Háromszék, 1996. május (8. évfolyam, 1722-1747. szám)

1996-05-02 / 1722. szám

NEGYED ÁKOS HÁROMSZÉK 1848—­1849 AZ ÖNVÉDELEM ELHATÁROZÁSA A történeti irodalom szerint 1848. november 11—12-én, 15—16-án, 23-án s végül 28-án Sepsiszentgyörgyön hon­védelmi bizottmányi és népgyűléseket tartottak, s azokon az önvédelem kimondását vitatták meg és határozták el. Az önvédelem elhatározása történelmi tény. De mégis ott lappang a kérdés: miért kellett annyi alkalommal kinyilvánítani az önvédelmet? A korabeli történeti források elemzése arról győz meg, hogy voltaképpen egyazon folyamat elemeivel van dolgunk. Az említett napokon ugyanis az önvédelem egyes kérdéseiről hoztak döntéseket, s a Habsburg-ellenes önvédelmi harc vállalását csak feltételesen mondták ki; a fegyveres önvédelem végleges elhatározása csak november 28-án történt meg. Kövessük nyomon az 1848. november 12—28-a közötti időszak történeti jelentőségű, érdekes ese­ményeit! A szék közösségének szintjén az önvédelem alapvető kérdéseit 1848. november 11—12-én tárgyalták első ízben. A felelősségteljes tanácskozás több ok miatt vált szüksé­gessé. Egyrészt: a tömegek tevékenysége kezdte meghaladni azt a határt, amelyet a vezetés még elfogadott s a szék közrendje is elbírt anélkül, hogy veszélyeztette volna magát az önvédelmet. A nép öntevékenységének fokozódását mu­tatja —közvetve, de világosan—a szék egész lakosságának katonai hatalom alá való helyezése, holott csak október 30- án, mindössze 13 napja terjesztették ki a polgári hatalmat a szék minden társadalmi rendjére. Ugyanezt bizonyítja a rögtöní­télő bíráskodás visszaállítása. Az állandó bizottmány november 11-i ülésének jegyzőkönyve a következőket írta: „Székünk kebelében alávaló és rossz szándékú bujtogatók által a rend, amely kicsinynek és nagynak egyformán éltető tényezője, felbomlásnak indult. Ennek helyreállítása és fenn­tartása tekintetéből meghatározta állandó bizottságunk, mikép kivétel nélkül székünk kebelében minden egyén a nemzeti katonai kormány rendelkezése és hatósága alá helyeződik ideiglenesen rendőri tekintetben.” Félreértés ne essék: nem valamiféle lázadás tette szükségessé ezeket az intézkedéseket, hiszen ilyenek ekkor nem voltak, hanem a védelmi mozga­lomban mind jobban terjedő anarchia. S mivel az akkori körülmények közt Háromszéken a rend fenntartása forradal­mi erény volt, e bizottmányi döntés szükségességében sem­­m­erülhet fel kétely. Siettette a védelem elhatározását, hogy ekkorra bezárult a General Commando csapatainak gyűrűje­ Háromszék körül, mivel Csíkszék katonanépével is letétet­ték a hűségesküt; ez utóbbi Háromszéken nagy meglepetést okozott, hiszen még november 8-án Csíkszék polgári vezetése az önvédelem lehetőségeit latolgatta, s emellett nyilatkozott. Érthető, hogy a szóban forgó bizottmányi és népgyűlésen, amelyet Sepsiszentgyörgyön tartottak, a lakosság nagy szám­ban jelent meg; nem kisebb kérdésekben kellett dönteni, mint az önvédelem elfogadása vagy elutasítása s az erdélyi császári főparancsnoksággal folytatandó tárgyalások. Mivel az akkor hozott határozatok teljes szövege nem maradt ránk, a történetet abból az átiratból kell kihámoznunk, amelyet Háromszék november 12-én a General Commandóhoz in­tézett. Ez egyébként Háromszék önvédelmi harcának egyik legfontosabb történeti dokumentuma. Természetesen értékelé­sekor nem feledkezhetünk meg arról, hogy diplomáciai jellegű okmánnyal van dolgunk. Az átiratot Puchner tábornok, katonai főparancsnoknak címezték (szó szerint: „An Seine Excellenz den Militair Obercommandanten Feldmarschall Lieutenant Anton Frei­herr von Puchner”). Fő mondanivalója ez: Háromszék nem szándékszik senkit megtámadni, de ellenáll mindenféle kül­ső támadásnak, s a felelősséget az esetleges háború iszo­nyataiért a támadónak kell viselnie. (...) Mindebből nyil­vánvalóan kitűnik, hogy a november 12-i székgyűlésen el­határozták az önvédelmet. De a fegyveres összetűzést Három­szék szerette volna elkerülni, s ezért tárgyalásokra hívta fel az osztrák főparancsnokságot. A tárgyalásokat a vezetők azért is fontosnak tartották, hogy ezáltal az ellenfelet nyílt szókimondásra bírják, s a felkészülésre is időt nyerjenek, a negatív válasszal ugyanis számolni lehetett. Az átirat—jegyzék—szövege diplomatikus, megfogalmazói igyekeztek a cél érdekében a szék helyzetét minél biztonságo­sabbnak feltüntetni, s a császár iránti hűséget hangsúlyozni. Kérik a tábornokot, működjék közre a béke és rend fenn­tartásában. Más szóval: „megadta a császárnak, ami a császáré’ ’, s Puchner tábornok érzékenységére is tekintettel volt, de világosan leszögezte: szó sem lehet Háromszék feltétel nélküli meghódolásáról a General Commando előtt, de nincs is ok a császári hadsereg beavatkozására, mert a szék területén teljes rend van. „Székünk kebelében tökéletes a rend, a személy- és vagyonbátorság védve, engedetlen engedelmesség polgári és katonai tisztségünk irányában, és elegendő erő megőrizni mindezeket. ’ ’ Ebből következően sok tehát egyáltalán nincs mihozzánk, e békés szék polgári kebelébe sorkatonaságot (...) küldeni”. De — fejtegeti tovább — az ingerültség nő, mert a nép tudomást szerzett róla, hogy Puchner főparancsnok tudtával császári katonaság készül megtámadni Három­széket. Kérdezi a tábornokot: megfelel-e a valóság­­nak ez a hír, a jövőben mit szándékszik tenni? (35 ELVARÁZSOLT ORSZÁG Mauks Kati elment New Jersey egyik kertvárosának könyvtárába, és kikölcsönözte a Romania című könyvet, amelynek alcíme: Elvarázsolt ország. Amint ki fog derülni, valóban az. Gyermekeknek szánták, színes, képes, szép, s ekképpen vonzóan mutatja be Románia lenyűgöző szépségeit, hagyományainak gazdagságát. A következőképpen: a 4. oldalon jellegzetes arcú, kék lajbis, szalmakalapos, fekete harisnyás, csizmás székiek ülnek a képen. Képaláírás: „A románok hagyományos viselete vidékről vidékre változik. ’ ’ Bizonyítja is: az 5. oldalon szász lányokat látni jellegzetes népviseletükben valahonnan a Küküllő vidé­kéről Az angol nyelvű kiadványban ők is a vidékről vidékre változó népviselet képviselői A könyvben egy szó sincs arról, hogy ebben a szép országban nemzetiségek is élnek Van viszont „történelmi múlt”. Van! Kr. u. 100 — Románia (sic!) a Római Birodalom tartománya lesz. 275 — Róma kivonul a román (sic!) területekről. 200—1100 — Romániát (sic!) megtámadják a barbárok 1250—1350 — Moldva és Havasalföld fokozatosan független fejede­lemségek lesznek Kb. 1500—a törökök meghódítják a fejedelemségeket 1601 — Havasalföld, Moldva és Erdély első egyesítése Mihály vitéz által (Még ez a dátum is téves: 1601-ben már Básta meg is öleti a vajdát, aki 1599-ben lett Rudolf császár helytartója Erdélyben.) A Románia nevet 1861 óta illenék használni Azelőtt ilyen egyszerűen nem volt. Ne folytassuk A kronológiában meg sem említik a magyarokat, mintha Erdély 896-tól napjainkig folyamatosan Romániához tartozott volna. A kötetben a magyarok a következő összefüggésben szerepelnek: „A rómaiak kivonulása után (Kr. u. 275-ben) a terület számtalan támadást szenvedett a barbár törzsektől A támadók között szerepeltek a bolgárok, gótok, hunok, magyarok, szlávok és tatárok Ezek a csoportok összeházasodtak a románokkal, akik ennek ellenére meg­őrizték kulturális identitásukat. ’’Más csemege: 1940 szeptemberében Erdély északi részét Magyarország magához csatolta (sic!). A könyv szerzője Betty Carran, szaktanácsadója Vladimir Tismanev, Ph. D. Foreign Policy Research Institute, Philadelphia, P. A. Kiadó: Childrens Press, Chicago. Egy időben nyomtatták Amerikában és Kanadában. Copy Right: Regensteiner Publishing Enterprises Inc. 1998. Nem kellene tankönyvként itthon is használni? Kérjük meg Mauks Katit, szerezne bár egy példányt. Hadd tanuljunk Sylvester Lajos HÍRSÉÍUÍTIl­ ic Varujan Vosganian közgazdász, az örmény kisebbség parlamenti képviselője, az Alternatíva Romániának nevű párt elnöke erdélyi körútja után felhívta a figyelmet arra, hogy a régióban kialakult helyzet a román demokratikus erők szempontjából rosszabb, mint a konzervatívnak, illetve kormánypárti­­nak tekintett Moldvában. Véleménye szerint megeshet, hogy a nacionalista érzelmekre alapozó román pártok kiszorítják a politikai életből a román demokratikus erőket. Veszélyesnek tartja azt is, hogy az RMDSZ-t mind országos szinten, mind Erdélyben igyekeznek egyre jobban elszigetelni. Az országos szinten március 30-ig ötmillió állampolgár nem jegyeztette kuponját, a véghajrában, április 30-án éjfélig — a központi lapok adatai szerint — kétmillióan jelentkeztek az öt állami vagyonalapnál. Durván számítva tehát 3 millió ember nem kért az ingyen adott állami vagyonból, se Az Európa Tanács Romániát monitorizáló csapata úgy döntött, hogy a Janssen-jelentésként ismert dokumentumot csak a választások után hoz­za nyilvánosságra, 60 nap időt adva a kormánynak, hogy tanulmányozza és véleményezze azt. A Ziua május 1 -jei számában bejelentette, megszerezte a Janssen-jelentést, május 3-i számától sorozatban közli azt. se Az egészségügyi minisztérium körlevél­ben hozta a gyermek- és diák-közétkeztetési egységek tudomására a minimális napi étrend kalóriatartalmát és összetételét s azt, hogy ti­los zsírt használni a főzéshez.­s­ Füstölög a kormány és a Társadalmi Demokrácia Pártja, hogy a szenátus — ellenzéki kezdeménye­zésre —elutasította a bankprivatizációs törvényterve­zetet. Ha nem magánosítják a bankokat, ha nem hajtják végre a Valutaalap és a Világbank szakem­bereinek tett reformvállalásaikat, nem kapja meg az ország azt a kis kölcsönt sem, amelyet megígértek. Ez sok gondot fog okozni, s természetesen az ellenzékre kenik majd a bajok forrását. Holott a rossz törvénytervezetet utasították el, amely a jelen­legi hatalom klientúrájának akarta átjátszani a priva­tizálásra szánt újlétszintézeteket. »­ Világra szóló csodaként tálalja az Adevărul, hogy Fehér és Kolozs megyében ideiglenes választási szövetséget kötött az Egységpárt és az RMDSZ. Olyan vegyes lakosú községekről van szó, ahol a románok támogatják a magyar polgármester megválasztását, cserébe—amikor a csapat feláll — román alpolgármestert kér­nek. Jandarbijev és El Zelimhan Jandarbijev, a csecsen felkelők új vezetője. Dzsohar Dudajev meggyilkolt csecsen elnök utódja kedden este a szeparatisták televíziójában kijelentette: fegyveresei az utolsó emberig folytatják a küzdelmet. Hozzátette: a halálával kapcsolatos híreszteléseket a Moszkva-barát csecsen vezetés és Oroszország terjeszti saját céljai érdekében. Amerikai álláspont a magyar—szlovák viszonyról Az amerikai kormány ragaszkodik a magyar—szlovák viszony teljes rendezéséhez, különben nem kezd tárgyalásokat Pozsonnyal a NATO-tagságról — közölte az amerikai elnök tanácsadója. Richard Holbrooke kedden a szlovák főváros­ban személyesen fejtette ki Vladimir Meciar kormányfőnek az amerikai álláspontot. Holbrooke elmondta: az amerikai kormány az alapszerződés körüli viták lezárását várja, mert csak ettől remélhető a két ország viszonyának tisztázása. Május elseje A kormányzó szocialista párt ellen tüntettek május else­jén Belgrádban.­­ A magyar kormányfő, az MSZP-elnök Horn Gyula a május elsejei fórumon elmondta, hogy ebben az évben nem tervez kemény gazdasági intézkedéseket, a nyugdíjreformot rugalmasan, 10 éves átmenettel szeretné a kormány bevezetni, tehát nem máról holnapra kell alkal­mazkodni a változásokhoz. A kormányfő kijelentette, hogy még mindig nincs teljes képe, hogy az előző kormány milyen kötelezettségeket vállalt, az erről folyó vitát pedig kész folytatni az ellenzékkel.­­ A győri majális vendége Kovács László külügyminiszter,a régió országgyűlési képviselője volt. A kiskúti ligetben az MSZP politikusa közölte, hogy olasz üzletemberekkel folytatott megbeszélései során egy új győri tésztagyár építéséről tárgyaltak.­­ A Munkáspárt a Városligetbe vonult ki, baloldali követelések és bírálatok hangzottak el Türmer Gyula nagygyűlésén. A húszezres rendezvényre nagyrészt idős emberek adtak egymásnak elvtársi találkozót, és nagy tapssal fogadták a Kádár János arcképét kitűzőként viselő pártelnököt, aki lemondásra szólította fel Horn Gyulát, és kijelentette, hogy le kell állítani az államháztartási reformot, ugyanakkor a priva­tizációt a magyar ipar leértékelésének nevezte, s az ország építése pedig szerinte csinos magánpaloták emelését jelenti.­­ Németországban Kohl kancellár takarékossági csomagja felerősítette a szakszervezetek hangját, így hosszú évek óta először harcos május elsejét tartották. Berlinben szak­­szervezeti vezérek közölték, hogy a szociális piacgazdaság helyett a vegytiszta kapitalizmust akarják bevezetni, s ez ellen minden eszközzel fognak harcolni. Több ágazati szak­­szervezet máris sztrájkkal fenyegetőzik, ami Németországban még bérharcok esetén is ritkaság. A nagygyűlés igazi témája a több mint 4 milliós munkanélküliség volt.­­ Szerdán hajnalban Berlin keleti részén 40 rendőr sebesült meg szélsőséges fiatalok és rendfenntartók összecsapásaiban. Egy utcai ünnepség után több száz fiatal autókat borított és gyújtott fel, s kövekkel dobálta a rendőröket. Azok ezután vízágyúkat és könnyfakasztó gránátokat is bevetettek. Az egykori munkáskerületben tavaly is zavargások voltak május elseje előestéjén.­­ Moszkvában Zjuganov elnökjelölt vezetésével több ezer kommunista vonult fel, hogy meg­emlékezzenek a munka ünnepéről. A szakadó eső ellenére délelőtt csaknem 2000 ember gyűlt össze a városi Duma épülete előtt, hogy meghallgassa Borisz Jelcint, aki arról beszélt, hogy erősíteni kell a hatalom és a lakosság közötti őszinte párbeszédet, és közös erővel kell megoldani az ország gondjait. Jelcin egy szál zakóban tartotta meg ünnepi beszédét, és néhány perc alatt bőrig ázott, de jól viselte az égi áldást, és azzal jutalmazta meg a kitartó hallgatóságot, hogy a biztonsági embereket komoly próba elé állítva, személyesen kezdte meg a hatalom és a lakosság közötti őszinte párbeszédet, majd táncra perdült egy népviseletbe öltözött orosz hölggyel. Egy órával később a baloldali erők mintegy 40 ezres menete özönlötte el a belvárost. A vörös zászlókkal, Sztálin- és Zjuganov-képekkel, illetve Jelcin­ellenes plakátokkal felvonuló tömeg rendkívül visszafogot­tan viselkedett, és fegyelmezetten hallgatta végig az ugyan­csak visszafogott szónokokat. A felszólalók arra hívták fel a figyelmet, hogy egyedül a nemzeti hazafias erők közös elnökjelöltje, Genagyij Zjuganov mentheti meg az országot. A szélsőséges Dolgozó Oroszország mozgalom vezére, Amp­­rilov iszákosnak nevezte Jelcint. A tömeg nagy üdvrivalgás­sal fogadta Zjuganovot.­­ Japánban a rendkívül magasnak számító 3 százalékos munkanélküliség ellen tiltakozott a több mint 2 millió felvonuló. Hírszerkesztő: Mózes László LFÖLD magma

Next