Háromszék, 1997. október (9. évfolyam, 2156-2182. szám)

1997-10-01 / 2156. szám

r­ ­­mi EGY NAGY KÖTÉLTÁNCOS Ion Cristoiu hű önmagához, a National egyik múlt heti vezér­cikkében azt bizonygatta a lengyel választások kapcsán, hogy ott tulaj­donképpen a jelenlegi romániai parlamenti többség és kormánypárt bukott meg, mert a lengyel bal a romániai jobbal azonos, s a győzelemre jutott lengyel jobb a román baloldalnak felel meg. A politikai cirkusz porondmestere közismert hókuszpókuszos fogásaival ismét többre tartja a maga ötletét, mint a való világ tényeit. Jellemző, hogy míg a magyar­­országi ellenzék a lengyel jobboldal választási győzelmét a Közép-Kelet- Európát magával sodró sorsfordulat nyitányaként értékelte, hisz Litvániában is a jobboldal győzött, addig legvirulensebb politikai e­­lemzőnk a lengyel eseményeket egyenes adásban játssza át az Iliescuék, Vadim Tudorék, Melescanue­k, Adrian Paunescuék, Funarék győzelmévé. (Meg kellene kérdezni a lengyeleket, mit szólnak ehhez a vörösfasiszta összekutyuláshoz?) Amíg tehát az általános megítélés szerint a következő esztendők Kelet-Európájában a népi-nemzeti politikai vonulatot képviselő áramlatok kerülnek hatalomra, Litvánia és Lengyelország után Magyarországon, Szlovákiában is a jelenlegi romániai kormány­zathoz hasonló erők kezébe kerül az ország sorsa, addig sajtóvezérünk ennek a fordítottját olvassa rá a lengyel valóságra.­­ A mutatványon derülni kellene, elég látványos, amint az „itt a piros, hol a piros” modorában bűvészkedik. A mosoly csak akkor fagy az ajkunkra, amikor kiderül, hogy a román olvasók zöme ezt a politikai szecskát kapja — és ezt eszi. Ettől puffad gömbölydedre, amit jótékony hízásnak vél. A nagy játékos ugyanis, miután a premisszákat megvál­toztatja — Lengyelországban megbukott a Román Demokratikus Kon­venció, a Demokrata Párt és az RMDSZ-koalíció —, játszi könnyed­séggel eteti meg az olvasóval a lengyel—román analógiának azt a habját, miszerint tulajdonképpen nem a posztkommunistákat győzték le, hanem ezek győztek, mert azzal nyertek a jobboldaliak, hogy elutasítják a vadkapitalizmust, a társadalmi egyenlőtlenség további fokozódását és a nemzeti identitás feladását a kétes értékű európai integráció kedvéért. Nos, itt álljunk meg egy pillanatra, mert ettől kezdve a jeles zsonglőr Románia európai integrálódása ellen kapálózik mutatványaival. Iliescu modorában játssza ki a munkásosztály ütőkártyát, a román nacionalizmus piruláit nyeleti le a jámbor olvasóval, és szokása szerint riogat, elveri a port a Ciorbea-kormányon. Adrian Severin azt ígérte, hogy nyilatkozik a hazai, gyanús külföldi elkötelezettségű újságírók és politikusok felfedésének dolgában. Vajon mikor teszi meg? Sylvester Lajos Hírsaláta • Sokat írt a sajtó annak idején arról, hogy Romániában nemcsak a déli határ mentén folyó csempészmaffiák szegik meg a Szerbia elleni ENSZ-embargót, hanem hatalmas mennyiségű benzint és gázolajat pumpál­nak át Temesvárról a Solventul gyárat szerb partnerével összekötő föld alatti vezetéken. A România liberă állítása szerint az ügyről nemcsak a Văcăroiu vezette kabinet tudott, hanem sikerült korrumpálniuk az ide rendelt ENSZ-tisztviselőket is, akik jó pénzért félre­néztek, vaknak s süketnek tettették magukat. S­e Emil Constantinescu elismerte, helye­sen értékelte az Európa Tanács az ország gazdasági-társadalmi fejlődését, s vitán fölül áll, Románia nem érett még arra, hogy tárgyalásokba kezdjen az uniós csat­lakozásról. (Ziua)­­ Radu Vasile Strasbourgból vissza­térve teljesen másképp látja a parasztpárt és az RMDSZ partneri kapcsolatát, már nem állítja azt, hogy a szakítás elkerülhetetlen, s Frunda Györgyöt sem tartja a legnagyobb árulkodónak, azt gondolja, hogy Adrian Năstase túltesz rajta. (Ev. zilei) 3-e Bár szeptember elején bejegyezték az Alternatíva Romániáért pártot a bíróságon, Meleşcanuék tömörülésének felfutása mégsem várakozásaiknak meg­felelően alakul, már megjelentek a belső súrlódások, Boda, Coşea nem nagyon örül annak, hogy Felicia Meleşcanunak, a párt­elnök nejének túlzott beleszólási joga van a párt belső életébe. (Naţional)­­ Az Adrian Severin külügyminiszter interjúja és nyilakozata okozta politikai földrengés még tart, minden fővárosi lap arról tudósít, hogy pártja politikai tanácsa előtt kell számot adnia ama kijelentéseiről, hogy kémek vezetnek két-három újságot és legalább két politikai pártot. Mi történt Lengyelországban?* A­ szeptemberi parlamenti választások gyökeresen átrajzolták a lengyel politikai palettát, a megváltozott erőviszonyok egy teljesen új összetételű parlament megalakulását vetítik előre. A keresztény-jobboldali Szolidaritás Választási Akció (AWS) meglepetésszerűen fölényes sikere még sokáig elemzések tárgya lesz, ám a győztesek és vesztesek eddigi nyilatkozatai és a napvilágot látott értékelések alapján már fel lehet vázolni, hogy mi is történt Lengyelországban. Bármennyire is furcsának tűnik, az erőviszonyok alig változtak meg a négy évvel ezelőtti választásokhoz képest, a sorrendet leginkább egyetlen dolog befolyásolta, neveze­tesen az, hogy a jobboldalnak ezúttal sikerült egységbe tömörülnie. Az eredményekre emellett nyilvánvalóan ha­tással voltak a lengyel társadalomban meglévő erős kato­likus és antikommunista hagyományok is, amelyek ezúttal valamelyest erősebbnek bizonyultak a pragmatizmusnál. A leginkább ez talán a liberális Szabadság Uniójára és szavazótáborára vonatkozik, amely hiába hangsúlyozta évek óta a történelmi választóvonalakon való felülemel­kedés szükségességét, a kampány során egyértelműen érzelmi okokból a retorikailag tőle gyakorta igen távol álló Szolidaritás Választási Akció mellett sorakozott fel. A jobboldal azonban összességében nem tudta jelen­tősen növelni szavazótáborát. A Szolidaritás Választási Akció a voksok 33 százalékával csaknem ugyanolyan eredményt ért el, mint a benne tömörülő negyven mozga­lom 1993-ban együttesen. A szavazatok szétaprózódottsága azonban négy éve arra sem volt elég, hogy a Szolidaritás szakszervezet é s mellette egy sor kisebb csoportosulás bejusson a parlamentbe. Az AWS-t bő egy éve életre hívó Marian Krzaklewskinek tehát kétségtelenül kimagasló érdeme, hogy elődjével, Lech Walesával ellentétben nem csupán rombolni, hanem építeni is képes volt, s „művét” mind ez idáig egyben tudta tartani. Csakúgy, mint az AWS, a liberálisok is csak megis­mételni tudták négy évvel ezelőtti eredményeiket, ami azonban a korábban többször is mélyponton lévő s alap­vetően értelmiségi párttól szép teljesítmény. A szakértelem hangsúlyozására építő kampánnyal Leszek Balcerowicz pártelnöknek sikerült elhitetnie a választókkal, hogy a Szabadság Uniója nélkül Lengyelországban nem lehet jó kormányt alakítani. A baloldal ugyan nem tagadhatja le, hogy a kitűzött célt, azaz a kormányon maradást nem sikerült elérnie, ám ennek ellenére nem tekinthető egyértelmű vesztesnek. Az 1993-as választásokon szerzett 21 százalékos támogatott­sággal szemben jelentősen növelni tudta szavazótáborát, hiszen a mostani 27 százalék körötti eredménye azt jelenti, hogy másfél millióval többen adták rá szavazatukat. Téves lenne tehát azt állítani,­ hogy a­ lengyelek elutasították a baloldalt, illetve hogy egyáltalán nem voltak tekintettel az utóbbi négy év gazdasági eredményeire. A legjobb bizonyítékul arra, hogy a választópolgárok igenis érett módon voksoltak, a Lengyel Parasztpárt csúfos kudarca szolgál. Waldemar Pawlak egykori kormányfő pártja nem csupán protekcionista, privatizáció- és külföldi­­tőke-ellenes magatartása miatt veszítette el mandátumainak felét, hanem azért is, mert a választók nem fogadták el azt a kétszínű taktikát, amellyel a PSL kormányzati pozícióinak feladása nélkül próbálta hangsúlyozni ellenzékiségét. A mostani parlamenti választások vitathatatlanul hasz­nára lesznek a lengyel közéletnek azáltal, hogy a kispár­­tok kiiktatásával letisztult a politikai paletta. A szejmben immár csak öt párt foglal majd helyet, ami azt bizonyítja, hogy a nyugati demokráciákhoz hasonlóan a lengyel tár­sadalomban is kialakultak a viszonylag tartósnak mond­ható pártpreferenciák: létrejött egy erős,jobb- és baloldal,­ valamint a Szabadság Uniója képében egy mindkét fő vonulattal való együttműködésre képes centrum. A választási eredmények ismeretében jelenleg nem a koalíció- és kormányalakítás a legizgalmasabb kérdés Lengyelországban, hanem az, hogy Marian Krzaklewski­nek sikerül-e egy nyugat-európai értelemben vett keresz­ténydemokrata pártot építeni az AWS-ből. A választási akció ugyanis reformpolitikusok mellett harcos szakszer­vezeti aktivistákat, ultrakonzervatív katolikusokat, a kül­földi tőkével szemben bizalmatlan sovinisztákat és az egy­ház által befolyásolt szélesebb tömegeket is magában foglal. Ha nem sikerül kordában tartani a populizmust és a szél­sőségeket, akkor­ az AWS könnyen vakvágányra juthat. Politikai elemzők és az AWS belső köreiből származó nem h­ivatalos értesülések szerint a győztesek is számol­nak azzal, hogy az első koalíciós kormány nem lesz hosszú életű. Elképzelhető, hogy az AWS éppen ezért egy kevéssé ismert politikusának vagy netárt­ koalíciós társnak kínálja fel a miniszterelnöki bársonyszéket. Lengyelország azonban nincs abban a helyzetben, hogy az esetleges első kudarc után továbbiakat is megengedhessen. A jobboldali erők tisztában vannak vele, hogy amennyiben az SLD újra visszatér, úgy hosszú évekre bebetonozhatja magát a hata­lomba, mégpedig a választók akaratából. Tóth Loránd (MTI — M. L.) 1997. OKTÓBER 1. Pusztító tüzek A Kis-Szundákhoz tartozó Lombok szigetére, a Bali­­sziget mellett fekvő másik kis turistaparadicsomra is átterjedtek kedden az Indonéziában két hónapja pusztító tüzek, és terjednek tovább, milliók egészségét veszélyez­tetve Indonézián kívül Thaiföldön és a Fülöp-szigeteken is. A tüzek, amelyek a rendkívüli szárazság miatt kataszt­rofális méreteket öltöttek, ma már kiterjednek az In­donéziát alkotó fő szigetek mindegyikére. A hatóságok közlése szerint Új-Guinea tartományban szeptember óta 290 lakos vesztette életét rosszul tápláltság és fertőzött víz miatti betegségek következtében. Az indonéz környezetvédelmi miniszter kijelentette, hogy legalább 50 ezer embert kellene evakuálni a hetek óta szmogba borult térségből, ahol a helyszínen tartózkodó újságírók szerint a látótávolság néhol a két métert sem éri el. Egészségügyi források közlése szerint legkevesebb öt indonéz halt meg a füst mlatti légúti betegségek miatt, több mint 500-nál állapítottak meg súlyos károsodá­sokat, és 32 ezren szorultak eddig kezelésre. Az Együttélés feljelentette a nemzeti párt elnökét Duray Miklós, az Együttélés elnöke kedden sajtótájékoz­tatón jelentette be, hogy a mozgalom­ büntetőjogi felje­lentést tett Ján Slota ellen, amiért a kormánykoalícióhoz tartozó Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke, Le Pen szlovákiai vendéglátója az ultranacionalista francia poli­tikussal tartott pozsonyi sajtótájékoztatóján Európa szé­gyenének nevezte a magyarokat, és több más magyarel­lenes, gyalázkodó kijelentést hangoztatott. Duray beje­lentése meglepetésként hatott, mert az eredeti tervek szerint a szlovák parlament Magyar Koalíciójának mind a három pártja közös feljelentést tervezett Slota ellen. Az Együttélés egyedül tett lépésének okát firtató újságírói kérdésre válaszolva Duray Miklós azt mondta, hogy e feljelentés ügyében a másik két koalíciós partner nem szólította meg az Együttélést. Bárdos Gyula parlamenti képviselő, a magyar kereszténydemokraták szóvivője nem kifogásolta az Együttélés önálló lépését. Mint mondta, azonosulnak a Slota elleni feljelentéssel, amit ők egyelőre kizárólag technikai jellegű okokból nem tettek meg. Menesztett pozsonyi iskolaigazgató Kedden leváltották az ismert történészt, Popély Gyulát, a pozsonyi magyar gimnázium igazgatóját, amiért az előző iskolai év végén kétnyelvű bizonyítványokat adott a diákoknak, s ezeket felszólítások, szankciók ellenére sem volt hajlandó visszavonni. Popély elmondta: ked­den délután a gimnáziumban megjelent a Pozsonyi Ke­rületi Hivatal tanügyi osztályának négytagú küldöttsége. Hivatalos levelet adtak át, melyben közült vele, hogy azonnali hatállyal, indoklás nélkül visszahívják őt igaz­gatói tisztségéből. A küldöttség tagjai azonban szóban megindokolták a döntést, és elmondták: a kétnyelvű bizonyítványok bevonására és az egynyelvűek ki­adására felszólító két szeptemberi levélben közölt uta­sítások megtagadása miatt kell távoznia az igazgatói székből, bár — tanárként — az iskolában maradhat. A küldöttség tagjai, akárcsak korábbi levélváltásainkban, most sem tudtak válaszolni arra a kérdésemre, hogy vajon hol és miben szegtem meg Szlovákia hatályos jogrendjét vagy alkotmányát — mondta a leváltott iskolaigazgató. Mészárlás Algériában Szörnyű mészárlást hajtottak végre ismeretlen fegy­veresek az elmúlt két napban Algériában: az AP ameri­kai hírügynökség kedden szemtanúkra és kórházi forrá­sokra hivatkozva azt jelentette, hogy öt különböző tá­madás során összesen 84 ember vesztette életét. Az akciókért egyelőre senki sem vállalta a felelősséget, de megfigyelők szerint valószínűleg ezúttal is az iszlám radikálisokat terheli a felelősség. A legnagyobb mészárlás Blida városa közelében, Sebilben történt: itt hétfőre virradó éjszaka körülbelül 15 fegyveres megtámadta a településen lakó Ferhah család házait, s levágta ötvenkét ember — közöttük 10 gyermek — fejét. A Ferhah­­család­ egyébként Réti najipaili Herátiban költözött vissza Sebilbe, miután az év elején elhagyták otthonukat, ép­pen a terrorakciók elől menekülve. Algériában csak az elmúlt egy hónapban több száz polgári lakos vesztette életét a különböző merényletekben, pokolgépes robban­tásokban, s ezekért az akciókért független megfigyelők a legradikálisabb algériai terrorszervezetet, az Iszlám Fegyveres Csoportot (GIA) teszik felelőssé. (Az MTI híreinek felhasználásával) Szerkesztő: Ferencz Csaba

Next