Háromszék, 1996. március (8. évfolyam, 1673-1698. szám)

1996-03-01 / 1673. szám

Sajtótájékoztató az RMDSZ-nél A Romániai Magyar Demokrata Szövetség szokásos csütörtöki sajtóértekezletének homlokterében az e heti parlamenti munka eredményeinek összegezése állt. Ilyen szempontból az elmúlt napok meglehetősen nagy nyugta­lanságot keltettek a magyar honatyákban. Az új párt­törvénytervezet megszorító cikkelyei, a helyhatósági törvénytervezet újabb központosítást szolgáló kitételei — például az, melynek értelmében a jövőben a kormány a prefektus javaslatára feloszlathatja a helyi tanácsokat, amennyiben azok több esetben olyan határozatokat hoznak, melyeket a törvényszék utólag semmisnek nyilvánít, vagy a kisebbségek nyelvének határozott kitiltása a helyi köz­­igazgatásból, az adók centralizált újraelosztása a meg­annyi aggodalomra okot adó döntés. De szó volt a bankok tervezett magánosításáról, mely az RMDSZ szerint egy­szerű porhintés, s a gyakorlatban késeltetni fogja a pénz­intézetek privatizációs folyamatát. Az Alfa Kartell elnöki álláspontot követel Bogdan Hossu, az Alfa szakszervezeti tömörülés elnöke azt nyilatkozta a Mediafax hírügynökségnek, hogy a Cotro­­ceni palotában folytatandó tárgyalások során kérni fogja Ion Iliescu elnöktől, foglaljon állást az energiaválsággal kapcsolatban, és közvetítsen a kormány a szakszervezetek közötti tárgyalásokban. Hossu ismertetni fogja az államfő­vel a különböző iparágazatokat érintő energiaválság következ­ményeit, és tárgyalni szándékszik az idei bérkiegészítésekről is. Február elején egyes ágazatok 10 százalékos kapacitás­sal dolgoztak. Az érintett iparágak dolgozói kérik, hogy a műszaki munkanélküliség érintette alkalmazottak a munkanél­küli-alapból kapják meg fizetésük 75 százalékát. A cellu­lóz- és papíripari szakszervezetek szövetsége az energia­­válságra hivatkozva bejelentette, hogy munkakonfliktust kezdeményez az iparügyi minisztérium és a kormány ellen. 1996 első felére a védelmi ipar szakszervezetei követelik a termelési kapacitás növelését 30—35 százalékkal. Panaszkodik a törvényhozó testület Nicolae Văcăroiu miniszterelnök és Vasile Manea Drăgulin, Románia főügyésze válaszolt arra a képviselőházi levélre, melyben a visszaéléseket és korrupciós eseteket kivizsgáló parlamenti bizottság jelentésben ismertetett állami tiszt­viselőktől származó korrupciós helyzeteket. A két címzett két kü­lönlevélben válaszolt a Képviselőház Állandó Bürójának. A levelekben csak általánosságban kommentálják a bizott­ság jelentésében szereplő eseteket. A miniszterelnök leve­lében rámutat, hogy az említett helyzetek csak egy része az állami tisztviselők körében történt eseteknek, és a kor­mány egy bővebb jelentés formáj­ában szándékszik tárgyal­ni a témát. Románia főügyésze részletesebben válaszolt a parlamenti bizottság jelentésében foglalt esetekre. Drăgu­lin szerint egyes polgármesterek, megyei tanácselnökök és helyi tanácsi tagok ügyében bűnvádi eljárás folyik. A főügyész úgy véli, hogy az állami tisztviselők korrupciós ügyeinek kivizsgálása kezdetleges állapotban van, hiszen a vizsgált esetek száma jóval alacsonyabb a valóságos esetek számánál. Az állandó bííró kijelentette, hogy a válaszlevelek nem felelnek meg az elvárásoknak, és úgy döntött, újabb átiratot küld a kormánynak és az ország főügyészének, mely­ben felszólító módon követel határozottabb válaszokat az ismertetett korrupciós esetekkel kapcsolatban. A hadsereg több százmilliárdos kiegészítést kér A hadsereg ellátási és logisztikai osztályának vezetője, Florentin Popa tábornok ismertette, hogy a katonaságnak 200—300 milliárd lejjel több költségvetési kiegészítésre van szüksége. Paul G. Kaminski, az Egyesült Államok védelmi minisztériumának ellátási és műszaki kérdésekkel megbízott államtitkár-helyettese megjegyezte a román kollégájával tartott közös sajtótájékoztatón, hogy a had­sereg számára semmilyen költségvetés sem bizonyul ele­gendőnek. A két hadsereg képviselője korábban aláírta azt a kutatási és fejlesztési információk cseréjére vonatkozó bizalmas szerződést, amely alapját képezi a katonai mű­szaki kétoldalú együttműködésnek. V. A helyi közigazgatási törvény Csak románul Égszakadás-földindulás volt a képviselőházban, mert Márton Árpád háromszéki RMDSZ-képviselő a helyi adminisztráció működését szabályozó törvénytervezet vitájában módosító javas­latként előterjesztette, azokban a helyi képviseletekben, hol a tanácsosok jelentős része a nemzeti kisebbség soraiból kerül ki, az illetők anyanyelvén folyhassék a tanácskozás, és a jegyzőkönyvet (az a hivatalos dokumentum) készítsék román nyelven. Varga Attila az indítvány támogatásába az Európa Tanács Kisebbségvédelmi Keretegyezményének 10. pontjára hívta fel a figyelmet, mely szerint az aláíró államok biztosíthatják kisebbségi állampolgáraiknak az anyanyelv használatát nem­csak a magán-, hanem a hivatalos életben is. Magyar képviselők azt is­­. kollégáik eszébe juttatták, hogy a Helyi Autonómiák és Kisebbségi Nyelvek Európa Chartája — melyet Románia aláírt, de még nem ratifikált — hasonló cikkelyeket tartalmaz. A vita akkor mérgesedett el, mikor Ioan Gavra felhorkant: az RMDSZ második hivatalos nyelvnek akarja elfogadtatni a magyart, de a román parlament sohasem fog Budapest óhaja szerint szavazni. Az alaphang leütése után a teremből egyre élesebb magyarellenes megjegyzések hangzottak el. Az ülés­vezető Dan Marţian hogy az indulatokat levezesse, minden­kinek szót adott. Az ellenzéki pártok képviselői — a Liberális '93 kivételével — semlegesek próbáltak maradni. A Liberális ’93 párt képviselője javasolta: ha a tanácsosok többsége, a polgármester, polgármester-helyettes és a jegyző ismerik a kisebbség nyelvét, gyűlésezzenek azon, de a jegyző­könyvet írják románul. Indítványa csak 43 szavazatot kapott, a DP és a szocdemek tartózkodtak, a nagy kormánypárt, az egységpárt, a szocialista munkapárt és a nagyromániások ellene szavaztak. Maradt tehát az eredeti szöveg, mely nem­csak a nemzetközi dokumentumokat hagyja figyelmen kívül, hanem Románia alkotmányát is. SIM: Idegen nyelv marad a magyar Az „idegen nyelvből” vagy „idegen nyelvre” való fordítások ügyében új sza­bályozásokat vezetett be szerdától az igazságügyi minisztérium. A Hivatalos Közlönyben megjelent rendelet csak a közjegyző­­ségek munkáj­ához tarto­zó, hivatalos fordításokra vonatkozik, és eléggé pon­tos utasításokat tartalmaz a fordítókra— akik ezentúl szövegértelmezői szere­pet is betölthetnek— és a fordítás formaságaira nézve, csak éppen az ide­gen nyelvek felsorolása hiányzik. Az eddigi gya­korlat szerint a magyar nyelv köztük lesz, ugyan­olyan státussal, mint a bantusztáni. Hogy mi itt adót fizetünk? A kormány­nak arra a pénzre is szük­sége van, amit a fordítói díjszabásról lefölöz. Dupla haszon, hogy ezzel is súj­tani lehet a „betolakodott” magyarságot. (Demeter). DUNATV A szenvedő múzsa „Gyönyörű vagy s tűnődni kár: tested, lelked szeretem jobban? Ami él, minden muzsikál s új formát kap a verssorokban.” A vers Borisz Paszternak orosz költő egyik gyönyörű szerelmi vallomásának kezdete. Címzettje Olga Ivinszkaja, alias Lara, a költő utolsó nagy szerelme, akiről híres, világ­sikert arató regénye, a Doktor Zsivágó egyik tündöklő nőalakját, Larát mintázta. Olga­ Larával a már korosodó költő a Novij Mir szerkesztőségében ismerkedett meg valamikor 1947-ben, s azonnal végzetes szerelem lobbant fel kettejük között. Passziójukat a dühöngő, végóráit élő sztálini diktatúrában nemcsak sajátos életkörülményeik nehezítették, hanem maga az emberek magánéletébe gázoló, terrorban tobzódó önkény­­uralom­ is. Nem elég, hogy a költő nem akart elválni, nem akarta cserbenhagyni akkori feleségét, de a teherbe eső Olgát váratlanul letartóztatták, s a hajnaltól hajnalig tartó kihall­gatások során a költő „titkairól” faggatták, majd a hírhedett moszkvai börtön, a Ljubljanka után a láger következett. (Ne feledjük, a Doktor Zsivágó végén Lara is eltűnik a birodalmat behálózó Gulag-szigetcsoport valamelyik szögesdróttal kerített „paradicsomában”, „névtelen számmá” változva „a láger felé vonulók seregében...”) Mindez Juraj Herz dokumentumfilmjéből derül ki, amely a költőnek és szerelmének állít emléket. Egyetlen hatalmas, félbehagyhatatlan monológ ez a film, a hetvenes éveiben járó Olga­ Lara monológja, akit a stáb moszkvai lakásán keres fel. A rendező helyenként remek montázsokkal érzékelteti a történet hitelességét. Itt látszik azután, hogy amíg a fekete-fehér dokumentumok, az archív felvételek pontosan illeszkednek a szerelmét túlélő, érte szenvedő asszony monológjai közé, mennyire hiteltelenek a világsikert aratott amerikai szuper­­produkcióban elkészülő film, a Doktor Zsivágó bevágott jelenetei, a műhóval, Omar Shariff szenvelgéseivel s az abszolút hazug, parádés lakásbelsőkkel. Igen, ez egy konzumdiktatúra konzumképe, melynek a valóságoshoz kevés köze van!... De vissza a szerelmi történethez. Felmerülhet a kérdés, miért is úszta meg a kor nagy költője a letartóztatást, a lágert, a kínhalált? Paszternák, az orosz költészet tán legnagyobb huszadik századi alakja soha nem volt „forradalmár”, ennek ellenére a párt több vezetője becsülte őt, Buharin, a főideoló­­gus, Majakovszkijjal ellentétben,— akinek kiürülő dek­­lamációi a húszas években már nem hatottak annyira elemi erővel —, őt tartotta a „kor költőjének”. Patrónusa bukása után jött a feketeleves, az első nagy támadássorozat. Ennek ellenére Sztálin valami megmagyarázhatatlan szeszélyből megkímélte Paszternákot (akárcsak Bulgakovot), noha egy ügyész, aki 1956-ban tanulmányozta a költő vaskos dosszié­ját, elképedt: „hogyhogy még életben van? hogyhogy nem tartóztatták le soha?” Valóban Paszternák bensőséges kap­csolatban volt az orosz kultúra nagy mártírjaival, a költő Mandelstammal, a rendező Mayerholddal, az író Bábellel, akik mind az élesedő osztályharc évadaiban estek áldozatául a sztálini önkénynek. Ráadásul angol barátai már a háború után Nobel-díjra jelölték, ami ugyancsak nem volt jó aján­lólevél. Paszternák helyett szerelme szenvedett, de —ahogy a hetvenesztendős asszony, szembenézve nézőivel megvallja — nem bánta meg! Szerette a költőt, s szabadulása után szerelmük annak haláláig folytatódott, s folytatódik a remek­művek révén az örökkévalóságban is... Bogdán László Pocsék kovásznál közszállítás (folytatás az első oldalról) tavaly.” Egyébként a Cuza Vodă utca kritikán aluli álla­potban leledzik, csoda, hogy nem szakadnak le a tengelyek az inkább szűk vályúra, patak­mederre hasonlító úton. Arról ugyan már volt szó, hogy sza­bályozni fogják a forgalmat, a rönkszállító autóknak egy el­­terelőutat építenek, de úgy látszik, a jó szándék valahol elakadt... „A közszállítás le­hetetlen helyzetbe került — folytatja Serban igazgató —, a rönkös autók is ott közle­kednek, ahol az autóbuszok. A keskeny, lejtős utcában találkozáskor, főleg a jeges viszonyok miatt, szinte el­kerülhetetlenek a balesetek, és már történtek is kisebb­­nagyobb koccanások. A rossz utakon való közlekedés az autó­buszok súlyos rongálódásá­hoz vezetett, amelynek ki­hatása van a közszállítás jó körülmények közti lebo­nyolításához, valamint a vál­lalat költségvetését is érinti. Csak a tavaly 20 gumiabroncs robbant el, ami nem kevesebb, mint 10 millió fejébe került a vállalatnak.” Valóban rosszak az utak, előfordul, hogy a vonatok is késnek, de ez nem mentség arra, hogy—fürdőváros létére — Kovásznának ne legyen megbízható közszállítása. És aligha változik a helyzet, amíg nem lesz konkurencia! Mond­­ják, hogy az ’50-es, ’60-as években nem volt ily nagy „IGO”, csak két magánvál­lalkozó szállította az utasokat a vasútállomástól a szív­kórházig, és szépen megéltek a jövedelemből — pedig ak­kor is voltak rossz utak, és a vonatok is késtek. MAGYAR KÁRPÓTLÁS Beindult a jegyzés Mint már jeleztük, a ma­gyar kormány döntése alap­ján hat magyarországi áram­­szolgáltató cég részvénycso­­magját ajánlották fel kárpótlási jegyek ellenében. A határon túli kárpótoltak számára a Kereskedelmi Bank, valamint a Budapest Investment Inter­national Rt. létrehozta az Alanyi Kárpótlási Jegykezelő Kft.-t, amely a Határon Túli Magya­rok Hivatalának támogatását élvezve megbízást kapott a jegyzés lebonyolítására. A kft. szerződtetett közreműködők révén fejti ki tevékenységét, akik ingyenesen, az alanyi kárpótoltak vagy azok törvényes örökösei részére végzik el a jegyzést. Gyakorlatilag egy megbízói szerződés köttetik, amelyben a felek, a kárpótolt vagy örököse, illetve a meg­bízott kft. rögzítik a feltétele­ket. Három lehetőség között választhat a megbízó: csak az allokáció lebonyolítását bízza a kft.-re, megbízza a részvények további kezelésével (bank­számlára teszi az osztalékot), illetve a részvény értékesíté­sével. Sepsiszentgyörgyön Sza­­baday Rudolf a szenátori irodában fogadja az ügyfele­ket hétfőn, szerdán és csütör­tökön 8.30 és 14 óra között. Tegnapig 29 szerződést kötöttek meg összesen 6,4 millió forint névértékben. Bár felmérés nincs arról, hogy hány kárpótolt ér­­vényesítette más módon­ érték­papírjait, a prefektúra épüle­tének 21-es szobájában nagy forgalomra számítanak. A me­gyében egyébként 3300 személy részesült kárpótlásban. Ide tartozik a hír, miszerint ugyancsak a szenátori irodához fordulhatnak azok, akiknek kárpótlási ügyük még folyamat­ban van. (Ferencz)

Next