Háromszék, 1996. január (8. évfolyam, 1624-1647. szám)

1996-01-04 / 1624. szám

HÁROMSZÉK független ii api I ap SEPSISZENTG­Y­ÖRG­Y 1996. JANUÁR 4. 1624. szám ÁRA 250 lej Előfizetőknek 193 lej CSITORIOK „Új év — új király? ” A hagyományos magyar újévköszöntő helyett szándéko­san néztem ki egy régi román kolinda ismétlődő refrénjét, hiszen választások esztendejébe léptünk, s bármennyire is elegünk van már az eredeti honi demokráciából, a balkáni politizálásból, mégis sorsunk igazításának legalább a szándékát kell kifejeznünk azzal, hogy elmegyünk majd, voksolunk szívünk, lelkiismeretünk, szabad akaratunk szerint... Hogy lesz-e „más király, új király”, új, más élet, értelme a reménységnek, nos, ez rajtunk is múlik. Vagy igalább: rajtunk ne múljék...! Mit várunk különben az esztendőtől? Mi mást — s itt is szaváltok saját hagyományainkhoz—, mint bort, búzát, békességet, emberséget, tisztességet, gyarapodást életben és reménységben. Valóra váltani mindezt korántsem lesz köny­­nyű, hisz oly állapotok uralkodtak el, hogy millió és millió jó szándék összefogása nélkül azokon változtatni, segíteni nem lehet. És mégis reméljünk, reménykedjünk! A nagyobb szelet kenyérben, igazi jókedvben, több igazságban, a becsület becsü­letének helyreállításában. És békességben. Közösségünk, nemzetünk fölemelkedésében. Mindezért cselekedni illene, s hisszük, hogy a cselek­véshez lesz elég tisztességes indulatunk, erőnk és le nem törhető kitartásunk. Még akkor is, ha mától-holnaptól újra drágább lesz a kenyér, a hús, a könyv s ez a lap is, amit kezében tart a tisztelt Olvasó. A kényszerek és kényszerítések útjából kitér­ni nem lehet, de szembenézni velük — kötelesség! Egyébként: a fiataloknak tiszta szerelmet, a gyerme­keknek a gyermekkorhoz illő örömet, a felnőtteknek e nehéz, de egyetlen Élethez való bátor nekiszánást, öregjeinknek pedig felhőtlenebb létet!­­ És reményt, reményt, éltető reménységet mindnyájunknak! Magyari Lajos Pislákoló gyertyák A január elsejére meghirdetett jelképes magyar összefogás Háromszéken is meglob­­bantott néhány gyertyaszálat. Hogy hány ab­lakban égtek nyelvi megmaradásunk pislákoló gyertyalángjai, azt nehéz lenne felleltározni. De azt tudjuk, hogy hányban éghettek volna, az összefogás mekkora lángra foghatta volna az eme jelképes harcot. Hogy miért nem így történt, hogy a hatékonyság mércéjével aligha értékelhető, de szimbolikájában mindenképp meghatározó akció miért sikeredett megle­hetősen karcsúra, minden bizonnyal ezerféle válasz adható. Az újságok, a tévé, a rádió többször is emlékeztetett ugyan az eseményre, azt is olvashattuk, hallhattuk, láthattuk, hogy a Magyarok Világszövetségének felhívásához az RMDSZ is csatlakozott. De mindez csak a kinyilatkoztatás szintjén. Hogy érdekképvise­leti és érdekvédelmi szervezetünk elveszítette közvetlen kapcsolatát a tagsággal, az most újólag bebizonyosodott. Pedig — ha a társada­lom strukturálódása más civil szerveződésekre hárítja a konkrét cselekvések ódiumát — a romániai magyarság egészét összefogó szervezet­nek épp a nagy összetartozás jelképes tüzénél kellene bábáskodnia. Sokezernyi gyertya fényét fogva egy lángba... (Ferencz) “"Kézdivásárhelyen január elsején este 20 órakor az MVSZ felhívására több száz tömb-, illetve magánház ablakában gyújtottak gyertyát a magyar szolidaritás kifejezéseként a magyar nyelv, a magyar iskolák védelmében. Kovásznán január 1-jén este 8 órakor alig lehetett égő gyertyát látni a magyar családok ablakaiban. Ellátogattunk egyes magyar pedagógusok ablaka alá is, és sajnálattal tapasztal­tuk, hogy sötét maradt ott is a porta... Erdővidéken is csatlakoztak az MVSZ felhívásához, több száz, de a várakozással ellentét­ben mégis kevéske ablakban égett az együvé tartozást kifejező gyertyaláng. r Máról holnapra LEHETSÉGES-E A MEGBÉKÉLÉS? A cím a Magyar Nemzet múlt évi, Mikulás-napi számából való, és Raffay Ernő közismert „trianonológus” (van ilyen?) történész jegyzi. A kisesszé summája: „Semmi jele annak, hogy Románia 77 éve tartó nemzetiségi politikája gyökeresen megváltozna, Magyarország tehát az erdélyi (és moldvai) magyarság létének veszélyeztetése miatt is föl kel­lene vesse Erdély tisztességes területi megosztásának kér­dését Természetesen, békés úton, nemzetközi ellenőrzés mellett Ha létezik román—magyar történelmi megbékélés, az csak ezen a nyomvonalon képzelhető el.” Mindezt most, egy hónapi késéssel, vízkereszt előtt több dolog is eszünkbe juttatja. Elsősorban nem az, hogy ez a Raffay-féle kérdés­­feltevés a román politikusokat a legsúlyosabban sokkol­ja. Amiért mi idézzük, más gondolatmenethez­ igazodik. Az új év küszöbén a magyar—román történelmi meg­békélés, az alapszerződés megkötése és az euro-atlanti integráció újra a román—magyar diplomácia homlok­terébe került. A magyar partner finoman fogalmazva adja tudtunkra, hogy a román álláspont az általánosságok szintjén mozgó, mint mindég. Nem tartalmaz jogi garan­ciákat a magyar kisebbség védelmére. Legfennebb a politikai közvéleménybe belőtt zsibbasztónak, érzéstelení­tésnek, altatónak szánják, hogy a nagylelkűséget, a meg­békélési készséget, a kiegyezés őszinte akarását hitessék kl. Valahányszor különböző történelmi pillanatokban Erdély birtoklásának joga szóba került, mindig is ezt a taktikát választották. Hagyjuk most a gyulafehérvári nyilatkoza­tot, még Trianont is. Csupán arra gondoljunk, hogy a második világháború után, a párizsi békeszerződés meg­kötése előtt a kisebbségi jogok milyen pazar kínálatát tették ki a politikai piacra. Volt Nemzetiségi Statútum, Bolyai-egyetem, iskolák, minden, mi kisebbségi szem­szájnak ingere. Volt az ígéretek nemzetközi garanciaháttere mögött olyan személyiség, mint dr. Petra Groza, akit a magyarok egyszerűen Groza Péternek neveztek, s lelkesedtek az olyanféle „bemondásokért”, hogy: Adjatok magyar csendőrt a magyarnak, mert a verés is jobban esik tőle. 1995 a magyarság számára a sötétség esztendeje volt. Szlovákiában nyelvtörvény, nálunk tanügyi törvény— ne részletezzük a dolgokat Erdély jelenlegi lakossági összetéte­lét tekintve nemcsak többségében—mint Trianon idején —, hanem nagy részben román. A mai Magyarország már azért sem kívánkozhatnék birtokbavételére, mert mihez kezdhetne ezzel a sokmilliós tömeggel? Azért vi­szont senki se orroljon Raffayra vagy másra, aki fi­gyelmeztet: a trianoni tákolmányok mindenhol összeom­lottak. Jobb volna tehát, ha nem ódzkodnának az au­tonómia, a kolozsvári konzulátus és az egyetemek vissza­állításától,mert ha sokat faricskálják természetes jogainkat, ez két és fél millió hazai magyar emberben más ger­­jedelmeket ébreszt. Kérni fogja a részt az egészből. Mi a mostani követeléseinkkel az egészet akarjuk együtt tar­tani. De ha a részkérelmeinket is sokallják, akkor mond­ják meg mások, mit tegyünk, hogyan rendezzük végre közös dolgainkat? ~~ Sylvester Lajos/ ^ A FŐVÁROS ^ ÜNNEPEL Késik a munkanélküli­segély Bukarestből nem ér­keztek meg a szelvények, így a munkaügyi hivatal nem utalhatja át a postá­nak a munkanélküli­segélyek kifizetéséhez szükséges pénzösszege­ket, egyelőre nem kézbe­síthetik a pénzt. Arról, hogy egyáltalán e héten számíthatnak-e a munka­­nélküliek pénzükre, holna­pi lapszámunkban tudósí­tunk. P. M. Esztendőfordulón SZILVESZTER A SZÜLÉSZETEN Sepsiszentgyörgyön hat újszülöttje van az 1996-os év első napjának. Január elsején 0 óra­ 40 perckor 3,30 kilogrammos, 51 cm-es kisfiú jött a világra, a bodoki Luta család Emanuelje. Rá harmadfél órára a rétyi Petre Mariának született Valentina nevű 3,40 kilogrammos, 54 cm-es kislánya, délelőtt fél tizen­egykor pedig újabb kislány látta meg a napvilágot: a 3,20 kilogrammos, 51 cm-es sepsiszentgyörgyi Albert Andrea. Déli 12 órakor a bölönpataki Lingurar családnak született Darius Constantinnak nevezett, 3,25 kilogrammos és 52 cm­­es kisfia, kereken öt óra múlva pedig a sepsiszentgyörgyi Imre családnak a 3,10 kilogrammos, 51 cm-es, Kincső nevet kapott kislánya. Az új esztendei gyermekek sorát a 19 óra 35 perckor született 3,50 kilogrammos, 52 cm-es Coscodar Florentina zárja, az előpataki C. Rozália kislánya. Valamennyi szülés bonyodalmak nélkül zajlott le, anyák és gyermekeik egészségesek. Az 1996-os év első újszülöttje Felsőhárom­széken az esztendő­forduló éjszakáján, éjfél után fél órával jött vilá­gra, a 3,30 kg-os kézdiszentkereszti Nagy Rita. Édesanyja a 25 esztendős Nagy Antónia. Rita a Nagy család első gyermeke. Lapzártáig Ritán kívül a kézdivásárhelyi szülészeten még öt újszülöttet segítettek világra. Kovásznán az év első szülöttje január 1-jén 10 órakor érkezett. Veres Diana Mónika 3,3 kilós, édesanyja a papolci Veres Jolán, aki most adott életet második gyermekének. Igaz, fiút vártak, ám leányka született. Erdővidéken Bartos Emília, a szárazajtai Bartos Gábor és Bartos Mária gyönyörű, 2,65 kis Emília nyolcadik gyermek a református családban, amely­ben eddig hat leány és két kisfiú született. Mint mondotta, sem őneki, sem férjének nincs mun­kahelye, de napszámból, alkal­mi munkák­ból, no és a tár­sadalmi támogatásból megélnek. elsején déli egy órakor látta meg a napvilágot a baróti kórház szülészetén. A 34 éves anyuka érdeklődésünkre elújságolta: a A TŰZOLTÓKNÁL Alig virradtunk az új esz­tendőre, Felsőrákoson a 206. szám alatt lakó özvegy Noda Gyuláné portáján hatalmas tűz pusztított. A hetvenéves özvegyasszony reggel hatkor ébredt, s midőn a főzőkály­­hába készült begyújtani, az udvarról beszűrődő recse­gés-ropogásra, pattogásra lett figyelmes. Amikor a­ házból­­kilépett, a csűr bal oldalán már lángok csaptak az ég felé. Az utcára rohant segít­ségért, s a szomszédok, il­letve a helybéli önkéntes tűz­oltók kézi szivattyújukkal siettek menteni a menthetőt. Állatokat nem tartott, így az ólban levő egyetlen lovat az egyik szomszéd mentette ki a lángok közül. Szegény ka­bala így is megsérült... Elé­gett viszont húszmázsányi széna, a télire való szénkész­let, faanyag, illetve a csűr teljes tetőzete és az üres disz­nóól. Otti értünkkor özvegy Noda Gyuláné sírva mondta el, hogy a csűrben nem volt villanyvezeték, a tűz tehát nem keletkezhetett rövidzár­lat miatt. Az újabb titokza­tos felsőrákosi eset bizonyára nem kis fejtörést okoz a nyo­mozóknak, akik a helyszínen, valamint a csűr mögött a feltételezett gonosztevő által letört kerítésdeszkákról felvételeket készítettek. A SÜRGŐSSÉGÉN Sepsiszentgyörgyön az óév végi és új év eleji szabad­napok mérlege a sürgősségen: 171 beteg kereste fel a kórház sürgősségi osztályát a négy nap alatt, a legfiatalabb beteg egy három és fél éves kisfiú, a legidősebb egy 74 éves asszony volt. Az elmúlt héthez viszonyítva kevesebb volt a vírusos tüdőgyulladással, légúti problémákkal jelentkezők száma, de nőtt a különböző fokú neurózissal orvoshoz fordulók, vala­mint az enyhe töréses, nyílt sebes esetek száma. Szilveszter éjszakáján az új év első betege 1.30 órakor egy 18 éves fiú volt légúti problémákkal és magas lázzal (amit csak tapintásra érzékelhetett a szolgálatos orvos, mivel a sürgősségi osztályon két hete nincs lázmérő). Őt követte 4.30 órakor az alkohol első áldozata, akit a rendőrség kísért a kórházba, de a 24 éves férfi megtagadta a vérvizsgát. Az év első, autóbaleset miatt kórházba kísért betege egy 26 éves fiú volt, akinek baja ugyan nem esett, de a sebességről ítélve, amivel nekirohant egy fának a sepsiszentgyörgyi állomáson, valahol valami baj csak van. Alkohol nem volt a vérében. Elsején 4, másodikén 5 beteget utaltak be a kórházba, naponta 3 esetben kellett Riportereink: Domokos Péter Helyzet-Benkő Levente Fekete Réka jelentésünk Bodor János Ferencz Csaba folytatása Demeter J. Ildikó Sochom István a 2. oldalon

Next