Háromszék, 1996. február (8. évfolyam, 1648-1672. szám)
1996-02-01 / 1648. szám
Markó az EBESZ-főbiztos látogatásáról Markó Béla ez évi első sajtótájékoztatóján szóba került Max van der Stoel EBESZ-főbiztos legutóbbi romániai látogatása is, illetve a román sajtóban megjelent nyilatkozatai. Ezzel kapcsolatban Markó elmondta, az EBESZ kisebbségi főbiztosa már a tavaly szeptemberi látogatásakor is hangot adott azon véleményének, és ezt most is megismételte, hogy feltétlenül meg kell oldani a magyar nyelvű szakoktatás, valamint a felsőoktatás bővítésének kérdését. A főbiztos ugyanakkor azt is elmondta, hogy a választások után, amikor a törvény alkalmazásának már lehetnek értékelhető következményei, ismét visszatér, terve szerint ez év novemberében vagy decemberében. Különben a román sajtóban neki tulajdonított nyilatkozatról, miszerint a tanügyi törvény megfelel az európai szabványoknak, az RMDSZ álláspontja az, hogy ezek a szabványok minimálisak, általános érvényű elvek, amelyeknek egyaránt meg kell felelniüka tízezer és a kétmillió lélekszámú kisebbség igényeinek. A törvény módosítására van szükség, hiszen egy rossz, diszkriminatív törvény tiltó, korlátozó rendelkezéseit nem lehet ,jól” alkalmazni, a merev vagy ellenkezőleg, engedékeny alkalmazással egy törvény lényegén nem lehet változtatni. Éppen ezért az RMDSZ mindent meg fog tenni a törvény sürgős megváltoztatásáért, az állampolgári törvénykezdeményezés mielőbbi megtárgyalásáért. Összegezésül a szövetségi elnök még egyszer hangsúlyozta: az RMDSZ szerint a jelenlegi oktatási törvény egyáltalán nem felel meg az európai normáknak és követelményeknek. Kisebbségi kultúra támogatása Markó Béla tegnap a bukaresti rádió kérdésére beszámolt múlt hét végi magyarországi megbeszéléseiről, tapasztalatairól. Az RMDSZ elnöke az új művelődési miniszterrel, Magyar Bálinttal folytatott megbeszélésekre tért ki,részletesen, a romániai kisebbségnek juttatott támogatások felhasználási lehetőségeiről, céljairól. Markó szerint az utóbbi években kikristályosodott néhány fontos elv. Ennek a támogatási összegnek a legjobb elosztását abban látja, ha az erdélyi szaktestületek bírálják el a beérkezett pályázatokat. Hangsúlyozta, ezeknek a támogatásoknak úgy kell történniük, hogy az erdélyi intézményeket erősítsék meg. Elképzelései szerint létre kell hozni azt a hátteret, mely néhány év múlva lehetővé teszi itthoni főiskola, egyetem létesülését. Kiemelte: az RMDSZ elsősorban a részképzést és a továbbképzést támogatja. A megbeszélésen szóba került a diplomahonosítás kérdése is. Új szemléletet kíván a román elnökjelölt A román—magyar megbeszélés folyamatát teljesen új alapokról kell kezdeni. Ezt Romániában senki sem tudná jobban véghezvinni, mint egy olyan államférfi, aki Erdélyben született — nyilatkozta az MTI-nek Románia független elnökjelöltje, Octavian Pleşa. A szeptemberi romániai választások jelöltjei közül egyedül én vagyok erdélyi — mondta Pleşa, aki hangsúlyozta, hogy ebből kifolyólag ő érti meg legjobban a két népet foglalkoztató közös dolgokat, másképpen gondolkodik, mint két vetélytársa. A megbékéléshez mindkét oldalon változtatni kell a gondolkodásmódon, hiszen jelenleg a szovjet időkben megszokott szemlélet uralkodik, a vezetésben pedig a személyek is azonosak. Támadás a Soros-alapítvány ellen A Soros-alapítvány bejelentette, 1996-ban is finanszírozni fogja a közvélemény-kutatásokat Romániában. A Cronica Română tegnapi száma szerint mindez a politikai erők ismételt tiltakozása ellenére történt. A lap ezt veszélyes játéknak nevezi, melytől meg kellett volna szabadulni. Továbbá arra hívja fel a figyelmet, hogy most a választási törvények vitájának legalább a 12. órájában szabályozzák a közvélemény-kutatások készítését és főleg közzétételének lehetőségét. A cikkíró végül felrója Soros Györgynek, hogy miközben egy nyitott társadalmat hirdet Románia polgárainak, tulajdonképpen igyekszik befolyásolni az országban zajló társadalmi eseményeket GEORGE MUNTEAN SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJA Dnyeszterentúlt Észak-Bukovináért Tegnap délben a sepsiszentgyörgyi Román Szellemiség Múzeumában George Muntean, a Román Akadémia keretén belül működő George Calinescu Irodalomtörténeti és -elméleti Intézet tudományos főkutatója kijelentette, hogy nem szabad elhamarkodni a román—ukrán alapszerződés aláírását, hiszen Ukrajna rotrop területeket is birtokol, s ezek sorsáról kétoldalú tárgyalásokat kell kezdeményezni. Muntean arra utalt, hogy 1940 nyarán, a Szovjetunió ultimátuma nyomán a román hatóságok kiürítették Észak-Bukovinát és a Herja-vidéket. A szovjet, majd 1991-ben ukrán fennhatóság alá került területekről az 1947-es párizsi békeszerződés is említést tesz, hivatkozva az 1940. június 28-i román—szovjet szerződésre. George Muntean szerint szó sem volt kétoldalú szerződésről, csupán egyoldalú területmegszállásról. A román—ukrán területvitát csak tárgyalások útján lehet rendezni, egyik megoldás lehet Moldova Köztársaság orosz—ukrán többségű, keleti tartományának, a Dnyeszterentúlnak átadása Ukrajnának, cserébe Észak-Bukovináért és a Herja-vidékért, állítja Muntean. Moldova egyesülése Romániával pedig a két állam törvényhozó testületeinek azonos egyesülési nyilatkozata révén valósulhatna meg, mégpedig úgy, hogy Moldova Köztársaság beolvadna a román államszerkezetbe George Muntean, aki egyben a Bukovinai Kultúráért Társaság alelnöke, ismertette: megkezdték az Észak-Bukovinában és a Herţavidéken, illetve a Moldova Köztársaságban élő nem román kisebbségek romániai beilleszkedése programjának megszerkesztését. (Domokos) Halálos munkabaleset a bodosi bányában (folytatás az első oldalról) Az éjszakai váltásban dolgozó Benkő József köpeci talajgyalus (az ő gépének tolólemezén találtak agyvelődarabokat) érdeklődésünkre elmondta: ,A brassói buldózeres kollégával egész éjjel ide-oda jártunk a meddőtárolón. Sok autó volt. Én sem előttem, sem a hátam mögött nem vettem észre semmilyen mozgást. Az autók a vaksötétben nem a marton belülre ürítik a meddőt, hanem annak szélétől néhány méterre, a placcra, ahonnan mi benyomatjuk. Nem láthattam, hogy a meddőhalom mögött mi van.” Păduraru Mihai, a Benkő Józseffel egy váltásban dolgozó brassói gyalus elmondta: „A buldózer vezetőfülkéjéből nincs belátás a halmok mögé. Én senkit és semmit nem vettem észre, de a sötétben és a meleg meddőből áradó párától amúgy sem lehet látni semmit ’ ’ Az ügy tisztázásán jelen levő Nyáguly János sepsiszentgyörgyi ügyész lapunknak nyilatkozva elmondta: .Minden jelmunkabalesetre utal,agyalás nem vette észre a meddőkupac mögött levő embert. ” HATÁRHELYZETEK EZENTÚL ELVTÁRSAK... A kézdiszentléleki Ráduly Béla száztizennyolc oldalas kék hátú füzetét hónapok óta tartom magamnál. Címe: Hadifogoly voltam a Szovjetunióban (1945. február 5.—1951. április 6-ig). A címlap belső oldalán a tulajdonjogot feltüntető mottó: „E kis könyvet én leírom, a nevemet ráírom, Ráduly Béla a nevem, Jézus Krisztus, légy velem.” Restelkedem is, illetve kollégáimmal együtt elnézést is kérünk, hogy eleddig nem közöltük folytatásokban visszaemlékezéseit. Ennek fő oka volt, hogy egy adott időben túltengtek (vajon?) a lapban a katona- és fogolytörténetek. Néhai Daróczi Ferenc a földvári haláltáborról írt sorozatot, jómagam az Úr völgyéről, Benkő Levente Szárazajtáról, s ezek mellett számos más, a témakörhöz illeszkedő írás jelent meg. Félő, hogy már csak az emlékező idős embereket érdeklik ezek a dolgok, s ezért nem terhelhetjük túl más olvasórétegeinket háborús történeteinkkel. A Ráduly Béla bátyánk esetében van egy másik ok is. Ő maga mondja: „...csupán azt írtam, ami velem történt, és aminek szem- és fültanúja voltam, és csak nagy vonalakban, amire visszaemlékeztem. Szenzáció bőven volt, hiszen mint előbb említettem, más lágerekből gyűjtöttek ide össze, Voronyezsbe, szénbányákból és más gyárakból, akik elbeszélték a tragikus eseményeiket, és olyan dolgokat, amire még csak nem is jó visszagondolni.” Nos, ez a puritán elhatárolódás a mások emlékeitől nem mindig válik az egyébként igen jó íráskészségre valló elbeszélés javára. Vázlatossá, tényszerűvé egyszerűsíti a vele megesett dolgokat. Pedig ez az életút különlegesen érdekes. Béla bátyánk magyar csendőr volt. Budapest ostroma közben, a Szálasi-hatalomátvétel után hiába adták volna meg magukat, hisz a hangszóróban azt ordították, hogy halál a fasisztákra, halál a csendőrökre! Fingott Fábián — mondja a parancsnokuk, amikor Buda végső ostrománál elfogy minden élelem s a lőszer is —, majd agyonlövi magát. Bátyánk fogságba hurcolják, ott egy bőrkabátos, magyarul beszélő agitátor levelet írat velük Sztálin elvtársnak, amelyben megköszönik, hogy hazaengedi őket. Az elvtársak az aláírások fölé bigygyesztik, hogy a hadifoglyok kérik, munkásként vehessenek részt a Szovjetunió újjáépítésében. Ez évek múltán derül ki, egy fogolyfeleség leveléből, aki megírja, hogy ha tovább is a Szovjetunióban akar dolgozni, ő férjhez megy, mert a gyereket egyedül nem tudja nevelni. 1950-ben végre megszabadulnak a vörös pokoltól. Itthon még egy évig tartják börtönben, mert, úgymond, velük valami baj lehet, a tisztességes hadifoglyokat rég hazaengedték. Mindezt azért idézem, hogy lássék, ez a történetváz, az elbeszélés csontozata a rengeteg élmény izomzatának, erezetének ráépítésével lenne igazán kiváló emlékezés. Hisz az elbeszélés indíttatása is A királynak nagy füle van című mesével — neki is a földbe fúrt lyukba kell kiáltania a titkokat, amiket látott, mert a szekuritáté megtiltotta az emlékezést —, szóval, ez a kezdés is a mesélés szabad szárnyalását kívánná. „Én röviden maguknak csak annyit mondok — papolta a szekustiszt a Ploieşti melletti börtönben —, ha azt akarják, hogy ide vissza ne kerüljenek, ami magukkal történt, azt felejtsék el, és a szájukat fogják be, és hallgassanak, mert a szájuk a feneküket meg vereti. Ha valaki azt kérdezi, honnan jönnek, azt mondják, hogy munkából, ha azt kérdezik, hová mennek, azt felelik: munkába. Ennyi az egész. Tovább a szájukat befogják, és hallgatnak. Ezentúl elvtársak vagyunk. ’ ’ Tizenegy évig volt katona, hadifogoly. Ennyi időre volt szüksége, hogy az „elvtárs” titulust kivívja. Ne tartózkodjék a vitriolos szövegektől se. A hímes tojást is sósavval írják, így lesz szép. Csak építse be, Béla bátyám, az emlékezésbe mások élményeit is. Még könyv is lehet belőle. Sylvester Lajos VÁLASZTÁSOKRA KÉSZÜLVE A Kézdiszéki Operatív Tanács ülése A múlt héten a Kézdiszéki Operatív Tanács megvitatta a megyei operatív tanács január 18-i döntéseit, majd a széki elnök beszámolt a Székelyföldi Egyeztetőtanács munkálatain való részvételről, a privatizáció jelenlegi helyzetéről és Max van der Stoel kisebbségi főbiztos kézdivásárhelyi látogatásáról. A tanácskozáson megbeszélték az idei március 15-e méltó megünneplésének előkészítését, és eldöntötték, hogy e hét második felében összehívják a Kézdiszéki Egyeztetőtanácsot (SZET). A múlt hét péntekén szintén Kézdivásárhelyen tartották meg a székek közti egyeztetőbizottság tagjainak találkozóját, melyen Kézdi-, Orbai- és Sepsiszék, illetve Gyergyó képviseltette magát. Január 29-én Márkosfalván és Szentkatolnán tartottak tisztújítást, mozdították ki a holtpontról érdekvédelmi szervezetünk munkáját. Szárazpatakon, Kézdikőváron, Bélafalván, Kézdiszentkereszten is folyamatban van az RMDSZ- szervezet újraalakítása és az RMDSZ színeiben induló jelöltek névsorának az összeállítása. (Dévai) DÖNTÖTT A SZÁMVEVŐSZÉK • Fizetnek a könyvtárosok Mint már annak idején hírül adtuk, a megyei számvevőszék a kézdivásárhelyi polgármesteri hivatal 1993-as pénzvitelében megejtett ellenőrzése során a városi könyvtárnál 267 842 lejes kárt állapított meg, s perbe hívta a polgármestert és a tanácstagokat, majd később a három könyvtárost is megidézte. A napokban kiközölt végzés szerint a számvevőszék ítélkezési testülete felmentette az anyagi felelősségre vonás alól Szőts Csaba polgármestert és a húsz tanácstagot, arra kötelezve a három könyvtárost, hogy fizessenek ki 186 783 lejt (81 059 lej időközben könyv és készpénz formájában megtérült), illetve 1993. május elsejétől kezdődően a teljes összeg törlesztéséig a fenti mennyiségre számított 37,5 százalékos banki kamatot, ezenkívül öt-ötezer lej perköltséget. A könyvtári könyvek kapcsán kezdeményezett számvevőszéki ügy végére pont került, de minden valószínűség szerint a közeljövőben a tavalyi évi ellenőrzés eredményeként újabb perre számíthatunk. Ezúttal már nyolc és fél millió lejes kárt akarnak a tanácstagok nyakába varrni... (fodom)