Háromszék, 1997. október (9. évfolyam, 2156-2182. szám)
1997-10-01 / 2156. szám
r mi EGY NAGY KÖTÉLTÁNCOS Ion Cristoiu hű önmagához, a National egyik múlt heti vezércikkében azt bizonygatta a lengyel választások kapcsán, hogy ott tulajdonképpen a jelenlegi romániai parlamenti többség és kormánypárt bukott meg, mert a lengyel bal a romániai jobbal azonos, s a győzelemre jutott lengyel jobb a román baloldalnak felel meg. A politikai cirkusz porondmestere közismert hókuszpókuszos fogásaival ismét többre tartja a maga ötletét, mint a való világ tényeit. Jellemző, hogy míg a magyarországi ellenzék a lengyel jobboldal választási győzelmét a Közép-Kelet- Európát magával sodró sorsfordulat nyitányaként értékelte, hisz Litvániában is a jobboldal győzött, addig legvirulensebb politikai elemzőnk a lengyel eseményeket egyenes adásban játssza át az Iliescuék, Vadim Tudorék, Melescanuek, Adrian Paunescuék, Funarék győzelmévé. (Meg kellene kérdezni a lengyeleket, mit szólnak ehhez a vörösfasiszta összekutyuláshoz?) Amíg tehát az általános megítélés szerint a következő esztendők Kelet-Európájában a népi-nemzeti politikai vonulatot képviselő áramlatok kerülnek hatalomra, Litvánia és Lengyelország után Magyarországon, Szlovákiában is a jelenlegi romániai kormányzathoz hasonló erők kezébe kerül az ország sorsa, addig sajtóvezérünk ennek a fordítottját olvassa rá a lengyel valóságra. A mutatványon derülni kellene, elég látványos, amint az „itt a piros, hol a piros” modorában bűvészkedik. A mosoly csak akkor fagy az ajkunkra, amikor kiderül, hogy a román olvasók zöme ezt a politikai szecskát kapja — és ezt eszi. Ettől puffad gömbölydedre, amit jótékony hízásnak vél. A nagy játékos ugyanis, miután a premisszákat megváltoztatja — Lengyelországban megbukott a Román Demokratikus Konvenció, a Demokrata Párt és az RMDSZ-koalíció —, játszi könnyedséggel eteti meg az olvasóval a lengyel—román analógiának azt a habját, miszerint tulajdonképpen nem a posztkommunistákat győzték le, hanem ezek győztek, mert azzal nyertek a jobboldaliak, hogy elutasítják a vadkapitalizmust, a társadalmi egyenlőtlenség további fokozódását és a nemzeti identitás feladását a kétes értékű európai integráció kedvéért. Nos, itt álljunk meg egy pillanatra, mert ettől kezdve a jeles zsonglőr Románia európai integrálódása ellen kapálózik mutatványaival. Iliescu modorában játssza ki a munkásosztály ütőkártyát, a román nacionalizmus piruláit nyeleti le a jámbor olvasóval, és szokása szerint riogat, elveri a port a Ciorbea-kormányon. Adrian Severin azt ígérte, hogy nyilatkozik a hazai, gyanús külföldi elkötelezettségű újságírók és politikusok felfedésének dolgában. Vajon mikor teszi meg? Sylvester Lajos Hírsaláta • Sokat írt a sajtó annak idején arról, hogy Romániában nemcsak a déli határ mentén folyó csempészmaffiák szegik meg a Szerbia elleni ENSZ-embargót, hanem hatalmas mennyiségű benzint és gázolajat pumpálnak át Temesvárról a Solventul gyárat szerb partnerével összekötő föld alatti vezetéken. A România liberă állítása szerint az ügyről nemcsak a Văcăroiu vezette kabinet tudott, hanem sikerült korrumpálniuk az ide rendelt ENSZ-tisztviselőket is, akik jó pénzért félrenéztek, vaknak s süketnek tettették magukat. Se Emil Constantinescu elismerte, helyesen értékelte az Európa Tanács az ország gazdasági-társadalmi fejlődését, s vitán fölül áll, Románia nem érett még arra, hogy tárgyalásokba kezdjen az uniós csatlakozásról. (Ziua) Radu Vasile Strasbourgból visszatérve teljesen másképp látja a parasztpárt és az RMDSZ partneri kapcsolatát, már nem állítja azt, hogy a szakítás elkerülhetetlen, s Frunda Györgyöt sem tartja a legnagyobb árulkodónak, azt gondolja, hogy Adrian Năstase túltesz rajta. (Ev. zilei) 3-e Bár szeptember elején bejegyezték az Alternatíva Romániáért pártot a bíróságon, Meleşcanuék tömörülésének felfutása mégsem várakozásaiknak megfelelően alakul, már megjelentek a belső súrlódások, Boda, Coşea nem nagyon örül annak, hogy Felicia Meleşcanunak, a pártelnök nejének túlzott beleszólási joga van a párt belső életébe. (Naţional) Az Adrian Severin külügyminiszter interjúja és nyilakozata okozta politikai földrengés még tart, minden fővárosi lap arról tudósít, hogy pártja politikai tanácsa előtt kell számot adnia ama kijelentéseiről, hogy kémek vezetnek két-három újságot és legalább két politikai pártot. Mi történt Lengyelországban?* A szeptemberi parlamenti választások gyökeresen átrajzolták a lengyel politikai palettát, a megváltozott erőviszonyok egy teljesen új összetételű parlament megalakulását vetítik előre. A keresztény-jobboldali Szolidaritás Választási Akció (AWS) meglepetésszerűen fölényes sikere még sokáig elemzések tárgya lesz, ám a győztesek és vesztesek eddigi nyilatkozatai és a napvilágot látott értékelések alapján már fel lehet vázolni, hogy mi is történt Lengyelországban. Bármennyire is furcsának tűnik, az erőviszonyok alig változtak meg a négy évvel ezelőtti választásokhoz képest, a sorrendet leginkább egyetlen dolog befolyásolta, nevezetesen az, hogy a jobboldalnak ezúttal sikerült egységbe tömörülnie. Az eredményekre emellett nyilvánvalóan hatással voltak a lengyel társadalomban meglévő erős katolikus és antikommunista hagyományok is, amelyek ezúttal valamelyest erősebbnek bizonyultak a pragmatizmusnál. A leginkább ez talán a liberális Szabadság Uniójára és szavazótáborára vonatkozik, amely hiába hangsúlyozta évek óta a történelmi választóvonalakon való felülemelkedés szükségességét, a kampány során egyértelműen érzelmi okokból a retorikailag tőle gyakorta igen távol álló Szolidaritás Választási Akció mellett sorakozott fel. A jobboldal azonban összességében nem tudta jelentősen növelni szavazótáborát. A Szolidaritás Választási Akció a voksok 33 százalékával csaknem ugyanolyan eredményt ért el, mint a benne tömörülő negyven mozgalom 1993-ban együttesen. A szavazatok szétaprózódottsága azonban négy éve arra sem volt elég, hogy a Szolidaritás szakszervezet é s mellette egy sor kisebb csoportosulás bejusson a parlamentbe. Az AWS-t bő egy éve életre hívó Marian Krzaklewskinek tehát kétségtelenül kimagasló érdeme, hogy elődjével, Lech Walesával ellentétben nem csupán rombolni, hanem építeni is képes volt, s „művét” mind ez idáig egyben tudta tartani. Csakúgy, mint az AWS, a liberálisok is csak megismételni tudták négy évvel ezelőtti eredményeiket, ami azonban a korábban többször is mélyponton lévő s alapvetően értelmiségi párttól szép teljesítmény. A szakértelem hangsúlyozására építő kampánnyal Leszek Balcerowicz pártelnöknek sikerült elhitetnie a választókkal, hogy a Szabadság Uniója nélkül Lengyelországban nem lehet jó kormányt alakítani. A baloldal ugyan nem tagadhatja le, hogy a kitűzött célt, azaz a kormányon maradást nem sikerült elérnie, ám ennek ellenére nem tekinthető egyértelmű vesztesnek. Az 1993-as választásokon szerzett 21 százalékos támogatottsággal szemben jelentősen növelni tudta szavazótáborát, hiszen a mostani 27 százalék körötti eredménye azt jelenti, hogy másfél millióval többen adták rá szavazatukat. Téves lenne tehát azt állítani, hogy a lengyelek elutasították a baloldalt, illetve hogy egyáltalán nem voltak tekintettel az utóbbi négy év gazdasági eredményeire. A legjobb bizonyítékul arra, hogy a választópolgárok igenis érett módon voksoltak, a Lengyel Parasztpárt csúfos kudarca szolgál. Waldemar Pawlak egykori kormányfő pártja nem csupán protekcionista, privatizáció- és külfölditőke-ellenes magatartása miatt veszítette el mandátumainak felét, hanem azért is, mert a választók nem fogadták el azt a kétszínű taktikát, amellyel a PSL kormányzati pozícióinak feladása nélkül próbálta hangsúlyozni ellenzékiségét. A mostani parlamenti választások vitathatatlanul hasznára lesznek a lengyel közéletnek azáltal, hogy a kispártok kiiktatásával letisztult a politikai paletta. A szejmben immár csak öt párt foglal majd helyet, ami azt bizonyítja, hogy a nyugati demokráciákhoz hasonlóan a lengyel társadalomban is kialakultak a viszonylag tartósnak mondható pártpreferenciák: létrejött egy erős,jobb- és baloldal, valamint a Szabadság Uniója képében egy mindkét fő vonulattal való együttműködésre képes centrum. A választási eredmények ismeretében jelenleg nem a koalíció- és kormányalakítás a legizgalmasabb kérdés Lengyelországban, hanem az, hogy Marian Krzaklewskinek sikerül-e egy nyugat-európai értelemben vett kereszténydemokrata pártot építeni az AWS-ből. A választási akció ugyanis reformpolitikusok mellett harcos szakszervezeti aktivistákat, ultrakonzervatív katolikusokat, a külföldi tőkével szemben bizalmatlan sovinisztákat és az egyház által befolyásolt szélesebb tömegeket is magában foglal. Ha nem sikerül kordában tartani a populizmust és a szélsőségeket, akkor az AWS könnyen vakvágányra juthat. Politikai elemzők és az AWS belső köreiből származó nem hivatalos értesülések szerint a győztesek is számolnak azzal, hogy az első koalíciós kormány nem lesz hosszú életű. Elképzelhető, hogy az AWS éppen ezért egy kevéssé ismert politikusának vagy netárt koalíciós társnak kínálja fel a miniszterelnöki bársonyszéket. Lengyelország azonban nincs abban a helyzetben, hogy az esetleges első kudarc után továbbiakat is megengedhessen. A jobboldali erők tisztában vannak vele, hogy amennyiben az SLD újra visszatér, úgy hosszú évekre bebetonozhatja magát a hatalomba, mégpedig a választók akaratából. Tóth Loránd (MTI — M. L.) 1997. OKTÓBER 1. Pusztító tüzek A Kis-Szundákhoz tartozó Lombok szigetére, a Balisziget mellett fekvő másik kis turistaparadicsomra is átterjedtek kedden az Indonéziában két hónapja pusztító tüzek, és terjednek tovább, milliók egészségét veszélyeztetve Indonézián kívül Thaiföldön és a Fülöp-szigeteken is. A tüzek, amelyek a rendkívüli szárazság miatt katasztrofális méreteket öltöttek, ma már kiterjednek az Indonéziát alkotó fő szigetek mindegyikére. A hatóságok közlése szerint Új-Guinea tartományban szeptember óta 290 lakos vesztette életét rosszul tápláltság és fertőzött víz miatti betegségek következtében. Az indonéz környezetvédelmi miniszter kijelentette, hogy legalább 50 ezer embert kellene evakuálni a hetek óta szmogba borult térségből, ahol a helyszínen tartózkodó újságírók szerint a látótávolság néhol a két métert sem éri el. Egészségügyi források közlése szerint legkevesebb öt indonéz halt meg a füst mlatti légúti betegségek miatt, több mint 500-nál állapítottak meg súlyos károsodásokat, és 32 ezren szorultak eddig kezelésre. Az Együttélés feljelentette a nemzeti párt elnökét Duray Miklós, az Együttélés elnöke kedden sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a mozgalom büntetőjogi feljelentést tett Ján Slota ellen, amiért a kormánykoalícióhoz tartozó Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke, Le Pen szlovákiai vendéglátója az ultranacionalista francia politikussal tartott pozsonyi sajtótájékoztatóján Európa szégyenének nevezte a magyarokat, és több más magyarellenes, gyalázkodó kijelentést hangoztatott. Duray bejelentése meglepetésként hatott, mert az eredeti tervek szerint a szlovák parlament Magyar Koalíciójának mind a három pártja közös feljelentést tervezett Slota ellen. Az Együttélés egyedül tett lépésének okát firtató újságírói kérdésre válaszolva Duray Miklós azt mondta, hogy e feljelentés ügyében a másik két koalíciós partner nem szólította meg az Együttélést. Bárdos Gyula parlamenti képviselő, a magyar kereszténydemokraták szóvivője nem kifogásolta az Együttélés önálló lépését. Mint mondta, azonosulnak a Slota elleni feljelentéssel, amit ők egyelőre kizárólag technikai jellegű okokból nem tettek meg. Menesztett pozsonyi iskolaigazgató Kedden leváltották az ismert történészt, Popély Gyulát, a pozsonyi magyar gimnázium igazgatóját, amiért az előző iskolai év végén kétnyelvű bizonyítványokat adott a diákoknak, s ezeket felszólítások, szankciók ellenére sem volt hajlandó visszavonni. Popély elmondta: kedden délután a gimnáziumban megjelent a Pozsonyi Kerületi Hivatal tanügyi osztályának négytagú küldöttsége. Hivatalos levelet adtak át, melyben közült vele, hogy azonnali hatállyal, indoklás nélkül visszahívják őt igazgatói tisztségéből. A küldöttség tagjai azonban szóban megindokolták a döntést, és elmondták: a kétnyelvű bizonyítványok bevonására és az egynyelvűek kiadására felszólító két szeptemberi levélben közölt utasítások megtagadása miatt kell távoznia az igazgatói székből, bár — tanárként — az iskolában maradhat. A küldöttség tagjai, akárcsak korábbi levélváltásainkban, most sem tudtak válaszolni arra a kérdésemre, hogy vajon hol és miben szegtem meg Szlovákia hatályos jogrendjét vagy alkotmányát — mondta a leváltott iskolaigazgató. Mészárlás Algériában Szörnyű mészárlást hajtottak végre ismeretlen fegyveresek az elmúlt két napban Algériában: az AP amerikai hírügynökség kedden szemtanúkra és kórházi forrásokra hivatkozva azt jelentette, hogy öt különböző támadás során összesen 84 ember vesztette életét. Az akciókért egyelőre senki sem vállalta a felelősséget, de megfigyelők szerint valószínűleg ezúttal is az iszlám radikálisokat terheli a felelősség. A legnagyobb mészárlás Blida városa közelében, Sebilben történt: itt hétfőre virradó éjszaka körülbelül 15 fegyveres megtámadta a településen lakó Ferhah család házait, s levágta ötvenkét ember — közöttük 10 gyermek — fejét. A Ferhahcsalád egyébként Réti najipaili Herátiban költözött vissza Sebilbe, miután az év elején elhagyták otthonukat, éppen a terrorakciók elől menekülve. Algériában csak az elmúlt egy hónapban több száz polgári lakos vesztette életét a különböző merényletekben, pokolgépes robbantásokban, s ezekért az akciókért független megfigyelők a legradikálisabb algériai terrorszervezetet, az Iszlám Fegyveres Csoportot (GIA) teszik felelőssé. (Az MTI híreinek felhasználásával) Szerkesztő: Ferencz Csaba