Háromszék, 1996. április (8. évfolyam, 1699-1721. szám)

1996-04-01 / 1699. szám

■■Ill«» SEPSISZEiN TG YÖRG Y 1996. ÁPRILIS L­1699. szám ÁRA 300 lej Előfizetőknek 193 lej HÁROMSZÉKEN JÁRT AZ RMDSZ SZENÁTUSI FRAKCIÓJA Az elmúlt hét végén Sepsiszentgyőrgyön, Kézdivásárhelyen, Kovásznán és Baráton találkozott a választókkal az RMDSZ szenátusi frakciója. Szabó Károly frakcióelnök. Seres Dénes helyettes, Buchwald Péter titkár, Incze Tibor, dr.Csapó József, Hajdú Gábor, Hosszú Zoltán, Kozsokár Gábor, Magyari Lajos szenátorok, Márton Árpád parlamenti képviselő, valamint Mezei József, a frakció szakértője aktuális politikai és gazdasági kérdésekről folytatott eszme- és tapasztalatcserét az érdeklődőkkel. Markó Béla, Frunda György és Verestóy Attila objektív okok miatt nem vehetett részt a találkozókon. Sepsiszék leszerepelt Sofőrökkel, új ságírókkal és hasonlókkal együtt összesen 42 résztvevője volt a megye- székhelyen szombat délutánra időzített lakossági fórumnak. Megyei, városi elöljáró még mutatóba se jött. A képviselők közül is csak Márton Árpád. Ajelen levöRMDSZ-szenátorok nem is tudták elrejteni csalódásu­kat: minden eddigi találkozón többen fogadták őket. Még a szórványban is, ahol egyébként több fizető tagja van a szövet­ségnek, mint a dédelgetett tömbmagyarságnak. Ennyi Demeter J. Ildikó A bemutatkozás után az érdeklődő közönségé volt a szó. A törvényhozás menetéről, a helyhatósági választásokról, privatizációról, az autonómiával kapcsolatos kérdésekről, tár­sadalmi biztosításról, az egy­házi vagyon visszaadásának lehetőségeiről és gazdasági kérdésekről érdeklődtek, és tájékoztatták a szenátorokat a kovásznai erdőkatasztrófával kapcsolatos kérdésekről. Szó került az RMDSZ-en belüli Bodor János (folytatás a 2. oldalon) A baróti művelődési ház nagytermében félszázan talál­koztak pénteken este a képviselőkkel. Az információ- cseréről, illetve a pontos napi tájékoztatás szükségességéről kialakult eszmefuttatás során Szabó Károly kiemelte: az in­formációáramlásnak a helyi szervezetektől az országosig és fordítva megszakítás nélkül kell működnie, s a polgárokat arra biztatta, hogy ha a helyzet megkívánja, azonnal telefonál- Benkó Levente HELYHATÓSÁGI VÁLASZTÁSOK ELŐTT Nem született konszenzus Nagyajtán csak viszonylagos a csend. Ha kérdezzük — mindenkinek van valamilyen véleménye, nem mondják, de érződik egy­fajta nyomasztó feszültség. Sokan abban reménykednek, hogy a választások majd fel­oldják ezt, és közös nevezőre jut egy sor rakoncátlanul összegubancolódott közgond. A nagyajtai RMDSZ — bár szerényebb létszámú közgyűlésen — kikérte az érdek- szervezet tagjainak véleményét. Polgár- mester- és tanácsosjelöltek nevei kerültek papírra, az alpolgármesteri szék várományosai felől még nem nyilatkozott a tagság. S bár itt zöld a lámpa, ellenzéki, avagy szélsőséges ^--------------------------- Máról pártok csatározásaitól nem kell tartani, nincs kizárva, hogy nem jelenik meg a horizonton időközben valaki, aki független .játékosként” lép majd a pályára. Mindenképpen figyelemre méltó az a tény, hogy a községközpont Nagyajtához tartozó Közép­ajta különálló érdekszervezetének is van saját elgondolása, s ezek bizony nem egybevágóak a: nagyajtai elképzelésekkel. Konszenzus nélkül azonban — ebben a „felállításban” — aligha lehet előrelépni. Otthoni párbeszédre van szükség. Iliyefelvi hírhalom • Nem a medve bőrére ivott a helyi tanács, amikor mérlegelte, mit bír meg a láthatáron sem jelentkező költségvetés állami forrásból táplálkozó része. Idén az önkormányzat székházának belsejét kellene rendezniük, és egy másológépet is akarnak vásárolni. • Megnőtt az állatlétszám a községben. 580 szarvasmarhát tartanak, ebből 258 tehén. A sertések száma 1029, a juhoké 1584. 49 kecske tölti be itt a „szegény ember tehene” szerepét • Megkezdték a legelőtakarítást a Hosszúbérc ésa Kerekavas területén. Az állatlétszám arányában határozták meg, hogy melyik állattartónak meny­nyit kell dolgoznia a hegyi pusztákon. Több mint 10 tonna műtrágyával javítják fel a legelőket. • Már szállítják a jövő téli tüzelőt a tan­intézeteknek. Bükkfát vásárolt az önkormányzat a Dél-Hargitán kitermelő egyik bardóci kft.- től, s lesz ideje kiszáradni. • A tanács kézhez kapta a társadalmi segélyek egységes megállapítását szabályozó kormányhatározatot. Mintegy 90 család anyagi helyzetét kell azonnal felülvizsgálni és ahhoz igazítani a hivatalos aktacsomókat. • Érdekes módon csatát nyert a prefektúra a falutanács magyarországi testvérközségi kapcsolat felvételére irányuló perében. Csakhogy a felperes elhamarkodta a dolgot. Még meg sem kötöt­ték a helybeliek a kétoldalú szerződést — ez lett volna szükséges a külügyminisztériumi jóváhagyáshoz —, s máris megtámadták a helyiek határozatát Ez ellen is van orvosság: egy újabb határozat. Szerfelett résen van a kormány helyi megbízottja. (Árkosi) holnapra Kiscyörgy Zoltán ^ Mar Sport TESTVÉRKAPCSOLATOK Szemeija és Paks iSZÁUÓPÁLYA? A politikai sakkjátszmák szovjet nagymesterévé avan­zsált egykori disznópásztor, Hruscsov állítólag megkér­dezte Kádár Jánost: nem túl nagy Budapesten az ország­háza az országhoz képest? Kádár, úgy hirlik, szellemes volt válaszában: eredetileg nem ekkora ország számára készült. Az Erdélyből induló (hivatali ügyeket intéző, rokoni látogatásra érkező, feketemunkát vállaló, kitele­pedő stb.) mindig magával viszi a hazai fonnivalót is, hogy Sütő András szép szókapcsolatát elevenítsük, az itthoni acsarkodások ártalmát, a pártoskodás intelmeit, de az országháza előtt a méretektől, arányoktól és a szépségtől elbűvölten az egykori országra gondol, ennek ezerszáz esztendejére, hatalmára és erejére, szorongatta- tásos évszázadaira, a kupolák, tornyok mintha a történe­lem orgonasipjai volnának, a „megbúnhődte már e nép a múltat s jövendőt” igéjével dobolnak az agy két, hallásra teremtett bejáratán. Engem ott a magyar sorsot összegező töprengések felé vezetett Pomogáts Béla, a Magyar Írószö­vetség elnöke is. Éppen a magyar parlament szomszédsá­gában került a kezembe a Magyar Nemzet ama száma, amelyben Helyünk és sorsunk Közép-Európában feleim­mel közölt esszéjében engem is, másokat is szorongató történelmi meditációra késztet. A cimet szándékosan kölcsönözte Bajcsi-Zsilinszky Endre 1941-ben megjelent könyvének borítójáról, jelezve, hogy a világháború előes­téjén is voltak gondolkodó (és cselekvő) férfiak, akik számot vetettek a magyarság századforduló óta kialakult válsághelyzetével. Pomogáts Jókait is idézi a millenniumi emlékünnepségek kapcsán: „A honfoglalás első évezrede befejeződött. Jól végződött be. A magyar nemzet rátalált ^önmagára. (...) Harcias erényeit megtartva, kifejtve, mégis a békének őrét látja benne a világ. (...) Nem harcol az idegen nemzetekkel, hanem versenyez vélük: nem ellenségekkel, szövetségesekkel veszi magát körül. (...) Magyarország új meghódításra vár, a szellem, az ész, a munka teremtő eszközeivel. Terjeszkedni nem föladata Magyarországnak; de emelkednie igen.” Lehet, hogy 1896-ban Jókai jó helyzetelemzőnek bizo­nyult, de mindenképp rossz jósnak. Azt az országot azóta kétszer is a földre Toppantotta a történelmi széttörés. A felvilágosodás évtizedeiben megindult polgárosodás, az 1867-es kiegyezés után európai szintre és élre lendülő gazdaság összeomlott, az ország területe töredéknyire zsu­gorodott, az egykor igen jelentős etnikai súlyú magyarság számbelileg is drasztikusan apadni kezdett, miközben a peremállamokban és a leszaggatott országtesteken milliós nagyságrendben szaporodtak a más etnikumhoz tartozók. A magyarság, mondják az elemzők, olyan kollektív lelki sérüléseket is szenvedett, vesztes világháborúk, le­vert forradalmak és szabadságharcok, igazságtalan béke­szerződések következményeként, amelyek a későbbiek­ben az őnostorozás és önfeladás felé mozdították el a közgondolkodást. Európa legpesszimistább nemzetévé váltunk, jövőképünk nincs. Egyetlen mentségünk ezeregyszáz esztendős európai történelmünk fordulóján az lehet, ha az anyaországgal együtt lehetünk részesei az európai integrációnak. Ha valami folytán mi, erdélyiek a balkáni politikai pan­csolás habjában rekedünk, őrökre elvesztünk. És nél­külünk súlyát, erejét veszti a maradék anyaország is. Egyet kell értenünk Pomogátscsal, hogy (...) „...az elszakított magyarsággal, a nemzet létszámának egy- harmadával csakis a közép-európai integráció sikere esetén újíthatjuk fel azt a természetes lelki, szellemi kö­zösséget és szolidaritást, amely a nemzeti lét alapfeltétele. ” Sylvester Lajos^ Harmadik évébe lépett az a gyümölcsözőnek mondható kap­csolat, mely az anyaországi paksi és a szemerja-sepsiszentgyörgyi gyermekek között igazi barátsággá ványolódott. „Ha Paks, akkor atomerőmű” — úgy tudja a közvélemény. Nem baj ez, mert az a közel száz szent- györgyi gyerek, aki a szem érj ai református egyház paksi kapcso­latai révén ismerte meg ezt a városkát és annak nyaralötelepén a „ma­gyar tengert”, a Balatont, tud töb­bet is. Pontosabban azt, hogy az említett atomerőmű ötmillió ma­gyar ember villamosenergia-szük- ségletét biztosítja. Aszemerja-szentgyörgyi gyer­mekek már azt is tudják, hogy ez a közel 25 000 lakosú Duna menti városka büszkélkedik egy Makovecz Imre tervezte Szentlélek-templom- mal, hogy itt főiskolai kar is működik, hogy a város 1992-ben választotta díszpolgárává „Atom Antit” — Kovács Antalt, a barcelonai olimpia cselgáncsos aranyérmesét Az éremnek azonban két olda­la van. A paksi gyermekek most éppen Erdővidékkel ismerkedtek. Rácsodálkoztak arra, hogy itt egy „magyar oázist” találtak, minthogy arról is kevesen tudtak, hogy az általuk ismert Elek apónak itt rin­gatták bölcsőjét. Afél évszázada száműzött köl­csönös megismerés szála feszült ki Paks és Szemerja között. Bár hosszú­sága több mint félezer kilométer, mégis-mégis... „egyenes kapcsolás”. Kgy. Z. IRODALMI VERSENY SZATMÁRON Tizenkét díjazott Háromszékről Idén március 25—30. között Szatmárnémetiben szervezték meg a Mikes Kelemen Magyar Nyelv-és Irodatomversenyt, melyen Háromszék megyéből 17 VII—XIII. osztályos tanuló vett részt. Az országos irodalmi verseny házi­gazdája a szatmári Kölcsey Ferenc Elméleti Líceum volt. A három­széki diákok ezúttal is kiváló ered­ményt értek el, a 17 versenyző közül 12-en dijat és dicséretet nyertek. I. díjasok: Antal Ildikó (Bőd Péter Tanítóképző, XII. osztály), Bokor Zsuzsa (Bőd Péter, XIII), BarthaKatalin Agnes (Székely Mikó Kollégium, XII.), II. díjasok: Bariba Zonga (Nagy Mózes, Vili.), Bart ha Gabriella (Székely Mkó, Vili.), Simon Ágnes (Művészeti Líceum, X.), III. dí­jasok: Gyerkó Mária (Mikes Kele­men, IX.). Dicséretben részesült: Boros Kinga (Mikes Kelemen, Vili ), Gereöffy Andrea (Mikes, IX ), Fórizs Anikó (Nagy Mó­zes,XII), Benedek Iringó (Székely Mikó, VII.) és Dregus Ágnes (Székely Mikó, X.). Háromszék, akárcsaka tavaly, Idén isa megyék közti rangsorban országos első helyen végzett 8,64-es általános osztályzattal. Gratulálunk a győz­teseknek és az ókét felkészítő tanároknak. (Dévai) Mérsékelt érdeklődés Kovásznán Egyetlen lehetőség: autonómia

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék