pénzügyminisztériumtól a hu­manitárius célú és nem jövede­lemtermelő, hanem nagy anyagi ráfordítást igénylő gyermek­falu épületeire. Válaszként az említett tárca—az állampolitika rangj­ára emelt cinizmus nevében —tudomásukra hozta, hogy a fent említett összegen kívül 800 000 lej késedelmi kama­tot is kiróttak rájuk. A KIDA kénytelen volt az adót kifizet­ni , mert a bank zárolta folyószám­­lájukat, a büntetőkamatot az illyefalvi tanács elengedte. Ha kicsit utánagondolunk, való­jában Románia nemcsak az elhagyott gyermekek nevelé­sének gondját-baját hárította ily módon át néhány hazai magánemberre és a svájci ál­lamra, hanem hálából, elis­merésként jól meg is adóztat­ja őket Ez nem a fiskális szem­­lélet eluralkodását jelenti, nem figyelmetlenség, hanem közön­séges rablás. (Sme) 1995. DECEMBER 1.

Next