Háromszék, 1996. március (8. évfolyam, 1673-1698. szám)

1996-03-05 / 1676. szám

ROMÁN—MAGYAR TÁRGYALÁSOK A MEGBÉKÉLÉS ESÉLYEI Bő egy hét múlva Budapesten új­abb találkozó lesz a magyar és román külügyminisztérium szakemberei között. A két ország kapcsolatait meghatározó négyes dokumentumcsomag közül új­abb kettőnek, az alapszerződésnek és a meg­békélési nyilatkozatnak vitáját folytatják. Mind a román, mind a magyar külügyi tárca vezetője több ízben nyilatkozta, hogy a dokumentumok 95 százalékban elfogadásra készen állnak, a fennmaradt öt százalékot a kisebbségek életéhez és jogaihoz kötődő cikkelyek teszik ki, s hogy e téren meglehetősen lassú az előrelépés, nehezek a tárgyalások. Így történt ez a múlt héten Bukarestben is, amikor a két csapat a román—magyar megbékélési, illetve a kisebbségi magatartási kódex tervezetéről vitázott. Bár a nyilatkozók azt állítják, „történt némi előrelépés”, számos, minekünk fontos kérdés nyitott maradt, s nyilvánvalóvá vált, hogy e két dokumentum elfogadásához is még újabb tárgyalásokra lesz szükség. A leglassúbb a kisebbségi kódexként ismert javaslat egyeztetési üteme, hiszen konkrét elvekről és normákról kellene megállapodni, s a két minisztérium közismerten eltérő álláspontja miatt nem jutottak túl a szövegelemzésen. A négyes dokumentumcsomagot tervek szerint egyszerre írják alá, az már bizonyosnak látszik, hogy nem márciusban. Később már azért nem, mert a választási kampányba sodródott román hatalom — emberi számítások szerint — nem vállalja még azokat a kisebbségeknek nyújtott engedményeket sem, melyekhez a magyar kormánynak illik ragaszkodnia. Ezt korábban az egyházak államosított javainak visszaszolgál­tatásában, az etnikai pártok működé­sének szava­tolásában, az anyanyelv szabad használatában és a ki­sebbségek igényeit kielégítő iskolahálózat zavartalan működtetésében j­elölte meg a magyar fél. Semmi ördöngösség nincs benne, nem is lenne időigényes munka a megállapodás. De politikai akarat hiányában kilátástalannak tetszik. SIMÓ Itt a lakás, hol a lakás? Sepsiszentgyörgyön a Stadion utcai újjáépített 2-es tömbházat átadták, s a magas árak ellenére lakók is kerültek. Mégis üresen áll az épület, mozgás csak a föld­szinten, a takarékpénztár és a Cometex cég felségterületén van. Bent folyik a munka, és ebben a hidegben melegedni kell. Fóliával zárták le az ablaknyílásokat, s ezekből kályhacsövek meredeznek ki, mint holmi aknavetők. Tizenhárom lakást vállalatoknak utaltak ki, ezeket elméletileg el­foglalhatnák bérlőik Ennek semmi technikai akadálya nincs, hisz az emeleti részeken minden készen áll. Mégis, korábbi tapasztala­tokra alapozva, megvárják, amíg mindenki egyszerre foglalhatja eljövendő rakterét, ugyanis elég példa volt arra, hogy gazdátlan lakást tönkretettek — világosí­tott fel Albert Álmos polgár­­mester. De hol akadozik a többi 27, a fiatal házasok által megvásárlandó lakás ügye? Olosz Gergely, a közművek igazgatója arról tájékoztatott, hogy a fiatal házasokat lakásvásárlás­ban az állam bizonyos mérték­ben támogatja A szubvenció pontos összegét későn határozták meg, rengeteg iratot kellett a jövendő tulajdonosoknak összeszedniök, a vevők névsorát jóvá kellett hagynia a helyi tanácsnak és a megyeinek is Utóbbira csak pénteken, március elsején került sor. Az igazgató elmondta, hogy ezen a héten megkezdődhet az adásvételi szer­ződések megkötése, s utána be lehet költözni. A többi tizenhárom lakás ese­tében a bérleti szerződéseket nem lehet mindegyikre megkötni, mivel még nem döntötted minden vállalat, kik lesznek azok a sze­rencsések, akiknek mai lakás­hiánnyal küszködő világunkban orvosolhatják ezt a gondját. A„csipkeblokk” lakásait már jó ideje el lehetett volna foglalni, ha nincsenek a bürokrácia labi­rintusai. De miért is ne türel­metlenkedjenek az anyósoknál meghúzódott ifjak? Szekeres Attila Máról holnapra KELET KAPUJÁBAN A politikai elemzők közül sokan már arról az állapotról beszélnek, amikor Magyarország Európai Unióba fogadásával és a NATO-hoz való csatlakozásával Kelet-Nyugat határsávjára kerül az új vasfüggöny. A nyugati pomádát illatnak kép­zelő s a mai határai között élni kívánó magyar lakosság — mást mit is tehetne? — politikusai leleményességével már ki is fundáltatta, tulajdonképpen jó is lesz ez így, mert a határ melletti régiók, övezetek, ahogy Bihart, Szatmárt, Arad vidékét nevezni szokták, a kétoldalú kap­csolatok vonzáskörében élnek, s ennek következményeként a régiók jószomszédsága, gazdasági eredményessége rásugárzik majd az országra. Ha kedvünk lenne, mosolyog­hatnánk ezen a kedves naivitáson. Ha viszont a politizálás fagyos erdeiben végignézünk — télen a sűrűségekbe is belátni —, a ránk dermedő valóság csípi a szemünket. A szlovákiai magyarság viszonylagos, de mégiscsak liberálisabb életvitelét rohamosan váltja fel a politikai katakombákba szorítottság. A nyelvtörvény, a szlovákiai alternatív oktatás bevezetése együtt és külön­­külön is elveszejtenék az ottani magyarságot. Most erre rátetéz az új területi beosztás, amely szétszabdalja a még egymással testközelben lévő kistájak magyarságát, a sok száz év alatt kiépült adminisztrációt, szlovák többségűvé teszi az új megyéket, s megtörténhet, hogy emiatt egyetlen magyar képviselő sem jut be majd a parlamentbe. Meciar legutóbb Belgrádban a szerbek, szlovákok, románok össze­fogását hirdette meg — a magyar nacionalizmus ellen. Lo­gikájukra jellemző, hogy a legutóbbi budapesti magyar— román—szlovák fórumon egyik ideológusuk ki is fejtette: ha a magyarok 1848-ban a nemzeti állam megteremtéséért küz­döttek, miért ne tehetnék ezt a mai szlovákok is? Amit tehetett az egyiknek, azt miért nem lehet ma a másiknak? A legtragikusabb állapotban Vajdaság, illetve a vaj­dasági magyarság leledzik. Helyzetüket nem csak a háború, a szerb betelepülések, a megállíthatatlan menekülési láz, a teljes elszegényedés teszi elviselhetetlenné, hanem az egymás közötti vérengző, gyűlölködő ellenségeskedés. Egy szétvert etnikum maradék emberei pártjaik örökös torzsalkodásával bénítják meg egymást. Orron verik a magyar segítő szándékot is, de a simogató szeretetre azért vágynak. Románia világos képlet: Meciar szíve melegével szeretnek a kormánypártiak, az influenzás ellenzék is a magyar vírus ellen rakja magára a választási priznicét (■ állott vizes borogatás). A tanügyi ás minden törvények után jön majd itt it az új megyésítés vagy régiósítás. Ezt nem is nagy tamtammal kezdik: a postát már holmi vidéki fiókká degradálták, központját áttették Brassóba. A kul­turális intézmények, a jelek szerint, kolozsvári irányítás alá kerülnének. Lesz minden bizonnyal olyan ötlet is, hogy Ploieşti az alkalmasabb, mint a hírhedt húszas években. A román—magyar alapszerződés paraván, emögött végzik a honatyák és a hivatalok kisded játékaikat. A legmegátalkodottabb magyarellenesség jegyében. A fő veszély: a szlovákok orosz orientációja. A Paunescu—Zjuganov-szerelem se mai keletű. Magyar­­ország európai integrációja nélkül is a szavazópolgárt turmává degradáló román politizálás oda viszi ezt az országot, ahová akarja. Erdély végleges elveszítéséhez pedig semmi sem szükséges, csak a vasfüggöny áttétele Nagylakhoz. Nyugat is jól jár, megmaradnak a hattyúi, az ország is, mert bármilyen bolsevizmus alatt régi és új uraik jól érzik magukat. A harács marad, a tisztátalan magyarok viszont ha nem tetszik, vonuljanak arrébb. Sylvester Lajos ___________________________________________________________/ SEPSISZENTG­Y­ÖRG­Y 1996. MÁRCIUS 5. 1676. szám ÁRA 300 lej Előfizetőknek 193 lej kN­»!» Szentivánlaborfalvi hírhalom □ Kigyúlt a fény a helység­ben, villanyégők sora szórja a fényt. Négy esztendeje vártak erre a falu lakói.­­ Egyre j­obban foglalkoz­tak a a helybelieket az érdek­­szervezet sorsa. Véleményük szerint az gyakorlatilag nem éli életét. Néhányan írtak s léptek is már ebben az ügyben: mindenképpen szükségesnek tartják az érdekszervezetet, s ha a helyi választmány nem ígér gyökeres megúj­ulást, meg­keresik azokat, akik a szent­ivánlaborfalvi RMDSZ élére állnak. □ A szülők anyagi tá­mogatásával videokészüléket vásároltak a helybeli Berde Mózsa Általános Iskolának. A megyei tanfelügyelőség színes tévét adott mellé, így maga­sabb szintre emelhetik majd az oktató-nevelő munkát. A tavaszi vakációban az iskola, a szülők és az egyház küldött­sége baráti látogatást tesz Végegyházán, az anyaországi testvériskolánál.­­ Tizennégy szereplővel adták elő a helyi kultúro­tt­honban Méhes György Muskotály című színművét. Az előadás létrejöt­tében Pap Mária unitárius lelkész, Kelemenné Tóth Tünde és Kelemen Alpár játszott döntő szerepet.­­ Ezen a héten az unitárius egyházközségben tartják meg az ökumenikus hiterősítő imahetet. Március 10-én, vasár­nap délután szeretetvendég­­ség lesz, és elhangzik Szász Ferenc brassói unitárius lelkész Mit ér az ember, ha magyar és unitárius? című előadása. A református imahetet a múlt héten tartották. A hét folyamán világi előadót is várnak. Kisgyörgy Zoltán DÉL-TIROLI TAPASZTALATOK Nem kínálják tálcán az autonómiát Február 18—22. között az ottani regionális önkor­mányzat meghívására Dél-Tirolba látogatott az RMDSZ hattagú küldöttsége. Útjuk célja egy példaszerűen működő autonómia tanulmányozása volt. A tapasztalat­szerző csoporttal tartott Puskás Bálint megyei RMDSZ-elnök is, őt kérdeztük élményeiről.­­ (Úti beszámolja az 5. oldalon) ! A PREFEKTÚRA PACKÁZÁSAI Parlagon a birtoklevelek A földtulajdont igazoló birtoklevelek kiosztásának elhúzódása immár többéves valóság. Annak idején a kitöltés, kézbesítés időszakát akár tíz­évesre is becsülték a végre­hajtó illetékesek. Akkor nem sejthettük, hogy évek múltán egyetlen aláírás hiánya lesz az elsődleges akadály. Már­pedig nálunk így alakult, hiszen kilenc hónapja, a prefektúra vezérigazgatói posztjának megüresedése óta nincs, aki aláírjon. Így csaknem kétezer birtoklevél akadt fenn a gá­ton, rostokol valamelyik hi­vatali asztalfiókban. Az érdek­lődőket pedig folyamatosan hitegetik, legújabban azzal, hogy majd jövő héten. A he­tek pedig a hivatal packázá­­saival peregnek... (Ferencz) SOKASODNAK AZ ELNÖKJELÖLTEK Ioan Coja álma Elnökválasztás helyett vásári komédia készül Romániában. Paunescu, Vadim Tudor, Mo­hora, a csodatevő Mudava után bejelentette Cotroceni­ re való pályázási szándékát az agrár­párt alelnöke, Ioan Coja is. Az ülető 1990 óta meglehetősen ismert a magyar újságolvasó számára, akkor fej­tette ki először a székelyek román eredetére vonatkozó iorgai elméletét, s hosszasan értekezett arról is, milyen érdekes nyelv a székely, melynek bizonyíthatóan sem­mi köze a magyarhoz. Nagy pusztítást sorainkban nem végzett, bár nyugton nem ma­radt azóta sem, a parlament­ben vagy más fórumokon igen vehemensen, nagy hangerő­vel, kevés érvvel folyamatosan támadta az RMDSZ-t, a hazai magyarságot, az anyaországot, uszít ellenünk, ahol tud, s ahogy lehet. Bár civilben egyetemi tanár, az irodalomtudományok doktora és professzora, gon­dolkodása inkább ortodox fun­damentalistára vall, mint humán értelmiségire. Mi mással is lehetne magyarázni a friss el­nökjelölt ama szavait, melyek­ben isteni sugallatnak nevez­te Victor Surdu javaslatát, hogy ő legyen A JELÖLT, s azt az elszólását, miszerint hasonló ihletre támaszkodva nevezi ki majd a miniszterelnököt, ki nem lesz más, mint pártfelöt­­tese, Surdu. Mert ahhoz Coja szerint kétség nem fér, hogy az elnökválasztási verseny győztese ő lesz. Ezt is isteni jel bizonyítja: amint első kortes­beszédében vallotta, zsenge gyermekkorában tiszta és mély álma volt az akkor pionirpalota­­ként tángáló Cotroceni­ ben. Simó Erzsébet

Next