Háromszék, 1996. december (8. évfolyam, 1905-1926. szám)

1996-12-02 / 1905. szám

POLITIZÁLÓ PÉNZÜGYŐRSÉG Jacob elégedetlen az igazságüggyel A Jacob hozta a Pro TV-t Kató nyakára című, 1996. november 27-i lapszámunk­ban megjelent cikk nem ma­radt visszhang nélkül a Kovász­na megyei pénzügyőrségnél. Megtudtuk, hogy Liviu Iacob pénzügyőr, felügyelő, a hivatal jogásza elégedetlen a szemé­lyét is érintő sajtóanyagok hangnemével, és rágalmazási per indításán töri a fejét. Kijelenté­sei szerint az igazságügyi szer­vek—sepsiszentgyörgyi bíróság, Kovászna Megyei Törvényszék és Legfelső Bíróság—ítéletei a KIDA és LÁM illyefalvi ala­pítványok perében beilleszked­nek az igazságügy általánosan kedvezőtlen összképébe. Állítása szerint ő mindig is a törvényes­séget tartotta szem előtt. Ugyanakkor Jacob tagadja, hogy ő hívta és küldte Kató Béla alapítványi elnök nyakára a Pro TV riporterét — dacára annak, hogy több illyefalvi em­ber tanúja volt a falunézésre indult csoportot kísérő pénzügy­őr jelenlétének. (Domokos) ­ Máról holnapra Esély a kiúthoz Az előrejelzések szerint már csak órák vannak hátra az új kormánycsapat bemutatásáig, s a tervek arról szólnak, hogy a Ciorbea-kabinet már a jövő hét közepén megkezdheti munkáját Ebben a munkában részt vállalhat, illetve sze­repet kaphat érdekképviseletünk, az RMDSZ is. A Szövet­ségi Képviselők Tanácsának minapi, Bukarestben lezajlott ülése felhatalmazta Markó Béla és Takács Csaba szövetségi, illetve ügyvezető elnököket a kormányalakításra vonatkozó tárgyalások folytatására. Az SZKT elvileg áldását adta arra, hogy az RMDSZ részt vegyen az ország kormány­zásában. S hogy vállalja az ezzel járó ódiumokat is. Ami az RMDSZ-nek a kormányzásban való rész­vételét illeti, az biztos, hogy cseppet sem könnyen meg­válaszolható kérdés, kormányzatbeli szerepvállalás ese­tén pedig éppenséggel ennél is sokkalta nehezebb fel­adat. Tény, hogy a még divatos szóhasználattal élve: „kisebbségi” státusban, örökös-körökös ellenzékben ma­radni majdhogynem kész öngyilkosság. Másfelől a kor­mányzásban szerepet s feladatot vállalni csak azért, hogy akármelyik hatalom vagy győztes párt, illetőleg koalíció demokratikus mivoltát legitimizáljuk, miköz­ben—történelmünk utóbbi évtizedeiben erre bőven akad(t) példa — az egyáltalán nem válik javunkra, azazhogy abból nekünk semmi kézzelfogható pozitív eredmény, hanem ép­pen ellenkezőleg: kár származik, úgyszintén az önveszejtést jelenti. Ebben a pillanatban, 1996 novemberét követően lehetőség adatik arra, hogy a romániai magyarság érdekkép­viseleti szövetsége az iménti két véglet közötti ún. arany középutat, tehát a megnyugtató megoldást megtalálja. Nyilvánvaló, hogy a honi ellenzék győzelmét követő eufória két hét elteltével lankadt — ez a jó —, s az is egyértelmű, hogy a győztesek, abból a megfontolásból, hogy parlamenti többségük — beleértve a leendő kor­mány támogatottságát is — törékeny, az RMDSZ-t kér­nék fel mint kormányzati koalíciós partnert. Ez a romá­niai magyarság által nyújtott háttér s az a vitán felüli tény, hogy győzelmét Emil Constantinescu a romániai magyarságnak köszönheti, akkora politikai-szellemi tőkét jelent(het) az RMDSZ számára, amelyből lehet közösségi vonatkozású jó hasznokat húzni. A magyarság támogatásának ugyanis ára van. Ezzel a tőkénkkel oko­san gazdálkodva, az árat pontosan meghatározva most már csakugyan elindulhat az a — különben soha meg nem állt, hanem csak szándékosan fékezett — folyamat, amely a romániai magyarság elvárásainak megnyugtató és teljes rendezéséhez vezethet. Ha az RMDSZ valóban kormánytényezővé válik, akkor sem lehetnek illúzióink arra nézvést, hogy ripsz-ropsz, lesz itt egykettőre jog, bőség s autonómia, magyar óvodákkal, iskolákkal, egye­temekkel. Ugyanis: nacionalista retorika, szükség esetén felbirizgálható nemzeti érzelmek mindig voltak, vannak, s lesznek. A derék katalánoktól viszont annyit meg­tanulhatnunk, hogy ők azért támogatták mind az előző, szocialista, mind a mai, demokratikus kormányt, mert ezzel a tőkével okosan sáfárkodva cserébe kértek s — ha nem is teljes egészében — kaptak valamit. Nem máról holnapra, de Hispániában jön igazi önrendelkezés, saját óvodával, egyetemmel s anyanyelvhasználattal. Ha az RMDSZ valóban részt vesz a kormányban, okosan tegye. Abban is bízva, hogy Constantinescu és az ellenzék győ­zelme után mifelénk is egy kicsit napnyugta felől fújnak majd a szelek. Benkó Levente HÁROMSZÉK független napilap Új Avram láncú Căşuneanért A Românul című bukaresti lapban Szell József nevű úri­ember S. O. S. című cikkében párnás hangon nemzeti moz­galom megszervezését kez­deményezi Adrian Vlad- Căşunean Kovászna me­gyei prefektus megmentése érdekében. A „száztagú szín­magyar prefektúra egyetlen igaz román emberét’’ veszi pártfogásába a cikkíró, se­regeket gyűjt védelmére, ál­lítván: az RMDSZ kimondta az ítéletet: Căşunean menjen vissza a Regátba. Szeli József miután megállapítja, hogy az itteni magyar szövetség orcátlansága nem ismer határt, így jósol: „...azt hiszik, hogy az a 16 000 román, aki még megmaradt Kovászna me­gyében, majd ölbe tett kézzel ül, amikor megtudja, hogy az RMDSZ félre akarja állítani az egyetlen embert, aki minden kockázat ellenére éveken át védelmezte legitim érdekeit?’ ’ A szerző víziója szerint „egy új Avram láncú vezetésével a 16 OOO román hazafi elindul megvédeni Căşunean prefek­tust, s kő kövön nem marad”. Csodálkoztunk volna, ha Adrian Vlad-Căşunean és kör­nyezete (mert arra szót sem kell fecsérelni, hogy nem ő az egyetlen román a prefek­­túrán) úriember módjára távozik. Nem a Regátba, ilyes­mire senki sem gondolt, ha­nem vissza ügyvédi mun­kájához s közjegyzői irodájába, társai meg eredeti szakmájuk­ba. Ami a 16 000 harcos kedvű román honfitársat illeti, úgy tetszik, elszámolta magát kis­sé Szeli. A román pártokra voksoló, hozzávetőlegesen negyvennégyezernyi román vá­lasztópolgárból a exkormány­­pártra 9294-en, az RNEP-re 3568-an szavaztak, de szá­­moljuk ide a Szocialista Munka Pártja 755, a Szocialista Párt 832, a Nagy­románia Párt 1045 hívét is. Ez nem kevés, de nem is olyan fenyegetően sok, rá­adásul az sem biztos, hogy valamennyien hajlandóak lennének egy kő kövön nem marad akcióba benevezni. Cășunean urat, mióta ki­futott a hatalom alóla, nem akartuk macerálni, nem másért, de döglött medvére nem lövünk. Amit róla gon­doltunk, megtudtunk, azt leírtuk. Addig, míg ő volt a kormány megye felé meg­hosszabbított jobb keze. Most ellenben tudnia kell, hogy megyénk román lako­sságának tetemes része is repesve várja, csomagoljon, és hagyja másra a prefek­­túrát. Simó Erzsébet SZOMBATON FUTÁSFALVÁN Szent András­templom-búcsú Szombaton Futásfalva ün­nepi díszben várta és fogadta az András-napi templombú­csúra ide zarándokoló 4—500 fős kézdiszéki, sepsiszentgyör­gyi, barcasági és udvarhelyi római katolikus hívőket. Az 1851 és 1856 között épült mű­emlék templomban 11 órakor kezdődő szentmisét 17 három­széki lelkész koncelebrálta, szentbeszédet Márkus András sepsiszentgyörgyi plébános mondott. A szentmisét köve­tően az ünneplő tömeg a száz­éves egykori községháza épületéhez vonult, ahol az eredeti helyére visszahelyezett millen­niumi emléktáblát megáldották és megkoszorúzták. Orbán Árpád megyei tanácselnök beszédet mondott, és ünnepélyesen be is zárta a honfoglalás 1100. év­fordulója tiszteletére szervezett megyénkbeli emlékünnepély­­sorozatot. A megyei tanácsel­nök megígérte, hogy megpróbál a központi költségvetésből pénzt intézni a műemlék templom, illetve a kritikán aluli nyolc kilomé­teres bekötőút kijavítására... (Sodiom) SEPSISZENTGYÖRGY 1996. DECEMBER 2. 1905. szám Ára 400 lej Előfizetőknek 230 lej N­FTFO Ötéves a Jádzó Társaság A hét vége a romániai magyar amatőr szín­házmozgalom vagy ahogy meghonosítani szándékoznak, a öntevékeny színjátszás ün­nepe volt. Ötéves ugyanis a több mint két évszázados hagyomány felélesztésének gon­dolatával született mozgalom, a Jádzó, Társa­ság. Az ünnep számvetésre, bemutatkozásra, tanfolyamra adott alkalmat Sepsiszentgyör­­gyön. A közel félszáz, nyilvántartásba vett csoportból több mint húsznak a képviselői tisztelték meg részvételükkel az ünnepséget. Amelyen újólag elhangzott, hogy csak az a közösség — legyen az egy amatőr színjátszó csoport vagy éppen népcsoport — tud megmaradni, amely el tud­ja tartani magát. A küldetéstudattal rendelkező polgárok nevelésének, a minőségi kultúra éltetésének alkalmat adó öntevékeny színját­szásra pedig ma talán még nagyobb szükség van, mint valaha. Az ötéves munka lajstromát a rádió vezetői, Jancsó Árpád és Nagy Attila szerkesztésében emlékfüzetbe foglalták. Az ez alkalommal odaítélt emléklapok és díjak pedig azt jelezték, hogy az önként vállalt munka is el tudja nyerni a megérdemelt elis­merést (az ünnepségen Musát Gyula minőségi szervezőmunkájáért vehette át a Szentgyörgyi István-díjat, többen emléklapot kaptak). Képünk a gyergyószentmiklósi csoport „pinceelőadásán” készült. (FER­) (-------------------------------- Ma:­v 1 Hétfői Sport Ismét a Duna Televízióról Pénteki lapszámunkban. Ismét veszélyben a Duna Televízió című írásunk megjelentetése után MONOSTORI KÁROLY, a Híradó főszerkesztője pontosítást kért. Monostori Károly valóban nem lapunknak nyilatkozott, hanem az általunk közöltek a kézdivásárhelyi találkozón hangzottak el, ahol a Háromszék munkatársa is jelen volt, s ott rögzítette a főszerkesztő által közölt legfrissebb híreket a magyar Or­szággyűlés szakbizottságának döntésével kapcsolatosan. Monostori Károly e pontosítást, kiegészítést feltétlenül helyénvalónak látta közzétenni. A Híradó főszerkesztője szombaton Fortyogófürdőn az alábbiakat nyilatkozta: (folytatása a 2. oldalon) (Sociom) A KIDA-KÖZPONTBAN Alapítványok nyolcadik találkozója A romániai magyar ala­pítványok a hét végén Illye­­falván tartották nyolcadik találkozójukat. A mindeddig legnépesebb — nyolcvan ala­pítvány képviseltette magát— találkozón a Magyar Alapít­ványi Központ meghívott el­nöke távolmaradása miatt, valamint abból kifolyólag, hogy a tanácskozást az Illyés Köz­alapítvány romániai alkurató­­rium­ának titkára, Somai József és a pályázatokat megítélő szak­testületi titkárok beszámolója uralta, az alapítványok tevé­kenységéről szinte egyáltalán nem esett szó. Az 1996-os pályázati elbírálások kritériu­mairól, elsőbbségrendszeréről szólva a kiértékelésben elhang­zott, hogy a közel kétmillió forintos ez évi össztámogatás az oktatási, művelődési, tu­dományos, egyházi és szociá­lis gondozói, gazdasági-vállal­kozói, önkormányzati, ifjúsági és a sajtószaktestület között oszlott el, valamint fedezte a közérdekű intézményfejlesz­tés, kuratóriumi tartalék bi­zonyos hányadát. Elhangzott, hogy ebben az esztendőben a benyújtott 780 pályázatból 481-et jóváhagytak, 37-et elna­poltak. Tekintettel az oktatás kiemelt fontosságára, a már meglévő oktatási szakosztály mellett az idéntől az Iskola­alapítvány támogatására külön pénzalapot különítenek el, amit főként középiskolás és egyetemi szociális ösztöndíjakra, valamint intézményfejlesztésre fordítanak. (folytatása a 2. oldalon) Fekete Réka

Next