Háromszék, 1996. augusztus (8. évfolyam, 1800-1826. szám)

1996-08-01 / 1800. szám

2 Pénz a kovásznai terelőútra 867 milliót szántak a kovásznai 5 kilométernyi terelőútra, a legnagyobb összeget, egymilliárd 300 millió lejt a komandói erdei vasútra. Egyben megkezdik az Oltón az árvízvédelmi munkálatok felújítását is, s erre idén Hargita és Kovászna megyében egy­milliárd lejt költenek. A fentieket előíró kormányhatáro­zatnak két szépséghibája is van: a parlamentet megkerülve módosítja az évi állami költségvetési törvényt, másrészt viszont így is későn jön a pénz, hiszen augusztust írunk, s meg­történhet, mire például Kovásznán elkészül a terelőút, nem lesz mit szállítani rajta... (Incze) Pénzeket osztogatott a kormány a természeti csapások következtében károsult közlekedési hálózat rend­betételére és a novemberi vihar által kidöntött fa kitermeléséhez szükséges erdei utak építésére. A szállításügyi minisztérium száz­millió lejt költ a Sepsiszentgyörgy —Kézdivásárhely közötti vasútra, egymilliót a 11-es országút Ojtoz környéki­­ kilométeres szakaszára és 55 milliót a 11B jelzésű országút rendbetételére Katrosánál. A víz-, erdőügyi és környezetvédelmi mi­nisztérium 6 milliárd 614 millió fejéből építhetnek az idén közel 46 kilométert kitevő erdőkitermelő utat a megyében. VISSZAKÖSZÖNÖK ADJON ISTEN JÓ NAPOT! Sz. K. nyugdíjas júniusban kedves, engem felette dicsérő levelet küldött, amelyre, sajnos, mindeddig nem válaszol(hat)tam, lévén, hogy majdnem egész hónapban nem tartózkodtam itthon. A mi esetünkben ugyanis gyakran előfordul, hogy valahol az Óperencián túl járunk már, de hátrahagyott írásaink azt a benyomást keltik, ha időtállóak, mintha abban a minutumban fordultunk volna be itthon valamelyik ut­casarkon. Nem mentem magamat, sőt, sajnálom, hogy bátyámat válaszom késével méltóságérzetében sértettem meg. A második leveléből idézem:­­talán, talán a szerény szürke polgári nyugdíjas rangom nem illeti meg önt arra, hogy viszonzásul egy válaszlevelet küldjön nekem, amelyet szeretettel vártam. Restellem, és szinte szégyenérzet mardossa szerény méltóságomat annyiban, hogy ha én az úton valamelyik jótevő ismerősömnek »Adjon Isten jó napot!«-ot köszönök, az illető egyén válaszadásra sem méltat. Valahogy így érzem magamat Önnel szemben. ’ ’ A passzus leveléből pedig engem is szíven üt, hogy­ bármilyen magasak is legyenek a felhőkarcolók, s bármily alacsonyak és lenézhetőek a sárból épített kunyhók, nekünk vállalnunk kell a ránk kimért sorsot valahogy úgy, hogy embertár­sainkat se szóval, se tettel ne bántalmazzuk, mert valamennyien Istennek gyermekei vagyunk. ” Talán nemcsak a magam, hanem a kollégáim, általában az újságírók nevében mondhatom, hogy aki felhőkarcolók tetejébe kapaszkodik (csak), és a sárból épített kunyhókat nem veszi észre, annak nincs amit keresnie a pályán. Ezt előbb-utóbb az olvasó is érzékeli, értékeli, és eltaszítja az ilyenféle embert. Én magamat, s talán környezetem sem ilyennek talál engem, ön sem első levelében. A korunkkal jár — én sem vagyok mai gyerek —, hogy néha elkeseredünk. „Megöregedtem, lenéznek, de nekem így is jó” — írja. Ez így nem jó. Ha: „ Verseim vannak megtépázott életemről. Útleírások életem útjairól. Kiragadott szemelvények innen-onnan'', akkor küldje be ezeket a szerkesztőség címére. Verset ugyan csak ritkán közlünk, többnyire jeles napok jöttével, de prózát, ha az olyan, ami a mi lapunk olvasóinak zömét érdekelheti, és a sajtóbéli közlés igényeinek megfelel, szívesen fogadunk. És ne érezze magát az eddig elmaradt válasz miatt méltóságában sértettnek, íme, visszaköszönök: Adjon Isten jó napot. Sylvester Lajos Csökken a magyar reformátusok lélekszáma A Magyar Reformátusok Világszövetségének elnöksége tegnapi debreceni ülésén többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy különösen a tengerentúlon és Erdélyben csökken a magyar reformátusok lélekszáma. Ezért is fontos, hogy hét végén Nagyváradon tartj­ák meg a EUI. vi­lágtalálkozót. Erdélyben öt év alatt több mint 15 000-rel csökkent a református vallású magyar lakosság száma. Ennek nemcsak a magas halálozási arány az oka, hanem nagyon sokan Magyarországra menekültek. Csiha Kálmán, az erdélyi református egyházkerület püspöke ugyanakkor elmondta, hogy az elmúlt időszakban 18 templomot és több ifjúsági központot épített az egyház. A püspök utalt rá, hogy a román politika most is bele kíván szólni a világtalálkozó ese­ményeibe. Két-háromszáz autóbuszra számítanak a határon A magyar határőrség szóvivője elmondta, felkészültek rá, hogy péntek délutántól szombat délelőttig két-három­­száz autóbusz lép ki Magyarországról Ártándnál. A szóvivő arról is tájékoztatott, hogy megegyeztek a román hatóságokkal a gyors ügykezelésben, és a járműveket egységes meg­különböztető jelzéssel is ellátják. Egységpárti tiltakozás­boan Qavra tegnap az egységpárt sajtótájékoztatóján elítélte az RMDSZ-t és a református világtalálkozó szervezőit, és Románia-ellenes megmozdulásnak nevezte az összejövetelt. Gavra szerint a magyar reformátusok külön vallást képeznek a reformátusok között is. Egyebek között azt állította: fenyegető levelet kapott, hogy bombát helyeztek el kolozsvári lakásán, ezt annak tulajdonítva, hogy többször felemelte szavát a református világtalálkozó ellen. Szerinte a fenyegető levél szerzője természetesen magyar nemzetiségű. Meleşcanu Párizsban Teodor Meleşcanu külügyminiszter tegnap reggel hivatalos látogatásra Párizsba utazott Hervé de Charette francia külügy­miniszter meghívására. Megbeszéléseket folytatott Alain Juppé miniszterelnökkel és a francia kormány több tagjával. A látogatásra olyan körülmények között került sor, amikor a román diplomácia fokozza lépéseit az ország külpolitikája alapvető célkitűzésének, az európai és euroatlanti struktúrákba való beilleszkedés érdekében. A román külügyminiszter hangsúlyozta, látogatásának fő célja az, hogy elnyerje Francia­­ország támogatását Romániának az Európai Unióhoz és a NATO-hoz való csatlakozás érdekében. Két erős kampánystábbal Adrian Năstase, a Társadalmi Demokrácia Pártjának ügyvezető elnöke szerint kétségtelen, hogy Iliescu elnök a főkormánypárt színeiben pályázza meg az államfői tiszt­séget, lévén, hogy a párt gyűjti a szükséges aláírásokat jelölésére. Egyúttal közölte, hogy más pártok és szervezetek is támogathatják Iliescu jelöltetését. Rámutatott, az RTDP két erős kampánystábot szándékszik felállítani, egyiket a parlamenti, másikat az elnökválasztásokra. Vezetőiket még nem jelölték ki, de Viorel Hrebenciuc biztosan nem lesz köztük — mondta Adrian Năstase. Cobra helikopterek készülnek A Brassó melletti vidombáki repülőgépgyárban a jövőben Cobra típusú támadó harci helikoptereket fognak gyártani. Ebben egyezett meg Gheorghe Tinca román honvédelmi miniszter és az amerikai Bell helikoptergyártó cég elnöke. Erről a két fél úgynevezett emlékeztető szándéknyilatkozatot írt alá Bukarestben, leszögezve, várhatóan szeptemberre megszületik a konkrét megállapodás is. Ennek értelmében az amerikai cég megvásárolja a vidombáki repülőgyár rész­vényeinek 51 százalékát, további 26 százalékot pedig amerikai vállalkozók rendelkezésére bocsátanak. Az itt készülő Cob­ra helikopterekkel először a román hadsereget szerelik fel, majd exportra is gyártanak belőlük. Egymilliárd dolláros üzleti megállapodásról van szó, amely 96 helikopter romá­niai összeszerelését irányozza elő. Bizakodik a kereskedelmi miniszter Románia az Európai Unió tagállamaival bonyolítja le kereskedelmi forgalmának 53 százalékát, és a tendencia erősödik — mondta a román kereskedelmi miniszter a Vocea României napilapnak adott nyilatkozatában. Ioan Popescu a földrajzi közelségnek, a gazdasági háttérnek és potenciálnak, valamint a fizetőképes keresletnek tulaj­donította a fejleményt A KÖNYV, AMELY IDEHAZA ÉS A VILÁGBAN KÉPVISEL Miért fontos a Romániai Magyar Ki Kicsoda? Ahhoz, hogy egy közösség hozzáértően, ésszerűen és magabiz­tosan fel tudja használni, önmaga védelmére és javára, alkotmányos céljai elérésére be tudja vetni az erejét, mindenekelőtt azt kell tudnia, kiből és miből áll ez az erő. A romániai magyarság sok százezer olyan emberből tevődik össze, aki becsületesen elvégzi munkáját, tisztességesen helytáll azon a területen, ahová akár haj­lamai, akár sorsának alakulása folytán véletlenül került. A Romániai Magyar Ki Kicsodába azok kerülnek be, akik a saját munkájukon túl vagy akár a saját munkájuk végzésével tettek valami figyelemre méltót közösségünkért. Nemcsak elvégezték a maguk munkáját, s aztán visszavonultak magánéletükbe, saját dolgaik intézésébe, hanem gondoltak azokra is, akiknek adhatnak valamit. A tanítónő, aki akár a herce­hurcát is vállalva, a munkaidején kívül anyanyelvi írásra, olvasásra tanította a gyermekeket, a fiatalokat és az időseb­beket, az az ember, aki színjátszó vagy tánccsoportot, énekkart, zenekart tanított be a falusi hagyományok őrzésére, foglal­kozásától és képzettségétől függetlenül, az az orvos, aki hűségesen őrködött a közösség egészségén, igyekezett az egészségügyi nevelés, felvilágosítás, a saját kezdeményezéséből végzett megelőzési vizsgálatokkal véde­ni a polgárok egészségét, az a mérnök vagy mester, technikus vagy munkás, aki szolgálati kötelezettségein túl olyan újításokat, találmányokat kísérletezett, dolgozott ki, amelyek nemcsak a munka hatékony­ságát, gazdaságosságát fokozták, de neki is nevet, becsületet szereztek, azok a népművészek, népi dalmondók, nótafák, akik népi kultúránk fennmaradásáért tevékenykedtek, az írók, újságírók, művészek, színészek, rendezők, jogá­szok, tudósok, orvosok és kutatók, nyelvtudósok és történészek, kritikusok és a különféle területek szak­emberei, az egyházak papjai, a helyi önkormányzat közösségi feladatokra vállalkozó tagjai, tanácsosok, tisztségviselők, érdekvédelmi szervezetünk különböző szintű vezetői, politikusok, szakszervezeti vezetők, az üzleti életben, a termelésben a gaz­dasági alapunk megszilárdításán dolgo­zók, a munkahelyeket teremtő üzletem­berek, vállalkozók, igazgatók és menedzse­rek, részleg- és cégvezetők. Azok az emberek tehát, akik közösségünk életében egy hosszabb időszakban szerepet játszottak. Ebbe a könyvbe mindenkinek be kell kerülnie, aki így vagy úgy, de rászolgált erre! A Romániai Magyar Ki Kicsoda tervek szerint a világ minden jelentősebb könyvtárába elkerül, fellapozzák azt az egész földkerekségen, Sepsiszentgyörgytől New Yorkig, Brassó­tól Buenos Airesig, Helsinkitől Sydneyig. A szócikkek adat­lap alapján készülnek. Az adatlapokat az RMDSZ-szervezetek­­nél, a szerkesztőségekben és a területi szerkesztőnél lehet beszerezni: Matekovics János, Sepsiszentgyörgy, László Fe­renc utca (volt Múzeum sétány) 5. szám, 9-es tömbház, IV. emelet, 15-ös lakás, telefon: 067/312 522. (X) Nyaralunk!!! Úgy tűnik, a nyári hónapok nem telhetnek el anélkül, hogy ne kellene szóvá tenni természetbe kirohanó­ ,néhány honfitársunk cselekedeteit. Sajnos, lényegtelen, hogy a Rétyi-tóról vagy a 4-es kilométerkőről, netán a Lúgás felé vezető út széléről van-e szó, a tettesek, mintha közös kiképzésben részesültek volna, ugyanazzal a primitív fogással (-okkal) heccelik pihenni, kikapcsolódni vágyó társaikat. Egyik legundorítóbb dolog a természetbe kicipelt — vagyon szerint változó súlyú — zenegép. Nem tudom, hogy a csudában nem lehet megérteni, hogy nem mindenki szereti egyformán a jelenleg hódító rapet vagy a hét végi zenés jókívánságokat, netán a keményebb zenét. Drága zené­­ig bömböltető em­­berek! Értsétek meg, ha valaki a természetben nem hallgat zenét, az nem azt jelenti, hogy süket, netán nincs pénze kazettára, hanem lehet, csupán azt, hogy szeretne egy kis patakcsobogást, madárfüttyöt, tücsökcirpelést hallgatni. Ne legyen hát első dolgotok ezen ízlést megreformálni, nem kell nyomban ráeről­tetni kedvenc zeneszámotokat! A másik kedélyborzoló jelenség az autóké. A város környékén még mindig dívik patakban történő mosásuk, ám a városhoz közeli két tónál (besenyői és rétyi) már más a helyzet. Itt egyesek nagymérvű pofátlansága annyira nem ismer határt, hogy ha tehetnék, a tavon is végigkocsikáznának, és attól sem riadnak vissza, hogy autójukkal beálljanak a tó partjára, füstöt okádva a napozók szemébe, orrába, pusztán azért, nehogy túl fáradságos legyen néhány méter gyalogosan történő megtétele. Ez utóbbi jelenség egyetlen boldogító moz­zanata, hogy vastag arcbőrű társaink közül kivétel nélkül valamennyi egy szomszédos megye lakója, nem tudni, hogy az elmúlt évek újság­cikkeinek, netán a kultúráltságnak köszönhe­tő-e, de a tavak partján megyénk e mocskos vesenyben nem képviselteti magát. Remélhetően a „szomszédokat'' is leállítja hamarosan egy útelzáró sorompó, netán egy számlatömbös illetékes, helyreigazítva ezáltal az otthoni első 7 év kihagyásait­ Köllő Zsolt. 1996. A­­gUSZTUS \|

Next