Háromszék, 1996. március (8. évfolyam, 1673-1698. szám)

1996-03-01 / 1673. szám

DÉMÁSZ A Háromszék hasábjain többször olvashattunk kárpótlási jegyeknek magyarországi áramszolgáltató részvénytársaságokba lehetséges be­fektetéséről A múlt év decemberében láttam Szegeden a Százéves a dél-ma­gyarországi áramszolgáltatás című kiállítást A Fekete-ház (városi múzeum) földszinti termeiben rendezték be a rendkívül érdekes és nem csak szakembereket vonzó bemutatót. Láthattunk régi háromfázisú transzformátort kibontva, oszlopmászáshoz szükséges „vasmacskát”, Orion néprádiót, régi mosógépet, az első magyar gyártmányú mag­netofont, homoksúlyos-porceláncsigás, le-föl szabályozható lámpa­testet (egyet én is őrzök a padlásomon!), régi (működőképes!) villany­égőket, század eleji utcai ívlámpatesteket és így tovább. A legelső terem volt a legérdekesebb. Közepén egy hatalmas üvegkalitkában régi transz­formátor dolgozott szorgalmasan. A rákapcsolt sín­­szarvas-átszakítókon közel harminc centiméteres villámokat csiholt. Mellette pedig ott állt a „VILLÁMDELEJES FORGONY”. Erről pedig minden magyar em­bernek tudnia kell: 1861-ben Magyarországon találták fel a villany­­motort. (A feltalálót, Jedlik professzort újabban a szlovákok maguknak revindikálják.) Kissé távolabb Kandó Kálmán életét és munkásságát ismertette egy poszter. Kandó 1917-ben alkotta meg a SZINKRON­­FÁZISVÁLTÓT, ezáltal őt tartják a modern villanymozdony feltalá­lójának. Jelen pillanatban is a világ összes villanymozdonya a Kandó­­féle elv szerint üzemel A terem bal sarkában egy hatalmas térképen a század eleji Ma­gyarország volt látható. A települések neve mellett piros évszám jelezte a villamosítás kezdetét (Temesvár kivételével Erdély, de Felvidék, Kárpátalja, Bácska stb. területén nem szerepelt évszámbejelölés.) A kiállításra felügyelőszemélyzet megkért Minden látogatót, hogy a vendég­könyvbe jegyezze be nevét és esetleges észrevételét. Nosza, írtam is én sebtében oda egy kisebb „Kármentőre”­valót. Bíráltam a szemérmes elhallgatást, és elmondtam, hogy Erdélynek olyan területéről szárma­zom, ahol az úttörők közt is elsőként használták a villamos energiát 1888-ban Bukarestben, de Brassóban is még petróleum fényénél vakos­­kodtak, miközben a Háromszéki-havasok tetején, Komandón már „vil­lámfény ’ ’ világított és „ villámdelejes forgó ’ ’ működtette a körfűrészt...) A vendégkönyvi bejegyzésnek az lett a (véletlen?) következménye, hogy végigkalauzoltak a múzeumnak minden kincses rejtekén. Az 1848-as forradalom idején Szegedre menekült magyar kormány doku­mentumai és pénzesládája stb., stb.) Dél-Magyarországnak a Tisza-parti Szeged a „fővárosa ”—„ Szegednek népe, nemzetem büszkesége, elárult hazámnak támasza... ” — mondta Kossuth Lajos a város népe előtt történelmünknek egy nagyon válságos pillanatában... Nos, elmondhatom, hogy a DÉMÁSZ-hoz, azaz a Dél-Magyarországi Áramszolgáltatóhoz én ilyeténképpen fordultam némi feledékenység elleni történelmi kárpótlásért Gyila Sándor K­irsalata . Hogyan lehet minősíteni egy olyan országot és lakóit, hol megesik az a hihetetlennek tűnő képtelenség, hogy egy miniszter előszobafogásáról (Mincu egészségügy-minisztériuma) ellopják a vendég, történetesen a bolgár egészségügy-mi­niszter drága bundáját, később meg a sajtóérte­kezletre érkező újságíró riportermagnóját?­­ Zaher Iskandarani, a temesvári cigaret­ta- és italkirály „üzlete” távollétében is pros­perál Barátai és felesége folytatják a csem­pészést a helyi vámhivatal szel­d, elnéző tekin­tete mellett , mert van pénzük bőven, s a tőke — még ha kétes eredetű is — terjeszkedik, olvassuk, hogy az Iskandarani-féle maffia Te­mesváron megvásárolta az eddig ellenzéki lap hírében álló Renaşterea Bănăţeană­, és 80 százalékos tulajdonjogot szerzett a helyi tele­vízióban. Ha a pénz hatalma mellé a sajtó feletti ellenőrzési jog is társul ráadásul csáp­jai a nagy kormánypárt felé is rég kinyúltak, olyan erővé válhat mely — megeshet — Te­mesvárt fanarióta várossá változtatja.­­ A gabonapiac monopóliumát birtokló Rom­­­cereal az újabb utasítások értelmében nem adhat el lisztet magánpékségeknek hja a Romániai Magyar Szó.­­ A Románia liberó szerint két maffia-­ család uralja Bukarestet Egyikben a Kereszt­apa Gheorghe Paunescu, közvetlen alatta a ranglistán Fane Spoitorii áll, s tíz család fölött uralkodnak, köztük van Cioaba rromakirály, Iulian rroma cs­ászár, Gheorghe Raducanu képvi­selő stb. A másik Keresztapa neve mifelénk ismeretlen, Oancea a lu’ Ciuca a neve, leendő r­omacsászárként jegyzik, s állítólag ő irányítja a félelmetes németországi szervezett bűnözést . Iliescu elnök is úgy véli, Alfred Moses, az Egyesült Államok bukaresti nagykövete kolozs­vári nyilatkozatával átlépte a diplomáciában el­fogadott szokásokat, jobban járt volna, ha hallgat —bírálja az örökmosoly elnök —, mert úgymond szélsőségesek minden pártban vannak. Ez sem igaz, viszont elgondolkodtató, hogy ezen az alapon emelték be őket a kormányba, az elnöki hi­vatalba, az összes hatalmi szervbe. s„ Változatlanul kiesünk C. V. Tudor fi­gyelméből, őt most csak Iliescu elnök, Ma­­gureanu kémfőnök és Alfred Moses érdekli. " Nagy hírt kerítettek aköré, hogy az RHSZ holland kémet fogott Prahova megyében. Kiderült, hogy fotóriporter az istenadta. A Románia szépségeit megtekintő külföldi vendég mondta búcsúzáskor: Gyönyörű az or­száguk, kár, hogy lakott. ­ SZÉTSZABDALT SZÉKELYFÖLD ALBERT ERNŐ EMLÉKEZIK Végül a döntő többség úgy foglalt állást, hogy az önálló megye lelme a legjobb, s ha ezt nem lehet — világos volt, hogy végül csak a Központi Bizottság dönt —, akkor egyik része Brassót, a másik Hargitát választaná. Elhangzott, hogy igen kis területű lenne az önálló Háromszék, nem ekkorára méretezték a többi megyét. Brassó feltétel nélküli hívei voltak a legkevesebben, ezt meg kell jegyeznem. S azt is, hogy tulajdonképpen mindenki érezte, nekünk a Csíkhoz tartozás lenne az előnyösebb mindenképpen. Akik ezt nem akarták vállalni, vagy szolgai mód végrehajtották, amit elvártak tőlük, azok állandóan a Brassóhoz fűződő keres­kedelmi kapcsolatokra hivatkoztak. Ellene érvelni csak úgy lehetett, hogy Csíkot hasonlóképpen vonzotta Brassó a múlt­ban, de igenis, lehet új központokat teremteni. Azzal álltunk fel, hogy a Brassó-pártiak a Pană emberei, a Hargita-pártiak pedig a Fazakas emberei. Én? Én Háromszék mellett szóltam hozzá, illetve hogy a Székelyföld közigazgatási egységként működjék. E gyűlés a megyei tanács mai épületében, a díszteremben folyt le délelőtt. A tanácskozás után mi beültünk a vendéglőbe beszélgetni. Igazság szerint az ember érezte, hogy most hagyni kell minden egyebet, különben elszalasztunk egy esélyt. Voltunk vagy tizenöten, s „folytattuk’ ’ a gyűlést. Úgy egy óra telhetett el, mikor jött valaki, hogy azt üzente Fazakas János, délután még lesz egy gyűlés, s én azonnal induljak, és értesítsek minél több embert, vegyenek azon részt. Mi ketten Csongvaival azonnal otthagytuk a társa­ságot, autóba ültünk, olyan helyen álltunk meg, ahol többen is laktak. Elsősorban az iskola tanáraira gondoltunk. Én az egyikhez, ő a másikhoz! S mindenkit megkértünk, hogy szóljon, telefonáljon az ismerősöknek. Mi az utolsó percig jártuk a várost, két és fél óra állt rendelkezésünkre, lehet, mások is azt tették, mert végül a terem megtelt, azt mesélték. Már a villany égett, mikor fel akartam én is menni az emeletre, s hát megállít egy Brassó tartományi aktivista, a neve nem jut eszembe. Arról volt híres, hogy kifogásolta, miért olvassák Nagyajtán mind csak — ahogy mondta — a Gárdányi (!) Egri csillagok című könyvét. Ennyire ismerte a mi dolgainkat. Megállít az ajtóban, hogy: .Albert elvtárs, maga a délelőtt ott volt. ’ ’ Mondom: „Ott, s most is ott akarok lenni, azért jöttem. ’ ’ „De maga nem mehet be, mert maga a délelőtt ott volt, s hozzá is szólt! ’ ’,,De — mondom — álljon félre, be akarok menni. ’ ’ Nem engedett be! Esetleg ütni vagy félretaszítani kellett volna... „Na — azt mondja —, jöjjön egy cseppet le!” Úgy éreztem magamat, mint amikor az embereket kollektivizálták. Bevitt alul egy irodába, s nagy­on cinikusan, durván, fölényesen: „Mit akar maga? Miért nem akarja Brassót? És mit befolyásolj­ák itt az embereket? ’ ’ Mondom, honnan veszi, hogy befolyásolják, én a véleményemet elmondtam, ahhoz tartom magam. ’ ’ „De maga aláírja-e, ha kérjük, hogy Brassót támogassa?” Mondom, azt én nem írom alá. „De azt aláírja-e, hogy Háromszékhez tartozza­nak?” Azt igen, alá, mondom. Már a végén attól tartottam, hogy valami kellemetlen helyzet alakul ki, annyira erőszako­san lépett fel. Aztán egy fél óra után befejezte, s én el kellett hogy jöjjek, kikísért, elbúcsúzott, de én a gyűlésbe nem mehettem fel. Érdeklődtem később, és azt hiszem, a délutáni sikeresebb volt, már nem az aktivisták, gyárigazgatók vettek részt rajta, s azt hiszem, Fazakas észrevette, hogy délelőtt a már megdolgozottakat és a vezetőket hívták össze, akiknek ugyebár jó antennájuk volt, s aszerint igazodtak. Délután viszont a városhoz igazán ragaszkodó, itt élt emberek gyűltek össze. Persze, hogy más hangulat alakult ki! Arra emlékszem még, hogy a Kovászna elnevezést óva­kodva fogadta az ember — de hát megszokta, úgy látszik, a neveket meg lehet szokni. A Nagy-Hargita megyétől megret­tenhettek, valóban nehéz lett volna irányítaniuk. Szeren­csére a déli székelység leszakítása sem sikerült, s az első időszakban mindkét megyében szépen alakultak a dolgok. Lejegyezte: B. Kovács András 11. Clinton:Kohl-tárgyalások Jelcin esélyeiről Bill Clinton amerikai elnök és Helmut Kohl német kancellár szerdán telefonon konzultált egymással az orosz politikai helyzetről és Borisz Jelcin orosz elnök újraválasztási esélyeiről. A két nyugati vezető összehasonlította a Jelcin­nel nemrég külön-külön folytatott megbeszélésének rész­leteit, s egyetértett abban, hogy Jelcinbe új erőt öntöttek az orosz elnökválasztási kampány kilátásai — mondta Michael McCurry fehér házi szóvivő. McCurry emlékeztetett rá, hogy a hívást kezdeményező Helmut Kohl a napokban tért haza hivatalos moszkvai látogatásáról, Bill Clinton pedig a múlt héten telefonon tárgyalt az orosz elnökkel. Izrael elleni terrorcselekményről Az Izrael elleni támadások egyúttal a keresztény egyház ellen is irányulnak, s a fajgyűlölet a sátán műve—jelen­tette ki szerdán Christoph Schönbron bécsi érsek a múlt vasárnapi véres izraeli merényletekre reagálva. A kato­likus egyházi személyiség szavait a Vatikáni Rádió idézte. Schönbron egy lelkigyakorlaton, I. János Pál jelenlétében úgy fogalmazott, hogy Izraelnek nem kell aggódnia a jövője miatt, mert Isten védelmében áll. Az Izrael elleni halálos gyűlölet egyúttal az egyház, Izrael Istene, Jézus Krisztus apja ellen is irányul. Csomag Castro ellen Az amerikai elnök napokon belül aláírja azt a Kuba elleni törvénycsomagot, amely szigorítja a Castro-rendszer elleni embargót. Az amerikai kisrepülők szombati lelö­vése óta még feszültebb a két ország viszonya. A washingtoni kongresszus most olyan törvényt készített elő, amely szerint az amerikai polgárok perelhetik azokat a külföldi cégeket, melyek a kommunisták által elkobzott vagyonnal gazdál­kodnak, az amerikai kormány pedig megtagadhatj­a a vízumot ezen cégek vezetőjétől. ENSZ-adósok nem szavaznak A csőd szélére jutott ENSZ megvonta 39 tagállam szavazati jogát a közgyűlésben, mert több mint két éve nem fizetik a tagdíjat. A világszervezet alapokmánya erre lehetőséget ad, hacsak az adós nem tudja igazolni fizetésképte­lenségét. Az ENSZ legsúlyosabb pénzügyi válságát éli, tagországai mintegy hárommilliárd dollárral tartoznak. Legnagyobb adósa az Egyesült Államok, de Washington eddig mindig időben fizetett, mert nem akarta elveszíteni szavazati jogát. Iljas bosnyák kézen A daytoni megállapodásnak megfelelően Vogoscsa után Szarajevó újabb szerb negyede, Iljas ellenőrzését is átvette a bosnyák—horvát rendőrség. Urasban mindössze kétezer szerb maradt. Csaknem 14 ezren menekültek el a bosnyákok bosszújától tartva. Vogoscsában a muzulmánok gyakran bántalmazták a szerbeket. A nemzetközi rendőrség jelen­léte sem tartotta vissza őket, és az sem, hogy a bosnyák főváros szerb negyedeiben élőknek sérthetetlenséget ígértek a délszláv háborút lezáró békeszerződésben. Izraeli—szíriai tárgyalások A Washington közelében lévő Wye Plantation konfe­renciaközpontban folytatódtak az izraeli—szíriai előkészítő konzultációk. Az ötödik éve zaj­ló béketárgyalások folyamatában a mostani konzultációsorozat újult fel az Egyesült Államok védnökségével. A megbeszélések kézzelfogható eredményt eddig nem hoztak, jóllehet a felek részéről a korábbinál nagyobb tárgyalási készség nyilvánul meg. Fizetés helyett áru Egy nehézségekkel küzdő orosz iparvállalat nem tudta munkásait rubellel kifizetni. A dolgozók a boríték helyett tucatnyi melltartót vittek haza — írja a Komszomolszkaja Pravda. A szokatlan bérezést egy voronyezsi cég vezette be. Az üzem ugyanis kínai melltartók ellenében exportálta termékeit Bármily meglepő is ez az eset korántsem egyedülálló. Egy televíziót gyártó cég vodkával, cukorkával és cement­tel javadalmazza alkalmazottait. Egy másik vállalat olcsó női kabátokat kínált a munkásoknak. Egyes gyárakban szövetekkel, lámpákkal és porcelánedényekkel fizetnek. A jelenség hátterében az áll, hogy az orosz iparvállalatok súlyos tőkehiánnyal küzdenek, és gyakran előadódik, hogy nem képesek időben kifizetni a munkásokat. Hírszolgálatos: Domokos Péter KÜLFÖLD m­ám»»«

Next