Háromszék, 1997. április (9. évfolyam, 2000-2025. szám)

1997-04-01 / 2000. szám

HÁROMSZÉK független napilap A MEGYEI TANÁCS 1996-RÓL (2.) A TÚLÉLÉS STRATÉGIÁJA A Kovászna megye adminisztrá­ciója, illetve gazdasági-társadalmi átu­­­táról szóló tanácselnöki jelentés a ren­t­elkezésre álló statisztikai ada­tok alapján felleltározza az átmeneti időszakból származó nehézségeket, elemzi ezek okait, és helyenként ismer­teti a kiutat megtalált intézményeket. Tavaly a tanács többször is köz­benjárt szakminisztériumoknál, hogy különböző beruházások részére bizto­sítson a helyi pénzforrásokat kiegészítő alapokat. Bereckben, Kovásznán és Bodzafordulón a művelődési házak­nál, Zágonban a Mikes Kelemen Művelődési Központnál folytatták az építkezést, Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Kovásznán, Bará­ton, Bodzafordulón, Zágonban, Be­reckben, Lemhényben, Bibarcfalván és más helységekben utcákat kor­szerűsítettek, ivóvíz-, szennyvíz- és földgázhálózatot bővítettek. Készülő­félben van Csernáton, Előpatak és más települések ivóvíz-, illetve földgázhálózatának dokumentáció­ja. A fürdővárosi idegenforgalmat is szeretnék fellendíteni, ennek érdekében küldöttség indul május­ban Givataim izraeli városba. A kul­turális kapcsolatok ápolása érdeké­ben a magyarországi Zirc városába utazik delegáció. 1996-ban összesen 618 bejegyzés történt a cégbíróságnál, ebből 464 kft. 1990 decembere— 1996 decem­bere között a cégbíróságnál össze­sen 5444 bejegyzés történt, ebből 5278 magáncég volt. Jelenleg 244 külföldi tőkével működő kereskedelmi társa­ság van a megyében 25 millió dollár alaptőkével, melyből 10 m­illió dollár a külföldi tőkebehozatal. Első h­elyen állnak a német befektetők és a ma­gyarországi üzletemberek. Az ipari termelés 6 százalékkal nagyobb volt, mint 1995-ben. A magán­­krumplitermelőket ismét a forgal­mazási nehézségek sújtották, a rak­táron maradt burgonya 40 milliárd lejre rúg. 1995-höz viszonyítva 1996- ban az élelmiszeriparban a hús- és hústerméknél 16,9, a kenyérnél 18,8 százalékos növekedését jelezték. (folytatása a 2. oldalon) Domokos Péter Római szentmise Magyarul is szólt a hívekhez a pápa hagyományos húsvéti beszé­de végén, amikor szokásához híven a világ 57 nyelvén mondta el Krisz­tus feltámadását üdvözlő szavait. Százezernél is többen mentek el a római Szent Péter térre, hogy meghallgassák a pápai misét. A katolikus egyházfő most el­sősorban azt emelte ki, hogy Krisz­tus feltámadásának első tanúi a nők voltak. Mint mondta, a feltá­madott Krisztus az őt elsőként meglátó Mária Magdolnával be­szélt, reá bízta a feltámadás öröm­hírét — mondta a pápa. A húsvéti üzenetből nem hi­ányzott a világ mai drámáinak felsorolása. II. János Pál meg­emlékezett az elnyomottakról és az üldözöttekről, a népek békés együttélésének nehéz megte­remtéséről mindenekelőtt a Szentföldön és Albániában. i Tiai uvinapi Máról holnapra Emlékszünk még, hogy 1989 előtt az antikommunista ellenzék nagyjai, Szolzsenyicintől Hévésig arra szólították az embereket, éljenek igazságban, s nem csak a totalitariz­must, de a nyugati társadalmak konzumrendszerét is elutasí­tották. Mihelyt bekövetkeztek a tényleges forradalmak, azonnal érezhetővé váltak a felhívás hatásai: túl korán megszólaltak a liberális diadal harangjai. A szabályszerűen működő parlamenti demokráciában szapora az elvárás a politikusokkal szemben. Azt az egyet azonban nem kéri tőlüe senki, hogy igazságban éljenek. A demokratikus poli­ty. hyege összefoglalható emígy is: féligazságokat alkal­mazó tevékenység. A parlamenti demokrácia magva egy olyan rendszer, mely azon alapszik, hogy a szemben álló felek közül melyiknek van ereje féken tartani a hatalom hamisságait. Magyarán: minden párt azon van, hogy az igazság egy részét úgy állítsa be, mintha az lenne a teljes igazság. Előbbi gondolatot a kelet-európai átmenetet ár­gus szemekkel figyelő Timothy Garton Ash már 1990-ben megfogalmazta. Íme, milyen körkép mutatkozik tájainkon most, hét év és három­ hónap után, a felemelő erkölcsi prédikációk és az unalmas, de bizonyára hasznos gazdasá­gi diskurzusok között Üres tér keletkezett, amit konkrétum nem töltött ki, a javulásra, a polgári állam viszonyban várható változásokra vonatkozó jóslatok pedig távlatiak, őszi-téli hónapokat emlegetnek. Az átmenet kényelmetlen ideiglenességérzetét nem maguk a változások okozzák (hiszen mindenki akarja őket), hanem inkább azért zavaró­­ak, mert képtelenek vagyunk befolyásolni őket, s igen gyakran értetlenül állunk előttük. A kommunizmus még ha negatívan is, de a stabilitás „korszakaként“ tűnik fel, miköz­ben az átmenet, mint megnevezése is sugallja, egy ke­rékvágásából kizökkent mechanizmusnak az állandó mó­dosítása, javítgatásaként érzékelhető. A reálszocializmus (hogy mennyire reális, tudjuk) mindig is ingoványos talaj volt: a felső rétegek hatalmi harca drámai következmények­kel járt a döntéshozataltól távol eső egyénekre nézve. A stabilitás érzetét minden bizonnyal az keltette, hogy a legmagasabb állami tisztséget egyazon személy töltötte be nagyon hosszú ideig, s annak örökifjú arcképei min­denütt jelen voltak, s ehhez társult még, hogy a vezetés­ben jellemtelen személyek vettek részt. A mentalitás, az életfelfogás változását követelik ma­napság egyre többen. Amiről azonban igen halkan és igen ritkán esik szó, vagy éppen fellengzős hangon, hogy az új helyzet elfogadása nem közös parancsolat mindazok szá­mára, akik a beígért fény reményében gyalogolnak az alagútból kifelé. Az 1989-ben követelt Igazsághoz újabb adalékok csatlakoznak. A demokrácia előfeltétele, hogy az egyén magatartására nézve enyhüljön a kényszer, meg­szűnjenek a szociális gátlások, de az erkölcsi szabályok is biztosakká, egyértelműekké váljanak. Az állam szükség­szerű tekintély­vesztése révén maga a tekintély válik kétsé­gessé, s „az ahogy esik, úgy suppan“, a „majd csak lesz valahogy“ amorális légköre eluralkodik. Lusta kényel­messég, felületesség ez, de válaszként működik a kihívá­sokra, melyeket—mint Andrei Pleşu nemrég megállapítot­ta — a lakosság nagy része nem valami nagy rokonszenv­­vel fogad. Az emberek még nem tudnak veszíteni, bár kénytelenek megtanulni, hogy a társadalmi algoritmusban a nyereség és a veszteség egymástól elválaszthatatlan. Humorérzékkel, kínkeservesen, fogcsikorgatva, szak­­szervezeti megmozdulásoktól kísérve ugyan, de­ a tár­sadalom elfogadni látszik a Ciorbea-kormány kemény re­formintézkedéseit, s ez jó jel. Az igazság az, hogy sokan vallják nyíltan, a reális változást csakis a piacgazdaság hozhatja meg. Egy dolgot azonban nehezen lehet meg­értetni az emberekkel: a piac törvényeit is el kell fogadni, mert a termékbe fektetett munka értékét egyedül ezek tükrözik valósan; ez a tükör igazat mond, csupán az üres beszédtől párásodhat be, csupán a korrupció törheti össze. Ha lesz türelmünk kivárni, az igazság nemsokára még tisztábban láthatóvá lesz. Sugár Teodor 2000. Két- és háromnullás számok világában élünk. Az az év, amely­től elköszöntünk, a magyarság kárpát-medencei állami létének 1100 évét vétette velünk szám­ba, megemlékeztünk a magyar oktatás 1000 esztendejéről, s nem egészen három év múltán a Krisz- ,­tus hitét vallók százmilliói a fel-­­ támadás 2000. húsvétját ünne­pelik. Lapunk 2000. számához ér­kezett. A monumentális ezred-­­ fordulós ünnepségek között alig látható és észrevehető haj­szálért­.'' csupán, arányait tekintve egy homokszem­i piramis valame­­lyik közölmijében. Mi mégsem átalljuk magunkat s lapunkat az ezredfordulós évek mellé pászíta­ni, hisszük, a lapcsinálást a nem­zet századokat átfogó sorsának alakításához igazítottuk akkor is, ha nézetet ütköztettünk, apró hírrel, ünnepi köszöntővel vagy éppen gyászjelentővel jelentkeztünk. 1989 decemberében, az összeomlottnak hitt nacionálkommunista diktatúra másnapján írtuk az új lapcím, a Háromszék első oldalára az újrakezdés 1. számát. Egyszerre volt ez indulás és folytatás. A ’89- es fordulat után teljes erőbedobással munkálkodunk a törékeny demokrácia megerősítésén, magyarságunk megtartásán. Kétezer lapszámmal — s homlokráncainkban sorsalakító törekvéseinkkel — a 2000. esz­tendőig. Adja Isten, hogy sok háromnullás lapszámmal köszönthessük az újabbik évezredben is híveinket, s hagyja úgy munkálkodnunk, hogy az olvasó is ragaszkodással köszönjön vissza nékünk. Háromszék 4. oldal 5. oldal 6. oldal EBESZ-képviselő Bukarestben Ma Romániába látogat Max van der Stoel, az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet kisebbségi kérdések­kel foglalkozó főbiztosa. A választások után ez az első láto­gatása a magas rangú EBESZ-megbízottnak. A politikust az emberi jogok tiszteletben tartásán belül elsősorban a kisebb­ségek jogainak kezelése érdekli. A kolozsvári Babes—Bolyai Egyetem lektorátusa egy teg­napi közleményben törvényes garanciákat követel a kormány­tól az intézmény multikulturá­lis működésének garantálásá­ra. A közleményt azok után bocsátották ki, hogy az egyetem­vezetőségének magyar tagjai hivatalosan kérték a magyar tagozat létrejöttének gyakorlati megoldását Victor Ciorbea ígéretei alapján. A felmerült nézetkülönbségek tisztázása végett április 4-re, péntekre összehívták a Babeş—Bolyai Egyetem román—magyar— német bizottságának ülését. SEPSISZENTGYÖRGY 1997. ÁPRILIS 1. 2000. szám Á- i Előfizetőknek 378 lej K ltt. Ozsdolai hírhalom . A Kézdivásárhely és Ozsdola határában levő 62 hek­tár kaszáló tulajdonjoga még mindig tisztázatlan. Ha meg­kapják e területet, még ebben az évben 98—99 százalékban kiosztják a birtokleveleket. Hilibben lemaradtak kissé a végleges földméréssel, de egyet­len hektár sem maradt par­lagon. A visszajuttatott 250 hektár erdőből már csak 12 hektár kimérése maradt hátra.­­ A közelmúltban meg­tartott falugyűlésen a község égető gondjai mellett meg­tárgyalták a legeltetési díja­kat, és a bácsválasztásra is sor került. A széldöntés nagy károkat okozott az amúgy is kevés legelőn. A községben 834 szarvasmarhát, 215 lo­vat és 2750 juhot tartanak nyilván.­­ A községközpont gazdái tavaly 370 hektáron termesztet­tek burgonyát. Sajnos, az 500 tonna fele még értékesítésre vár. (folytatása a 2. oldalon) (Sochom)

Next