Háromszék, 1996. április (8. évfolyam, 1699-1721. szám)

1996-04-01 / 1699. szám

embernek talán jobb lett vol­na kártyapartikat szervezni — fakadt ki Buchwald Péter koloz­svári szenátor—, a rendelkezésre álló idő alatt jobban el tudott volna beszélgetni ki-ki az asz­taltársaival. A háromórás, kere­kasztal” ennek ellenére nem veszett kárba, volt, akiben benne szorult a kérdezni- vagy mon­danivaló. A válaszokat öm­lesztve közöljük: a földtörvény sok esetben alkalmazhatatlan, megyénkben jó, ha a gazdák fele birtoklevéllel rendelkezik, k Változott a bizottságok összetétele és hatásköre is, egymásra kenhetik a hibákat. Sajnos, nem mindenhol keze­lik felelősséggel az ügyet. A 1,5 millió hektár még mindig az állam használatában van, és még 400 000-re volna szükség a jogos igények lefedésére . A kollektivizálás gyorsabban ment, de hát elvenni könnyű,­­ A hadifoglyok, volt poli­tikai foglyok, veteránok és há­tramaradottak j­ogaira vonatkozó törvények kiegészítik egymást, de átfedések is vannak. Két­szer ugyanazt a jogot nem le­het behajtani,h­a gyakorlatban­­,súlyosabbat,tör­vényesítik.­­ A­ kuponok gyakorlati értéke jelgeileg mintegy tizede a hi­vatalosnak, azaz kb. százezer lej, mert legtöbb vállalat nem nyereséges, túlértékelték őket, hogy nehezebben lehessen magánosítani. Tudniillik ez is csak kirakat jellegű reformja a kormánynak. A részvényeket azonban el lehet majd adni. Károsulni abból, hogy leadta, senki nem fog.­­ A tanügyi törvény tesztjellegű, azt méri, tényleg van-e kollektív öntu­dat a romániai magyarságban, és meddig megy el az önazonos­ság megőrzéséért. Ha a szülők ragaszkodnak hozzá, lehet magyar osztályokat indítani. Rajtunk múlik tehát.­­A félmillió aláírással támogatott tanügyi törvénymódosítást plénum elé bocsátja (majd) a szakbizottság, valószínűleg el fogják utasíta­­ni(... )de nem a siker- vagy ku­darcélmény a tét, hanem a jövő. A következő törvényhozási cik­lusban újra benyújtjuk.­­ A nemzetközi fórumok iránt ne tápláljunk illúziókat, Max van der Stoel EBESZ-főbiztost is csak szakoktatási gondjainkról tudtuk meggyőzni. A püspökeink­ből álló testület is negatív vissza­jelzést kapott Strasbourgból, ahova iskoláink érdekében sze­rettek volna ellátogatni.­­ A magánegyetemek körül rengeteg szélhámia történt, kitűnő üzlet­nek bizonyultak. Az állami el­lenőrzés nem túl jóindulatú, de nem is nagyon szigorú. A szülők mindenesetre jól nézzék meg, mire fizetnek be gyermeküknek. Arra nincs remény,hogy a magán­­egyetemisták utazási kedvez­ményeket harcoljanak ki a kor­mánytól.­­ Az interpellációkra főleg formai válaszok érkeznek, de még az érdemiek leközlésére sem kötelezhetik a sajtót.­­ A tévé néha nem is aznapi képeket vág be a parlamenti krónikába, az uszító műsorokat mindig újrakezdik. Persze, tiltakozni kell. Csak legyen kiért. Errefelé nem tudni, mi az oka a válasz­tók teljes érdektelenségének. Az azonban bizonyos, hogy lefelé licitálunk. Sajnos... Sepsiszék leszerepelt (folytatás az első oldalról) Mérsékelt érdeklődés Kovásznál! (folytatás az első oldalról) viszályokról és annak hatásáról a tagságra. A három és fél órát tartó fórum kevésnek bi­zonyult a sokrétű kérdéskörök kimerítéséhez, ám így is sok mindent tudhatott meg a jelen lévő közönség.­­ A 69-es és 70-es törvény lényegében sokat nem változott, csak a per volt nagy körülötte. 0 A hely­i taná­csokban dolgozók nem lehet­nek tanácstagok, ha jelöltetni akarják magukat, akkor egyik tisztségükről le kell monda­niuk. 0 Helyi szinten a tanácsok mellett szakemberekből álló tanácsadó testület működjék. □ A 24. órában is a kuponokat át kell váltani részvényre. Április 30-ig még le lehet tenni a Magán vagyonalaphoz, de ezek élősködő intézmények. 0 A kuponláda 54 milliárdjába került a kormánynak, az MVA-k létre­hozása pedig 18 milliárdba. □ A román parlamentben korábban — pár nap alatt — megszavaztak egy nemzeti egységpárt által a móc vidéki (román) lakosság támogatására benyújtott törvényjavaslatot, míg az RMDSZ által 1991- ben terjesztett, az egyházi in­gatlanok visszaadását szabá­lyozó törvénytervezet a mai napig sem került napirendre; hasonló a sorsa a tanügyi törvény módosítására ötszázezer aláírás­sal alátámasztot törvénytervezet­nek is.­­ Az RMDSZ javas­latait cinikusan visszautasítják, holott számos olyan terveze­tet terjesztenek elő szenáto­raink, amelyek az ország la­kossága több mint 90 száza­lékának hasznos lenne, ám a többség elutasítja, saját nemzet­­bélijüknek is ártva.­­ Az RMDSZ kereste és keresi a szövetségeseket, eddig csaló­dott bennük. □ A néma gyer­meknek anyja sem érti szavát, ezért ha nem is értünk el rövid távon eredményeket, a kép­viseletnek szólnia kell: leg­alább hallják és tudják, hogy létezünk. 0 Az RMDSZ-en belül meg kell találni a mó­dot, hogy ne szapuljuk egymást, hiszen egyazon süllyedő hajón vagyunk — az összetartozás­ra nagy szükségünk van. 0 A megmaradás esélyeit csak a székelyföldi autonómiában lehet elképzelni. 0 Jelenleg csak az egyházi közösségeknek van autonómiája, ezért kellene az államnak visszaadnia az egy­házi vagyont, hogy abból gazdálkodjanak. 0 Az egyház­­községekbe nem kell beengedni a pénzügyi ellenőröket, ha az illető nem foglalkozik gazdasági jellegű tevékenységgel. 0Az ásványvízválság orvoslása céljából ígéretek vannak, hogy a kormány több pénzt utal Ko­vászna költségvetésébe. 0 Akkor lenne igaz demokrá­cia, ha többek között a helyi rendőrfőnököt a helyi polgár­­mester nevezné ki, de addig még hosszú az út. 0 A hely­­hatósági választásokra való jelölésekkor nem a klikkek ér­dekeinek kell érvényesülniük, hanem a többségi­ közösségi akaratnak. Ki CTK,MkTilli Egyetlen lehetőség: autonómia (folytatás az első oldalról) janak, írjanak az RMDSZ különféle szintű fórumainak. Az államosított ingatlanok kap­csán elhangzott kérdésekre fe­lelve Hosszú Zoltán közölte: azok a személyek, akik a magyar hadsereg kötelékében szolgál­tak, és emiatt elkobozták ingat­lanjaikat, visszaigényelhetik azokat. Szekeres Dénes helybéli nyugalmazott tisztviselő szóvá tette Erdővidék egyetlen, ti­zenkilenc település ellátására hivatott baróti kórház bizony­talan létét, s arra kérte a szenátorokat, közvetítsék a barótiak kórházféltő gondjait. Mert szóba került, hogy Er­­dővidékről a kommunizmus évei alatt is „mindenki min­dent csak elvitt”, s mert a szakorvoshiány mellet a vidéken egyetlen jogász, ügyvéd, il­letve közjegyző sincs, Már­ton Árpád elmondta: ezeket a szakmákat mostohagyermekként kezelték ’89 decembere előtt, s pozitív elmozdulás csak a közgazdászképzés terén tapasz­talható. Messze még az az idő, amikor annyi jogász, közjegyző, illetve ügyvéd lesz az ország­ban, amikor ők fognak majd versengeni egy-egy munkahe­lyért, akár Erdővidéken is, ami pedig az egészségügyet illeti, ott méginkább hiányzik a mentalitásváltás — állapí­totta meg Márton Árpád. Szóba került az anyanyelvnek a törvénykezésben, illetve a közigazgatásban való szabad használata is. Kozsokár Gá­bor közölte, az RMDSZ már tett ilyen vonatkozású indítványt, az ismert parlamenti erővi­szonyok között ezeket nem le­hetett dűlőre vinni. Különben dr. Csapó József a román törvényekről általában meg­állapította: ezekre a jogfosz­tás jellemző. Nemrég a szená­tusban elfogadták, hogy von­ják meg az RMDSZ-től a kisebb­ségi tanácstól jog szerint járó anyagi támogatást — mon­dotta. A félmillió aláírással támogatott, az RMDSZ által kidolgozott oktatási tör­vénytervezet kapcsán dr. Csapó kifejtette: Bukarestben 5000 egyetemista el tudta érni, hogy az őket sértő cikkelye­ket megváltoztassák. Nekünk viszont félmillió aláírásunk továbbra is hever... Buchwald Péter arról tájékoztatta a hall­gatóságot: Az emberjogi bi­zottság akadályozta meg, hogy a tervezet a tisztelt ház elé kerüljön. Magyari Lajos el­lenben leszögezte: Noha az emberi jogok védelmére hiva­tott bizottság ezzel éppen jogot sértett, tisztában kell lennünk azzal, hogy egy nemzet vagy nemzetrész sorsa nem négy év alatt dől el, hanem századok alatt. A mi tanügyi törvény­­tervezetünk századok múlva is érvényes lesz, s mi ehhez fogjuk igazítani lépéseinket. Nagy István mérnöknek a polgármesterek és tanácsta­gok autonómiában vállalt sze­repére vonatkozó, valamint a pozsonyi kormányzat által sem­mibe vett magyar—szlovák a­­lapszerződésre, illetőleg a le­endő magyar— román alap­­szerződés esetleges hasonló sorsára vonatkozó kérdésére dr.Csapó József kifejtette: az autonómia éppen azokat a hatóságokat jelöli meg, ame­lyek a legközelebb állnak a polgárokhoz. Ezek a válasz­tott tisztségviselők és­­testületek. Nem mindegy, hogy a polgár­­mesterek és a tanácstagok fel­vállalják-e, vagy sem ezt, il­letve hogy élnek-e a már meg­levő lehetőségekkel. Leszögezte: A nemzeti közösségek identitá­sának megőrzésére és védelmére nincs más megoldás, mint az autonómia. Az alapszerző­dések kapcsán Szabó Károly hangsúlyozta: A bennünket é­­rintő kérdésekben nem születhet döntés megkérdezésünk nélkül. Ugyanakkor nemzetközi és két­oldalú garanciák, illetve el­lenőrzési mechanizmusok be­vezetését is el kell érnünk. Torinóban Európa jövőjéről Torinóban a múlt hét végén megtartották az Európai Unió állam- és kormányfőinek csúcstalálkozóját. Az Európai Unió a jövőben kéthavonta tájékoztatja a társult kelet­európai országokat, valamint a tagságra váró Ciprust és Máltát a kormányközi értekezlet eredményeiről. A tanács­kozás első fordulóján az állam- és kormányfők azt a törekvést fogalmazták meg, hogy mielőbb valósítsák meg a kontinens népeinek unióját, és tegyék képessé a szer­vezetet arra, hogy megfeleljen a következő évek kihívá­sainak. Az EU elnöki tisztségét betöltő Olaszország külü­gyminisztere, Suzana Agnelli asszony találkozott Ciprus és Málta, valamint az Unióhoz csatlakozni kívánó közép­­és kelet-európai országok külügyminisztereivel, és tájékoztatta őket a kormányközi konferencia eddigi eredményeiről. A közösséget alkotó állam- és kormányfők, valamint kül­ügyminiszterek bejelentették, hogy megkezdődtek a tár­gyalások a maastrichti szerződés felülvizsgálásáról, vala­mint Európa jövőjével kapcsolatos kérdésekről, arról hogy felkészítsék az európai intézményeket a szervezet kibővítésére, hogy növekedjék szerepe a nemzetközi politikai életben, és hogy visszaszerezzék az állampolgárok bizal­mát. A nyugat-európai politikusok attól tartanak, ha a volt kommunista országokat nem veszik mihamarabb fel az Unióba, ismét bizonytalan helyzet alakulhat ki a térségben, ha elhúzódik a bővítés, a közép- és kelet-európai országokat a XIX. század végi állapotok fogják jellemezni: versen­gés, félelmek és konfliktusok. Az összejövetelen részt vevő Teodor Melescanu külügyminiszter némiképp meg­változtatta véleményét az EU bővítéséről. Bukarest már nem ragaszkodik az egyidejű felvételhez, szükségesnek tartja azonban, hogy a felvételről zajló tárgyalásokat egy időben, szimultán keüljék meg valamennyi jelölt országgal. Romá­­nip ert az Európai Unió alapjául szolgáló szolidaritás konkrét megnyilvánulásaként értékelné. Teodor Meleşcanu egyben abbeli reményének is hangot adott, hogy a kontinentális testület majd kellő rugalmasságot tanúsítson a jelölt országokkal sorra kerülő tárgyalások időtartamát illetően. Kongresszus után az MSZP Budapesten a Magyar Szocialista Párt V., tisztújító kongresszusán 801 küldött, külföldi és hazai vendégek hallgatták meg a pártelnök, az országos választmány elnökének és a parlamenti frakció vezetőjének beszá­molóját. Horn Gyula pártelnök beszédében leszögezte: vállalják a kormányzati felelősséget, múltjukat és je­lenüket, nem önelégültek és nem fennhéjázóak, de hang­súlyozta, ez a kabinet a kényszer kormánya, mert nem azzal és úgy foglalkozik, amivel és ahogyan szeretnék, hanem a kényszerek nagy száma és a lehetőségek szűkössége határozza meg cselekvőképességüket. A társadalmi vál­tozásokat a polgárok hetven százaléka vesztesként élte meg, a társadalom egyharmada a szegénységi küszöb alatt van, de — mondta Horn — amit két évvel ezelőtt vállal­tak, teljesítik, a gazdasági stabilizációt, az államgazdasági reformot, az antiinflációs politikát végigviszik mind­addig, míg a polgár számára érezhető eredményt nem hoz. A kormányfő méltatta a szakszervezetekkel kötött hároméves megállapodást, és bejelentette: mindent megtesznek az alkotóművészek helyzetének javításáért, visszaállítják az érdemes és kiváló művész, koszorús költő és írói cím adományozását, felépítik az új nemzeti színházat, létre­hozzák a kortárs művészeti múzeumot, az irodalom házát, önálló otthont biztosítanak a magyar fotográfusoknak, a műszaki értelmiség alkotásainak, s egy új hangverseny­­termet létesítenek. Vitányi Iván, az országos választmány elnöke kifejtette: nem elégedett a testület és a párttagság közötti kapcsolattal, nem megfelelő a párt belső véleményének alakítása, az MSZP vezetői nem politizálnak távlatosan, hiányzik a hosszú távú, pragmatikus gondolkodás. Rosszallta azt is, hogy nagyon kevés fiatal tagja van a pártnak. Szekeres Imre, az MSZP parlamenti frakciójának vezetője szerint a kormányzati ciklusból hátralévő két év elegendő lesz az oktatás, az egészségügy és az önkormányzat finan­szírozásának átalakítására. Kiszámítható jövőt, stabili­tást kell hirdetni és megvalósítani — mondta —, mert a párt támogatóinak köre a választások óta felére csökkent. Az MSZP újraválasztotta elnökének Horn Gyulát, a párt ügyvezető elnöke Kósáné Kovács Magda lett, az országos választmány elnöke Baja Ferenc környezetvédelmi mi­niszter, három alelnököt választottak: Katona Bélát, Jánosi Györgyöt és Szekeres Imrét. Zukmann Tamás priva­tizációs miniszter a kongresszuson jelentette be, hogy lemond tisztségéről, és kilép az MSZP-ből. E lépésre azért határozta el magát, mert nem nyerte el a kellő szavazatszámot, hogy bejusson az elnökségbe. A záróülésen Horn Gyula bejelentette, hogy nem fogadja el Zukmann miniszteri tisztségéről való lemondását. A HÉTVÉGE

Next