Háromszék, 1996. július (8. évfolyam, 1773-1799. szám)

1996-07-01 / 1773. szám

A Sepsibükszádi hírhalom (folytatás az elsőő oldalról) mielőbbi rendezését elsőrendű feladatának tekinti a bükszá­­di képviselet. Köztes meg­oldásként a jelenlegi vízháló­zat helyenkénti felújítását és változtatását végzik el, ez ol­csóbban és hamarabb kivite­lezhetőnek mutatkozik. é Bár fiatal a nyár, már lépéseket tesznek annak érdekében, hogy a szemes ga­bona betakarításában ne le­hessen fennakadás, hogy ha a helybeli erőgépek nem bírnák a kampányt, az előkészített tartalék azonnal segíteni tud­jon. é Baráti látogatásra ké­szül augusztusban a település képviselete az anyaországi testvérfaluba, Berhidára. Útju­kon elkíséri a helybeli fel­nőttkórus, és fellép az ott sor­ra kerülő Berhidai Napokon.­­ Elosztották a községi költségvetés iskolajavítások­­ra járó, 104 millió lej­es alapját. A községközpont, Málnás, Sepsibükszád, Málnásfürdő és Zalánpatak iskoláiban halaszt­hatatlan javítási és korszerűsí­tési munkálatokra kerül sor. Terv születik a zalánpataki népoktatás minél előbbi vissza­állítására, és arra, hogy be­kapcsolják ezt a régi hutás települést a község vérke­ringésébe. Kijelölte Magyari Lajost az AVT-be? Magyari Lajost, Háromszék szenátorát a RMDSZ frakció­ja javasolta az Audiovizuális Tanácsban megürült hely betöltésére, s megszavazását előzetes egyeztetések után a nagy kormánypárt támogatta. Lapunk hírszerkesztője azt a Magyari Lajostól származó értesülést értette félre, hogy jelölését támogatni fogja az RTD. Tehát­ az RMDSZ frakciócsoportjának javaslatát egyes ellenzéki honatyák, vala­mint a nagy kormánypárt sze­nátorai is szavazatukkal tá­mogatták. Új római katolikus templom épül Sepsiszentgyörgyön A vasútállomáson és kör­nyékén élő magyar és román anyanyelvű katolikus vallású hívek alkotják a város egyik legfiatalabb hitközösségét, az alig 6 éves Szent Benedek­­plébániát. Az autóbusz-állomás északi szomszédságában van imahá­zunk és a lelkészi hivatal .1579 magyar katolikus lelket tar­tanak itt nyilván, és ez a város egyetlen úgynevezett „román nyelvű személyi plébániája”. A városban és környékén élő román ajkú katolikusokat hi­vatott szolgálni. Utóbbihoz 1134 bejegyezett lélek tartozik, és mondanunk sem kell — s ez kissé meggondolkoztató —, hogy zömük a román liturgiát jobban ismerő moldvai ma­gyar­ csángókból verbuválódik. Hajdú János plébános szé­­kelyvéckei származású, Zemyest és Gyergyószentmiklós után lett ennek az új plébániának első állandó papja. Mater ez, vagyis anyaegyház, hisz még van két filiája: Kilyén és Szép­­mező. — Már Csató plébános úr felismerte itt egy temp­lom szükségességét, kérte is a helyet a várostól, de akkor, a diktatúra idején, erről szó sem lehetett. Utána rögtön lett lehetőség, de akkorra még nem jött össze az anyagi alap. Tervezőnek is egy olyan műépítészt választottunk Tí­­már János személyében, aki a gyakorlati kivitelezésben is mellettünk marad. Tavaly megvásároltuk a szomszédos telket, s így 5 árral bővült a fundus. Ide épül most a 28,5 m hosszú és 13,5 m széles, harangtoronnyal ellátott templom. Mellette sekrestye, iroda és kazánház lesz. Az eddigi költségekben a hívek áldozatos adománya az oroszlánrész. Egy családra 100 000 lej esne, egy személy­re természetesen a fele. Hogy anyagi támogatásra lenne szükségünk, az nem titok, hisz kiadásaink százmilliók­ra rúgnak. Harangjaink van­nak, Tenkén készültek. A felszabaduló haranglábat Szépmező fogja örökölni. Oda is kell az új „kiskápolna” mellé. Az új templom diadalívén ez lesz majd olvasható: „ORA ET LABORA” — „IMÁD­KOZZÁL ÉS DOLGOZZÁL. ’ ’ Nos, aki ezt vallotta, nursiai Szent Benedek (Nursia, 480 k. — Monte Cassio, 547., ul. 21.), a bencés rend alapítója, ennek a templomnak a védő­szentje. Szent Cirill és Metód mellett ő Európa védőszentje is. Így hát nem véletlen, hogy éppen az ő nevének tiszteleg majd az állomási új templom, hisz ő tanított és tanít ma is bennünket arra, hogy „mi a haszna a regulákhoz igazodó életnek”. Kisgyörgy Zoltán Iliescu elégedett németországi útjával Fontos politikai jelzésnek minősítette Ion Iliescu múlt heti négynapos németországi látogatását. Hazautazása előtt újságíróknak bizakodóan nyilatkozott a német—román viszony várható alakulásáról, de örömmel beszélt arról is, hogy a korábbi német elutasítás után sor kerülhetett a mostani látogatásra. Közölte: bonni tárgyalásain Roman Herzog államfő és Helmuth Kohl kancellár is egyértelmű támogatásáról biztosította Románia euro­­atlanti integrációs törekvéseit. Iliescu bonni megbeszéléseit követően Türingiát és Ba­jorországot kereste fel, és főleg gazdasági együttműködésekről tárgyalt. Münchenben találkozott az erdélyi szászok németországi szövetségének elnökével. Volker Dürr sürgette hogy a román állam adja vissza a kisajátított vagyont az egykor Erdélyben élt, valamint a most is ott élő szászoknak és az egyházaknak. Felszólította Iliescu elnököt, hogy bővítsék az országban élő kisebbségek jogait, és védjék meg a pusztulástól a szász és sváb kultúra tárgyi emlékeit. Kifogásolta azt is, hogy a romániai lakosságnak szánt segélyszállítmányok nem élveznek vámmentességet. Az államfő ígéretet tett a felvetett kérdések orvoslására. Magyar polgármesterek találkozója Szükségesnek tűnik, hogy a kormány össze­­foglalja a magyarországi kisebbségi önkor­mányzatok eddigi tevékenységének tapasz­talatait, s hogy meghatározza a továbblépéshez szükséges teendőket. Ugyanakkor nyilván­való, hogy a határon túl élő magyarság is számít az anyaország anyagi és erkölcsi segít­ségére. Mindezt a magyar polgármesterek első világtalálkozójának a kisebbségek helyzeté­vel foglalkozó szekcióülésén fogalmazták meg a Komárom—Esztergom megyei C­solnokon. Az elhangzottak szerint a kisebbségi önkor­mányzatok munkája meglehetősen eltérő szín­ a kisebbségek véleményére és kívánalmaira, vonalú. Ott működnek eredményesen a testületek, ahol korábbi kisebbségi civil szerveződésekre épültek rá, s átvették azok kulturális érdekvédel­­i funkcióit. A határon túli magyarok azért számíthatnak továbbra is a magyarság anyagi és erkölcsi támogatására, mert enélkül nem tudják megtartani azonos­ságtudatukat. Gondjaik egy része abból adódik, hogy az értelmiségiek közül sokan — a jobb megélhetés reményében — az anyaországba vagy más külföldi országokba távoztak. Mindezt tetézi, hogy a hatalom különösebben nem kíváncsi Lesz-e emlékmű Vereckénél? Az Ukrajnai Magyarok Demokratikus Szövetsége határozottan felkérte az ukrán hivata­los szerveket, hogy mielőbb adják meg az engedélyt a Vereckei hágón felállítandó millecentenáriumi emlékmű építéséhez. A szervezet — szögezik le nyilatkozatukban — elvárja az ukrajnai illetékesektől, hogy a korábbi megállapodás szellemében támogassák, és tegyék lehetővé a millecentenáriumi rendezvények lebonyolítását. Az Ungváron kiadott Kárpáti Igaz Szóban közölt dokumentum megállapítja: az ukrajnai magyarságot jó érzéssel töltötte el, hogy országának kormánya állami szintre emelte a magyar honfoglalás 1100. évfordulójának méltatását, s korábban partner volt ebben a kárpátaljai közigazgatás is. Újabban az UMDSZ megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy a Vereckére tervezett emlék­mű kapcsán problémák merültek fel, az illetékes bizottság nem adta meg az emlékműál­lításhoz a hivatalos engedélyt, az utóbbi hetekben egyes ukrán nyelvű lapokban az emlékmű létesítését támadó, a valóságot elferdítő cikkek jelennek meg, egyes ukrán pártok pedig levélben tiltakoztak Leonyid Kucsma elnöknél. A szövetség határozottan visszautasítja a nacionalista irányzatú ukrán szervezetek támadásait, s az országban élő magyarság ellen irányuló felelőtlen lépésnek, az Ukrajna és Magyarország közötti, immár hagyományosnak mondható jószomszédi viszony megrontására irányuló tettnek minősítik. Ki fél a légionárius mozgalomtól? Bár Románia alkotmánya tiltja fasiszta ideológiájú szervezetek és pártok működését — a Medifax jelentése szerint —, a hét végén Konstancán légionárius összejövetelt tartottak a bukaresti, konstancai, craiovai, brassói fészkek vezetői és tagjaik. A tanács­kozás témája: Ki fél a légionárius mozga­lomtól? Az eseménnyel egy időben a konstan­­cai művelődési házban kiállítást nyitottak a mozgalom történetét bemutató fotográfiákból. I VILLÁMOK VÁMSZEDÉSE (folytatás az első oldalról) réstben, majd Marosvásárhelyen orvosi tanulmányokat végzett, végül Svédországban, Uppsalában doktorált növényrendszer­tanból. Jelenleg Németországban él, a Tübingeni Egyetem Botanikai Intézetében dolgozik. Feltérképezte Európa üszög­­gombaflóráját, beutazta a világot, hogy megírhassa a Föld üszögmonográfiáj­át. A magyarországi vonatok tűnődésre is alkalmasak. Magányos meditációm időzött egy keveset az interjú zárópasszusánál: „Annyi tennivalóm van még az üszöggomba-kutatás terén, hogy könnyedén tudnék akár tíz embernek is 100 évre való munkát adni. Amit elértem, azt nem tartom nagy dolognak, csak egy csepp a tudományok tengerében. Ez a mindennapi kitartó, aprólékos, céltudatos, szorgalmas munkának az ered­ménye, sok-sok földi jóról való lemondás árán, de az «alko­tással» járó kimondhatatlan jóérzéssel áthatva. ” Azokban a napokban tartották a Magyar Tudósok Világ­­kongresszusát, pátosz nélkül mondanám, felemelő érzés volt a világ minden tájáról egybesereglettek puszta szemlélése is. Kicsi, de mégis nagy világ a miénk, lám, az önkéntes vagy kényszerű, a hivatás sugallta szétszóratásunknak is megvan a maga hozadéka: a világ nagyhatalmai közé tartozunk, s az a tőke, amelyet tudósaink tudományokból felhalmoztak, tisztes helyjegyet biztosít számunkra a jövő évezred vonatán. Továbblapoztam a folyóiratban, és kihívóan érdekes címre fordítottam rá: Az villámnak lecsapásairól. A szerzők nevére siklott a szemem: Nemes Alpár—Manases István, Székely Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy. Az írás az V. Természet- Tudomány diákpályázatra készült, s miután nagy élvezettel végigböngésztem, egyre büszkébben, mintha én írtam volna a pályázati munkát, mert megkapó volt az „állatvilágban és a növények országában vámszedő villámok”, Kvassy Jenő múlt századi villámértelmezése, amelyet a szerzők a kollégium könyv­tárának rendezése alkalmával fedeztek föl .Az 1854. és 1869. évek közötti áldozatok számának összegezésekor kiderül, hogy az elhunytak közül 1160 férfi volt és 470 nő — állapítják meg. ,Ebből látjuk — idézik Kvassy Jenőt —, majdnem két és félszer több esik a férfiakra, mint a nőkre, vagy másképpen fejezve ki, 100 villám sújtotta egyén közül 71 esik a férfi­ és csak 29 a nőnemre. (...) 1715-ben a villám noirmoutiers-i apátságba csapott közel Tours-hoz, és huszonkét lovat agyoncsapott anélkül, hogy a legkevesebbet ártott volna százötven szerzetesnek, kiket ebédnél talált, és akiknek csupán százötven palack borát pusztította el.'' Derülök a kíváncsiságot kedvesen felcsigázó „villám-vám­szedésen”, s képzeletben a magam díját is odaillesztem az Akadémiai Könyvkiadóé mellé. Továbbfordítok egy lapot, s meglepetésemre újra hazai ismerőssel találkozom, ugyancsak a Székely Mikó Kollégium diákjával, Három­ Istvánnal. Immár hárman vannak tehát, akiket nem is ismerek személyesen, családnevük után a szülőket próbálom azonosítani, de ha tévednék, akkor is jó társaságban érzem magam társaságukban, miközben Kőszeg felé zakatol velem a vonat. " Háromi István Hőmozgás Londontól Háromszékig cím­mel írt pályamunkát. Témát keresve a Székely Mikó Kollégium 35 000 kötetes dokumentációs könyvtárában lel rá John Tyndall, a Royal Society tagjának művére, amely A hő mint a mozgás egyik neme címet viseli. A mikós diák pályázata a Springer Hungarica kft. különdíját nyerte. A tudományos igényű munka számos ábrával illusztrált, izgalmas tanulmánybemutató. A szerző következtetése is megszívlelendő: John Tyndall Hőtanának az elolvasása igazolta számomra azt, hogy hiányosságai ellenére 19. századi tudományos könyvek is vetekedhetnek egy mai fizikakönyvvel; a modern hőelmélet egyik előfutárának tekinthetjük azon kijelentés alapján, amelyet Davy fogalma­zott meg: a taszítóerő — a hő — tüneményei nem függenek valami különös ruganyos fluidumtól; hőanyag nem létezik. ” Visszalapozok a Természet Világában, a Kárpát-medence túlsó, nyugati fertályában lokálpatrióta buzgalommal készítem a leltárt: a nyolc, közlésre is érdemes pályamunka közül három szerző két dolgozata a Székely Mikó Kollégiumból került ki. Győr, Eger, Kisvárda, Sárvár, ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium, Budapest, Berzsenyi Dániel Gimnázium, Budapest neve mellett a Sepsiszentgyörgyé kétszer szerepel. Nem rossz arány. Közben újra a Magyar Tudósok Világ­­találkozój­ára, Vánky Kálmán üszöggombáira gondolok, s arra is, hogy a nemsokára esedékes református világtalálkozó, amelynek egyik házigazdája éppen a Székely Mikó Kollégium lesz, talán elhiteti a kishitűekkel, hogy ha nem is mi vagyunk éppen a világ közepe, azért sejtjük, hogy az hol van.

Next