Háromszék, 1996. szeptember (8. évfolyam, 1827-1851. szám)
1996-09-02 / 1827. szám
Az Antena 1 diszkrét bája Hat éve követem a romániai román és magyar írott és elektronikus sajtót, 1990- ben országos viszonylatban elsők között szerkesztettem lapszemlét az Európai Idő sepsiszentgyörgyi hetilapnak. A sajtó külön világ, a maga gyötrelmeivel, sikerélményeivel. Mint minden valamirevaló szakmában, a sajtóban is léteznek szabályok, büntetés nélkül áthághatatlan— de szükséges — kötöttségek. Ezek teszik lehetővé a természetes kiválasztódást: a szaki marad, a gyengébb más foglalkozást keres. Az Antena bukaresti magántelevíziós társaság sepsiszentgyörgyi stúdiójának műsorait naponta követem. Nem árt tanulni vagy mást tanítani. Múlt hónap 20-án szemére hánytam a stúdióvezető Mihai Covaciunak, hogy részrehajló volt az Orbán Árpádféle sajtótájékoztatós műsorban. Válasza: nem Domokos, hanem „a nép’ ’ dönti el, ki a részrehajló. Kilenc nappal később szóvá tettem: kevés a magyar nyelvű műsorrész, az ismertetett események semmitmondóak, a kerekasztalbeszélgetések merevek, a stúdióvezető elnyomja a tévéalanyok egyéniségét. Válasza: Domokosra rájött a hazafiság, röhögteti magát, és különben is „magyar vátrás ’ ’. A jóérzésű hibafelismerés, a civilizált kiigazítás helyett Covaciu városszéli melldöngetéssel, kocsmai humorral és nadrágja leeresztésével válaszolt. Hiába, mindenki azt mutatja meg, amije van neki. Mikor érti meg a stúdióvezető, hogy a szentgyörgyi nézőt nem a videokamera vagy a stúdió egyéb berendezésének leblokkolása érdekli, hanem saját mindennapi élete; hogy egy sajtótájékoztatót nem engedünk szabadjára, hanem lefordítjuk és sűrítjük a mindennapi nyelvre; hogy a tévénézőt nem a stúdióvezető fontoskodó könyöklése, hanem az esemény sokoldalú megközelítése, tartásossá tétele foglalkoztatja. ,A nép” pedig jelezte Covaciunak: a bukaresti stúdió műsorait akarja nézni, emiatt előbbre is hozták a helyi műsor sugárzását. Ez mond valamit. Domokos Péter A választások menete (folytatás az első oldalról) 19-én éjféltől tekinthető véglegesnek. Október 23-ra kell elkészülniük a szavazólapoknak, s 31 -én éjfélkor kezdődik a kampánycsend. Igen homályos megfogalmazásban rendelkeznek a hazai megfigyelők lehetőségeiről a választások tisztaságának, a joggyakorlás korlátozatlanságának ellenőrzésében. Azt tartalmazza ugyanis az erre vonatkozó határozat, hogy megfigyelő csak bejegyzett emberjogvédő szervezet lehet, ha megkapta a Központi Választási Iroda akkreditálását, s nem tudni, a szervezetről vagy egyenként a megfigyelőiről beszélnek-e az akkreditálással kapcsolatosan. A választások eredményeinek közléséről is igen érdekes rendelkezést találunk, szó szerint azt írják, hogy az „megfelelő időben’ ’ (In termen util) történik. Mintha előre látnák, hogy ezzel ismét baj lesz... A székház nyitva Mint már hírül adtuk, legutóbbi ülésén az RMDSZ kézdivásárhelyi választmánya az elnökség javaslatára egyöntetű szavazással Dávid Sándor személyében új ügyvezető elnököt választott. Dávid Sándor 1970-ben született Kézdivásárhelyen. A mai Gábor Áron Szakközépiskolában érettségizett 1988-ban, majd a szigetelőgyárban dolgozott. A katonai szolgálat után a csavargyárban volt villanyszerelő. Innen került a bukaresti American Style Kft. kézdivásárhelyi leányvállalatához, 1993-tól a Polyp kft. kábeltelevíziós társaság ügyvezető igazgatójaként tevékenykedett, s miután a cég túlnőtte magát, a helyi stúdió vezetője lett. Az ügyvezető elnöki tisztséget azzal a feltétellel vállalta el, ha továbbra is megmaradhat stúdióvezetőként, de a két munkakört nem vegyíti össze. Közelebbi terveiről így nyilatkozott: — Az RMDSZ- munkával csak most ismerkedem, eddig nem vállaltam aktív politikai szerepet. Mindkét munkát egymástól elkülönítve próbálom elvégezni. Fő célkitűzésem emberközelibbé tenni a szervezetet, visszaszerezni az RMDSZ városi szervezetének régi tekintélyét. Jelenleg a Ki kicsoda adatgyűjtésével is foglalkozom, hiszen nem lehet közömbös számunkra, hogy ki marad ki e lexikonból. Habár a határidőt szeptember 15-ig meghosszabbították, eddig elég kevesen jelentkeztek adatlapért az RMDSZ székházában. Én arra kérem a kézdivásárhelyieket, hogy bármilyen problémával, gonddal forduljanak bizalommal hozzám, mert ha nem is tudjuk megoldani egyik napról a másikra problémájukat, segíteni mindenképpen megpróbálunk... (Dévai) „Kallódó” generációk . A Sípoló macskakő magyar film címe egy kedves, szép francia játékra utal. 1986, a levert diáklázadások után az ötletes játékgyártók a felszedett s barikádokká változó mindenkori macskakövekre emlékezve, nagy sikerrel gumiból készült macskaköveket forgalmaztak, s ha hozzáértek, vagy pláne, ráléptek, ezen igazi macskaköveket imitáló játékok sípolva figyelmeztettek (!). Na, mire is?! 2. Gazdag Gyula hetvenes évek elején forgatott filmje—civil szereplőkkel, egy pesti elit iskola 16—17—18 esztendős diákjaival— semmit nem veszített időszerűségéből. Arról szól, ami azóta is komor korunk derűjének kiapadhatatlan forrása, nevezetesen, hogy őrült távolságok vannak az egyén meggyőződése és a közösség deklarált elvei között... Mindez humorossá, sokszor keserűvé teszi a filmet. 3. Ennyi, gondoljuk, elég is ebből a táborozási rémtörténetből. Igazán izgalmas az lenne, ha a szereplők huszonöt év után újra találkozhatnának ugyanott: egymással, a rendezővel és a világbíró kamerával. 4. Halványan emlékezünk, a srácokkal már a szigorú hetvenes években, a gulyásszocializmus kádári felívelésének kezdetén sem ment túl könnyen a forgatás, botrányos jelenetek játszódtak le, a pártsajtó élesen bírálta a rendezőt, még a bemutató előtt megkérdőjelezve a Sípoló macskakő „szociálisa eszmeiségét”. (Zárójelben: Gazdag akkor van alkotó évei zenitjén, botrányos kisfilmekben— A válogatás, A határozat, Hosszú futásodra mindig számíthatunk — járta körül és képezte le a szocializmus nyilvánvaló hazugságait. Az első egy beatzenekar választásáról szól, a második arról, hogy a tagság miért nem váltja le vezetőjét, noha a hatalom ezt követeli tőlük; a harmadik egy emberről — Schirilla Györgyről —, aki fut, kifut a mából a jövőbe...) 5. Azért is izgalmas lehetne összegyűjteni negyedszázad múltán az akkor renitens, a beatmozgalom fénykorában élő s a fennálló rendszer ideológiáját és értékrendjét gunyorosan és mindenestől elutasító srácokat, hogy láthassuk, mi lett belőlük 1972 óta? Hányan élnek még közülük, s hányan élnek Magyarországon — és miből?! Hányan adták fel mozgalmas ifjúkoruk elveit, s igyekeztek, terepszínűre maszkírozva magukat, alkalmazkodni a fennálló „ideológia’ ’ elvárásaihoz? Hogyan élték meg az elmúlt negyedszázadot? Mi maradt a hajdani „lázakból”, az ifjúkor kegyetlenül következetes, a fennállót mindeneste elutasító, vehemens bírálatából?!? 6. Azért is érdemes lenne leforgatni ezt az újabb dokumentumfilmet, mert épp ez a generáció az, amely a mai „privatizáló” s a vadkapitalizmus évadait élő korszakban a nehezét viszi, immáron érett férfikorban. Hajdani Trabantjaikat, Wartburgjaikat, Zsigulijaikat, Daciáikat már roncstelepeken eszi a rozsda, a „tehetségesebbje” azóta luxusautó-csodákban furikázik, s két infarktus között szeretőjétől jogtanácsosáig rohanva talán még felrémlik előtte hajdani önmaga?... 7. Karinthy Frigyes egyik híres novellájában — Találkozás egy fiatalemberrel — épp ezt a nem mindennapi helyzetet írja le: mi lenne, ha találkoznánk „érett” férfikorban hajdani „lázadó” ifjúkori önmagunkkal?!? Pusztán annyi a különbség, hogy itt egy egész generáció találkozását lehetne megrendezni (illetve létrehozni) hajdani lázadó önmagával, s a háttérben ott fortyoghatna — rohanva pénze után — az egész mai magyar társadalom, amely olyan, amilyen, de ezek nélkül a hajdani renitens srácok nélkül s a hetvenes évek nélkül elképzelhetetlen. Hogy is írta Esterházy Péter? ’89-ben a nemzet úgy rázta le magáról a Kádárrendszert, mint fürdés után kutya a vizet. Rázta, rázta, s egy idő után már nem lehetett eldönteni, hol végződik a kutya és hol kezdődik a víz... Bogdán László Funar és Păunescu Szombaton Gheorghe Funar és Adrian Păunescu is hivatalosan bejelentette Románia elnöki tisztségébe való jelölését. Păunescu a Szocialista Munkapárt bukaresti plenáris ülésén jelentette be óhaját. Funar Nagyváradon, a Román Nemzeti Egységpárt végrehajtó bizottsági ülésén indította el elnökválasztási kampányát. Ultimátum az RNEP-nek Az RTDP azt követeli a Román Nemzeti Egységpárttól, hogy nyilvánosan határolja el magát Gheorghe Funar nyilatkozataitól, ellenkező esetben fontolóra veszi a kormányban Vége a háborúnak Csecsenföldön Az orosz elnök csecsenföldi főmegbízottja, Alekszandr Lebegy tábornok és a szakadár csecsenek vezérkari főnöke, Aszlan Maszhadov csaknem nyolcórás tárgyalás után szombaton reggel aláírta a válság rendezéséről szóló közös nyilatkozatot. A dokumentum értelmében a felek öt évre, 2001. december 31 -ig elhalasztják a köztársaság jogállásával kapcsolatos döntést. Eddig kell megkötniük a Csecsenföld és az orosz szövetségi központ viszonyát meghatározó politikai megállapodást. Idén október 1-jéig viszont létre kell hozni azt az orosz és csecsen hatalmi szervek képviselőiből álló közös bizottságot, amelynek fő feladata a csapatkivonás ellenőrzése, a bűnözés elleni harc koordinálása és a köztársaság gazdasági helyreállítását célzó javaslatok kidolgozása. Lebegy a tárgyalások végeztével azt állította, a köztársaság státusával kapcsolatos ötévi haladék elég lesz ahhoz, hogy az indulatok lecsillapodjanak, és megfontoltan határozzák meg jövőbeli kapcsolataik formáját. Lebegy tábornok bejelentette: a csecsen háborúnak vége. A háború húsz hónapja alatt több mint negyvenezren vesztették életüket. Iraki invázió Kurdisztánban Szombaton az iraki légierő a kurdisztáni Irbil városát bombázta. Utána a hadsereg páncélos alakulatai is behatoltak a városba, és ott kitűzték az iraki zászlót. Irbil területének felét elfoglalta a Maszud Barzani vezette Kurdisztáni Demokratikus Párt, amely menekülésre késztette a Dzsalal Talabani vezette Kurdisztáni Hazafias Unió harcosait. Estére az iraki erők elfoglalták a várost. Vasárnap az iraki helikopterek az iráni határ közelében levő Asz-Szuleimáníja várost bombázták. Clinton elnök a térségben ál lomásozó amerikai erőknek készültségi ál- Bosnyák szavazás Szombaton Horvátországban megkezdődött a boszniai menekültek szavazása, amelyet az EBESZ által kidolgozott menetrend szerint két héttel a boszniai területeken tartandó általános választás előtt tartanak meg. Összesen 86 körzetben pontosan 117 421 bosnyák állampolgár szavazhat. Akik a szerb területek jelöltjeire kívántak szavazni, azt is megtehetik, viszont a szerb területeken tapasztalt szabálytalanságok miatt mindenütt elmarad a helyhatósági választás. A szavazáson 230 megfigyelő vesz részt. Nincs többé Herceg-Boszniai Köztársaság A daytoni békeegyezmény legfontosabb tétele Bosznia-Hercegovina területi épségének megőrzése, a szerb és horvát területszerzési szándékok letörése. Augusztus utolsó napján feloszlatták a Bosznia-Hercegovina területén alakult horvát államiságot, az úgynevezett való együttműködését. Ezzel szemben Funar kijelentette, ha az alapszerződést szeptemberben, a jelenlegi formában írják alá, a párt miniszterei távoznak a kormányból, lapotot rendelt el. A Fehér Ház szóvivője kijelentette, hogy az Egyesült Államok Bagdad minden lépését követi, és szükség esetén beavatkozik az eseményekbe. Tarik Azisz iraki külügyminiszter azt nyilatkozta, korlátolt méretű akcióról van szó, amellyel azt akarják megállítani, hogy Irán ellenőrzése alá vonja a területet. Hozzátette, már kialakították az Észak-Irakba vezényelt csapatok kivonásának menetrendjét, de arról, hogy erre mikor kerül sor, csupán annyit mondott, nagyon hamar, Herceg-Boszniai Köztársaságot. Ezzel a lépéssel, a szeptember 14-i parlamenti választásokkal, valamint a szerb lakosság bekapcsolódásával megteremtődnek a feltételek Bosznia-Hercegovina Szövetségi Köztársaságnak ENSZ- tagállammá válásához. Hírszerkesztő: Szekeres Attila 1996. SZEPTEMBER 2.