Háromszék, 1997. február (9. évfolyam, 1951-1974. szám)

1997-02-01 / 1951. szám

HÁROMSZÉK független na pi la SEPSISZENTGYÖRGY 1997. FEBRUÁR 1. 1951. szám ÁRA 500 lej Előfizetőknek 308 lej SZOMBAT AZ UTÓKORT NEM LEHET BECSAPNI A szakszervezeti nyomás mellett folytatott számítgatá- sok, iíé -„’^keforrásként számon tartott pénzintézményeknek — Világbank, IMF—a pontos felértékelés iránti szigorú­sága vészhelyzetet jelez a költségvetési deficit fertályán. Többszöröse a hiány annak, amit a decemberben leköszönt kormány jelzett. A hiány finanszírozásával a belső adós­ságot növelik, mely 1990 óta egyenes ívben növekedett. Van-e káros hatása az ún. hiánygazdálkodásnak? Egyik lehetséges válasz, hogy nem, mert ily módon kicsit jobban élhetünk ma, a számlát pedig átutaljuk az utánunk következőknek. Világos azonban, hogy ez a gondolatmenet felülértékeli a gazdaság mai állapotát. A belső adóssággal nem lehet a végtelenségig halasztani a kormányzás költ­ségeinek kiegyenlítését. A hazai kormányadósságok leg­nagyobb részét az állampolgárokkal szembeni tartozások teszik ki. Nekik kell majd nagyobb adót fizetniük az orszá­gos adósságokért járó kamatok fedezésére is. Minde­mellett e kamatok nagymértékben szintén a román állam­polgárok zsebébe jutnak. Úgyhogy fiaink, unokáink adóznak majd a tartozásért, s ugyanakkor megkapják a kamatok egy részét is. Amíg a pénzforrásokat kormányszolgál­tatásokra fordítják, ugyanazon forrásokat nem lehet más javak vagy szolgáltatások előállítására használni. S ez érvényes akkor is, ha a végrehajtó hatalom adók révén, akkor is, ha újabb adósságok felhalmozásával fizeti ki a tartozást. Ha például az állam korszerűsíteni fogja a vas­(folytatása a 2. oldalon) Sugár Teodor A KÉZDIVÁSÁRHELYI CSAVARGYÁRBAN Aláírták a kollektív m u nkaszerződést Az idei évre szóló közös mun­kaszerződés aláírását a rész­vénytársaság vezetősége és a szabad szakszervezet elnök­sége közötti egész sor meg­beszélés előzte meg. A nem szakszervezeti tagok két, aláírási joggal nem rendelkező megbí­zottal képviseltették magukat. A legtöbb vitát a bérezések Kelemen Hunor államtitkár­jelölt alacsony szintje váltotta ki, ezért is húzódtak el ily sokáig az alkudozások. A január 30-án aláírt kollektív munkaszerződés értelmében a bérezések külön­böző arányban módosulnak, a munkások fizetése 20,8, az admi­nisztratívszemélyzeté pedig 14,29 százalékkal emelkedik. (Iochom) ✓----------------------------- Máról holnapra Hogy ne fájjon annyira Victor Ciorbea csütörtöki bejelentései, az ország gaz­dasági, pénzügyi helyzetére vonatkozó értékelése nem annyira a meglepetés, mint a döbbenet érzését hozták. Hiszen tudjuk már, évek óta fújjuk, hogy így tovább nem mehet, veszélyes lejtőn az ország, de a bizonyossággal, a kegyetlen valósággal szembesülni mégis majdhogynem elviselhetetlen. A most nyilvánosságra hozott adatok, a költségvetési, a kereskedelmi hiány mértéke, az eladósodás, a nemzeti össztr .aék csaknem egyötödét kitevő, az államkasszába be nem fizetett hátralékok, egyszóval az önkívület álla­potáig zuhant gazdaság helyzete nem csak a metafora kedvéért hasonlítható egy vészesen beteg szervezethez. Ezt tette a miniszterelnök is. Ráadásul a nem működőképes szocialista valóságból származó betegséget egyszerűen elkezelték az azóta ha­talmon lévők. Nem csak az átalakítás leállításával, ha­nem a még kihasználható vér, szövet- és sejtnedvek könyörtelen kiszipolyozásával. Hol a hozzá nem értés, hol a tudatos — a hatalom megtartása érdekében még bá­torításban is részesülő — rombolás szándékával. A nagy vál'azás lehetősége épp abban rejlik, hogy minderről, száraz és kegyetlen számok társaságában, beszámolnak a mai hatalmasok. Úgy is értelmezhetnénk, hogy érdekük eltúlozni a bajt, hiszen ezáltal saját, elkövetkező tehetetlenségük egy részét már indulásból leplezni tud­ják. A néhol populista felhangokkal is fűszerezett, alig húszperces kormányfői beszámoló mégsem erről győzött meg. Elsősorban azért, mert a miniszterelnök nem félt kijelenteni: készek vagyunk bármilyen politikai árat TakácsCsaba,azRMDSZ ügyvezető elnöke megerő­sítette azt az értesülést, miszerint az RMDSZ or­szágos Operatív Tanácsa Kelemen Hunort, a kolozs­vári rádió magyar adása és a Korunk című folyó­irat szerkesztőjét, a romá­niai fiatal magyar költő- nem-zedék tehetségét je­lölte a szövetséget megil­lető művelődési államtit­kári tisztségre. Az október­ben harmincadik születés­napját töltő Kelemen Hunor több költészeti díjat nyert, így ő kapta meg 1995-ben a Román Írószövetség nemzetiségi díját. Takács szerint az RMDSZ javas­latával Ion Caramitru mű­velődésügyi miniszter is egyetértett. Amennyiben a jelölést elfogadják,Kelemen Hunor lesz a kormány leg­fiatalabb államtitkára, (b.)^ Szerény lépések a korszerű kórházépítés Berecki hírhalom utján (4. oldal) I Január 13-ától metángázzal fűtil az általános iskola 32 termét, a napközi ott­hont és a Toro Impex céget. A beköési munka télen sem szünetel, a katolikus pa­rókia, a templom, az óvoda, a községháza és a főtéri magánházak következnek. Garai Lajos polgármester azt szeretné, ha idén Bereckben és Martonosban is befejeznék a fővezeték lefektetését. Idéntől a bekötési díjat a dollár árfolyamához igazítják, és az igénylők négy részletben fizethetik ki a rá­juk jutó összeget. I Az impozáns méretű kultúrpalotánál a belső simításokat, szereléseket végzik. Át­adását május végére, június elejére tervezik. A postapalotánál elvégezték a vízszerelést és csatornázást, de a gáz bekötése miatt a posta még nem költözött át az új épületbe. I Az utolsó tanácsülésen a falu vízellá­tási gondjai kerültek terítékre. A tömb- háziakók, illetve a magáncégek egy része immár hónapok óta nem fizetik az elfo­gyasztott viz árát, így a kézdivásárhelyi közművektől levált közszolgáltatási egység komoly anyagi nehézségekkel küzd. I Ez idáig 147 berecki részesült társadal­mi segélyben. Januártól mindaddig nem fizet­nek támogatást, amíg nem dől el, az erre a célra szükséges pénzt az államkasszából ad­ják-e, vagy a helyi tanácsnak kell előteremtenie. > Az általános iskola osztálytermeibe fenyődeszka falburkolat kerül. A munkálat árát a helyi költségvetésből állják. I Az aragázpalack-csere nem jelent külö­nösebb gondot. A kézdivásárhelyi és oneşti-i lerakatoktól rendszeresen érkeznek a tartá­lyok a faluba. I Idén nekifognak a községháza fő­javításának. A régi épületet új szárnnyal toldják meg. Az előtanulmány már elkészült, várják a szükséges pénz kiutalását. (Iochom) megfizetni. Ami magyarán azt jelenti, hogy nem a hata­lom gyakorlása az elsődleges, hanem a beteg szakszerű, következetes kezelése. Még a hatalom elveszítése árán is. S azt is hallhattuk: utolsó esélyünk a sokkterápia, el­lenkező esetben készíthetjük a gazdaság, tehát az ország szemfedőjét. A szavak mögött persze sokféle szándék megbújhat. De már az egyértelmű és érthető fogalmazás is bizalom- keltő. És óriási előrelépés, hogy immár a nemzeti bank kormányzója is azt vallja, amit évek óta hajtogatunk: ha valami rosszul néz ki, nem a tükröt kell darabokra törni, hanem a dolog lényegén változtatni. A változás-változtatás árát viszont ma még senki nem tudja megállapítani. A már hónapokkal ezelőtt hangoz­tatott koherens, átfogó reformot ígérő intézkedéscsomag csak a piaci mechanizmusok zavartalan működése révén valósulhat meg. Ezt vallják vezetőink is, ennek az elvnek az érvényesítésére van meg — Románia újkori történe­tében először — a reális politikai akarat. Legalábbis a kinyilatkoztatások szintjén. Csakhogy épp a szabadpiaci mechanizmusok lényegéhez tartozik, hogy kegyetlenül érvényesítik saját törvényeiket Korántsem más, mondjuk szociális vagy erkölcsi szempontokat vesznek figyelembe. E törvények nincsenek tekintettel arra, hogy közben emberek milliói juthatnak nyomorba. Hogy a fizetendő ár meghaladhatja a társadalom tűrőképességét. Hogy köz­ben elfogyhatnak a törlesztéshez szükséges tartalékaink. Kegyetlenül nehéz időszaknak nézünk tehát elébe: egy haldokló beteget kell életre kelteni, mi több, fej­lődésre alkalmassá varázsolni. E műtét során a diszk­réten mosolygó nemzetközi pénzintézetek képviselői csak az „altatóorvos” szerepét tudják (és akarják) eljátszani. Hogy ne fájjon annyira. A többit belső tartalékaink felhasználásával lehet megvalósítani. Csak immunrend­szerünk bírja... Ferencz Csaba NEMZETI JÉGKORONGBAJNOKSÁG SEPSISZENTGYÖRGYÖN Megizzadtak az esélyesek A bajnokság harmadik ver­senynapján az esélyesek győz­tek. Egy kivétellel, nehezen. Mondhatom azt is, hogy erősen megizzadtak a győzelemért. Ki véle lt emlegettem, az a ki vétel a mi mérkőzésünk volt. Titokban arra számítottunk, hogy együt- tesünkmegszorítja, sőt, legyőzi Galacot. Az első két nap mu­tatott játéka alapján mertünk erre gondolni. Nem így történt. A galaciak ellen elmaradt a jó teljesítmény. A csapat vergő­dött, kereste önmagát. E ver­gődést csak részben magyaráz­hatjuk azzal, hogy Máthé sérülés miatti kiválása nagy űrt hagyott a csapatban, hogy a Becze testvérek „megfújtak’’... Igaz ez is, az is, de a négygólos vereség egyik oka a mi gyen­gébben sikerült játékunkban van. És most nézzük az ered­ményeket: Galac—Sepsiszentgyörgyi HC 4—0 (1—0,3—0,0—0). Gólütők: Fulga 2, Dimache és Munteanu. Büntetőpercek: 32—30. Steaua—Sportul-Torpi 5—3 (4—0, 0—2,1—1). Az 58. percben 4—3 volt az ered­mény, s a Sportul akár egyen­líthetett is volna. A Steaua az 58.01. percben biztosította be győzelmét Andrei góljával. A további gólütők: Nicolescu, Timaru, Cazacu, Alexe, illetve Ganea, Kovács, Moldovan. Büntetőpercek: 34—22. Csíkszeredái SC—Gyer- gyószentmiklós 2—1 (1—0, 0—0,1—1). A túl nagy önbi­zalomra szinte ráfizetett a csíki gárda. Az ige mentette meg őket a pontveszteségtől, na meg az a hátvéd, amelyik a gólpasszt adta Elekesnek. Minden dicsé­retünk a gyergyóiaké. Gólütők: Antal K., Elekes, illetve Csíki. (Áros) Erdélyi ötvenhatosok kálváriája (befejező rész a 6. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék