Háromszék, 1996. február (8. évfolyam, 1648-1672. szám)

1996-02-01 / 1648. szám

Markó az EBESZ-főbiztos látogatásáról Markó Béla ez évi első sajtótájékoztatóján szóba került Max van der Stoel EBESZ-főbiztos legutóbbi romániai látogatása is, illetve a román sajtóban megjelent nyilatkozatai. Ezzel kapcsolatban Markó elmondta, az EBESZ kisebbségi főbiztosa már a tavaly szeptemberi látogatásakor is hangot adott azon véleményének, és ezt most is megismételte, hogy feltétlenül meg kell oldani a magyar nyelvű szakok­tatás, valamint a felsőoktatás bővítésének kérdését. A főbiztos ugyanakkor azt is elmondta, hogy a választások után, amikor a törvény alkalmazásának már lehetnek értékelhető következményei, ismét visszatér, terve szerint ez év novemberében vagy decemberében. Különben a román sajtóban neki tulajdonított nyilatkozatról, miszerint a tanügyi törvény megfelel az európai szabványoknak, az RMDSZ álláspontja az, hogy ezek a szabványok minimálisak, általános érvényű elvek, amelyeknek egyaránt meg kell felelniük­­a tízezer és a kétmillió lélekszámú kisebbség igényeinek. A törvény módosítására van szükség, hiszen egy rossz, diszkriminatív törvény tiltó, korlátozó rendelkezéseit nem lehet ,jól” alkalmazni, a merev vagy ellenkezőleg, engedékeny alkal­mazással egy törvény lényegén nem lehet változtatni. Ép­pen ezért az RMDSZ mindent meg fog tenni a törvény sürgős megváltoztatásáért, az állampolgári törvénykez­deményezés mielőbbi megtárgyalásáért. Összegezésül a szövetségi elnök még egyszer hangsúlyozta: az RMDSZ szerint a jelenlegi oktatási törvény egyáltalán nem felel meg az európai normáknak és követelményeknek. Kisebbségi kultúra támogatása Markó Béla tegnap a bukaresti rádió kérdésére beszámolt múlt hét végi magyarországi megbeszéléseiről, tapasztalatairól. Az RMDSZ elnöke az új művelődési miniszterrel, Magyar Bálinttal folytatott megbeszélésekre tért ki,részletesen, a romániai kisebbségnek juttatott támogatások felhasználási lehetőségeiről, céljairól. Markó szerint az utóbbi években kikristályosodott néhány fontos elv. Ennek a támogatási összegnek a legjobb elosztását abban látja, ha az erdélyi szaktestületek bírálják el a beérkezett pályázatokat. Hang­súlyozta, ezeknek a támogatásoknak úgy kell történniük, hogy az erdélyi intézményeket erősítsék meg. Elképzelései szerint létre kell hozni azt a hátteret, mely néhány év múlva lehetővé teszi itthoni főiskola, egyetem létesülését. Kiemelte: az RMDSZ elsősorban a részképzést és a továbbképzést támogatja. A megbeszélésen szóba került a diplomahonosítás kérdése is. Új szemléletet kíván a román elnökjelölt A román—magyar megbeszélés folyamatát teljesen új alapokról kell kezdeni. Ezt Romániában senki sem tudná j­obban véghezvinni, mint egy olyan államférfi, aki Erdélyben született — nyilatkozta az MTI-nek Románia független elnökjelöltje, Octavian Pleşa. A szeptemberi romániai vá­lasztások jelöltjei közül egyedül én vagyok erdélyi — mondta Pleşa, aki hangsúlyozta, hogy ebből kifolyólag ő érti meg legj­obban a két népet foglalkoztató közös dolgokat, másképpen gondolkodik, mint két vetélytársa. A megbé­kéléshez mindkét oldalon változtatni kell a gondolkodás­­módon, hiszen j­elenleg a szo­vj­et időkben megszokott szemlélet uralkodik, a vezetésben pedig a személyek is azonosak. Támadás a Soros-alapítvány ellen A Soros-alapítvány bejelentette, 1996-ban is finanszírozni fogja a közvélemény-kutatásokat Romániában. A Cronica Română tegnapi száma szerint mindez a politikai erők ismételt tiltakozása ellenére történt. A lap ezt veszélyes játéknak nevezi, melytől meg kellett volna szabadulni. Továbbá arra hívja fel a figyelmet, hogy most a választási törvények vitáj­ának legalább a 12. óráj­ában szabályozzák a közvélemény-kutatások készítését és főleg közzétételének lehetőségét. A cikkíró végül felrója Soros Györgynek, hogy miközben egy nyitott társadalmat hirdet Románia polgárainak, tulajdonképpen igyekszik befolyásolni az országban zajló társadalmi eseményeket GEORGE MUNTEAN SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJA Dnyeszterentúlt Észak-Bukovináért Tegnap délben a sepsiszentgyörgyi Román Szellemiség Múzeumában George Muntean, a Román Akadémia keretén belül működő G­eorge Calinescu Irodalomtörténeti és -el­méleti Intézet tudományos főkutatój­a kijelentette, hogy nem szabad el­hamarkodni a román—ukrán alap­­szerződés aláírását, hiszen Ukraj­na rotrop területeket is birtokol, s ezek sorsáról kétoldalú tárgyalá­sokat kell kezdeményezni. Muntean arra utalt, hogy 1940 nyarán, a Szovjet­unió ultimátuma nyomán a román hatóságok kiürítették Észak-Buko­­vinát és a Herja-vidéket. A szovjet, majd 1991-ben ukrán fennhatóság alá került területekről az 1947-es párizsi békeszerződés is említést tesz, hivatkozva az 1940. június 28-i román—szovjet szerződésre. George Muntean szerint szó sem volt ké­toldalú szerződésről, csupán egy­oldalú területmegszállásról. A román—ukrán területvitát csak tárgyalások útján lehet rendezni, egyik megoldás lehet Moldova Köz­társaság orosz—ukrán többségű, keleti tartományának, a Dnyesz­­terentúlnak átadása Ukrajnának, cserébe Észak-Bukovináért és a Herja-vidékért, állítja Muntean. Moldova egyesülése Romániával pedig a két állam törvényhozó tes­tületeinek azonos egyesülési nyilat­kozata révén valósulhatna meg, mégpedig úgy, hogy Moldova Köz­társaság beolvadna a román ál­­­­lamszerkezetbe George Muntean, aki egyben a Bukovinai Kultúráért Társaság al­­elnöke, ismertette: megkezdték az Észak-Bukovinában és a Herţa­­vidéken, illetve a Moldova Köztár­saságban élő nem román kisebb­ségek romániai bei­lleszkedése prog­ramj­ának megszerkesztését.­­ (Domokos) Halálos m­unkabaleset a bodosi bányában (folytatás az első oldalról) Az éj­szakai váltásban dolgo­zó Benkő József köpeci talaj­gyalus (az ő gépének tolóleme­zén találtak agyvelődarabokat) érdeklődésünkre elmondta: ,A brassói buldózeres kollégával egész éjjel ide-oda jártunk a meddőtárolón. Sok autó volt. Én sem előttem, sem a hátam mögött nem vettem észre semmi­lyen mozgást. Az autók a vaksö­tétben nem a marton belülre ürítik a meddőt, hanem annak szélétől néhány méterre, a placc­­ra, ahonnan mi benyomatjuk. Nem láthattam, hogy a meddő­halom mögött mi van.” Păduraru Mihai, a Benkő Józseffel egy váltásban dolgozó brassói gyalus elmondta: „A buldózer vezető­fülkéjéből nincs belátás a halmok mögé. Én senkit és semmit nem vettem észre, de a sötétben és a meleg meddőből áradó párától amúgy sem lehet látni semmit ’ ’ Az ügy tisztázásán jelen levő Nyáguly János sepsiszent­györgyi ügyész lapunknak nyi­latkozva elmondta: .Minden jelmunkabalesetre utal,agyalás nem vette észre a meddőkupac mögött levő embert. ” HATÁRHELYZETEK EZENTÚL ELVTÁRSAK... A kézdiszentléleki Ráduly Béla száztizennyolc oldalas kék hátú füzetét hónapok óta tartom magamnál. Címe: Hadifogoly voltam a Szovjetunióban (1945. február 5.—1951. április 6-ig). A címlap belső oldalán a tulajdonjogot feltüntető mottó: „E kis könyvet én leírom, a nevemet ráírom­, Ráduly Béla a nevem, Jézus Krisztus, légy velem.” Restelkedem is, illetve kollégáimmal együtt elnézést is kérünk, hogy eleddig nem közöltük folytatásokban visszaemlékezéseit. Ennek fő oka volt, hogy egy adott időben túltengtek (vajon?) a lapban a katona- és fogolytörténetek. Néhai Daróczi Ferenc a földvári haláltáborról írt sorozatot, jómagam az Úr völgyéről, Benkő Levente Szárazajtáról, s ezek mellett számos más, a téma­körhöz illeszkedő írás jelent meg. Félő, hogy már csak az emlékező idős embereket érdeklik ezek a dolgok, s ezért nem terhelhetjük túl más olvasórétegeinket háborús történeteinkkel. A Ráduly Béla bátyánk esetében van egy másik ok is. Ő maga mondja: „...csupán azt írtam, ami velem történt, és aminek szem- és fültanúja voltam, és csak nagy vonalakban, amire visszaemlékeztem. Szenzáció bőven volt, hiszen mint előbb említettem, más lágerekből gyűjtöttek ide össze, Voro­­nyezsbe, szénbányákból és más gyárakból, akik elbeszélték a tragikus eseményeiket, és olyan dolgokat, amire még csak nem is jó visszagondolni.” Nos, ez a puritán elhatárolódás a mások emlékeitől nem mindig válik az egyébként igen jó íráskészségre valló elbeszélés javára. Vázlatossá, tényszerűvé egyszerűsíti a vele megesett dolgokat. Pedig ez az életút különlegesen érdekes. Béla bátyánk magyar csendőr volt. Budapest ostroma közben, a Szálasi-hatalomátvétel után hiába adták volna meg magukat, hisz a hangszóróban azt ordították, hogy halál a fasisztákra, halál a csendőrökre! Fingott Fábián — mondja a parancs­nokuk, amikor Buda végső ostrománál elfogy minden élelem s a lőszer is —, majd agyonlövi magát. Bátyánk fogságba hurcolják, ott egy bőrkabátos, magyarul beszélő agitátor leve­let írat velük Sztálin elvtársnak, amelyben megköszönik, hogy hazaengedi őket. Az elvtársak az aláírások fölé bigy­­gyesztik, hogy a hadifoglyok kérik, munkásként vehessenek részt a Szovjetunió újjáépítésében. Ez évek múltán derül ki, egy fogolyfeleség leveléből, aki megírja, hogy ha tovább is a Szovjetunióban akar dolgozni, ő férjhez megy, mert a gye­reket egyedül nem tudja nevelni. 1950-ben végre megszabadulnak a vörös pokoltól. Itthon még egy évig tartják börtönben, mert, úgymond, velük valami baj lehet, a tisztességes hadifoglyokat rég hazaengedték. Mindezt azért idézem, hogy lássék, ez a történetváz, az elbeszélés csontozata a rengeteg élmény izomzatának, erezetének ráépítésével lenne igazán kiváló emlékezés. Hisz az elbeszélés indíttatása is A királynak nagy füle van című mesével — neki is a földbe fúrt lyukba kell kiáltania a titkokat, amiket látott, mert a szekuritáté megtiltotta az emlékezést —, szóval, ez a kezdés is a mesélés szabad szárnyalását kívánná. „Én röviden maguknak csak annyit mondok — papolta a szekustiszt a Ploieşti melletti börtönben —, ha azt akarják, hogy ide vissza ne kerüljenek, ami magukkal történt, azt felejtsék el, és a szájukat fogják be, és hallgassanak, mert a szájuk a feneküket meg vereti. Ha valaki azt kérdezi, honnan jönnek, azt mondják, hogy munkából, ha azt kérdezik, hová mennek, azt felelik: munkába. Ennyi az egész. Tovább a szájukat befogják, és hallgatnak. Ezentúl elvtársak vagyunk. ’ ’ Tizenegy évig volt katona, hadifogoly. Ennyi időre volt szük­sége, hogy az „elvtárs” titulust kivívja. Ne tartózkodjék a vitriolos szövegektől se. A hímes tojást is sósavval írják, így lesz szép. Csak építse be, Béla bátyám, az emlékezésbe mások élményeit is. Még könyv is lehet belőle. Sylvester Lajos VÁLASZTÁSOKRA KÉSZÜLVE A Kézdiszéki Operatív Tanács ülése A múlt héten a Kézdiszéki Operatív Tanács megvitatta a megyei operatív tanács január 18-i döntéseit, majd a széki elnök beszámolt a Székely­­földi Egyeztetőtanács munkálatain való részvétel­ről, a privatizáció jelenlegi helyzetéről és Max van der Stoel kisebbségi főbiztos kézdivásárhelyi láto­gatásáról. A tanácskozáson megbeszélték az idei március 15-e méltó megünneplésének előkészítését, és eldöntötték, hogy e hét második felében össze­hívják a Kézdiszéki Egyeztetőtanácsot (SZET). A múlt hét péntekén szintén Kézdi­vásárhelyen tartot­ták meg a székek közti egyeztetőbizottság tagjainak találkozóját, melyen Kézdi-, Orbai- és Sepsiszék, illetve Gyergyó képviseltette magát. Január 29-én Márkosfalv­án és Szentkatolnán tartottak tisztújítást, mozdították ki a holtpontról érdekvédelmi szervezetünk munkáját. Szárazpatakon, Kézdikőváron, Bélafalván, Kézdiszentkereszten is folyamatban van az RMDSZ- szervezet újraalakítása és az RMDSZ színeiben induló jelöltek névsorának az összeállítása. (Dévai) DÖNTÖTT A SZÁMVEVŐSZÉK • Fizetnek a könyvtárosok Mint már annak idején hírül adtuk, a megyei számvevőszék a kézdi­vásárhelyi polgármesteri hivatal 1993-as pénzvitelében megejtett ellenőrzése során a városi könyvtárnál 267 842 lejes kárt állapított meg, s perbe hívta a polgármestert és a tanácstagokat, majd később a három könyvtárost is meg­idézte. A napokban kiközölt végzés szerint a számvevőszék ítélkezési testülete felmentette az anyagi felelősségre vonás alól Szőts Csaba polgármestert és a húsz tanácstagot, arra kötelezve a három könyvtárost, hogy fizessenek ki 186 783 lejt (81 059 lej időközben könyv és készpénz formájában megtérült), illetve 1993. május elsejétől kezdődően a teljes összeg törlesztéséig a fenti mennyiségre számított 37,5 százalékos banki kamatot, ezenkívül öt-ötezer lej perköltséget. A könyvtári könyvek kapcsán kezdeményezett szám­vevőszéki ügy végére pont került, de minden valószínűség szerint a közeljövőben a tavalyi évi ellenőrzés eredményeként újabb perre számíthatunk. Ezúttal már nyolc és fél millió lejes kárt akarnak a tanácstagok nyakába varrni... (fod­om)

Next