Háromszék, 1996. július (8. évfolyam, 1773-1799. szám)
1996-07-01 / 1773. szám
A Sepsibükszádi hírhalom (folytatás az elsőő oldalról) mielőbbi rendezését elsőrendű feladatának tekinti a bükszádi képviselet. Köztes megoldásként a jelenlegi vízhálózat helyenkénti felújítását és változtatását végzik el, ez olcsóbban és hamarabb kivitelezhetőnek mutatkozik. é Bár fiatal a nyár, már lépéseket tesznek annak érdekében, hogy a szemes gabona betakarításában ne lehessen fennakadás, hogy ha a helybeli erőgépek nem bírnák a kampányt, az előkészített tartalék azonnal segíteni tudjon. é Baráti látogatásra készül augusztusban a település képviselete az anyaországi testvérfaluba, Berhidára. Útjukon elkíséri a helybeli felnőttkórus, és fellép az ott sorra kerülő Berhidai Napokon. Elosztották a községi költségvetés iskolajavításokra járó, 104 millió lejes alapját. A községközpont, Málnás, Sepsibükszád, Málnásfürdő és Zalánpatak iskoláiban halaszthatatlan javítási és korszerűsítési munkálatokra kerül sor. Terv születik a zalánpataki népoktatás minél előbbi visszaállítására, és arra, hogy bekapcsolják ezt a régi hutás települést a község vérkeringésébe. Kijelölte Magyari Lajost az AVT-be? Magyari Lajost, Háromszék szenátorát a RMDSZ frakciója javasolta az Audiovizuális Tanácsban megürült hely betöltésére, s megszavazását előzetes egyeztetések után a nagy kormánypárt támogatta. Lapunk hírszerkesztője azt a Magyari Lajostól származó értesülést értette félre, hogy jelölését támogatni fogja az RTD. Tehát az RMDSZ frakciócsoportjának javaslatát egyes ellenzéki honatyák, valamint a nagy kormánypárt szenátorai is szavazatukkal támogatták. Új római katolikus templom épül Sepsiszentgyörgyön A vasútállomáson és környékén élő magyar és román anyanyelvű katolikus vallású hívek alkotják a város egyik legfiatalabb hitközösségét, az alig 6 éves Szent Benedekplébániát. Az autóbusz-állomás északi szomszédságában van imaházunk és a lelkészi hivatal .1579 magyar katolikus lelket tartanak itt nyilván, és ez a város egyetlen úgynevezett „román nyelvű személyi plébániája”. A városban és környékén élő román ajkú katolikusokat hivatott szolgálni. Utóbbihoz 1134 bejegyezett lélek tartozik, és mondanunk sem kell — s ez kissé meggondolkoztató —, hogy zömük a román liturgiát jobban ismerő moldvai magyar csángókból verbuválódik. Hajdú János plébános székelyvéckei származású, Zemyest és Gyergyószentmiklós után lett ennek az új plébániának első állandó papja. Mater ez, vagyis anyaegyház, hisz még van két filiája: Kilyén és Szépmező. — Már Csató plébános úr felismerte itt egy templom szükségességét, kérte is a helyet a várostól, de akkor, a diktatúra idején, erről szó sem lehetett. Utána rögtön lett lehetőség, de akkorra még nem jött össze az anyagi alap. Tervezőnek is egy olyan műépítészt választottunk Tímár János személyében, aki a gyakorlati kivitelezésben is mellettünk marad. Tavaly megvásároltuk a szomszédos telket, s így 5 árral bővült a fundus. Ide épül most a 28,5 m hosszú és 13,5 m széles, harangtoronnyal ellátott templom. Mellette sekrestye, iroda és kazánház lesz. Az eddigi költségekben a hívek áldozatos adománya az oroszlánrész. Egy családra 100 000 lej esne, egy személyre természetesen a fele. Hogy anyagi támogatásra lenne szükségünk, az nem titok, hisz kiadásaink százmilliókra rúgnak. Harangjaink vannak, Tenkén készültek. A felszabaduló haranglábat Szépmező fogja örökölni. Oda is kell az új „kiskápolna” mellé. Az új templom diadalívén ez lesz majd olvasható: „ORA ET LABORA” — „IMÁDKOZZÁL ÉS DOLGOZZÁL. ’ ’ Nos, aki ezt vallotta, nursiai Szent Benedek (Nursia, 480 k. — Monte Cassio, 547., ul. 21.), a bencés rend alapítója, ennek a templomnak a védőszentje. Szent Cirill és Metód mellett ő Európa védőszentje is. Így hát nem véletlen, hogy éppen az ő nevének tiszteleg majd az állomási új templom, hisz ő tanított és tanít ma is bennünket arra, hogy „mi a haszna a regulákhoz igazodó életnek”. Kisgyörgy Zoltán Iliescu elégedett németországi útjával Fontos politikai jelzésnek minősítette Ion Iliescu múlt heti négynapos németországi látogatását. Hazautazása előtt újságíróknak bizakodóan nyilatkozott a német—román viszony várható alakulásáról, de örömmel beszélt arról is, hogy a korábbi német elutasítás után sor kerülhetett a mostani látogatásra. Közölte: bonni tárgyalásain Roman Herzog államfő és Helmuth Kohl kancellár is egyértelmű támogatásáról biztosította Románia euroatlanti integrációs törekvéseit. Iliescu bonni megbeszéléseit követően Türingiát és Bajorországot kereste fel, és főleg gazdasági együttműködésekről tárgyalt. Münchenben találkozott az erdélyi szászok németországi szövetségének elnökével. Volker Dürr sürgette hogy a román állam adja vissza a kisajátított vagyont az egykor Erdélyben élt, valamint a most is ott élő szászoknak és az egyházaknak. Felszólította Iliescu elnököt, hogy bővítsék az országban élő kisebbségek jogait, és védjék meg a pusztulástól a szász és sváb kultúra tárgyi emlékeit. Kifogásolta azt is, hogy a romániai lakosságnak szánt segélyszállítmányok nem élveznek vámmentességet. Az államfő ígéretet tett a felvetett kérdések orvoslására. Magyar polgármesterek találkozója Szükségesnek tűnik, hogy a kormány összefoglalja a magyarországi kisebbségi önkormányzatok eddigi tevékenységének tapasztalatait, s hogy meghatározza a továbblépéshez szükséges teendőket. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a határon túl élő magyarság is számít az anyaország anyagi és erkölcsi segítségére. Mindezt a magyar polgármesterek első világtalálkozójának a kisebbségek helyzetével foglalkozó szekcióülésén fogalmazták meg a Komárom—Esztergom megyei Csolnokon. Az elhangzottak szerint a kisebbségi önkormányzatok munkája meglehetősen eltérő szín a kisebbségek véleményére és kívánalmaira, vonalú. Ott működnek eredményesen a testületek, ahol korábbi kisebbségi civil szerveződésekre épültek rá, s átvették azok kulturális érdekvédeli funkcióit. A határon túli magyarok azért számíthatnak továbbra is a magyarság anyagi és erkölcsi támogatására, mert enélkül nem tudják megtartani azonosságtudatukat. Gondjaik egy része abból adódik, hogy az értelmiségiek közül sokan — a jobb megélhetés reményében — az anyaországba vagy más külföldi országokba távoztak. Mindezt tetézi, hogy a hatalom különösebben nem kíváncsi Lesz-e emlékmű Vereckénél? Az Ukrajnai Magyarok Demokratikus Szövetsége határozottan felkérte az ukrán hivatalos szerveket, hogy mielőbb adják meg az engedélyt a Vereckei hágón felállítandó millecentenáriumi emlékmű építéséhez. A szervezet — szögezik le nyilatkozatukban — elvárja az ukrajnai illetékesektől, hogy a korábbi megállapodás szellemében támogassák, és tegyék lehetővé a millecentenáriumi rendezvények lebonyolítását. Az Ungváron kiadott Kárpáti Igaz Szóban közölt dokumentum megállapítja: az ukrajnai magyarságot jó érzéssel töltötte el, hogy országának kormánya állami szintre emelte a magyar honfoglalás 1100. évfordulójának méltatását, s korábban partner volt ebben a kárpátaljai közigazgatás is. Újabban az UMDSZ megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy a Vereckére tervezett emlékmű kapcsán problémák merültek fel, az illetékes bizottság nem adta meg az emlékműállításhoz a hivatalos engedélyt, az utóbbi hetekben egyes ukrán nyelvű lapokban az emlékmű létesítését támadó, a valóságot elferdítő cikkek jelennek meg, egyes ukrán pártok pedig levélben tiltakoztak Leonyid Kucsma elnöknél. A szövetség határozottan visszautasítja a nacionalista irányzatú ukrán szervezetek támadásait, s az országban élő magyarság ellen irányuló felelőtlen lépésnek, az Ukrajna és Magyarország közötti, immár hagyományosnak mondható jószomszédi viszony megrontására irányuló tettnek minősítik. Ki fél a légionárius mozgalomtól? Bár Románia alkotmánya tiltja fasiszta ideológiájú szervezetek és pártok működését — a Medifax jelentése szerint —, a hét végén Konstancán légionárius összejövetelt tartottak a bukaresti, konstancai, craiovai, brassói fészkek vezetői és tagjaik. A tanácskozás témája: Ki fél a légionárius mozgalomtól? Az eseménnyel egy időben a konstancai művelődési házban kiállítást nyitottak a mozgalom történetét bemutató fotográfiákból. I VILLÁMOK VÁMSZEDÉSE (folytatás az első oldalról) réstben, majd Marosvásárhelyen orvosi tanulmányokat végzett, végül Svédországban, Uppsalában doktorált növényrendszertanból. Jelenleg Németországban él, a Tübingeni Egyetem Botanikai Intézetében dolgozik. Feltérképezte Európa üszöggombaflóráját, beutazta a világot, hogy megírhassa a Föld üszögmonográfiáját. A magyarországi vonatok tűnődésre is alkalmasak. Magányos meditációm időzött egy keveset az interjú zárópasszusánál: „Annyi tennivalóm van még az üszöggomba-kutatás terén, hogy könnyedén tudnék akár tíz embernek is 100 évre való munkát adni. Amit elértem, azt nem tartom nagy dolognak, csak egy csepp a tudományok tengerében. Ez a mindennapi kitartó, aprólékos, céltudatos, szorgalmas munkának az eredménye, sok-sok földi jóról való lemondás árán, de az «alkotással» járó kimondhatatlan jóérzéssel áthatva. ” Azokban a napokban tartották a Magyar Tudósok Világkongresszusát, pátosz nélkül mondanám, felemelő érzés volt a világ minden tájáról egybesereglettek puszta szemlélése is. Kicsi, de mégis nagy világ a miénk, lám, az önkéntes vagy kényszerű, a hivatás sugallta szétszóratásunknak is megvan a maga hozadéka: a világ nagyhatalmai közé tartozunk, s az a tőke, amelyet tudósaink tudományokból felhalmoztak, tisztes helyjegyet biztosít számunkra a jövő évezred vonatán. Továbblapoztam a folyóiratban, és kihívóan érdekes címre fordítottam rá: Az villámnak lecsapásairól. A szerzők nevére siklott a szemem: Nemes Alpár—Manases István, Székely Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy. Az írás az V. Természet- Tudomány diákpályázatra készült, s miután nagy élvezettel végigböngésztem, egyre büszkébben, mintha én írtam volna a pályázati munkát, mert megkapó volt az „állatvilágban és a növények országában vámszedő villámok”, Kvassy Jenő múlt századi villámértelmezése, amelyet a szerzők a kollégium könyvtárának rendezése alkalmával fedeztek föl .Az 1854. és 1869. évek közötti áldozatok számának összegezésekor kiderül, hogy az elhunytak közül 1160 férfi volt és 470 nő — állapítják meg. ,Ebből látjuk — idézik Kvassy Jenőt —, majdnem két és félszer több esik a férfiakra, mint a nőkre, vagy másképpen fejezve ki, 100 villám sújtotta egyén közül 71 esik a férfi és csak 29 a nőnemre. (...) 1715-ben a villám noirmoutiers-i apátságba csapott közel Tours-hoz, és huszonkét lovat agyoncsapott anélkül, hogy a legkevesebbet ártott volna százötven szerzetesnek, kiket ebédnél talált, és akiknek csupán százötven palack borát pusztította el.'' Derülök a kíváncsiságot kedvesen felcsigázó „villám-vámszedésen”, s képzeletben a magam díját is odaillesztem az Akadémiai Könyvkiadóé mellé. Továbbfordítok egy lapot, s meglepetésemre újra hazai ismerőssel találkozom, ugyancsak a Székely Mikó Kollégium diákjával, Három Istvánnal. Immár hárman vannak tehát, akiket nem is ismerek személyesen, családnevük után a szülőket próbálom azonosítani, de ha tévednék, akkor is jó társaságban érzem magam társaságukban, miközben Kőszeg felé zakatol velem a vonat. " Háromi István Hőmozgás Londontól Háromszékig címmel írt pályamunkát. Témát keresve a Székely Mikó Kollégium 35 000 kötetes dokumentációs könyvtárában lel rá John Tyndall, a Royal Society tagjának művére, amely A hő mint a mozgás egyik neme címet viseli. A mikós diák pályázata a Springer Hungarica kft. különdíját nyerte. A tudományos igényű munka számos ábrával illusztrált, izgalmas tanulmánybemutató. A szerző következtetése is megszívlelendő: John Tyndall Hőtanának az elolvasása igazolta számomra azt, hogy hiányosságai ellenére 19. századi tudományos könyvek is vetekedhetnek egy mai fizikakönyvvel; a modern hőelmélet egyik előfutárának tekinthetjük azon kijelentés alapján, amelyet Davy fogalmazott meg: a taszítóerő — a hő — tüneményei nem függenek valami különös ruganyos fluidumtól; hőanyag nem létezik. ” Visszalapozok a Természet Világában, a Kárpát-medence túlsó, nyugati fertályában lokálpatrióta buzgalommal készítem a leltárt: a nyolc, közlésre is érdemes pályamunka közül három szerző két dolgozata a Székely Mikó Kollégiumból került ki. Győr, Eger, Kisvárda, Sárvár, ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium, Budapest, Berzsenyi Dániel Gimnázium, Budapest neve mellett a Sepsiszentgyörgyé kétszer szerepel. Nem rossz arány. Közben újra a Magyar Tudósok Világtalálkozójára, Vánky Kálmán üszöggombáira gondolok, s arra is, hogy a nemsokára esedékes református világtalálkozó, amelynek egyik házigazdája éppen a Székely Mikó Kollégium lesz, talán elhiteti a kishitűekkel, hogy ha nem is mi vagyunk éppen a világ közepe, azért sejtjük, hogy az hol van.