Háromszék, 1997. július (9. évfolyam, 2077-2103. szám)
1997-07-01 / 2077. szám
GAZDAKÖRI TÁJÉKOZTATÓ Javul néhány kultúra fajtaválasztéka Népes szakmai közönség részvételével szervezték meg a közelmúltban Maroskeresztúron a Roman Verneuil francia— román közös társaság fajtabemutatóját. Háromszékről, Hargita és Maros megyéből az összesereglett gabonatermesztők Nyugat- Európában nemesített s idéntől vidékünkön is termelt gabona- és takarmánynövények fajtáival ismerkedhettek, beleszámítva a termesztés és feldolgozás sajátosságait is. A Maros és Nyárád mente domboldalain jól alkalmazkodott és szépen fejlődik a nagy fehérjetartalmú takarmányborsó, a Profi, Renata és Montana fajták, amelyek támasztó kultúra nélkül is, tisztán termelhetők, és 5000—6000 kg/ha hozammal kecsegetnek. Termesztésük vidékünkön is forradalmasíthatja az állatállomány takarmányozását. A szójához hasonlóan magas, 27—30%-os fehérjetartalma a gazdaságos állattenyésztés alapfeltételeit biztosíthatja. Jól beilleszkedik a vetésforgóba, ahol talajjavító hatását a gazda kamatoztathatja. Megyénkben nagyobb területen Apor Csaba termeszti Torján, remélhetően sikeresen. Az őszi gabonafélék közül a Gonzalo, Enesco, Laredo, Renan és Texel, 9500— 10 000 kg/ha hozamú búzafajták kerültek bemutatásra. Az őszi árpát a Glenan, Kelibia és Sonora takarmányfajták képviselik, valamint bemutatták a Plaisant sörárpát, amelynek terméshozama elérheti a 8500— 9000 kg-ot hektáronként. Megtekinthettük az ígéretes 6000—8000 kg/ha terméshozamú tavaszi gabonafajtákat, lxos tavaszbúza, Cosy zabfajta, a Tremois és Trebon sörárpafajtákat, aelyek a vidékünkhöz hasonló domborzati, éghajlati és termesztési körülmények között jó termést ígérnek. Szép, gyönyörűen hullámzó kalásztengert láthattunk. Aligha volt részünk ennyire sokkoló hatású látványban, de végeredményben nem csoda, hiszen Európa legjobban „menő” fajtáit láthattuk díszleni a kifogástalanul megművelt, jól gondozott talajú domboldalakon. A Kovászna megyei Comcereal Rt. kezdeményezésére és támogatásával, az idén megyénkben első ízben közel ezer hektáron termesztenek földműveseink az ismertetett tavaszi gabonafajtákból néhányat. A folyó év eléggé viszontagságos időjárása ellenére a kultúrák fejlődése nálunk is nagyon ígéretes. Szerintünk érdemes lenne próbálkozni az Apache kukoricahibrid termesztésével is, amely magas keményítőtartalma mellett 9000—10 000 kg/ha szemes termést hozhat. Tenyészideje rövid, a 200— 300 Fao csoportba sorolható, és ez lehetővé teszi nálunk is a termés beérését. A feldolgozóipar anyagi támogatásával hálás lenne gazdaságos termesztése, s lehetővé tenné az ipari nyersanyag helyi előállítását. Érdemes gondolkozni azon, hogy a vámtarifák csökkentésével vagy eltörlésével a hazai termelő kényszerhelyzetbe kerülhet. Idejében felkészülve a várható változásokra, felveheti a versenyt a külföldi termelővel, aki sokkal jobb anyagi feltételek közt dolgozik— mellesleg állami támogatásban is részesül—, vagy a mi termelőink tönkremehetnek. A sikeres versenyhez pedig új szemlélet szükséges. Az új termesztési módszerek, a termékeny fajták bevezetése és meghonosítása többek között ezt az egész átrendeződési folyamatot szolgálhatja. György Ignác A kovásznai gazdakör vendégei Június végén a fürdővárosba érkezett öt magyarországi látogató, akikkel a helyi gazdaköri tagok folyó év márciusában teremtettek kapcsolatot Csíksomlyón, ahol előadás-sorozaton vettek részt. A vendégeket a biogazdálkodók, környezetkímélők és egészségvédők képviseletében dr. Márai Géza agrármérnök, a gödöllői egyetem adjunktusa vezette. A kovásznai gazdák tanácsokat kaptak a gazdabolt, valamint egy vetőmagtermesztő kft. megszervezéséhez, az egyik gazda pedig abraktakarmány-keverő kisüzemet számít beindítani, ehhez igényelt szakmai útbaigazításokat, hasonlóképpen tájékozódtak a biogazdálkodás kérdéskörében. A látogatók asztalosműhelyekben néztek szét, megtekintették a nagyborosnyói hétvégi faházakat gyártó kft. tevékenységét, érdekelte őket a fűrészkorpa, a faipari melléktermékek hasznosítása, mivel a gazdaköri tagság erdőbirtokkal is rendelkezik. A helyi gazdakör és a gödöllőiek között távlatilag gyümölcsöző együttműködés jöhet létre. T. E. az Állatorvos válaszol Kilyukad a szarvasmarha bőre A csomókat a bőrön egy légy, a marhabagócs (vargalégy) bögölylárvái okozzák. A légy a tehén oldalára, a lábán levő szőr közé rakja le petéit (egy légy akár 600 petét is rakhat), amiből kikelnek a lárvák. Ezek befurakodnak a bőr alá, és kb. 3 hónap alatt a marha hátán levő bőr alá vándorolnak. Itt kifejlődnek, és gennyes dudorokat okoznak. A harmadik hónap végén a lárvák kifúrják a bőrt, levegőhöz jutnak, teljesen kifejlődnek, előbújnak, a földre hullnak, ahol bebábozódnak. A bábokból 4—8 hét múlva kiszabadul a fejlett légy, amely ismét petéket rak 10—14 km-es körzetben. Az imelynek is nevezett fertőzés komoly károkat okoz. A jószág állandóan izgatott, rosszul legel, kevesebb tejet ad, nem fejlődik rendesen, a bőr pedig a későbbiekben, a feldolgozás során, lyukas lesz, mert a lárvák okozta lyukak nem gyógyulnak be teljesen. A vargalégy a tavaszi és a nyár eleji hónapokban okoz kárt. A fertőzést megelőzhetjük, ha a legelőn, istállóbejáratoknál légyüző szerekkel (10%-os alkoholos fakátrány, butox stb.) átitatott zacskókat helyezünk el oly módon, hogy a szarvasmarhák az istállóból kijövet, a legelőkön a delelő fák alatt a hátukat érintéskor bekenjék. A fertőzések megelőzését és kezelését, a téli és tavaszi tömegakciók alkalmával, az állategészségügyi szakemberek rendszeresen végzik (neguvon, clorofos, onefon, butox oldat). Ha a fertőzés már megtörtént, állatorvoshoz kell fordulni, aki megfelelő kezeléssel elpusztítja a lárvákat és a bábokat, csökkentve ezáltal a kikelő legyek számát. A sós vagy káposztalével való lemosás népi módszere jó arra, hogy a lárvákat a bőr alól eltávolítsuk, de a hatékony kezelést bízzuk szakemberre. |)R- Sikó Barabási Sándor MIT TEGYÜNK A MEZŐN? A szénacsinálás ideje A kaszálási idény rendszerint június 15.—július 15. közé esik. A kaszálások időpontját körültekintően kell megválasztani. Korábban vagy későbben ésszerűtlen a betakarítás. Sokan mégis későn, elvénült fatermés idején fognak kaszát. Arra számítanak, hogy a későn kaszált fű nagyobb tömeget ad, könynyebb a szárítása. A szalmává" vénült fű azonban sokat veszít takarmányozási értékéből. Erdővidéken a hegyoldalakon fekvő erdei, béres kaszálókat inkább későn vágják. Kivárják, hogy az aljnövényzet tömött legyen, s szénacsinálásra augusztusban, esetleg szeptember elején kerül sor. Ilyenkor a fű kevesebb nedvességet tartalmaz, s így könnyebb a szárítása. Kevesebb az eső, kisebb a harmat, melegebbek a napok. A messze fekvő területekről nehezen szállítható a széna, s a fűsarjú hozamot összevárják. A jó fekvésű patak menti réteket ellenben idejében le kell kaszálni a külön sarjútermésre is számítva. Az elvénült fa jóval kevesebbet ér, mint a java virágzásban kaszált. Késve kaszált réten a gyep nehezen sarjad újra a nyári kánikulában, mert a talaj is gyorsan kiszárad takarónövényzet híján. Az élelmesebb, értéktelenebb, sőt, káros gyomok kerülnek túlsúlyba a növénytársulásban. Nyilván, az idejekorán kaszált fű s így a széna is értékesebb. Az ilyen széna takarmányozási értéke vetekedik a korpával. Igaz, a gazdának az időjáráshoz is alkalmazkodnia kell. „Esőben kaszálj — véli a gyakorlati gazda —, mert amikor a nap felsüt, a széna gyorsan megszárad.” Ellenben amennyiben a két munkafázis között sok idő telik el, a renden heverő fű megveresedik, megfeketedik, majd rothadni kezd, s még alomnak sem alkalmas:" Kaszáláskor a rétet nem kell „leborotválni”, legalább kétujjnyi tart , hagyjunk. Ha borotváljuk a gyepet, nem sokat nyerünk, esetleg néhány kilóval több széna kerül, de ráfizetünk, mert sok értékesebb fűféle kivesz. Sima réten a Carpatin kaszálógép jó munkát végez. Az ára kétmillió lej felé jár, de társulva is érdemes beszerezni. Elő kell venni a lógereblyét, mert mindezzel sok kézi munkaerőt takarítunk meg. A lejtős oldalak füvét csak kézi kaszával lehet levágni. A jó kaszás napi teljesítménye elérheti a fél hektárt, de ehhez a teljesítményhez a kaszát helyesen kell megverni, tenni, és a munkaidő némi pihenőkkel reggeltől estig tart. Keresztes László FÖLDMŰVESPORTRÉK Kiskászon JÓ, HA TUDJUK Sorozatunk (egyelőre) befejező részeként a megyénkben közkedvelt és termesztett fagymafajokról írunk. A jellegzetes ízanyagot tartalmazó zöldségfélék különböző alkilszulfidokat tartalmaznak, amelyek a föld alatti megvastagodott levelekben halmozódnak fel, s a növény kártevők elleni védekezéséül alakultak ki a fajfejlődés folyamán. A legjelentősebb faj a vöröshagyma (Allium cepa). A diploid (2n=2x=16) faj egyik sajátos biológiai érdekessége az, hogy míg eredetileg (vad ősök) idegenbeporzó, addig a termesztett fajok öntermékenyek. Nemesítése az ókorra nyúlik vissza (akkor nagy mennyiségben használt tápláléknövény volt). Nyugat-Európában a XIV. sz. elejétől, Erdélyben a XVI. századtól tudunk termesztéséről. A póréhagyma (A. porrum apráz) szintén közel-keleti származású, s nálunk inkább az ország déli területein általánosan elterjedt. Újabban piacainkon is, termelőinknél is „megyei” növény lett. Kevesebb a hagyma levéltömege, annál vaskosabb a föld alatti hagymából kinövő levélzet. A Földközitenger mentén élő népek népeledelének számít, sokféle felhasználásban. A fokhagyma (Allium sativum) sajátos módon fiókhagymákkal és virágzati sarjhagymákkal szaporítható, az ivaros szaporodás gyakorlatilag elhanyagolható. Vad alakja (A. longicaspis) Közép-Ázsiából származik, de termesztéséről az ókori Egyiptom is hírt adott. Mivel baktericid hatása jelentős, fontos gyógynövényünk, a magas vérnyomásnak, érelmeszesedésnek is ellenszere. Mivel nem magzik fel, és a hideget is jól tűri, a valóban szép gerezdeket őszi ültetéssel nyerik. Számos vadon élő fokhagyma virágzati sarjhagymája (apró cikkek) fogyasztható. Saját tapasztalatom e vonatkozásban a medvehagyma (A. ursinum). Nedves ligeterdőben tömegesen terem, és íze összetévesztésig emlékeztet a fokhagymára. A hagymafélék nemesítésének iránya a betegségekkel szembeni ellenállóképesség és ezzel összefüggésben a raktározhatóság fokozása, elsősorban a hagymánál (a vad alakok gyakorisága miatt) könnyen elvégezhető hibridizációval. A számos termesztett faj közül néhány csak az ország egyes vidékein (pl. Észak-Moldvában) ismert, ilyen a téli (japán) hagyma, a metélőhagyma (A. schoenoprasum), a mogyoróhagyma (A. ascaloconicum) stb. Puskás Attila A hagymafajok