Háromszék, 1997. június (9. évfolyam, 2052-2076. szám)

1997-06-02 / 2052. szám

r RMDSZ-TISZT­ÚJÍTÁS • M­árton Árpád a megyei elnök Közel hat órát tartott szem­ig a megyei RMDSZ tiszt­újító küldöttgyűlése, melynek Takács Csaba országos ügy­vezető elnök személyében jeles vendége is volt. Ezúttal valóban választott a hallgatóság: a két, versenyben maradt pályázóból Márton Árpád képviselő 58, Szabó Ágoston pedig 19 sza­vazatot kapott, és volt 8 érvénytelen is. A javaslatok között Király Károly és Puskás Bálint neve is szerepelt, de ők nem vállalták a jelölést. Hosszúra és kissé általánosra sikerült a leköszönő megyei elnök, Puskás Bálint szená­tor beszámolója az elmúlt időszakról. Ezt talán a tiszt­újítás közel féléves megké­­settsége okozta, az utóbbi idő­ben beszűkült és szétfolyt tevékenység. Ennek ellenére 47 000 RMDSZ-tag szerepel a nyilvántartásban, a legtöbb Sepsiszéken (mintegy húszezer), a legkevesebb Orbaiszéken (6400). Kézdiszék 8362, Er­dő­sék 12 200 tagdíjat szed. A négyből három széki szer­vezet azonban — amint az ellenőrző bizottság jelentéséből kiderült — szinte semmit nem küld a megyének, úgyhogy az országos alamizsnából tar­totta fenn magát. A székek egyébként sem jeleskedtek az együttműködésben, mire mind megalakultak, és úgy tűnt, hogy sikerül összehangolni a tevékenységüket, jöttek a választások és — ahol nem az érdektelenség uralkodott — a helyi ellentétek oda fajul­tak, hogy nemcsak megye­szinten, de sokszor helysé­gen belül sem tudtak mege­gyezni a tulipán hívei. S noha szám szerint többen voksoltak, mint 1992-ben, 1996-tól egy megyei tanácsosi hellyel keve­sebbet mondhat magáénak az RMDSZ. Önkormányzati és társszervezeti kapcsolatai egyébként nagyon jó, és érté­kes segítségnek bizonyult a MADISZ is. Biztató, hogy a széki tisztújításokon valame­lyest fiatalodott a szervezet... György Ervin volt ügy­vezető elnök jóval rövideb­ben és élesebben fogalmazott: az ügyvezetés csapatmunka, de ő egyedül maradt, nem sikerült még a megyei vállal­kozók klubját sem létrehozni, a fentről (Kolozsvárról) kapott támogatás né­lkül be is csuk­hattuk volna a boltot. A pénz­ügyekről Benedek József újraválasztott ellenőrző bi­zottsági elnök tájékoztatott: a megyei szervezet összbe­vétele 1996-ban 41 millió lej volt, ebből 1,6 millió tagsági díj (közel egymillió csak Sepsiszékről), 10 millió ado­mány és szponzorálás, a többi országos kosárból való. (folytatása a 2. oldalon) Demeter J. Ildikó HÁROMSZÉK független napila Máról holnapra Indítványosdi Egyre több jelét láthatjuk annak, hogy ha politika­csinálók kezére jutnak, a törvények veszélyes játék­szerekké válnak. Mégpedig azért, mert a politika sem, de a törvények sem kizárólag arra valók, hogy érdekeket tükrözzenek. Emiatt a törvények kidolgozásának és al­kalmazásának folyamatában hangsúlyozottan érvényesül a konzervatívok és a reformpártiak közötti hatalmas távolság (e besorolást, akármilyen kézenfekvő is lenne, a valóság nem mindig igazolja). A két tábor közti különbség árnyalatokban igen gazdag. A felek kölcsö­nösen kijátsszák egymást, de választóikat is becsapják, különféleképpen kihasználva a kereszténydemokrata, sz­ociáldemokrata, liberális stb. doktrínáktól való lep­lezett eltávolodás lehetőségeinek széles skáláját. Alig van politikai alakulat, melynek nevében ne lenne benne a nemzeti; ez a belépőjegy, enélkül, úgy látszik, nem lehet zavartalanul részt venni a játékban. Ugyanezek törekednek arra, hogy mindenkit kirekesszenek, aki csak azért nem veszi fel a nemzeti jelzőt, mert nevetsé­gessé válna. Egyetlen akadálya van a vágyak valóra váltásának, s az éppen a másik, valós jelentésétől teljesen függetlenül használt jelző, a demokrata. Mivel a demokrácia előfeltétele a türelem (tolerancia), ez is vám a porondra lépéskor. Mind szigorúbb az ellenőrzés, Strasbourg­­ban, Brüsszelben megkövetelik az adott szó betartását. A nemzeti jelleg hívei erejüket a demokráciával folyta­tott tülekedésben pazarolják. A tüntetően viselt cégér pajzzsá változik, melynek bádogját kívülről-belülről szúrós tekintetek lyuggatják szitává. Kétségtelen, hogy maradt még jóérzés, miután a politika annyi éven át nem volt egyéb képmutatásnál. Csakhogy a politikában főszerepet játszó személyek nagy része éppen e jóérzést félrelökve hangoztatja: ők a normalitás hiteles és két­ségbevonhatatlan képviselői. Egyszerre vagyunk szemlélői és szereplői e játéknak a tudathasadáshoz közel álló állapot. A régi törvények nem illenek a mai terepbe, kikezdte őket az idő, mesterszónokoknak szolgáltak eszközül. Az újakat ne­héz kihozni, mert él még a szokás a törvényhozók között, hogy ki-ki a maga politikai kasztjának érdekeit részesíti előnyben, mit sem törődve a szövetségesekkel. A törvények meghozatalához összhang szükségeltetik, de erőtlen s üggetlen a karmester. E szerepre most Victor Ciorbea hivatott, aki próbálkozik is a harmónia elhintésével, de zenészei menekülnek a kottatartók elől, valamennyien szólót énekelnének szívesebben. A törvényhozás fo­lyamatának végpontja az elnöki kézjegy. Constantinescu azonban mindenbe beleszól, gödröket foltoz, ellenséges táborokat békít, imázst csinosít, sikereket ver nagy­dobra, átirányítja a külügyi célokat — nem az a legfon­tosabb, hogy az első NATO-hullám Romániát is magával vigye, előbb a balkáni biztonság kell nekünk. Magyarán: az elnök mindenütt ott van. Törvénycsinálónak nem csaphat fel — ez kétségtelen. Kész diktatúra volna, s ez nem illik a mai képbe. Úgyhogy nyelnie kell, ha nyögve is. Egyik-másik miniszter lépteit a dzsungel törvényei igazgatják: szüntelenül, kitartóan hajszolja az ellen­felét meg a lakosságot. Csak azt nem értjük, hogy a választási kampányban magas fokú önállóságot bizonyító politikusnak miért kell most a megvesztegetésre ter­mett, egy kis profitért az édesanyjukat is eláruló társai által nyújtott mankót használnia. Az emberek kezdenek torkig lenni a Coposu-aforizmák emlegetésével, a szentképekkel, mert rájöttek: ezek csak kellékei a mai hatalom üres beszédének. Sok a metafora, kevés az ered­mény. Sok a szócséplés és halovány a fény az elnöki kéz mutatta alagutak végén. Ilyen körülmények között a törvény nem egyéb, mint palástba öltözött, mezítlábas szónokok kiváltsága, akik egy-egy indítvány után vissza­lépnek a lábvízbe. Sugár Teodor B­aróton Pénteken éjfélbe nyúló, tisztújítással egybekötött közgyűlést tartott az RMDSZ baróti szerveze­te. A művelődési házban negyvenen egyebek között arról folytattak eszmecse­rét: országos és helyi szinten mit tett jól és mit mulasztott el a szervezet. Beszámolójában Incze István városi elnök mozgal­masnak nevezte a szervezet életét, és jónak minősítette a leköszönő választmány munkáját. Az elnök a baró­­tiak által az RMDSZ megyei, regionális és országos tes­tületeiben betöltött szerepét emelte ki, valamint azt, hogy a szervezet az ünnepi és tilta­kozó megmozdulásoktól bél­és külföldi politikusokkal folytatott tapasztalatcseré­kig, illetve rendezvények és a várost képviselő művelődési csoportok anyagi támogatá­sáig teendők egész sorát vál­lalta fel. Sikeresnek minősí­tette a tavalyi helyhatósági választásokat, amelyek során a szervezet polgármestert és tizenhárom tanácstagot adott a városnak, ugyanakkor ki­jelentette: az RMDSZ-frak­­ció és a függetlenek között „előítéletektől mentes, na­gyon jó az együttműködés a városi tanácsban”. (folytatása a 2. oldalon) (EN) K­ézdivásárhelyi Napok ’97 Az időjárás nem kedvezett a város nagy ünnepének, mind­három nap hűvös, őszies idő volt, sőt, szombaton este az eső miatt a szabadtéri rendez­vényeket az ifjúsági klubban tartották meg. A Gábor Áron téren ötven brassói, kézdi­­vásárhelyi, székelyudvarhe­lyi és sepsiszentgyörgyi magáncég, a Csíkszeredai sör­gyár és pár helybeli részvény­­társaság húzott sátrat, és a szokásos bóvliárakon kívül a mézeskalács, a fűtési be­rendezés, a használt külföldi kerékpár, a népi fafaragászat sem hiá­nyzott, csak éppen kevés vi­torló fordult meg a város fő­erén, legtöbb kereskedő­­­ is panaszolta, hogy aar­óbb tömegre szá­mítottak. P lacikonyhák sem hiányoztak­ a sátrak közül. Első nap, pénteken megemlékez­tek a múzeum megnyitásának 25. évfordulójáról, átadták a Pro Urbe-díjat, három tárla­tot nyitottak meg, a művelődési házban a gyöngyösi Pátzay János Zeneiskola tanárainak kamaraegyüttese tartott szín­vonalas koncertet, és a Nagy Mózes Líceum diákjai a Stolander prókátor és négy mesteremberek a diétán című minorita iskoladrámát mu­tatták be. Az első nap sza­badtéri diszkóval zárult. (folytatása a 2. oldalon) (Sodiom) „-.t ■ ii. 11 j.w MMiwumm S PORT SEPSISZENTGYÖRGY 1997. JÚNIUS 2. 2052. szám ÁRA 700 lej Előfizetőknek 375 lej HÉTFŐ LEÉPÍTÉS AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN Lemondtak a kovásznai gyógykezelőkről Az egészségügyben eszköz­­lendő leépítés során a megyei egészségügyi igazgatóság le­mondott a kovásznai szállodák gyógykezelő központjaiban dolgozó személyzetéről. Dön­tését azzal indokolta, hogy a gyógykezelési tevékenységből az idegenforgalom húz hasz­not, s számára természetesnek tűnt, hogy 1­18 alkalmazottját átadja a turisztikai társasá­goknak. Ezek viszont nem haj­landóak átvenni a teljes sze­mélyzetet, így például a Ko­­vászna Turizmus részvénytár­saság 46 alkalmazottból csak 32-t vett át, 14-nek a sorsa bizonytalanná vált. Amikor a munkanélküliség veszélyével fenyegetett asszisztensek To­­polniţchi igazgatónál afelől érdeklődtek, ki és milyen krité­riumok szerint döntötte el, hogy kit tartanak meg és kit nem, „a menedzser azt vála­szolta, hogy nem árulhatja el” — mondta Gecse György fiziko­terápiás asszisztens, aki több mint 20 éve dolgozik a gyógy­kezelőben, és még alig négy éve lenne nyugdíjazásáig. Te­hát nem lehet tudni, milyen kritériumok szerint történt a „válogatás”, de tény, hogy az egészségügyi miniszter kije­lentésével szemben szakem­bereket bocsátottak el a Tu­risztikai Rt.-től. Gozdac Romulus megyei egészségügyi igazgató kérdésünkre válaszolva el­mondta, hogy az egészségügyi igazgatóság nem szólhat bele, nem befolyásolhatja az új munkáltatót döntéseiben, ők ezentúl csupán szakmai és módszertani támogatást nyújt­hatnak a balneológiában. Kö­zölte, hogy az idegenforgalmi társaságok által nem kívánt személyek munkaviszonya nem szűnt meg, más munkakörbe fogják beosztani őket, ott, ahol van még üres állás a megye egészségügyi hálózatában. (Bodor) ÚJ TEMPLOM RÉGI ROMOKON Alapkőletétel Vargyason Az 1994-ben feltárt XIII. századi templom helyére új Isten házát építi fel a vargyasi református leányegyház. Az ősi romokra Makovecz Imre és munkatársa, Müller Csaba kolozsvári építész tervezett kő és fa összeillesztésű, zsindelytetes új templomot, melynek alapító dokumentumát szombaton helyezték el a vargyasi romkertben. Az eseményen Müller Csaba felolvasta Makovecz Imre ünnepi köszöntőjét, a székely­­száldobosi bibliaköri dalárda az alkalomhoz illő kórusművek­kel lépett az egybegyűltek elé, a régi alapokon megkezdett építkezés első mozzanatára dr. Csiha Kálmán, az erdélyi egyházkerület református püspöke mondott áldást. (R.)

Next