Háromszék, 1997. február (9. évfolyam, 1951-1974. szám)
1997-02-01 / 1951. szám
HÁROMSZÉK független napi la AZ UTÓKORT NEM LEHET BECSAPNI A szakszervezeti nyomás mellett folytatott számítgatások, idé -„tőkeforrásként számon tartott pénzintézményeknek — Világbank, IMF—a pontos felértékelés iránti szigorúsága vészhelyzetet jelez a költségvetési deficit fertályán. Többszöröse a hiány annak, amit a decemberben leköszönt kormány jelzett. A hiány finanszírozásával a belső adósságot növelik, mely 1990 óta egyenes ívben növekedett. Van-e káros hatása az ún. hiánygazdálkodásnak? Egyik lehetséges válasz, hogy nem, mert ily módon kicsit jobban élhetünk ma, a számlát pedig átutaljuk az utánunk következőknek. Világos azonban, hogy ez a gondolatmenet felülértékeli a gazdaság mai állapotát. A belső adóssággal nem lehet a végtelenségig halasztani a kormányzás költségeinek kiegyenlítését. A hazai kormányadósságok legnagyobb részét az állampolgárokkal szembeni tartozások teszik ki. Nekik kell majd nagyobb adót fizetniük az országos adósságokért járó kamatok fedezésére is. Mindemellett e kamatok nagymértékben szintén a román állampolgárok zsebébe jutnak. Úgyhogy fiaink, unokáink adóznak majd a tartozásért, s ugyanakkor megkapják a kamatok egy részét is. Amíg a pénzforrásokat kormányszolgáltatásokra fordítják, ugyanazon forrásokat nem lehet más javak vagy szolgáltatások előállítására használni. S ez érvényes akkor is, ha a végrehajtó hatalom adók révén, akkor is, ha újabb adósságok felhalmozásával fizeti ki a tartozást. Ha például az állam korszerűsíteni fogja a vas(folytatása a 2. oldalon) Sugár Teodor A KÉZDIVÁSÁRHELYI CSAVARGYÁRBAN Aláírták a kollektív munkaszerződést Az idei évre szóló közös munkaszerződés aláírását a részvénytársaság vezetősége és a szabad szakszervezet elnöksége közötti egész sor megbeszélés előzte meg. A nem szakszervezeti tagok két, aláírási joggal nem rendelkező megbízottal képviseltették magukat. A legtöbb vitát a bérezések alacsony szintje váltotta ki, ezért is húzódtak el ily sokáig az alkudozások. A január 30-án aláírt kollektív munkaszerződés értelmében a bérezések különböző arányban módosulnak, a munkások fizetése 20,8, az adminisztratív személyzeté pedig 14,29 százalékkal emelkedik. (Sociom) ✓----------------------------- Máról holnapra Hogy ne fájjon annyira Victor Ciorbea csütörtöki bejelentései, az ország gazdasági, pénzügyi helyzetére vonatkozó értékelése nem annyira a meglepetés, mint a döbbenet érzését hozták. Hiszen tudjuk már, évek óta fújjuk, hogy így tovább nem mehet, veszélyes lejtőn az ország, de a bizonyossággal, a kegyetlen valósággal szembesülni mégis majdhogynem elviselhetetlen. A most nyilvánosságra hozott adatok, a költségvetési, a kereskedelmi hiány mértéke, az eladósodás, a nemzeti össztrökék csaknem egyötödét kitevő, az államkasszába be nem fizetett hátralékok, egyszóval az önkívület állapotáig zuhant gazdaság helyzete nem csak a metafora kedvéért hasonlítható egy vészesen beteg szervezethez. Ezt tette a miniszterelnök is. Ráadásul a nem működőképes szocialista valóságból származó betegséget egyszerűen elkezelték az azóta hatalmon lévők. Nem csak az átalakítás leállításával, hanem a még kihasználható vér, szövet- és sejtnedvek könyörtelen kiszipolyozásával. Hol a hozzá nem értés, hol a tudatos — a hatalom megtartása érdekében még bátorításban is részesülő — rombolás szándékával. A nagy változás lehetősége épp abban rejlik, hogy minderről, száraz és kegyetlen számok társaságában, beszámolnak a mai hatalmasok. Úgy is értelmezhetnénk, hogy érdekük eltúlozni a bajt, hiszen ezáltal saját, elkövetkező tehetetlenségük egy részét már indulásból leplezni tudják. A néhol populista felhangokkal is fűszerezett, alig húszperces kormányfői beszámoló mégsem erről győzött meg. Elsősorban azért, mert a miniszterelnök nem félt kijelenteni: készek vagyunk bármilyen politikai árat megfizetni. Ami magyarán azt jelenti, hogy nem a hatalom gyakorlása az elsődleges, hanem a beteg szakszerű, következetes kezelése. Még a hatalom elveszítése árán is. S azt is hallhattuk: utolsó esélyünk a sokkterápia, ellenkező esetben készíthetjük a gazdaság, tehát az ország szemfedőjét. A szavak mögött persze sokféle szándék megbújhat. De már az egyértelmű és érthető fogalmazás is bizalomkeltő. És óriási előrelépés, hogy immár a nemzeti bank kormányzója is azt vallja, amit évek óta hajtogatunk: ha valami rosszul néz ki, nem a tükröt kell darabokra törni, hanem a dolog lényegén változtatni. A változás-változtatás árát viszont ma még senki nem tudja megállapítani. A már hónapokkal ezelőtt hangoztatott koherens, átfogó reformot ígérő intézkedéscsomag csak a piaci mechanizmusok zavartalan működése révén valósulhat meg. Ezt vallják vezetőink is, ennek az elvnek az érvényesítésére van meg — Románia újkori történetében először — a reális politikai akarat. Legalábbis a kinyilatkoztatások szintjén. Csakhogy épp a szabadpiaci mechanizmusok lényegéhez tartozik, hogy kegyetlenül érvényesítik saját törvényeiket Korántsem más, mondjuk szociális vagy erkölcsi szempontokat vesznek figyelembe. E törvények nincsenek tekintettel arra, hogy közben emberek milliói juthatnak nyomorba. Hogy a fizetendő ár meghaladhatja a társadalom tűrőképességét. Hogy közben elfogyhatnak a törlesztéshez szükséges tartalékaink. Kegyetlenül nehéz időszaknak nézünk tehát elébe: egy haldokló beteget kell életre kelteni, mi több, fejlődésre alkalmassá varázsolni. E műtét során a diszkréten mosolygó nemzetközi pénzintézetek képviselői csak az „altatóorvos” szerepét tudják (és akarják) eljátszani. Hogy ne fájjon annyira. A többit belső tartalékaink felhasználásával lehet megvalósítani. Csak immunrendszerünk bírja... Ferencz Csaba Kelemen Hunor államtitkárjelölt Takács Csaba,az RMDSZ ügyvezető elnöke megerősítette azt az értesülést, miszerint az RMDSZ országos Operatív Tanácsa Kelemen Hunort, a kolozsvári rádió magyar adása és a Korunk című folyóirat szerkesztőjét, a romániai fiatal magyar költőnemzedék tehetségét jelölte a szövetséget megillető művelődési államtitkári tisztségre. Az októberben harmincadik születésnapját töltő Kelemen Hunor több költészeti díjat nyert, így ő kapta meg 1995-ben a Román Írószövetség nemzetiségi díját. Takács szerint az RMDSZ javaslatával Ion Caramitru művelődésügyi miniszter is egyetértett. Amennyiben a jelölést elfogadják,Kelemen Hunor lesz a kormány legfiatalabb államtitkára, (b.). Szerény lépések a korszerű kórházépítés útján (4. oldal) SEPSISZENTGYÖRGY 1997. FEBRUÁR 1. 1951. szám ÁRA 500 lej Előfizetőknek 308 lej SZOMBAT Berecki hírhalom ! Január 13-ától metángázzal fűti az általános iskola 32 termét, a napközi otthont és a Toro Impex céget. A beköési munka télen sem szünetel, a katolikus parókia, a templom, az óvoda, a községháza és a főtéri magánházak következnek. Garai Lajos polgármester azt szeretné, ha idén Bereckben és Martonosban is befejeznék a fővezeték lefektetését. Idéntől a bekötési díjat a dollár árfolyamához igazítják, és az igénylők négy részletben fizethetik ki a rájuk jutó összeget. Az impozáns méretű kultúrpalotánál a belső simításokat, szereléseket végzik. Átadását május végére, június elejére tervezik. A postapalotánál elvégezték a vízszerelést és csatornázást, de a gáz bekötése miatt a posta még nem költözött át az új épületbe. Az utolsó tanácsülésen a falu vízellátási gondjai kerültek terítékre. A tömbházlakók, illetve a magáncégek egy része immár hónapok óta nem fizetik az elfogyasztott víz árát, így a kézdivásárhelyi közművektől levált közszolgáltatási egység komoly anyagi nehézségekkel küzd. Ez idáig 147 berecki részesült társadalmi segélyben. Januártól mindaddig nem fizetnek támogatást, amíg nem dől el, az erre a célra szükséges pénzt az államkasszából adják-e, vagy a helyi tanácsnak kell előteremtenie. Az általános iskola osztálytermeibe fenyődeszka falburkolat kerül. A munkálat árát a helyi költségvetésből állják. Az aragázpalack-csere nem jelent különösebb gondot. A kézdivásárhelyi és oneşti-i lerakatoktól rendszeresen érkeznek a tartályok a faluba. I Idén nekifognak a községháza főjavításának. A régi épületet új szárnnyal toldják meg. Az előtanulmány már elkészült, várják a szükséges pénz kiutalását. (Sodom) NEMZETI JÉGKORONGBAJNOKSÁG SEPSISZENTGYÖRGYÖN Megizzadtak az esélyesek A bajnokság harmadik versenynapján az esélyesek győztek. Egy kivétellel, nehezen. Mondhatom azt is, hogy erősen megizzadtak a győzelemért. Kivételt emlegettem, az a kivétel a mi mérkőzésünk volt. Titokban arra számítottunk, hogy együttesünk megszorítja, sőt, legyőzi Galacot. Az első két nap mutatott játéka alapján mertünk erre gondolni. Nem így történt. A galaciak ellen elmaradt a jó teljesítmény. A csapat vergődött, kereste önmagát. E vergődést csak részben magyarázhatjuk azzal, hogy Máthé sérülés miatti kiválása nagy űrt hagyott a csapatban, hogy a Becze testvérek „megfújtak’’... Igaz ez is, az is, de a négygólos vereség egyik oka a mi gyengébben sikerült játékunkban van. És most nézzük az eredményeket: Galac—Sepsiszentgyörgyi HC 4—0 (1—0,3—0,0—0). Gólütők: Fulga 2, Dimache és Munteanu. Büntetőpercek: 32—30. Steaua—Sportul-Torpi 5—3 (4—0, 0—2,1—1). Az 58. percben 4—3 volt az eredmény, s a Sportul akár egyenlíthetett is volna. A Steaua az 58.01. percben biztosította be győzelmét Andrei góljával. A további gólütők: Nicolescu, Timaru, Cazacu, Alexe, illetve Ganea, Kovács, Moldovan. Büntetőpercek: 34—22. Csíkszeredai SC—Gyergyószentmiklós 2—1 (1—0, 0—0,1—1). A túl nagy önbizalomra szinte ráfizetett a csíki gárda. Az ige mentette meg őket a pontveszteségtől, na meg az a hátvéd, amelyik a gólpasszt adta Elekesnek. Minden dicséretünk a gyergyóiaké. Gólütők: Antal K., Elekes, illetve Csíki. (Áros) Erdélyi ötvenhatosok kálváriája (befejező rész a 6. oldalon)