Háromszék, 1996. szeptember (8. évfolyam, 1827-1851. szám)
1996-09-02 / 1827. szám
AZ RMDSZ AZ ALAPSZERZŐDÉSRŐL a MOST elérhető legjobb dokumentum Pénteken késő estébe nyúlt az SZKT egyeztető kerekasztala, amelynek napirendjén az SZKT és a SZKT szeptember 6-i marosvásárhelyi együttes rendkívüli ülésének előkészítése szerepelt. Az alapszerződést a most elérhető legjobb dokumentumnak nevezték a résztvevők — az RMDSZ platform- és frakcióvezetői, Markó Béla szövetségi, Takács Csaba ügyvezető elnök—■, és ennek megértésére kérték a tagságot. Ugyanakkor hangsúlyozták, az RMDSZ kényes helyzetbe került. Nem kívánja az alapszerződés elutasításával elszigetelni magát a nemzetközi politikai életben, ám fenntartja véleményét is, miszerint a dokumentum elmarad a romániai magyarság jogos igényeitől. A múlt héten az RMDSZ vezetői találkoztak mind Horn Gyula magyar miniszterelnökkel, mind Ion Iliescu román államfővel, és ismertették a szövetség álláspontját: az RMDSZ az alapszerződést, kétségtelen pozitívumai ellenére, egészében nem tartja kielégítőnek, mert a dokumentum nem nyújt megfelelő megoldást a romániai magyarság helyzetének rendezésére több lényeges vonatkozásban. A megbeszélések következtében nem született semmiféle változás a két ország közti szakértői szintű tárgyalások eredményéhez képest. A kolozsvári ülés résztvevői közölték: az alapszerződés jelenlegi formájában nem az RMDSZ kudarca, hanem nagyhatalmi nyomás következménye. A magyar— magyar kapcsolatokról kifejtették: a döntések az RMDSZ-t a magyarországi ellenzékhez közelítették ugyan, ám ez nem jelenti azt, hogy nem akar jó viszonyt a magyar kormánynyal. Az RMDSZ nem akar vihart kavarni a magyarországi politikai életben. A szeptember 6-i Szövetségi Küldöttek Tanácsa és a Szövetségi Egyeztetőtanács rendkívüli közös ülésén az RMDSZ-nek a román—magyar alapszerződéssel kapcsolatos állásfoglalását fogadják el. „ Uzoni hírhalom i Őstelephelyre bukkantak a Temetőpank nevű helyen az építkezés alkalmával. Itt néhány évvel ezelőtt Antal Béla helybeli lakos kézimalomkövet is talált. Az új felfedezést jelentették a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum régészeinek, akik eddig még nem szálltak ki a helyszínre. * Elkészült egy autóparkírozó a tömbháznegyed övezetében a személygépkocsik és kisebb autók számára. Végéhez közeledik a járdajavítás-járdakészítés is. A központ és a tömbháznegyed között már készen van, most az utolsó 200 méternyi szakaszon dolgoznak, a szegélykövet már lerakták. Tatarozzák a tanács épületét. A külső munkálatokat az épület belső korszerűsítése követi. Mindkettőt Zsók József építőmester és vállalkozó csoportja végzi. * Kétharmad hosszúságban kapott aszfaltburkolatot a Kilyén —Uzon közötti megyei útszakasz. A hátralévő, illetve a településen áthaladó részen foltozni fognak. A Dobolló—Bikfalva közötti út is javításra szorul, s remélik, hogy még ebben az évben újabb kavicsréteggel burkolják az Uzon—Lisznyópatak közötti makadámutat. A megyénkből induló országos kerékpártúrán részt vett néhány uzoni gyerek Ambrus László tanár felügyelete mellett. Máramarossal és Észak-Moldva tájaival ismerkedtek. Kisgyörgy Zoltán Orbaiszék: se Gazdával, se nélküle Az RMDSZ orbaiszéki szerdai tanácskozásán a küldötteknek a Széki Egyeztetőtanács (SZET) állandó bizottságát, a szék Háromszéki Képviselők Tanácsának (HKT) tagjait kellett volna megválasztaniuk, illetőleg a háromszéki szenátor- és parlamenti képviselőjelöltek rangsoráról kellett volna dönteniük. Kvórum hiányában a találkozó kerekasztal-beszélgetéssé alakult. A Kovászna város polgármestere, Málnási László Levente által összehívott székigyűlés a városi RMDSZ augusztus 21 -i tisztújító gyűlését kifogásolta A szerdai tanácskozásról csak véletlenül tudomást szerző Gazda István városi RMDSZ- elnök, egyben szenátorjelölt azt kifogásolta, hogy a széki gyűlés nem határozatképes, ezenkívül a kilenc háromszéki jelölt közül hat hiányában nem méltányos a pályázatok felett ítélkezni, illetve jelölési sorrendet megállapítani, ugyanakkor azt is sérelmezte, hogy a találkozóra a városi szervezet nem kapott meghívást. Válaszában Málnási László Levente polgármester leszögezte: amíg a városi szervezet tisztújítása körüli vitát nem tisztázzák, nem tartják indokoltnak a meghívást, és Gazda jelölését sem támogatják. Gazda István erre kijelentette: ha jelölését az a széki szervezet nem támogatja, amelyhez ő is tartozik, akkor kérdésessé válik, hogy az 1992. szeptemberi jelöltlista tartalékaként elfoglalja-e a hátralevő két hónapra Magyari Lajos megüresedett szenátusi székét, majd kivonult a teremből. (Bodor) SEPSISZEMGYÖRGY 1996. SZEPTEMBER 2. 1827. szám ÁRA 400 lej Előfizetőknek 230 lej HÉTFŐ A restaurált Daniel-kastély Albert Levente felvételei a honfoglalás 1100. évfordulójára emlékezett tárgyas népe is.llálandó Ünnepi istentiszteletet tartottak az unitárius templomban, ahol három helybeli születésű lelkész — Dimény András, Andorkó Ferenc és Ilkei Árpád— végzett szószéki szolgálatot. Farkas Ferenc és Dimény Levente a magyarság történetéről beszélt. Jelen volt a község új polgármestere, Farkas Sándor. A millecentenárium maradandó emléke az a kopjafa, amelyet a település központjában levő hősök emlékműve mellett helyeztek el A választások menete Az őszi parlamenti és elnökválasztások megszervezését szabályozó nyolc kormányhatározat jelent meg a Hivatalos Közlöny 171. számában A szavazás dátumát november 3-ra tűzik ki, s leszögezik, ekkor a választói igazolványban az 1-es számmal jelölt helyre kell kerülnie a szavazást igazoló pecsétnek. A választások lebonyolítására 25 milliárd lejt osztanak ki az állampénztárból a prefektúráknak. Ebből fedezik az anyagi és személyi költségeket (a választási bizottságok tagjai például minden munkában eltöltött napra 15 000 lejt kapnak). A kampány szeptember 4-én veszi kezdetét, antennaidőt 6-án éjfélig lehet igényelni. Október 3-án éjfélkor zárják a jelöléseket A négy példányban készült jelölőiratot csak akkor fogadják el, ha azt a jelölő pártok és szervezetek országos vezetői is ellátták kézjegyükkel, függetlenektől a támogatók listáját kérik.A jelölés október (folytatása a 2. oldalon) (Incze) ------------------------ Máról -holnapra TRAGIKUS MÚLTJA A MAGYARNAK... Jeszenszky Géza a Magyar Szemle idei 7—8. számában testes történelmi esszében tekinti át a magyarság európai létének pályaívét A honfoglalástól az integrációig címmel. Az írás tulajdonképpen idei amerikai körútjára készült, ahol felkérésre a nemzet, állam, függetlenség és integráció fogalmáról történészként kellett beszélnie. Mivel bizonyos megállapításai a belénk sulykolt történelemértékelő szemléleten lényegesen változtatnak, néhány gondolatát szükségesnek tartjuk kiemelni. A szerző szerint kevés nemzetnek van olyan változatos és fájdalmasan tragikus múltja, mint a magyarnak. Arisztotelészt idézve, s megállapítását a magyarságra alkalmazva mondja, hogy a tragédia hősének végzetét nem bűnei vagy gonoszsága okozza, hanem ítéleteinek, helyzetmegítélésnek tévessége. Történelmünkön nemcsak a balsors húzódik végig, de az önmagunk által elkövetett, utólagos bölcsességgel elkerülhetőnek látszó hibák, amiket Wesselényi balítéleteknek nevezett. (Vajon a mostani alapszerződésről is ekképpen beszélnek majd?) A balítéletek azonban nem téveszthetők össze a bűnnel. Ha van is történelmünkben bőven, amit restellni,ha voltak is bűnös honfitársaink, egészében véve mégis büszkeséggel tekinthetünk vissza arra a tizenegy évszázadra, amit a Kárpát-medencében leéltünk. Érdekes, önbizalmunk erősítő megállapítása: történelmünk drámaiságát még fokozza, hogy legnagyobb nemzeti katasztrófáinkat gyakran nagy sikerek, eredmények előzték meg. Mohács előtt volt Mátyás, Erdély 1651 utáni földúlását és magyar lakossága jelentős részének elpusztítását megelőzte Erdély aranykora Bethlen Gábor idejében. Világost megelőztea sikeres tavaszi hadjárat, Trianont megelőzően az osztrák—magyar vámterületen olyan gazdasági és kulturális fellendülést hozott a kibontakozó kapitalizmus és a külföldi tőkebeáramlás, amely páratlan volt a térség történetében. A nácizmus uralta Európa kellős közepén közel egymillió menekültnek nyújtottunk hajlékot, mielőtt a német megszállás bekövetkezett, és a hatalmat átvette a nácihű csőcselék. A ’47-es kommunista hatalomátvételt megelőzte a gazdasági stabilizáció és a sikeres újjáépítés. 1956 novemberének elején is úgy tűnt, hogy újjászületik a szabad, demokratikus Magyarország. Ezt követte november 4., a fekete vasárnap a szovjet invázió képében. A katasztrófák szerencsére — állapítja meg — soha sem voltak jóvátehetetlenek, a magyar nép erejéből mindig futotta az újrakezdésre. A tatárjárás után volt második honalapítás, a török pusztításai után pár évtized alatt benépesültek az elnéptelenedett vidékek, az 1849 utáni önkényuralom bukása után a kiegyezés helyreállította 1848 törvényeit, és a szabadságharc vezetőit visszahelyezte jogaikba, ezt követően pedig kiépült a magyar nemzeti intézményhálózat és a főváros. A következtetés, hogy a szovjet kommunizmus igájából szabadulva ismét esélye van az újjáépülésre a magyarságnak. Érdekes eszmefuttatást olvashatunk arról, hogy győzelme esetén Hitler a Dunántúlt akarta bekebelezni, s felmerült benne az az ötlet, hogy a magyarokat ki kellene telepíteni az Urál térségébe, s állítólag Sztálin is mondott olyant, hogy a magyarkérdés csak vagonkérdés. Ezt Benes szlovák elnök nem is gondolta csak, hanem meg is valósította mintegy százezer magyar erőszakos kitelepítésével. Valljuk be, most igazán szükségünk van az optimista hangvételre. Mélyponton vagyunk, innét csak kikászálódni lehet. Még akkor is, ha balítélet szüli ezt a bizonyos alapszerződést is. Az euroatlanti felzárkózás az, ami tudatosan sorvasztott önbizalmunkat helyreállíthatja. _________________________________Sylvester Lajos^ Mától drágul alap Előfizetőknek 230 lej Szabadárusításban 400 lej .................. .